Hajnali 9-kor valaki csönget.
Kóválygó fejjel kászálódok ki az ágyból. káromkodnék, persze nem teszem.
Kinézek az ablakon, hát anyósom áll ott szerencsétlenül, borítékot szorongatva a kezében.
Bejön, szétnéz a szobában. Az asztalokon rengeteg pohár, üvegek garmadája.
Összecsapja a kezét:jó sok vendéged lehetett.
Azért jöttem, mert tegnap nem értetterm, mit mondtál a telefonba, így aztán lehoztam a tartozásomat.
-????
-Nem tartozom neked?
Végre nagy nehezen megérti, miért hívtam.
Kiöntöm a poharába a 2000 évjáratú Charman Doux-t. Annyira aszúsodott, hogy az az érzése az embernek, mintha 5 puttonyos Tokajit inna.
Magamnak az éjféli extra száraz Pannóniából töltök. Kívánunk egymásnak boldog új évet.
Zolit hiányolja. Mondom neki, ő Visegrádon szilveszterezik.
Kérdezi, hozzon-e le nekem kocsonyát, mert Péter vitt neki 4 tányérral, de nem tudja megenni, mert olyan sótlan.
Mondom neki, hogy én is csináltam, és az enyém is iszonyú sótlan lett.Úgy látszik, az utolsó pillanatban mindketten készítettünk, és mindkettőnké rosszul sikerült.
Aztán föltettem neki a karácsonyi videót. Megismerte magát rajta. Sajnos maximális hangerőn sem hallotta. Nézte 1 darabig, aztán mehetnékje támadt.
Kikísértük Donkával. Befelé jövet az előszobában Zoli hangját hallom: Kérsz pezsgőt? -kérdezi. -Nem, köszönöm, elég volt -válaszolom, és fel sem tűnik, hogy ő nem lehet a szobában.
Aztán leesik a tantusz, és jót röhögök magamon.
Ez a másnaposság ára.
De a borunk, az bizony itatja magát.
Sajnos már eléggé fogytán van.
Menni kéne utánpótlásért.
Most már nyugodtan lehet majd palackozni, és lerakni a pincénkbe, még mielőtt Vilinél meginnák mindet a haverok. Most rájuk is van utalva. Már levették a gipszet mindkét kezéről, de persze fogni még nem tud tökéletesen vele.
Erzsike még mindig kórházban, Romániában. Remélem, tavaszra rendbe jön, és újra olyan lesz, mint amikor megismertem. Valahogy meg kell értetnünk vele, hogy nem szabad elhanyagolni a gyógyszeres kezelést.
A kecskék meg elszabadultak, valahol a határban kóborolnak. Nem tudja keresni őket. A bérese meg még Karácsony előtt lábát törte.
Délután 2-kor megint csönget valaki. Megint csak az ágyból pattanok ki.A Paulle épp csak elkezdődött.
Megint anyósom az, pezsgőt szorongatva a kezében.
Volt a boltnál, de az persze zárva volt, pedig gondosan kiszámolta az órán, hogy milyen nap van:péntek.semmi kenyere nincs otthon, hozzak ki neki 1 szeletet!
Persze beinvitáltam. Fél 5-ig maradt,pezsgőt ivott, meg megint megkóstolta mindkét fajta bort. Úgy látom, nagyon ízlik neki, pedig most szörpöt sem kapott bele.
Igencsak hangszál gyilkolászás vele megértetnie magát az embernek.
a délután kellemesen telt, itt volt Anna, jól elbeszélgettünk.
Persze elfelejtettem kivenni a kulcsomat a levélszekrényből. Klári dobta be, mert ma nem tudott átjönni.
Nagyon rossz éjszakám volt, rengeteget görcsölt és pokolian fájt a lábam.
Az ünnepek alatt nagy nehezen legyűrt depresszió még fokozottabban tért vissza takonnyal párosítva.
Nem mertem ki sem lépni a lépcsőre, mert a valamikor este, vagy éjszaka, leesett alig centis hó, talán havas eső? ráfagyott a lépcsőre. Csak lapáttal lehetett volna feltörni, netán lesózni, de hagytam.
Holnap vérvételre kéne mennem, de azt hiszem, nem fogok. Még jobban betaknyosodnék ilyen ramaty időben Mocin ülve.
Be kéne jelentkeznem a Neurológiára is, de nem merek, amíg ilyen idő van.
Kéne intéznem a közgyógy igazolványt, mert hó végén lejár.
Fel kéne használnom a maradék tízegynéhányezres gyógyszerkeretemet, de mire? Már csak 3 féle állandó gyógyszerem maradt, amit még adnak rá, no meg Algopirint. Azt kérek majd, mert fogytán van.
Megfázásra meg nem veszek be gyógyszert.
Elő kéne halásznom a Bioptron lámpát, a ruhaszárító mögül, de ahhoz sincs kedvem.
Inkább szipogok, meg fújom az orrom. Hülyeség, tudom.
A géphez is csak most ültem le.
Nem is tudom, mit csináltam egész nap.
Csak tengtem-lengtem, olvastam, de az is nehezen megy. Állandóan elvesztem a fonalat.
Na jó, nem panaszkodom tovább, megyek, visszafekszem.
Tegnap, és ma sem volt lelkierőm nekiindulni a vérvételnek.
Tegnap betelefonáltam a háziorvoshoz időpontért, meg a közgyógy igazolványhoz szükséges igazolásokért, meg gyógyszerekért.
Kiderült, 11-ig szabin van.
De sehol sem találom a pszihiátriai beutalómat, márpedig 11.-én délutánra van időpontom.
Csak olyan hülyeségekhez volt tegnap kedvem, mint az erkélyen felejtett, többször megfagyott, kiengedett tököt úgy egyben betenni a sütőbe. Megsült, de szörnyű ize van.
Fiam megpróbál felrázni! Délelőtt szólt, hogy 6-ra öltözzem fel amúgy színháziasan, mert bálba megyünk: A Vámpírok báljába.
Gyönyörű leszek majd a kivörösödött orrommal. Boszorkány nézi majd a vámpírokat.
mármint a hajnali szúrka.
Szinház után ugyanis Zoli itt aludt.
Mert ugye az élményeket meg kell beszélni 1 pohár Metaxa mellett.
Már félórával kezdés előtt odaértünk. Szerencsére, mert a szombati koncertjegyeket tette be a zakójába.Visszament a kocsihoz, én meg addig fényképezgettem lent:
Előkerültek az ide szóló jegyek, bementünk.
Kipróbáltuk az elegáncsos fotőlyt.
Aztán az előadás.
A színészek, a táncosok fantasztikusak voltak.
Igaz, az eleje kissé nyögvenyelősen indult, de utána fergeteges előadás kerekedett belőle.
Itt valódi, élő zenekar volt. A szünetben arról beszélgettünk, hogy én kisgyerek korom óta nem értem, hogyan képes az a karmester 1 egész zenekart, plussz még az énekeseket is vezényelni.
Az egyik évadban a nézőtér első sorába volt a baráti társaságnak bérlete. Hallgattam Ferencsik hörgését, és azt hittem, ez azért van, mert annyira megerőltető ott hadonászni. Következő évben visszaszereztük a páholyainkat, és én klasszakat tudtam szunyókálni Wagner operáin.Persze voltak kedvenceim, amiket örömmel néztem, hallgattam: Mozart, Rossini Puccini, Erkel műveiért rajongtam.
Míg Bartókkal ki lehetett volna zavarni a világból.
Érdekes, a Diótörő valahogy kimaradt az életemből, pedig minden kisgyereket arra visznek először.
Az előadás után meg jött a vacsora 1 közel eső étteremben.5-6-10 évesen rettenetesen élveztem ezeket a vacsorákat. Már csak azért is, mert ilyenkor éjfél után vetődtünk haza.
Apu sosem jött velünk az operába. Sznobizmusnak tartotta, és botfüle volt. Ezeket a füleket azért én is örököltem tőle. De előadás után mindig a bejárat előtt várt minket.
Akkor még nem volt illenő estélyi ruha nélkül menni színházba, Operába.
Most gyakran előfordul, hogy pólóban, pulóverben, jobb esetben ingben, farmerban és edzőcipőben jönnek.
*****************************************************************
Mi most egyenest haza jöttünk. Zoli még havat lapátolt, majd 1-1 pohár konyak mellett mi is kiveséztük az előadást. Én hajnali 1-kor lefeküdtem, Zoli még gépezett kis ideig. Reggel 7-kor meg kelni kellett. Én véráldozatot hoztam, Zolinak is kellett volna, de nem találta a beutalóját.
Ő Ágival már hétfőn is látta ezt a musikelt. Volt még arrra az estére 2 páholyjegy, és ők hirtelen elhatározással be is ültek.
Azt mondja, lentről sokkal élvezetesebb volt. Ott túl hangos a zene, nem értették az ének szövegét.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy nem zavarja-e az énekeseket az a vámpírfog a szájukban?
Erre a tegnapira is 2 jegy volt csupán a 4. sor középen. Mivel szinte egyfolytában működött a füstgép, örültem, hogy ezúttal nem az első sorban ültünk.
***********************************************************
Szombaton meg a Cotton Club Singers búcsúkoncertje a Sportarénában.
Remélem, az is jó lesz.
************************************************************
Ma kissé fáradt vagyok, de holnap elkészítem majd a "tenger gyümölcse" salátát a párolt harcsacápához. Ezúttal nem citromos algaszósz lesz hozzá rizzsel, hanem saláta, pirítóssal. Ugyhogy szombatra könnyű halvacsora a koncertre indulás előtt.
Próbálok nem visszazuhanni a depibe.
Ez a tetőablak a nyelvét nyújtogatja:
Ezeknek a tetőknek nem túl jó a szigetelésük:
A leghátsó házé jó, igaz, ott nincs tetőtér beépítés.
És csak úgy, mert szép:
Látszik, melyik kocsi nem mozdult tegnap óta
ha fenyegetnek.Még ha az, aki küldi nem is akar nekem rosszat, csak kapott egy ilyet. Jobb esetben el sem olvasta, rosszabb esetben félelemből küldte el nekem.
Nem szeretem
az olyan körleveleket, amik azzal fenyegetnek, hogy ha nem továbbítom őket, x szerencsétlenség vár rám.
Semmilyen körlevelet nem szoktam továbbküldeni, de ilyet pláne nem.
Nem arról van szó, hogy a vicceseknek, a bájosaknak, kedveseknek nem örülök,de efféléktől kérlek, kíméljetek meg! :(((
Hiszek a szeretet erejében, az áldásban!
Nem vagyok babonás, nem hiszek az átkok erejében
- vagy a szívém legmélyén mégis?
Mindenesetre ne kísértsetek!
Köszönöm!
És nehogy már morgolódással fejezzem be a mai napot:
Íme a mai ( pillanatok alatt kész) vacsorám:
gesztenyelisztbe forgatott fűszeres szűzérmék törtkrumplicsónakon eveztek be a pocakomba.
HMMM... nagyon finom volt...
Nem hittem, hogy ennyire fogom élvezni.
Csak Zoli kedvéért mentem.
Egyáltalán nem ismertem őket.
Tényleg csak szuperlatívuszban lehet beszélni róluk.
Az első résznél nem voltam valami jól, de a szünet után már nem volt olyan meleg, és a légszomjam, a szédülésem is elmúlt . És én végre teljesen át tudtam adni magam a zene élvezetének.
Malek Miklós komponálta zene fantasztikus volt. Behunyt szemmel magam elé képzeltem egy egész tánckart. Mostanában ritkán fordul elő, hogy ennyire magával ragadjon egy szimfonikus zenekar.
De előtte még vacsiztunk is.
Ez a tengergyümölcsei saláta .
És ez az algás vajon párolt cápaharcsa.
Mivel az ezüstpucolás nem tartozik a kedvenc hobbijaim közé, ezeket az evőeszközöket szinte sosem veszem elő. Így aztán nem "ragyognak" teljes fényükben.
Még szerencse, hogy készítettem majonézes krumplit is, mert a másik pillanatok alatt elfogyott.
Így tudtam mivel pótolni Zolinak:
Ha újra a piacon járok, és ha lehet még kapni, veszek még néhány tengergyümölcse konzervet. Egy 25 dekás 260Ft volt. Csak 1-1 darabot vettem a múltkor belőlük. Féltem, hogy nem lesz jó, de a bébikagyló, és ez is nagyon finomnak bizonyult.
Sajnos felhasználtam az utolsó adag algavajamat is, így aztán majd rendelnünk kell belőle. Árban kb. 15%-al drágább, mint a "közönséges" bolti vaj.
A Culinaris nem tart belőle, mert a tulajon, és rajtunk kívül senkinek nem ízlett.
De ha kérjük, beszerzi nekünk.
Utána gesztenyepüré, azután a Koncert.
Éjfélre értünk haza.
2 körül tudtam elaludni, mert ilyenkor annyira túlpörgöm magam, hogy nem vagyok álmos. Negyed 10-kor ébredtem, így a betervezett hajfestés elmaradt.
A kádba ugyanis csak akkor merek beszállni, ha valaki itt van velem.
Zoli ma reggelig várt a közléssel, hogy jövő hét végén nem ér rá, így a Teaházas találkozót el kell tolnunk 1 héttel, vagy nélküle kell mennünk. Nem akarta a koncert előtt elrontani a kedvemet.
Az előbbi mellett döntöttünk.
********************************************************************
A reggeli algavajjal megkent sajtos toast volt olajbogyóval:
Vacsorára a maradék majonéz, (volt bőven, mert 2 tojásnál kevesebből sosem állok neki)+ krumpli, alma, gomba, narancs, borsó, zöldség, uborka felhasználásával hatalmas tál saláta készült:
Vettem elő még busa, és pontyfilét is, és lesütöttem azokat is a vajban.
Ezzel az összes mélyhűtőbeli maradék hal felhasználva.
A maradék vaj meg kenyérre kenve is finom lesz.
*******************************************************************
Baboshegyre is le kéne mennünk.
Vili már nagyon vár minket, olyan segítségre lenne szüksége, amit csak a fiamtól kérhet-fogadhat el.
De február vége előtt tutira nem tudunk lemenni.
A még novemberben fölhozott vörösborunk már majdnem elfogyott, fehérből sincs már túl sok. Úgyhogy kéne az utánpótlás. No, meg diólikőrből is már csak 1 liter van itthon. Karácsonykor majdnem mindet elajándékoztam. Abból is van még a pincében, kéne felhozni belőle.
Jaj, annyira röpülnek a napok, hetek, hónapok...
Secperc alatt nyakunkon a Húsvét...
voltam ma.
Kb. 2 órán át "foglalkoztattam".
Előtte kitöltöttem 2 tesztet.
Pocsék lett az eredménye.
Igazán szimpatikus volt a doktornő, nem úgy mint az előző szenilis "professzor", aki kb 5 percet foglalkozott velem, szépen megterített íróasztala mögött vajas kiflit majszolva, és aztán felírt "szép szines tablettákat"-amik fehérnek, és teljesen hatástalannak bizoyultak:(((
És mivel ő látta el az egész kerületet, így 2002 óta hanyagoltam a pszihiátereket-helyesebben azt az egyet.
Azt azért nem hiszem, hogy a következő alkalom is ilyen bő lére lesz eresztve, mint az első volt, de most 6 orvos van az eddigi egyetlen helyett.
hogy vegyünk Doninak egy játszótársat, egy kis mopszot...
Jaaj...
Még sosem volt egyszerre 2 kutyám.
Lakásba kettő?
Barátkozom a gondolattal, de nem tartom túl jó ötletnek.
Vajon Doni hogyan fogadná?
felértékelni az ingatlanunkat.
Kiváltottuk a tulajdonlapot. Se teleknagyság, se házméret.
No, meg a lakás, és a garázs, pince nm értéke sem lehet egységes.
Emlékszem, Füreden kijött az Önkormányzatból valaki, felmérte, és az szerint fizettük az adót.
Persze még mindig nem tudjuk, hogy hivatalosan hány négyzetméter?
Ez semelyikünk örökösödési okiratából(nálam 1968-ban) Zolinál (1998-ban) nem derült ki.
De még a '65-ös adásvételi szerződésbe sincs beleírva.
Így tul. képp a hasunkra is üthetünk.
Hogy vegyem elő a centimétert, és én mérjem föl?
Ki fogja elhinni nekem, hivatalos pöcsni nélkül, hogy valós adatot írtam?
Bonyolítja a helyzetet, hogy ez 2 lakásos családi ház.
Szóval passz!
12 éve volt ugyan felújítás, de : csak a kazánt cseréltük cirkóra, a falban a vezetékek lettek áthúzva, és ki lett festve. Tehát szerintem ez nem teljes felújítás, esetleg nagyjavítás.
Számomra egyáltalán nem értelmezhető, hogy mi rejlik a "felújítás" definíció alatt.
Mert nyílászárók, parkett, padló, csempe felújításra már nem futotta.
És egyáltalán: én 3 ingatlanban vagyok résztulajdonos. Ebből kettő necces, ha nem a fél részt tekintjük. De mint tudjuk, nálunk nincs családi adózás, akkor miért számolnám a fél-fél részeinket egybe?
A Ciklámen utca az én életemben biztos, hogy nem lesz árúba bocsátva, de a Körvasútsor már valószínűleg igen. Baboshegyért az ottani önkormányzatnak fizetünk építményadót. Vajon azt el fogják törölni?
Legjobb lenne, ha ezt az egész agyrémet az Alkotmánybíróság megsemmisítené!
mert elintéztem mindent Önkormányzatnál, piacon is voltam, vettem sok-sok fini miniherkentyű konzervet.
Összefagytam, aztán persze vacogva beestem az ágyba.
És akkor már megint csöngettek.
Kinéztem...
Anyós...
Pezsgőt szorongatva...
És én jó képet vágtam hozzá...
Mivel pezsegő meleg volt, kikerült a teraszra.
Míg lehűlt, kínáltam diólikőrrel.
Múltkor vettem néhány 0,5 decis üvegcsét a trafikban, mert már nem 2 decisekbe teszem a likőrkóstolót. No, megtöltöttem neki 1 ilyet, hogy vigye magával.
Baboshegyi képet is kapott, azt amin hárman ülünk a ház előtt.
Tudom én, hogy nagyon rossz egyedül, nekem is nagyon rossz-megértem én,
csak ne lenne olyan iszonyúan süket! 2-3 órányi"beszélgetés", és utána napokig csak suttogni tudok.
Most már egyre gyakrabban fordul elő vele (saját maga vallotta be), hogy nem ismeri meg a saját fiát, és az unokáját sem. Ismerős az arcuk, tehát beengedi őket.
Csak hát Zuglóban nagyon elszaporodtak az ál-villany-gázóra leolvasók, akik összeverik az öregeket, és kipakolják a lakást. Ha ismerősnek találja az arcát, és beengedi...
Bele sem merek gondolni.
Péter magához akarta már ősszel is venni, de nem megy.
Mondjuk, megértem.
De ez így nem mehet sokáig.
Doni kikéredzkedett.
Nyitom az ajtót, persze ő megy elöl.
Szindi, szájkosárban ugyan, de azonnal a lépcső tetején terem, ráugrik a kiskapura, és törekszik befelé.
Csak a lélekjelenlétemen múlott, hogy nem történt megint tragédia.
Az utolsó pillanatban vissza tudtam csukni a kaput. ami nem semmi, ha egy 60 kilós megvadult dög csapja ki.
Alaposan odaszoríthattam az állkapcsát, de úgy kell neki.
No, meg az sem semmi, hogy a kutya ránk töri a kiskaput.
És hogy én rácsapom a ránk támadó kutya pofájára?
Mégis, mit kellett volna tennem?
Nem emlékszem, mit mondtam, de csúnya lehetett.
Gyurikánk természetesen nekiállt feljebb:
-Vak maga?
-Nem látja a kutyán a szájkosarat, és a lépcsőlejárón a piros rongyot?
A rongyot csak úgy látom, ha kilépek. A kutya fekete pofáján a fekete bőrszíj sem igazán feltűnő, de láttam. Az más kérdés, hogy attól a puha kesztyűbőr szíjtól még tud harapni ha nem is tudja akkorára tátani a száját, ha nem is olyan erővel.
Mindenesetre Doni kétszer műtött szemének elég 1 nem túl erős ütés, hogy végképp leváljon a szemlencse, és egészen megvakuljon arra a szemére.
Bár nem vagyok biztos, hogy lát rajta valamit. A feldobott kekszet hosszú ideig nem tudta elkapni, és még most is sokat téveszt.
Képtelenek felfogni, hogy póráz nélkül nem hozhatják le?
Mindegy, most már kénytelenek vagyunk ügyvéd által felszólítani.
Pedig most sok megbeszélni valónk lenne. Pl. a társasházzá alakulás problémáját, amihez nem jó ez az elmérgesedett viszony.
Zoli azt is fölvetette, hogy ameddig nem rendeződik ez az áldatlan helyzet, bérelne nekem egy lakást. Csakhogy a kutyának kert kell, mert én nem tudom levinni sétálni. No, meg ha nyárra el is menekülök, azért télen szeretnék a saját lakásomban, nyugodtan élni.
Ráadásul most megint kezdődik elölről Doni félelme. Megint kísérgetni kell.
A történtek annyira megviseltek, hogy :kiszórtam az őrölt borsot, levertem a liszttel teli tányért, aztán föl akartam tölteni a borsdarálót, de annyira remegett a kezem, hogy levertem a polcról a borssal teli üveget, ami ráesett a meggybefőttre, mindkettő a konyhakövön landolt. Persze, hogy eltörött.
Takarítás közben az üvegszilánkok alaposan elvagdosták a kezemet, egy aprócska szilánkot meg képtelen vagyok kipiszkálni az ujjbegyemből. Talán már nincs is ott, de szúr!
********************************************************************
Múlt héten Zoli elhagyta a méregdrága Pier Cardin szemüvegét. A koncerten kénytelen volt az Adidas sportszemüveget használni. Öltönyhöz elég furán néz ki.
Tegnap meg elhagyta azt is.
Szerencsére meglett.
Vezetéshez muszáj használnia.
Este letette a garázsban a kocsit, és benne felejtette.
Ma délután a repülőtérről taxival jött érte, merthogy az kell a vezetéshez. Még jó, hogy időben észrevette.
Csütörtökig nem lesz itthon.
******************************************************************
Én már 3 napja szedem a dilibogyóimat.
Azóta minden éjjel furcsákat álmodom.
Mindig ugyanazt, de mindig tovább fejlesztett változatban.
Szinte soha nem szoktam álmodni.
És rettenetesen fáradt vagyok...
Mindig aludnék...
Valószínűleg megint egy kisebb agyérgörcs.
Óvatosságból a lakásban is bottal járok, és csak ha tényleg szükséges.
Az orvost nem hívom föl, mert most, hogy Zoli elutazott, mit csinálnék a kutyával?
2 körül kikászálódtam az ágyból, és készítettem egy 3 perces kínai tésztát magamnak.
Megdupláztam az értágítókat, használni fog.
Most 2-3 napig nem csinálok semmit.Csak fekszem, meg ülök a gép előtt, no meg lámpázom a fejemet.
Csütörtökre, a blogtalira már fitt, és jókedvű szeretnék lenni.
Január 25.-én meg úgyis mennem kell a Neurológiára. Lehet, hogy kérek majd 1 rendkívüli infúziós kezelést.
Felhívtam Tündét, hogy segítsen, mert a háztartás azért nem szaladhat el.
Kedden jön.
Gyuri, és Vera is külön -külön megkapják 2 héten belül a hivatalos ügyvédi felszólítást.
Nem szeretem a feljelentősdit, a rossz viszonyt, de amit az elmúlt 12 évben elszenvedtem tőlük, az már tényleg nem mehet így tovább.
Elmenekülni innen, biztos, hogy nem fogok.
*******************************************************************
19:45: most azért már valamivel jobb.
Gondolom a lámpázás, és a dupla értágító megteszi a hatását.
Na jó, a lakásban az 5 bot elosztva, mert megfeledkezem róla.
Még húzom kissé a bal lábamat, de már nem szédelgek olyan elviselhetetlenül.
Tettem föl hajában krumplit, és bepácoltam sok-sok fokhagymával ,meg egyéb fűszerrel 3 szelet karajt. így 3 napi ebéd meg lesz oldva. Holnap elkészítem majd belőle a hagymás krumplit.
Másra ma még nem volt erőm.
*****************************************************************
20:45: Remeg kezem-lábam.
Már megint megtörtént
Pedig madzaggal ki is kötöttem a kiskaput.
Azt mondja Vera, ahogy felgyújtottam a villanyt, azonnal fent termett!
Jó vicc! Hányszor mondtam, írásban is közöltük, hogy póráz nélkül ne.
Akkora erővel támadt, hogy a madzagot is elszakította. Persze addigra Doni már bemenekült, és én becsaptam rá az ajtót. Engem még szerencsére nem támad. De ami késik, nem múlik!
Pedig valamelyest már sikerült összekapnom magam. Most bevettem2 db Seducart, amit Doni kapott, mikor másodszor marta össze az az átkozott dög.
Zoli próbálta hívni Vera mobilját, de az lecsapta, utána meg kikapcsolta.
Külföldről meg nem tudja elérni a rendőrséget. Bár nem tudom, hogy mit tudnának tenni?
Mondta, hogy megpróbálja elérni Zoli mentőangyalt, ha Magyarországon tartózkodik, idejön.
Én viszont nem vagyok olyan állapotban , hogy értelmesen el tudjam mondani, mi történt.
Leírni könnyebb!
*******************************************************************
Arany drága tündér fiam!
Sikerült beszélnie a rendőrséggel.
Még ma éjjel elfaxol nekik 1 feljelentést.
Holnap állítólag kijönnek!
Addig ne csináljak semmit!
De hát ugyan mit is csinálhatnék én?
mivel vastag spárga nincs a lakásban, ezzel a karácsonyi szalaggal toldottam meg az elszakadt madzagot. A kutyát feltartóztatni ez ugyan nem fogja, de az illúzióm azért megvan.
Hagymás krumplit nem készítettem, mert ahhoz pucolni, dinsztelni...
Kefíres krumplipüré lett, a végén 1 tojássárgát belekeverve. Jó lett volna burgonyahab, de ahhoz meg a fehérjét kell fölverni, újramelegíteni pedig nem lehet, mert megkeményedik.
de így is finom lett.
A karaj a pácnak köszönhetően puha, és szaftos.
Nem túlzottan szeretem a karajt, inkább , ha már disznó, akkor tarja, de ez most alkalmi vétel volt.
Kedvenc hentesem a szombatról megmaradt húsokat 30-40%-kal leértékeli. Hétfőn délig van nyitva, többnyire már előbb bezár, mert elfogy az árúja.
Így 800Ft/kiló jutottam hozzá néhány hete.
itt maradt velem egészen estig.
Jót tett a csevegés, de még mindig nem vagyok jól.
Doni reggel bekakilt a fürdőszobába.
Tündét Vera engedte be.
Szindi pórázon volt ugyan, de alig tudta megfékezni, és bezárni a folyosójukra, annyira őrjöngött.
Természetesen Tündét csak azután engedte be, miután Szindi rács mögött volt.
Tündi lesöpörte a havat a lépcsőről, többször is kiment a kutyával. Doni rajong érte.
De hogy én képes leszek-e taxiba szállni, és elmenni a találkozóra?
Hát, nem tudom...
Egyikőjükkel sem találkoztam még, kettőjüket még csak blogból sem ismerem.
Még szerencse, hogy semleges területen, 1 teázóban találkoznánk.
Tulajdonképpen nagyon félek a fiam nélkül idegenekkel összejönni.
Lehet, hogy ez a paranoia kezdeti szakasza?
Tudom, hogy ez nagy butaság,
De ez van...
A démonaimmal egyedül kell megküzdenem...
Talán nem is lesz bátorságom...
Nélkülem is lesznek négyen-öten
Nem tudom, hogy össze tudom-e szedni a bátorságomat, és találkozni velük!
Pedig nagyon vágyom társaságra!
**********************************
Érdekes, hogy Tündét a fiam tanácsára egyből elfogadtam, beengedtem a lakásba, míg, akikkel hónapok óta beszélgetek az internet világában, velük félek találkozni
Megmagyarázná ezt nekem valaki?
Tegnapelőtt egész nap azt szerveztem, hogyan tudnék eljutni ama Teázóba.
Főleg a visszaút okozott gondot, mert sötétben pánikolok.
Ha Zoli nem tud értem jönni, taxival nem merek hazajönni.
A Taxitársasággal előre megbeszéltem, ha leesne a hó, becsönget, én kidobom neki a kulcsot, ő meg lesegít.
Szerencsére el tudtam söpörni a havat. Nem volt olyan túl sok.
Úgyhogy az egyik blogtárssal, akiről tudtam, hogy van kocsijuk, egyeztettem, hogy szükség esetén hazahoznak, és be is kísérnek. Egyedül ő tudta, hogy mégis megyek.
A többieknek meglepetés voltam. Csak nem tehettem meg velük, hogy a végén mégsem megyek el.
Szerintem mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, csak a teák okoztak csalódást. Közönséges, filteres Lipton tea méregdrágán.
Szerencsére volt rózsaturmixuk is, amit én nagyon szeretek.
A birsalmasajtnak itt is nagy sikere volt.
Jaj, ma össze kell szednem magam, és kimenni a CBA-ba, mert elfogyott a kenyerem.
És nagy bosszúságomra a "k" betű újra és újra beragad. Ígyaztán végtelenül gyártom a k-kat, míg végre sikerül fölkönyörögni.
Újabb kutyatámadás azóta szerencsére nem volt, mert a kis piros szalag nem hinném, hogy túlélne egy ilyen eseményt.
Jó előre szólok, mert én kimegyek, valószínűleg mindhárom napon.
1 embert kísérőként ingyen be tudok vinni, ha még nem tették ingyenessé a belépést, mivel egyre nagyobb, és nagyobb területen szervezik.
Pénteken délelőtt feltétlenül, mert akkor még a kistermelőknél is lehet a finomságok között válogatni. Vasárnapra általában csak a nagyoknál lehet vásárolni.
Bár a kistermelők is évről évre jobban felkészülnek erre a 3 napra.
Az árak viszonylag magasak, de a kitett kóstolókból is degeszre tömheti az ember a hasát.
Tavaly-tavalyelőtt legalábbis így volt.
Én itt szoktam beszerezni 1-2 hónapra a kecskesajt adagomat, fél évre a mangalicazsírt, hurkát, kolbászt, ezek nem drágábbak, mint a piacon, csak épp itt tudni lehet, hogy nem kevertek bele olcsóbb sertéshúst, a szürke marhába közönséges marhát.
Itt egyedül sem szoktam unatkozni, mindig találok beszélgetőpartnert bőven. Főleg Moci miatt szoktak leszólítani. Sok embernek van rokona, ismerőse, akinek szüksége lenne efféle alkalmatosságra. Beleülhetnek, csigatempóban ki is próbálhatják. Utána a x-i kereskedő forgalma jócskán felfut. Rendes ember, megérdemli a reklámozást. Tavaly ősszel is 1 nap alatt rendbe tette a járgányomat. Különben idő előtt haza kellett volna jönnöm Pestre.
úgyhogy Zoli ma reggel nem is engedte meg, hogy befessem a hajamat.
Mivel Donit még mindid le kell kísérni pár lépcsőfokon, és én általában ehhez nem veszek kabátot, nem csoda, hogy taknyos vagyok.
Tegnap megint káposztás cvekedli volt az ebéd:
Ez volt az utolsó előtti adag.
Legközelebb, ha a piacon járok, megint kell vennem 4-5 fej káposztát.
2 napi munka, míg lereszelem, ledinsztelem, lefagyasztom.
De ennek most van itt az ideje. Általában februárban állok neki. Persze megéri, mert gyors, és finom ebédet tudok rittyenteni négyed óra alatt.
Előtte persze megette a tegnapi illatos, és fafül gomba levesem maradékát.
Aztán nekiálltunk névjegyeket nyomtatni, mert már igencsak fogytán volt. mindkét fajta.
Nem vártam ugyan ajándékot hivatalos útról, de kaptam csokibicskát, meg csokiszivarokat:
És bemutatta a legújabb cvikkerét is. Remélem, ezt most már nem fogja elhagyni.
Sajnos a régi keretből már nem volt raktáron, de ez sem rossz.
Nagy szerencséje, hogy az előzőre kötött rá biztosítást.
Mondta, hogy ennek a tokjába már ragaszt névjegyet.
Annyira speciális lencse kell neki, hogy más max. a keretet tudná használni.
Mivel az összes teamécsesem elfogyott így gyertyába csöpögtettem eukaliptusz olajat. Vennem kell, mert így nem fejti ki ugyanazt a hatást.
Ja, és ezt még szerdán este fényképeztem:
Érdekes, hogy hogyan olvad a hó a köveken.
de mostanában csak ezt a kezemben tartva nyitom ki az ajtót:
De persze előbb felkapcsolom a lenti villanyt, várok fél percet,...
Nem, tényleg nem őrültem meg, és paranoiás sem vagyok, csupáncsak félek...
Úgyamúgy még mindig taknyos vagyok.
Tegnap jelenésem volt a Neurológián.
Reggelre a megfázás természetesen ráment a gyomromra. Dél körül fél margarinos zsömlét ettem 1 bögre zöld teával, de minden kijött.
Dedalonnal indultam az SZTK-ba.
Szokásom szerint benéztem a postaládába, persze benne értesítő, menjek be érte.
Jó-jó, megértem én, hogy ő is fázik, mielőbb végezni akar, és ilyen időben papucsban nem lehet kiszaladni, de nekem meg messzi postára kellene mennem a levélért... Ráadásul szombaton nincs nyitva...
Visszafelé valami könnyű kekszet vettem volna, de közben rátaláltam erre:
Nem is tudtam ellenállni. Emlékszik még valaki a ropogós, köménymagos sós kiflire?
No, ez épp olyan volt, igaz, stangliban. Hiába, a vecsési sütödének nincs párja.
Mutatóujjal kiszedve belőle a puha belét, -gyerekkoromban is így jártam el,-aztán utoljára a köményes-sós friss külseje- mennyei élvezet volt...
Se vaj, se felvágott nem kell hozzá. Csak úgy magában, frissen...
Estére annyira rendbe hozta a gyomromat, hogy a vasárnap tölcsér;- fafül;- és illatos gombából készült levesből is be tudtam vágni 2 egész tányérral.
Laktató, mára, és holnapra is maradt belőle.
Csirkemell csíkokat is szándékomban volt belefőzni, de aztán meggondoltam magam.
Így csak Doni cupákja főtt benne.
lesz (ingatlan)adóügyi agymenés!:)))
Délelőtt az SZTK-ban összefutottam a férjemmel, aki anyósomat kísérte az orvoshoz.
És tudtunk beszélgetni.
Több, mint 1 órán keresztül, nem szakítottuk meg kellemetlenné váló csönddel.
Távol ült az anyjától, úgyhogy róla is nyugodtan tudtunk értekezni, nem mintha meghallaná, de szájról azért tud néha olvasni.
Ez tulajdonképpen kellemes találkozás volt.
De aztán jött a szörnyűséges!
Erről majd holnap, ha lehiggadtam kicsit, mert megint remegett kezem-lábam, és rosszul lettem. Még most sem tértem egészen magamhoz.
először a mai napról.
Donit még a havazás elkezdése előtt engedtem ki pisilni.
Aztén én is szerettem volna kimenni havat söpörni, de Gyuri állandóan kint szerencsétlenkedett az ő részükön a tilitolival. A söprű ilyenkor sokkal többet ér. A toló inkább ledöngöli a havat.
2 után elcsöndesedett minden.
Vera 4 körül szokta sétálni vinni a kutyát.
Donit nem engedtem ki, nem akartam, hogy összetapossa a havat. Mivel engem Szindi még sosem támadott meg, no meg ilyentájt nem is szokott sétálni menni, nem kapcsoltam fel a villanyt. Söpörtem nyugodtan. Egyszer csak hallom, hogy hörögve nekem támad. Még szerencse, hogy pórázon volt, és Vera idejében meg tudta fékezni, mielőtt rám ugrott volna.
A tegnapi nap meg jöttem haza a patikából. Fölgyújtottam a villanyt, és kiengedtem Donit pisilni, míg én hordtam be a vásárolt dolgokat.
Gyuri jött be a kapun. Doni ugatott, ő meg rugdosott csapkodott felé. Ő érzi rajta a gyűlölt kutyaszagot, plussz a rugdosást, csapkokodást támadásnak veszi. De ezt a reakciót egy kutyagazda igazán ismerhetné.
Magából kikelve közölte, hogy legközelebb úgy rúgja fejbe, hogy megdöglik.És egyébként is erre a rohadt geci kis dögre kéne inkább szájkosarat tenni.
Doni még csak a nadrágjához sem kapott soha.
No, Tündérke, ezzel kiírtam magamból a tegnapi, és a nai nap összes sérelmét.
Mára gyerekek lewttünk újra.
Mármint Zoli, és én is.
Én 13-14 évesnek. Zoli 9-10 évesnek képzelte magát.
Egészen fellelkesültünk: Menjünk szánkózni a Király dombra.
Fiam rendbe tette a több, mint 15 éve porosodó szánkót, és --röhej, de felöltöztetett engem. Mármint segített felhúzni a 2 nadrágra a sárga vízhatlan nacit, a 2 vastag zoknira (érszűkület) ráerőltette a hótaposót, a három pulcsira rám adta a dzsekimet.
Behúnytam a szemem, és azt képzeltem, hogy Zoli apu, 3 éves vagyok, és vele indulok a mátraházi Dózsa üdülőből szánkózni.
Zoli, azt hiszem, csütörtökön járt Siófokon.
Nem tudom megállni, hogy ne tegyem be az ott készült képeket:
Zoli hiányolta az öltöző (kabinos? oszlopos?) képet.
Íme:
Őszintén szólva én azt hittem, hogy ez egy hirdetőoszlop, amiből a '60-as-'70-es években sok volt Budapesten.
A kérdésem már csak az lenne, ha épp egy hölgy öltözik odabent, és bemegy egy pasi? -akkor mi történik vajon?
Erre mi a '60-as években föltaláltunk egy frottírból készült privát öltözőkabint.
Nincs valakinek véletlenül ilyen képe?
Bocsánat, de úgy elkapott a buzgóság, hogy folytatás valószínűleg csak holnap...
19.25:
Zoli dél körül átment a nagyanyjához. Szerencsére küldtem át neki pár szelet kenyeret. Ő is szombaton akart kimenni vásárolni, de a hóesés persze közbeszólt.
Átrendezte neki a szobáját, mert most már az ideje nagy részét fekve tölti. Februárban már 86 éves lesz!
Én is képes voltam egészen 3/4 5-ig, míg Zoli haza nem jött, aludni.
No, akkor most, miután teljesen éber lettem, folytatom a képek föltételét:
Az volt a terv, hogy a szánkódombig én Mocival jutok el, mivel az alacsony szánkón ücsörögve...
egy ideig el is jutottunk...
De aztán be kellett látnunk, hogy ha Moci motorját a 30-40 centis szűzhóban nem akarjuk kikészíteni, bizony vissza kell fordulnom.
Nem mondom, hogy nem volt csalódás, de nem várhattam volna el Zolitól, hogy szánkón húzzon odáig, mert a nagy hóban nem könnyű ám járni.
Ő viszont azért csúszkált párat.
Ez Doni:))), a kis hóeke. Nem szüpped be teljesen a hóba, ahhoz túl könnyű a lelkem..
Itt immár megkönyebbülten készül be a lakásba.
Ilyen mélyre süllyedt tegnap Zoli lába, mikor a cinkék etetőjét töltötte föl.
Ez a madaraim egyik kókuszvendéglője hatalmas hósipkával.
Ilyen volt a garázs melletti sövényünk.
Délután, ha még nem volt elég a télből, kiment a Margitszigetre.
Tőlünk minden elérhető pár kilométeres sétával, ezért is ragaszkodunk olyan nagyon ehhez a házhoz.
Ezt a hídról fényképezte
és ezt is.
Ugye milyen gyönyörű?
Nos, ennyit válogattam össze Zoli telefonjáról.
Holnap talán, mivel úgy néz ki, hogy egyelőre házifogság, talán teszek föl képeket az én gépemről is.
Sajnos ma este 1/2 7-kor Zoli hazament. Én pedig a szokásos 19 fokra vettem le a fűtést.
Istenkém, de jó is volt 2 napig a 21-22 fok még éjszaka is.
de ma szinte egész nap durmoltam.
Kivéve azt a közel 3/4 órát, míg a teraszajtón keresztül szurkoltam annak az autósnak, hogy azt a 15-20 métert a garázskapunktól az Erzsébet királyné útig meg tudja tenni.
Végül majdnem az egész utcát végiglapátolta a szerencsétlen. Nem volt pofám lefényképezni a szenvedését...
Így aztán további képektől megkíméltem a tisztelt publikumot!
Nagy megkönnyebbülésemre Hawah előkerült, én viszont fekszem vissza pihe-puha ágyikómba
a képviselőknek a vagyonnyilatkozatukat?
Szegény politikusaink!
Sokaknak még csak 1 trabantja sincs!
Jó hír viszont, hogy az ATV-n lesz újra TV ügyvédje, ha már a királyinak nincs pénze rá!
Hétfő óta a nap 24 órájából 20-at alszom.
Norrmális dolog ez?
Hétfő óta a nap 24 órájából 20-at alszom.
Norrmális dolog ez?
a fiamat, mert elment úszni a Széchenyibe.
Valószínűleg sokáig kell várnom, mert megnéztem a nyitvatartást.
De ébren akarok maradni, mert elméletileg együtt vacsoráznánk, 1 üveg parádi víz mellett.
Csütörtökön, pénteken a jég fogságába kerültem:
Ma viszont a hó akadályozott meg minket, hogy elmenjünk nagybevásárolni.
Fantasztikusan szép volt az ablakon kinézve.
Ráadásul tömegestül elleptek minket a madarak.
Órákig lestem az ablakban, és kattogtattam, mire végre egyet el tudtam kapni teljes szépségében:
Valami megint nem stimmel a képizélőmmel, már megint félrecsúszott, úgyhogy amíg Zoli ki nem javítja, -remélem, holnap megteszi- több kép föltételével nem bosszankodom.
Úgy látszik, az én gépemmel van a baj, mert Zoli irodai gépén minden rendben.
Persze nem várhatom el, hogy a munkája mellett még a képeket is ő tegye fel.
Idén a belépés ingyenes volt, de a termelőknek tetemes helypénzt kellett fizetniük, és ez bizony az árakban is jelentkezett.
Mindenesetre vettünk 1 vastagkolbást, töpörtyűt, és 1 pici kecske camembert.
Alaposan be is vacsoráztunk belőle.
No de most képek a fesztiválról:
Különböző színű nagy mangalicák helyett most csak ezt a 2 picit húzták a járókelők között.
Ez a fesztivál is elüzletiesedett már. Itt is megjelentek a bóvliárusok is, persze azokról nem készültek fényképek.
Azt hiszem, ezentúl már nem várom olyan örömmel. Kóstolók sem voltak már kitéve, ha sorba álltál vásárolni, akkor némely helyen adtak 1 leheletnyit, de sorba kellett állni.Tavaly mindent végigkóstoltam, utána döntöttem, hogy melyikből vegyek.
szinte egyfolytában végigdurmoltam.
Nem is főzőcskéztem. Párolt csirkemell, vegyes zöldségleves, gombaleves, rántotta....
Még annyi erőm sem volt, hogy egy kis paprikáskrumplit készítsek magamnak, pedig régóta tervezem.
Csak 1-1 napra éledek föl, mikor Zolival ki tudok menni a lakásból.
Hol a jég, hol a hó ítél szobafogságra, és ezt bizony egyre nehezebben viselem.
Pedig lenne takarítani -vasalni való bőven.
De én átmentem Pató Pálba: "ej, ráérünk arra még..."
Pénteken felébredtem a téli álmomból, mert szombatra vártam a fiamat.
Ezúttal hízott kacsamájat vettem ki a mélyhűtőből.
Amíg vártam, hogy kiolvadjon, Donival az ablakban nézelődtünk.
És akkor megláttuk őket.
Alig néhányan voltak, nem úgy, mint múlt hétvégén.
Megint elkattogtattam vagy 30-at, de végül is sikerült egyet lencsevégre lkapni.
Igaz, a farka lemaradt a képről, de sebaj.
Már pénteken megtörtem, és ledaráltam a diót, mert ezúttal, kacsaháj híján rántva készítettem. (liszt, tojás, darált dió)
Olyan fennséges volt az illata, hogy csak egyszer lőttem rá, aztán nekiestünk.
Sajnos a kép homályosra sikerült, és az illatot sem adja vissza.
Elhatároztuk, hogy bevásárlás után moziba megyünk. Valami 3 dimenziós filmet akartunk megnézni.
Még szerencse, hogy Zoli nem váltotta meg interneten a jegyet, mert 4,5 órát töltöttünk el a bevásárlással. Addigra én már az összeesés szélén álltam.
De sikerült beszereznünk nekem 2 új tréning alsót, és hozzá színben ugyan egyező, de vékonyabb felsőt hozzá. Már vagy 1 éve vadászunk rá.
Pedig nem nagy igényem volt, csak annyi, hogy vastag pamut legyen, a felső nem kapucnis, és nem V nyakú , és lehetőleg nem fekete, nem sötétkék, és nem fehér.
A nadrágok szárát föl kell majd hajtatni- az üzletben ezt ingyen meg is tették volna,- ha nem szombaton megyünk. de mivel most 1 bő hónapra bevásároltunk, kétszer oda-vissza a benzin jóval többe került volna, mint amennyiért Tünde felhajtja nekem.
Zoli ma délben átment az apjához.
Holnap reggel az Önkormányzathoz megyünk elintézni a víz-csatorna kompenzációt, no meg az ingatlan adóbevallást. Ha az adólapot már Zoli , meg a jogászkollégái sem tudták kitölteni, ott már nagy a baj. Pedig nekünk nem is kell adót fizetni, hiszen benne lakunk az ingatlanban, ahogy a zuglóiak 99%-ának sem, de ha nem adjuk be, a bírság 200 ezer Ft. Egyúttal anyósomét is kitöltetjük majd velük.
3/4 9-kor indultunk, és 1/2 10-kor már itthon is voltunk.
Nem volt sorban állás, az ügyintéző pillanatok alatt ügyintézett, mindkét dolgot 1 ablaknál el tudtuk intézni. Ilyen sem volt még!
Ráadásul 1/2 11-kor csöngetett a postás, hozta a közgyógy igazolványomat.
Az ereszen a jégcsakok szinte mind elolvadtak már. Este , ami víz a lépcsőn keletkezik, azt lesöpröm, nem fagy már oda.
Kiszabadultam a házi fogságból.
Azért még várok pár napot, addig nem kérek időpontot a csontkovácshoz, mert 2 hétig minden nap menni kell, különben nem ér semmit a kezelés.
Tegnap elmentünk a moziba. Hely persze nem csak a kinézett előadásra, de semmi másra nem volt, kivéve valami horror filmet, de én olyat nem nézek meg, még ha ők fizetnének nekem érte, akkor sem. Hát persze, Valentin nap volt tegnap. De hát a fiatalok nem egy romantikus cukrászdában bújnak össze mostanában? Igaz, moziban is lehetne elvileg összebújni egy romantikus filmnél, de ilyen egy sem volt az Aréna választékában.
Az egyetlen, ami horrornak mondható, Bredon Lee-vel : "A holló"-nagy kedvencem.
Moziban nem láttam még, csak TV-ben, videón, és már DVD-n is megvan.
Lassan el kéne kezdenem megszervezni a márciusi halvacsorát. A meghívandók listája már nagyjából összeállt a fejemben, no, meg az ételsor is. Már csak egyeztetni kéne a delikvensekkel, ami nem is olyan egyszerű feladat!
Ma kiszabadultam a lakás fogságából.
Feltöltöttem a mobilomat, beszereztem néhányszáz papírzsebit, a kedvenc sós-köményes stanglijaimat.
Végre egyedül tudtam kimozdulni.
Igaz, hogy a kapunál jeget kellett törnöm, hogy ki tudjam annyira támasztani, hogy Moci kiférjen, de megoldottam.
Etetem Mocit, mert holnap postára (csekkbefizetni) no meg a piacra szeretnék elrobogni.
Zoli is telefonált, hogy megérkezett a Culinarisban megrendelt 1 kiló algavaj.
1 nap alatt sikerült megállapodni a vacsi időpontjában...
Szóval csupa-csupa jó hír!
Olvad a hó, nemsoká itt a tavasz...
Ma tavaszi rét illatot tettem a mécsesbe.
Már kora reggeltől késő estig ébren tudok maradni, és altató nélkül alszom végig az éjszakát:)))
Az egyetlen dolog, ami aggaszt, hogy a jobb csípőm időnként nagyon fájdalmasan "kiakad".
ma kimenni a piacra.
Dél körül szerettem volna indulni, de addigra elkezdett csöpörögni az eső.
A viharszereléshez ilyenkor még hideg van, a dzseki meg, ugye, átázik.
No, de sebaj.
Tulajdonképpen csak káposztáért szerettem volna kimenni. Ilyentájt szoktam elkészíteni a káposztás tésztához az egész évi adagot.
No meg annyira, de annyira megkívántam a kelkáposzta főzeléket...
Talán majd kedden megyek.
**********************************************************************
Tegnap Zoli mondta, hogy behívták március 9-re kutyaügyben az önkormányzathoz.
Gondolom, L. Gy. is megkapta a behívóját.
Felhívta az állatorvost, hogy volt-e már kint.
Ő még nem kapott megkeresést, pedig az előadó szerint febr. 9-én átment a megkeresés.
Igaz, Vera az utolsó eset után a lépcsőn is pórázon hozza. Talán végre megértették, hogy komoly bajuk lehet belőle, hiszen már engem is támad a kutya.
Tyriától Kaptam:
1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?
Ami nem tetszett az első néhány oldal után, abba itt-ott még beleolvastam, ha úgy sem keltette fel az érdeklődésemet, azt nem olvastam el.
2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rá.
Rengeteg könyv volt nagy hatással rám: Többek között: Borisz Paszaternák: dr Zsivágója ( amit még németül olvastam tizenéves koromban, mert M.o-n nem jelenthetett meg) M Mitchel: Elfújta a szél , E Hemigway: Akiért a harang szól.
És hogy ismeretlenebbek közül is válogassak:Robert K. Massie: Nikolaus und Alexander-az utolsó orosz cári család története
Doris Lund: Eric -egy fiatal srác hősies küzdelme a leukémiával....
No persze magyarok is: ide sorolnám Jókai össes művét, Szabó Magda Abigél-jét,
Szilvási Lajos: Fekete ablakok, és még sorolhatnám a végtelenségig.
3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád, és félelmet keltett benned?
Néhányat.
4. Mit használsz könyvjelzőnek?
Valami keményebb papírt, általában a saját névjegyemet.
5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt … hm?
Otthon, este, éjjel az ágyban, no, meg SZTK-ban várakozás közben. Amíg tömegközlekedéssel jártam, eleinte ott is, de rendszeresen annyira belefeledkeztem az olvasásba, hogy csak a végállomáson rázott fel a vezető, hogy szálljak le. Így aztán leszoktam róla.
6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?
Kb 4 éves koromtól olvasok. Az első valószínűleg a "Kisgyerek nagy mesekönyve"volt, mert abban egészen rövid mesék voltak.
7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.
A kemény fedelű könyveket kedvelem, persze a puha fedelűeket is elolvasom, de azok általában széthullanak, ha nem vagyok óvatos.
8. Mit olvasol most?
Most éppen George Morgenstern :Pearl Harbor 1941 című könyvét.
9. És hányadik oldalon jársz?
361
10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?
Csak ha kölcsönadom, az első oldalra a teljes nevemet írom oda, de mivel szintes soha nem kapom vissza, így aztán kezdek leszokni róla, mert a kedvencek beszerzése komoly problémával jár.
11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?
Általában nem.
12. És az oldalszám?
Nem befolyásol.
13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?
Soha
14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?
Rengeteg.
15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?
Egy vizszűrő repedésnél több ezer könyvem elázott.
16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?
Egyszer olvasható beststellereket , vagy ami nem tetszett, általában a könyvtárnak ajándékozom.
17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?
Soha. Általában szeretek gyorsan túl jutni ezen a tevékenységen.
18. Tényleg, olvasol a mosdóban?
Nem.
19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót (ha ideírod a blogodat, megverlek)?
Nem.
+1.: még valami hendikep?
Nagyon drágák a könyvek, így könyvtárba járok, és Antikváriumban vásárolok használt könyveket. No, meg lassan már a kedvenceim sem férnek el a lakásban, pincében, garázsban.
Az Ő válaszukra lennék kíváncsi:
Szombet délben elmentünk megnézni a "100 csoda" kiállítást.
Fantasztikus találmányok... De ennyi mindent az én agyam már nem tud elraktározni.
Mindenesetre nagyon élveztem!
Egyetlenegy kép készült, de azt sem találom, mert Zoli átvariálta valahogy. Később annyira bele fejtkeztünk a sok csodába, hogy eszünkbe sem jutott a fényképezés.
3 órán keresztül nézelődtünk, utána átmentünk az Arénába. De hiába. Immár másodszorra sem kaptunk jegyet az "Alvatar"ra. Itthon aztán kikaptam a mélyhűtőből 1 adag töltött paprikát, pillanatok alatt meghámoztam, és föltettem főni hozzá a krumpedlit. Este 7-kor ebédeltünk.
Vasárnap kutyával indultunk széchenyi vízért. Doni nagyon élvezte, mert én már 1 éve nem merem egyedül kivinni a ligetbe. 10 litert hoztunk haza.
Mióta a koleszterin csökkentőt szedem, nincs rendben a gyomrom. Remélem, ez a víz segíteni fog. Tulajdonképpen a Parádi vizet is e célból vettem a múltkor. De míg abból fél liter 300Ft, ennek csak 50 Ft literje.
Ma kimentem a piacra. Vettem 3 fej káposztát, és 1 kelkáposztat.
Tegnap a krumpliléből főztem tésztalevest, holbap meg kelkáposzta főzeléket készítek. Feltétnek sertésszív pörköltöt, Eredetileg marhaszívet akartam vanni, mert azt Doni imádja. Magamnak meg marhagulyáshúst, de maradt a sertésszív. Így jártam...
Holnap délután jön egy gimnáziumi osztálytársam. A tablóképünket hozza, mert az enyém elázott, s egy évfolyamtárs kérte.. Beszkenneljük majd, jót beszélgetünk, egyszóval ki vagyok békülve a világgal.
Zolinak is kinéztem a szülinapi ajándékát: XIX. századi kinai kézzel festett teás, és sütewményes készletet 1 antikvitás boltban.
Remélem. még nem adták el.
Mert a tea is jobban esik hajszálvékony porcelánból.
Nekem van egy XVIII. századbeli japán készletem, de azt már nem merjük használni.
Doni már második éjjel ébreszt 2-3 óránként, hogy kimenne.
Én már napok óta sűrűn járok WC-re, ma meg mindent kihánytam.
Éva telefonált, hogy nem tud ma jönni. Rosszul van, ugyanazok a tünetei, mint nekem.
Semmit nem tudtam megcsinálni abból, amit mára elterveztem.
Remélem. hamar túljutok ezen az állapoton. De a szívpörköltöt holnap feltétlenül el kell készítenem.
Ráadásul kiújult az aranyerem.
Március 6-14 között elutazom Mátraderecskére.
Kipróbálom a széndioxid fürdőt. Remélem, jót fog tenni.
Viszem magammal Mocit is. Kis gyógyulós kirándulás.
Irigylem magamat! :)))
Elkészítettem a szívpörköltöt, és betettem 1 adag mosást.
Péntek este Zoli megérkezett.
Megterveztük, kinyomtattuk a kinyomtatni valókat.
Kitöltöttük a Mofetta jelentkezési lapját, beszkenneltük, elküldtük az orvosi papírokat...
Aztán én beestem az ágyba. Hajnalki kettőkor, mivel még mindíg nem tudtam elaludni, bevettem 1 altatót.
Fél 10 körül már ébredeztem is.
És kényeztetéskénk a fiam ágyba hozta a kávét...
De aztán...
Nekiállt a szobáját takarítani, és lomtalanítani.
Hogy azon a 6 négyzetméteren mennyi lom volt...
De aztán sokkolt, hogy a fiatalkori könyveimet mindet le akarja vinni a pincébe.
Ha bedobozolásra kerülnének, sosem találnám meg a kedvenceket, pedig évente többet is újra olvasok, sokba belenézrk.
Az ő szobája volt az enyém 11 éves korom óta. Fájdalmasan érintene, ha a lánykori könyveim eltűnnének onnan.
Neki megvan a saját lakása, itt csak 1-2 éjszakát tölt hetente.De szerinte a könyvek csak porfogók.
Hiába, felnőtt 1 másik generáció.
Egyébként imádom a fiamat, de sosem tudtam a könyvek szeretetére nevelni.
Ez az én hibám....
Délben felhívott egy kedves hölgy a Mofetáttól, hogy a doki átnézte a zárójelentéseimet, leleteimet. Várnak szeretettel szombaton 11-kor.
Már lázban égek!
Pénteken megfőztem a szív pörköltöt. Délben már azt ettük Donival. Tésztával volt tálalva. Szombaton készen lett hozzá a kelkáposzta főzelék is.
Jól bezabáltunk belőle mindhárman. A pörkölt most feltétként szerepelt rajta. Vasárnap szintén ez volt a menü. És ma is.
Igaz, Doni ezúttal már csak a konzervjéből kapott rá feltétet.
Valószínűleg még holnap. holnapután is ezt esszük.
Mivel holnap a főpostára kell mennem, kiugrom a piacra is. Ezért megkóstoltam a polip konzervet is. Mit mondjak, fenséges. Megállapítottam, hogy nekem valahová a tenger mellé kellett volna születnem. Remélem, még lesz belőle. 600-ról 120 Ft-ra van leértékelve. Múlt héten csak néhány dobozzal volt belőle. Már csak abban reménykedem, hogy akik a Bosnyákra járnak, nem rajonganak túlzottan az efféle csemegékért.
Ha én egyszer kimegyek a piacra..,
Jaj Istenem, ami kaja, és finom (legalábbis az én ízbimbóimnak) annak nem tudok ellenállni.
Így aztán a mai beszerzés: 2 kiló kicsontozott borjúláb ( rántani) Most fő.
1 kiló borjúkaraj- borjú-bécsinek. A fele ,-vagy az egész?- jön velem Mátraderecskére.
No, és a polipkonzerv. 4 dobozzal vettem. Felvitték az árát 180 Ft-ra, és rengeteg volt belőle. Ezek szerint kapós.
Délután meg jött Éva.
Összedugtuk a fejünket az érettségi tablókép fölött.
Vannak tanárok, akikre egyáltalán nem emlékszünk.
Mindenesetre jól elsztorizgattunk.
De jó volt megint 14-18 évesnek lenni...
**********************************************************************
Mikor hazajöttem Baboshegyről, 67-68 kiló voltam.
Karácsony után 69
És most: szörnyűséges 75
*******************************************************************
Múlt szombaton elkészítettük az emlékkártyákat.
Fölírtuk Mesi nevét is.
Ez szerintem 8 fős a társaság.
De hiába, csak 7-nek jött ki.
Mindössze az anyukáról feledkeztünk meg:)
Persze éjjel vele álmodtam. Így aztán már teljes lett a névsor.:)))
*****************************************************************
20:40 hogy én miért nem vettem meg azt a kuktát, amit kinéztem magamnak...
Mindössze 5500Ft-ba került
Persze nem vettem meg, mert most "enyhén" sok lesz a kiadásom. Ez a 9 nap 60-80 ezer között, vagy még több, ha plussz kezeléseket is veszek föl...
Majdnem elfelejtettem, hogy ma kell a pszihológushoz mennem.
A naptár ugyanis csak akkor jelez, ha az Outlook-on rákattintok a küldés-fogadásra.
No, ezt én 1/2 10-kor tettem meg- egészen véletlenül.
Plllanatok alatt összekaptam magam, és már robogtam is. Persze totál elfelejtettem, hogy lent be kell jelentkezni.
1/4 12-kor esett le a tantusz. 1/2 1-kor behívtak. Jól elbeszélgettünk. Kértem, hogy május elseje előtt kelljen visszamennem, mert terveim szerint május elején leköltözünk Donival a présházba. Az új időpont április 30.
A 2,5 óra várakozás persze most nem hiányzott. Ez nem volt betervezve.
Hazatérve lerogytam a gép elé. Válaszoltam néhány e-mailre, meg telefonon értekeztem önkormányzati ügyintézővel. Merthogy kiküldtek gépkocsira 12025 Ft súlyadót, amit ugye nekem, mozgássérültként nem kell befizetni.
Nagyon rendes volt, megígérte, utánanéz, és küld majd kitölteni való papiruszokat.
Miután ezt elintéztem, fölszeleteltem a borjúkaraj felét. A másik fele le lett fagyasztva majdani borjúpörköltnek.
Aztán a megfőtt borjúlábakat csomagoltam.
A bőröndbe még semmi nem került. Majd holnap, holnapután.
Fogalmam sincs, hogy csak meleg holmit vigyek-e magammal, vagy tavaszit is?
Mert a listám elég hosszú. Kell ugyebár fényképezőgép akkukkal, töltővel. Mobi+töltő, lap-top. vérnyomásmérő, gyógyszerek, Moci töltővel, könyv 10 napra a ruházaton kívül.
Szerencsére a férjem elvállalta a kutyát. Már nem olyan hirtelen haragú őrült, mint régen. Előnyére változott.
Hát, egyelőre így állok, 2 nappal az utazás előtt.
Ma kora reggeltől megpróbáltam rengeteg energiát küldeni Hawahnak!
Délre annyira legyengültem az erős koncentrálástól, hogy le kellett feküdnöm.
El is aludtam néhány órácskára.
4-kor teljesen feltöltődve, tele energiával ébredtem.
Ebből gondlom, hogy jól sikerült a műtét!
**********************************************************************
Kirántottam a borjúkarajt.
2 szeletet rögtön bevágtam kenyérrel.
Még 7 szelet maradt.
Péntek este fájó szívvel búcsúztam Donitól. Zoli átvitte az apjához, és ott maradt vele 2 óra hosszát. Szerinte Donka és Péter nagyszerűen kijönnek egymással.
Doni ott is rögtön megtalálta a kedvenc helyét, a konyhai széles ablakpárkányt.
Reggel 1/2 8-kor indultunk otthonról. 11-re már túl is voltam az orvosi vizsgálaton, és az első szárazfürdőzésen.
Utána elfoglaltuk a szállást.
Mit mondjak? Tényleg első osztályú önálló lakrész: előszoba, nappali rengeteg könyvvel, virággal, tágas szoba színess TV-vel,,mindennel fölszerelt konyha,(hűtő, rengeteg edény, gáztűzhely, mikró, kenyérpirító, kávéfőző, stb...) fürdőszoba zuhanyzóval, WC-vel.
Miután mindent bedobáltunk a szobába, máris indultunk kirándulni.
Elsőnek a parádi kocsimúzeum, aztán a recski munkatábor, végül, de nem utolsósorban egy strucctelep. Nem csak struccokkal, mindenféle más állattal: lovak, különböző fajta kacsák, gyöngy,törpe és óriás, japán-selyem tyúkok-kakasok, galambok, papagájok. Nyakig sárosan, ganajosan értünk vissza.
Képek majd otthon, mert hülye fejjel otthon hagytam a kábelt. No meg itt ménkű lassú a mobilnet.
Gyors fürdés, átöltözés, aztán a házigazdánk odatelefonált egy étterembe, hogy várjanak meg minket, mert odamennénk vacsorázni.
Zoli is itt aludt, már amennyire alvásnak lehetett nevezni, mert állítólag annyira horkoltam, és olyan hangosan, hogy zengett a ház.10-15-ször is felébresztett éjszaka, de pillanatok alatt visszaaludtam, és folytattam a hortyogást.
Nekem reggel 1/4 8-ra a Mofettában kellett lennem, így volt szegénynek 1 nyugodt órája.
Reggeliztünk, nézegettük, hová lenne érdemes menni, ahol tudunk egy nagyot kirándulni is az erdőben. Bejártuk szinte az egész Mátrát, persze kocsiban ülve.
Sétáltunk is egy nagyot sűrű hóesésben. Mire visszafelé jöttünk, már nem lehetett látni a lábnyomainkat. Időnként meg-megálltunk, és hallgattuk a csöndet.
Olyan nagy volt az UV sugárzás, hogy mindkettőnk szemüvege szinte befeketedett. Nekem persze totál leégett az arcom, mert persze fényvédőkrémet minek is hoztam volna magammal?
Visszafelé, 4 óra tájt megálltunk Parádon egy kisvendéglőben, és degeszre tömtük a hasunkat.
6 óra körül Zoli elindult haza.
Én meg megbeszéltem a háziakkal, hogy nekem is hoznak ebédet az iskolából, ahol az asszony informatikus-matematika tanárnő.
A házigazda kutató fizikus. Ő is dolgozott annak idején a széndioxid fürdő hatásvizsgálatán.
No, mára egyelőre ennyit.
Megyek olvasni.
Ezúttal nem blogokat, könyvet, és nem ágyban, hanem ülve, a nappaliban.
Hihi...
21:
Mikor patikáról kérdeztem a háziakat, megígérték, hogy megveszik nekem a kért 50+ fényvédőt.
Aztán a háziasszony megkérdezte, ismerem- e az Aloe Verat. Mondtam, hogy igen, de még csak méregdrága készítményekkel találkoztam, így nem próbáltam ki. Mondtam, holnap veszek 1 tejfölt, és azzal kenegetem.
Erre hozott egy cseréppel, levágott a leveléből, és mondta, nyomjam ki a kocsonyás belsejét, kenjem rá az arcomra, ahol ég, mert gyulladáscsökkentő a hatása. és nekem adta ajándékba az egész növényt.
Az ajkamat is bekentem, mert az is cserepes. Megnyaltam, irtó keserű, de máris jelentkezik a hatása. Az égető érzés elmúlt, és az arcom sem tűzvörös már.
pihenő
Tegnap is írásbeliztem, de anbélkül, hogy mentettem volna, kimentem vacsorázni.
Így aztán a teljes bejegyzésw, nagy bosszúságomra elszállt.
Új hír, hogy még egy plussz hetet maradok. Így teljes lesz a kúra, mert az ajánlott 15 kezelés. Szerencsére 22-ig szabad ez a lakrész. Zolinak meg, ha meglátogat, az emeleten ágyaznak meg:)))
Fantasztikusan jól érzem itt magamat. Tiszta levegő, erdő, jó társaság, csak Donka hiányzik, de nagyon. Igaz,helyette itt van Kisvacak, a foxikeverék, aki némileg pótolja a hiányt.
Doninak egyébként úri dolga van Péternél. Sonkán, és házi koszton van tartva, és Péter ágyában alszik, és versenyeznek, ki tud hangosabban horkolni:)))
Hétfő óta gyógytornám is van, így dél körül érek haza, mert a fürdő után minimum fél órát feküdni kell, és rengeteg , napi 3-4 liter folyadék bevitele kötelező. Nekem ez nem jelent gondot, mert otthon is ennyit iszom.
Egy nagyon jó fej félcigány srác van ott velünk. Gyorsan eltelik a 25-30 perc. Néha több is , mert ha belekezd valami történetbe, hiába csörög az óra, befejezi.
Nagyon élvezem ezeket a történeteket.
De erről maJd később írok.
Hétfő óta a suliból hozzák nekem az ebédet. Bőséges, elég ebédre, vacsorára, sőt, még Kisvacaknak is jut belőle.
Tegnap 1/2 liter (3 bő tányér) paradicsomleves, ugyanannyi borsos tokány csőtésztával, csalamádé, és 1 körte.
Ma zöldségleves daragaluskával, fél liter borsófőzelék, 3 egész sült csirkemáj, 1 hatalmas szelet házias túrós rétes (életemben nem ettem még ilyen finomat), és mindez napi 610 Ft-ért. Gondolom,az iskolások fele ennyit kapnak. De a fél falu , meg a nyaralók is ezt eszik. Házias ízek, és rendkívül olcsó. Úgyhogy hízókúrán vagyok, bármilyen nagyokat sétálok is délutánonként, ezt nem lehet lemozogni. :-(((
Kezelések után mindig betérek 1 deci finom vörösborra a szomszédos kocsmába.
A Mofetta, és a szállásom 200 méterre van egymástól. A kocsma pont a kettő között félúton.
Állítólag az ötödik- hatodik kezelés körül jelentkezik az ólmos fáradtság. Nos, én is alig tudtam emelgetni a lábamat. Igaz, ez talán a gyógytornásznak is köszönhető, mert ma már nem kímélt, igencsak megdolgoztatott. Így aztán a délutáni séta nem az erdőben, csak a faluban volt, és talán ha negyed órát tartott. Aztán ültem is vissza Mocira, és irány haza.
Ma egyébként doppler vizsgálaton is voltam. Jót nevettem a doktornőn, mertaz egyszerű osztás nagy nehézséget okozott neki. Mármint 60-at , és 70-et kellett elosztania 90-nel, hogy megkapja az indexeket.
Ahhoz képest, hogy 3 éve 20 és 40 volt az érték, 5 kezelés után ez nem csekély javulás.
Sajnos ilyen vizsgálat csak szerdánként van, úgyhogy még egyszer tudom megméretni, jövő szerdán. Gondolom, az már nem lesz ennyire látványos. Javasolta, hogy a kezelés befejezése után 1 hónappal is méressem majd meg. Bár nem értem, hogy a fél órával azelőtt ülve mért vérnyomásértéknél (121) fekve hogyan mérhetett 30-cal alacsonyabbat? No, mindegy, 1 hónap múlva majd kiderül, hogy mennyit javult.
Az biztos, hogy az első 2-3 kezelés után szinte sötétbarna, sűrű, és szúrós szagú volt (bocs) a vizeletem. Még most is jóval sötétebb, sűrűbb még a megszokottnál...
Kérdeztem a doktornőt, nem baj-e. Mondta, hogy ez teljesen rendjén van így.
Csütörtök reggelre leesett a hó.
A háziúr azt mondta, ne induljak el Mocival, mert nem fogok tudni fölmenni a Mofettához. Inkább fölvisz kocsival, és ha végeztem, telefonáljak, és értem jön.
Mondtam, semmi szükség rá. Moci erős, föl fog vinni. Ha nem megy, akkor legfeljebb visszajövök. Aztán mondta, hogy akkor legalább körbe menjek, ott nem olyan meredek. Persze, hogy nem mentem körbe. De megnyugtatásul, mikor odaértem, telefonáltam, hogy rendben megérkeztem.
Zoli holnap csak jön látogatóba, és hétfőn este megy haza.
Jövő szombaton színházbérleti előadásunk lenne.
Úgyhogy ők mennek el az előadásra, és vasárnap visz majd haza.
17 kezelés lesz nekem, ez kettővel több a szokásosnál, de ha már itt vagyok, kihasználok minden napot.
Beszélgettem a házigazdával. A németeknek a biztosítása minden kezelést, és még a szállásköltséget is kifizeti. Nálunk az OEP nem támogatja, pedig műtéteket lehet elkerülni vele, kevesebb gyógyszer kell, a hatása pedig klinikailag igazolt.
93-94% CO2; 6-7% radon gyógyít.
Most csak 3 képet töltöttem föl, Galyatető környékéröl:
Annyira erős volt az UV sugárzás, hogy a máskor átlátszó szemüvegem teljesen besötétedett.
A legsűrűbb hóesésben sétáltunk.
Mire visszaértünk, így nézett ki az autó.
Azt hiszem, itt több képet nem töltök föl, mert ez a 3 kép csaknem 70 percembe került, annyira lassú itt a mobilnet.
*****************************************************************
Ma másodszor is kilátogattunk a struccfarmra, mert már tojnak a struccok. Vettünk is 2 tojglit. Az új lakótársakat is vittük magunkkal. Nagyon örültek a kirándulásnak, mert ők kocsi nélkül vannak itt.
Délután Fürdőben áztattuk magunkat Demjénban. Isteni volt.
******************************************************************
Legújabb hír, hogy férjuram meg szeretné venni a közös házunk rám eső részét.
Úgyhogy én már meg is találtam itt álmaim házát. Terveim szerint májustól októberig Baboshegy, utána Mátraderecske. A kettő között átutazóban néha a pesti lakás, infúziókúrával, vízi tornával..
Ez a ház hatalmas,gázfűtéses, 3 szoba hallos, kemencés 110 m2, és szintén tornácos, kerekeskúttal. Bőven kitelik abból a pénzből, amit Pétertől kapok majd.
Zoli vasárnap nézi meg. Ha rábólint, és miért ne bólintana rá, megkezdődik az alkudozás.
Szerintem ő is első látásra bele fog szerelmesedni. Ahogy ez alatt a néhány nap alatt a Mátra is teljesen elvarázsolta.
Olyan gyorsan elröpült ez a 2 hét...
És máris indulnom kell haza.
Van itt egy tündéri kóbor kutyus. Úgy, de úgy hazavinném, ha azonnal lemehetnék Babos hegyre....
De hát rengeteg szaladgálni valóm lesz: ortopédia, cipőcsináltatás, infúziókúra, csontkovács, doppler - és nyaki ultrahang, közben a hátam közepére sem kívánt Húsvét, és felüdülésként a blogvacsi, no meg a másnapi múzeumlátogatás Tyriával. Közben még a szavazás is. Azután pakolás ezerrel Baboshegyre. Agyhártyagyulladás elleni oltássorozat megkezdése(kullancs), Doni nyíratása, oltatása...
Fogalmam sincs, hogy az ingatlan felmérés, átíratás hogyan fog beleférni az időmbe.
Szerencsére a mátrai házvásárlást Zoli is elintézheti. Úgyis az ő nevére lesz íratva.
Hazaértem.
Piszok fáradt vagyok!
Férjuram rettenetesen elkényeztette Donit!
Bőven elláttam kajával, mikor Zoli átvitte Péterhez. Ő persze nem a konzervekkel, meg száraz eledellel etette, hanem sonkával, karajjal, pörkölttel. Elég nehéz lesz visszaszoktatni olcsóbb kajára. Igaz, néha én is főzök neki szívet, marhamájat, gégét, de mindig főzelék feltétként kapja. Most nem lesz időm még neki is főzőcskézni.
Ma csaknem az egész napot végigaludtam. Bőrönd még kicsomagolatlanul.
Holnap reggel hajmosás, 2-kor bőrgyógyász, utána háziorvos. Jó néhány beutalót kértem ma tőle. No, meg a Mofettás zárójelentést is be kell vinnem neki.
Én annál a házaspárnál laktam, akik a kezdetektől részt vettek a kutatásban. A feleség fizika-informatika tanár, úgyhogy szakkor keretében 20 diákot szakkör keretében bevettek a kutatásokba.
Csak 2 kép, mert már tényleg nagyon késő van:
Ez volt a gázfürdő
Ez pedig az alapkő.
A résztvevők kipróbálhatták szakértelmüket, mindenki értékelőlapot kapott, és az asztalánál ülve pontozhatta a versenyzőket. Estére megszületett a végeredmény: egy aranyérem (Vörös Vilmos),öt ezüstérem (Németh Tibor, Markovics Ferencné, Acsai János, valamint Likerecz Róbert és Pusztai Miklós két-két borral), illetve kilenc bronzérem.
Különdíjban részesült Vörös Vilmos Bicske-Babos-hegyről, mivel idén neki sikerült a legzamatosabb nedűt érlelnie.
Hízik a májam! Igaz, nem az én érdemem, hanem Vilié.
Anna, te azt mondtad, hogy ennél rosszabb bort még nem ittál! Ennyit az ízlelő bimbóidról:)))
Babos-hegyről jövet betértünk a Herceghalmi kedvenc vendéglőnkbe.
Úgy látszik, tulajdonosváltás volt ősz óta,
A fal sötét pinkre festve, másféil órát vártunk a kritikán aluli ételre.
Én pacallevest rendeltem. Nagyon éhes voltam már, így mohón nekikezdtem. Fura íze volt, de hát "mindenki másképp csinálja".
Első éhségroham csillapúltával aztán meg is néztem, mit eszem. A pacalcsíkok közepe fekete volt.
Zoli velővel töltött rántott bordát rendelt, de ő sem tudta megenni. Épp csak belekóstolt, de neki is kifordult a szájából.
A pacallevest nem kellett kifizetnünk, a káposztasalátát Zoli megette, az ő ennivalóját becsomagoltattuk a kutyának. Bár nem tudom, hogy oda merjem-e adni neki.
A kiszolgálókislány magyarázata az étel minőségére: "másodosztályú húst szokott vásárolni a szakácsunk" -én azért hozzáfűzném- valószínűleg a dögkútból.
Egész úton hazafelé kavargott a gyomrom. Itthon aztán rohantam a WC-be, és kiadtam magamból mindent. Aztán fertőtlenítés céljából megittam fél deci 80%-os rumot. Remélem, megúszom az ételmérgezést.
Babos-hegyen egyébként gyönyörű a tavasz. Még virágzik néhány szál hóvirág, de az egész első kert terítve ibolyaszőnyeggel: kék,-fehér- lila- püspöklila, halványkék fekete csíkokkal- sárga... Fantasztikusan szép.
idáig nem telt túl kellemesen.
Még Mátraderecskén vettem igazi, 50 fokos házi grappát.
Zoli kérte, hogy a strucc tojás sárgájának egyharmadából készítsek tojás flippet Húsvétra.
Hétfőn be is szereztem hozzá a fél liter tejszínt. El is készítettem annak rendje-módja szerint. Üvegekbe töltöttem, be a hűtőbe, hogy összeérjen. Kedd reggel aztán, mikor próbáltam összerázni, jött a döbbenet. Nem mozdul az üvegben. Keményre sűrűsödött.
Az egyik félig telt palackot kivettem a hűtőből, de este, mikor akartam rázni, akkor sem mozdult a üvegben:-((
Kedd reggel kihozták 1 hónapos próbára a upc digitális kábeltv boxát. Beállították, minden szuper volt, egészen éjjel fél 12-ig, amikor is a másik távirányítóval hónapokkal ezelőtt beállított slip kikapcsolta a TV-t Reggel az új távirányító nem óhajtotta bekapcsolni.
Mindegy, úgyis a konyhában volt dolgom: az egyharmad strucctojás fehérjéből kókuszcsókot gyártani. Ez viszont kivételesen jól sikerült. Csak 2 tepsim van, úgyhogy a maradékot csak ma reggel tudtam odatenni. Három 2 literes dobozzal lett belőle.
Este aztán átolvastam a felhasználói kézikönyvet, de nem lettem okosabb tőle.
Ma reggel aztán fölhívtam UPC-t.
Kódoljuk újra- mondta az első hölgy, akivel beszéltem. Húzza ki a dekódert a konnektorból.
Hát. ez bizony gondot okozott. Több, mint 10 zsinór tekereg össze-vissza.
Próbálkoztam én, de mivel a TV kis asztala alatt kavarognak, én pedig nem tudok lehasalni... Szóval háromszor telefonáltam, 3 hölgynek mondtam el a problémát...
Zoli szombat éjjel érkezik haza Rómából. Húsvétkor meg ugye nincs ügyfélszolgálat.
A környezetemben sem laknak műszaki zsenik...
A bőryógyász által múlt héten felírt krém sem hozott eredményt. Mióta (több, mint 3 hete) fölfedeztem az 1 Ft-os nagyságú piros, érzéketlen foltot, krém ide, krém oda, 5 Ft-osra nőtt. Közben ugye CO2 fürdőben voltam, ott nem volt bőrgyógyász.
Nem viszket, nem fáj, csak hámlik, és napról napra nagyobb. Mintha körzővel rajzolták volna. Piros korong.
A jövő-menő frontok sem tesznek jót.
Holnap meg sonka beszerzésre kell indulnom a piacra. Vili idén nem vágott.-Tőle szerettem volna hozni mangalica sonkát, de lábon eladta. Részint, mert törött ujjakkal nem állt neki, részint, mert pénzre volt szüksége.
Jaj, és vasalnom, mosnom is kéne. Ma végre elmosogattam a tojglis edényeket is.
No, meg a gyomrom sem jött még teljesen rendbe a pacalleves után.
Ha nem akarom, hogy mindent kiadjak magamból, egész nap egyetlen szendvicsen nyammogok.Óránként 1 apró falat, limonádé minden édesítőszer nélkül. Próbálkoztam kamilla, és zöld teával is, de az kijön.
Érdekes módom egyetlen "grammot" sem fogytam.
Ma már reggel 8-kor elindultam a piacra.
Idén-úgy döntöttem-nem főzök sonkát. (őszintén szólva csülköt szoktam főzni, mert az sokkal szaftosabb) Most sokféle szeletelt sonkafélégól vettem 10-15 dekákat. Lejártam a lábam sós kalácsért, de sehol nem kaptam. Persze, hogy a reszelni való torma kiment a fejemből.
Már azon gondolkodtam, hogy kénytelen leszek nekiállni sütni.De végül siker koronázta fáradozásaimat. A huszonegynéhányadik pékségben végre kaptam.Igaz, alaposan elfáradva fél 1-kor estem haza. Még jó, hogy már hintacipőben is megtanultam lépcsőzni
Nem is tudom, hogy bírtam volna gyógycipőben.
Ja, és ma még nem ettem semmit.
Gondoltam, grillezett polipot eszek ma olívabogyóval,pirítós toasttal, de egyelőre nincs erőm kimenni a konyhába. így marad 2-3 sajtos rudacska, aztán majd meglátom. Mindenesetre a fél liter kecsketejet csak úgy üvegből egy húzásra lehajtottam.
a fiam.
Kaptam sok-sok fűszert, és a kedvenc 90%-os csoki nuggetsomat.
Beállította a digitális boxot is. Így csak 3 napot vesztegettem el a 30 napos élvezetből.
Megtalálta nekem az általa feltöltött képeket.
Csak egy kis ízelítő a több, mint 200 fotóból:
Faodún át az ég
a siroki várromhoz félúton.- árnykép
a várrom.
Zoli itt olyan komoran néz a lencsébe, mintha neki kéne megvédenie a várat az ellenségtől.
Fürödtünk ias a démjáni gyógyfürdőben.
No, és a struccfarm, tojás, ...
Ugye milyen bájos ez a strucchölgy a hosszú szempilláival?
Ő a büszke struccfiú.
a kezemben egy méretes tojás
1,11 kilogramm.
Már kifúrva
hatalmas, és sűrű volt a sárgája. 1 edény nem is volt elég neki.
sonkás strucc tojásrántotta.
Juj, de finom!:)))
Más, mint tyúktojásból.
Tojás és tojás között olyan külömbség van, mint a gomba és gomba között...
Csak 2 kép a díszekről:
Zolinak a 28.
A strucc leves isteni finom lett. A hal az algaszósszal hozta a megszokott formáját.
Ezúttal a tiramisunak is igazi tortaformája lett.
Féltem ugyan, mert Marikáék, bár a KISZ népitánc együttessel a 60-as, 70-es években körbetáncolták az egész világot, de a helyi specialitásokat sosem kóstolták meg.
És most stucchús, tengeri hal, és alga.
De minden nagyon ízlett nekik.
Ma erősen gondolkodom, hogy egyáltalán elmenjek-e szavazni.
Teljesen tanácstalan vagyok. Kire szavazzak?
Már tavaly sem voltam szavazatszámláló, és szavazni sem mentem el.
4 éve meg direkt érvénytelen szavazatot adtam le.
Már akkor is döntésképtelen voltam. Jaajjj!
kb. 3 hét kórház.
Ma az egész kórházi személyzet engem keresett, pedig én voltam ám fent az osztályon.
Zoli "nővért" kértem meg, hogy ha véletlenül ide jönne értem a pszihológus, mondja meg neki, hogy a földszinten várom a rendelője előtt. Csak épp elfelejte. Nem csoda, kész őrültek háza van odafent. Teljes telt ház. Nem irigylem őket.
No, azért az sem megszokott dolog, hogy ennyi ideig foglalkozzon valaki egyetlen pácienssel.
Először az infúziós nővérnek tűnt föl a hiányom, azután a főorvosnőnek, a gyógytornásznak, majd a fizikósoknak is. Azt mindenki konstatálta, hogy Moci az alagsorban parkol, csak én tűntem el. Végignézték szintenként a mellékhelyiségeket, hogy esetleg nem lettem-e valahol rosszul.
No, szóval akaratomon kívül jó nagy ribilliót okoztam.
Eközben én búsan-vígan cseverésztem 3,5 órán keresztül a pszihológussal.
Végigvettük az egész életemet csecsemőkortól mostanáig- mármint nagy vonalakban.
Nem húzódott volna el ilyen hosszan, ha májusban nem mennék le Baboshegyre, ő meg jövő héttől nem menne 2 hét szabira.
Megbeszéltük, hogy novemberben, ha hazajöttem, újra találkozunk.
Most csak jegyzetelgetett, de mondta, akkor majd diktafont is hoz magáva, aztán majd kielemezzük, amiket fontosnak tart.
Felsorolt néhány terápiás lehetőséget, amikből majd válogatunk.
Olyan apró sérelmeket húzott elő a múltamból, amikre én is rácsodálkoztam, hogy jéé, tényleg, ezek is velem történtek meg.
Ma tényleg feltöltődtem. Éreztem a mindenfelől felém áramló aggódást- talán szeretetet? -mindenesetre figyelmet.
Az SZTK-beli pszihiáter, és ez a pszihológus is rendkívül szimpatikus. Azt hiszem, nagy szerencsém van, hogy kifogtam őket.
Alig értem haza az egyik kórházból, máris indulnom kellett a másikba.
Ez ilyen zűrös nap volt.
De a főorvosnővel megbeszéltem, hogy kedden ők beadják nekem a második kullancsoltást. Nem kell ezért még a háziorvoshoz is elmennem.
Cipő végre feliratva, már csak föl kell hívnom a cipészt, hogy melyik délután felel meg neki.
És akkumulátor ügyben az ortopéd orvostól is kaptam egy tök jó tippet.
*******************************************************************
Tegnap tárkonyos savanyú strucczúza becsinált leves készült rengeteg zöldséggel, májgaluskával, és grízes tészta baracklekvárral. 4-5 napig ezt fogom enni.
Holnap-holnapután csak infúzióra kell bemennem. Csak bírja ez az ér, amit most megtaláltak a csuklómon. 4-et már kibírt.
Ezúton köszönöm meg mindenkinek, aki blogban, IWIW-en, sms-ben , e-mailben boldog névnapot kívánt nekem.
*********************************************************************
Tegnap ismét Babos-hegyen voltunk. Óriásira nőtt a fű, így Zoli kénytelen volt nekiállni lekaszálni.
Én ezúttal alaposan felkészültem. 2 pár tartalék akkut is vittem a géphez. Pechemre nem a feltöltötteket pakoltam be, hamen a lemerülteket. :(
Hát. igen, figyelmetlen voltam.
Zoli csak reggel szólt ide, hogy lemegyünk, és én persze kapkodtam.
Még jó, hogy itthon ért, ugyanis 10-re szándékoztam bemenni infúzióra. Így aztán most kihagytam az egész hétvégét.
Egyetlen jó képet tudtam csak készíteni egy bokor virágairól, aztán lemerült.
Ime a kép:
***********************************
No, és egy kedves ismerős (remélem, most már barátnő is) hiányolta, hogy mostanában nem teszek föl kajás képeket.
Ezért ma direkt neki lefényképeztem a tárkonyos strucczúza levest,
és a baracklekváros grizes tésztát:
Ezúttal is kívánok neki , és nektek is"virtuális "jó étvágyat hozzá!
No, meg jobbulást neki!
Kórházi kaja kiegészítésként csorogjon a nyála!
Hihi:)))
*******************************************************************
Kedden megy az ingatlan-felmérő a Körvasútsorra.
Én nem leszek ott.
Remélem, pártatlan lesz a felmérés.
Ha megegyezünk, és kifizet, akkor már semmi értelme a válópernek, hiszen egyikünk sem akar új párkapcsolatot.
De azért fura lesz, hogy 32 év után eladom a saját férjemnek a házrészemet.
A pénzre egyelőre semmi szükségem nincs.
Csak a gond lesz vele, hogy mibe is fektessem?
Meg hát ő sem akarja eladni.
Ott akar élni élete végéig.
Felvetődik a kérdés, hogy akkor minek?
Úgyis a fiunk örököl utánunk mindent!
Tegnap kezdődött.
Beadattam a második kullancsoltást.
Hogy ettől-e, vagy mástól, a mostanában nagyon alacsony vérnyomásom az egekig szökött.
Már délután telefonáltam a gyógycipésznek, hogy nem érzem jól magam, nem merek elindulni.
Ekkor még vérnyomásmérés eszembe sem jutott.
Aztán éjjel arra ébredtem, hogy WC-re kell mennem.
Visszafelé már annyira szédültem, hogy levertem a komódról egy nagyon értékes antik ékszerszekrénykét.
3 éves koromban kaptam egy 98 éves zsidó nénitől, hogy mindig emlékezzek rá. Szégyen-gyalázat, de még a keresztnevére sem emlékszem már. Talán Emerencia, vagy valami efféle ódivatú neve volt.
No, ennek az egyik lába tört le.
Szerencsére más baja nem történt.
Majd visszaragasztom valahogyan.
Rám hagyott még 1 saját maga készítette olajfestményt is, de az aláírása olvashatatlan.
Arra emlékszem, hogy amikor átmentem hozzá, mindig azonnal az ölébe bújtam, és boldogan hallgattam a gyönyörű meséket, beszippantva a molyirtó szagú öregség illatát.
Csak reggel mértem meg a vérnyomásomat: 190/110
Fél tablettánként vettem be a vérnyomás csökkentőt, hogy ne essen nagyon hirtelen a vérnyomásom.
Persze egész éjjel hánytam.
Ma nem is tudtam bemenni a kezelésekre.
Telefonáltam a doktornőnek: Ha holnapig nem leszek jobban, be kell feküdnöm.
Sajnos csak nagyon keveset javultam.
Tea, ásványvíz, minden kijön belőlem.
A vérnyomásom szerencsére normalizálódott.
Szerencsére volt itthon egy kevés Doninak szánt csirkemellcsont. Abból főztem kevéske csontlevest délután. Csodák csodájára, az már bennem maradt.
*******************************************************************
Épp most telefonált Anna:
"Baszd meg, meg fogok vakulni"-és ezzel lecsapta a telefont.
Mit mondjak, nem dobta föl a hangulatomat ez a bejelentés.
Ugyanis hétfőn megbeszéltük a szombati Szépművészeti múzeumi látogatást, utána esetleg az állatkertbe is belátogattunk volna.
Szörnyű!
Pedig tavaly, mikor megműtötték a szemét, a 25 dioptriát lecserélhette 3-asra.
55 évesen elveszteni a szeme világát, az félelmetes lehet. Főleg annak, aki a fotózás szerelmese volt.
Többször is hara-kirizte a blogjait.
Az utolsónál, januárban azt írta, hagy Vége.
www.mentem.freeblog.hu
Nagyon tehetséges fotós volt-szerintem. Az előzők még zseniálisabbak voltak.
A vérnyomásom normalizálódott. Valószínűleg a front okozta.
A doktornő szerint calici vírus okozta a hányást-hasmenést.
Azért még nagyon gyenge vagyok.
Edinának majdnem 2 órájába tellt, mire kimaszírozta belőlem a görcsöket.
Mindenesetre a mágnes terápia a gyógytornával, és ezzel a fajta masszírozással nagyon megterhelő. A medencét még mindig nem lehet használni, így aztán Edina javasolta a tangertont, mert abban a kádban legalább van gyógyvíz, amire nagy szükségem lenne. Holnap majd kiíratom a doktornővel. Úgyis megbeszéltük, hogy még +5 masszázst kapok tőle.
Aztán megnéztem a beszélő lap-top-ját is. Tényleg szuper. Most jár tanfolyamra, hogy megtanulja használni.
Misztrál zenét is hallgattunk rajta. Szerintem is klasszak ezek a megzenésített versek.
Mivel már nem volt itthon semmi főtt kajám, és újdonságképp a kínaiban 690Ft-ért lehet kapni napi menüt, ami ma csípős-savanyi levesből, meg valami csirkés kajából állt csípős káposztasalátával, betértem.
Úgy látszik, szakácsot váltottak, mert a leves most nagyon ízletes volt. A másodiknak alig a negyedét tudtam megenni, így azt becsomagoltattam, és haza hoztam.
Az első héten az infúzió vert le a lábamról, de most, hogy már minden beindult, a fáradtság, az izomláz kerget az ágyba. Minden porcikám fáj.
Minden reggel úgy kelek föl, hogy ma délután aztán dolgozom, de végül minden nap csak beesek az ágyba, és alszom 3-4 órát. Este 9-10-kor aztán újra lefekszem.
Úgyhogy a háztartás az természetesen elúszott.
********************************************************************
Anna is telefonált. Ma volt a Vakok Intézetében. Beszélt ott 1 pszihológussal is.
Igen, jól esik az embernek, ha kibeszélheti magából a problémákat.
Úgy néz ki, hogy lenyugodott kicsit, és beletörődött a megváltoztathatatlanba.
*****************************************************************
Kb másfél hete hordozom magammal a fényképezőgépet, hogy megörökítsem a mostani állapotokat.
Az első felvétel a fürdő, a tangerton, és a masszázs szoba előterében készült.
A penész átrágta magát a lemosható tapétán.
A második a folyosó plafonján futó csővezetékről készült.
Látszik, hogy hogy a szigetelés megbomlott, a cső pedig átrozsdásodott.
A harmadik a festőműhely, kőművesek és karbantartók ajtaja. Ugye milyen gyönyörű?
Egyelőre reményem sincs a kettes bel folyosóján fényképezni. Nem szeretném, ha rajta kapnának.
Ez a 3 kép másfél hét "eredménye".
Arról beszélgettünk Erika nővérrel, miközben folyt az infúzióm, ő meg pelenkázott a szobában, hogy mennyit javult az ereim állapota.
Régen mikor meghallották, hogy jövök infúzió kúrára,előre rettegtek.
Most meg az első napi 2 szúrás után most már egyből sikerül, és már szárnyas tű sem kell. Még ősszel is, 1 ér max. másfél infúziót bírt ki, most meg már a 9. ment le ugyanabba. Nem ugrál el a tű elől, nem kell vájkálni...
Szóval egyértelműen jót tett a Mofetta.
Holnap az utolsó infúzió megy le, aztán még 2 hétig járok be a különböző kezelésekre.
Sajnos, úgy néz ki, hogy a gyógymedence, és a vizitorna végleg megszűnt.
"Nem kifizetődő" - Pedig a protézises betegeknek kiváló. Könnyebb benne a mozgás, kevésbé terheli az ízületet, ráadásul gyógyvíz, reumás, köszvényes betegekkel "csodát" tesz.
Állítólag a tangerton kádnak is meg vannak számlálva a napjai.
Szomorú!
Ma elkezdődött a tangerton kezelésem is. A kád fúvókái persze nem működnek. A kádba beemelőnek is lemerülőben volt az akkumulátora. Edina, mivel ő vak, sehogy sem tudta beigazítani a "járgányt" a kád fölé. Végül egy látó masszőr sietett segítségünkre.
Az az izé, amivel Edina a vízsugárral masszírozott, eleinte rettenetesen fájt. Régebbről nem emlékeztem erre. Bár az is lehet, hogy akkor még jobban tűrtem a fájdalmat?
Ma thay masszázs helyett svéd volt, szantálfa olajjal.
Utána hazajöttem, és megint csak beszédültem az ágyba.
Szörnyen fárasztóak ezek a kezelések. De remélem, használni fognak.
Tegnap ment le az utolsó infúzió.
Megígértem a gyógytornásznak, hogy holnap hintacipőben megyek be, hogy levegyük a csípőmről a terhet. Most rá fogok érni a deszkámon bejáratni a lábam, mert fél 8 helyett csak fél 9-re kell bemennem. Azt hiszem, a deszkát is be fogom vinni.
A héten befejődik a mágneskezelés, és a gyógytorna is.
Micsoda megkönnyebbülés.
Talán akkor már tudok pakolni Babos hegyre. is.
No, meg rengeteg orvoslátogatás van még hátra.
********************************************************************
Szombaton a temetőben voltunk.
**********************************************************************
Vasárnapra paradicsomos szárazbab főzelék készült füstölt oldalassal, kemény tojással.
Nagyon nehezemre esett most főzni.
hogy 3 napig fél 8-ra járhattam Edinához.
9-re már végeztünk is, és mehettem a dolgomra.
Sajnos hétfőtől csak 9-re mehetek, mert valakit, aki dolgozni jár, be kellett tennie elém.
Ma egyébként így is 1 órára értem haza a pszihiátertől.
Ahogy várakoztunk, bekopogott a rendelőbe egy kismama, hogy neki csak gyógyszerre lenne szüksége. És már sorolta is. És megütötte a fülemet egy gyógyszer neve: Xanax.
Elég sok rosszat hallottam erről a gyógyszerről.
A nővér bement az orvoshoz, aztán rögtön be is hívták a rendelőbe. Közben engem is behívtak a másikba, így nem láttam kijönni. Vajon megkapta?
Tegnap P doki jött az oltással, meg az új egészségügyi kis könyvvel. Persze hogy nem este fél 8-ra, de 9-re csak ide ért.
Holnap meg kimegyek a ligetbe.
hogy éjjel meghalt Vili!
Baboshegy már nem lesz ugyanaz nélküle.
Nem tudom kimutatni mit érzek.
Sosem tudtam.
Tegnap dél óta csak emésztem magam.
Befelé folynak a szívembe a könnyeim!
Éjjel szinte semmit nem tudtam aludni.
Pörgött az agyam.
Annyira vágytam már Baboshegyre...
Most nem tudom...
Félek lemenni, mert minden Vilire emlékeztet.
A lesikálhatatlan hatalmas folt a nappalim tégláin, mert télire odaadtam neki kulcsot. Ott akarta kifőzni a pálinkáját, mert nála nagy a vendégjárás...
**************************************************
A hegy emblematikus nélkülözhetetlen személyisége volt Ő!
Összetartotta a hegy lakóit.
Nem tudom, mi lesz velem ott nélküle, hiszen mindenben a segítségére hagyatkoztam.
Talán furán hangzik, de olyan volt nekem, mint a fiam, akire mindig lehetett számítani.
Tulajdonképpen május elsején szerettem volna leköltözni, ha nem lett volna a kórház.
Tulajdonképpen szerencse, hogy nem jött össze, mert akkor úgy éreztem volna, hogy nem várt meg, hogy elmenekült előlem a halálba.
*******************************************************************
Erzsikének lehet a legszörnyűbb, mert ő talált rá.
Pénteken délután nálam metszették a szőlőt.
Másnapra tervezték nálam a rotálást, hogy elvethessék a magokat, meg hogy Erzsike ki tudja ültetni a palántákat.
Ezért ő reggel 7-kor átment hozzá. Az ajtó tárva nyitva volt, de a bakkancsa a nappaliban.
Gondolta Erzsike, talán este még átment Csabdira, szokása szerint éjjel ért haza, és még nem ébredt föl.
Vili bácsi, Vili bácsi...-hívta.
Miután nem jelentkezett, gondolta, fölmegy az emeletre, és felébreszti, mert ideje elkezdeni a munkát.
Betakarózva találta. Vili bácsi! Ébresztő!-és kissé megrázta. A hátára fordult.
Csak akkor vette észre a szájából, és az orrából a párnára csorgott, alvadt vért.
Sikoltozva rohant ki a házból, egyenest a fiához, aki persze nem hitt neki. Csak képzelődött, Mama, este bevette a gyógyszerét?
Aztán ő is átment.
Fogalmuk sem volt, mit kellene tenni. A lánya telefonszámát nem tudták, és sosem voltak még náluk.
Szerencsére Gábor tudta, és értesítette a családot.
***********************************************
Remélem, álmában halt meg, és nem szenvedett. Erre utal, hogy be volt takarózva.
******************************************************************
És most merült fel bennem először, hogy mi van, ha rosszul leszek Baboshegyen, és nem tudok senkit felhívni? Szóval muszáj lesz a risztó a pánikgombbal oda is.
****************************************************************
Most itt van az asztalon a pohárban a Vili által a mi szőlőnkből készített bor...
Hát ilyen sem lesz már ezután...
**************************************************************
Holnap majd felhívom a kórházi pszihológust, és kérek tőle időpontot.
****************************************************************
De hogy Erzsike hogyan viseli majd el ezt az egészet?
Remélem, nem esik újra vissza, mert azt már én sem tudnám elviselni!
Már csak ők maradtak nekem ott.
************************************************************
Jaj, de utáltam, mikor Vili Andi néninek nevezett.
Hát, most már nem idegesítene...
De már késő...
Vili tragédiája miatt megfeledkeztem életünk másik tragédiájáról.
Még 2 hete anyósom egyedül ment a postára csekk befizetni.
Péter hétfőn orvoshoz vitte a szokásos gyógyszer felíratás miatt.
Szerdán pszihiátriára vitte, ahol jelenetet rendezett.
Csütörtökön átvitte magához, mert már nem maradhatott egyedül a lakásban.
Első éjszaka Péter arra ébredt, hogy ököllel üti, cibálja, és azt mondja: takarodjon a lakásomból.
Péter próbálta lecsillapítani. - Nálam vagy Muter Áthoztalak a Körvasút sorra.
- Jaj, elraboltak, segítség!-alig tudta lefogni, és visszaterelni az ágyába. Éjjel bepisilt, bekakilt.
Zoli is csak szombat délelőtt tudta meg, mikor átment az apjához. Utána hívtam én, hogy meghalt Vili.
Már Karácsonykor is írtam, hogy Zolit nem ismerte meg. Szerdán engem még megismert.
Vasárnap Zoli már nem tudta eltitkolni előlem, mert keresgéltünk a Net-en elfogadható Nyugdíjas Otthont, ahol 1 ágyas apartman is van.
A legjobb talán pillanatnyilag a Rehab lenne szerintem itt a Hungárián, amíg nem intézünk neki egy Otthont. Igaz, itt 2-3 ágyas szobák vannak, de kis időre megtenné, Itt a közelben a Bethesda, vagy a Pascál lenne a legelfogadhatóbb, véleményem szerint.
Sajnálom, hogy ez pont most történik, de most hogy Vili már nincs,semmiképp nem maradhatok Pesten, mert munkásokat kell szereznem. Gondnokot semmiképp nem akarunk. A tavalyi elég volt.
Mert Péter, és a pelenkázás, mosdatás- nem tudná csinálni. Ráadásul anyósom neki nem is hagyná.
a 90-es évek legelején, mikor már az Intertourist megszűnőben volt, és én a Visegrádi utcai boltban dolgoztam, a 72 trolival jártam haza. Napközben enni sosem volt időnk.
A Nyugatinál a sarkon volt egy MC. Donalds, így oda gyakranbetértem 1 Big Mac-ért. A trolin ülve el is fogyasztottam.
Szerettem azt a különleges majonéz szószt, amit rákentek. Bár lehet, hogy most már azért nem ízlik, mert akkor még szerettem a "mű ízeket.
Néhány éve Zolival tértünk be egybe, mert az gyors, és siettünk valahová, vagy jöttünk valahonnan, már nem tudom. Mindenesetre csak beleharaptam, és már fordult is ki a számból, így Zoli krumpliját rágcsáltam el.
Múlt héten bedobtak a postaládámba 1 tavaszi ajánlatot. 1-et fizet 2-őt kap Big Mac
Azóta több, mint hétszeresére ment föl az ára, de most kettőt adnak érte. Még egyszer kipróbálom, legfeljebb a kutya eszi meg a maradékot. Reggel veszem majd meg, és Edinára tukmálom a másikat.
Ma egyébként vittem be neki 1 hatalmas zsák diót. Gondolom, megosztoznak rajta a 2 másik masszőrrel.
Imádom azt a csajszit, és valószínűsítem, hogy ő is kedvel engem.
Lassacskán elfogy amit fölhoztunk. Lent még maradt 3 rekesszel.
Jaj, és megrendeltük ma a hordozható agyagkemencét. Június elején szállítják.
Már ki is néztem néhány receptet a Neten, amit elsőként készítünk el benne Erzsikével.
A fia egyébként még szombat este fölhozta Pestre a lányához. Ma este viszi haza.
Idén nagyon egymásra leszünk utalva.
******************************************************************
Nem tudom, mi van velem, de pattogok, mint a nikkelbolha.
Hordom össze azokat az eszközöket, amiket ide-oda viszek, mert képtelenség lenne kettőt venni belőlük.
Egyelőre fejetlenül hordok be mindent a szobába.
Máskor listát szoktam készíteni. Kipipálom, ami már megvan.
Napokig szoktam készíteni ezt a listát.
Megint jó nagy kupit csináltam a szobában, de kénytelen leszek majd elkezdeni a listázást, mert ez így nem megy.
Tudom magamról, hogy ilyenkor a 3/4 rész biztos, hogy itthon marad.
Ma melegfront miatt szaladt meg a vérnyomásom, meg aztán csúnyán meg is vagyok fázva. Bár lehet, hogy a nyárfák szállongó vattacsomói késztetnek állandó tüsszögésre, körögésre.
Ilyenkor a ligetet messze elkerülöm ugyan, de közlekedni azért kell.
Bár az előbb volt egy kiadós zápor, ami kis időre kimosta a levegőből.
Ráadásul ma telefonálták meg a temetés időpontját is. Ez is fokozta a depressziómat.
Hogy valamivel levezessem a bennem lévő feszültséget, a koszorú megtervezésébe fogtam. Már csak a virágkötőn múlik, hogy hogyan tudja az elképzelésemet megvalósítani.
Holnap megyek utoljára be a kórházba. Illetve még hétfőn is be kell ugranom, mert a doktornő a héten szabin volt.
Pech.
12-kor végeztem, azután egyenest mentem a virágboltba érdeklődni egyedi koszorű készítés ügyben.
Aztán haza, mert a kemencés számlaszámát Zoli nem küldte át.
Átküldte, kinyomtattam, irány a Bank. persze magamhoz vettem a fényképet is, koszorú rendelés ügyben, amit be lell építeni a koszorúba, no meg a tegnap papírra vetett tervemet.
Persze minek is vittem volna esőkabátot magammal?
Mire végeztem az átutalással, leszakadt az ég.
Fél órás ideges várakozás, aztán csendesedet az eső. Azt a 200 métert hazafelé maximális sebességgel tettem meg. Épp csak beálltam a tető alá, újra zuhogni kezdett.
Leroskadtam a gép elé.
Csak Doni erőteljes tányér padlóhoz csapkodása juttatta eszembe, hogy ma elfelejtettem reggelit adni neki! :-((
Még jó, hogy ő bezzeg számon tartja!:)))
4 körül szigorúan esőkabátban indultam a virágboltba.
Sajnos a hölgy nem díjazta gyöngyvirágos elképzelésemet, így aztán teljesen rábíztam az egészet. Állítólag görög koszorút fog készíteni.
Visszafelé beugrottam a Kínaiba. Azt hiszem őszig most elleszek kínai kaja nélkül. Bár a csípős-savanyú levest egyszerűen nem tudom megunni.
Mindenesetre szerintem itthon már nem főzök semmit. 1 adag, persze tányérra kérve, saját dobozban hazahozva megoldja 2 napi ebédemet. Másnaponta csak levest rendelek, és itthon melegítem meg a maradékot.
Most "fogyókúra" címszóval kihagyom a reggelit, és a vacsit is.
Az eredménnyel azért nem dicsekedhetek: plussz 1/2 kiló
a fejemben, mert nem értem,
hogy a görög válság miatt miért a forint romlik az Euro-hoz képest?
Ezért megpróbáltam elterelni a figyelmemet.
Mentem a kórházba, kétszer is, megkaptam a zárójelentésemet.
Beugrottam a kínaiba egy csípós-savanyú leves erejéig.
No, meg megígérték, hogy ma lesz tengeri fű is.
Volt.
Először csak kis adagot kértem belőle, de annyira finom volt, hogy elhoztam még egy adagot.
Nyersen tálalják, fokhagyma szerű szósszal.
juj, de nagyon finom.
Úgy néz ki, mint a spenótos csíktészta. De ropogós, tenger ízű finomság.
Ezek után megkaptam a zárójelentésemet. Onnan egyenest a Bankba mentem pízér.
Aztán a Thököly sarkán vettem 2 adag gulyáslevest, gondolván, hogy levisszük Baboshegyre, ebédre.
Megkóstoltam. De nem az én ízlésem. Ilyet nem tehetek Zoli elé.
Úgyhogy megszegve a fogadalmamat, hogy itthon már nem főzök, rittyentettem egy nagy fazék babgulyást, virslivel.
Evett is belőle, aztán ment a postára.
Épp most érkezett haza.
Megyünk bepakolni a kocsiba.
Több százan gyűltünk össze Vili búcsúztatására.
Hatalmas koszorúk.
Hiába, Vilit az egész hegy szerette. Meg Csabdi, meg Mány, meg Bicske...
Ekkora gyászoló sereget apám temetésén láttam utoljára.
Háromnegyed órán át hordták a koszorúkat a sírra a temetői emberek.
Szegény pap... A jó ég tudja, hányszor mondtuk el a !Miatyánkot" a "Hiszek egy"-et, az "Üdvözlégy Máriát", stb... stb... Kántor nem volt, mert akkor ő énekelhetett volna...
(Ahányan voltunk, annyiféleképp ismertük a szövegét. Már, aki ismerte.
Én az ezernyolcszázas évek szövegével ismertem, mert Sándor atya , amíg jártam rendszeresen templomba, mindig így mondta, no meg dédanyám református bibliájában is így volt leírva.
Érdekes, hogy ez is hogy leegyszerűsödik. Mondatok, szavak, betűk maradnak ki az imádságból. )
Én így ismerem a Miatyánkot:
"Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben,
Szenteltessék meg a Te neved!
Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod,
amiképpen a mennyben, azonképpen itt e földön is....
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
és bocsásd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...
És ne vígy minket a kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól.
Urunk, Te azt mondottad nekünk:
Békességet hagyok rátok,
az én békémet adom nektek,
ne vétkeinket nézzed,hanem Egyházad hitét...
Szabadíts meg, kérünk Urunk minden gonosztól,
mert tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség...
Mindörökkön örökké.
Ámen"
(Mióta Sándor Atya meghalt,/ elütötte a 72 troli / azóta nem járok rendszeresen templomba.
Karácsony, Húsvét...
Mióta napközben bezárják a templomokat...
mert ha szükségét éreztem, betértem....
De most be vannak zárva a kapuk...
Egyedül voltam, max 1-2 öregasszony volt a padokban.
Azóta csak akkor mentem templomba, mikor a fiamat vittem. kis korában.
De nem szeretett oda járni, mert Mihály Atya nem igazán értett a gyerekek nyelvén)
Hát még a "Hiszek egy Istenben..."
Hát, abba végképp belezavarodtam...
Végül koszorúhegy lett a síron.
Most szeretett lánykája mellett pihen, akit értelmetlenül lelőtt egy buszmegállóban egy fiatalember.
****************************************************************
Estefelé 1-1 pohár sör mellett Erzsikével emlékeztünk rá.
Érdekes ez a kép.
Mintha egy kereszt, vagy maga Jézus lenne rajta, amint megáld valakit,.
A többit meg nem tudom...
Bár lehet, hogy csak én képzelem bele?
Ha valaki tudná elemezni...
********************************************************************
Erzsike áthozott néhány képet, ami 3 hete készült róluk, amikor még vidáman kertészkedtek.
Mintha érezte volna, mondta Gábornak hogy hozza át a fényképezőgépet, és örökítsék meg a csapatot.
Imádta a fényképeket. Most, hogy gyakorlatilag rengeteget tudunk készíteni...
mert nem kell hozzá filmtekercs... Elég egy digitális fényképezőgép,vagy egy mobiltelefon,egy számítógép, és egy színes nyomtató...
A születésnapjára kapott tőlünk 1 albumot,30-40 képpel, és azzal az ígérettel, hogy tele töltjük.
Szerette volna, ha lefényképezzük a tiszti egyenruhájában. Hát, erre már nem tudtunk sort keríteni.
És kapott 1 DVD-t is a szüretről. Jaj, de örült neki!
Amikor a lap-topom elé ült, és meglátta önmagát a képernyőn...úgy örült, mint egy kisgyerek, mikor először látja magát a tükörben.
Sosem felejtem el, mennyire elképedt. Nagyon élvezte. integetett saját magának...
Szerintem Szilviről csak ez az egyetlen kép maradt.
Belerokkantak az egyik lányuk értelmetlen halálába.
A felesége agyvérzést kapott, ő meg kiköltözött Baboshegyre.
Minden nap hazament ellátni az állatokat, de a hegy volt az igazi otthona.
Jaj, de nagyon szerettem.
Szerettem, ahogy rácsodálkozik a modern technikára, csodáltam a rendkívüli munkabírását, tiszteltem a földszeretetét,. Nagyon értett a szőlőhöz, és a borkészítéshez.
Látszólag mindig vidám volt, pedig nagyon megtaposta a Sors. A 18 éves gyönyörű lánya értelmetlen halála, a felesége agyvérzése, -ebben nem vagyok biztos,- de feltételezem, hogy akkor hidegülhettek el egymástól.
Csoda, hogy ép ésszel kibírták.
A tanyája mindig hangos volt a betérő vendégektől. Nem tudtam úgy odamenni, hogy ne lett volna vendég nála. még ha ó nem is volt ott.
Szerette az állatokat. A fecskéi most is keresik még. Nyitva az ablak, be tudnak menni a fészekre, de Erzsike azt mondja, gyakran rászállnak az ágyra.
Doni rajongott érte. Naponta látogatta. Ez a kettejük titka volt. Vili csak ősszel árulta el nekem.
Majd később folytatom a megemlékezést, ebben a bejegyzésben de már nagyon fáradt vagyok.
*************************************************************
A kertben megint hatalmasra nőtt a fű.
Zolinak délelőtt alig harmadát sikerült levágnia, mikor kifogyott a benzin.
A temetésen hétágra sütött a nap, de mikorra hazaértünk, eleredt az eső. Nem lehetett tovább nyírni.
Zsifu, te mindent tudsz a növényekről, ezért tőled kérdezném, milyen betegség támadhatta meg a tavaly ültetett őszibarackfánkat?
Tegnap, mivel iszonyatoson meg vagyok fázva, és rettenetesen köhögök, maszkot vettem föl, hogy ne fertőzzem meg Zolit. persze nyílt terepen természetesen levettem.
Ma délután szintén abban mentem a kínaiba, mert elfogyott a tengeri füvem, no, meg valamit enni is kellett.
A patikus, mikor odaadta, megjegyezte, hogy ha kifehéredik a belső rész zöld közepe, akkor kéretik kidobni, és másikat föltenni.
Hát, nekem majdnem az egész kifehéredett.
Itthon levettem, de nem dobtam ki azonnal.
És lássatok csodát, lassan kezd visszazöldülni.
Ez vajon azt jelenti, hogy a bacik kiszabadultak a szoba levegőjébe, vagy hogy kezd kiszáradni a beleköhögött pára?
*********************************************************************
Egyébként tegnap a felújított Szabadsághídon átjőve, ezt láttuk:
Hogy mire jó még egy híd, amellett hogy átkeljünk a Dunán?
Napozni, piknikelni...:) D
Csak jelentkezem:
Legalább 30 éve nem voltam már lázas.
Most voltam, úgyhogy úgy döntöttem, ezt most tényleg ki kell feküdni.
Most is csak ebédelni keltem föl, de máris megyek vissza az ágyba.
Similis-nek ezt a díjat.
Én megszakítom a láncot, és nem adom tovább, de azért mindenkinek köszönöm, hogy olvashatom őket.
Ma kénytelen voltam befűteni, mert a 2 héttel ezelőtti 23-24 fokos szobahőmérséklet után a mai 18 fok már fogvacogtató volt.
No, persze, ha nem szellőztetnék óránként a bacik kiűzése miatt, talán a falak tartották volna még a meleget...
Tegnapra már múlóban volt a meghűlés, de azért a délelőttöt még ágyban, párnák között töltöttem.
Délután, a színházban már alig köhögtem.
A legnagyobb zuhéban jöttünk haza. Az ablaktörlő nem tudott megbirkózni a szélvédőre zúduló "égi áldással".
Állítólag "a májusi eső aranyat ér", no de ez talán már mégiscsak "sok a jóból".
Égiek, tartogathatnátok azért egy keveset nyárra is!
A kocsiban ülve visszaemlékeztem arra a Bicskétől Baboshegyig tartó útra, amikor Mocin ülve "vakon" a maximálisan elérhető 15 kilométeres sebességgel téptem haza az országúton, no meg a 2 kilométeres földúton nem kímélve szegény mocit a kátyúk megpróbáltatásától.
No, ami azt illeti, Zoli sem látott sokkal többet az útból, csak hát itt jóval nagyobb a forgalom.
Akkor még a bugyimból is csavarni lehetett a vizet, most legalább ezt megúsztam.
Viszont visszaestem. Reggelre már megint fújtam az orromat, a köhögésem is visszatért, igaz, hála a Robitusinnak, már nem azzal a száraz köhögéssel, amivel az elmúlt napokban.
Viszont Zolival úgy döntöttünk, hogy a leköltözést 1 héttel elhalasztjuk, úgyhogy csak 29-30-án költözöm.
Az idei szőlőtermést már biztos, hogy elviszi a peronoszpóra. Ilyen időben nem lehet permetezni. Ez talán fölviszi majd kicsit a szőlő árát, mert a tavalyi kilónkénti 40 Ft a bekerülési költség felét sem fedezte. Ezért is nem adtuk el, hanem bor lett belőle. Az első, és talán az utolsó saját borunk.
Talán szerencse is, hogy a palánták nem lettek kiültetve, és semmi sem lett elvetve. Legalább nem rohad ki.
A palántáknak jó helyük van Vilinél a fóliasátor alatt, ha ugyan nem döntötte rájuk a lezúduló eső, és a szél.
Tegnap, ahogy elállt az eső, és kisütött a nap, fölvettem a viharszerelést (biztos, ami biztos alapon),és elindultam cipőcsináltatóba. Vittem magammal a feketét is, mert a temetésen jöttem rá újra, miért is nem hordtam 7 évén keresztül, csak temetéseken.- Mert nem volt jó benne a betét.
No, szóval, a szerelés nem riasztotta el az esőt. Olyan viharos zápor zúdult rám, hogy az csak na. Meg is lett a hatása: Reggelre alig láttam ki abból a nagy vörös duzzanatból, ami elvileg a szemem lenne. Szerencsére a lámpa segített kicsit. Először csak úgy égette a szememet. Mostanra, sokszori lámpázás után szépen javul. Már nem éget, csak forró, és már alig szúr. Jelentősen le is lappadt a duzzanat.
De a cipész vállalta, hogy 2600 Ft-ért teljesen átalakítja. Új betétet, alacsonyabb sarkat kap, és ezzel hordhatóvá válik. Jövő kedden már mehetek is érte.
Ma reggel félve mentem a doktornőhöz, mert néhány kiváltott recept híján az összeset elvesztettem. (3 havi adag). Azokat már Bicskén akartam kiváltani, mert egyszerűbb receptet levinni, mint azt a rengeteg gyógyszert. A doktornő , mikor meglátott, azonnal küldött volna föl a szemészetre.
Anyósomnak találtak 3,5 millióért+ a nyugdíja 80%-áért appartmant 1 nyugdíjas házban. 3-4 hét múlva költözhet is.
Péter már nagyon kivan az állandó pisiszagtól. Azt mondja, az ágyamat -mert azon alszik,- ki kell majd dobnia, mert képtelenség lesz szagtalanítani.
Megeszi már az ő főztjét is, mert azt sem tudja, mit eszik. Szerinte az otthonban, a saját bútorai között jó helye lesz.
Jaj, nem szeretnék így megöregedni.
********************************************************************
No, és megjött külőn-külön nekem, és Zolinak tértivevényes levélben a 0-ás csekk, és határozat az ingatlan adóról. Eszerint a 60m2-es lakásunk után 60-szor 0 Ft-ot kell fizetnünk. Egyébként az ingatlanadó Zuglóban horribilis. M2-ként 1040 Ft.
Felesleges levelezés, és pénzkidobás az Önkormányzat részéről. 3 tértivevényes levél, mert Zoli aláírásának hiánya miatt szintén tértivevényes levélben köteleztek adatkiegészítésre. Nekünk mindez időnkbe, és 1 faxba került, míg az Önkormányzatnak ez az egyetlen lakás 0 számlája legalább 2 ezer Ft-ba. Mert ugye papírköltség, munkadíj is jön hozzá. Hány lakás lehet Zuglóban, hány tulajdonossal, akik a lakásukat lakásnak használják? Mennyibe kerülhet ez a felesleges levelezés az Önkormányzatnak? Amit beszednek a vámon, azt sokszorosan elvesztik a réven.
Ezért is tart itt ez az ország, ahol tart.
Mert a fontos dolgokra nem jut pénz, haszontalanságokra bezzeg két kézzel szórjuk.
*******************************************************************
Ez a kedves ibolyabokor meg már hetek óta mosolyogva, kitartóan könyörög, hogy fényképezzem már le végre. Hadd kerüljön ő is föl a blogra.
Hát, most teljesült az óhaja.
A többiek rég elvirágzottak már, de ő egyre hozza a bimbókat.
Ma délelőtt kimentem a piacra a beszerzendőkért.
Ki tudja miért, de Bicskén nem lehet kacsabőrt venni. No, meg a juhtúrót is veszett drágán adják ott. Utóbbiból 1 kilót vettem. 2 részben fagyasztom le, mert 1/2 kiló kell egy-egy 4-5 adagos juhtúrós puliszkához. Kemencében sütve még finomabb lesz, mint itthon a sütőben. Máris csorog a nyálam,
A zsírt még itthon fogom kisütni, mert nem férne be az itthoni mélyhűtőmbe. Zoli örülni fog a töpörtyűnek. Így lesz majdnem 2 liter kacsazsírom. Az elég lesz egész nyárra.
No, meg 3 halfejet is vettem, mert Karácsonyról van még néhány szelet hal a mélyhűtőben, no meg maradék halsűrítményem is van hozzá. Így Pünkösdkor halászlé lesz.
Annyira unom már az éttermi kaját!
No, most kicsit lepihenek, aztán hajrá főzés. Amit nagyon utálok, át a kopoltyúból annak a lélegző izének az eltávolítása,
Fölhívtam ma Erzsiket, mert Zoli holnap Siófok felé menet be akart ugrani a tanyára 1 teli kocsi levinni valóval.
No, szóval az a helyzet, hogy az út folyóvá változott. Meg az egyik szomszéd terepjárója is elakadt. A traktor sem tudta bevontatni.
Mondta, most is, mintha dézsából öntenék, és mennydörög.
Hát, nálunk is zengett az ég, és szakadt az eső.
Istenem, mikor lesz már vége ennek az ítéletidőnek?
1.
2.
3.
4.
Én minden egyes képben látok valami mesefigurát.
Kíváncsi lennék, más is látja-e?
********************************************************************
A film 2-n újra megnéztem a "Dirty Dancing"-et, talán már századjára?
Még mindig elvarázsol, és megríkat.
Nem is olyan rossz ez a 77 csatornás UPC változat.
Főleg a jónéhány német nyelvű csatorna miatt. Bár a Pro7-t még mindig hiányolom. Azon volt 2 kedvenc műsorom: a SAM, és a Galileio.
A jázminfa, most, hogy tavaly nem grilleztünk, és így nem vágtuk vissza az ágait, benőtte szinte az egész külön kuckónkat.
Szombat- vasárnap költözködünk.
Valószínűleg néhány napig nem fogok jelentkezni.
Reményeim szerint, ha semmi nem jön közbe, október végéig be sem teszem a lábamat a Ciklámen utcába.
Múlt szombaton bedobtam a közös költség elszámolását tavaly decemberig Gyuriék postaládájába, kérve, hogy a többi számlát is adják ide lehetőleg hétfőig, de Vera azóta sem mozgatja a füle botját sem. Így aztán pénzt sem lát tőlem. Sajnálom.
Egyébként bunkó módon, ha előre köszönök nekik, akkor sem köszönnek vissza.
Utálom ezt a haragszom rád-ot.
Tegnap, mikor az első fuvart bonyolítottuk, meglepődtünk a derékig érő gaz láttán.
Azzal a résszel, ahol Vili temetése előtt Zoli levágta a füvet, viszonylag könnyen
megbirkózott. De a többi legyőzhetetlen akadálynak bizonyult.
Ma reggel újra elindultunk, most már kutyával együtt.
Út közben láttunk 1 embert fűkaszával.
Megszólítottuk, hogy vállalná-e nálunk is a kaszálást. Mondta, hogy ő nem, de megadott 1 telefonszámot, aki ezzel foglalkozik.
Hívtuk, jöttek ketten az öccsével- persze el is tévedtek. Zoli kiment eléjük a főútra a hídhoz, és idevezette őket.
Lassacskán kezdem megszokni, hogy senki sem talál ide hozzánk. Először a gázos nem talált ide. Szerencsére előző nap telefonáltam neki, tudta, hogy jönnie kell, de nálam sosem járt még. Mondtam neki, hallottam, a "megy a gőzöst", de ő a fenti útra kanyarodott, énhozzám meg a lenti,füves út vezet; majd a kutyakozmetikus, -pedig ő kapott térképet is,- keringett 3 óra hosszat, végül feladta, mert máshol is várták. Aztán a betegszállító. Ő nagy nehezen idetalált, de péntek lévén a pesti érsebészet csak 1-ig fogad beteget vizsgálatra, és ők fél 1-re értek végre ide. Igaz, 11-kor az én udvaromban fordultak vissza, hiába rohantam ki a házból integetve.
Aztán, mikor Vili orvosa tévelygett, hogy megállapítsa a halál beálltát, végül a Halottszállító is össze-vissza keringett.
A profi gép is alig boldogult, pedig nem damillal álltak neki, hanem bozótirtáshoz használatos acélkésre cserélték a damilt, ahogy meglátták, mi vár rájuk. És csak 6000Ft-ot kértek az 500m2-ért, szemben Jámborral, aki 15000-t számolt az egyszeri fűnyírásért. Utána döntöttünk úgy, hogy veszünk fűnyírót. Mert 2 hetente 15.000 fűnyírásra kissé sok.
Közben megdördült az ég, esett pár csöpp eső, de majdnem sikerült befejezniük, amikor a szó szoros értelemben leszakadt az ég. 5 perc hiányzott mindössze. Aztán már nem lehetett mit csinálni. Az eső, ha lehet, még inkább zuhogott. Kértek 2 szemetes zsákot, abba csomagolták be a gépek motorját. Épp időben indultak el ahhoz, hogy ne érje el őket a hegyről lezúduló áradat. Mert alig mentek el 5 perce,az út hömpölygő folyóvá változott. Ilyet én még sosem láttam. Megdöbbentő volt.
Nálunk csak a fáskamrába jutott bokáig a vízből.
És milyen jó, hogy tegnap a gazdaboltban a permetszerek mellett vettem, 1 a lábamra illő gumicsizmát. A másikat odaajándékoztam Erzsikének a rossz cipzáras viharkabátommal együtt.A patentokkal azért nem ázik meg.
Mikor átjött a frissen kisült -ahogy ő nevezi- töltött lángossal, bizony jól jött a gumicsizma, mert lábszárközépig érő vízben jött át az úton.
Közben délelőtt Zoli fölfedezte, hogy hiányzik a permetezőnk. Rögtön fölhívta Jámbort, hogy hová tűnt? Azt mondta, hogy ősszel kölcsönkérte tőle Vili. Ami úgy hazugság, ahogy van. Vili traktorral, motoros permetezővel szokott permetezni. A sufni ajtaján mindig lakat volt, amihez csak Jámbornak, és Zolinak volt kulcsa. Egyébként is, mikor már érett a szőlő, Jámbor akkor akarta még lepermetezni. Ősszel, mikor felmondtunk neki, elfelejtettük visszakérni tőle a kulcsot. A kulcs a házhoz pedig még K doktor Úréktól maradt nála.
A pincénkben szerencsére nem jött föl a talajvíz, de beázott. Zoli először a páratartalomra fogta a vizet a tálakban, bográcsban felgyülemlett vizet. Mikor a plafonról csöpögő vizet mutattam neki a párára fogta.
Aztán a TV híradóban mondták, hogy egy 200 éves, védett pincesor jónéhány pincéje beomlott, tudtam hogy nekem volt igazam. Még szerencse, hogy a miénk nem omlott be.
Átjött Erzsike a fiával. Megbeszéltük az építeni valókat, a kecske beszerzés ügyét. Közben Doni eloldalgott meglátogatni Vilit, de zárt ajtókra talált. Csupa agyagtól sáros lábbal, és hassal ért haza.
6 körül újra esni kezdett. Mondtam Zolinak, hogy gyorsan induljon haza. Ha elakadna, vigyen magával gumicsizmát.Az országútról aztán telefonált, hogy talán 1 percen múlott, hogy nem akadt el, mert újabb áradat indult. Mondta, nem mert megállni, mert akkor biztosan beleragad az agyagba. A kocsi gyakorlatilag kormányozhatatlanná vált, arra ment, amerre akart. Csodával határos, hogy nem csúsztak bele az árokba, és senki nem jött velük szemben, mert akkor félre kell húzódni, le kell állni.
Holnap délután indulnak Párizsba. Megnézik a Trianoni évforduló megemlékezését, pihennek kicsit. Zolira különösen ráfér most a pihenés. Szörnyen fáradt.
Ennyi elég is volt nekem mára az izgalmakból.
Be kellett fűtenem, hogy kiszáradjon az ágyam, ágyneműm, mert délután vettem észre hogy csurom vizes.
A ma lehozott holmik közül egyedül a 2 hűtőtáskát pakoltam ki.
Szörnyen fáradt vagyok. A TV-t is megzavarta a vihar. Szerencsére csak a hírek után tűnt el minden csatorna.
A tegnapi őrült esőzés után ma heves széllel búcsúzik a május.
De legalább ma csak néhány csöpp eső esett.
A hideg szél talán felszárítja hamarost az utat.
Igaz, meleg szél talán jobb lenne. Nem fáznék annyira. A kisszobában egész nap fűtöttem a kályhát. Ott finom meleg van, de itt ahol ülök, bizony csak 17 fok.
Azért az igazán dicséretes, hogy a pincében nem jött föl talajvíz. Csak felülről csöpögött a víz. Szerencsére ma már az sem. A szekrények, az ágyam már kiszáradt, de ma a fűtésen, és egy nagy lábos gombalevesen kívül mást nem cselekedtem.
Délutánra a TV is úgy-ahogy magához tért.
Egyedül kenyérügyileg vagyok némi gondban. Fél kiló kenyér, és 4 zsömle a készletem.
Ma 2 mokkáskanálnyi besűrűsödött strucctojás likőrt kevertem be két mokkáskanál holland kakaóval, fél deci tejjel, és ugyanannyi brandyvel. Még van belőle egy gyűszűnyi.
Még szerencse, hogy 4 tréningruhát, és 2 vastag bársony szabadidő ruhát hoztam magammal. Most 1 trénindruhában, fölötte a szabadidő ruhában ücsörgök a gép előtt.
Az extrém időjárás miatt nem tud megépülni a kemence talapzata, és fölé a tető. Így ma rendeltem hozzá 1 gurulós állványt is. Ideiglenesen a tornácon lesz, hogy tető legyen a feje fölött.
A kecskét egyelőre nem hozzuk el. Nem lenne szívem kint hagyni a hidegben.
Jó, jó, Donit beengedem az ágyamba is, de kecskét a lakásba? Az azért némi túlzás lenne. már így is megosztom a lakást jó pár szarvasbogárral. idén rengeteg van belőlük. Mindig lehajtott fejjel közlekedek, nehogy eltapossam őket. Sőt, idén még 1 orrszarvú bogaram is van. Valószínűleg az eső elől menekültek be a házba. Ma tucatszámra telepítettem ki őket a kertbe. Jó messzire, hogy ne találjanak vissza.
Egyébként szörnyű éjszakám volt. 1/2 11-kor lefeküdtem. Éjjel 1-ig Doni legalább hússzor ugrott föl az ágyra. Amikor épp elaludtam volna, akkor meg lemászott, persze rajtam keresztül, nyöszörgött a fűlembe, míg végül kizártam a szobából. Akkor meg füleltem, mikor kaparja az ajtót. Nem kaparta. Csöndben volt. Végül megálltam, hogy ne menjek ki hozzá. Hajnali 3-kor néztem rá utoljára az órára. Reggel fél 8-kor ébredtem. Kinyitottam az ajtót, és Doni rögtön elfoglalta a helyét az ágyon a fejem fölött. aludtunk 9-ig.
Délután megjelent Manó. Doni régi szokása szerint megpróbálta elkergetni. De mikor rászóltam, hogy nem szabad, rögtön megállt. Később már az én kutyám is farokcsóválva barátkozott, megöntözték az összes rózsát, aztán átrohantak Vilihez. Sajnos most is csalódniuk kellett. Nem csak nekünk, de az állatoknak is nagyon hiányzik.
Érdekes változáson ment keresztül az én kutyám. Minden ismeretlent megugat, és megtámad, de ha rászólok azonnal abbahagyja. Úgy látszik, kezd benőni a feje lágya.
Gáborék a picivel a lakókocsiból visszaköltöztek Pestre, albérletbe. Egy 8hónapos babának nem igazán felel meg ez az állapot. Még mindig csak az alapoknál tartanak. A bátyja vagy megunta az építkezést, vagy talán külföldön búvárkodik? Úgy tervezték, hogy a pici már az új házba érkezik. Persze reménytelen vállalkozás egyedül, szakemberek nélkül felépíteni egy házat. Nem is értem, hogyan képzelték.
heves széllel kopogott be az ablakomon a június.
Már nem is izgatom magam a konyhakert miatt.
Idén nem lesz. Semmi nem lesz.
Hízókúra lesz fogyás helyett... tunyulás izomerősodés helyett...
A reggeli kávé, szendvics megvolt, még 1 tányér leveskét is bekebeleztem, és most megyek vissza a jó meleg szobába, jó meleg ágyikómba aluszkálni, esetleg később olvasgatni kicsit.
********************************************************************
Délutáni helyzetjelentés:
Fél 12-kor kecmeregtünk ki az ágyból. Sikerült szerencsésen visszaaludnom.
Kipakoltam az ágyra a két hatalmas táska tartalmát.
Majd nekiláttam rendezni a tartalmukat.
Épp végeztem a könyvek és a cipők bepakolásával, mikor megjelent Erzsike.
Holnap hazajön a fia (mivel ő is Zoli, tévedések elkerülése végett nem nevezem nevén), és kérdezteti, mit vásároljon be nekem. Írjam össze a listát, és holnap újra telefonál.
Már megint patak van az utcán, igaz, most nem üvöltő, rohanó, hanem afféle bokáig érő halk zúgású kis csermely.
4 óráig elbeszélgettünk. Ő már túl volt az ebéden, úgyhogy kért 1 sört. Én ilyen veszett hidegben inkább 1 kupica brandyt töltöttem magamnak. Holnap reggelire krumplis palacsintát hoz át.
Mondtam én, hogy idén hízókúra lesz!
Inádom az egyszerű erdélyi kajákat.
Jaj, de nehéz kivárni a kemencét!
Azt hiszem, tepertős, juhtúrós puliszkát, és hagymás -tejfölös kenyérlángost sütünk benne először.
Még 11 nap....
*******************************************************************
Jaj, csak most már indulnom kell tovább pakolászni.
A kályha begyújtást most elcsesztem kissé. Kínszenvedés volt, mire lángra kapott a fa.
A tanulság?
Sosem szabad semmit elkapkodni.
Csak szép komótosan... nem sietünk sehová.
Először a hó nem engedett kilépni a lakásból, azután a jég börtönzött be.
Hetek óta az eső tartott fogságban. Most meg a hömpölygő áradat, és az agyagos sár zár be ide a "világ végére".
De Doni boldog, övé az egész határ, és ez vigasztal kicsit.
És talán 1-2 héten belül én is kiszabadulok.
Egyébként már majdnem minden a helyén van. Már csak apróságok vannak hátra, de ez a legnehezebb része a dolognak.
Majd a fürdőszobát is ki kéne takarítanom, de ilyen hidegben úgysem tudok zuhanyozni. Csak cicamosdás van.
Befűteni hősugárzóval be tudnék, de azt a húsz métert a lakásig hidegben kéne megtennem.
Erzsike fia mindent meghozott, amit kértem. Holnapra borsólevest, és pásztortarhonyát készítek, valószínűleg.
A fűtésem, az megoldódott.
Minden nap fel szoktam íni a villanyóra állását.
Tegnapig minden rendben volt. Napi átlag 5-6 kw szokott fogyni. Első nap persze 10 volt, de hát a hűtőt, és mélyhűtőt, boylert kapcsoltuk be. Tegnapelőttre ez lecsökkent 3-ra, tegnap már csak 1 volt a fogyasztás. Valószínűleg a villanyórát is megbolondította ez az eső.
Nem szép dolog, tudom, de ha nem írnám minden nap a fogyasztást, nem is venném észre.
De most persze kihasználom, hogy alig tizedét számolja.
Bekapcsoltam a melegítőt,így a börtönöm legalább már jó meleg, és nem kell a kályhával bíbelődnöm.
A pince viszont egyre jobban beázik.
Remélem, beomlani azért nem fog.
Állítólag már csak1-2 napot kell kibírnunk.
Aztán majd meglátom, hogy visszaáll-e az áramfogyasztás rendje.
Ha nem, be kell telefonálnom az Eon-ba.
mert amíg mások az áradattal küzdenek a gátakon, és közben elvesztették mindenüket, és hajléktalanná váltak, én itt nyavalygok.
Pedig nekem van tető a fejem fölött, van ruhám, és ételem.
Rohadtul önző vagyok.
Azon rinyálok, hogy idén nem lesz konyhakertem, hogy a gyümölcsösben derékig ér a gaz, és gyümölcs is alig lesz, hogy a pincém beázik, és azon reszketek, hogy be ne szakadjon a boltozata...
Magam is elképedek azon, hogy mennyire tudom sajnálni magamat!
Ráadásul, mikor már alig 2 napra elég felvágott tűzifám volt, a villanyórám segítségemre sietett, és alig tizedét számolja a fogyasztottnak, így bátran használom a hősugárzómat. Okos kis szerkezet. első fokozaton, ha eléri a 20 fokot, lekapcsol, 18 foknál meg újra bekapcsol automatikusan. A második fokozatot még nem próbáltam.
Ma telefonált az az ember,aki múlt héten bozótirtott nálunk, hogy most lenne ideje gazirtani, és este szőlőt permetezni.
Délután jött vele 1 rendkívül unszimpatikus ember, aki holnap a levágott venyigét, és a levágott füvet óhajtotta volna összeszedni.
Ellenszenvemet azzal sikerült kivívnia, hogy lenézően beszélt Vili borkészítési tudományáról.
A venyigét Erzsike is össze tudja szedni. Inkább őt juttatom némi készpénzhez.
Kéne venni 1 komposztálót is. De hát annyi minden kéne.
Zoli sms-t küldött, hogy 1 nappal később jönnek haza.
Jajj!
A konyhakertre még mindig nem lehet rámenni rotációs kapával.
Talán 2-3 nap múlva.
Mindenesetre most, hogy Zoli megerősítette a szobája egyik ablakának a spalettáját, és így ki lehet nyitni, ez alatt a 2 nap alatt is rengeteget száradt a szobája.
Tegnap a szomszéd 6 éves unokája miniatürizálta a Táblajátékost. Sehogy sem tudom visszaállítani eredeti méretére. De hát kellett nekem odaengedni a géphez játszani?
A villanyórám egyébként meggyógyult. Reggel már 12 kwh fogyasztást olvastam le. Igaz, éjjel ment még a hősugárzó.
Azt hiszem, megyek lefeküdni.
Annyi minden történt ebben a 2 napban, hogy azt sem tudom, hol kezdjem.
Tegnap reggel átjött Erzsike, és olyan finom epret hozott, amilyet gyerekkorom óta nem ettem. Akkor még Rómain volt 1 nagy eperágyásunk. Ő Erdélyből hozta a palántákat.
Reggel átforgatta a szénát vasvillával, utána hazament. 11 tájt újra átjött 1 nagy zacskó tésztával.
Venyigegyűjtés közben, a sorok között talált jó csomó borsót. Amíg ő a venyigét gyűjtötte, én leszedtem a tövekről. Lett vagy 2 kiló. De sajnos már nagyon megöregedett, úgyhogy ki sem fejtettem. Gondoltam, a kecskehölgy majd örömmel fogyasztja.De ő összecsippentette a kötényét beleöntötte, és vitte haza.
Órákig tartott, míg az összes venyige lekerült a szőlőből. Jó lesz majd a kemencébe.
Aztán megpihent kicsit, és összegyűjtötte a szénát is. Jó nagy boglya lett belőle.
Majd elropogtatja kecskeanyó, aki vasárnap érkezik hozzánk.
Elkeseredett szélmalomharcot vívok a szomszéd elhanyagolt kertjéből átjövő liánnal. Fojtogatja a sövényt, az orgonabokrot... Tavaly nagy darabon leszedtem, persze kiirtani nem tudom, és most annál erőteljesebben nőtt vissza. És a parlagfű ellen is hiába küzdök, ha tőle átfújja a szél a magokat. Egyébként még sosem láttam. Jól megmondanám neki a véleményemet.
Állítólag 1 pesti pincér a tulajdonos, aki 1 évben kétszer ha lejön ide a haverjaival, jól berúgnak, aztán hazamennek. Az én kertemen keresztül szokott állítólag közlekedni. Az biztos, hogy idén nem volt lent, mert nem tudott volna utat törni a bozóton keresztül a házig. Meg az egyébként is meglátszana.
Nincs mese, be kell mennem végre az önkormányzathoz, hogy keressék meg a tulajt, és kötelezzék a kert rendbetételére, vagy sajátítsák ki, vagy... nem tudom, mit lehetne tenni.
Ma reggelre beomlott Vili szomszédjának a hatalmas emésztője. Ő fog jönni hozzám holnap szántani.
Délelőtt hatalmas mennyiségű grízes tésztát készítettem hármunknak.Erzsike fia tud magával vinni Pestre belőle bőven.
Aztán kimentem végre kitakarítani a fürdőszobát. A felmosás az persze elmaradt, mert a 30 fokos hőségben rosszul lettem.
Mindegy, úgyis a szőnyegre lépek ki, mert a vizes kő rettenetesen csúszik.
Idebent csak néhány fokkal volt kellemesebb a helyzet, mert a nyitott ajtón keresztül beáramlott a meleg: a hőmérő 25 fokot mutatott.
Készült fénykép bőven, föl is töltöttem a gépre, de nem találom. Zolinak kell majd elővarázsolnia, és akkor ömlesztve nézhetitek.
Hihetetlen, hogy 2 napja még befűtöttem éjszakára.
Gyorsan kinyitottam a pinceajtót, így kellemes, 21 fokra hűlt a helyiség. A pincének úgyis ki kell száradnia.
Úgy pattognak most a hordók, mintha tűz ropogna.
Képek készültek bőven, fel is töltöttem, de hogy hová, azt Zolinak kell majd kiderítenie.
Pénteken bemegyek majd Bicskére paprika, és padlizsán palántákért, meg mindenféle egyéb ültetni valókért.
Ma kimostam egy nagy adag szennyest, no, meg Zoli cipőjét.
Vicces, de a szomszédom már öntözi kannával a konyhakertjét.
Fura egy alak.
Van 1 kb 2 méter hosszú, 30 cm széles csík, ami elvileg még az én kertemhez tartozik, de még véletlenül sem nyírná le, holott nem kerülne fél percébe sem. Nekünk viszont át kell vinnünk a fűnyírót az ő területére, hogy le tudjuk vágni.
tegnap meghozták a kemencét.
280 kilós a drágaságom.
Ma reggel meghoztuk a csomagtartóba préselve Blaky-t , és Whitey-t, a 2 fejős kecskét, és most meg 8 főre kell főznöm a megünneplésükre. Szegények rémesen soványak, de majd felhizlaljuk őket.
Jelenleg 8 emberre kell valami ételről gondoskodnom. Ráadásul 2 közülük teljesen, az egyik félig vegetariánus. Ketten szombatisták, egyikőjük krisnás.
Erzsike főzött egy kis zöldséglevest nekik, én pulykaszárnylevest sok zöldséggel.
Szerencsére Erzsike Zolija megeszi a pulykahúst. Az én Zolim tegnap bevásárolt pulykamellet, Kiskondás debrecenit meg 2 padlizsánt. A vegák grillezett padlizsánt, meg hajában sült krumplit kapnak a zöldség leves után.
Ezzel a kemencét is felavatjuk.
De most mennem kell.
Folyt. köv. holnap.
.
mint az előző volt, de ezt is nagyon élvezem.
Idén nem láttok majd tőlem befőzős képeket, hiszen szinte 1 szem gyümölcs sem termett...
De most a kecskéinkről.
A csomagtartóba tuszkoltuk be szegényeket.
Én csak 1 kecskére számítottam.
2 fejős kecske volt csak eladó.
Erzsike mindenáron fehéret szeretett volna, de mivel az nagyon girhes volt, maradtunk a feketénél. Kissé kezelhetetlennek bizonyult. Felrúgta a vödröt, amikor Erzsike megfejte. Sebes mindkét cicije. Állítólag a kisbárányok okozták. Javasolták, hogy kenegessük disznózsírral, akkor rendbe jön. Mindenesetre reggel a 2 literes vödör majdnem tele lett, mikor felrúgta.
De mivel a kecske magában megkergül, elhoztuk a fehéret is.
Blacky árából nem engedteg a sebes tőgy ellenére sem: 15,000 Ft
A másikat 10-re tartották, azt megkaptuk 8-ért.
Én csak itthon néztem meg őket alaposabban. Wihteynak hatalmas a hasa. Erzsike szerint
talán fel van fújódva?
Blackyt most sem volt könnyű megfejni. Élénken tiltakozott. A fia tartotta a két szarvánál fogva. Eredmény kb 1 liter tej. De Zolinak holnap hajnalban mennie kell Pestre dolgozni. Én nem lennék képes tartani. Kérdés, hogy mi lesz?
A fehér szelíd, ő nyugodtan állt, de alig 1 decit adott.
Én még most is állítom, hogy amikor a legelőre mentek, befedezte 1 kos.
No, előbb-utóbb kiderül.
Emberrel barátságos, Donit viszont fel akarta öklelni, meg akarta harapni.
Wihtey, és Blacky
Este 8 körül feltűnt, hogy nem hallom a mekegésüket.
Kimentem.
A vizestálja mindkettőnek ott van, ők viszont eltűntek.
Talán Erzsike vitte őket föl magához?
De akkor miért hagyta itt az ivó edényüket?
Csak nem lopták el őket már az első napon?
Doni morogva meredt a bozótra. Először azt hittem, 1 nagy fekete kandúr.
Aztán megláttam a piros szalagot, és a térdelő Blackyt.
Szegény halálra volt rémülve.
Segélykiáltásomra Erzsike rohant le hozzánk.
Mivel sehogy nem tudtuk kibogozni, a metszőolló segítségére szorultunk.
A másikat Erzsike hátrább kötötte, mert elöl már mindent jó étvággyal letarolt.
No, ő is begabalyodott a bozótba. Őt azért könnyebb volt kiszabadítani.
És azonnal támadást intézett Doni ellen.
Remélem, idővel megszelídül, és ugyanolyan jó pajtások lesznek, mint a tavalyi gidával.
Igaz, őt nem lehet elengedni, mert az a kettő mama, és kislánya volt.
Mikor átvitték Vilihez, nem győzte kikergetni a lakásból, mert egy kis nasit remélve mindig beóvatoskodott. Egyszerűen nem lehetett a bájának ellenállni.
Karcsi bácsinak, a juhásznak vittünk Vili utolsó, aranyérmes borából. Ők ezt a gesztust 4 liter kecske, és 2 liter tehén tejjel viszonozták. Mivel Erzsi fia csak a tehéntejet issza,az én fiam, no meg én is imádjuk a kecsketejet, így sikeresen megosztoztunk.
Most aztán fürödhetnénk is a kecsketejben. még szerencse, hogy a kis fehér teje a nullával egyenlő.
Mindenesetre valamelyik nap belovagolok a bicskei gyógyszertárba pepszinért, amíg nem érkezik meg Erdélyből az oltóanyag, addig ezzel készítünk majd sajtot, mert napi 3-4 decinél egyikünk sem tud többet meginni.
A bozótosban egyébként óriás szúnyogok ezrei támadtak ránk. A szúnyogriasztó spray, amivel befújtam magam, szerintem egyenesen vonzza őket.
Blacky, és Doni ennek szerencsére nincs kitéve, mivel a nyakörvük hatásosan védi őket kullacs, légy, hangya, bolha, és szúnyog ellen is.
De mivel én csak egy kecskére számítottam, csak egy nyakörvet, és 1 riasztó nyakörvet vettem.
Így szegény kis Whity pórul járt. De ha legközelebb bemegyek, veszek neki is.
A két kecskét figyelve, akin a riasztó nyakörv volt, azt messze elkerülték a legyek, szúnyogok, míg szegény másikat agyon kínozták.
És mivel én sosem forralom föl a tejet, tőgymelegen szeretem a legjobban, így aztán ez az előre nem tervezett kísérlet megnyugtatóan haott rám, mert most, itt rengeteg a kullancs.
Lehet, hogy az oltás mellett én is jól járnék egy ilyen nyakörvvel? D :)
indjárt éjfél. Ideje lenne ágyba bújni.
A farmon rengeteget fényképeztünk, de most azt sem tudom, melyik élményt meséljem el
következő alkalommal, hiszen itt minden nap történik valami felejthetetlen
Karcsi bácsi (a korát ne kérdezzétek, mert itt mindenki nénizi-bácsizza egymást, de érzésem szerint nem lehet sokkal idősebb nálam) 40 éve juhászkodik. Amikor a rendszerváltozás után szétverték a TSZ-eket, ő megvásárolta a birkafarmot, azután, ahogy a nyereség engedte, újabb, és újabb területeket vásárolt. Mára már több, mint 200 hektár legelője, meg szántója van.
Karcsi bácsi, a juhász, itt alig néhány juhot, és pár kecskét terel a legelőre.
Iszonyat mennyiség anyakecskéje van. Meséli, hogy Olasz országból biztos vevőköre van. Az összes bárányát elviszik tőle.
Néha-néha elad egyet egyet a környékbelieknek, ha bárányhúsra fáj a foguk.
Karcsi bácsi (a korát ne kérdezzétek, mert itt mindenki nénizi-bácsizza egymást, de érzésem szerint nem lehet sokkal idősebb nálam) 40 éve juhászkodik. Amikor a rendszerváltozás után szétverték a TSZ-eket, ő megvásárolta a birkafarmot, azután, ahogy a nyereség engedte, újabb, és újabb területeket vásárolt. Mára már több, mint 200 hektár legelője, meg szántója van.
Karcsi bácsi, a juhász, itt alig néhány juhot, és pár kecskét terel a legelőre.
Iszonyat mennyiség anyakecskéje van. Meséli, hogy Olasz országból biztos vevőköre van. Az összes bárányát elviszik tőle.
Néha-néha elad egyet egyet a környékbelieknek, ha bárányhúsra fáj a foguk.
Kecskét nem tenyészt, ritkán fejik őket, inkább a bárányok miatt tartja.
Itt, véletlenül bekerült 1 kecske a bárányok közé.
Karcsi bácsi (a korát ne kérdezzétek, mert itt mindenki nénizi-bácsizza egymást, de érzésem szerint nem lehet sokkal idősebb nálam) 40 éve juhászkodik. Amikor a rendszerváltozás után szétverték a TSZ-eket, ő megvásárolta a birkafarmot, azután, ahogy a nyereség engedte, újabb, és újabb területeket vásárolt. Mára már több, mint 200 hektár legelője, meg szántója van.
Karcsi bácsi, a juhász, itt alig néhány juhot, és pár kecskét terel a legelőre.
Iszonyat mennyiség anyakecskéje van. Meséli, hogy Olasz országból biztos vevőköre van. Az összes bárányát elviszik tőle.
Néha-néha elad egyet egyet a környékbelieknek, ha bárányhúsra fáj a foguk.
Itt az anyákat, és a bárányokat különítik el egymástól
Amint az látható, Zoli a hét végén megjavította a "képizélőmet", így mostantól, a régebbi írásokhoz is, folyamatosan (ahogy időm engedi) töltöm föl az elmaradt képeket. Ezt az 1 beírást hoztam csak előre.
Így aztán érdemes hátrafelé is menni az időben.
Karcsi bácsi tereli a birkák egy részét a legelőre. (nem tudom, mennyi idős lehet, mert itt mindenki nénizi, bácsizza egymást, de 40 éve juhász)
A rendszerváltás után, mikor szétverték a TSZ-eket, ő megvette a birkafarmot. Aztán apródonként, ahogy a haszon engedte, legelőket, szántókat vásárolt. Most már több, mint 200 hektár földje van, és több, mint 500 anyjuhot tart.
A szaporulatot rendszeresen olasz vállalkozók viszik ki Olasz országba. Nincs gondja az értékesítéssel, helybe jönnek a vevők, és viszik, mint a cukrot.
Néha kikönyörögnek a helyiek 1-1 birkát, bárányt. Fejéssel csak a maguk részére foglalkoznak.
Kecskét is csak azért tartanak, hogy a bárányoknak legyen elég tej.
Hogy miért választják szét a bárányokat az anyjuktól, mikor kiterelik legelni, hát ezt elfelejtettem megkérdezni. Mindenesetre bárányt nem terelnek ki a legelőkre.
amíg a szem ellát, mindenütt bárányok.
Erzsike fia 1 aznap született bárányt tart a kezében.
Annyira aranyosak, ahogy esetlenül, meg-megroggyanó térdekkel csetlenek-botlanak.
Ez a kecske csak véletlenül keveredett a bárányok közé. Körbe-körbe kergették. Végül megadta magát.
Őt szerettem volna megvenni, de nem adták.
Jobbról azt a kettőt vettük meg. A bal szélsőt szerettem volna én, azt aki a bárányok közé tévedt.Sokkal nagyobb, mint amit nekünk eladtak, és hatalmas volt a tőgye, még akkor is, miután a bárányok megtámadták a tejért.
Itt mindhárman a fejőállásban vannak. Okos találmány.
Aztán sétáltunk tovább. Volt néhány racka juh is. Róluk valamiért nem készült fénykép.
Tartanak még jó néhány mangalicát is, saját vágásra, és anyakocákat is. A szaporulat nagy részét kismalac korban eladják.
A lovak, és a tehenek, mikor mentünk, már mind legelőn voltak. Velük nem találkoztunk.
Legközelebb majd megkérjük Karcsi bácsit, hogy a halastavat is mutassa meg. Az be van kerítve, mert kilopnák a halakat.
Nem összefüggő a farm, mert ott vett földet, ahol eladásra kínáltak, így az egészet nem is tudtuk volna bejárni. Nem tudott "idegenvezetni" mert dolgozott.
Az utóbbi 20 évben nem voltak szabadságon. A felesége csak a 40 évvel ezelőtti pár napos nászútjukra tud csak visszaemlékezni. Azóta hajnaltól napnyugtáig csak a robot,
A TSZ-es időkben azért még jobb volt a helyzet, akkor kevés pihenőre is volt idő. Igaz, akkor meg ott volt a háztáji.
Ők dolgozni fognak, amíg csak el nem szólítja őket a halál.
hogy június közepén szedjem a zöld diót a likőrhöz.
Még mindig nagyon aprók, tejesek. De nem akartam már tovább várni, hátha becsontozódnak. Még csak 1,-1,5 cm átmérőjűek, úgyhogy kettőt számoltam egynek.
A recept a következő: 1 liter 50%-os Grappához 15- én most 28 négyfelé vágott diót tettem. Ha 35 vagy 40 fokos vodka van csak, tiszta szesszel pótolom. 1liter vodkához kb 1 deci (96 fokos) tiszta szesz.
1,5-2 literes befőttesüvegbe töltöm (én most speciel 2 liter grappát-/szőlőpálinka/ de lehet törköly is. 5 literesbe töltöttem, meg kettő 2 literesbe, mert különböző minőségű szeszekkel készítettem. Jó erősen rácsavarni a tetejét.
(Tanultam az előző évekből, mert mindenki nagyon szerette. A végén már csak fél decis üvegekkel tudtam kóstolót adni belőle.)
Kitenni napos helyre. 1-2 óra alatt fekete színűre varázsolja a szeszt.2-3 naponta megrázogatni, 1 hónapon keresztül.
Ha eljön az ideje, majd folytatom a receptet.
Természetesen mindkét kezem sötétbarna, a körmeim alatt meg gyászcsík. De ezt nem tudom gumikesztyűben csinálni. A citrom sem segít. No, idővel majd csak lekopik, kikopik.:-(((
A képizélő továbbra sem működik. A farm képeit a 14.-i bejegyzéshez teszem föl, majd ha megjavult.
De akkor majd úgyis szólni fogok.
Ma, - kísérleti jelleggel - megalkottam 5 liter kecsketejből életem első sajtját.
Ha csak fele olyan finom lesz, mint a savója, akkor nagyon elégedett leszek.
Egyelőre semmi ízesítés, semmi formázás, de később majd azt is kikísérletezem.:)))
Erzsike fogatlan ínyének túl kemény.
De hát pont ez volt az első cél: kemény sajt készítése .
Lágy sajthoz vajat, tojássárgáját kell keverni a végén, a leírás szerint.
Majd legközelebb.
Zoli szerint az állaga hasonlít a mozarella sajthoz,csak ennek íze is van.
5 l tejből éppen fél kilónyi lett. Fele a miénk, fele Erzsikéé.
Zoli mindenesetre az enyém 3/4 részét hazavitte, és 1,5 liter kecsketejet.
Mivel én is és Erzsike is isszuk a tejet, így a következő kísérletre csak 2 hét múlva kerülhet sor.
Így már nem is olyan sok az a napi 1,5 liter kecsketej.
Erzsikét viszont a mai fejésnél csúnyán megrúgta az a fekete boszorkány. :-(((
Nem tudom pontosan, melyik napon készültek ezek a képek, mindenesetre 2 egymást követő napon.
Csak abban vagyok biztos, hogy pénteki napon mentem palántákért, és még aznap el is ültettük mindet.
Most néztem utána: 13-án töltöttem föl a képeket, ezek szerint a 10.-én, ill. 11.-én történteket örökítettem meg.
Ez a kis minitraki csinálta.
Először a szőlőben dolgozott.
Ekkora porfelhőt csinát néhány nappal az özönvíz után.
Itt már a veteményest lazítja.
Doninak természetesen mindezt le kell meóznia.
Közben Erzsike a szénát gyűjtötte össze.
Alakul a boglya, de ez még csak kb. a fele.
Azután palántáztunk.
Mindketten gumicsizmában, én elnyűtt férfi selyemingben, szakadt sortban. Látni kellett volna engem is.
Sajnos Erzsike nem vállalta a fényképezést.
Erzsike még a palánzázáshoz is viseli az elmaradhatatlan kötényt :)))
17:20 Dühös voltam Zolira, hogy miért nem akart itt aludni. Persze akkor még most is itt lenne, de negyed órája megint leszakadt az ég, és az út kiszámíthatatlan medrű patakká változott..
Tegnap Erzsikééknél állt meg, mert nem akarta még jobban összebarmolni ezt a kis szakaszt a kapuig. Bezzeg a szomszédom ilyen "apróságokkal" nem törődik. Nyugodt szívvel járkált ki -be a kocsijával. Csöppet sem törődve azzal, hogy még jobban gödrösíti a fellazult talajt. Már így is "halált megvető bátorság" kellett ahhoz, hogy mocival átkeljek a fordulója nyomán, kockáztatva a "nagy borulást".
Boróka, ezt a gyönyörűséges rózsaszín rózsát a kertemből Neked küldöm, hogy továbbra is rózsaszínben lásd a világot!
Nézd csak milyen gyönyörűen van felékszerezve idén a ruhád! Telisteli gyöngyökkel!
No, és még néhány kép a rózsáimról:
sok-sok vörös szerelmes vallomás után, elhomályosuló szemekkel
fehér esküvő.
Délutáni teázgatás az illatos tearózsa mellett...
egy fázós, esős (nyári?) délutánon.
felöklelte ma Whitey Donit, hogy több métert röpült, aztán lenyekkent a fűbe.
Nem mondom, hogy nem ijedtem meg...
Pedig ő barátságos farkcsóválással közeledett felé - gondolom, még emlékszik a gidára, hogy milyen jókat játszottak együtt - és sehogy sem akarja elfogadni, hogy ez a kecske nem az a barátságos gida :-(((
******************************************************************
Itt volt ma este Laci. Megbeszéltük, hogy pénteken lepermetezi mindkettőnk szőlőjét. Erzsikének alig van pár tőkéje.
Szerinte is lesz gidánk a közeljövőben.
Állítólag áprilisban ellett, de én is azon a véleményen voltam már első nap, hogy "várandós".
Azóta még nagyobbra nőtt a hasa.
De Erzsike nem érez rúgkapálást.
Még mindig feji, de egy decinél többet nem ad.
Ki kéne hívni egy állatorvost, hogy biztosat tudjunk. de túl sokba kerülne.
Ha eljön az ideje, magától is meg fog elleni.
De jó is lenne egy icipici gida!
Blacky meg - az ő hatalmas, de nagyon szelíd, - keverék kutyájukat harapta meg.
Szegény vonítva menekült előle.
Kecskék, akik harapnak is nem csak öklelnek-hát ez nekem egészen új.
*******************************************************
Úgy hallom, épp most feji Blackyt, mert keservesen mekeg.
Még mindig nem gyógyult be a csöcse.
Állítólag már sokkal szebb, varasodik. Használ a neogranormon krém, amit Zoli szombaton hozott neki.
A disznózsír, amit Karcsi bácsi felesége ajánlott, semmit nem segített, sőt...
******************************************************************
Ma már sütött a nap, viszont hatalmas volt a szél.
Erzsike egész nap az én szőlőmben foglalatoskodott.
Szerintem nem ér meg ennyi vesződséget, de nem hallgat rám.
Idén, ha nem viszi el valami betegség, rekord termés lesz.
És én neki ígértem a negyedét.
Az kb. 5-600 kiló lesz.
Azt persze álmomban sem gondoltam, hogy ennyi munkája lesz vele.
Remélem, idén többet adnak érte kilónként 40 Ft-nál.
Tavaly épp ez miatt nem adtuk el. Inkább bort készíttettünk belőle.
Marikáék,- amennyi még hiányzik a 3 hektóból, a jövő éviből megadják.
Remélem, idén még nekünk is elkészítik a borunkat.
Majd megalkuszunk.
Jövőre már nem szeretnék megművelni.
Szeretnék eladni a birtokot, de vajmi kevés reményük lehet, hogy 1-2 éven belül sikerül.
Addig persze jó lesz nekünk, mert ha nem művelik, kipusztul az egész, és már tizedannyit sem érne.
Az övékéből úgyis bort kell készíteni, és akkor már jobban járnak, ha egyben a miénket is elkészítik. A veje már megtanulta Vilitől a jó bor készítésének a titkait. Ha nem is lesz aranyérmes, azért talán nem rontja el.
*****************************************************************
Vili házához ugyanis több, mint 1 hektár föld tartozik, aminek 3/4 része szőlő.
És itt minden második portára ki van téve, hogy "ELADÓ".
Az egyéb földjeit sem lesz könnyű eladniuk. Lassan kihalnak azok az emberek, akik a nem egybefüggő, néhány hektáros földeket is megművelik.
******************************************************************
Mindenesetre szeretnék legalább 50-60 kiló kukoricát, meg zabot venni a kecskéknek, afféle csemege gyanánt.
Akármennyire kezelhetetlenek is, én azért nagyon szeretem őket.
Igaz, a vesződség velük, az, Erzsikéé.
Így könnyű!:)))
érzett Erzsike valami mocorgást Whitey hasában. Talán, csak képzelte, merthogy már ketten mondtuk neki ugyanazt? Én mindenesetre nem éreztem mozgolódást.
Pedig de jó is lenne... egy új kis pajtás Doninak, mert pillanatnyilag csak Manó látogatja.
Tanult a tegnapi balesetből: messze elkerüli a kecskéket.
Persze sok "emberbarátja" van. Ahogy egyre többen, és többen látogatnak el hozzám, 'majd mindenki mondja, hogy gyakran látogatja őket. Nem csoda, hogy lassan már nem fér bele a bundájába, mert naná, hogy mindenki kedveskedik neki ezzel-azzal.
Csak a mi portánkon ugat meg mindenkit. Idegen portán bezzeg törleszkedik, meg hízeleg. Főleg, ha valaki kajál. A félrehajtott fejű imádkozásnak nem sokan tudnak ellenállni.
*******************************************************************
No és el is felejtettem, hogy a "Börtöneim" bejegyzéshez eddig kereken 830 spam bejegyzés született.
Jó a freeblognak ez a spam-szűrője. Meg is bolondulnék, ha ennyi "kommentet" kellett volna törölnöm. Úgy látszik, vannak szavak, és dátumok, amikre a robotok rákattannak. Pár éve a szeptember 11.-i bejegyzést voltam kénytelen törölni, mert csak jöttek, és jöttek az olvashatatlan "kommentek". Nem győztem törölni. Végül elegem lett, és az egész bejegyzést töröltem. Azóta nem írtam szeptember 11.-én.De idén ki fogom próbálni.
Mivel Borókánál valamiért nem sikerült, itt teszem közzé a hozzászólásomat:
Sokan meg fognak kövezni engem ezért a kommentért.
De szerintem ha ezeket a gyerekeket nem vesszük ki ebből a környezetből, nem lehet segíteni rajtuk. (a mély-szegénységben élők 99%-a azt hiszem, roma származású, de ha van köztük más is, akkor rájuk is vonatkozik)
Szerintem kollégiumokat kellene létrehozni nekik a települések közelében,(kár volt megszüntetni a GYP iskolákat -az idősebbek még emlékeznek erre az iskola formára) egyelőre 6 éves kortól. Ez sem kis feladat!(No, nem afféle luxus körülményeket teremtenék nekik, csak szerényet, de legyen tusoló, angol WC, 5-6 ágyas szobákkal. (az otthonuk után ez is nagy előrelépés)
Kollégium, amiben hétköznap a gyerekeket nevelik. Iskolabusz hozná hétfő reggel őket, és vinné vissza péntek délután.(Angliában is vannak ilyen kollégiumok, nem cigány gyerekeknek, hanem a társadalom elitjének. Vilmos, és Harry herceg is ilyen iskolába járt.)
Ha a szülő nem vinné oda a buszhoz, annak súlyos következményei lennének. Pl. a segély bizonyos %-ának megvonása. Mert ezek a szülők nem dolgoznak, családi pótlékból,és segélyekből tengődnek. Így nekik a motiváció a segély.
Szóval, ha most fognánk neki, a 6 éves gyerekeket vinném először ilyen kollégiumokba. Ott megtanítanák őket a tisztálkodásra, beilleszkedésre a társadalomba. Rendben tartani a szobájukat,a ruháikat, játékaikat, besegíteni az étkezéseknél, persze életkoruk szerinti elvárásokkal.
Úgy képzelem, hogy kötetlen formában, reggeltől estig játékosan tanulhatnának. Nem 45 perces tanórákat képzelnék.
Ki-ki képességei szerint 4-5-6 év alatt végezhetné el a 4 általánost, utána bekerülhetnének a normál iskolarendszerbe.
Amikor hét végén haza mennének, már mások lennének az igényeik, elvárásaik, ami ösztönözhetné a nagyobb testvéreket, és a szülőket is.
Természetesen családi pótlékot nem kapnának a szülők. Azokat a hétvégéket nekik kéne kigazdálkodniuk a saját jövedelmükből, hiszen tankönyvtől egyenruháig mindent megadna nekik az állam. Néhány ruhát is kaphatnának, hogy otthonra ne egyenruhában menjenek. Ez megoldható lenne szeretetcsomagokból. Egyházak, Vöröskereszt, stb... gyűjthetnének nekik otthonra ruhákat, cipőket, játékokat, ugyanúgy ahogyan ezt most is teszik.
De könyörgöm, ne kötelezzék a normál iskolákat, hogy ezekkel a gyerekekkel bajlódjanak. Többségük értelmi szintje beiskolázáskor 2-3 éves gyerek szintjén áll,( bár 5-6 éves korukban már itatják őket a szülők, cigarettáznak, lopnak, koldulnak, legalábbis Budapesten ez a tapasztalatom.)
Mert, ha minden marad a régiben, akkor csak az lesz, ami most is van, hogy a túlkoros gyerek, ha egyáltalán bemegy a suliba, terrorizálja a kisebbeket, meg a tanárokat.
Normál iskoláknak ez megoldhatatlan feladat.
Életcél nélküli segélyből vegetálás, rossz esetben bűnözés.
Mert, bár ezt nem szabadna nyíltan kimondani, de a börtönökben 80%-ban cigány bűnözők vannak.Kisebb bűncselekményekért már be sem viszik őket.
Úgy képzelném, hogy szülői értekezletre a településekről busszal vihetnék be a szülőket. És eleinte bizony szükség lenne ilyenkor felügyelőkre is, hogy a szülők nehogy nekitámadjanak a nevelőknek. De Budapesten, és más városokban is kéne néhány ilyen kollégium.
Tudom, hogy ez rengeteg pénzbe kerülne pillanatnyilag, de 15-20 éven belül behozná az árát, és boldogabb céltudatosabb, és szakképzett fiatalokat nevelhetnénk belőlük.
Belátom, hogy ez eretnek gondolat, de ez az én "megoldási tervem" erre a problémára, de csak a politikusok tudnák megvalósítani.
És ez nekik tabu téma. Ha a "cigány bűnözés" kifejezést használják, akkor bíróságra citálják őket. Ha csak fölvetnék is ezeknek az iskoláknak a gondolatát, azonnal keresztre feszítenék őket, és szegregációt, meg gettót emlegetnének.
Nevetséges, hogy tiszta roma településen megbüntetik az iskolát, mert csupa cigány gyereket tudnak csak fölvenni. Pedig törvény tiltja , hogy számon tartsák, ki, milyen nemzetiséghez tartozik... És mégis... Nincs ennél álszentebb dolog.
Talán nem túl összeszedettek a gondolataim, kapkodok ide-oda, de nem vagyok rasszista, viszont a mély-szegénységben élő cigánygyerekekkel kapcsolatban a szegregáció híve vagyok, amíg nem tudnak beilleszkedni a normál gyerekek közé.
Itt a blogomban jócskán kibővítettem a gondolataimat.
Én egyedül kevés vagyok ezt a problémát megoldani, de...
az utolsó bejegyzésem óta?
Kérem szépen, én kétszer is akartam jelentkezni, de a bejegyzések elszálltak a semmibe.
Pedig 5-10 percenként mentettem...
No, erről ennyit.
Mintha valami rossz szellem játszadozna vele.
Először Borókánál nem sikerült kommentet írni.
No az vasárnapra megjavult.
Akkor a saját blogomba próbáltam föltenni a megjegyzésemet. Néhány óráig fent is volt, azután, mikor a saját "mesémet" próbáltam megírni, mikor készen voltam, és rákattintottam a mentésre, mindkettő törlődött.
Ma meg próbáltam feltölteni a gépre a fényképeket, de nem sikerült. Kiírta a szokásos "one moment"-et, aztán nem történt semmi.
Most piszkozatban kísérletezem. Talán így nem száll el.
**************************************************************
A szőlőt a múlt héten lepermetezték. Állítólag ez a kombinált szer 1 hónapos védelmet nyújt, tehát idén már csak egyszer, max kétszer kell permetezni. Valószínűleg ez bio-gazdaságban elvileg nem engedélyezett, ahogy a vegyszeres gyomirtás sem,de mivel momentán nincs hegybíró, használják.
Tudom, hogy nincs ez így jól, de hát más is így csinálja.
Csak én fizessek ki vagyonokat a gaz kéthetenkénti kaszálásáért, és a 8 naponkénti - tt engedélyezett kevésbé hatékony - permetezésért? Mert az órabér nem változik, elvégre ugyanannyi munkával jár.
Sőt! A kaszálás 2-3-szoros idő.
*****************************************************************
Kaptunk a kecskéknek - csekély -1000Ft-ért 50 kiló darát, ami áll: kukorica, árpa, rozs, búza, só, és napraforgó magból.
Imádják.
Ez, gondolom, csak jelképes ár volt, hogy mégse ingyen adja.
Közben délelőttönként a lucernásban falatoznak, délutánonként meg általában nálam vannak. (az olajfa leveleit jó étvággyal eszik le a tüskés ágakról, s a szomszédból átjövő elvadult szőlőleveleket, és - nagy örömömre - a most virágzó lián gyenge hajtásait is. Viszont a mogyoró leveleit nem szeretik. A szénát is előszeretettel ropogtatják.
A neogranormon, és az ingyenesen kapott lemosó folyadék hatására a feketének a tőgye rohamosan gyógyul. Már nem kell a lábait összekötözni, és elfektetni a fejéshez.
Állva tudja fejni, és csak a vége felé tiltakozik.
Doni is tanult a múltkori balesetből, és messze elkerüli őket.
******************************************************************
Pénteken 7 liter tejből, különböző ízesítésű -kemény, és lágy -sajtokkal próbálkoztunk: kapros lágy, zsenge hagymaszáras, és köménymagos kemény sajtokat készítettünk.
Mindhárom nagyon finom lett. Készült kép is róluk, de a fentebb vázolt okok miatt nem tudom prezentálni.
******************************************************************
Zoli csak vasárnap, és csak néhány órára jött le.
Elég rossz hangulatban volt, így aztán nem is tartóztattam.
azaz felborultam ma kora reggel Mocival.
Az esőzés miatt ástak 1 kis árkot, hogy a nagy árokba vezessék a vizet.
Közben, hogy pár napig száradt az agyag, mint a beton, megkeményedett. Nem láttam, mert száraz fű volt rajta. Autó könnyedén átmegy rajta, ez csak egy kis huppanó. De az én mopedem... Oldalról kaptam el, mint egyszer a Városligetben egy magas járdaszegélyt.
Azonnal borultam. Akkor is, most is beszorultam alá. Ráadásul most az egyik akku is kiesett, persze az is rám. Miért is ne?
Segítségre volt szükségem. Persze a segítségkérésre Erzsike rohanvást érkezett.
Aztán egy másik szomszéd is, nagy darab férfi. Csak látásból ismerem. Most sem kérdeztem a nevét, de ami késik, nem múlik.
Végül ő emelte le rólam, és rakta össze, mert az elektronika is szétesett kissé.
De ha már kint voltam a biztonságos terepen, csak elmentem Bicskére.
Szerencsére csak a hosszú ujjú selyemblúzom lett sáros.
Az alatta levő póló, és érdekes módon a hosszú nadrág sem lett sáros, hiszen még füves területem voltam. A blúz is csak azért, mert a keréknyomban nincs fű, csak agyagos sár.
Nagyon nagy mázlim volt, egyetlen karcolás nélkül megúsztam. Csak a csípőm húzódott meg kicsit.
Elintéztem a gyógyszer felíratást, kiváltottam, 2 recept kivételével. Persze tudtam, hogy nem lesz, mert nagyon drága gyógyszer. Meg kell rendelniük.
Elmentem a Bankba, elintéztem az ottani dolgaimat, feltöltöttem az én, és Erzsike mobilját is. Egyetlen fillér sem volt rajta szegénynek, már hónapok óta.
Így legalább tud jelentkezni, és visszahívják.
Mert 3000Ft nem sokra lenne elég.
Közben be is vásároltam , amik már kifogyóban voltak: patron a szódásszifonba, mosogatórongy, nagy tekercs papírtörlő, alufólia, fogpiszkáló, jégtartó, stb... stb...
No, azért a földút is rettentő kátyús volt. Szlalomoztam közöttük, ha meg túl sokan voltak, a legkevésbé mélyeket próbáltam megtalálni. Nem volt könnyű feladat.
Hazaérve persze a kertben is elakadtam. A fűben nem láttam meg a nagy gödröt, amit még a kisteherautó kereke mélyesztett a földbe, mikor ott parkolt.
Mocit kint hagytam, majd este, ha lehűl az idő, Erzsike átjön, hogy ha megint borulna, tudjon segítséget hívni.
Valamit kell csinálnunk ezzel a kb 50 méternyi úttal, mert már a keréknyomok annyira mélyek, hogy ott nem tudok lavírozni, ráadásul már a két kocsinyom között sem tudok haladni, mert a kocsik idáig ugyanabban a nyomban haladtak, de most, a nagy sárban ide-oda csúszkálva lekeskenyítették azt a sávot. Valószínűleg le kéne gyalulni, mert a feltöltést úgyis kimosná az első eső. Nem lesz olcsó mulatság.
az út kiigazítása. Remélem, néhány évig kitart majd.
Készült hozzá vízelvezető is. A kisebb esőzéseket bírni fogja.
Különösebb újság nincs. Reggel, este locsolnom kell a palántákat, de legalább már nem 2 literes üvegekkel kell hordanom, mert Zoli kihozta az odaillő slagot. Így aztán lényegesen gyorsabban megy.
A vetemény nem nagyon igyekszik kikelni, inkább csak a gaznak teszek jót, ha locsolom. Erzsike még csak a fél konyhakertet kapálta meg, a palántás részt.
De már rengeteg virág van úgy a paradicsomon, mint a paprikán, padlizsánokon.
A karalábék is kezdenek már karalábénak kinézni. Sőt a paradicsomon már nem csak virágok, de kisebb-nagyobb zöld gömböcskék is vannak.
Az ide év kevéssé lesz pörgős, mint a tavalyi, sőt, egyáltalán nem lesz pörgős.
A mobilomat most számítógépen keresztül töltöm, mivel a töltőm elromlott.
Szerencsére Zoli tegnap föltelepítette a feltöltő programot.
Már legalább 1 hete egyetlen csöpp eső sem esett, ezért nekiálltam locsolni, épp csak csordogáló slaggal a töveknél kialakított mélyedésekbe. Így azért könnyebb, és többet is adhatok nekik fél liternél. Gyomlálás közben az egyik paradicsomtő körül eltűnt a pici gödröcske. Pechemre bot, és mobil nélkül locsoltam. Ahogy lehajoltam, hogy kiigazítsam, térdre estem. Persze, hogy nem tudtam fölállni, és az a rész még nem volt fölkarózva, így aztán gyakorolhattam a térden járást. A slagot letűztem az egyik paradicsomhoz, elevickéltem a karóhoz, és sikeresen talpra kecmeregtem:)
Ha valaki látott volna, biztos röhögő görcsöt kap, így csak egymagamban röhögtem magamon.
Aztán rohantam vissza a slaghoz.
Valami állat kitörte az egyik paprika palántámat. Teli volt virággal, és aprócska paprika kezdeményekkel. Kár érte. Csak a csúcsa tört le, így talán lesz még belőle valami.
Sajnos a slag nem szereti, ha nagyon megengedem a vizet, és azonnal elhagyja a csapot.
Sokadszori próbálkozás után végül feladtam, hogy a veteménynek is adjak egy kicsit.
Mennyivel jobbak voltak a régi, fölcsavarhatók, mint ezek a hülye bepattintósak...
Aztán mentem reggelizni, és be, Bicskére. A sok kátyú miatt azt a 2 kilométert az aszfaltos útig 20 perc alatt tettem meg, a maradék 4-et a patikáig 8 perc alatt.
Majd bevásárlás a CBA-ban, a Gazdaboltban vettem virágföldet, tőzeget, és cserepet. Apró kavics került a pincéből.
Persze Piretrin nem volt. Ami hangyairtót a múltkor vettem, az semmit nem ért.
************************************************************
Még időben hazaértem ahhoz, hogy horror híreket híreket nézzek a medvetalp nevű növényről, ami pont a csap mögött nő. Ott Zoli nem kaszált.
No, szóval azt mondták róla, hogy amikor már virágzik, és süt a nap, a levele bőrrel érintkezve nehezen gyógyuló égési sérüléseket okoz. Olykor kórházi kezelésre is szorul az ember. Az interneten viszont erről a tulajdonságáról nem találtam leírást.
******************************************************************
Ma már kora reggel áthozta Erzsike a kecskéket.
El-elcsodálkozom, hogy ezek mennyi zöldet meg tudnak enni.
Odamenni nem mertem hozzájuk, mert Doni a gazdianyu védelmében bízva azonnal jön velem, illetve ő gyorsabban ér oda hozzájuk, mint én. Ha meg bezárom, akkora palávert csinál, hogy halálra rémíti szegényeket.
A fehér tegnap játékosan kishíján felöklelte Erzsikét. Pedig annyira szeretném megvizsgálni a hasát, hogy mozog-e benne valami? Bár most, hogy meghízott, már nem is tűnik olyan nagynak a hasa.
De az bizony nem lenne jó, ha velem kezdene ily módon játszani.
Megvan ám az eszük. Mikor elkezdett esni, mindketten behúzódtak a sövény alá.
A fehér egyenest átment az elhanyagolt kertbe, a sok lián védelme alá. Meg is ijedtem rendesen, hogy eltűnt. De ahogy átkiabáltam Erzsikének, a hangomra előkerült ő is.
Mindig a frászt hozza rám az eltűnéseivel.
*****************************************************************
Ma átültettem az Aloe Verát egy nagyobb cserépbe, mert hatalmasat nőtt itt.
A szúnyogcsípések kezelésénél nagyon jó szolgálatot tesz nekünk. Megérdemli a gondoskodást. Már 5 és fél db levelét használtuk el. Mikor kaptam, pont ennyi, igaz jóval kisebb levele volt. Pontosabban 7, de abból 3 icipici középső.
Ha ilyen rohamosan fejlődik, ezt a cserepet is 1-2 hónap alatt ki fogja nőni.
Jaj, hol fogom otthon tartani?
A majomkenyér fának is jó lenne már 1 nagyobb cserép, de akkorát ami neki kéne, Mocival nem tudnám elhozni.
A mallorcai-aloét utánzó- kaktusz is kezd magához térni. Ő ki lett ültetve egy borókafa alá. Most kb fél négyzetméteren terül el.
Őt ősszel ki kell majd ásni, és legalább 5-6 cserépbe, vagy 2 hosszú balkonládába ültetni.
Egy 15 centis cserépből folyt ki szegény pára, és már alig élt.
******************************************************************
Épp csak annyi eső esett, hogy elverje a port- bár itt, ezen az agyagos talajon még csak por sincs,csak kőkemény berepedezett talaj. Nemcsak a gaz miatt, de ezért is kell olyan gyakran kapálni.
Erzsike kivágott további 10 db vékony fácskát paradicsomkarónak, de még legalább további 20-25 db kellene.
*******************************************************************
14:00 -Pár perce Whitey önállósította magát, és alaposan meg is kergetett:)))
Erzsike elvitte, Blacky meg most keservesen mekeg utánuk.
A kecske kint, Doni meg bent a házban jajgat.
Én meg a tornácról próbálom nyugtatgatni mindkettőjüket.
Még jó, hogy kivittem a laptopot, mert ideális idő van. Se túl meleg, se túl hideg. Pont jó.
********************************************************************
19:20 Hú, épp befejeztem a locsolást, amikor megjött az "égi áldás", nem csekély széllel
Pedig sötét felhők sem voltak.
Persze azonnal becsuktam a fürdő, és Zoli szobájának ajtaját is.
Az Aloe földje jól vizsgázott. Tökéletesen átfutott rajta a fölös víz. Tökéletes keveréket készítettem. Nagy vállveregetés, és a biztonságos tető alá hoztam.
Az esti szűrt fényben lélegzetelállító a zöld különböző árnyalatainak kavalkádja.
De jó!
Holnap tovább alhatok!
Bár ilyenkor szoktam hajnalban ébredni.
Szia!
Meghoztam a gázpalackot.
Fent az az öreg nénike azt mondja, neki rendelted, csak te fizeted!
Ez igaz, csak tudod az a "néni" 3 évvel fiatalabb nálam! :)
Most, hogy bejött a kánikula, végre használhatjuk a kemencét.
Elhatároztam, hogy májas-gombás töltelékkel töltött csirkét sütök vasárnapra.
Persze már szombaton elkészítettem.
Parasztcsirkém nem lévén, tápos csirke bőre alá próbáltam betuszkolni a tölteléket.
Hát persze, hogy szakadt mindenhol. Végül feladtam, és csak a hasát töltöttem meg. A maradék meg 2 halomban a tepsiben.
Elsőre nem pirult ropogósra a bőre, de a húsa porhanyós, enyhén füstös ízű álom.
Lehet, azért nem sült a bőre ropogósra, mert alatta, a parázsban főztem meg a rizst is.
Tanulság? :
Máskor nem főzök és sütök benne egyszerre.
A töltelék kupacok félúton már kikerültek belőle. Azok teteje ropogósra is sült.
No, ez után tettem be a rizst főzni. Nem teszem többet.
Itt már trancsírozom:
Mivel a csirkevágó ollót nem hoztam le, jobb híján közönséges ollóval.
******************************************************************
Vasárnap meg Erzsike gyártotta benne a túrós táskákat.
10 perc alatt megsültek benne. Az alsó tepsin levők majdnem meg is égtek. Álmunkban nem gondoltuk volna, hogy ilyen pillanatok alatt...
Még jó, hogy a fényképezés kedvéért Zoli levette az ajtót.
Az alsó tepsit Erzsike rögtön ki is kapta. A felső meg lekerült az alsó szintre, csak a kép kedvéért.
Eredetileg az volt a terv, hogy míg a süti sül, mi hármasban megebédelünk.
Hát, ez nem jött össze. Épp a terítés közepén tartottam. :)))
Erzsike még forrón megkente őket fölvert, cukrozott tojáshabbal. Isteni lett. Tényleg összehasonlíthatatlanul jobb az íze, mint sütőben készítve.
És ezt az adagot meg Zoli vitte haza.
********************************************************
Még múlt héten bevittem a Gazdaboltba a törpefenyő 1 kis beteg ágát.
Azt mondta az eladó, hogy ez bizony megszáradt hernyóürülék. Adott rá rovarirtó szert is.
Így aztán nem csoda, hogy enyhe undorral tisztítottam meg tőle a fenyőket, és percenként mentem kezet mosni.
No, tegnap Zoli bekeverte, és lepermetezte őket.
Fent kivágta a 2 tűzelhalásos cseresznyefát. Le is gallyazta, fel is darabolta őket.
Sajnálom, mert tavaly elképesztő mennyiségű gyümölcs volt rajtuk.
Én meg idelent agyon izgultam magamat, mert nem vitt magával mobilt, meg ha rádől a fa, meg meg meg.... Elég nagy fák voltak, olyan 15 év körüliek. Ezeknek nem szokás csak úgy egyedül nekiesni.
Fölmenni, és rászólni nem mertem, mert akkor az aggódásommal felidegesítem.
Mindenesetre a tüzelő utánpótlás már megvan.
Erről jut eszembe: hihetetlen, milyen kevés tüzelővel lehet felfűteni a kemencét. Akik készítették, mondták, de nem igazán hittem nekik. De jó lenne bentre is egy ilyen.
A slagot viszont ő sem tudta megcsinálni, így ezen a héten megint irány a gazdabolt. Csak ne lenne kint akkora hőség. Ma reggel fél 8-kor kint már 25 fokot mutatott a hőmérő.
Most, fél 12-kor már 31 fok, és mindez árnyékban.
Pedig a héten valamelyik nap kénytelen leszek bemenni Bicskére. Jaj!
Már kora reggel becsuktam a spalettát, és az ajtó is zárva van Doni nagy bánatára, mert megszokta, hogy szabadon járkáljon ki-be.
Idebent jó hűvös van, talán még hidegnek is mondható 20-21 fok, mert természetesen a pinceajtó tárva-nyitva. Ki kell száradnia. Nem baj, inkább jól felöltözöm idebent.
******************************************************************
Megint jól felgyűlt a kecsketej, pedig iszom rendesen, naponta már kb fél litert, meg Zoli is elvisz minden hét végén 1,5 litert.
Föl kellene dolgozni azt is, de már alig győzöm enni a kecskesajtot.
Ági meg azt találta ki, -persze nem ő, ez az új trendi- hogy semmiféle tejterméket nem eszik, tejet nem iszik, mert káros, nehezen emészthető, megterheli a szervezetet.
Sajtmániából az ellenkezőjébe fordult a történet.
Normális dolog ez?
****************************************************************
Ráadásul Blacky a jóltartás eredményeként napról napra több tejet ad.
Szerintem Karcsi bácsihoz akkor kerülhettek oda ezek ketten, mert nem hinném, hogy direkt éheztette volna ezt a kettőt.
Az 50 kiló darakeverékből már alig van. Úgyhogy mondtam Erzsinek, hogy kérjen, majd én kifizetem. Rengeteg lucernát, szénát, füvet stb... megesznek. Jól meghíztak :)))
Még szerencse, hogy Whitey nem tejel.
*****************************************************************
Esténként meg támadnak a szúnyogok, így az öntözés kész kínszenvedés.
Kint 37 fokos hőség.
Bent kellemes, enyhén füstölt sonka illatú 21 fokos hűvös.
Ennek köszönhetően:
Mármint az illat köszönhető neki, a hűs pedig a nyitott pinceajtónak :))
Tudom, hogy főznöm kéne, de azzal meleget csinálnék idebent.
Majd éjjel...
Most inkább tespedek itt, a jó hűvösben, hol a gép előtt, hol meg az ágyon fekve Pieter Bruegel szenvedélyes életébe merülve.
Istenem, de jó is ez a természetes légkondicionáló.
Hogy ez tavaly nekem nem jutott eszembe....
tőlem, hogy késő este kezdtem főzni.
Sikerült a benti hőmérsékletet 25 fokra feltornázni.
Doni sértődötten le is vonult a pincébe aludni.
Én is csak fetrengtem az ágyon, aztán szúnyogok ide vagy oda, ledobtam a takarót, azután a pizsamámat is, és kelletlenül ugyan,de befújtam magam szúnyogriasztó sprével.
Hajnalra aztán lehűlt a ház levegője a megszokott 21 fokra, és én magamra húztam a takarót.
Doni nem igazán szívesen jött föl a jó hűs pincéből.
Hatalmas a szőre, de a kis kozmetikuslány elköltözött Veszprémbe, a másik tavaly nem talált ide, úgyhogy be kéne menni legalább a Lidl-ig, na de ebben a kánikulában?
Hajnali 6-kor szólt a vekker, indulás locsolni, persze szigorúan vastag, szúnyogriasztóval bespiccelt szabadidő ruhában.
Az erős paprikából már lehetne is szedni, a húsosak is szépen fejlődnek. Paradicsom is lesz bőven.
A dinnyét szerintem későn vetettük, de remélem, terem majd, és be is érik.
Vetettünk még zöldségeket is, de ebben a hőségben Erzsike nem tudta kigazolni, és különben is június közepén lett elvetve. Úgyhogy szerintem idén abból nem lesz semmi.
Egész délelőtt szörnyen fullasztó volt a levegő. Rosszul is voltam. Légszomj, szédülés, vérnyomásesés...
2-kor aztán elkezdett zuhogni az eső. Ki kellett rohanni betakarni a kemencét. 1 perc alatt úgy eláztam, hogy a pólómból csavarni lehetett a vizet. 5 perc alatt 36-ról 25-re zuhant a hőmérséklet, fél óra múlva azonban már megint 31 volt, és akkora pára, hogy elment volna ködnek is. Fulladoztam, mikor kimentem, de azért túléltem:)
De holnap tutira nem kell locsolnom. Viszont sürgősen gondoskodnom kell emberről, aki a jövő hét elején hajlandó 4000Ft-ért a mi fűnyírónkkal, benzinünkkel levágni a füvet.
Most még azt is meg kéne szerveznem, hogy valaki vigyen be Bicskére bevásárolni. Mert azt az 1 órát oda-vissza mocival tűző napon nem merem megkockáztatni.
Zoli pedig ezen a hét végén nem jön.
Reggel 6-kor már fent voltam. 8-kor Erzsike fia vitt be hármunkat: engem, Erzsikét, és Marikát-ők szintén erdélyiek,- Andornak, aki levette rólam a Mocit, mikor volt szerencsém fölborulni, a feleségét.
Épp szállnánk ki a kocsiból, mikor fölhívott a fiam, hogy mit csinálok?
Mondom, most szállunk ki éppen a CBA előtt Zolika kocsijából.
Elmúlik 10 perc, Zoli megint hív: Még mindig ott vagytok? -és szembe jön velem a sorok között. Mit mondjak, nagyon meglepődtem. Gyors telefon Zolikának, ha siet, majd ő hazaszállít minket. Nem, 10-ig ráér. Intézzük nyugodtan a dolgainkat, ő hazaviszi a 2 asszonykát.
Később Zoli rendet rakott a szobájából nyíló tárolóban. Befőttesüvegeket, meg sok minden mást levitt a pincébe. Aztán áttelefonált Marikának, hogy szeretné elvinni a maradék bort.
Több, mint 2 órája szívták ki a hordókból a nedűt-Vili mindegyiket megcsapolta, mindegyik hordóból hiányzott-no, így aztán összejött 2 hektó körül. Még van, meglesz a 3 hektó
Igen ám, de közben telefonált a kutyakozmetikus 3/4 4-kor, hogy 1/4 5-re vigye a kutyát. Mondtam neki, 5 előtt biztosan nem fog odaérni, várjon meg. 1/4 7-re ment érte. Most így néz ki:
Míg Doni fodrászkodott, addig Zoli Levitte a pincébe, ami befért. Összébb kell majd rendezni, hogy ezek is elférjenek:
Vili pincéje is beázott, ezért a penész a hordón. Mielőbb le kéne fejteni. Bár Karcsika állítja, nemes-penész, de azért én kissé bizalmatlan vagyok. Amíg nem volt a pincebeázás, a hordókon sem voltak penészesek. Most hirtelen miért?
Van valaki köztetek, aki ért a borászathoz?
Tyria, a következő képen láthatod, honnan nyílik a pince:
Én napközben nekiálltam rétestölteléket gyártani.
Fél 7-kor pedig elkezdtük fűteni a kemencét.
Sajnos Zoli túl feszesre csavarta föl, így a túrósok kirepedtek kissé, de így is finom lett.
A káposztás, mivel a káposzta annyira le lett pirítva, hogy szinte egy csöpp nedvesség sem volt benne, nem repedt szét, és csak annak lett igazi rétes formája.
Hát, ezt még gyakorolni kell.
Bár fiacskám engem hibáztatott, hogy túl könnyűre, habosra kevertem a tölteléket.
De az íze, hát az pompás.
Nem győzöm áldani a kemencét. Mindennek annyira más lesz benne az íze, annyival finomabb...
Amíg Zoli a rétesekkel foglalkozott, mi Erzsikével nekiálltunk- Jamie Oliver receptje alapján-a pizzatészta készítésének, persze fele mennyiségből.
Mindenkinek jutott 2-2 negyed
Zolikának természetesen Vega, igaz, megfeledkeztem arról a tényről, hogy van itthon gomba is, de azért így is ízlett neki.
Itt már a kemencében sülnek:
Ekkora volt 1-1 negyed.
Én ugyan jobban örültem volna, ha kicsit vastagabb a tésztája, de Zoli nagyon elégedett volt. Azt mondta, ez az igazi pizza, nem a vastag tésztájú.
Nagy igyekezetünkben a pizza fűszerkeverékről, meg az egyik szomszédtól ajándékba kapott friss fűszernövényekről is tökéletesen megfeledkeztünk.
Mindegy, majd a következő sajtkészítésnél felhasználok belőle. Zoli nagyon szeretne levendulásat is, de erre vonatkozó receptet nem találtam a Net-en, csak azt,hogy gyárt valaki ilyet.
Evés előtt megkóstoltuk Vili fehér, és vörös borát is.
Utána meg 1-1 pohár sörrel zártuk le "az ebédnek indult, vacsora lett belőle" zabálást.
Ezek a borok annyira testesek, erősek, hogy 2 pohárka már az ember fejébe száll.
/Veszünk majd 2 acéltartályt, -egy részük meg már üvegekben van elszállásolva- kíváncsi leszek, milyenek lesznek majd1-2 év múlva. Mert Vili utolsó borát megtartjuk magunknak, és csak kivételezett személyeket kínálunk meg belőle. Jövő nyárig kell csak mindet bepalackoznunk, mert addig az idei borunk más pincéjében fog érlelődni./
Annyira jól laktam, pedig az én egyik negyedemet is átengedtem Zolinak, no meg óvatosságból csak 1-1 falat frissen sült rétest ettem -de azért így is sikerült jól összeégetnem a számat-, hogy ma csak kb 3 deci kecske-aludttejet ettem, és még most, fél kettőkor sem vagyok éhes.
Este 11 körülig ültünk kint a tornácon. Gyönyörű, csillagos volt az ég, sehol egyetlen felhő. Ezért aztán alaposan meglepett minket a feltámadó viharos szél, a villámlás, mennydörgés.
Zoli azonnal kirohant a szobájából, be az én rezidenciámba, gyorsan kivitte a kemence takaróját. Neki szerencsésen sikerült nem eláznia. A lezúduló eső már a tornác alatt érte.
Mi, Donival rögtön visszaaludtunk, ő még órákig bámulta a tornácról a vihart.
****************************************************************
Előbb legurította a hordót-persze ez sem olyan egyszerű feladat, mert a kiálló dugó miatt állandóan forgatni kell- és onnan, ahová a csapot szokták betenni, kiesett a dugó. Mire felállította, kifolyt pár liter bor. Visszaütni pedig sehogy sem tudta. Szerintem az nem is ekkora hordóba való volt, és csak a Szentlélek tartotta benne. De nekünk is van 1 épp ekkora hordónk, így annak a dugójával megoldódott a helyzet.
4 napig nem kellett locsolnom.
Ma hajnalban majd hanyatt estem, hogy azon az 5 tő erős paprikán legalább 30 beérett, és telis-teli van virággal. Ellenben a 25 tő édes paprikán még egyetlenegy sem érett meg. A 40 tő paradicsomon is alig 1-2 szem kezd pirosodni, az is koktélparadicsom.
Levettem 1 erős paprikát. Reggelire beletettem pár karikát a sonkás zsömlémbe. Nagyon durván erős. Alig kaptam levegőt. Megittam rá fél liter aludt tejet, de még utána is égetett. És a kezem... 1 órán keresztül mosogattam... Előtte többször kezet is mostam,de ha a szememhez-számhoz nyúlok, még mindig csíp:)
Már 10-15 centi hosszúak, és lelógnak a földre. Napokon belül le kell szednem őket. Érdekes, mert sötétzöldek, holott aki eladta, világos zölt képet mutatott róla. Lehet, hogy még nem érett be teljesen?
Remélem, a magasabban levők már nem fognak lelógni a földig.
Zoli biztosan nagyon örülni fog.
Ez nem igazság! Hogy lehetne így lecsót főzni?
Bezzeg a karalábék!
Azoknak kéne fokozatosan beérniük. De ők persze egyszerre... 5-öt fizettem, 20-at kaptam. Kettőn nincs gumó, és sötétebb a levelük.
Az a 4 darab kisebb csak, amiknek Whity, mikor a múltkor önállósította magát, majd' minden levelét lelegelte.
Lehet, hogy a levelek mennyiségével tudnám szabályozni az érési idejüket? - persze ez csak vicc.
A padlizsánok szerencsére még csak virágoznak-rengeteg virág...
Ha azok is egyszerre érnek be? Szerencsére csak 4 palántát vettem (50Ft/palánta). De mihez kezdjek ennyivel? Azt hittem tövenként 3-4 lesz csak rajtuk, és azok sem egy időben érnek be, mint a paradicsom, és a paprika. Hát, nagyot tévedtem.
******************************************************************
Mindkét kecske "elhízott" nálunk, pedig 1 hónapja még milyen girhesek voltak...
És Blacky már több, mint 2 liter tejet ad naponta. Amikor hozzánk került, nem egészen egy litert tudott Erzsike kifejni, azt is nagy küzdelem árán. A tőgye már tökéletesen rendbe jött.
Ma este hoznak nekik 2 mázsa vegyes darát,(most 5000-be kerül majd -
mázsánként 500 forinttal ment föl az ára) mert a múltkori 50 kilót már mindet fölzabálták.
Remélem, nem fog megromlani? Mert ledarálva hozzák.
******************************************************************
Más: 6-7 liter tejből 50-60 deka sajt lett. Viszont 4 liter aludt tejből több, mint 1 kiló túró, és 3 liter savó.
Nézelődtem a Neten. Nagyszerű üdítőt lehet készíteni belőle különböző gyümölcsvelő hozzáadásával. Majd kikísérletezem.
Mivel tartósítószert nem akarok használni, inkább lefagyasztom, amit nem tudok elfogyasztani.
Merthogy Erzsikével meg sem tudom kóstoltatni a savót. A tejet is csak tejbegríznek, tejberizsnek, meg puliszkával eszi. A túróját viszont szereti. Csak tudnám, hogy mit csinált a tavalyi kecske tejével? Mert én csak heti 1 litert vettem meg tőle. A fia sem szereti a kecsketejet, csak a tehéntejet.
A savót Vili vitte haza a disznóknak.
Akkor még nem volt kutyájuk. Idén idáig a kutyájuknak adtuk. Doni a tejet imádja, de a savó neki sem kell.
szúnyogtalan éjszaka után tegnap éjjel legalább 100 vérszívó próbált megcsapolni.
Kénytelen-kelletlen kikecmeregtem az ágyból, befújtam a hálót az irtóval, azután kijöttem, becsuktam a szoba ajtót, de itt is ki voltam téve a támadásoknak, ezért aztán újra alkalmaztam a "nemszeretem" riasztót.
Éjjelre kitárom mindkét ajtószárnyat, hogy hűljön a helyiség. éjfél felé a szobaajtót is kinyitom, mert most még nem használom a pinceklímát. Már nagyjából a normál állapotára száradt.
Viszont fölfedeztük, hogy a hordókban, ászokfa repedésekben rengeteg fáraó hangya, meg az ő "tojásaik" találtatnak. Szóltam a fúknak, hogy ha jönnek permetezni, meg füvet nyírni, hozzanak néhány hangyacsapdát, helyesebben azt a dobozkát, amiből kajolnak, és elpusztulnak. Mert a piretrin teljesen hatástalan ellenük, a másik port pedig élelmiszer közelébe nem szabad kiszórni. Bár, hogy a bor, meg a befőtt az üvegekben minek minősül? Mindenesetre nem reszkírorozok.
Ma Whitey legalább ötször akasztotta föl magát a bozótban. Lassan az elhagyatott kertet elválasztó bokrokat mindet kivágjuk, hogy kiszabadítsuk Őladységét.
Nagyon izgága örökmozgó. Blacky sokkal nyugodtabb. őt csak első nap kellett kimenteni.
Mondtam Erzsikének, hogy éjszakára talán felvihetnénk őket a gyümölcsösbe, adhatnánk nekik egy kis szabadságot. A kerítésen úgysem tudnak átmenni. De azt mondja, az alma, birs-őszibarackfák megsínylenék, és ő is csak nehézségek árán tudná újra pórázra venni őket.
Mióta nálam vannak, a kifejt tej habját lekanalazom. Mire tőlük lehozza, tőgymeleg ugyan, de elmegy a habja. Imádom.
Hajnalban arra riadtam, hogy a fiam ráz, és azt mondja: Ideje fölkelni te hétalvó, elmúlt 10 óra.
Annyira valóságosnak tűnt, hogy azonnal kipattantam az ágyból.
Hajnali fél 6 volt.
De ha már egyszer fönt voltam, meglátogattam a kecskéket is, és megállapítottam, hogy nem kell locsolni.
Időközben beérett jó néhány húsos paprika is. egyet lehoztam a reggelihez, de fél liter aludt tej után már nem ettem szendvicset.
Kipróbáltam a savóitalt is, meggy szörppel. Eszméletlenül finom, de alaposan meg is hajtott. úgyhogy csak óvatosan vele. 3-4 pohárnál többet nem szabad meginni, de azt is elosztva egész napra.
Majd bőven fagyasztok le belőle télre.
Most, hogy anyósom otthonban van, az ő mélyhűtője is felszabadult. Az enyémmel együtt több, mint 200 liter kaját tudok elhelyezni. Az, azt hiszem, bőven elég lesz.
Most nem lecsót, hanem külön paprikát, paradicsomot fogok lefagyasztani.
Idén nem egyszerre érnek be.
A dinnyepalánták is hozzák már a virágokat. Azt hiszem, túl sűrűn ültettük őket.
A spenótot is lehetne már szedni, enni.
A kecsketej fedezi a teljes vitamin, és ásványi anyag szükségletet, kivéve a vasat, mert az nincs benne, viszont a spenótban...
Kecsketejjel készítve, fokhagymásan, vagy édesen... tulajdonképpen hús nélkül is eléldegélnék, de juszt sem leszek vegetáriánus.
Hozzávalók a tésztához:
1,5 kiló liszt
2 +1 tojás
1 evőkanál só
50gr élesztő
cukor ízlés szerint
1cs. vaníliás cokor
Az élesztőt 3 deci tejben felfuttatni.
Fél kiló liszttel kovászt készíteni belőle.
Fél órát pihenni hagyni.
Hozzádagasztani a többi lisztet,a tojásokat, sót, és a cukrot.
4 evőkanál olajat hozzátenni a dagasztás vége felé.
Fél órát pihentetni
Ujjnyi vastagra nyújtani.
Kb 15 centis kockákra vágni.
Megszórni a darált dióval.
A tölteléket ráhalmozni.
Ráhajtogatni.
1 db tojást 1 vaníliás cukorral fölverni
A tetejüket bekenni vele.
A sütőlapot beolajozni, úgy tenni rá a batyukat.
Kemencébe tenni.
Kb 15 perc alatt készre sütni.
Sütőben más lehet a sütési idő, mert a kemence 250-300 fokos.
Ebből a mennyiségből 2 sütőlappal lesz (kb.28 -30 db).
Félidőben az alsó kerül fölülre, a fölső pedig alulra.
Töltelék hozzávalói:
50 deka túró
2 deci tejföl
2 db tojás
csipetnyi só
2-3 vaníliás cukor
cukor ízlés szerint
1 nagy citrom reszelt héja.
10 deka beáztatott mazsola
darált dió ízlés szerint.
Elkészítés:
A túrót szitán áttöröm
A tojások sárgáját a vaníliás cukorral, és a többi cukorral habosra keverem
Hozzáadom a túróhoz a tejföllel együtt.
Beleteszem a mazsolát , és a reszelt citromhéjat is.
A tojásfehérjéket kemény habbá verem, és lazán a túróhoz keverem.
Azok, amik 1-1 szem mazsolával vannak megjelölve, kecsketúróval vannak töltve.
Erzsike fiának tehéntúróval készült.
Lehet lekvárral. reszelt almával is tölteni, bármilyen más alakra is hajtogatni.
Doni izmai pattanásig feszülnek. Nagy önmegtartóztatásába kerül, hogy rá ne rohanjon.
Inkább oda se nézek!
Ilyen csöpp kis jószágnak nem a mama mellett lenne még a helye?
Úgy vettem őt észre, hogy Doni veszettül ugatott. Ez az a hang, amikor idegen jön be a kertbe.
Kimentem, hogy megnézzem, ki az.
Akkor láttam, hogy a pici sünit ugatja.
De engedelmesen odajött, mikor rászóltam.
Szimatolgatva jött közelebb. Valószínűleg a kutyakaja szagát érezte meg.
Még tegnap reggel adtam neki, de nem ette meg.
Mivel már enyhén büdösödni kezdett, kitettem a fűbe, hogy később majd kiöntöm.
Beügyeskedte magát a kutyatálba, és falatozni kezdett.
Nem mehettem be a fényképező gépért, mert Doni egy irigy kutya. Állandóan figyelmeztetnem kellett, hogy nem mehet oda.
Sünike belakmározott, és elvonult.
Doni ekkor mind megette a "maradékot", és fényesre nyalta az edényét.
Ez kora délelőtt volt.
Dél körül Doni a fotelén szunyókált, én meg sajtkészítéssel foglalkoztam, mikor újra megérkezett. Egyenest a kutyatálhoz ment. Doni persze azonnal ott termett.
Csendre intettem, és kivittem neki 1 kis gombóc kutyakaját.
Irtó aranyos volt, ahogy csámcsogva befalta.
Kapott még egyet, annak már csak a felét ette meg.
Nem egészen 10 centis kis jószág.
A nap folyamán többször is visszajött enni kérni.
Jól elszórakoztatott minket.
Whity is különleges csemegét kapott ma.
Már 10 napja vettem, ennyi megmaradt belőle. Enyhén szottyadt volt már, így ő kapta meg a maradékot.
*****************************************************************
Ma 1,5 liter forralt , de megsavanyodott tejből kb. 25-30 deka túró készült, azután 3 liter, szintén forralt tejből kb. 80 deka sajt.
Ezúttal levendulásat, rozmaringosat, és vegyes fűszereset is készítettem. És már nem tejszínű a savó, hanem sárgásan átlátszó. Hurrá! Előbb-utóbb csak megtanulom.
mára a mobilom, és a mini TV-m is.
Mindkettő régóta vacakolt már.
A mobil itt létfontosságú. Nehéz lesz ezt a hetet kibírni nélküle, mert Bicskén nem lehet beszerezni.
A nagyobbik kis TV-n csak az RTL jön be rendesen, az M1 alig nézhető, és TV 2 egyáltalán.
Tegnap süteményeket gyártottunk: a már szokásos túrós batyut (a fiúk imádják), meg almás sütit, meg 4 lapos almás, lekváros tésztát. No meg én hajnalban sajtot is.
Most még 1 hónapig izgulhatok, hogy ezekből is lesz-e Camember. Mert az első mostanra érett be, és fantasztikusan finom lett. Az még nyers tejből készült.
Azóta már forralt tejből gyártom a sajtot. Így kb a duplája lesz adott mennyiségű tejből, de lehet, hogy a forralás megöli bennük azokat a baktériumokat,amik elősegítik a camember sajttá érlelést? Most kb 1 kilóval kísérletezem.
Zolinak nagyon ízlettek a különböző ízesítésű lágy sajtok, különösen a levendulás.
El is vitte az összeset.
Már alig 2-3 hónap, és mennünk kell haza. Addigra a kecskék átteleltetését, fedeztetését is el kell intézni. Erzsikének nincs megfelelő ólja, no meg neki is el kell utaznia Erdélybe 1-2 hónapra. Mondtam neki, hogy engedjük át a teleltetés fejében a szaporulatot, de ő hallani sem akar erről a megoldásról. De ha 2-4 gidánk lenne a 2 anyához, ugyan mit kezdenénk velük?
Így is elég lesz nekem jövőre 2 kecske tejét feldolgozni. Már most is 2 naponként gyártom felváltva a sajtot, és a túrót. Pedig most csak az egyik ad tejet, de ő napról napra többet.
A savót sem Erzsike, sem Zoli nem issza, egyedül csak én iszom, meg Erzsike kutyája.
Pedig 2 naponta 3-4 liter marad vissza. Ennyit képtelen vagyok egyedül elfogyasztani. Max. napi 1/2-1 litert üdítőnek, de az is sok, mert bizony a beleket alaposan kipucolja.
Pedig de jó lenne télire bespájzolni belőle.
Vajon hogyan lehetne házilag tartósítani?
Mert savóport csak nagyüzemileg lehet előállítani.
***************************************************************
Vasárnap reggel jött Józsi mind a 10 darab 3-4-5 méter magas borókafenyőmet, meg a 2 elterülő "nemtomhogyhívjákdeszinténörökzöld" izét lepermetezni, mert valami gomba támadta meg őket. Remélem, még időben sikerült elhárítani a veszedelmet.
*****************************************************************
Leszedtem1 vödör paprikát, aztán Zoli még 1 vödörrel, és megállapította, hogy a padlizsán igencsak szúrós. Már van az egyiken 3 db, de úgy döntött, inkább maradjanak még a tövön, miután beleállt az ujjába a növény egy szőre.
3 hatalmas karalábé is bejött velünk.
Sajnos a paradicsom még nem érik.
Ajaj, mi lesz velem, ha azt is föl kell majd dolgozni?
Ellustultam.
Elszoktam a mindennapi hajnaltól késő estig tartó munkától. És most, hogy csak megkezdődik, enyhén morcos vagyok.
Mostantól 1-2 naponta a paprikát szedni kell. A beérett nagyok csak fölöslegesen terhelik a bokrokat. 20 tő édes, 5 tő erős paprika. Gondolom, ugyanúgy, mint tavaly, egyfolytában teremni fognak október közepéig.
Még szerencse, hogy Zoli hétvégenként telepakolja a csomagtartót.
Nem tudok mást tenni, mint az édeseket földarabolva, az erőseket egyben lefagyasztani.
Idén töltött paprikát nem fogok lefagyasztani. Túl sok helyet foglal a mélyhűtőben.
A dinnyeföldön is rengeteg apró dinnyécske van. Jót tett ez a néhány napos eső nekik. Megerősödtek.
Minden rohamos fejlődésnek indult.
Sajnos a gaz is.
******************************************************************
Már régen tudom, hogy a szőlő 2/3-át elvitte a lisztharmat, és a peronoszpóra.
Hiába, a nagy esőzés után hirtelen jött be a kánikula, és sajnos nem tudtunk azonnal permetezni a nagy sár miatt.
A héten hozták ki a 200 literes bortartályt.
Még ki kell mosnom, aztán, ha Karcsika is úgy akarja, fel is tölthetjük borral, de Vili pincéjéből előtte át kell hoznunk a maradék kb 1 hekto bort, mert ha egyszer lezártuk, már nem lehet utólag tölteni bele. Persze ezt meg kell szerveznünk, mert az összes tárolóedény tele van már borral. Így előbb azt kell beönteni, és még aznap át kell hozni bennük a maradékot, azután lezárjuk.
Most nagyon jó, hogy van nekem az a gőztisztítóm. Nem sok mindenre használható, de erre ideális.
*****************************************************************
A napok elég egyhangúan telnek, úgyhogy ritkábban írom majd a naplót.
Pont 1 hete mondta föl a mobilom végleg a szolgálatot.
Zoli egész héten bombázott mobil ajánlatokkal.
Végül pénteken megegyeztünk 1 használt telefonban.
Úgy volt, hogy ma együtt érkeznek ebédidőben.
Már tegnap megfőztem tejsavóban a kukoricadarát.
Mivel Zolika ma Pesten dolgozott, úgy döntöttem, eljött a juhtúrós puliszka gyártásának az ideje. Merthogy ő a juhtúrót sem eszi.
Füstölt szalonna zsírjával alaposan kikentem a tálat.
Szépen leraktam 4 réteg puliszka közé 3 réteg juhtúrót.
Délelőtt lereszeltem 3 kiló nyári almát, kifacsartam, befűszereztem, mert a mesealmás receptje is Zolival érkezett volna.
1 órakor befűtöttem a kemencét, és rögtön be is tettem a puliszkát.
Elméletileg meg kell várni, míg leég a tűz, de jó az kormosan is, hiszen csak az edény kormozódik. Mire le kell venni a fedőt, addigra a tűzből is csak parázs marad.
Mert utána a Zoli által hozott disznótorost kellett volna megsütni, és mire az megsül, addigra én is pont készen lettem volna a pitével. Az került volna a helyére.
A kemencés toros az irodába volt szánva. Na, azért én is kaptam volna belőle kóstolót.
Negyed kettőkor aztán jött Erzsike a hírrel, hogy Zoli nem tud jönni, néhány perc múlva újra hív az ő telefonján.
Útban idefelé, de még Budapest határán belül felmondta a kuplung a szolgálatot.
Zolika kedden este jön, majd neki odaadja a mobilomat. Addig is tölt fel pénzt a skypomra.
De a számítógépet nem tudom ezen a kátyús úton magammal vinni. Épp azért nem mentem múlt héten Bicskére, mert ha lerobbanok útközben, nem tudok senkitől segítséget kérni.
Így aztán minimum szerdáig várnom kell az úttal.
De addigra már 30-35 fokot jósolnak megint.
A kedvem is olyan kormos lett, mint ez a szép piros edény:
A benne-való, bár kissé sápatag,- mert tejfölt is Zoli hozott volna, amibe tojást terveztem keverni -(nekem épp csak egy kevéske volt itthon) de nagyon finom lett. A savóban főzés jó ötletnek tűnik.
Így csak kettesben ettünk belőle Erzsikével.Illetve hárman, mert Doni is kapott a tálkájába egy hatalmas adagot.
Kerülgette is, mint macska a forró kását, hiszen forró is volt, kása is volt, de legalább addig is békén hagyott minket.
Mert olyan hörgő hangokat tud kiadni pitizés közben, hogy képtelenség nyugodtan enni tőle.
Puliszkatorta :)))
A reszelt alma bekerült a hűtőbe. Remélem, eláll addig, míg be nem tudok menni Bicskére. Mert nemcsak a receptet, de a hozzávalókat is Zoli hozta volna, az alma kivételével.
És már 6 hatalmas padlizsánom is van. Azokat is le kéne szedni, és pástétomot készíteni belőle.
Közben folyamatosan érik a paprika is, de napok óta nem szedtem a nagy sár miatt.
A paradicsom viszont csak nem akar pirosodni. Kéne neki nagyon a napsütés.
Szerencsére még csütörtökön kimostam a bortartályt, mert pénteken 80 mm eső zúdult le ránk. Szombat reggelig pedig újabb 20mm. A kint felejtett vödörben mértem.
A 40 ezer forintos útkiigazítás, és vízelvezető kiépítése nem volt kidobott pénz, mert szépen levezette a lezúduló csapadékot az árokba. Időközben mindenki kikotorta a maga részén a korábban félig betemetett árkot. Így aztán a víz nem annyira az úton, és a kertekben, mint az árokban hömpölygött tova.
Már napok, hetek? óta "élvezem" a zenéjüket.
Különösen este, éjszaka, mikor a környéken már minden elcsendesedik, akkor kezdenek rá igazán.
Lehet, hogy nekem nem kifinomult a zenei érzékem, de nagyon bántja a fülemet.
Olykor quadroban is kénytelen vagyok hallgatni őkelméket.
Napokig kerestem, hogy vajon merre bujkálhatnak a lakásban.
Naná, hogy nem találtam.
Persze én fekete- barna ,- most már tudom, hogy mezei -tücskökre vadásztam.
Előbújtak rejtekhelyükről azonban a nagy, zöld "sáskák".
Az egyik odáig vetemedett, hogy a karom belső oldalán sétált fölfelé.
Mikor megláttam a hatalmas állatot, üvöltve ugrottam föl. Visítva próbáltam lerázni magamról, de ő erősen megkapaszkodott a bőrömben. Csak mikor a másik kezemmel megpöcköltem, repült, vagy ugrott? le rólam.
Később megláttam egyet az edényszárítón:
Egy másikat meg a TV antennáján:
Megpróbáltam őket egy konyharuhával csapkodva kizavarni a szabadba. Persze nem sikerült. Az egyik a konyhaszekrény, a másik a jégszekrény mögött tűnt el.
A harmadikat, aki annyira megijesztett, és jóval nagyobb volt ezeknél, sehol nem láttam.
Később rákerestem, a sáskára a neten. Meglepődve láttam, hogy az nem zöld, hanem vörösesbarna jószág.
A tücsök címszó alatt találtam meg végül a sáskáimat óriástücsök néven.
Éjszaka olyan hangos szerenádot adtak, hogy képtelenség volt aludni.
Másnap reggel tücsökvadászatra invitáltam Erzsikét.
Egyet neki sikerült elkapnia, egyet meg nekem.
Kiebrudaltuk őket a kert legtávolabbi sarkába.
De a hatalmas sehonnan nem került elő. Lehet, hogy önszántából hagyott itt?
Mert most már csak sztereóban hallom a fülrepesztő muzsikát.
*******************************************************************
Múlt héten, akárcsak Stalinál, nálam is a tök játszotta a konyhában főszerepet.
Először kapros rizsfasírttal
majd sült krumplival ettem 5 napon keresztül a zsenge, -olíva olajjal megkent teflon edényben- sült spárgatököt.
Le sem héjaztam, egyszerűen csak megmosva szeletettem. Persze egyszerre csak annyit, amennyi egy étkezésnél el is fogy. 5 napig tartott ki.
Jani kora hajnalban jött Dollárral:
Jó fej, gyönyörű angol buldog.
A póráz persze csak addig volt rajta, míg össze nem barátkoztak.
Már hajnalban is nagyon meleg volt, és Dollár elég lusta kutya.
Míg a gazdi dolgozott, ő leheveredett.
Erzsikével mi is dolgoztunk eleget.
Én túrót gyártottam, utána mosogattam, majd nekiálltam tésztát gyúrni.
Igaz, ami igaz, túl lágyra sikeredett, így aztán újra és újra lisztet tettem bele.
Sajna, túl vastag lett a tésztája az almáspitének:
Eredetileg 4 rész finom liszthez 1 rész tönkölybúza liszt jött volna, de mire végre nyújtható állapotba került...
Az íze viszont fenséges, hiszen Mesealmás lenne a neve.
Erzsike 4 piskótalapot sütött maguknak.
Aztán közösen 6 hatalmas padlizsánból pástétomot készítettünk.
Én ugyan csak mérsékelten szeretem, de a 2 fiú imádja.
Sajnos Zoli hétvégén megint nem tud lejönni. leghamarabb keddre készül el a kocsi. Ha már be kellett vinnie, a szeptemberi vizsgára is felkészítik.
Mindegy, a pástétom sokáig eláll.
****************************************************************
Pont térdhajlatban csípett meg valami dög. Mocin ülve alaposan meg is izzadt. Hatalmas dudor, körülötte piros udvar. Én nem láttam, de Erzsike, mikor ráragasztotta az Aloe Vera levelet, mondta. A dudort persze én is érzem, és piszkosul fáj.
Csütörtökön orvosnál voltam, persze ezúttal is szabadságon volt.
Katika meg nem tudta a beutlómat az infúziókúrára odaadni, mert ahhoz orvos kell, hogy milyen értágítóból mennyi...
Úgyis vissza kell mennem a patikába. Mert kétfajta gyógyszerem annyira drága, hogy még Pesten sem tartanak belőle raktáron.
Így aztán megint be kell mennem Bicskére.
Kifele még istenes, de visszafelé megrakva a kosarat, bizony nem könnyű.
Egy mély traktornyom annyira elvitt, hogy keresztbe álltam meg az úton. Hosszú percekig küzdöttem, mire végre sikerült menetirányba navigálnom Mocit.
************************************************************
Tegnap éjjel kiültem a hordóra hullócsillag nézni. Majd kitört a nyakam, de egyet sem láttam.
No, majd ma éjjel.-gondoltam. De ma felhős az ég. Egyetlen csillagot sem látni, nemhogy hullót.
Mindegy, azért csak kiülök a hangos csöndet hallgatni.. De ezúttal kiviszek 1 támlás széket.
Imádom ezt a sötétséget. Ilyet egy városban nem lehet látni.
De a tej, az bizony rendesen összegyűlt.
Ma aludt tejből túrót gyártottam Erzsikének, holnap viszont két adag sajtot is kéne készítenem. Több mint 6 liter tej vár feldolgozásra.
Valószínűleg az asztalos is itt fog fúrni-faragni egész nap.
*****************************************************************
No, éjjel mégsem tudtam kiülni.
Akkora vihar kerekedett, hogy na.
Nyitva maradt fürdés után a fürdő ajtaja .
Csaptodta rendesen a szél. De elsőnek az Aloe Verát menekítettem biztos helyre.
Eközben kiszakította a spalettámat, és lengette is rendesen. De Zoli szobájának a külső ajtaját is kinyitotta, és őrült módjára csapkodta az acéltartályhoz. A kemence takaróját is megpróbálta lecibálni. Hirtelenjében azt sem tudtam, hova kapjak. Ráadásul a kutyát, aki természetesen jött utánam, megtanította röpülni. Felkapta, és szerencsére a lakásba vágta be. Szegény rettenetesen megijedt. Be is menekült a hálóba az ágy alá.
Eközben pedig folyamatosan dörgött, és villámlott. Áram hol volt, hol nem volt.
Nagy nehezen, 1 tégla segítségével becsuktam az ajtót, kiakasztottam a spalettát, jobban rögzítettem a kemence takaróját.Mire mindezzel végeztem, az eső is elkezdett zuhogni, és én megkönnyebbülten csuktam be magam mögött az ajtót.
Ma meg torokfájással ébredtem, hiszen 1 szál pólóban, elemlámpával a kezemben rohangásztam abban az őrült szélviharban.
Újabb vendégem volt:
Lehet, hogy róla mintázták a "csodapók " haverját? Bár ő nem pók...
De nagyon hasonlít a tavalyi sült szöcske konzervem példányaira is.
Brrr... fűrészpor ízűek voltak. Hősiesen megettem legalább 5-6 darabot, de a vendégeim egyikét sem tudtam rábírni, hogy megkóstolja.
Csak azért tettem föl őket, mert én egy szerény zseni vagyok. Zseniális tücsökfotós:))
De régen volt, hogy az árat belepréselték a reszelőbe...
Újabb vendégem volt:
Lehet, hogy róla mintázták a "csodapók " haverját? Bár ő nem pók...
De nagyon hasonlít a tavalyi sült szöcske konzervem példányaira is.
Brrr... fűrészpor ízűek voltak. Hősiesen megettem legalább 5-6 darabot, de a vendégeim egyikét sem tudtam rábírni, hogy megkóstolja.
Csak azért tettem föl őket, mert én egy szerény zseni vagyok. Zseniális tücsökfotós:))
De régen volt, hogy az árat belepréselték a reszelőbe...
Olyan a hangulatom mostanában, mint a szomszéd paradicsom-kertje.
Rothad...
A kép még múlt hét elején készült. Azóta már csaknem mind lesült.
A mostani állapotot már nem is fényképeztem le. Annyira szomorú a helyzet...
Ma beszéltem vele. Azt mondja, minimum 1 mázsa rohadt le.
Hiába, no. Eső után jön a 30-32 fokos hőség, utána megint eső...
Pedig ő permetezte is.
Lehet, az volt a baj, hogy jóval előttem ültette?
Háromszor palántázott újra, mert az első kettőt elvitte a sárlavina.
Most már le sem merem fényképezni, mert most már az összes tönkrement.
Pedig ő permetezte is.
Szerencsére az enyéimet még nem érte el a baj, remélem, hogy már nem is fogja. Vszont még csak a koktél-paradicsomok kezdenek pirosodni.
Valószínűleg az enyéim kedvezőbb helyen, jóval fentebb vannak.
Erzsikénél is majdnem minden tő "megrogyált".
*****************************************************************
Alig tudtam annyi nagyobbat leszedni, hogy elkészítsem az idei első lefagyasztani való lecsót. Mert a paprika, hát az nő dögivel.
Első nekifutásra 6 adagot sikerült lefagyasztani. Igaz, 1 fél kilós margarinos dobozt teli tettem az asztalosnak, aki tegnap végre befejezte a munkát. 3 napon át fúrt faragott, gyalult, de végre minden rendben van.
Tavaly Sityu- a mindig részeg- 200ezer Ft-ról hadovált.
Sanyi bácsinak a 3 napos munkáért anyagköltséggel együtt 9000,-Ft-ot fizettem.
Szégyelltem is, mert készített 1 üvegablakot is kerettel, rengeteg faanyagot, meg miegymást hozott.
Lelkiismeret-furdalásomat leküzdendő kapta a lecsót, meg néhány liter bort.
De kb. 15 órán át dolgozott itt a 3 nap alatt, no meg otthon elkészítette az ablakot is. Elnézést kért, hogy katedrál üveggel csinálta, de más nem volt neki otthon.
Nekem nagyon is megfelel, hiszen a cél a hőszigetelés.. Azon az ablakon a tűzhely fölött nem akarok kibámulni.
*****************************************************************
De hogy az erős paprikát miért árulják darabra, 30-50 Ft között, hát azt igazán nem értem.
5 tövet ültettem, és idáig legalább 3-4 kilót szüreteltem le róluk:
Ilyen gyönyörűek.
Csak érdekességképpen: az 5 tő közül az egyiken fekete paprika nő:
Ezek kisebbek, vékonyabbak, nem olyan húsosak, mint a zöldek, de ugyanolyan erősek, sőt...
Naponta 1-et megeszek szendvicsben, Zoli is vitt el belőle 2,5 hete, legalább 1 kiló van a hűtőben, és minimum 2 kilót lefagyasztottam.
Jövőre elég lesz 2-3 tő is.
Most azon gondolkodom, hogy darálok is le belőlük, és 2-3 decis üvegekben, olívaolajban teszem el. Sokkal erősebb, mint az "Erős Pista". Ahhoz képest, hogy a 20 dekás Erős Pista 450 Ft-ba kerül...
Méreg erősek.
A 3 kiló lecsóba 5 darabot vágtam bele. Méreg-erős lett.
A 25 tő édes paprika is túl soknak bizonyul. Eszem is, ajándékozom is fagyasztom is, és még október közepéig-végéig teremni fog.
No, szóval jövőre kevesebb paprikatő, és 2-3-szor ennyi paradicsom.
Mert Zoli is, meg én is imádjuk a paradicsomlevet.
Paradicsomból most kb 35-40 tő van, de az 5 koktél kivételével magról ültetve, ráadásul nem az enyémekből, hanem Viliéből. Azok pedig apróbbak voltak.
Én külön, fajtánként gyűjtöttem a magokat, de sajna csak júniusban jöttem le. Így a fólia alatt Vili paradicsommagjaiból nőttek a palánták.
Jövőre már nem lesz fóliasátor, hacsak nem szerzek be én egyet.
Mert nem elég, hogy meghalt, a sátrat is elvitte a vízözön.
******************************************************************
És a padlizsán árát sem értem.
2 tőről kb.2-3 kilót szedett le Erzsike 2 napja, és ez még csak a kezdet. Máris szüretre kész újabb 6 darab, és rengeteg kisebb-nagyobb, és még ménkű sok virág is van még rajta.
Igaz, rettenetesen szúr. Talán azt kell megfizetni?
Amikor a fiam itt van, az nekem mindig ünnepnapnak számít.
Már 2 nappal előtte lázban égek, különösen most, hogy 2.5 hete nem láttam.
És ez most egyben 4 hétre hétre szóló búcsú is volt, mert legközelebb csak szeptember 18- án tud lejönni. Jövő szombaton indulnak szokásos évi szabadságukra. Szeptember 15-én érkeznek haza.
Igen eseménydús 2 napon vagyunk túl.
Tegnapelőtt itthon, a pincét tette rendbe.
Ilyen polcrendszert épített a pincében porosodó régi zuhanykabinból.
Hátul, a présen nagyon jól látszik a nemes borpenész. Érdekes, fogy a fémrészeken nem tapad meg.
Éjjel fél 2-re fejezte be.
Közben megbeszéltük, hogy keresnem kell 1 embert, aki vállalja, hogy lefesti az ajtókat, ablakokat, székeket, padot, asztalt. Télre nem maradhat így mert szétrohadna.
Könnyű azt mondani. Olyan ember kell, aki nem részeges, olcsón, és szépen dolgozik.
Éjszaka még pókfényképezés is volt.
Gyönyörű, hatalmas, azt hiszem, keresztes pók.
Reggel én viszonylag korán keltem. mire Zoli 9 körül ébredezett, a legújabb sajt már a tüllben csöpögve ringatózott.
A kávé mellé bizony nem ártott a fájdalomcsillapító krém sem.
Reggeli után elindultunk bejárni a környéket.
Sok helyen jártunk, többszáz képet készítettünk, de azt majd később. Még válogatni, feltölteni... és 4 nap alatt szörnyen sok munka halmozódott föl. Pihenésképpen fogom töltögetni, de azt hiszem, jó pár napot igénybe vesz majd.
Közben szegény Doni szülinapjáról tökéletesen elfeledkeztünk.
De most ideje lefeküdnöm.
Először az Alcsúti Arrborétumnál álltunk meg.
Legalább 5 órán keresztül bolyongtunk a kertben étlen szomjan, de nagyon megérte.
Ma cukrozott dióval panírozott cukkinit ettem majonézes krumplival:
Ugyanis elfelejtettem, hogy a darált diót megcukrozva tettem a hűtőbe.
Nagyon finom lett. A lányoknak is nagyon ízlett.
A véletlennek köszönhetően új ízt fedeztem föl.
******************************************************************
Reggel , és este a paradicsomok elszáradt leveleit, meg a kirepedezetteket, és rothadókat szedtem le.
Félig vagyok készen vele. 6 nap alatt nagyon sok levél száradt el.
De nagyon elszoktam a hajladozástól, így aztán nem viszem túlzásba. Nem hiányozna most egy lumbágó.
Sok kezd színesedni. 1 héten belül azt hiszem, indulhat a paradicsom befőzése.
Azt hittem, idén kevés lesz, és apró.Alaposan tévedtem.
Valószínűleg kevés lesz az üvegem hozzá. És épp most kell Zolinak nyaralni menni.:-((
Roskadoznak a tövek a sok termés alatt. Alig tudtam közöttük haladni, mert elhúzzák a karókat. El sem hiszem.
Napközben mosogatás- főzés-mosogatás, üvegek csírátlanítása... Erre a gőztisztító nagyon bevált. Félve próbáltam ki, vártam, hogy szétrobban az üveg. Nem tette.
******************************************************************
A képek feltöltésével egyelőre nem tudok bíbelődni.
A válogatás már megtörtént, a kicsinyítés is, de
több, mint 40 fotó, no és a hozzájuk tartozó szöveg... Ajaj.
Egy kép ízelítőnek a sok gyönyörűségből.
Ma, az egész délelőtt, kis megszakításokkal a "paradicsomban" töltöttem.
Szedtem le a gombásnak tűnő leveleket, no meg a már beérett, tőkén már nem tartható paradicsomokat.
Nem éppen könnyű feladat 2 vödörrel, meg a botommal bujkálni a tövek között. Elől még csak istenes, de hátrább már összeérnek. A temérdek termés elhúzta a karókat, de nem merem visszavágni, mert alulról csaknem minden levelet el kellett távolítanom.
Ilyen hatalmas fürtök (persze ezeket majd egyben szedem le, ha már mind beérett, csak tudnám, hogy miért? Mert a fagyasztóba úgysem szárastul kerülnek) Csak míg fagyasztóba nem kerülnek, gyönyörködöm bennük. No, meg mennyivel kívánatosabb, ha a reggelihez a száráról csipkedem le.
Mellesleg jóval nagyobbak, mint a dobozból megszokott koktélparadicsom.
No, ezek már a befőzésre valók.
A még nagyobbakat nem tudtam fényképezni, mert azok a 2.-3. sorban vannak.
Mindenesetre az 55 cm-es sortávolság túl kevésnek tűnik.
Jövőre távolabb kell egymástól ültetni őket.
No, és persze lényegesen kevesebbet.
Ha tövenként csak 3 kilóval számolok, ami azért alaposan alul van saccolva, akkor is minimum 120-150 kiló vár feldolgozásra.
Jaj, szegény fejemnek...
Azt hiszem, felajánlom a szomszédnak is, hogy szedjen belőle. Mert hiába reménykedett, hogy így is beérik, sajnos ami kezd pirosodni, rögtön meg is rothad.
Tegnap délben Doni 3 lábon került haza.
Hogy mi történhetett, nem tudjuk.
Jani ma elvitt minket az orvoshoz, aki megröntgenezte.
Föl kell vinni Pestre, megműteni.
Bele sem merek gondolni, mit csináltam volna, ha nincs Jani, és Zoli már elutazott volna.
Pár napra haza kell mennem a műtét miatt, azután hét végén valószínűleg Jani hoz vissza.
Most készülődnöm kell a hazaútra, no meg beszélni Erzsikével is.
Majd jelentkezem!
********************************************************************
után újra befűtöttük a kemencét.
Mert nem csak az én fiam utazott szabadságra, hanem Erzsike lánya is indul Horvát országba.
Erzsike tehát a lányoknak az útra megint szalagóriás lapokat gyártott. Holnap tesszük bele a tölteléket.
Ezenkívül 18 hatalmas padlizsánt is megsütöttünk,és pástétomot készítettünk belőlük.
Abból is visznek a lányok az útra. A többit lefagyasztom.
Ez volt a legnagyobb. A strucctojást juttatta valahogy az eszembe. Erzsike le is fényképezett vele.
A pástétomhoz készített majonéz 3 tojásából kimaradt fehérjéből diós-csók készült.
Azok még a kemencében szikkadnak.
Szerencsére még a vihar előtt kihűlt annyira a kemence, hogy rá tudtuk adni az esőkabátot.
Amíg mi ténykedtünk, Doni sértődötten a mosogató alá vonult be.
Zoliék a szombat hajnalra tervezett indulást előrehozták péntek estére.
Telefonált is, hogy 10-15 percen belül elér minket is el fog érni a vihar. Takarjuk be a kemencét. Őket elkapta rendesen.
Meg is tettük. Szerencsére , mire ideért, lecsendesedett.
Holnap szednem kéne a paradicsomot is a befőzéshez. Most minden nagyon összejött egyszerre.
A tejet fagyasztom, mert most a befőzésre kell koncentrálni.
Ma a padlizsán volt soron, holnap paradicsom besűrítés, holnapután lecsó készítés, és erős paprika darálás, eltevés sóban, olajban, majd megint paradicsom, és padlizsán, egészen október végéig... közben valamikor szüret is, meg október elejétől potyogni kezd a dió is.
Szeptember közepe táján el kéne kezdeni szedni a csipkebogyót is- tavaly alig volt, idén
rengeteg lesz. bőven teszünk el majd hecsedlit.
Imádom vajas kalácson.
Csak éppen sziszifuszi munka az eltevése.
Gyönyörű, hatalmas, pont befőzésre valók, bár szerintem túl nagyok.
Állítólag Erzsike rendelt 50 kilót. Persze nálam landolt, mert ő valahol csavargott. (Szerintem nem véletlenül-valószínűleg tudta, hogy a cigány hozni fogja-és elmenekült otthonról. A telefonját nem vette fel, csak akkor, amikor már "tiszta volt a levegő". Tavaly is ezt csinálta.) Mindegy, azt a 4 ezrest úgyis megérdemelte. Pénzt nem akar elfogadni a munkájáért, úgyhogy azt veszek neki, amiről feltételezem, hogy szüksége van rá.( palack gáz, liszt, olaj, tojás, cukor, tehéntej, tehéntúró,(mivel a fia kecsketejet nem issza) mobilfeltöltés, a napi kávé, fröccs, olykor sör, kimosom a szennyesüket, stb... Idén a tőlem kapott gumicsizmát, és viharszerelést alaposan ki tudta használni.
Remélem, nem ismétlődik meg, ami tavaly a 2 mázsa dióval történt.
Akkor Vili vette át, persze szerencsére nem fizette ki, mert neki sem volt pénze. Aztán a cigány visszavitte.
Én mondtam az embernek, hogy 20 kilónál többet (150 Ft/kiló) nem tudok kifizetni.
Végül 4000-et adtam oda, ő meg itt hagyott kb 35 kilót, azzal, hogy holnap majd visszajön. Sajnos az őszibarack nem áll el úgy, mint a dió. Én viszont a meggyen, és szilván kívül semmilyen befőttet nem eszek meg, ergo, azt csinál vele, amit akar.
Félek, hogy megint rájön a beszámíthatatlanság. Tavaly is kb. ilyentájt kezdődhetett.
Akkor mondtam neki, hogy a fölső kert 6 diófájának a termését összeszedheti, viheti ingyen. Az jóval több lett volna, mint 2 mázsa, de ő mégis megrendelte a cigánytól 500Ft/kiló . Ugyan honnan lett volna neki 100.000 befektethető forintja? Nálam meg a rágcsálók ették meg valószínűleg.
itt gyakorlatilag szinte egyfolytában esik az eső.
A múlt hét elején olyan ígéretesnek tűnő paradicsomtermés nem pirosodik, hanem repedezik, és rothad.
Erzsike azért főzött be néhány üveggel, de vízízűre sikeredett, és mivel nem egészségesekből készítette, belekevert szalicilt is. Márpedig azzal főzni nem lehet.
Ma is szakadó esőben mentem ki néhány szál petrezselyemért a levesbe.
Persze gumicsizmát kellett húzni.
Tegnapelőtt ledaráltam fél kiló erős paprikát, de annyi levet eresztett, hogy abbahagytam.
Besóztam, néhány órát állni hagytam, aztán leszűrtem. Éppen 2 erőspistás üveget töltött meg a húsa, egyet pedig a leve.
Így aztán olyan 2-3 kilónyit cérnára fűzve szárítgatok.
És még mindig rengeteg van a töveken, ahogy édes paprikából is.-az egyetlen, ami bőven behozta az árát.
No, meg dió is lenne bőven, csak épp le kéne nyírni alatta a füvet, hogy meglássam. De esőben nem lehet. Szerencsére még nem kezd potyogni. Csak vén alól szedem föl, ugyanúgy, mint tavaly. Vagy lehet, hogy még az sem fog beérni, és fent marad a fán?
A borókafenyőket is újra kéne permetezni, mert újra kezdődött a gombásodás.
Tegnap megpróbáltam telefonon (ahogy a pesti banktisztviselő ajánlotta) áttenni a ház árát a törzspartneri, vagy milyen betétre, ugyanis a 2 hónapos új pénz most járt le. De azt mondták, hogy azt csak személyesen, vagy megbízott útján lehet.
Vajon akkor mire való ez a telefonos szolgáltatás? Mert interneten keresztül sem lehet intézni.
Nem értem az egészet. Nem más számlájára akarok utalni, hanem a saját nevemre lekötni a saját számlámról. Azt meg sem kérdeztem, hogy van-e ennek a (nem)szolgáltatásnak valami havi díja?
És holnaptól jönne a festő is a spalettákat, meg az ajtókat festeni, de ilyen esős időben azt sem lehet.
idén már egyáltalán nem tudok paradicsomot befőzni.
De végre szeptember 3-án:
Valószínűleg ez a módszer beválik majd a hecsedli készítéshez is. Augusztusban szoktuk elkezdeni gyűjteni, de idén jó, ha szeptember végén tudjuk kezdeni.
Az első mohikánok:
Persze hülye voltam, hogy reggel még sajtot is készítettem.
Estére már rá sem tudtam állni a bal lábamra, annyira bedagadt, és fájt a bokám.
******************************************************************
Végre az asztalon, székeken, hokedliken kívül minden befestve. Azok már rám várnak majd.
Hogy ezt is megértük...
Igaz, ez fényes festék, ami elég szokatlan a szememnek, de a Zoli választotta festékből vettünk.
El nem tudom képzelni, hogy ilyennel akarta. Valószínűleg csak a fém részekre vett belőle 1 dobozzal. No, mindegy, előbb-utóbb csak megszokom.
*******************************************************************
Doni lábáról kénytelen voltam levágni a gipszet, mert képtelenség volt szárazon tartani.
A nylon zacskó lecsúszott, a hajszárító elől kifutott volna a világból. De így is szépen javul.
Szaladni még 3 lábon szalad ugyan, de kajálásnál már óvatosan, de leteszi.
Kapja a csontképző, gyulladásgátló gyógyszert. 4 héten át kell kapnia. Önmagában ez a gyógyszer került "csak" 8000.- forintba.
Nem mondom, hogy nem zavar éjszakánként, hogy cuppogva nyalogatja. Napközben bezzeg jókat alszik.
******************************************************************
Jaj, és már megint esik az eső!
Ebbe már tényleg bele lehet őrülni.
Szedni kéne a babot, a paprikát, paradicsomot, no de esőben?
Még szerencse, hogy az a 2 nap, míg festettek, meg kaszáltak, esőmentes volt.
Csak a borókafenyők permetezése maradt el, mert az mára volt betervezve.
Hét végére pedig szerettem volna krumplis pogácsát, no, meg már megint kéne sütni a padlizsánt is. Igaz, már több, mint 4 kilót fagyasztottam le részben bekeverve, részben csak alapot. Erzsikééknél azonnal elfogyott mind. Most szeretne azért ő is télire eltenni nem bekeverve, befőttes üvegekben.
Érdekes, hogy nála, pedig neki 5 tő lett ültetve, kevesebb terem, mint az én 2 tövemen.
Persze összetesszük , és testvériesen megosztozunk.
******************************************************************
Tegnapelőtt Jani kora reggel jött a testvérével. Míg az nekiállt füvet nyírni, mi bementünk
a városba bevásárolni a festéshez, és permetezéshez szükséges dolgokat. Engem kitett a Banknál. Pont nyitásra értünk oda, így szerencsére első voltam. Ha 5 perccel később érkezünk, minimum 3-4 órát kellett volna várakoznom. Így 20-25 perc alatt készen voltam. Addigra éppen ő is készen volt a bevásárlással. Épp hívtuk egymást, miközben összetalálkoztunk. Én azért, hogy ne a bankban keressen, hanem a Sparban. Ő ugyanezért, hogy ha végeztem, várjam meg a Spar előtt, mert vesz magának reggelit.
Szuper. Így mindketten bevásároltunk, és már 9 óra előtt hazaértünk.
Kaptam 2 gyenge patiszont, és 2,5 deci 50 fokos házi mandarinpálinkát is ajándékba.
Kettejük másfél napi munkájáért 16.000- ft- hát az már biztos, hogy nem rajtam fog meggazdagodni. Valószínűleg afféle "jó cselekedet"nek tekinti a nálam való munkát.
volt az éjszakák óta tartó lefetyelés a fülem mellett?
Hát, mára kiderült.
Még tegnap este felfedeztem, hogy Doni sebesült lábán van egy csúnya, begyulladt kelés.
Bekentem Betadinnal, és meg is lámpáztam.
Reggelre sötétbarna keménység lett a helyén, amit picit megszorítottam, amikor megvizsgáltam. A reakció ínyfelhúzós figyelmeztető hörgés volt.
Ma estére kiderült: farkasköröm nőtt a bal mellső lábán. Hegyes. Nem csodálom, hogy fáj neki. Vajon a csonttörés indította be a kinövését? A jobb mellsőn nincs.
Tücsikének először csak lecsípték a végeit, de mivel zavarta, és folyton rágta, később műtéttel távolították el mindkettőt.
Vajon csípjem le a hegyes végét? Feltéve, hogy megengedi....
Mióta a gipsszel birkóztunk, nem nagyon bízik meg bennem...
********************************************************************
Elegem van az esőből, és a hidegből.
Reggel 17 fokos szobában, vacogva ébredtem.
Most behoztam Zoli takaróját is. Fűteni egyelőre nem tudok, mert vékonyra, kemencébe való hasogatott fa van csak a verandán.
Ki gondolta volna, hogy a hűvös esős nyár után, szeptember elején már fűteni kellene?
Így jobb híján a gáztűzhely melegít.
Szerencse, hogy időben elkészült az asztalos ablakokkal, ajtóval... Legalább már nem szökik ki a meleg.
Még meggondolom, hogy lent maradunk-e október végéig?
Még nem potyog a dió, a paradicsom, a dinnyék beéréséről, azt hiszem, már lemondhatok.
A dióért nem fájna olyan nagyon a szívem. Maradt tavalyról bőven.
Már csak a szüretet várom, és a kecskék dolgát kéne még elintézni.
Ha nem sikerül nekik téli szállást találni, levágatom őket szüretre. Lehet, hogy bográcsban, meg a mélyhűtőben végzik. Ezek nem nőttek úgy a szívünkhöz, mint a tavalyiak. A fehér, aki most nem ad tejet, ráadásul göthös is. Nem szívesen innám jövőre, még felforralva sem a tejét.
Jövőre talán szerencsésebbek leszünk.
Szeptember 1-én írtam egy igencsak elkeseredett e-mailt a bicskei polgármesternek az út minősége, és a szomszéd telek elhanyagoltsága miatt.
Ma meg is jelent egy Úr fényképező géppel a Földhivataltól. Igaz, a terepjárója alaposan tönkre is tette a felázott utamat. Bár, míg meg nem csinálják, amúgy sem tudok kijárni.
Nosza, rögtön össze is gyűlt a szomszédság ,(ritka dolog, hogy az én utamra téved idegen autó-csakis hozzám jöhet, hiszen tőlem nincs tovább:))) -az nagyon jó, hogy ennyire figyelnek) sorolva az őket ért sérelmeket is.
Szegény, csak kapkodta a fejét. Bejelentés nélkül semmit nem tud tenni. Tegyék meg, a saját hrsz.-ukkal, mint ahogy én is tettem.
Az útról nem tud nyilatkozni, de az is továbbítva lett az illetékeseknek.
Most beindul a gépezet. Felszólítják a tulajt, hogy tegye rendbe, ha ugyan még el nem költözött a levelezési címéről, mert akkor még meg is kell keresniük.
Határidőt jelölnek ki, aztán szemléznek, és büntetnek, újabb határidő, újabb bünti.
Azt mondja, rengeteg földet megvettek a környéken látatlanba, befektetés gyanánt a 90-es években, és most sorra keresik föl őket, hogy ugyan, mutassák már meg, hol is található, mert szeretnék eladni. A gondozását ugyanis nem tudják, vagy nem akarják vállalni. Mert a parlagfű miatt idén már tényleg büntetnek. Úgyhogy rengeteg föld lesz mostanában eladó. Nemhogy föl, de alaposan lenyomják majd az árakat. Karcsi juhász örülhet majd, szerezhet még 1-2száz holdat. Ide csak azért nem jöttek, mert nálam vége a hivatalos útnak,(ugyan ez az út lenne a hivatalos, de senki nem használja) a fölső dűlőnél meg gondozva van. Ez az ominózus telek jóval keskenyebb az enyémnél, és a hossza kb 1/3-a.
****************************************************************
És még egy jó hír mára: elintéztem a kecskék téli tartását, fedeztetését, a szervestrágyát, és az október végi szántást.
Ma délután 30 fok volt a napon. Ha 2 napig nem esne az eső,szedhetnék paradicsomot is. 1-2 főzetre való már beérett.
Lecsót már nem főzők többet, pedig rengeteg még a paprika. De lassan már Zoli hazaér. Az irodában biztos el fog fogyni, hiszen ingyen van...
Az történt, hogy megmozdult ez a micsoda, és én fényképeztem, és mikor hozzá akartam tenni, sikeresen kitörlődött ez a kép is. Azóta meg nem hagyja magát visszatölteni.
De próbálkozom.
Úgy látszik, újra megbolondult. Már megint nem csinál semmit, de az első kép végre visszajött. De azt hiszem, mégsem csiga.
****************************************************************
Valami olyasmit ír ki, hogy szoftverfrissítés. Úgy látszik, ez az írásra nem vonatkozik.
Addig leírom a mai történéseket.
Olyan mélyen elaludtam a szimpla takaró alatt, a jó melegben, hogy csak arra ébredtem reggel 9-kor, hogy Erzsike jön be a tejjel. Este elfelejtettem kulcsra zárni az ajtót.
Ma egész nap esett az eső,-még most is esik- és 15 fok volt még délben is, de szerencsére nem hűlt ki a lakás. Még mindig 21 fok van idebent, igaz, egész délután égett a gáz. Főzőcskéztem, mosogattam. Mindig a gázon melegítem a mosogatáshoz a vizet. Otthon is így szoktam.
Délután azzal örvendeztetett meg Jani, hogy fillérekért talált nekem szőlődarálót, prést, és 1 db 80 literes hordót. Vasárnap, vagy hétfőn hozza. Akkor majd hozatok vele fát is a fészerből, és a megfelelő méretre vágatom vele. Egyébként ma találtam kb. 2 napi fűtésre elég vastagabb fát is.
******************************************************************
Na végre sikerült. Szóval így néz ki, ha nincs összegömbölyödve. De kinyújtózva sem hosszabb 4 centinél,viszont van vagy másfél centi széles, és a hátsója egészen lapos, bordázott. A feje a testéhez képest hatalmas, és valószínűleg porcos, vagy csontos. Fülpiszkálóval nyomtam rá kicsit,és nem éreztem olyan puhának,mint mikor össze volt gömbölyödve. Gondolom, a farkával védte a fejét.Fura egy szerzet mindenesetre.
Nem hiszem, hogy a meleg mosószeres víz különösebben jót tett volna neki.
Holnap, ha még él, kiviszem a bozótosba, és beteszem egy tócsába, mert a gödörben is víz volt.
Sajnos a többi kép, ahol talán jobban látszana, életlen lett. illetve van még egy, amikor szerintem hány,vagy mit csinál, de az eléggé gusztustalan.
Ennek örömére megyek, elteszem magamat holnapra.
Most már aztán tényleg elegem van.
Tegnap este azt mondták, hogy ma Közép-Magyarországon már nem fog esni az eső, sőt, vasárnaptól már Vénasszonyok nyara...
Ehhez képest egész éjjel(Erzsike mondta, mert én végig durmoltam éjféltől egészen reggel 8-ig) esett. De tény, hogy azóta egyfolytában zuhog az eső.
Annyira, hogy a gázos elsüllyedt az ide vezető úton, úgyhogy amíg még nem került végképp a sár fogságába, visszatolatott a kereszteződésig,(gondolom, jó nagy kátyút csinált, mert sokáig erőlködött, míg ki tudott farolni.) és onnan hozta a palackot. Ráadásul bakancsban volt, és persze abba belefolyt a sáros lötty. Ja, és kétszer kellett megtennie az oda-vissza utat, mert kiderült, hogy a másik palack is az utolsókat rúgta. Úgyhogy pont időben érkezett. De most van 2 teli palackom, úgyhogy nem fenyeget fagyhalál.
Doni viszont nem bírta tovább a szobafogságot, és elment szomszédolni. Nyakig sárosan kimerülten érkezett haza 1 hatalmas nyers-gondolom marhalábszár-csontot vonszolva,(nagyobb volt, mint maga a kutya) és megint biceg. Most már, ha nem futott, rá tudott lépni a lábára. Enyhén szólva kicseszett magával a kis bolond. Kb 1 km-re van egy lefelé vezető, igencsak meredek kb 150 méteres út. Ott vannak a környéken egyedül tehenek, és borjak. Bár tudtommal ezeket csak vágóhídon ölik le...Alaposan meg kellett dolgoznia, míg hazahozta. el sem tudom képzelni, hogyan birkózott meg ezzel a feladattal, hiszen csaknem ugyanolyan nehéz volt, mint maga a kutya. 1 ínnál fogva vonszolhatta hazáig.
Míg az ágyamon kipihente magát, gyorsan gumikesztyűt húztam, átdobtam jó messzire a szomszéd kert dzsumbujába.
No, most mondták be, hogy még napokig marad az esős idő, de aztán jön ám a jó idő.Ezt hallgatom immár negyedik hete.
Be fog rohadni a fehér, és a sárgarépa is.
Erzsikének az összes hagymája, fokhagymája, krumplija berohadt. A hatalmas napraforgótányérok mind a sárban.
Már potyog a dió is, de úszik a vízben. Képtelenség összeszedni.Az is el fog rohadni, mint idén minden.
Annyit nem tudok megcsinálni, hogy leszedjek magamnak néhány paprikát, pedig az a konyhakert legszélén van, rögtön a füves rész mellett.
Vajon mikorra fog beérni a szőlő? Azon a 2 soron, ami ellenállt a gombáknak, hatalmas fürtök vannak, és rengeteg. Ez egyébként igen érdekes, mert az a 2 sor csemegeszőlő.Én mindig azt hittem, a borszőlő az ellenállóbb, de most kiderül, hogy tévedtem.
A borszőlőt nagyjából mindet elvitte. És nincs egyetlen árva seregély sem, pedig tavaly már augusztus közepén csapatostul jöttek.
Mintha nem hallotta volna az időjárás-jelentő hölgy a másik előrejelzést, holnapra 20-24 fokot jósol. -bár neki lenne igaza....
Ellenkező esetben jövő szombaton Zoli nem fog tudni bejönni a mi kocsinkkal. Lehet, hogy már megint Jani segítségére szorulunk majd? Bár most még terepjáróval is nehéz...
Most már szinte csak lóval, és nagy traktorral lehet itt közlekedni.
Azt hiszem, most jött el az idő, hogy befűtsek a kályhába is.
*******************************************************************
19:50 Hát ez hihetetlen. Hogy mit számít a nyílászárók jó szigetelése: 3 db fával sikerült mindkét helyiséget röpke 20 perc alatt 19 fokról 22-re felfűteni. A gázzal nem is segítettem rá.
Ezek szerint bőven kitart jövő szombatig az a néhány hasáb vastagabb fa, ha nem jönnek mínuszok.
JUHÉJJ
******************************************************************
21:45 Még mindig szakad az eső. Az előbb mentem ki bezárni a hátsó szobát. A reggel kint felejtett 7 cm magas lábas csurig tele volt esővízzel, tehát 13 óra alatt minimum 70 mm eső esett, de valószínűleg több is. 9 óra körül öntöttem ki belőle a krumplihajat, akkor mentem be a kiskamrába behozni onnan egy-s-mást, és a lábas a lépcső tetején felejtődött.
A pince plafonjából még nem csöpög a víz, de ha ez így megy tovább... rossz belegondolni.
Megpakolt autóval innen biztos, hogy egyhamar nem jutunk ki.
Ma végre nem esett az eső, és a hőmérséklet is elfogadható.
A kertbe egyelőre még nem lehet menni, mert a gumicsizma, a bot is mélyre süllyed.
Holnap megint megkísérlem.
Jani meghozta az új szerzeményeimet. Filléreket fizettem értük:
Ime:
Van ugyan odalent egy hatalmas prés, de azt rendbe kéne tenni. Idén ez a kicsi is elég lesz nekünk szerintem.
Hogy Vili lányáék egyáltalán terveznek-e szüretet, azt nem tudom. Mindenesetre nem mostak ki egyetlen hordót sem. Áram híján a hatalmas daráló sem működik, márpedig azt még június elején kikapcsolták náluk. Lehet, hogy ott az összes szőlő lerohadt? Nála csak borszőlő volt, és Karcsika talán ha egyszer permetezett. A gazt is csak felszólításra vágta le.
Mindenesetre bebiztosítottam magunkat.280 liter mustnak van helye így hordóban, tartályban. Mert a mieink nagyon rossz állapotban vannak. Csak dísznek jók.
Kádat talán adnak majd kölcsön hozzá. Mindenesetre ilyen pici préssel több napig tartó munka lesz.
Kaptam még körte, és narancs pálinkát is. A mandarin, amit a múltkor kaptam, nagyon finom volt. El is fogyott mára. Jól esett a hidegben. Kiderült, hogy csalóka az üveg, mert csak 1 deci volt benne. A narancs is finom, de a körte nekem nem ízlik olyan nagyon.
Műanyag palackban hozta, úgyhogy át kellett öntenem üvegekbe. De az a pár csepp, ami a flakonok alján maradt, alaposan a fejembe szállt. Nem szoktam én hozzá az 50 fokos házi pálinkához.
Reggel megint sajtot gyártottam. Lassan ki kéne már szednem a tüllből. Mostanában csak lágy sajtokat készítek, és egyből mennek is a fagyasztóba. Egyszerűen nem tudok ennyit megenni, meginni. Szerencsére Erzsike már 2 hónapja csak a reggeli fejést hozza át. Az estit ő dolgozza föl magának. De így is hetente kétszer készítenem kell, ami heti 1-1,2 kiló sajtot jelent. Nincs olyan ember, aki képes lenne ennyit megenni. Savóból sem tudok napi fél liternél többet meginni, mert reggelente még 1-2 pohár tejet is megiszom.
Télen nagyon fog hiányozni, de most kissé telítve vagyok vele.
A 300 literes mélyhűtő láda már szinte csurig van, pedig talán 2 kiló hús, és ugyanannyi hal van benne.
Zoli kénytelen lesz hazavinni belőle, ami az otthoni mélyhűtőkbe fér. Mert mustot is jó lenne lefagyasztani.
Nagyon kéne legalább még egy 3vagy 600 literes, csak az a kérdés hogy hová tegyem?
Kivételnek számít az a nap, amikor nem zuhog az eső.
Egy ilyen napot kihasználva mostam, teregettem. De félig szárazon már be kellett hoznom őket. A vastag holmi bizony nem szárad túl gyorsan.
Ezen a nyáron az eső fogságába estem, és ez erősen rombolja az idegeimet, no, meg az izmaimat is. Pedig alig tudtam kivárni, hogy lejöhessek, és alaposan megdolgoztassam őket. De többnyire csak ülök a gép előtt.
Most már egészen biztos, hogy ami diót a rágcsálók nem fogyasztanak el, az ott rohad el a fa alatt. Tavaly naponta kétszer szedtem össze a fa alól, de úgy is rengeteget ettek meg.
Vén most is nagy diókat növesztett, igaz, kevesebbet, mint tavaly. A másik fa, ami még itt van lent, mogyoró nagyságú diókat ad idén.
Tegnap is, ma is szakadt az eső, úgyhogy megkértem Lacit, szállásolja el már most a kecskéket. Erősen gondolkodom azon, hogy legalább az egyiket vágassuk le vele. 1,5 hónappal több tartásdíjat kell fizetnem értük. Nem éri meg.Talán, szívtelennek tűnök, de legszívesebben mindkettőt levágatnám, és telefonálnék Karcsi juhásznak, hogy tartalékoljon nekünk jövő tavaszra 1 fejős kecskét gidájával együtt. Már áprilisban érte mennénk. Talán megint elkezdtem paraszti ésszel gondolkodni? Haszonállat nem = házi kedvenc? Hiszen a csirkéimet, libáimat sem sajnáltam annak idején levágni, pedig én neveltem őket. Igaz, mindet nekem kellett megenni, mert Péter és Zoli máshogy gondolkodott.
De hogy mikor tudunk szüretelni?
Ilyen hűvös időben legalább 2 esőmentes hét kellene, hogy ne süllyedjünk el a sorok között, ráadásul még mindig nem érett be.
És hogy mikor tudunk csipkebogyót szedni? Pedig azok idén hatalmasra nőttek, szép húsosak.
Föl kéne már szedni a zöldséget is, de ilyen időben azt is képtelenség.
Holnap krumplis pogácsát is sütöttem volna, de nem merem kicsomagolni a kemencét.
A diós csók még mindig benne van.
A maradék padlizsánt sem tudtuk leszüretelni, és megsütni. Nekünk van lefagyasztva télire, de Erzsikéék mindet megették.
Ha kicsit csendesedik az eső, Erzsikének át kell jönnie Zoli gumicsizmájáért, mert holnap ott fog leparkolni. Anélkül pedig itt és most nem lehet közlekedni.
******************************************************************
A picinyke esőszünetben csizmát húztam, és kirohantam paprikáért. "Csak" bokáig süllyedtem a sárba. Leszedtem azt az egyetlen padlizsánt is, aki rothadás nélkül élte túl ezt az áldatlan időt. A kinti asztalon sok paradicsom "kényszerérik" és a hűtőben 2 patisszon is várakozik.
Döntöttem: a tegnap készített "sajátzöldséges" marhanyelv leves mellé patisszonos lecsó készült. Ha már a hamuban sült pogácsa nem jön össze...
Csaknem 4 hete nem láttam már. Rettenetesen hiányzott.
A főzéstől viszont 23 fokra ment föl a hőmérséklet. Ma biztos, hogy nem kell befűtenem.
De jó, hogy Sanyi bácsi megcsinálta a nyílászárókat. Áldom is a nevét nap, mint nap.
hogy végre megint itt van a fiam.
Borzasztó volt ez a 4 hét nélküle.
Főleg, hogy előtte is kimaradt 3 hét.
De végre megjött, szombaton, 5 óra után.
Persze azonnal nyoma is veszett.
Átment szomszédolni Lacihoz.
Fél 7-kor rátelefonáltam, mert már korgott a gyomrom az éhségtől.Marhanyelvből főztem saját zöldséggel finom húslevest. Az utolsó cseppig elfogyott. De a patisszonos lecsónak már nem volt olyan sikere. Külön-kulön a lecsót is, a patisszont is imádja. De a kettőt együtt...
Úgyhogy ma ebédre már rántottam ki neki belőle, a nemrég fölfedezett cukros-diós-zsömlemorzsás panírban. Bár igazán nem volt nagy kedvem hozzá, de gyártottam majonézt is a tartármártáshoz.
Tegnap, helyesebben már ma, hajnali 3-kor feküdtünk le, és mivel bort is kóstolgattunk, enyhén kótyagos voltam.
De az úti beszámolót, a telefonján lévő képekkel illusztrálva, muszáj volt meghallgatni (kb 500kép, a hozzáfűzött magyarázatokkal) És még a többit a videóról föl kell tölteni a gépre, persze majd otthon. Nem tudom- régen, mikor még film, és előhívás volt...- Most többszáz óra videotartalom. Ki tudja kiszűrni belőle a fontosat, az értékeset?
Életünk során több ezer órányi film.-az unokák nézetlenül dobják majd a számítógép kukájába.
Na jó, nincs mit más szemére vetnem, mert én is... egynapos kirándulás, legalább 50-60 felvétel.
Éjjel elég gyakran kellett kimennem a hátsó helyiségbe: az eredmény 13 db mini meztelen csiga kinyírása a WC ajtón, 4 a kövön, és megszámlálhatatlanul sok a betoncsíkon. Úgy látszik, most kelhettek ki. 4 nagyot is kivégeztem a betonon, és egyet a falon. Egytől-egyig a megszokott barna. Csak azt tudnám, miért szeretnek olyan nagyon ajtóra, falra mászni.
De persze még este lementünk a pincébe, mert már elfogyott a bor.
Fantasztikus színe van ennek a bornak. Mintha Tokaji Aszú lenne, de persze ez egy extrán száraz bor. Nem savanyú, de nagyon száraz. Ha lenyelem, és az orromon kifújom a levegőt, szegfűszeg, fahéj, és füge illata kavarog az orromban. Vili tényleg nagyon eltalálta az utolsó borait. Persze az évjárat is jó volt.
Bezzeg idén... Már sosem fog beérni, még a csemegeszőlő sem. Azért még várunk október utolsó hétvégéjéig, és reménykedünk, hátha...
Azon a hétvégén nekem haza kell mindenképpen költöznöm.
Jani, bár elhozta nekem a kis prést, azt ajánlotta, hogy a lenti nagyot is újítsuk fel, mert miután egy részén letörölte róla a borpenészt, megállapította, hogy nagyon jó állapotú, tölgyfából készült prés. ilyen állapotban is lehetne kérni érte minimum 200-250ezer forintot. De kár lenne annyiért elvesztegetni.
****************************************************************
Az ajándékaimat is megkaptam.
Egy hőn áhított 1,5 centi széles tehénbőrből készült övet (ki tudja miért, itthon ilyen keskenyet nem gyártanak. Egy meleg irha papucsot és
Azt hittem, finom francia kölni van az üvegben ( az enyémek, bizony már nagyon fogytán vannak) de nagy csalódásomra kiderült, hogy konyak van a díszes üvegben.
A másik, gyönyörűen becsomagolt ajándékot nem volt szívem kibontani, annyira gyönyörű. De megkérdeztem: kenyértartó zsák van benne. Mert a nylon zacskóban tárolt kenyerem Zolinál egyszerűen kiveri a biztosítékot. De mit tehettem volna? A kenyértartó dobozban tárolt kenyér már másnapra kiszárad. Hűtőben, zacsiba csomagolva tartom. Már régóta vágytam egy ilyenre.
Állítólag van még egy ajándékom otthon, amit nem hozott le, mert nagy terjedelmű, és úgyis otthon használom majd.
Kíváncsi vagyok, mi lehet az, de csak somolyog a bajsza alatt, és nem árulja el.
Tény, hogy nagyon el vagyok kényeztetve.
****************************************************************** A mélyhűtő teteje, amit munkaasztalnak használok, enyhén ramaty állapotban van már.
Ki kell rá találnom valamit.
*****************************************************************
Ami diót fölszedtem Vén alól, tele van apró, meztelen csigákkal. Százszámra kell likvidálni őket. Alig néhány mm-esek. Többnyire a diók recéiben találhatók, így befogtam az egyik (rosszabbik) körömreszelőmet erre a célra.
******************************************************************
Tegnap, az előrejelzésekkel ellentétben délután 3-ig zuhogott az eső. Szerencsére ma, ha nem is napfényes, de legalább száraz idő volt.
Ha én ezt előre tudom...
4 sütőlapnyi krumplis pogácsa biztosan elkészülhetett volna. Főleg sütőből kivéve, forrón szeretem.
Megpróbálom majd Péter keresztanyja barátnőjének, élesztő nélkül készült, lapos, tenyérnyi nagyságú borsos krumplipogácsáját is életre kelteni. Csak egyszer láttam, hogyan készíti. Annak is már van vagy 30 éve.
Szörnyű, hogy fiatalon, amikor még lett volna kitől tanulni... más foglalkoztatott...
Péter családjában nem volt divat leírni a recepteket.
Nagy munka lett volna, hiszen a nők 2-4 elemit végeztek csak. Jobban állt a vasvilla, mint a toll a kezükben. De sütni-főzni, azt nagyon tudtak.
Anyósom azzal büszkélkedett, hogy a gazdag molnár lányaiként ők elvégezték a 4 elemit, és nekik volt először pöttyös gumilabdájuk. Később a nővére oldalkocsis motort is kapott, de ő nem volt hajlandó beleülni.
Jaj, azok a -már csak álmomban visszajáró ízek...
********************************************************************
Szőnyi nagyanyám lánykorában leírt receptjei megsemmisültek az első? második? világégégésben. Gyanítom, harmadszorra már nem volt kedve újra írni őket.
A fejében voltak a receptek. Jaj, ha egyszer azt a diós szalagóriásat el tudnám lészíteni.
Hetekig friss maradt, és egyre jobb lett az íze. Vagy csak nekünk, gyerekeknek tűnk úgy? Mert elzárva tartotta a kredencben, pléh dobozokban.
Nagyapám '74-es halála után már sosem készítette. Ő hamuban sült pogácsa helyett ezt csomagolta neki mindkétszer, amikor a háborúkba indult. Először az olasz fogságból, másodszor a Don kanyarból hozta haza ez a sütemény. Mindkétszer, bár éheztek, ő megőrzött belőle egy darabot, és visszahozta.
Utoljára '73 szilveszteré készítette. Másnap vitték be sokadszorra a kórházba a gyomorrákjával nagyapát, miután kiszakadt a hasfala, és az egész ágyat elárasztotta a rettenetesen büdös genny, és gyomortartalom, pedig a gyomrának már csak 10 %-a volt meg.
- De sokszor voltam rá akkoriban dühös, hogy az asztalnál böfögött. -Engem arra tanítottak, hogy az asztalnál illedelmesen kell viselkedni. De rászólni-azt nem mertem.
Április végéig egyfolytában bent volt, egyre több morfiumot kapott.
Érettségire készültem éppen.
Aznap voltam nála.
Delériumában énekelni akart tanítani: Gyere Jancsi juhász... a többi horkolásba fúlt.
Hazamentem. A kórházszagot akartam kiáztatni magamból, mikor beszálltam a kádba. Nem tudom miért, de bevittem a telefont is a kád mellé, egy kis székre. És egyszer csak megcsördült a telefon. A kórház volt: -mély együttérzéssel tudatom, hogy az édesapja 19óra 51 perckor elhalálozott.
-A nagyapám-nyögtem, és a kagyló kicsúszott a kezemből a vízbe.
(Akkoriban még nem volt mindenkinek telefonja.) Nagyanyámat táviratban értesítették. Másnap este dobták a postaládába, mivel természetesen nem volt otthon. Délelőtt anyuval a temetést intézte, aztán nálunk aludt. Nem mertük egyedül hagyni otthon.
Soha többé nem sütötte újra nagyanyám, hiába kértük.
***********************************************
Hú, de nagyon elkalandoztam...
Hogy mindez hogyan tartozik össze?
Gyanítom, sehogy se, és mégis...
***************************************************************
22:10 most, miután kivégeztem még kb 50db kicsi, és 4-hatalmas, köztük 1 pöttyös fenevadat is, szikraként pattant ki az agyamból, hogy hogyan tudom legegyszerűbben a diókat csigátlanítani.
Félre hegyes körömreszelő, a 150 fokos gőz tuti kinyírja a delikvenseket. már csak az a kérdés, hogy a diónak árt-e. Szerintem nem.
hogy még 8-10 ilyen meleg nap legyen.
Már bő egy hete, hogy Erzsike kérte, beszéljek Lacival, hogy szállásolja el a kecskéket.
Azóta nem is feji.
Nagyon rosszul lehet szegény. valamelyik nap átszóltam neki, hogy hozza át a mosni valót, mert most jó idő van. Tegnap már csak vízért jött át. Azt mondta, rettenetesen szédül. Megmértem a vérnyomását, de rendben volt.
Ma már fel sem tudott kelni az ágyból. Szerencsére megjött a fia. Így már övé a felelősség.
De nagyon nyugtalan vagyok.
Itt orvosi ellátást nem kaphat, csak magas áron, amit nem tudnak kifizetni.
Megoldás: hazavinni Romániába...
Szörnyen lefogyott megint...
Ha ő is elmegy Vili után...
********************************************************************
A dióval is gondok vannak.
Ahogy száradnak, úgy nyílnak fel:
Mihez kezdjek velük?
Föl kéne nyitogatnom mindet- de hát ezernyi van belőlük...
És amíg nincsenek kiszáradva, nem tudok mit kezdeni velük.
Tudom, tudom, a tavalyiból is van még bőven. És azok egészségesek.
Sokat kikezdtek a mini meztelen csigák is.
Hogy azoknak a cérna "vastagságú" dögöknek milyen éles foguk lehet...
Simán berágják magukat a dióba, kirágják a belsejét, és 4-5 mm-es lukon hagyják el végül az üres dióhéjat.
*****************************************************************
De föl kell ráznom magam, és meglátni azt is, ami szép.
Például a pókok:
Fantasztikus kötéltáncos akrobaták. Figyelem őket, és persze sok-sok fotó készül, míg a hálójuk elkészül.
Vigyázok, de olykor mégis előfordul, hogy szétszakítom a hálót.
Pedig micsoda mestermunka:
Ez, nem tudom miféle, de épp oly gyönyörű, mint a keresztes.
Nagyon szeretem a pókokat (is).
********************************************************************
Mintha vigasztalni akarnának, de a virágok is gyönyörűek:
A tavaly ültetett mályvának ez az első virágainak egyike.
Sokkal szebb, mint a régi bokor virága, pedig az is gyönyörű.
és a rózsa, és a levendula...
Tavasztól virágzik, és a két bokor már összeér, és mindig újabb, és újabb virágokat hoz. Körbe növik már a rózsákat is. Szét kellene már szedni őket. De hová ültessem?
********************************************************************
Tegnap elkezdtem a csipkebogyót szüretelni, de nemsokára abba is hagytam, mert ahogy a szőlő, ez sincs még beérve.
Az a baj, hogy október 23-24-én már költöznöm kell haza.
Ma krumplis pogácsát gyártottam.
A küllemére nem lehetek valami büszke. Kissé túlkelt, mert későn kezdtem el befűteni a kemencét.
Már amikor meggyúrtam, jutott eszembe, hogy nincs pogácsaszaggatóm, de megoldottam az Assasantin dobozával.
Legalább 30 éve nem csináltam pogácsát. Nem emlékeztem rá, hogy ez ilyen nagy meló. Persze akkoriban nem hajtogattam. Mióta férjhez mentem, azóta anyósom látott el bennünket, igaz, nem krumplis pogácsával.
Az íze viszont mennyei. Legalább 10 darabot megettem belőle, pedig nem kicsik.
Kénytelen vagyok visszafogni magam, hogy maradjon vasárnapra Zolinak is.
Mire végeztem, és rendet tettem, főzni már nem maradt erőm.
Majd holnap.
A befűtéssel ma elképesztően szerencsétlenkedtem.
Bekészítettem a kályhába mint máskor, persze az alsó pici ajtót nem nyitottam ki, úgy gyújtottam meg a papírt.Mire ki tudtam volna nyitni, hatalmas lánggal égett, így kénytelen voltam ledobni a földre, és eltaposni. A következő papír meg nem volt hajlandó meggyulladni. Rengeteget szerencsétlenkedtem, aztán meg korán zártam be az ajtókat. Természetesen elaludt. De végül mégiscsak sikerült befűteni. Mivel a kályha nem tartja a meleget, 25-26 fokra fűtök. Pólóban alszom el, aztán hajnalban fölveszem a tréning fölsőt. Reggelre 20-21 fok van a kisszobában. Kikecmergek az ágyból, meggyújtom a gázt, bekapcsolom a TV-t, aztán visszaalszom. Mostanában 8-9 körül ébredek. Addigra mindenütt jó meleg van.
Kb 2-3 hete Erzsike lehozott egy kötő babot, hogy megmutassa, még nem szemesedett be rendesen.Zacskóba tettem, és bedobtam az asztal alá. Tegnap délután aztán a kezembe akadt. A hüvelyek szinte már folytak, a szemek elkezdtek csírázni. Könnyű volt kifejteni őket. Úgy döntöttem, hogy ma főzök belőle egy kis leveskét.
Kimentem a veteményesbe néhány sárga, és fehér répát fölszedni. Pár napja még ment ez prímán, de azóta keményebb, tömörebb lett a talaj. Nem nagyon boldogultam az ásóval, mert ugye rá kellene lépni, és lenyomni. Hát, ez pedig nekem nem megy. Befelé káromkodtam, és könnyek nélkül sírtam a tehetetlenségtől. De azért nagy nehezen sikerült kiimádkozni néhány szálat. A sárgákat egészben sikerült, de néhány fehérnek beszakadt a hegye.
Először berántva képzeltem el, így a tegnapi maradék tojásból, amivel a pogácsákat kentem, csipetkét készítettem. De mikor a fővő bab gesztenye izét megéreztem, úgy döntöttem, mégsem lesz belőle jókai bableves.(igaz, csülök, és füstölt husi sem volt hozzá, csak fél csirkemell. A gyönge zöldség (hiszen június utóján lett vetve) is arra késztetett, hogy valami nyárelő ízt csalogassak elő. Igaz, a gesztenye inkább a telet idézi. A csipetke ugyan belekerült, de tavasz ízét hozta el ebben a borongós, szélfútta időben. Utána a tegnap sült krumplis pogácsa feledtette velem a bénaságomat.
******************************************************************
A 3 napfényes napon sokat száradt a felfűzött paprika, és érdekes módon közel fele be is pirosodott. Most még nem szedem le a ruhaszárító kötélről, hiszen a nagy szél is szárítja. Este mégis be fogom hozni. Ma délutánra is esőt jósoltak, de szerencsére idáig nem esett. Éjjel viszont eső nélkül is párás a levegő. Reggelenként eső nélkül is csak gumi csizmában lehet kimenni a fűbe.
******************************************************************
Jövőre március utóján, április elején is vetek répát, de június végén is. A tavasziak jók lesznek télre is,a kései meg ősszel hozza el a tavasz ízeit. Sajnos a zellerből egy szál sem kelt ki.
*****************************************************************
A szomszédom tegnap szüretelt. 13-14 fokos lett a must. Biztos, hogy kell bele jó sok cukor.
Valószínűleg az összeset felajánlom Erzsikének, ha kell neki. Savanyú, vagy cukrozott bort nem akarok gyártani. Legrosszabb esetben Laci eteti majd föl a disznókkal, ha megeszik.
Jövőre úgyis átengedem neki a szőlőt, más munkákért, meg 1-2 hektó borért cserébe.
Nem szabad a szőlőt elhanyagolni. Pótolni kell az elöregedő tőkéket, metszeni, permetezni, különben elvadul.
*******************************************************************
Erzsikét a fia ma bevitte Pestre. Ott azért nagyobb biztonságban van, ha orvosra lenne szükség.
fekszik a széken, mert mindig a legmagasabb helyet keresi, hiszen olyan apró termetű, palotakutya.
Ahogy mozgok a lakásban, ő midig engem néz. Az sem zavarja, hogy billeg alatta a szék.
Ha leülök az az asztalhoz, a számítógép (lap-top) elé, elfekszik, és horkolni kezd. De ha valami olyan mozdulatot teszek, ami rendhagyó, azonnal felkapja a fejét.
Hüség? Szeretet? vagy Alázat? Ragaszkodás? esetleg mind együtt?
A keskeny ágyon a fejem fölött helyezkedik el. A fülembe szuszog, a tappancsával simogatja a fejemet, időnként az arcomra fekszik-ki tudja, miért? Vagy a lábát akarja az orromba, a számba beleszuszakolni.
Nem tudom, hogy én vagyok-e érte, vagy ő énértem. Mindenesetre szinte létezni sem tudunk már egymás nélkül.
Ha nagyritkán egyedül hagyom bezárva, szinte egyfolytában vonyít!
Ellenben, ha neki támad kedve elcsavarogni, én kiabálok utána. Persze Őurasága olykor csak 1-2 óra múlva ér haza.
Eleinte pánikba estem, de mostanra már megszoktam. csak ő nem képes tolerálni, ha nekem keii elmennem.
Baboshegyen 2 km-es sugarú körben, mindenütt ismerik, kényeztetik. Őt ismerték meg először, én csaik a Doni gazdája vagyok.
Láthatatlan köldökzsinór köt össze minket.
Ő különösen ragaszkodó. Kölyök korában a WC-be is utánam jött. Áhítatosan ,zavarba ejtőn nézett, míg a dolgomat végeztem, de tapintatosan elfordult mikor felálltam. De a fürdőszobából sem hagyta magát kizárni. kaparta az ajtót, nyüszített. talán azt gondolta, hogy egyszer csak eltűnök a lefolyóban?
5 hónaposan került hozzám, és eleinte nagyon utált, hogy elhoztam a kennelből.
Pár nap múlva már azzal őrjített meg, hogy ahová léptem, mindenütt a lábam alá került.
Az itteni szabad életet nagyon szereti. Otthon csak a radiátoron ül, és bámul ki a semmibe. De ha meglátja bármelyik fenti szomszédot, megőrül. Gyuri szerint ez a kutya neveletlen de akkor itt miért nem?
De akkor mit mondjak az ő (szó szerint)vérengző ebükre?
Én nem engedném, hogy 1 Rotweiler típusú kutyát 1 éves kora után, legalább K1-es vizsga nélkül háznál tarthassanak. Minél idősebb, annál kezelhetetlenebb, és kiszámíthatatlanabbul vad lesz.
Átéltem, már a második kutyám "élvezi" a támadásait. Persze midkét mini kutya (tacsi, és pekingi) hibás, no meg a számtalan macska, galamb, akiket kinyúvasztott No meg a barátaink is hibásak voltak, akiknek a jobb esetben a ruháját tépte szét, rosszabb esetben karját, lábát harapta meg. És most, 1 hónapon belül ide kell nekünk hazamenni..
Alig másfél napig nem volt Netem, persze én pont akkor szerettem volna ledarálni az erős paprikát, és elfelejtettem a só arányát. Persze miért is írtam volna föl, mikor bármikor megnézhetem a neten?
Annyira hozzászoktam már, hogy mindent megtalálok rajta, hogy teljesen kétségbe voltam esve.
*********************************************************************
Vasárnap egész délelőtt feküdtem. Szörnyen fájt az a bizonyos Y ér, de annyira,hogy csillagokat láttam.
Szerencsére már szombaton megfőztem a vasárnapi kaját, és pogácsa is maradt még.
Délután már jobb volt, és akkor jöttem rá, hogy nincs Net. Zoli elfelejtette befizetni, én meg abban a tudatban voltam, hogy 2 hónapot fizetett, mert augusztusban ezt kértem.
********************************************************************
Ma megérkezett a dzsumbuj gazdája, mert felszólították, hogy tegye rendbe. :)))
Meg is volt a bozótirtás. Megmutatta belülről a házat. Kifejezetten takaros. Lőttem jó csomó képet róla, mert szeretné eladni.2 milliót szeretne legalább kapni érte. A ház 35 m2, fészer, nyári konyha is van rajta, és 1960m2 gyümölcsöskert tartozik hozzá. Talán tudunk is neki vevőt szerezni rá.
hogy a szomszédnál csak úgy tessék-lássék végzett 3 ember a bozótirtás kb. az első rész harmadával. 100.000.- Ft-ot kértek volna érte. De neki csak 30.000Ft-ia volt.
Én, az akkor még le nem vágott bozóton keresztül mentem be a tulajjal a házba.
No, erről ennyit.
Megbeszéltük, hogy én kiírttatom a többit saját költségemen. Cserébe megkapom a buditól számított területet, a kis fészerrel együtt. Firkantottunk róla ideiglenesen 1 cetlit azzal, hogy majd ha hazamentem, ügyvédnél szerződést kötünk, és ha lehet, megpróbáljuk átíratni, ha nem lehetséges, akkor tartós használatba kapom.
Címet, mobilszámot cseréltünk. Kiderült, hogy egyazon kerületben lakunk, egészen közel egymáshoz.
******************************************************************
Még vasárnap megrendeltünk saját költségre 10 m3 murvát, meg az elterítési, és tömörítési munkálatokat egy vállalkozótól, potom 90ezerért (ez persze ÁFA nélkül értendő), erre a kb 70-75 méteres útszakaszra. A murva már itt van, és holnap meg is csinálják.
********************************************************************
19:30 Most ment el Erzsike fia. Erzsike a héten még fent marad Pesten. Nagyon nem szeretné megint kivinni Romániába, a kórházba. Sejtettem, hogy nem szedi be a gyógyszerét. Ezt most Zolika is megerősítette.
Hiába, ezeknek a betegeknek nincs betegségtudatuk, pedig gyógyszerrel tökéletesen karbantartható lenne a betegségük.
Én a kivételekhez tartozom, pontosan szedem ezeket a gyógyszereket(is). Időnként azért mégis hatalmába kerít a depresszió, de felül tudok rajta kerekedni.
*****************************************************************
És jaj, annyira unom, hogy mikor a tüzelőt a kályhába bekészítem, könyökig kormos leszek!
A ház belsejének egyik részlete.
Ilyen volt:
A munka kezdete: (Laci és Jani Donit figyeli-mert naná, hogy neki mindig láb alatt, most speciel traktorkerék alatt kell sertepertélni)
És most így néz ki 75 méter hosszan:
Ja, azt ne gondoljátok, hogy a 2 km-es út végig olyan, mint az első kép. Ott rendes, murvával döngölt földút van, csak most rengeteg a kátyú, de ezt a részt soha, senki nem tartotta karban. Itt füves rész volt, ami idén vált kritikussá a rengeteg eső miatt.
*******************************************************************
No, és a bozótirtást is elvégeztettük. Az egészet elölről kellett kezdeni, mert a másik brigád olyan felületes munkát végzett. De a kivágott bozót eltakarítására már nem futotta a pénzünkből. Így is a kivágott fákat is oda kellett adnunk, de azt legalább elvitték. Majd jövő nyáron, ha kiszáradt valamelyest, apránként elégetjük.
mindig elhagyja a süllyedő hajót.
Nincs ezen mit csodálkozni.
mindig elhagyja a süllyedő hajót.
Nincs ezen mit csodálkozni.
Hétfőn azt mondták, 2 napig esni fog az eső, és kedd éjjel talaj-menti fagyok...
A keddi egész napos eső be is jött.
Kedden de 10-től du 2-ig a kis kályhában fűtöttem is rendesen.
Eredmény: mindkét helyiségben 23 fok.
Aztán este 9-kor, csak a kisszobát kezdtem felfűteni. (a kinti helyiségben sem fáztam, dacára annak, hogy időközben 21 fokra csúszott le a higanyszál. Érdekes, ha kint tombol a kánikula, és a benti hőmérsékletet sikerül 21-22 fok környékén tartani, akkor pólóban sem fázik az ember. Míg esős, szeles időben, hiába az ugyanolyan hőmérséklet, mégis elkel a mackó-fölső:)
Este 9-kor már csak a kisszobát fűtöttem föl, egészen 25 fokig.
Éjjel fél 12-kor vonultam be 1 szál pólóban aludni. Doni még éjfél előtt ki is kéredzkedett a konyha-nappaliba -nem tudom, hogyan is nevezzem:az amerikai konyha kissé nagyképűen hangzana-régen ezt előkészítő helyiségnek nevezték-itt volt a prés, a szapuló, a kádak, amibe préselés előtt a ledarált szőlő került. Én most mindent itt csinálok, és még takarítani sem kell, mert a földbe süllyesztett téglák között minden eltűnik.:))) Mondjuk időnként nem árt fellocsolni, hogy ne porozzon.
Hajnali 3-kor kénytelen voltam kinyitni a két helyiség közötti ajtót, mert a szoba nem szándékozott hűlni. Még most, szerda délután 3-kor is 22 fok van. Igaz, kint is 17, és szélcsend.
*****************************************************************
Tegnap behoztam 2 vödör babot, amit hétfőn Zoli szedett le a fölső kertben.
/Jaj, iszonyúan hiányzik Erzsike (ő vetette el a babot). Már 10 napja nincs itthon.
És hiányzik a többi barát is.
Megkezdődtek az őszi munkák.
Szántanak, vetnek, (a kukorica is még lábon várja a betakarítást) nem érnek rá szomszédolni./
Sikerült is közel 3 óra alatt 102 dekát kifejteni.
Az egynapos benti lét után ma végeztem. A mai adag 208 deka nem egészen másfél óra alatt.
Alulról fölfelé: babhüvely, vetni való, lefagyasztani
Tudom-tudom, nagyon lassú vagyok, de mentségemre legyen mondva, nagyon aprók a szemek, a hüvelyek meg nincsenek kiszáradva no, és a bal kezem ujjai is minduntalan begörcsölnek.
Az egészet le fogom fagyasztani.( Annyi azért beérett, hogy legyen jővőre is vetőmag belőle.)Legalább egész télre el leszek látva gyönge répával készített fejtett bablevessel. Nem is baj, hogy idén nem lett szárazbab.Tavalyról rengeteg (legalább 5 kiló) megmaradt.
Tavasszal vettem negyed kiló lóbab vetőmagot. El is vetettük, de egyetlen sem kelt ki. Pedig mennyivel szaporább azt kifejteni. -No, meg az íze is más. Nem azt mondom, hogy ez nem finom: Erdélyből jött a vetőmag, és szerintem gesztenye ízű.
*******************************************************************
A répafélék kb 2/3-a is kint van még a konyhakertben.
Mivel június végén lett elvetve, gyakorlatilag újrépa. Körömkefével el lehet távolítani róluk a "héjat".
Rengeteget megettünk, és fagyasztottam is le. Ennyit az én mélyhűtőmben aligha tudok elhelyezni. Lassan föl kéne szedni az összeset. (Még kb 50-60 kiló van kint, ha nem több)
PERENNE,
ZSIFU
Adna tanácsot valamelyikőtök?
Általában földes pincében, homokban jól tárolható, de affelől kétségeim vannak, hogy ez is. Pláne nem otthon, a fűtött pincében.
Szeretnék majd hazavinni ajándékba a barátoknak is. 3-4 hétig eláll csak úgy feldolgozatlanul, zacskóban? Most először vetettem effélét, és nincs tapasztalatom. Hagyjam rajta a rátapadt agyagos földet, vagy tisztítsam le? És a zöldjével mi legyen, mármint a sárgarépáéval?
Itt tudom komposztálni, de ha leszedem, nem megy hamarabb tönkre?
Ja, és 2 év alatt kb 150-160 liter fahamu gyűlt össze. Már a negyedik 50 literes tartályt töltöm. A konyhakert kb 200 -250 m2 . Laci hoz majd állati trágyát, de ő sosem szórt ki fahamut, pedig azt olvastam, hogy javítja a talajt. De mennyi?
Pedig olyan büszke voltam magamra...
Hogy be tudom én gáz nélkül is, csak fával fűteni az egész lakást.
Mert tavaly, fűtési időszakban egy 4000.-Ft-os palack gáz alig 2 hétre volt elég csak a nappali fűtésére. Tavaly, ha kifogyott, Vili azonnal cserélte- de ő már nincs. Igaz, sokan vannak helyette, de az már szívesség kérés. Nála sosem éreztem ezt.
----------------------------------------------------------------------------------
Jani, alias Sipi a legjobb haver, rá mindig számíthatok, de 10-12 km-re lakik, nem beszélve arról, hogy hol és mikor dolgozik. Mikor Doni lábát törte, épp nagy munkában voltak, de fél órán belül itt volt, és vitt minket az orvoshoz. Télen Pest-egészen közel hozzám. Feleség, 2 gyerek. Ő a 47 éves nyugdíjas rendőr. (no, igen, ha szabad lenne,...-de nem az)
Zolika-neki Pesten van a munkahelye, 2-3 naponta jön le.
Erzsike-ő már 2 hete, lélekben nagyon régóta óta nincs itt.
Andor - az ő számát még nem tudom. Ha minden kötél szakad, le tudok gyalogolni hozzá.
Marika férje-az ő nevét nem tudom- de nagyon nem örülnék, ha bejárnának hozzám-annyira primitívek, hogy közös téma-az nincs, ráadásul állandóan veszekszenek.
Sanyi- ha nem részeg, akkor tök jó fej, de szinte mindig részeg.-nem szívesen venném, ha elkezdene látogatni. Erzsikénél gyakran dörömböl, hogy engedje be. Már csak az hiányozna nekem. Jobb a békesség.
Sityu-ő a mindig részeg bizalmaskodó-tavaly idejött, megnézni, milyen asztalos munkák lennének nálam. 200 ezer Ft körül lesz-mondta.
Idén a gégerákos asztalos 6000 Ft-ért megcsinálta. Ő szeptember végén költözött be Pestre, mint minden évben.
Laci - ő csak este tud átjönni, mert hol Csabdin, hol Mányban szánt-vet.
------------------------------------------------------------------------------------
Azt hittem, spórolok...
Mert itt fa, az bőven van, és nem kerül semmibe.
Ha elfogyna, bár utánpótlás az mindig van, 10 m3 = 18.000Ft kiszállítva- évekre elég. Nem elírás, nem mázsa, hanem köbméter. 10 m3 murvával a kb 70-75 méteres utam kb 30 centiméter vastagon lett beterítve. Kevesebbet pedig nem lehet rendelni az erdőgazdaságtól.
Zoli érvei: nem azért jövök le, hogy órákig fát vágjak, és hordjam le.Szálfákat hoznak ki, azt fűrészelni, vágni kell.
-Ha engem meg kéne fizetned, az órabérem-X -csillagászati összeget mondott.
Először volt szó arról, hogy mennyit keres valójában.
Idáig lerázott azzal, hogy minimálbér+sikerdíj, és az változó.
az idei év utolsó friss paradicsomból (na jó, 2 hete állt a hűtőben) és mai szedésű paprikából készült utolsó tojásos lecsóját.
Jó-jó, rengeteg van lefagyasztva. akkor fogyna el jövő nyárig, ha hetente egyszer-kétszer lecsót kívánnék enni.
*******************************************************************
Fölaprítottam kazalnyi szőlővényigét.1-2 újságpapír, és már lobogva ég. Jobb, mint a dióhéj. Az egyébként is elfogyott már.
*******************************************************************
Zolika viszont nagyon elkeserített ma. Tegnap este hazahozta Erzsikét, de nem tudja kiimádkozni az ágyból. Hiába mondta neki, hogy együtt jöjjenek át hozzám beszélgetni...
Gyakorlatilag rengeteg megbeszélni valónk lenne...
Még 1 hétig itt, vagy Pesten, de inkább Pesten lesznek. Utána, ha nem javul az állapota (addig nem tud szabit kivenni)- én nem bízom benne, hogy javulni fog, - nehéz szívvel bár, de viszi Romániába a kórházba. Nem könnyű, mert hónapokig nem fogják látni egymást. A kórház testvérek között is 600 km. De nincs más megoldás.
Annyira szomorú ez...
Fél évre rendbe hozzák, de itthon, mivel alkalomszerűen, később már úgysem szedi a gyógyszert, újra visszaesik.
Alig eszik, - pedig lenne mit- és folyamatosan fogy -igaz, ez az idei nyár engem is depresszióba taszított volna, el is kapott időnként, de én...
Már akkor sejtettem, hogy baj lesz, mikor 50 kiló őszibarackot rendelt a cigánytól, úgy, hogy egy fillérje sem volt. Tavaly ugyanezt csinálta 2 mázsa dióval. Azt, ugye vissza tudta vinni az ember, de a barack, az nem áll el. Átvettem tőle 30 kilót 4000.- Ft-ért, és odaadtam Erzsikének. Ő meg szétosztogatta nagy részét. Tényleg gyönyörű, hatalmas barackok voltak. Talán túl nagyok is. 4 érettebbet megtartottam magamnak. Egyenként 28-30 dekát nyomtak.
*******************************************************************
Zoli tegnap hazavitte Mocit, meg 2 hűtődoboz fagyasztott kaját.
Lassan nekem is búcsúznom kell...
Már csak 2 hét...
Azt hiszem, Doni is érzi, mert órákra elcsavarog...- még megteheti- még övé az egész határ...
******************************************************************
Én idén nem akarom itthon tölteni a karácsonyt. Valahol külföldön... Rég nem léptem már át a magyar határt. Csak az a baj, hogy Doni nem jöhet velem. Vagy a kutya, vagy a járgányom.
Azt hiszem, idén a mátrai Mofetta helyett a kovásznait választom.
háromszor is piros
piros bor az üvegben...
Piros, piros, piros,
háromszor is piros
paprika a szekrényben...
Érdekes módon a kiszáradás során narancs, piros, vörös lett majdnem mindegyik. Pedig bizisten, mikor leszedtem, még egytől egyig zöld volt...
Mint ahogy ez a hernyó is:
Zoli találta répa felszedés közben: gyönyörű zöld - fekete csíkos, narancs pöttyökkel.
Fényképezés után persze kivégeztem szegényt.
Zoli nem is tudta nézni.
Nem lenne jó paraszt belőle...
Csodálatos, hogy a természet (Isten?) milyen tökéletes lényeket tud alkotni.
Egyébként a ktumpli-bogarak is szépek, még ha kártékonyak is, gyönyörködöm bennük, míg begyűjtöm őket.
Fűtöttem, zöldséggel tömtem tele szinte az egész hűtőt, és persze csirke far-háttal zöldséglevest főztem. Igen ám, de leszűrni nem tudtam, mert nem fért volna be a hűtőbe.
Rengeteg petrezselyemlevelet csipkedtem le a száráról, és szárítottam meg.
Pakoltam a költözéshez.
Zoli már a második dugig tömött kocsival ment haza. Elég lesz otthon szortírozni a szobát elárasztó holmit. Ráadásul nov. 2.-ától 10 napon át be kell járnom az Uzsoki kórházba infúzió kúrára. De előtte még át kell íratnom a beutalómat oda, mert a Rehabon most ambulánsan (nem értem miért, de) nem tudtak fogadni. Vagy befekszem, vagy keresek másik kórházat. Kerestem, de ez jóval messzebb van.
4 hűtődoboznyi fagyasztott dolog már fent van Pesten a mélyhűtőkben. Már csak 1-et kell felvinnünk.
Igyekszünk 2 fordulóval megúszni a hét végén. Reménykedem, hogy vasárnap már megpihenhetek, és végre hajat moshatok, mert azt hetek óta nem mertem. A rendrakással várhatok hétfőig. Szerintem, mire a Mofettába kell menni, addigra minden a helyére kerül.
Szerdán főztem a levest, de péntekre már gyanús volt, de azt reggeliztem, és ebédeltem, a maradékot pedig fájó szívvel, de kiöntöttem.
Szombat reggel aztán a valóságban is hajszál híján sikerült eljátszanom a tavalyi pudingos műalkotást. Alapos gyomorrontásom volt, de azért elkészítettem, mire Zoli megjött, a beígért rántott borjúlábat rizzsel, tartárral. Kiderült, neki is gyomorrontása volt, de neki tengeri herkentyűktől. De azért nem tudott ellenállni. Meggyőztem, hogy a főtt rizs direkt jót tesz.
Bikfic ötlete volt!
Új, közös blogot indított.
Fantasztikus ötlet, már előre élvezem a játékot.
A linkjeimen a legfölső sorban lehet rákattintani.
3 napja megszedtem az előkertben lévő bokor nagy részét.
Aztán felfedező körútra indultam saját birtokon belül.
A tavalyi oldalsó bokrokat tavasszal kivágták, hogy elférjen a szőlőben a traktor...
A szomszéd dzsumbujt 2 vagy 3? hete tarolták le. Sajnos a csipkebokroknak sem kegyelmeztek.
Szerencsére már nagyjából beértek. Mivel nem lettek gyökerestül kiirtva, reményeim szerint jövőre új életre kelnek.
No, szóval túlélő akadályversenyre indultam, persze foto-apparát nélkül, nyakamban a telefonommal. Persze tök elfelejtettem, hogy azzal is lehetne fényképezni.
Mindenesetre minden figyelmemet lefoglalta, hogy a korhadt fák, és rozsdás drótok, facsonkok között hasra esés, vagy fenékre ülésnélkül érjem el a kiszemelt (kivágott) bokrokat.
"Életem kockáztatásával" gyűjtöttem be egy rekesznyi pirosan izzó bogyót. Szörnyen leizzadva órák múlva érkeztem vissza a zsákmányommal. Doni is talált egy hatalmas (nem azt, amit a múltkor átdobtam, mert ez disznó, és főzött) lábszárcsontot. Így aztán kincseinkkel, hullafáradtan érkeztünk meg. Csak mikor megérkeztünk, konstatáltam, hogy üvölt a TV, a villany is ég, és az ajtó nincs bezárva.
Időközben bekopogott Sanyi.
Mondta, hogy volt nálam, kopogott, hallotta a TV-t, de a kutyát nem.
Rosszat sejtve jött be, még a hálóba is benyitott. Aztán megnyugodva csukta be maga mögött az ajtót, hogy nem végzett velünk szénmonoxid, vagy egyéb.
Mindenesetre kiabált utánunk, de mi nem hallottuk meg. Ő nem tudja a mobilszámomat, de nincs is mobilja. Átment Lacihoz. Persze ő sem volt otthon. Aztán visszajött, és leült a kinti székre, és várt... sokáig...
Papír az asztalra téve, hogy itt volt...
Később megkínáltam az új diólikőrrel. Mondta: kontyalávaló, túl édes... De Vilibora -ami egyre jobb, mióta palackoztam-hát az nagyon ízlett neki. Mindenesetre 2 decinél nem kapott többet, mert egy alkoholistának hamar megárt...-pláne egy ilyen testes bor. D
********************************************************************
Tegnap aztán nekiálltam Erzsike régi útmutatása szerint egyben megfőzni, és paradicsom-paszírózóval kipréselni. Persze ez nem ment. Lacival kellett szétszedetnem az apparátot, én pedig szitán törtem át végül. Ma fejeztem be. Szőrös íze lett. Most a hátam mögött, takarók alatt hűlnek...
A többi 3-4 kilót majd otthon, kimagozva főzöm majd be. Rengeteg idő, de ha már leszedtem... Remélem, képes leszek rá...
Mert otthon infúziókúra, ki-elpakolás, aztán december elején Mofetta...
És most nagyon depressziósnak érzem magam...
Na ja...
No, egyszóval jó kis ijedtséget okoztam nekik:)))
*****************************************************************
Este értekeztem Sipivel.
1 millám lenne a szomszéd telekre.
Kérdeztem, mennyiért tudná rendbe tenni.
Majd utánanéz...
Felhívom majd a szomszédot, hogy akire gondoltam, nem veszi meg, tehát adjon fel hirdetést.
Tavasszal aztán majd megteszem az ajánlatomat...
Ha addig el tudja adni, ám legyen...
Reggel 8-kor dugtam ki az orromat a házból.
Mit mondjak? Alaposan meglepődtem.
Ragyogó napsütésben ez a látvány tárult ámuló szemeim elé:
Tényleg ideje már hazamenni.
Doni már délre hazaért.
Zoli aztán visszafordult, hogy engem, és a maradék holmit is felhozza.
No, meg ugye még rengeteg dolog is volt lent: pl bojler leeresztés, víztelenítés, a lent maradó dolgok biztonságos elhelyezése, no, és nem utolsó sorban a kemence behozatala a házba.
Maradt még 2 tányér pulykaszárnnyal főtt zöldségleves, azt ettük meg 3 körül.
Aztán átjött Laci, és Sanyi, hogy hármasban becipeljék a 250 kilós kemencét.
Jót beszélgettünk. Én Lacival beszéltem meg a trágyázást, szántást, a tavaszi rotálást. Sanyi már enyhén spicces volt, mikor átjöttek, aztán Zoli megkínálta vörösborral. Ettől persze Sanyi igencsak beszédes hangulatba került.
Sajnos elfelejtettük odaadni Lacinak a kapukulcsot, így aztán be kellett hazafelé menni hozzá.
No, azért azt nem bántam, mert legalább meglátogattam a kecskéimet is. Igazán jó húsban vannak mindketten. Láttam kis gidákat is,lógó fülű szarv nélküli kecskéket. Laci mondta, hogy milyen fajták, de én bizony elfelejtettem.
Megcsodáltam a hatalmas anyadisznókat, meg egy sérültet, akik a társai valahol másutt majdnem halálra martak. Már begyógyultak a sebei, de látszott, hogy az oldalából, a hátából, a farából hatalmas darabokat haraptak ki a társai. Nem is tudtam, hogy a disznók ilyen kannibálok tudnak lenni.
Számtalan kiscica mászott be a kocsink motorjába. Mielőtt elindultunk, föl kellett nyitni a motorház tetejét. 5 kismacsekot halásztunk ki belőle.
****************************************************************
Úgy döntöttünk, hogy, ugyan kisebb kerülő, de bemegyünk a Pestújhelyen a Dagadthoz vacsorázni. Út közben elhaladtunk a Kulacs mellett. Rácsodálkoztam, hogy jé, ez még létezik?
Zoli meg akart állni, hogy ott vacsorázzunk, de mondtam neki, hogy ne. Nem bírnám ki, ha csalódnék. Hogy már nincs élő magyar zene, nincs már Sárdi János(mert 62-ben, vagy talán 63-ban? ő énekelt ott)- jó, jó, ő már nem lehet, de helyette valaki más, aki majdnem ugyanolyan szépen énekel. Bár lehet, hogy most is van, de ha mégsincs?
Vagy ha már velős-csont sincs pirítóssal, ököruszály levessel?
Azt én nem élném túl...
Marad a Dagadt. A kiszolgálás gyors, a kaja finom...
Persze miért is lenne nyitva 23.-án este.
Meg kellett elégednem a Zoli által a szomszédból hozott pocsék kínai kajával. Bár mondta, hogy rendeljünk házhoz valamit, de ahhoz nem volt kedvem.
Doni viszont nagyon elégedett volt a Laciéktól hozott cupákkal.
Aztán én bezuhantam az ágyba.
******************************************************************
Ma délelőtt elmentünk nagybevásárolni a Tescoba.
Elfelejtettük ugyanis hazahozni a kutyakaját, no, meg ásványvíz is kellett, meg hajfesték, meg... meg...
No, a végén vettünk füstölt heringet, makrélát, vajhalat, és cápát (nem harcsacápát, hanem igazit). A vajhal, hát az nekem nem ízlett-egyáltalán nem volt halíze- Zoli viszont fantasztikusnak találta; nekem a cápa ízlett legjobban, de a hering sem volt rossz. (Nemrég olvastam valamelyik könyvben, hogy a füstölt hering sült krumplival a szegények eledele.)
Főztem hozzá finom jázminrizst. Szerintem az illatos ragacsos jobban illett volna hozzá, de Zoli ezt választotta.
******************************************************************
Olyan de olyan iszonyatosan elfáradtam... hogy a hajfestés, hajmosás bizony elmaradt.
Ráadásul a számítógép is megmakacsolta magát, és nem óhajtott működni.
Mikor is mondja be az unalmast, ha nem most?
Így aztán,- mivel a mobilnet néhány napon belül lejár, Zoli összebarkácsolta a nagy monitort a lap-toppal, meg a nagy billentyűzettel UPC-re. Csak sajnos a lap-topra nem vezettem át a telefonkönyvet, a mobilomban meg természetesen csak mobilszámok vannak...
Így aztán, mivel Zoli nem lesz itthon, nem tudtam fölhívni Évát, (hogy nézzem meg a telefonkönyvben?-sajna az asszonynevét nem tudom) hogy jöjjön el velem nov. 6.-án "A feleségem története" című előadásra a Magyar Színházba. Van ugyan mozgássérült bejáró, ahol Mocival be tudok jutni, de így az egyik jegy elveszne. Klárinak nincs autója, hogy együtt menjünk, és nekem ne kelljen sötétedés után vezetnem. Anna dettó.
A taxi meg többe kerül, mint a jegy.
******************************************************************
Jaj, és majd elfelejtettem: valószínűleg már Babos hegyen belemehetett egy patkószög a bal hátsó kerékbe. Lassan engedett le, Zoli csak a Tesco parkolójában állapította meg, hogy ez bizony defekt. Mondta, hogy már a hazaút közben is érezte, hogy valami nem stimmel. Nem volt kedve ott a parkolóban kereket cserélni, így aztán fullra pakolt autóval hazajöttünk.
Itthon nekiállt a nyári gumikat télire cserélni. Legalább ez is megvan.
kipakolni, de most jön ki rajtam a fáradtság, szóval ruhák, cipők még nagy káoszban leledzenek.
Gyakorlatilag még csak a fűszereket, késeket, krumplihámozót, hagymafogót, stb kerestem elő. Egész délelőtt "csavarogtam", rengeteg elintézni valóm van most. Hajmosás holnap reggelre halasztva, festés, ha majd az infúziókúra véget ér.
Mindenesetre a szülinapomra azért rendbe kell tenni a fejemet.
A mellettünk levő kínaiban pocsékul főznek, így aztán fejtett bablevest főztem sok-sok zöldséggel.
Kell a mélyhűtőben egy kis helyet csinálni. Onnan a bab, és a friss zöldséget is minél hamarabb el kéne használni.
Az én drága fiacskám maximumra csavarta a hűtést, így a múlt héten fölkerült zöldségek vacogtak benne.
Doni begyűjtötte az ágyamra a múlt télen eldugott csontokat. mielőtt leköltöztünk, volt egy nagytakarítás, és találtunk is sokat, de ezek szerint nem mindet.
Mikor kész lett a leves, felágaskodott a térdemre.
A "Mutasd meg, mit akarsz?"-felszólításra határozottan vezetett a tűzhely elé, és áhítattal nézett fel a fazékra.
Bár még forró volt, telemertem a tányérját, megjegyezve, hogy várd meg, míg kihűl.
Úgy őrizte, hogy még rám is rám mordult, mikor elmentem mellette. Az utolsó cseppig kinyalta, és mutatta, hogy kérne még egy adagot. Persze nem kapott. Amilyen csalódott képet tud vágni... hát azt videóra kéne venni.:)))
Tegnap hajat mostam a kádban, és fel sem tűnt, hogy nem kell kivennem a mosógép kifolyócsövét.
Ma reggel aztán betettem az első adag mosást, és mint aki jól végezte dolgát, mentem a dolgomra.
Persze hogy tudtam, hogy amíg én Babos hegyen voltam, a férjem, meg a fiam lecipelték hozzám anyósom mosógépét. Az enyém meg, alkatrésznek ehhez a garázsban landolt.
2 óra múltán megyek be a fürdőszobába, hogy kivegyem a tiszta ruhát. Csak ekkor jutott eszembe, hogy még senki nem mosott vele, így a cső szépen a helyén, no, nem a kádban...
Még szerencse, hogy a lefolyóm jól működik, így csak kevés vizet kellett felitatnom.
*********************************************************************
Tegnap valamivel 11 előtt értünk haza egy vendégségből, ahol igen kellemes órákat töltöttünk.
Hazaérve Zolinak alig fél órája maradt arra, hogy a számítógépből elővarázsolja, és kinyomtassa a telefonkönyvemet, és még arra is volt ideje, hogy a Róka mellé kerítsen nekem egy Safarit is. Erre a Róka is elszégyellte magát, és elkezdett ő is dolgozni. Ennek nagyon örültem, mert őt már megszoktam, és én egyáltalán nem szeretem a változásokat.
Még épp elérte az utolsó villamost, hogy ne kelljen gyalogolnia hazáig.
*******************************************************************
Szerencsésen elértem Évát is. Boldogan jön velem a színházba.
Szóval ez a gond is megoldódott.
Színház előtt, meg után is lesz időnk csevegni. Másfél éve, hogy nem láttuk egymást. Egyszóval téma, az lesz bőven.
Tegnap kimentünk anyuékhoz a temetőbe.
A borostyán már annyira benőtte a sír fedelét, hogy mikor majd újra kilátogatunk, vinnünk kell metszőollót, megregulázni. Így aztán a fenyőágak, amiket Babos hegyről elfelejtettünk hozni, egyáltalán nem hiányzott. A nagy állókoszorún úgyis van elég fenyőág.
Kint, a sírnál egyáltalán nem tudok beszélgetni velük. Nem érzek semmit. Egyszerűen gondolattalanul teszem a dolgom. Elrendezem a (selyem)virágokat a vázában- mert nincs annál szomorúbb látvány szerintem, ha halott virágok vannak egy síron. A koszorú az más. az tobozokból, nemes fenyő ágakból, száraz virágokból készül.Tavaszig pompázik a síron.
Szedem le a ráhullott leveleket, a földes vályúba ültetett sziklarózsák közül kihúzkodom a gazt, Zoli elgereblyézi a földet a sír körül, meggyújtja a mécseseket. 1 órát sem töltünk ott.
Sokszor elcsodálkozom, hogy akik csak évente egyszer, halottak napjára mennek ki a szeretteikhez, mi a fenének veszik azokat a nagyfejű, vágott krizantémokat, amik másod-harmadnapra már le is hervadnak?
*******************************************************************
Pénteken főztem egy fazék marhagulyást sok-sok zöldséggel. Szombaton, és ma is ez volt az ebéd egytál- ételként. Nekem még maradt holnapra is.
Megérkezett az új Panasonic telefonom is. A régi is jó tulajdonképpen, csak már egyáltalán nem látszik a kijelzőjén, hogy milyen számokat ütök be, no meg már réges-régen nem tárcsázza az elmentett telefonszámokat.Igaz, 14 éven keresztül szolgált. Mindig féltem, hogy olyankor adja be a kulcsot, amikor Zoli épp nincs itthon.
Csak az zavar enyhén, hogy naracssárga alapon jönnek ki a fekete számok. No, majd megszokom.
*******************************************************************
A TV-Schop üzletében vettünk elektromos rágcsáló és rovar riasztó készülékeket.
Elméletileg 230m2-en hatásos.De falakon keresztül nem megy át. Kíváncsi leszek, kiírtja-e majd a molyokat. Évek óta küszködünk már velük. Még a szattyánbőrre festett ikont is kikezdték.
*******************************************************************
Megpucoltam, és lefagyasztottam 2 kis zacskó zöldséget. Még 2-3 ilyen adag fér a mélyhűtőmbe.
Igyekszem még 1-2 kilót megenni, de még legalább 20 kilót kéne elajándékozni.
Ezek nem tárolhatók sokáig, mert gyakorlatilag újzöldságek. Elég körömkefével megkefélni őket.
Ajjaj, még itt van 3-4 kiló csipkebogyó is, amiből illene lekvárt főzni, de keddtől minden délelőtt kórházban leszek, és az infúzió-kúra nagyon meg tud viselni. Ráadásul most egy távolabbi kórházba kell mennem.
******************************************************************
Majdnem elfelejtettem: a kőbányai piacon vettem fél méternyi (14 kötet- több, mint 7000 oldalnyi) könyvet gyakorlatilag egyetlen (4000Ft) áráért. Most bő egy évig lesz mit olvasnom. Pláne, hogy Zoli is hozott haza 9 kötetnyi bestseller könyvet. Valaki letette a házuk papírgyűjtő kukája mellé.
Lassan a kiolvasott, de nem a szívemhez nőtt könyveket át kéne szállítanom a könyvtárba. Hadd olvassa más is, no, meg a könyvtárnak is legyen némi pénze belőle. Már mindenütt könyvek vannak a Könyvszekrényen, és a könyvespolcokon kívül is: a garázsban egy egész szekrénnyel,fent a gardrob szekrény alja is tele, az agynemű tartó tetején is stócokban állnak, no meg most már a földre is jutott belőlük. A baj csak az, hogy én egyedül 10 fordulóval sem tudnám elvinni a feleslegesé vált könyvek negyedét sem. Megintcsak Zoli segítségére szorulok.
Márciusban egyedül az a nővér nem tudta 1 szúrással beadni az infúziót, aki már régről ismert, és félt az ereimtől.
Ma 9-re mentem az Uzsokiba. 11-kor már be is hívott a kimondhatatlan nevű doktornő.
Hát, igen, az első nap minden kórházban ilyen döcögve indul.
Most nem Notropil, hanem Trentál. 2 ampullával kezdtünk, 5-ig megyünk fel, és csak 5 alkalommal kell bemennem.
A nővérkét nem izgattam azzal, hogy rosszak az ereim. Úgyis kiderül, ha kiderül. Csak annyit mondtam, nagyon mélyen találja. 1 szúrás, semmi vájkálás. Ő is csak annyit mondott: jesszususom, milyen csomós. No, igen, többszáz infúzió ment bele.
Nagyon elszoktam már a fél literesektől. Évek óta már, csak 1 decit töltenek belém.
Majdnem 1 órába telt, amíg lefolyt. Nem baj, legalább jól átmossa az ereket, meg így, hogy hígabb, nem is volt akkora lórugás. Nem vitte a béka feneke alá a vérnyomásomat, mint máskor.
A régi, kedvenc dokim is visszajött, csak ő Alzheimer kórra specializálta magát.
Akármennyire is imádom, nem szívesen kerülnék a kezei közé :)))
Végül betértem a kedvenc kínaimba. Változatlanul jól főznek. Bár átvennék ezt is, amelyik mellettünk van.Mint mindig, most is erős-savanyú levessel kezdtem, és fél adag nyolckincsmártást ettem. Alig tudtam leszuszakolni. A rizsből maradt is.
Holnap viszek magammal fagyis dobozt, és a maradékot hazahozom. Azt hiszem, 2 féladagot veszek. Kiélvezem, hogy most nincs időm főzni.
Jó-jó, szeretek főzni, de fél évig nem ettem kinait, és nagyon szeretem, még a büféset is. Az igazi éttermiről nem is beszélve, bár azt ritkán engedem meg magamnak.
Régen azt hallottuk a kínaiakról, hogy csak 1 marék rizs a napi betevőjük.
Akkora adagokat adnak,és nem csak rizsből hogy ember legyen a talpán aki megbirkózik vele.
A szülinapomra viszont a Wasabi futószalagjához foglaltam asztalt. Ott meg épp az a jó, hogy sokféle falatkát lehet kóstolni csészealjnyi tányérokon. Juj, már alig várom a kagylókat különböző szószokkal, rákokat, meg egyéb ínyencségeket. A fiúknak, mert persze őket ültetjük a szalag mellé, lesz bőven lekapkodni valójuk. Persze azért csevegésre is használjuk majd a szánkat.
A többi barátnő 1-1 délutánra 1-1 teára- süteményre... Érdekes, hogy nekem szinte csak olyan régi barátaim vannak, akik egyáltalán nem jönnek ki egymással. Képtelenség egy asztalhoz ültetni őket, mert tutira percek alatt kitör a balhé, és nekem kéne a villámhárító szerepét játszanom. Így inkább egyesével. Addigra talán rendet tudok teremteni a lakásban is.
Csak decemberben kezdek majd összepakolni a 3 hetes Mofettás kalandhoz. Idén Kovásznát, vagy Szovátát szeretném kipróbálni.
Az a tervem, hogy ezúttal ott töltöm a Szilvesztert.
Mert itthon, hosszú évek óta egyedül, a TV-t nézve...
Idén mást akarok.
hogy ne menjek ki ma a piacra.
Olyan rég voltam utoljára...
Csak egy kis marha leveshúst szerettem volna venni...
És akkor megláttam:
-gyönyörű bőrös kacsaháj...
-Bár csak a kórház után akartam, de ennek nem lehetett ellenállni.
Csak 450 Ft volt kilója. Vettem belőle 2 kilót.
De most már igazán irány a marha leveshúsért...
És akkor megláttam:
-gyönyörű, vastag, húsos oldalas. Maga a tökély, és csak 980 Ft kilója.
Nem lehetett neki ellenállni, de tényleg. Vettem belőle.
No, meg megvettem a leveshúst is...
Így aztán nem mentem a kínaiba.
Tekertem haza ezerrel.
Reggel éhgyomorra mentem a kórházba. Gondoltam, kibírom míg lefolyik az infúzió, aztán irány a kínai.
A piac csak hirtelen ötlet volt.
De ennyi kajával a kosaramban, kihagytam az éttermet, és hazafelé vettem az irányt
Betettem a husit a sütőbe, és bekaptam néhány kekszet.
Sajnos, ha be van kapcsolva a sütő, főzni nem lehet, mert elalszik a fölső gáz, viszont a sütő melege miatt nem zárja le magát...
Tényleg megérett már a cserére.
Jó, hogy vettem a kacsabőrt, mert a zsírt, szinte mindet elhasználtam az oldalashoz.
A mangalica zsírom már Babos hegyen elfogyott, így az oldalas kacsazsírban sült. Előtte viszont fél liter sörben párolódott. Isteni, porhanyós lett. Káposztalevélen sült kenyérrel dugig jól laktam belőle.
Holnap készítek majd hozzá salátát is.
Nem fogjátok kitalálni, miből.
Sárgarépát, és gyökeret karamellizálok pálmacukron, kevés balzsamecet,pár csöpp szójaszósz, lime, citromhéj, lehelletnyi darált szegfűszeg fahéj, és bors, no, meg persze sok apróra vágott friss petrezselyemzöld.
No, meg ezúttal krumplipüré. Éva miatt nem merem kecsketejjel készíteni, így csak vaj megy bele.
Holnap a kacsazsírt is kisütöm. Mire Zoli hazajön Párizsból, lesz finom kacsa tepertő is.
Szombaton megfőzöm a levest is, infúzió után. Aztán színház előtt, vagy után eszünk belőle Évával. Kíváncsi leszek, hogy ízlik majd neki a répasaláta :)))
Éva pénteken hívott, hogy ne készüljek ebéddel, hanem színház után ő hív meg magához vacsorára.
A színdarab- hát az szörnyű volt. Alig vártam, hogy végre szünet legyen- ehhez másfél órát kellett végigülni - aztán Évával tökéletesen egyetértettünk abban, hogy a második felvonásra már nem ülünk vissza. Ahogy láttuk, elég sokan döntöttek így. Ennél mi sokkal jobban szórakozunk egy jó kis beszélgetéssel.
A fokhagymakrémleves nagyon finom volt.
A juhtúrós sztrapacskánál igazán nem ő tehetett róla, hogy nem kapott rendes juhtúrót, csak valami irtó sós krémes izét,műanyag hurkába csomagolva- mint a krémsajtok.
De azért így is finom volt.
Sokáig beszélgettünk. Elég későn hozott haza. Megállapodtunk, hogy ezentúl gyakrabban kerítünk sort ilyen traccspartikra.
Mielőtt elindultunk a színházba, nekem hányinger-csillapítót kellett bevennem. Nagyon elszoktam már a tömény zsírszagtól, még akkor is ha az kacsazsír. Pénteken nem sütöttem ki rendesen, mert akkor is felfordult a gyomrom. Így aztán szombaton még visszatettem sülni.
Ma megkóstoltam a töpörtyűjét. Ennyire finomra még sosem sikeredett.
Este viszont nem sikerült visszakapcsolnom a mobilomat. Valahogy átállította magát Vodafonról T-mobilra.
Gőzöm nincs, mit bénáztam el.
Hétfőn izgulhatok, hogy nem alszom-e el, mert rajta kívül nincs másik vekkerem.
Szerencsére Zoliék már hétfőn este itthon lesznek.
Szegény fiamra ráhoztam a frászt.
Zuhogó esőben iderohant: mert a mobilom ki volt kapcsolva...
a vonalas meg órák óta foglaltat jelzett.
Pikk-pakk bekapcsolta.
És az új telefont meg letette.
Nem tudtam, hogy beszélgetés után nekem is le kell tennem.
Fura...
A másik, ha visszatettem a tartóba, automatikusan kikapcsolta magát.
Az, mondjuk igaz, hogy mikor utoljára beszéltem rajta, letettem magam mellé az asztalra, aztán odavittem az ágyikómhoz, hogy ha Zoli netalán hívna, kéznél legyen.
Ma már kivételesen este 7-kor lefeküdtem, és rögvest el is aludtam.
Még szerencse, hogy ez akkor történt, mikor már hazaértek, és nem pénteken, mikor utoljára beszéltünk. Mert akkor szerintem azonnal felült volna az első repülőre.
Nem óhajtott működni a számítógép, így az asztalon enyhe káosz:
Zoli összekapcsolta a lap-topot a UPC-vel, a nagy monitorral, és a billentyűzettel.
Egy darabig ilyen volt a felállás . Az eredeti, fekete billentyűzet nem passzolt a lap-tophoz... Szerencsére.... Nagyon utáltam. Az is ott van a monitor előtt.
Most már úgy, ahogy működik a nagy számítógép is, bár megőrülök a lassúságától, az időnkénti makacskodásától: olyankor: Ctr-Alt Gr-Delete -firefox kiiktat...
Újra kéne telepíteni, de az nagy munka, Zoli most nem vállalkozik rá. Ergo: marad a szenvedés. A kikapcsolása is idegborzoló, legalább 5 perces "szórakozás".
Ezt a részeges paradicsomlevet már nem is tudom, mihez használtam föl rögtön a megérkezésem után.
Nem röhögni: a maradékot forrón töltöttem a műanyag Merlot boros palackba.
Mikor otthagytam Babos-hegyet, ott még szinte minden fa lombja harsány zöld volt.
Hazaérve igazi őszi színeket találtam.
Nem mondom, hogy nem gyönyörködtem benne.
Mostanra már lehullott az összes vadszőlő levél.
*********************************************************************
Mára vadast főztem.- muszáj a zöldségeket felhasználni. Még mindig rengeteg van belőlük.
És ha már főztem, játszottam is az étellel kicsit.
Ma le akartunk foglalni Kovásznán 3 hétre hotelszobát dec 18-jan.8 közöttre.
Úgy terveztük, hogy 16-án indulunk, január 10-11 körül érünk haza. Közben elidőzünk odafelé Nagyszebenben, hazajövet Aradon.
Azon még csak mosolyogtunk, hogy Románia autóútjain a megengedett sebesség 90km/óra, de 50km-es átlagsebességnél ne számoljunk többel, mert az utak állapota...
De mikor végigtelefonáltunk néhány szállodát, ahol közölték, hogy december elején-közepén bezárnak, és csak január közepén-végén nyitnak csak ki...
A 3.-nál már gyanút fogtunk, és megkérdeztük, hogy tudnak-e ajánlani olyan szállodát...
Nemleges választ kaptunk.
Azt ajánlották, hogy érdeklődjünk magánszálláson, ill. panzióban.
Majd hívtuk a Mofettát: dec. 20 és jan 10 között ők is zárva tartanak.
Elképesztő!
Én még ilyet nem hallottam.
Mert az a szálloda, ami fűtés híján csak nyáron üzemel, az rendszerint szeptember végén bezár, és csak április végén nyit.
No, de ami december közepéig várja a vendégeket, és februártól megint, ott ugye kell lennie fűtésnek.
Szerintem ünnepek körül az itthoni, meg a nyugati szállodák felárral dolgoznak, akkora az érdeklődés. Pláne szilveszterre.
No, mindegy...
Ezúttal is itthon köszöntöm majd az Újévet.
Egyébként a Mofetta igen olcsó. Napi kétszer 20 perc 400Ft. Így 10 nap is bőven elég lenne. De ha már egyszer megteszünk oda-vissza 1600km-t, ráadásul Zoli kétszer teszi meg ezt a távot, érthető okokból:
Először is- nincs ennyi szabadsága; másodszor- a szilvesztert- érthető okokból- nem az anyjával tervezi eltölteni.
És még azt is megtudtuk, hogy a határ közelében érdemes jól megtankolni, mert a benzin ugyan olcsóbb az itthoninál, de a minősége gyenge.
Bár ki tudja... Ez magyar információ.
De azért nem tántoríthatnak el.
Január közepe-vége felé kimegyünk, ha nem lesz ítéletidő.
Végső megoldásként még mindig ott van Mátraderecske :)))
Már kézítettem marhahúslevest rengeteg zöldséggel; répasalátát az oldalashoz, legutóbb meg vadas szószt legalább 1 kiló zöldségből. Ma délben az is elfogyott.
Már nincs több ötletem, viszont van legalább 10 kiló zöldség a hűtőben.
Valami ötlet kéne, hogy mit főzzek velük-belőlük.
Kedves Érdeklődők!
A linkjeim között legalul szerepel Sachs Henrietta természetgyógyász web oldala, ahol az elérhetősége is szerepel. Én tőle kaptam a krémeket.
Sajnos , ha a 2006-os bejegyzésemhez írnak kommentet, előfordulhat, hogy nem veszem észre.
hogy a barátnőm ma délelőttre jelentkezett be.
Épp minden készen állt a franciasaláta készítéshez. Szerencsére még nem ütöttem föl a tojásokat, amikor csörgött, hogy olyan szép az idő, hogy menjünk ki a ligetbe sétálni. Másfél óra múlva találkozzunk a trolinál.
Nosza, minden vissza a hűtőbe, gyors öltözködés, még egy kis blogolás is belefért az időmbe...
Csekélyke 3 óra múlva keveredtem haza, alaposan elfáradva. Pedig többnyire csak ücsörögtünk a padon, mert neki meg a térdei fájnak rettenetesen. Mindkettő be is van fáslizva.
9 hónapja találkoztunk utoljára, úgyhogy volt bőven beszélgetni valónk.
A főzés ezek szerint estére marad.
Most nincs erőm nekiállni, de még csak levetkezni sem, így aztán lerogytam a gép elé.
Már tegnap este sem éreztem túl jól magam, de azért elkészült a nagy mű.
Friss petrezselyem híján a díszítés elmaradt. No, meg ugye csak magamnak készítettem.
Akkor meg minek az a nagy fakszni?
Betettem a hűtőbe, ahol reggelre fantasztikusan össze érett.
Csütörtökre már nagyon beteg lettem.
Köhögés, tüsszögés...
Jóízűen falatoztam a salátából, aztán egy óra múlva minden kijött.
Teát készítettem magamnak, kivételesen mézzel. Az meg marta a gyomromat, de ki is jött. Csakúgy a Neo Citrán.
Forró húslevest kívántam volna, persze nem volt, így Maggi kockából főztem, sok - sok petrezselyemzöldet morzsolva bele. 3 bögrével is megittam belőle. Jól esett. Rendbe is hozta a gyomromat, de enni azért csak este mertem: azt a 3 szem sajtosrolót, amit hazahoztam.
A pénteket is ágyban töltöttem Aszpirin, Robitussin, és Neo Citrán, és egy könyv társaságában. Este azért bekevertem jókora adag fasírtot, így ma ez lesz az ebéd. Zoli is nyűglődik, ugyanezekkel a szimptómákkal, de neki, szegénynek még dolgoznia is kellett. Úgyhogy a Stali féle pasta jövő vasárnapra marad.
Még jó, hogy kisütöttem belőle 3 kis gombócot, mert kiderült, hogy kifelejtettem belőle a sót :)))
azokat, akik még nem mentek nyugdíjba.
Remélhetőleg ez ügyben nem nyirbálják meg az Alkotmánybíróság hatáskörét.
Ez már tényleg nyílt fenyegetés, amit most a dolgozókhoz intéztek.
Nem örültem, mikor2/3-os , azaz kontroll nélküli teljhatalmat kapott a Fidesz.
Zoli nem értett velem egyet, de most úgy tűnik, mégis nekem lesz igazam.
A régi rendszerben csak egyetlen Párt volt a Parlamentben. Most 3 van, mert ugye a Kereszténydemokraták nem önállóak, no meg egyébként is a Fidesz seggét nyalják.
Nincs ez így jól, nagyon nincsen jól.
Újra visszaléptünk az egypártrendszerbe.
Igaz, a kötelező magánnyugdíj-pénztári tagsággal sem értettem egyet, már akkor is azon a véleményen voltam, hogy sok pénztár működési költsége sokkal több, mint eggyé...
Inkább az önkéntesre szavaztam volna már akkor is: aki akar, fizesse a bére bizonyos %-át, vagy meghatározott összeget, és az szerint kapjon nyugdíj-kiegészítést.
No, de az én agyamból hiányzik 1 diónyi rész. :(((
Már legalább 5 éve, hogy nem vagyok közös képviselő. Minden évben újra és újra közlöm az EON-nal, hogy már nem én vagyok a közös képviselő, és az újnak is elküldtük a kitöltött, aláírt nyomtatványt, hogy írja alá, és küldje tovább. Persze szart rá. Pedig nem az ő pénzéből kell fizetni az áramfelhasználást, hanem a ház számlájáról.
Erre most nekem küld utolsó figyelmeztetést egy behajtó cég: ha nem fizetek 5 napon belül, megkeresik a bankszámlámat, - persze nem a házét, hanem az enyémet, és inkasszálnak.
Jó kis szülinapi ajándék!
Nemhogy kikapcsolnák a házban az áramot. Akkor tuti, hogy a lakók kérdőre vonnák azt az átkozott nőszemélyt.
Minden évben fölszalad a vérnyomásom, amikor megkapom a számlát, szkennelem, és elküldöm R-nénak. Első évben még csekkestől ajánlva küldtem a címére. Persze nem fizette be. Akkor még nekem is küldött, kb tizedszeri sürgetésre egy összetákolt elszámolást. Persze nem lakásokra lebontva, csak összköltséget.
Első évben, mikor jött hozzám a Banktól a megkeresés, hogy nem tudják levonni a havi számlavezetési díjat, mert le van nullázva, azt mondta a telefonban,-mert persze hülye fejjel felhívtam, és nem mailben kerestem meg, - hogy persze, kivette az összes pénzt, és azóta nem érkezett be új. Hát ez érthető, mert nem készített előzetes költségvetést, nem küldött ki befizetési csekkeket. Akkor hogyan is érkezett volna pénz a számlára?
Átadtam neki az összes sárga csekket, meg CD-ken az előző évek minden költségvetését, elszámolását, levelezését. No, meg , mindezt papíron is, évek szerint lefűzve.
De ez már tényleg mindennek a teteje.
Már egy kisebb vagyonba kerültek a tértivevényes levelek, a telefonálgatások.
Elátkozom azt a percet, amikor a könyörgésükre nagy nehezen elvállaltam fillérekért ezt a feladatot- mondván, hogy én úgyis ráérek, és még értek is a könyveléshez. (no, ezt persze nem én mondtam).
Nem volt Alapító Okirat- mikor el akartam készíttetni, közölték, hogy ha 30 éven át jó volt így, ezután is jó lesz. Így aztán nem képezhettem felújítási alapot sem, ami, ugye elvileg kötelező lenne.
Nem volt adószámunk sem, amit az OTP állandóan követelt tőlem, no meg az Alapító Okiratot is hiába kérték, mert az sem volt, noha addig meg sem lehet iadni a lakhatási engedélyt. Így aztán nekünk az sem volt.
Beázott a fölső emelet, a fönti lakókon kívül persze senki nem járult hozzá, hogy megcsináltassuk.
A tiszteletdíjam kb 50-100 forintos órabérre jött ki, és rengeteg bosszúságot okozott néhány idős, szenilis lakótárs kötözködése, akik még a bélyegpénzen is veszekedtek, merthogy Pesten belül kevesebbe kerül, mintha vidékre küldöm.
Az egyik egyenesen közölte, hogy följelent az APEH-nál, hogy nem váltottam ki vállalkozói igazolványt, hogy bevallhassam azt a havi 1500 Ft-os nyugdíjon felüli jövedelmet. Bár a minimálnál alig magasabb nyugdíjammal bőven alatta voltam az adófizetési kötelezettségnek. (Ehhez persze a nem létező társasház adószámára, kifizetési bizonylatára is szükség lett volna. - mármint az adóbevalláshoz).
Ez természetesen akkor robbant ki, mikor el akartam készíttetni az Alapító okiratot.
Nem kis pénz, de nekem Zoliék irodája kedvezményesen, lakásonként 10ezerforintért elkészítette volna, mert más ügyvédek ennek minimum 2,5-3-szorosát kérték, mert még csak tervrajzunk sem volt.
Az iroda, ami 30 évvel ezelőtt intézte, régen, jogutód nélkül megszűnt, a tervező már az építkezés legelején meghalt.
Meg persze a javíttatásokról : lépcsőház-világítás-automata,-évente 3-4alkalommal - mert hiába írtam ki, hogy tilos hozzányúlni: -a földszinti lakók egyike lakó 1 percre, a 3.-on lakók 4-5 percre állították át rendszeresen az automatát - és sehogy sem tudták úgy kijavítani, hogy néhány alkalom után ne menjen megint tönkre. Zárható szekrényke ellen meg a többség tiltakozott.
Pedig az egész ház éves közös villanyszámlája nem érte el az évi 2000Ft-ot, ami lakásonként alig több, mint 100 Ft; kerítésfestés; kapujavíttatás; - követelték néhányan a hivatalos számlát - így az mind az én nevemre lett kiállítva - 20, majd később 25%-os Áfával. Mások meg pont azért haragudtak, mert áfás számlát kértem, mikor számla nélkül olcsóbb.
Egyszóval nem volt könnyű.
No, most jól kidühöngtem magam, így le is higgadtam kicsit.
Hát, igen, erre is jó a blog.
És a végén még csak meg sem köszönték a 6-7 éves vesződségemet.
2 család egyenesen gyűlölettel vált meg tőlem. Azt kérték, a lemondatásomra, és az új képviselő megválasztására ne menjek le, mert csak bekavarnék".
Elég volt egyetlen szavazat is, bár 4-en kérték a 14 lakásból az újat, és a lent levő 7 ember egyöntetűen fogadta el az új képviselőt. Így aztán jegyzőkönyvet sem küldött az új képviselő. Ennek a hiányát szívom most. Igaz, se pecsét, se semmi, talán el sem fogadná ez EON.
Érdekes, hogy a két másik cég szó nélkül elfogadta a bejelentésemet, és azóta a csekkeket R-nének küldik.
Most az új közös-képviselőt gyűlölik, és engem sírnak vissza. De hát "késő bánat eb gondolat" .
Nagyon össze-vissza lett ez a bejegyzés, de legalább kissé megnyugodtam.
Zoli szerint ne bosszankodjak... még ha több tízezer forintról lenne szó...
No, de én fizessem az ő számlájukat?
Akkor sem, ha 5 évente csak 6-7 ezer + behajtási költségről van szó. Nem vagyok én Gútnéni.
3 éve szabadultam meg attól az elátkozott 24 négyzetméteres lyuktól, de a bosszúságtól, úgy látszik, már soha.
És csak most fogtam föl, hogy a behajtó cég 25-30%, de minimum 10 maximum 100 ezer Ft eljárási költséget számol föl, amennyiben számláról tudja leemelni.
Amennyiben tárgyi foglalásra kerül sor, akkor az értékbecslő díját is ki kell fizetni, ehhez jön az árverezési költség is:-(((
Jó-jó, ez utóbbi kettő rám nem vonatkozik, mert a számlámon ennél jóval több pénz található.
De a Mester kft behajtási fenyegetése - bizonyos 4-5ezer forintnyi nem valós tartozásomról- a sosem látott termékéről,- aminek az árát kérik tőlem kamatostól, eljárási költségestől - után ez már tényleg kiverte a biztosítékot nálam.
Én nem tudom bizonyítani, hogy nem dobták be a kertembe,- mert a postaládámba biztos, hogy nem fért volna be, - ők nem tudják bizonyítani, hogy megkaptam, mert nem írtam alá semmit...
Szóval most itt tartunk.
Nekik is többször ment tértivevényes levél... Talán jobban jártam volna, ha fizetek, és nem bosszankodom.
Egyébként a vezetékesről mobilomra intézett hívások sokkal többe kerültek nekik, mint az először kért 3ezerakárhány forint. Mert naná, hogy ők is késedelmi, meg ilyen-olyan díjjal növelték az áru nélkül kiküldött csekkeket.
Végül már direkt szóval tartottam őket. Fizessenek minél több telefonköltséget.
Úgy kell nekik.- e akárhányszor hívnak, meg akárhányszor küldenek levelet, bizony mindig fölmegy a vérnyomásom. Pedig a leveleket mindig Zoli vette át, persze tájékoztatott engem is, hogy már megint...
.
Jaj, nagyon-nagyon jól sikerült.
55-ben születtem, és ez volt az 55.
Idén azt mondtam, nem akarok takarítás-főzés után hótt-fáradtan ünnepelni, így a Wasabiba ment a társáság.
Úgy repült az idő, hogy észre sem vettük, de már este 10 óra volt.
És mintha mindenki összebeszélt volna: az ajándékaim idén a kávézásról, és teázásról szóltak.
Kaptam egy álomszép csokrot is. Pont az én ízlésemnek megfelelő, mivel olyan vágott virágot, ami lehullatja a szirmait, nem szívesen viszek be a lakásba.
Valahogy nekem a vágott virág lehulló szirma az elmúlást szimbolizálja, míg a tövén hagyott az újjászületés reményét nyújtja.
A másik ajándék 2 személyes mindennapi használatra szolgáló kávés, teás készlet.
Már előre látom, hogy a kedvencem lesz.
Télen, mikor az ember vacogva tér haza, jó lesz a fagyos ujjaimmal körbeölelve, melengetni rajta, és az ajándékozóra gondolni.
Ünnepi alkalmakon fogjuk majd a tea, vagy a kávé mellé eszegetni ezeket a sütiket:
A bonbonokból -ó, én önző lélek- még Zolinak sem adok.
A sütit már megkóstoltam. Nem olyan, mint a nagyi által készített, - mondhatni, még csak nem is emlékeztet rá,- de ez is nagyon finom.
És végül, többek között ezt a papírvékony porcelánból készült, kézzel festet, 18század végi, vagy 19század eleji 6 személyes japán teáskészletet kaptam Zolitól:
Igaz a képen csak 2 csésze szerepel, kicsi asztalom hülyén nézett volna ki.
Vasárnapi, és ünnepi teázásra való. Ugyan nem kézmelengető, de ezekből a hajszálvékony csészékből a különleges teák sokkal jobban ízlenek.
Összehasonlításképpen:
Ez a régi. Sajnos a 6 csészéből 2 már megrepedt az öregségtől,és már alig merjük használni. És nem készlet, csak csészék. Valami ehhez hasonlót szerettem volna.
Nagy kár, hogy a készletnek is 1 csészéje el van törve, és elég barbár módon ragasztották össze. De amúgy sem teázunk egyszerre 3-4 személynél többen. Többnyire csak ketten a fiammal. A régebbi barátok, ismerősök inkább presszó kávét szoktak kérni.
*******************************************************************
Tegnap már kora reggeltől, szinte egyfolytában csörgött mindkét telefonom, és kerestek skype-on is. Néhányan iwiwen is gratuláltak, bár azt nem igazán szeretem, mert nem az illető gondol rám, hanem a gépe küldi automatikusan a gratulációt.
******************************************************************
Mára K-t várom délután egy kávéra. Ezért aztán az Újbor-és sajtfesztiválra, valószínűleg nem megyek ki, bár tervbe volt véve. Az is elüzletiesedett már - tavaly szabadon kóstolhattunk, idén kóstolójegyeket adnak, ergo nem lehet sokféléből csak 1-1 gyűszűnyit kérni..
Hiába no, idén a Mangalicafesztiválban is nagyot csalódtam. Hiába volt ingyenes a belépő, ha csak vegyes kóstolótálakat lehetett venni, így aztán nem lehetett a különböző termelők azonos termékeit összehasonlítani, mert az sok-sok ezer forintba került volna, és ha az ember csak szalámit akar venni, és a máj, -tepertőkrém -szalonna -nem érdekli, de mégis rásózzák...
*******************************************************************
Anna meg szerdán szokott jönni. Azt hiszem, elcsalom a Műcsarnokba. A Wasabiból hazafelé láttam, hogy most nyílt ott egy új időszaki kiállítás. Ha nem tetszene, legfeljebb átmegyünk a Szépművészetibe.
Ma Zoli vitt el a doppler vizsgálatra, mert nem mertem mopeddel- az autósok még nem szoktak hozzá a síkos utakhoz, meg attól is féltem, hogy nem veszem észre hol vannak nagy úthibák.
Több, mint 1 óra volt a 10 perces vizsgálat, mert nem akartak hinni az eredményeknek.
A főorvos javasolta, hogy feküdjek be, és végezzünk el egy újabb érfestést.
A bal lábam érszűkülete szinte teljesen eltűnt, a jobb is lényegesen javult.
Úgy döntöttünk, hogy hét végén, ha van hely, megyünk Derecskére(volt) Érdekes, hogy nálunk is 17.-én van az utsó kezelés, utána jan. 10.-én nyitnak.
Aztán áprilisban megyünk Szovátára.
1-2 éven belül talán már operálható állapotba kerülhetek- jó lenne a bal lábfejem még egy ín-hosszabbító műtét, meg a jobb csípőmbe protkó.
Most már abban is bizakodom, hogy a bal nyaki artériám sem szűkül tovább. A jobbon már nem lehet segíteni, mert az már 15 éve 100%-ban elzáródott. Az már teljesen össze van nőve. De ha a balba 1-2 éven belül be lehetne egy söntöt ültetni...
Hát, takarítás Karácsony előtt, az már biztosan nem lesz.
Utálok ilyen mocsokba hazajönni, de Tündit azért nem merném felügyelet nélkül hagyni a lakásban.
18, vagy 19-én jövök haza, akkor meg dupla bért kéne fizetni (1000Ft -ot kér óránként) de Karácsony előtti 2 hétben már dupla bér jár. Itt meg legalább 10 órára való takarítani való lenne. Kezelések után pedig legalább 2 hétig hulla vagyok.
Tehát most megint bőrönd bepakolás, Derecskén meg ki, aztán megint be, majd itthon újra ki,- mosás, vasalás, - hogy azután nemsokára újra kezdődjön ez az egész procedúra.
Azután megint ez a körforgás a végtelenségig. Az egyetlen biztos pont, hogy mint a bumeráng térek mindig vissza ide.
Megint fogytam vagy 3 kilót!
Most 71 vagyok cipőstül, pizsamástul.
Éreztem én, hogy minden nadrág le akar esni rólam. Persze azzal magyaráztam, hogy a sok mosástól tágulnak a gumik.
Úgy látszik, a nyári sok-sok zöldség - evésnek most érik be a hatása.
Már csak 9 kilót kéne leadnom.:)))
**********************************************************************
Ma délelőtt a gyógyszereken kívül mindent bepakoltam.
Doninak mindent előkészítettem.
Holnap rengeteg elintézni-szaladgálni valóm lesz.
Remélhetőleg az időjárás is kegyes lesz hozzám, azaz csak hó, nem pedig ónos eső fog esni.
Csak tudnám, mit csináljak a szülinapi csokrommal. Vigyem magammal? Hagyjam itthon? Idáig 2-3 naponta után-töltöttem a vizet a rézvázában. Bár lehet, ha csak 6-7 fok lesz idebent, ő sem iszik annyit.
Jaj, és kezd a 4 tő karácsonyi kaktusz közül kettő bimbókat hozni.
Úgy látszik, túlélték Zoli nyári gondoskodását, pedig egész nyáron nem adott nekik tápoldatot. :)))
Többnyire úgy szokták, hogy ketten Karácsonyra, ketten pedig Húsvétra öltöznek díszbe.
Hallgatom a Szempontban, hogy Lenin szobrokat, festményeket árvereznek el.
Nos, én meglepődve tapasztaltam, hogy legalábbis egy településen, Mátraderecskén van ilyen nevű utca, és nekem történetesen épp itt van a szállásom: Lenin utca 1.
Valahogy itt felejtődött ez az utca a múltból, -ahogy a szobrok is a hivatalok pincéiben, padlásain,- helyesebben elfelejtették átnevezni :)))
Azt hittem hogy a neten rosszul írta be Béres úr, de amikor a telefonban is ezt az utcanevet mondta...
Utóbb nézelődtem a neten, és érdekes módon sok Lenin utat, utcát találtam.
*****************************************************************
Hétfőtől meg egy katolikus pappal, és az unokaöccsével fogok egy lakásban lakni. Ez is újdonság nekem.
Még sosem laktam pappal egy fedél alatt -kíváncsian nézek elébe, milyen lesz egy asztalnál ülni vele, talán dominózni is, és együtt járni a Mofettába.
/Bár tévedek, mert huszonéve lakott nálunk néhány napig egy református lelkész. De ők családot alapíthatnak, úgyhogy teljesen mások. Utolsó nap vásárolt is a feleségének margarétát, meg mi is letaroltuk rózsáinkat, és elküldtük neki.
Ugyanis kb 30 éve a Balatonnál kérte meg a felesége kezét, és üzletben vett csokor margarétával kérte meg Margaret kezét. Nekem föl sem tűnt, hogy az NDK-ban nem voltak virágboltok./
Tulajdonképpen neki kellett volna megkapnia az én szobámat az ajtó fölötti Jézussal, no meg a dupla ágy fölötti Szent család festménnyel.
Az ő szobája sokkal szegényesebb. 2 keskeny ágy van benne, szekrény, éjjeliszekrény, 2 ócska szék, és persze TV.
Az én szobámról, meg a társalgóról sok képet készítettem. Majd otthon megmutatok belőle néhányat. Gyönyörű.
Reggel 9-kor ballagtunk Icával az ovi felé, mikor megszólalt a mobilja. Sokáig hallgatta, aztán jobbulást kívánt. A pap volt az. Sajnálja, de nem tudnak jönni, mert az unokaöccsét kórházba vitték. Épp bent van CT-n, addig telefonált.
Megbeszélték, hogy az unokaöccs 6-ra megy érte a parókiára, és indulnak föl a Mátrába.
Azt hitte, elaludt, ezért rácsörgött, de nem vette fel a telefonját. Rossz érzés kerítette hatalmába, taxiba vágta magát. A parkolóban ott állt az öcsi autója. Csöngetett, de erre sem volt reakció. Találomra megnyomott egy másik kapucsengőt, felrohant az első emeletre, de akkor már biztosra vette, hogy nagy baj van. Hívta a mentőket, beszélt a rendőrséggel is, akik hoztak lakatost, és feltörték a zárat. Az ágy előtt hevert eszméletlenül az öccs.Magához térítették, de mindkét oldala lebénult, és beszélni sem tudott.
Ha nem ma akartak volna indulni, akkor eszébe sem jut, talán 2-3 napig sem, hogy felhívja.
Így aztán nem lesz lakótársam, ha csak véletlenül be nem esik valaki, aminek csekély a valószínűsége. Itt is egyedül lakom, ahogyan otthon is. Tavaly annyira jó volt, a másik házban a tulajékkal, meg egy szintén vendég házaspárral. A Mofettában meg, akik velem fürdőznek, és szimpatikusak is lennének, holnap jönnek utoljára. Ők csak 5 napra jöttek, napi 2*20 percet ülnek a Mofettában, így csak 4 éjszakát kell itt tölteniük, mert ugye az egészben a szállás kerül a legtöbbe. Bár szerintem úgy kevésbé hatásos. No, meg azt mondja az orvos, évente kétszer 15 kezelés (napi 1 alkalommal, speciális gyógytornával a leghatékonyabb.
Igaz, Szovátán én is 2-szer megyek majd naponta, viszont 2 hétig maradok. Az 20 alkalom, mert ott szombat-vasárnap szünet van, viszont délelőtt, és délután is nyitva vannak. Mert 2 kezelés között minimum 3 óra szünetet kell tartani.
Egerből jön 2-3 csoport is, de őket azonnal szállítja is vissza a busz.
Én 9-kor indulok, fél 10-től ülök a széndioxidos-radonos gázban, valamivel több, mint fél óra pihenés, fél 11-től 11-ig egyéni torna (a csoportos nekem nem való), aztán pici pihenés, öltözés után ovi. Kb 12-re haza is érek, itthon ebéd után 1 óra pihenés, aztán Mocival le a faluba. A kocsma előtt leteszem Mocit, betérek 1 deci vörös borra és kb egy-másfél óra séta. Majd a kocsmában ismét 1 deci bor, és 1 pogácsa mellett fél órás beszélgetés az ottani állandó vendégekkel, és még sötétedés előtt haza kell érni.
Ja, az ovi. Onnan hozzuk a kaját.
A háziak saját maguknak is ott fizetnek elő, csak hét végén főznek, így tavaly nekünk is hozták.
Pénteken grízgaluska leves, és paradicsomos káposzta volt 3 szelet hússal. Azt én vasárnap ettem meg.
Ma karalábéleves , és paradicsomszósz 6 db fél-öklömnyi húsgombóccal, amiből nem spórolták ki a húst, viszont krumpli az nem volt. Inkább adtak volna feleennyi gombócot, és hozzá főtt krumplit.
Gondolom, 3 ovis adagot adnak, mert a leves is bő 3 tányérnyi. Csak meg kell kissé fűszerezni. A káposzta tökéletes volt, de a paradicsomszósz iszonyúan édes. Nem győztem bele ecetet, meg borsot tenni.
*****************************************************************
Szombaton Mofetta után elmentünk Egerbe. Gyönyörű volt ott a karácsonyi vásár.
Élőben operaénekes dalolt. Gyönyörű áriák, operett dalok, előtte, utána nem őrült erősítéssel fülrepesztő techno-zene,(ami tavaly a Kossuth térről fél óra után hazazavart) hanem gyönyörű régi melódiák, és semmi bóvli. Vettünk magunknak 1-1 pár bőrkesztyűt, Zolinak elegáns fülvédőt, 1 vágódeszkát, nekem 2 Fekete István novellás kötetet, 2 új Nemere könyvet, no, és Pannusnak csokoládés könyvet. Mivel bonbonok voltak rajta, azt hittük, a bonbon készítésről szól. Itthon belelapoztam, van benne néhány recept, de inkább csokitörténelem.
Sajnos elfelejtettem lehozni a kábelt, amivel a gépről fel tudom tölteni, de szóltam Zolinak, hogy hét végén hozza le. Remélem, nem felejti el.
November 29-én a doppler vizsgálat hihetetlen javulást mutatott ki.
Igaz, már előtte is voltak árulkodó jelek, de nem igazán akartam elhinni.
Úgy látszik, én már magamnak nem, csak a gépeknek hiszek?
December 4.-én mindenesetre megint Mátraderecskén találtam magam.
Hét közben elég, ha 6-kor kelek.
kávézás közben pár percem még jut a Netre is. Aztán az egész napom úgy elszalad, hogy mire feleszmélek, már késő este van.
De azért szombatonként így is eljutottunk Egerbe. Muszáj volt kétszer menni, mert 1 délután nem elég mindent megnézni. Pláne, hogy Karácsony előtt sok-sok rendezvény is van, amit ugye nem szabad kihagyni.
Tegnap Zoli lehozta a fényképező feltöltő kábele helyett a telefonokét. Kiderült,-én persze nem tudtam, hogy a lap-topba a fényképező memória kártyáját be lehet tenni.
Így 2 mobilról, és az én fényképezőmről is is feltöltöttük a kb 300 db képet.Csak győzzem válogatni.
Nosztalgiát érzek a régi, filmtekercses fényképezők iránt. Azzal csak a tényleg fontosat tudtuk csak lekapni, mert a film is, meg az előhívás is drága mulatság volt. Most meg szortírozhatok :-(((
Azt hiszem a lakással kezdem:
és
November 29-én a doppler vizsgálat hihetetlen javulást mutatott ki.
Igaz, már előtte is voltak árulkodó jelek, de nem igazán akartam elhinni.
Úgy látszik, én már magamnak nem, csak a gépeknek hiszek?
December 4.-én mindenesetre megint Mátraderecskén találtam magam.
Hét közben elég, ha 6-kor kelek.
Kávézás közben pár percem még jut a Netre is. Aztán az egész napom úgy elszalad, hogy mire feleszmélek, már késő este van.
Mofetta-pihenés-csoportos torna-jáde köves ágy-masszírozás-egyéni torna-oviból kaját elhozni, pihenni, sétálni, és már vége is a napnak.
De azért szombatonként így is eljutottunk Egerbe. Muszáj volt kétszer menni, mert 1 délután nem elég mindent megnézni. Pláne, hogy Karácsony előtt sok-sok rendezvény is van, amit ugye nem szabad kihagyni.
Tegnap Zoli lehozta a fényképező feltöltő kábele helyett a telefonokét. Kiderült,-én persze nem tudtam, hogy a lap-topba a fényképező memória kártyáját be lehet tenni.
Így 2 mobilról, és az én fényképezőmről is is feltöltöttük a kb 300 db képet.Csak győzzem válogatni.
Nosztalgiát érzek a régi, filmtekercses fényképezők iránt. Azzal csak a tényleg fontosat tudtuk csak lekapni, mert a film is, meg az előhívás is drága mulatság volt. Most meg szortírozhatok :-(((
Azt hiszem a lakással kezdem:
A háló kb 30m2, tele a Béres alkotóházban készüllt szőttesekkel.
és
Ez a kép függ a dupla ágy fölött.
Ez az (azt hiszem görög katolikus) Jézust ábrázoló kereszt? kép? az ajtómat őrzi.
A fényképezéshez le kellett akasztanom.
Szerintem gyönyörű.
No, ez az ebédlő-konyha egyik szeglete. Az ajtó a szomszéd szobába vezet, ami legnagyobb sajnálatomra üresen áll.
Az ebédlő egyik sarkában áll ez a kandalló. Imádom nézni, ahogy játszik benne a tűz.
******************************************************************
És most az egri képekből néhány:
Ez a pincesor egy kis részlete.
Itt igazán érdekesen van megoldva a fűtés.
Véletlenül betévedtünk a cigánytelepre.
Zoli bezárta az ajtókat. Szemből nem mertük fényképezni őket.
hatalmas bugyrokban, a hátukon cipelték a tűzre valót. Előttük kis kocsin is tüzelőt húztak- vontak-toltak.
Különös élmény volt.
Régen két vörös közt egy magyar, ma két Eu-s között egy magyar odafönt, az erkélyen... Mit lehet ehhez hozzátenni?
És lent az utcán már jobb a helyzet? -1 árpádsávos, és 1 magyar...
No,de nem akarok politizálni...
Ezt csak azért tettem ide, mert szép.
Ide is lemerészkedtünk.
Moci darabokban érkezett le a lépcsőn.Én viszont, igaz, hogy parázva, de egyedül...
A pincerendszer szinte mindenütt el van öntve vízzel.
Régen itt sok millió liter bort tároltak. Ma már nem lehet, mert betonnal erősítették meg az egészet, és mint megtudtam, azon nem él meg a borpenész.
Bort és bögrét ugyan nem kaptunk a belépti díjért, és a túra is csak 40 perces, de azért semmi pénzért nem hagytam volna ki.
Ha nem is ibolyát szagoltunk alulról, de gesztenyefa gyökerei alatt jártunk.
Itt a cseppkő évente több centit is nő.
*****************************************************************
A második Egerben töltött szombat:
Megleptem magamat 1 új, jó meleg sapkával. Mindkét oldalán 2-2 bojt lóg le.
Zoli a sajátjáról azonnal leoperálta a bojtokat.
Közben a 2 egyforma Nemere könyvből is kicseréltük az egyiket, mert előző héten az eladó véletlenül 2 egyformát tett a zacsiba, és csak "otthon" vettem észre a tévedést.
Ez a panorámakép az egri várból lett fényképezve. Oda Moci nem tudott fölvinni, úgyhogy leparkoltuk egy étterem mellett, a fölfelé vezető útnál. Ott is "ebédeltünk" délután 5 körül. Aztán még csavarogtunk kicsit, és betértünk a Dobos cukrászdába is.
De addigra már annyira átázott a nadrágom, hogy "gyorsan"-azaz "csigatempóban" hazafelé vettük az irányt. Útközben az én nadrágom is szinte teljesen megszáradt.
De azért a forró tea idehaza nem esett rosszul.
és
Bor-kokain-viszki...
Azért ehhez már "pofa kell:
Bocsánatot kérni a "kis kellemetlenségért?...
Ez az ember, bármilyen jó színész is- elmebeteg, vagy nagyon pofátlan...
Igaz, a jó színész kissé őrült is, de ő azért annyira nem jó színész, csak egy felelőtlen, beképzelt ember.
Én már az első balesete után örökre bevontam volna a jogosítványát.
Remélem, tényleges, letöltendő börtönbüntetést kap- a kiszabható maximumot, és nem elit cellában...
mi a különbség a kandalló, és a kemence, vagy a cserépkályha között.
Legalábbis ez a kandalló csak addig ad meleget, míg ég benne a tűz, úgy mint az én babos-hegyi kis kályhám. Vagy csak a samott téglát hagyták ki belőle? De akkor a külső résznek is föl kéne melegednie, míg ég benne a tűz. Valószínűleg rosszul lett megépítve.
Csakhogy ennek a kandallónak nem egy 6 m2-es hálót, hanem egy 25 m2-es nappalit kéne elméletileg befűtenie. Csak du.5-8 között tartózkodom itt, de 25-30 kiló fát eltüzelek benne. Amint leég a tűz, negyed órán belül ki is hűl ez a szoba, pedig rásegítek az én szobám maximumra tekert konvektorával is. Persze így a szobám fullasztóra melegszik, ezért is nyitom csak akkor ki a fürdő ajtaját, miután bevonultam a szobába. 10 perc alatt az is fölmelegszik, mehetek zuhanyozni.
Aztán éjszakára persze leveszem néhány fokozattal, magamra csukom az ajtót, hajnalban megint föltekerem, és a tűzhely mindhárom égőjét begyújtom, majd visszafekszem még egy órácskára. Mire fölkelek, annyira bemelegszik, hogy vastag pulcsiban ki tudok ülni kávézni, és reggelizni. Inkább építettek volna cserépkályhát, vagy kemencét. Azok ajtaját is meg lehet oldani üveggel.
Bár az is lehet, hogy ez rosszul lett megépítve, mert akárhogyan is ég benne a tűz, az oldala még meg sem langyosodik. Állítólag a tetején fújja ki a meleget.
már szombaton este.
Egyész szombaton esett a hó, és Zoli úgy döntött, ne maradjunk vasárnapig.
Nem volt rossz döntés, mert frontos idő volt, és olyankor itt fáj, ott fáj-mindenütt fáj. No. meg tanultunk is a múlt szombatból is. Hóesésben nem jó Mocin ülni, a viharnadrág meg mínuszokban azonnal bekeményedik. Pedig szerettünk volna elmenni Hollókőre, meg Bagolyirtásra is. Mindegy, megyünk mi még Mátraderecskére jövőre is.
Doninak valószínűleg van egy lukas foga, vagy talán íny gyulladása?
Vagy csak Péter rontotta el?
Mert nem hajlandó, csak kézből, rágás nélkül nyelni a kaját.
Hiába no, a nagyszülők többnyire elkényeztetik a gyereket.
No majd meglátom, 1-2 napon belül ki fog derülni.
Semmi, de semmi karácsonyi hangulatom nincs. Holnap azért kimegyek a piacra halért. Filézetteket kell vennem, mert Szentestére Zoli idehozza anyósomat. Tavaly nagyon jó étvággyal ette a halászlét, de nem lenne szerencsés, ha torkán akadna egy szálka. Bár lehet, hogy neki külön főzök bele egy harcsacápa darabot. Az garantáltan szálkamentes. Csak éppen fél kilós egy csomag. Utána gesztenyepüré lesz, Zoli talán hoz bejglit is. Idén, tutira nem kinlódok sütéssel.
A Nati-féle sütiből is van még fél doboznyi. Zoli tegnap este magához ragadta a dobozt, és teába mártogatva ette-ette. No, meg van még a tavaszi kokusz-csókból is. Érdekes, de most még finomabb, mint újkorában.
A fenyő már megvan, már csak talp kell hozzá, mert a régi már eltörött, vagy eltünt?Pedig jó kis tartó volt. Nem kellett a fát farigcsálni, mert 3 csavarral műtödött, és föl sem dőlt mert hehezéket, többnyire sót öntöttünk bele.
Mivel a tavalyi, gyökeres nem élte túl a Karácsonyt, idén másmilyet vettünk.
Valamelyik nap hallottam a Tv-ben, -úgy fél füllel, hogy a tejszinbe pici sót kell tenni fölverés előtt.
Ámulva láttam, hogy állítólag én 2010 nov. 25-én már foglalkoztam ezzel a témával.
Rákattintottam.
Hát aki a "marcipántorta baracklekvárral bekevert habtejszínnel a tetején" receptjére lenne kíváncsi, az alaposon csalódni fog...
Nem is tudom, hogy nevessek rajta, vagy bosszankodjak miatta.
Nem is tudom, mi volt ez: áldozatvállalás? jócselekedet?
Emi néni mindenesetre nagyon jól érezte magát. A halászléből kétszer kért, igaz, a második adag felét már nem bírta... Doni nagyon örült a nem várt adománynak.
Zoli Pétert bízta meg karácsonyfa vásárlással. Szerinte a 2 legrondább, girbe-gurba fát sikerült kiválasztania.
De azért feldíszítve ez is gyönyörű. Mint ahogy csúnya menyasszony sincsen.
No, és mikor meghallotta, hogy az anyja nálunk tölti a Szentestét, úgy döntött, hogy 25.-ére hazaviszi magához. A baj csak az, hogy ez miatt Zoli nem tud velünk maradni keresztanyjáéknál, mert apuci a fia segítségére szorul nagyi istápolásban. :-((
Így szegény választásra kényszerült: vagy kellemes beszélgetés másod-és harmad unokatesókkal, vagy a nagyanyja istápolása.
Engem átvisz hozzájuk, fél órát marad, aztán usgyi nagyiért az otthonba, átvinni a fiához. Ő valami csirke kaját készít. Remélem, Péter viszi majd vissza, és Zolinak legalább lesz néhány kellemes órája közöttünk. Mert akármennyire is szereti a nagyanyját, azért egy szenilis, vagy altzheimer kóros, 86 éves öregasszony , mégis nagy teher. A fia nem is meri egyedül magához vinni, még csak pár órára sem.
Érdekes, hogy engem megismer, és a nálumk töltött sok-sok karácsonyokra is emlékszik. (Mert anyám életében is sokszor voltak itt karácsonykor) És azt is tudja, hogy anyu már nagyon régen meghalt, bár azt hiszi, hogy apám temetésén is ott volt.
Zoli, egész ittléte alatt, feltűnés nélkül videózta.
Péter még azt is zokon vette tőlem, hogy az apja temetését végig fotóztam. Pedig az anyja rendkívül hálás volt érte. Igaz, így nekem is könnyebb volt, mert Pista bácsit őszintén szerettem. A fényképezés nagyon megkönnyítette a fájdalmat.
26.-án hajnalban Siófok felé vesszük az irányt. Még aznap este haza kell jönnunk, mert őket elméletileg már 25.-ére várták volna Genfben az ottani ügyfeleik, akik immár a barátaikká is váltak.. A szilvesztert is náluk töltik. " Úgy sajnálom őket ez miatt a szoros program miatt":)))
És félek is, mert ezúttal is kocsival mennek, mint mindig, ha nem üzleti úton vannak.
Mindenesetre én örülök, mert Emmát most fogom először látni. Tavaly, Szentestén született.
Azt viszont baromira szégyellem, hogy nem fognak tőlem semmit sem kapni, de a meghívás csak ma este érkezett.
Ja, és még azt is meg kell említenem, hogy a karácsonyi pulóveremre ráfröccsent a halászlé, a szoknyám pedig közeli barátságot kötött a gesztenyepüré tejszínhabjával. Így aztán holnapra ki kell találnom valami más ruhát.
A gyerkőcök már így is megjegyezték, hogy "neked nincsen más ruhád, csak ez?"
Én elmeséltem nekik a ruha történetét, de alig hiszem, hogy fölfogták az értelmét (jelentőségét).
No, most megmutatom nekik, hogy "van másik"
Fölteszek ide 2 képet az itthoni Karácsonyfáról:
A pulcsimról sikeresen lemostam a ráfröccsent halászlét, a szoknya meg pillanatok alatt megszárad. :)))
Így aztán 25.-én reggel föl tudtam venni.
Már 24.-én éjjel megbeszéltük, hogy reggel Siófokon kezdünk, onnan Marikáékroz megyünk, aztán az otthonból visszük mamát egyenest Péterhez.
Már reggel pici csúszásban voltunk, így 1/2 11-re értünk le Ágiékhoz.
Ez meg az ő karácsonyfájuk, no meg mi:
A mi fánk. Nem találtam meg a karácsonyi szalvétákat, csak tegnap este.
és Ágiéké.
Pénteken éjjel Zoli úgy döntött, hogy zavarjuk le a 3 látogatást még 25,-én, mert 26.-án pihenni szeretne a másnapi utazás előtt. Idén Karácsony előtt rengeteg munkájuk volt, nem tudott semmit pihenni, így az egyhuzamban vezetést Genfig nem is vállalta. Münchenben, szintén barátoknál megállnak éjszakára.
Én hajnalban köhögő rohamra ébredtem, így aztán kis híján itthon maradtam.
Bepakoltam a táskámba 2 szájmaszkot is, de nem kellett használnom. Ahogy beültünk az autóba, egyetlen köhögés, vagy orrfújás sem volt.
11-kor megebédeltünk Ágiéknál.
Az ő fájuk:
No, meg mi:
Este sikerült kiszednem a pulcsiból, meg a szoknyámból a foltokat, így a hagyományomat nem kellett megszakítani.
Mivel a meghívás az utolsó pillanatban érkezett, így a Klárinak szánt hosszú, meleg gyapjú sálat vittem neki. Ilike pedig halászlevet kapott, mert egyedül ő szereti, és egymagának meg, ugye... Mert sokféle halból az igazi. Nem lehet csak 1-2 adagot készíteni belőle. Meg aztán halvásárláskor én is mindig túlzásokba esem. Akárhogy igyekszem is minimális adagokat venni 1-1 halfajtából, a végére mindig 4-5 kilóra sikeredik. Így volt ez ebben az évben is. Jó, hogy idén fölfedeztem a halnyesedéket. Abban sokféle hal van: ponty, busa, afrikai harcsa, szürke harcsa, lazac. 1 kilót vettem belőle passzírozni, mert csak utólag láttam meg, mikor már 1 kisebb dévér is ott lapult a kosaramban. Törpeharcsát, meg kárászt kerestem, amikor megláttam a nyesedéket. Elsőre a passzírozottnak csak a 2/3-át tettem bele, a többit lefagyasztottam. Tegnap viszont már azt is felhasználtam, no, meg a maradék ponty, és harcsa is belekerült. Ha nem jutnék ki a piacra holnap sovanyú káposztáért, akkor is ellennék halászlén Újévig.
Aztán átmentünk Lauráékhoz.
A házuk olyan mint egy tanya. Egyetlen másik ház sincs látótávolságon belül. Sáros (nem döndölt) földúton kellett átvergődnünk. Viszont nem terepjáróval mentünk, így Zoli egy lendülettel ment végig rajta. Előtte felszólított minket, hogy imádkozzunk, nehogy beragadjunk, mert akkor se előre, se hátra, mert ha 1 másfél tonnás autó beássa magát...
A Balaton Sóstónál egyébként félelmetesen szép volt. Hullámzás közben fagyott be, a szél meg ráhordta a havat,aztán jött afagy, majd az enyhébb idő, így dombvonulatok alakultak ki. Ilyet még sosem láttam, pedig sok telet megéltem már a Balcsinál. Ki is akartunk szállni az autóból, de akkora szél volt, hogy ez a vállalkozás reménytelennek tűnt.
Belépve Lauráékhoz, viszont embertelen hőség csapott meg minket: 32 fok. Az ő kandallójuk rettentő jól működik. Az fűti az egész lakást. Vastag csövön vezetik föl az emeletre is. Laura mindig nagyon szerette a meleget.
Nekivetkeztünk hát, de még így is is majd meg sültünk.
Emma szülinapi bulijára sajnos nem tudtunk maradni, pedig Laura nagyon jól főz, és most különösen kitett magáért.
Emma szegényke beteg volt, Szenteste be is kellett vinni az ügyeletre-csak felnőtt ügyelet volt- és az orvos is tanácstalan: vagy a fogzás miatt lázas, de mivel csak délutánonként lázasodik be, valószínűbb, hogy valami vírus.
Aztán már rohannunk is kellett tovább.
Így is késésben voltunk már Marikáéktól. Fél 4-re értünk oda. 30m2-es szobában immár 23-an tömörültunk össze.
Az idei szenzáció a 7 hetes Dávid volt, akit természetesen kézből kézbe adogattunk.
Meglepően jól türte ezt a megpróbáltatást. Mindenkinek volt egy mosolya, miközben a tesó, a két és fél éves Levente a lábak erdejében csetlett-botlott, és kínálta a kis bevásárló kosarából a portékáját. A gyereksereg közül egyedül ő kapott játékot. A többiek 1-1 könyvet, pulóvert, zoknit, harisnyanadrágot, egyszóval csupa hasznos holmit, amire amúgy is szükség van, csak talán 1 -2 fokkal szebbet, és jobb minőségűt az átlagosnál.
Ez kifejezetten tetszett.
Végre elmúlt a mindenki mindenkit űberelni akaró szokás, ami idáig rettemetesen idegesített, mert én sosem voltam hajlandó beszállni ebbe az össznépi licitbe.
Egyébként most nálunk is mindenki azt kapta, amire tényleg szüksége volt.
Ági hajszárítót a tönkrement helyett, én robotgépet, az eltűnt botmixerem helyett aprítógéppel, új mikrofont a régi ócska helyett, Zoli pólót, pulóvert, zoknit, fürdőköntöst, Peti tárcát, -mert sosem találta az iratait, Laura vasalót, mert az még nem volt neki...
Háromnegyed 5-kor Péter ránk telefonált, hogy a sütőben már agyon szárad a töltött csirke.
Hazafelé már megint rámjött a tüsszögés, így engem Zoli kitett itthon, aztán ment a nagyanyjáért az otthonba, és vitte Péterhez.
Egyedül Péter nem volt valami fantáziadús. Ezúttal is 1 liter házi pálinkát adott Zolinak, mint minden évben. Itthon, a polca tetején már rengeteg sorakozik belőle. Persze mindegyiket megkóstoljuk, aztán ott is marad. Már javasoltam, hogy vigyük le Babosra, ott legalább a diólikőrhöz el tudnám használni. Csakhogy: körte, áfonya, eper, szilva nem való diólikőrhöz, mert átjönne az íze.
Ja, majd elfelejtettem: anyósomnak én fél liter cukorsziruppal 15-20 fokosra hígított diólikőrt adtam. Szeret meginni időnként 1-1 kupicával.
A legjobban viszont én jártam, mert nekem majdnem 1 kiló tatárbifszteket küldött Péter, és hozzá egy 75 dekás toast kenyeret, hogy legyen mire kennem.
A tavalyi nem sikerült túl jól, de ez az idei, annál finomabb lett.
Neki is estem azonnal. Azóta sem tudom abbahagyni. Még ma éjjel is fölkeltem enni belőle. :)))
Zoli a tegnapi napot szinte végig aludta, csak a havat lapátolta el nekem.
Persze rá is fért nagyon. Pláne, hogy ma hajnalban indultak, és kézről kézre adva fognak bulizni egészen január 2.-ig. 4.-ére érnek majd haza.
Egyébként Laura férje első blikkre szimpatikus, szolid, gondos férjnek, és családapának néz ki.
Az egész házat ő újította föl, a kandallót is ő tervezte, és saját kezűleg építette.
A tetoválásai ugyan taszítanak engem: a nyakán pók, a könyökhajlatban skorpió, vagy valami efféle. a szeme sarkában könnycsepp..., de attól még lehet jó ember.
Munkahelye, hát az nincs, nem tudni, hogy honnan van pénze, mindenesetre nem az a nagyvilági pénzbehajtó, aminek beállították.
Laura meg úgy érzi, hogy egyre jobban rátelepszik. Semmit nem hagy önállóan intézni neki. Állítólag már most lázong ellene. Azt hiszem, nem lesz egy hosszú házasság- bár ki tudja-mindenesetre ez a fiú kifejezetten jó hatással volt rá.
De Emma nagyon anyás, csöndes gyerek. Állítólag sosem sír. Nem hittem volna, hogy ebből az elkényeztetett hisztis lányból jó anya válik.
Zálogból visszamaradt "új" arany ékszer...
Karácsony előtt kaptam ezt a cserépedényt a Bosnyákon áruló ukrántól ajándékba. Székelykáposztát "sütöttem" benne elsőre:
Meígértem neki, hogy az első kajából , amit abben főztem, viszek neki kóstolót.
Főztem bele 2 malac orrot is. Egyet neki, egyet magamnak. 4.-én meg is kapja.
Persze a magamét sem ettem még meg, csak a fénykép kedvéért tálaltam.
Majd éjfél után...
Ettem belőle azért egy nagy tányérral, mikor elkészült. Finom, de nem lett elég savanykás, pedig sosem mosom ki a káposztát, és mindig ugyanannál a termelőnél veszem. Szerencsére hoztam 1,5 liter levet is. Imádom, a savanyúkáposzta levet csak úgy magban iszogatni. Beleöntöttem a felét, egy kis rántással elkeverve, no, meg tejfölt is tettem bele, és visszatettem még 1 órácskára a sütőbe.
******************************************************************
Mivel november eleje óta nem kerülök ki a megfázásból, illetve újra és újra ráfázom, mégsem hívom át Klárit, nehogy elkapja tőlem a náthát, hiszen 3.-án kezdődik a tanítás, és ő zenetanár. Ráadásul oboát is tanít a furulya, és zongora mellett, azt pedig bizony fújni kell.
Ágyból nézem majd a TV-t, és próbálok 3.-ig meggyógyulni, mert már ideje lenne megkapni az influenza oltást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése