A javulás kb másfél napig tartott.
Azért is nem jelentkeztem idáig. Nem akartam már megint panaszkodni.
Tegnap,- mivel úgyis kellett menni a tapasz receptjéért, és egyébként is meg kellett mutatni a doktornőnek a jelen állapotomat, és tanácsot kérni, hogy most mi legyen-elmentünk Zolival.
Azonnal adott is beutalót a kórház neurológia osztályára, konzultációra. Vizsgáljanak meg, javasoljanak terápiát, esetleg kórházi kezelést.
Fél 11-től 3-ig tíz percenként hívtam az osztályt, mire elértem egy orvost, aki réges-régen kezelt. Az utolsó állandó orvosom, a kedvenc dokim már nincs az osztályon. Alzheimer kórosokra specializálta magát. Oda semmi kedvem utána menni, bárhogy is rajongtam érte.
Azóta sok év eltelt. Néhány évig a lakásomtól 500 méterre levő Rehabilitáción kaptam az infúziókat. 2-3 éve viszont közölték, hogy csak bent-fekvéssel kaphatom.
Tavaly már az Uzsokiban is az osztályvezető főorvosnak kellett időpontot adnia az ambuláns kúrára. Mindig más fiatal orvoshoz-rezidenshez kerültem. Nem érdekelt, hiszen az infúziót úgyis a nővér adja be.
No, lényeg az, hogy nem volt állandó orvosom.
Az első, -aki valamikor az őskorban kezelt- már nem emlékezett rám. Nem is csodálom, 15-16 év távlatából:)))
Végighallgatott, de azt tanácsolta, menjek a Szakrendelő Neurológiájára. (Oda 1,5-2 hónap a várakozás.) Vagy utaljon be a háziorvos sürgősséggel kórházba. Így a sürgősségi osztályra kerülök majd, ahol elkezdenek kivizsgálni, és ha megállapítják, hogy a Neurológián a helyem, majd áthoznak, és majd eldöntik, milyen terápiát javasolnak. Ha szükségem lenne gyógytornára, fizikoterápiára, akkor majd átküldenek a Rehab-ra.
Kész elmebaj.
Egy fél-1 órás vizsgálat ezt a kacifántos utat minimum a felére szűkítené, és legalább 10-12 nap kórházi bent-fekvést tenne fölöslegessé, (mennyibe is kerül a TB-nek 1 nap kórházi tartózkodás?)
Kb 6-7 órámba telt, hogy kissé lehiggadjak.
No, és ha sürgősséggel kérjük a Sürgősségi osztályra a beutalást, és a mentő, mivel ez 1 hónapja tartó fokozatos leépülés, nem visz be?
Na, ezen még korai morfondírozni...
Mikor Zoli megpróbált kiemelni a kerekesszékből az autónál, én egy "kecses" mozdulattal siklottam be a két lába közé a havon, és persze ez a "mutatvány" nem egészen úgy sikerült, mint a profiknál a jégen. Bizony a fenekemre estem. Mindenesetre kutya bajom nem történt. Zoli a földről simán beemelt az autóülésre.
Szombaton azzal lepett meg a fiam, hogy heti 2 alkalommal lesz segítségem. El is hozta bemutatni.
Megbeszéltük, hogy kedd, és csütörtök.
Végre lett egy kis rend a lakásban.
Sajnos jövő héttől -ki tudja, meddig- kórházban leszek, így aztán alig kezdtük el, máris, bizonytalan időre megszakadt a rendrakás.
Most reménykedem, hogy legalább az előző szintre tudnak felhozni. Mármint, hogy tudjak lakáson belül mindenféle segédeszköz nélkül közlekedni, utcán pedig egy bottal. És mociba be tudjak ülni, és ki is tudjak szállni belőle.
Ez a járókeretezés már az agyamra megy.
Hála a tapasznak, és a napi két fájdalomcsillapítónak, elviselhetővé vált a fájdalom, de addigra az izmok a lábamban teljesen leépültek.
De ha nem sikerül rendbe hozni? Hát ebbe bele sem merek gondolni
Hát egyelőre így állunk.
Remélem, hétvégékre hazaengednek, hiszen akkor nincsenek sem vizsgálatok, sem kezelések.
hogy a pénteki az utolsó bejegyzésem jó darabig.
De most...
A bankok, és az állam átvállalja az eladósodottak kamatait...
Az állam csak a mi adónkból, vagy hitelből ígérgethet-amit végül mi mindannyian fizetünk meg.
A bankok veszteségeit is nekünk kell majd állnunk.
Nem kellene előbb a magyar népet is megkérdezni?
Esetleg kiírhatnának népszavazást ez ügyben!
Nem mi tehetünk róla, hogy annyian devizában eladósodtak.
Én például soha életemben nem vettem fel hitelt. Csak addig nyújtózkodtam, amíg a takaróm ért.
Nem volt könnyű, sem amikor még napi 12-16 órában dolgoztam-az utóbbi években meg rokkant nyugdíjból - eladósodás nélkül diplomát adni a fiam kezébe.De összehúztuk magunkat, beosztottuk. Most a fiam fizet -nem is kevés - személyi jövedelemadót, meg ilyen-olyan adókat ami egy vállalkozáshoz tartozik. Persze a vállalkozás a főállás mellett van. így most ő dolgozik heti 80-100 órákat. Az én járadékom 4-5szörösét fizeti be az államnak.
Nincs egy nyugodt hétvégéje. Ebéd közben szerencsénk van, ha csak 1 ügyfél telefonja zavar be.A mobilt csak a színházban kapcsolja ki. De a szünetben nem tudunk beszélgetni, mert dolgozik. A szabadsága alatt is dolgozik, lényegtelen hogy épp külföldön van-e. A mobil ott sem hallgat el, éjszaka meg e-mail-ekre válaszol, problémák megoldását keresi.
Egyszóval egyetlen embernek, vagy a kormánynak nem szabadna ilyen döntéseket hoznia. Erre az oly gyakran hangoztatott 2/3 sem adhat felhatalmazást.
Végre újra itthon vagyok!!!
Hárman voltunk 1 szobában. A 81 éves néni csípőműtét után szerdán hazament.
Én meg pénteken.
Zoli este 3/4 7-re jött értem.
Már tűkön álltam, jobbnyira azért ültem.
A karácsonykor 10 ezer Ft-ért vett kerekesszék épp, hogy nem rogyott össze alattam. Már napok óta arra ment,- vagy éppen nem ment-ahová ő akart. Szenvedtem vele én is, meg a gyógytornász is.
Szerdán, ebéd utántól egyedül maradtam a 97 éves Ica mamával.
Egész jól meg voltunk ma reggelig.
A nővérke kiültette az asztalhoz, kerekesszékben.
Szegényeknek rengeteg a dolguk. egy-egy falatot beleimádkozni most percekig tartott. Máskor pont az ellenkezője volt. Két kézzel tömte magába fulladásig az ételt.
De most... Néhány falat tejbe áztatott kalács után egyszerűen hátra bicsaklott a feje. Tátotta ő a száját rendületlenül, hogy kérné a többit is. Tartottam én a fejét, mint egy pici babáét, és rimánkodtam, hogy nyelje le , ami a szájában van, egy-egy csöpp tejet is kapott, de a végén fuldoklani kezdett.
Persze mikor mondja föl az amúgy is makacskodó csengő a szolgálatot, ha nem ilyenkor?
Végül is megúsztuk. Vissza lett fektetve az ágyba, én meg mentem tornázni. Mire visszajöttem, már be volt kötve az infúzió, csak éppen nem csöpögött.
Ha a kezei közé kaparint egy csövet, vagy zsinórt,addig babrál vele, míg nem sikerül összebogoznia.
Már számtalanszor hittük, hogy ezek az utolsó percek- most is. Délre bejött a lánya-ő sem tudott mit csinálni. Bár mikor meghallotta a hangját, kicsit kinyitotta a szemét.
Délután visszajött- jól értette-e, hogy én is megyek haza? Mert akkor egyedül marad a szobában...
Addigra már kicsit hatott az infúzió. Bele tudott diktálni kevéske joghurtot, és egy kis teával hígított banánpürét.
És közben kiderült, hogy az egyik szomszédja épp ide költözött anyu feje fölé. Ő volt az a szomszéd, akit anyám megátkozott. Az épp elkészült garázsa előtt (ez volt a vita tárgya) esett össze, és azonnal meg is halt.Az ő elbeszéléséből tudom, hogy a húga, aki az örököse volt, eladta ezt a lakást, és 1 hónapon belül meg is halt.
Azt hiszem, tragikus csillagzat alatt épült ez a ház.
Rokonok kezdték építeni ezt a házat.
1963-ban, vagy talán 64-ben az építész nagybátyja zuhant le, és halt szörnyet építkezés közben. Még abban az évben újra férjhez ment az özvegye.
Azután vettük meg mi az alsó részt az építésztől, aki 1 éven belül öngyilkos lett. Az özvegye újra férjhez ment, és disszidált a fiát hátra hagyva.
Közben az én édesapám is meghalt.
A felső lakás megint gazdát cserélt.
Anyuval haragban voltak.
Végül, úgy ideköltözése után kb 1 évvel kapott szívinfarktust a vita tárgya- a kertet teljesen tönkre tévő garázsa előtt. Azonnal meghalt.
No, ezt most tudtam meg, a 97 éves néni lányától, hogy az örököse, a húga az adás-vétel utáni napon halt meg. Erről a mostani tulajdonosok, szerintem nem is értesültek.
Anyu, apu halála után skizofrén lett. Sokat szenvedtem tőle. Vidékre menekültem dolgozni, és 3 év múlva férjhez mentem.
Anyu 68 évesen szívinfarktusban halt meg. Nem kellett volna így történnie, de az intenzív osztályon sem tudták elviselni, így kitették a normál osztályra. Ott vitte el a második infarktus.
És most én... Nekem sem jó (enyhén szólva) az egészségem.
Remélem, hogy velem ez az átok megtörik, hiszen én lennék a hetedik.
Szentséges Ég! Ma már holnap van.
Itt az ideje lefeküdni.
Tudom, hogy nagyon régen nem írtam már, és alig olvastam.
Az az igazság, hogy nagyon ideges voltam. Vártam a CT-t, de főleg az eredményét.
Nem igazolódott az a sejtésem, hogy valami agyi történés miatt történt, hogy egyik napról a másikra nem tudtam járni. Örültem is az eredménynek, meg nem is. Megint felvetődik az a probléma, hogy vajon mi történhetett? Az Angiológián is voltam közben. Érfestést javasolt, hogy eldöntsék, egyszerű értisztításra, tágításra, vagy ércsere műtétre van-e szükség egy csípőműtéthez. Ma telefonált a doktornő, hogy konzultált az érsebésszel: Csak akkor van szükség erre, ha meg szeretném operáltatni a csípőmet.
Ez nem állapot, hogy csak járókerettel tudok, úgy ahogy járkálni a lakásban, különben meg minden másban segítségre szorulok. Ha kiesik valami a kezemből, nem tudom fölvenni.
Zoli gondoskodott egy segítségről, de ő is az agyamra megy: szinte soha nem azt csinálja, amit kérek tőle. Múltkor elküldtem a tapaszomért a Rózsa patikába. Vinnie kellett azt a papírt is,ami 1 évig érvényes, hogy megkaphassam a fájdalomcsillapítómat. Mivel a tapasz drognak minősül, szigorú szabályai vannak. Csak abban a patikában kaphatom meg, ahol le van adva az engedély. Erre mit csinál? Elmegy a másik gyógyszertárba, mert oda villamossal lehet menni. Persze onnan nincs házhoz szállítás, még ha fizetne is érte az ember. Az én gyógyszereim nagy része annyira ritkán kell, és olyan drága, hogy egyik patika sem tart belőle 1 doboznál többet. A rózsásoknak csak telefonon bediktálom, megrendelik, és másnap, vagy harmadnap ki is hozzák - ingyen. Visszazavartam, hogy szerezze vissza a papírt.
Semmit nem találok, mert nem kérdezi meg, hogy hová tegye.
Mondtam neki, hogy Doni megtalált labdáit tegye 1 helyre, és csak egyet adjon oda neki, mert akkor vigyáz rá. Persze 2 teniszlabdán kívül az összeset odaadta. Ez tegnap volt. Mára 1 híján az összes eltűnt. A jégszekrény kimosása, plusz a konyha, és előszoba felmosása 4 órájába telt. Ráadásul a polcokat fordítva tette vissza, a tojásokat meg kint felejtette. A mélyhűtőt nem kellett kipakolnia, mert annál föl szerettem volna írni, hogy -mik vannak, és mióta benne. Mindezért fizetek 6 órás munkanapra 7000 Ft-ot. Jutka, később Tünde 10 óra alatt végzett az egész lakással ablakmosással együtt. Ráadásul a "Kincsem" megszólítástól égnek áll a hajam.
Tudom, én is idegesebb vagyok a szokásosnál, és nagyon kicsi a tűrőképességem. De idáig türtőztettem magam, csak a patika miatt borultam ki, és ordítottam le a fejét. igaz, utólag bocsánatot kértem tőle.
Jövő pénteken lesz az érfestés.
Holnap reggel érfestés.
Nagyon félek, mi lesz az eredmény.
Ha műtétet mondanak, sajnos azt is kénykelen leszek vállalni, mert ez így nem mehet tovább.
Azt mondták, 80% az esélyem, hogy sikerül.
Azután még jön a csípőműtét. Annál 80%, hogy nem lesz rosszabb. Azt, hogy mennyi, hogy jobb, vagy jó lesz, azt még nem tisztáztuk. Előbb legyünk túl ezen.
Ma újabb embert próbáltam ki. Ő legalább nem nevez kincsemnek, és kérdez, és nem akarja ő eldönteni helyettem, hogy mi a fontosabb munka. És még alaposabb is a másiknál, no, meg 2500Ft+tal olcsóbb.
Az érfestés, felemás eredményt hozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése