Az elmúlt napokA mérhetetlen zabálásai, a sok - sok nehéz étel, az éjszakai pezsgőzés nagyon megviselte a gyomromat. Reggel pedig még anyósom is lejött új évet köszönteni, és én kinyitottam a 2. üveg pezsgőt is.
Az első üveg a Törley Talizmán félszáraz pezsgője túl édesnek bizonyult nekem, így citromot csavartam bele. Ez a második Cuvée Blanche szintén félszáraz. De ez már valamivel jobb. Anyósom az édes, Charmant Dux-t szereti, így aztán a Pétertől kapott száraz Schoss Böchingen szóba sem jöhetett. A születésnapomon bontott Bordeux-iba is épp csak belekóstolt, de nem izlett neki.
Szóval a sűrű halászlé (és még azt mondják, hogy a hal "könnyű étel), a füstöltoldalassal készített töltött káposzta, a 2 liternyi füstölthússal készült kocsonya, (ez utóbbi két étel férjem adománya) a tatárbifsztek, a szokatlan mennyiségű édesség túl sok volt megkínzott gyomrocskámnak. A tea is csersavas, így most arra sem tudok ránézni. A sör is csak időlegesen nyomta le a torkomat mardosó savat.
És jött a "nagy ötlet": Maggi kockából készült erőleves. Nem az igazi, de azért jól esett!
A reggelire eltett 2 szelet kenyérre való tatár bizony ott maradt!
Reggel óta legalább 5 centi, tömör hó esett. Nem győzöm söpörni a lépcsőről. A garázslejáróra már nem futotta az erőmből, no meg a derekam is erősen tiltakozik az effajta sportolás ellen!
Nem tudom, hogy fogok lejutni a pincébe leolvasni a gázórát!! És a cinkék etetőjét feltölteni? Igaz, ott nem kell lejtőn menni, de ha letaposom a havat, előbb-utóbb az is csúszni fog.
Most nincs az az extrém hideg, így Mocit föltettem a töltőre. Igaz, még bírt volna néhány utat, de a Metnet szerint még csak most jönnek az igazán hideg napok! És nekem sokfelé kell a napokban mennem!
Ami dühített, az a kötelező biztosítás csekkjének 30.-ai kézbesítése, 31.-i befizetési határidővel!
Jó-jó, tudom, most úgysem csinál balesetet, bezárkózva áll a garázsban gazdáját várva! De akkor is bosszant!
A Szilvesztert már 20 éve a TV előtt töltöm. Sosem voltam az a kifejezetten bulizós fajta!
Jó volt a kívánságműsor, a kabaré, aztán Irigy Mirigyék is!
Egyetlen egy dolog rontotta csak a hangulatomat: elhangzott a Himnusz, és utána rögtön jöttek a hülye reklámok! Még jó, hogy a gusztustalanok nem jöttek, csak bő 1/4 óra múlva! De akkor aztán bepótolták! No, meg az sem tetszett, hogy pezsgővel koccintás, és jókívánságok helyett is, a Himnusz alatt is durrogtak a petárdák a környéken!
Csak azt nem értem, és erre csak ma döbbentem rá, hogy azok, akik az utcán mondják el a kérésüket, azok vajon hogyan is nézik meg? És főleg hogyan nézték meg a 60-as években?
Ma kijött a polgárőrség riasztósa, és átszerelték "csekély" 8000Ft-ért a riasztómat másik vonalra!
Nem is gondoltam, hogy ez ekkora munkával fog járni, de szerencsésen túl estem ezen is!
Étvágyam az lenne, de amint eszem 1 falatot, iszonyatos görcsök jönnek a gyomromba!
Biztos, hogy hozzájárult az elmúlt bő 2 hét zabálása, de a hónapok óta tartó állandó idegeskedés sem múlt el nyomtalanul!
Kint -4 fok, és a még karácsony előtti maradék 2 üveg káposztalé nincs megfagyva! Igaz, -10-nél sem fagyott be az üvegbe.
Tegnap gyalog kellett kimennem a sarokra. Mindenütt szépen le volt söpörve a járda, kivéve a volt iraki nagykövetség előtt! Most is valami diplomáciaitestületé, ki van írva a kerítésre, hogy "magánterület, ide parkolni tilos!". Egyedül előttük kell csúszkálni a jegesre taposott havas járdán! Egyáltalán! Hogy lehet a közterületi járda egyben magánterület is? Ha megvették a parkolóhelyet, miért nincs felfestve rá? És lehet egyáltalán megvenni? És miért nem takaríttatják el a havat? Még jó, hogy nem tesznek sorompót, és fizettetnek "járdahasználati pénzt" velünk?
Rájuk nem vonatkozik az a törvény, hogy köteles vagy söpörni a saját portád előtt?
Ez a törvény még az üdülőterületekre is vonatkozik, ahol télen még a madár sem jár, csak száll!
És amikor felgyújtották az utcai lámpát...
A rózsalugas levelein a napközben képződött apró jégcsapok, mint aprócska, ezernyi izzó, felragyogott! És a jázminbokor ágain is milliónyi porszemnyi fény!
Órákig csodáltam, amíg bele nem fájdult a szemem!
Egyszerűen nem lehet betellni a látvánnyal!
És ez, most nagyon jót tett nekem, a pénteki, meg a mai megrázkódtatás után!
Fantasztikus látvány!
Egész nap csodáltam az ablakból a bokrok, és fák jégbefagyott ágacskáit. Mintha üvegbe lettek volna zárva.
Megpróbáltam megörökíteni, csak épp az automata beállítás nem adja vissza ezt a hihetetlen látványt! Most érzem igazán, hogy de jó lenne, ha tudnék úgy igazándiból ezzel digi-vel fényképezni! De csak kattogkatni tudom, sajnos!
Délelőtt telefonált az ügyvéd, hogy végre, 3 hónap, és sok-sok felszólítás után visszaadja végre a nála tévedésből letétbe helyezett több millió forintokat!
1 ismerős ismerőse vitt el, és kísért fel az irodába! Közben, mivel az utcában nem találtunk parkolóhelyet, mozgássérült kártyámmal leparkolt a Nyugati téren. Elvégezve a dolgunkat, engem letá,ogatott a kapuig, aztán elment a kocsiért, aholis 1 mikuláscsomag fogadta! Az van rája írva, hogy szabálytalanul elhelyezett Mk.ig. Elkapta a parkolóőrt,mutatta neki az ervényes igazolványt, én meg közben táskámban a ménkű sok pénzzel rettegve, hogy valaki leszakítja a vállamról,vártam rá! Az ŐRÚR véleménye: vigyük be személyesen, vagy fénymásolat, ajánlott levél, és egyébként sincs vele a mozgáskorlátozott személy! Hiába, mindenki kakas a maga kis szemétdombján Mogyarországon! A srác egyébként Máltán dolgozik, azt mondja, ott ilyesmi biztos nem fordulhatna elő!
Aztán már itthonról, számtalanszor tárcsázom a megadott telefonszámot! Kicsöng, hosszasan, aztán 1 darabig néma csönd, majd foglalt jelzés. Így szórakoztam 4-től 5-ig.- akkor bezár a bazár! Valószínűleg be fogom fizetni a büntit, mert fénymásolás, posta, vagy az 5. ker.-be bemenni szívességismerőssel, fizetős területre, kezdődik előlről az egész körforgás, most már parkolóengedély nélkül, mert azt ugye, ott be kelleme mutatni! Most hogy is van ez?
Posta...
bünti befizetés...
Kérdés: enyém az érvényesM. k. ig, de...
Kié a gépkocsi?...
Feloldhatatlan dilemma...
Ha az ig. tulajdonosa...
Valóságos rendsztám, de...
Rendszám,... név, cím nélkül...
Egyszóval sehogyan sem össze!
Hosszú volt a tegnap.
Délelőtt Budán akadt dolgunk, aztán férjem kivitt a piacra szotyiért, sóért. Utána UPC, de előbb kínainál kaja, kínai dzseki. Jan.18-tól több mint 40évnyi összetartozás után búcsút mondunk egymásnak én és a Matáv. Szép volt jó volt, elég volt. A nyogdíjam több, mint 10%-át már nem vagyok hajlandó nekik adni, és hűségnyilatkozatot sem akarok tenni neki.
Aztán itthon sószórás méregdrága sóval. Vajon miért nem lehet sehol olcsó, útsózásra használatost kapni?
Később kicsi fémből készült lapáttal hajlongva jégtörés mára jelentős izomláz karban, lábban, és derékfájás rendesen.
Aztán bent vad e-mailezésbe fogtam, egészen M.Z. este 1/2 10-es hívásáig. Az elmaradt vasárnapi vásárlást most pótolhatnánk!
Oké, akármilyen fáradt is vagyok, az ajánlatának mégsem állhatok ellent. Hajnali 1-ig vásároltunk, és én vettem még 1 dzsekit.Most van 3 mocira való. A kettő került annyiba, mintha karácsony előtt ezt az 1-et megvettem volna. Nagyszerű!És ez az utóbbi pillekönnyű, és meleg mint a kályha. Sál sem kell egyikhez sem. Útálom a sálakat, mert mindíg otthagyom valahol! Ugyúgy fogyóeszköz, mint a kesztyűim.
Donika rengeteg konzervet kapott, többnyire macseknak valót, mert abban nagyobb a választék!
Mostanában kuttynak csak 2-féle van: csirkés, marhás. Ja, és kapott 1 rúd baromfi párizsinak titulált szörnyűséget. Imádja! Szerintem csirkét eme produktum csak annyiban látott, hogy esetleg rákacsintott 1 pipi! Hogy tudnák különben kilóját 199Ft-ért adni? Éjjel bevágott belőle legalább 20 dekát, hogy M. Z nyugodtan tudja felhordani a vásárolt holmikat a lakásba! Mert ugye a garázsba bokatörés nélkül nem lehetne bejutni! Hiába sóztam le, ellapátolni nem tudtam.
könnyű, műanyag hólapátot pedig nem kaptunk. Majd körülnéz OBI-ban, és vesz nekem! Most úgyis gyakran jár oda, mert felújít!
Ma megint beindultak a spamok!
Ma már a 3.-at törlöm ki! Úgy összességében már több, mint 900-at töröltem! És mind a 312-es bejegyzésre érkezik!
Tegnap reggel nekikészülődtem a hajfestésnek, de nem éreztem hozzá elég erőt!
Aztán este nem mertem levenni a kalapomat a fejemről, olyan szörnyű a hajam!
Több mint 2 órát ücsörögtem 1 túlfűtött irodában nagykabátban kalapban!
Rengeteg új információt kellett befogadnom, most már csak feldolgoznom kellene!
De mindegy, megérte!
Persze ma reggel sem volt erőm a hajfestéshez!
Péter csütörtökön vett az anyjának 1 Samsung TV-t. Persze miért is ne felejtette volna ki a gyár a használati utasítást belőle? Tegnap reklamálta meg, majd küldenek postán, de legalább 2-3 hét, mire ideér!
Ez az elmúlt hét úgy fizikailag, mint lelkileg szörnyen megterhelő volt.
Zolit még egészen biztosan április elejéig nélkülöznöm kell.
Remélem, a 26.-születésnapját már együtt ünnepeljük, és ezzel számára 1 új, Ágimentes élet fog kezdődni!
Több, mint 5 évet áldozott rá az életéből. Még nincs felkészülve az életre nélküle, sokat tanult mellette, de túl nagy árat fizetett érte.
Megérte vajon?
Ezt majd csak a jövő döntheti el!
Hála az influenza oltásnak viszonylag gyorsan túl lettem a fertőzésen.
Csak a láztól kicserepesedett ajkaim fájnak még, különösen akkor csíp, ha a mandarin, vagy a citrom leve ér hozzá!
Már napokkal ezelőtt feltűnt, hogy van ám nekem Mozilla Firefoxom, és esélyes hogy a Bikfic-féle ezért nem hagyta letölteni magát!
És mégsem láttam az adventi ablakocskákat!
Se olyan továbbítanivalót ami "szerencsét hoz", még kevésbé olyat, ami "szerencsétlenséget ha nem továbbítom" nekem ne küldjön senki! Úgysem továbbítok ilyesmit!
Ma kaptam 1 "Horoszkópot", ami nekem 14 évi szerencsétlenséget jósol, ha nem küldöm tovább!
Enyhén szólva felháborodtam rajta!
Mert ha olyat kapok, hogy ha továbbküldöm ennyi és ennyi címre, akkor ennyi meg enyyi szerencsém lesz ennyi és ennyi napon belül, akkor nekem esetleg nem lesz szeremcsém, de...
Minek fenyegessek másokat évekig tartó szerencsétlenséggel? Inkább vállalom a 14 évnyi szerencsétlenséget, bár nem vagyok babonás, de a kétség azért ott motoszkálhat az ember agyában! Pláne ha az a valaki tudja rólam, hogy épp eddigi életem legválságosabb időszakát élem meg!
Szóval, ilyesmitől a jövőben kíméljetek meg!
Valamikor kaptam valakitől fokhagymás, abált tokaszalonnát! Imádom!
Tegnap este ettem belőle-gyomorrontás, vagy kisebb ételmérgezés?
Hajnal óta alig álltam fel a WC-ről. Bár laz is lehet, hogy a nyáron sk eltett sárgadinnyebefőtt volt a ludas? Ki tudja!Elég fura ize volt!
Mindenesetre a mára betervezett porszívózásnak, portalanításnak, doniszőrtelenítésnek azt hiszem, lőttek! Pedig muszáj lenne kicsit összekapni a lakást, mert csütörtökre várom Annát. Szörnyen gyengének érzem magam!
Tegnap a konyhát, előszobát tettem úgy nagyjából rendbe. És végre befestettem a hajamat is!
3,5 hónap depijéből most kezdenék lassan magamhoz térni!
Délelőtt hívott F. Úr is! Valamikor vele is találkoznom kéne. Hét végén érkezett, január végéig van M.o.-on.
Decemberben is itthon volt pár napig! Akkor nem jött össze a találkozó! És Szaud-Arábia bizony nagyon messze van! Itt Európában számos országban vannak rokonai, vállalkozásai. Azokat látogatta.
Kissé túlzsúfolt a programja!
14:00
Talán sem nem a szalonna, sem nem a dinnye - mert tegnap is ittam vagy 1/2 liter, és most, kb 1 óraja is ugyanannyi, még a 2 ünnerp közt vásárolt táposzta levet, gondolván, hogy a C vitamin, az kell, és hát holnap egyébként is posta-piac van tervbe véve!Újabb lé beszerzéssel! Ali 1,5 óra hasnyugalom volt, és most minden kezdődött elölről. Már csak víz, de nagyon csíp! 2 tekercs WC-papírom is bánja! Pedig épp most melegítettem a finom főzelékemet, mert már hallhatóan korog a gyomrom. Ma ugyanis még nem ettem semmit!
Most egyek, vagy ne egyek? Mindenesetre megyegetek!
Gyönyörű szép,elegáns, különleges vendége volt ma a kókuszcsárdának.
Harkálynak néztem volna, ha nem a mogyorós zsákot vette volna kezelésbe.
Leginkább a nagy fakopáncsra hasonlított. Már, ami a tarkóján levő piros tollcsomót illet!
De háta, szárnya farktolla tiszta fekete volt. Fehér álarcot, és sálat viselt. A hasa meg barna! Mintha egy elegáns fekete belépő alá, egyszerű, világosbarna ruhát vett volna fel! Olyan 24-25 centis madárka! Remélem, állandó vedégem lesz! Van még egy mandulás zsákom is , amit nem akartam még kiakasztani!!A mogyorós zsák tetejéből evett meg 1-2 centinyi mogyorót! A csuszka, meg a cinkék az oldalát csípkedik! De ő addig nem látott neki másik mogyinak, míg az egészet be nem kebelezte!
A leírás alapján felismerte valaki?
Ha igen, kérem megírni, KI LEHET Ő?
A holnapi ebédhez készített szójacsíra salátára addig jártam rá, míg majdnem mind elfogyott!
Még szerencse, hogy volt itthon még 1 doboz csíra!
A tegnapi kajából igazából csak a szójacsírasaláta, és a rántott dolgok sikerültek jól!
Már amikor a hajában főtt kru,plit kezdtem pucolni, gyanús dologra lettem figyelmes: Késsel kellett meghámozni mindet! Aztán mikor elkezdtem megtörni, egyszerűen vizes volt. Megkóstolva pédíg, valami iszonyatos mellékízét éreztem! Pedig 1 10kilós zsákkal vett belőle Péter! Most dobhatom ki az egészet!
A túróhab meg kesernyés lett! Először azt hittem, túl sok citromhéjat reszeltem bele! De ma reggel megkóstoltam a túró maradékát. Az volt keserű! Legközelebb kérek belőle kóstolót, mielőtt megveszem!
Anna rengeteg hajtól szabadított meg!
Viszont, bár fényképeztünk is, nem sikerült gépre tölteni a képeket!
Az ő masinája meg vírusos lett. Majd ha kiirtották, küld át képeket!
Amúgy jól sikerült a nap!
Nagy madaram megint meglátogatott! Most a Halvagombócot is kezelésbe vette. A mogyorós zsák tartalma is alaposan megcsappant!
Az üzenet készen áll arra, hogy elküldje a következő fájllal vagy
hivatkozással:
No, most megpóbálkozom e-mailben küldeni a blogomra! Sajnos egyszerre 1
képnél több nem megy! Azért kíváncsi vagyok ám!
Kint reménytelen hogy elálljon az eső, ezért jöjjön első kísérletnek 1 vizes
harcsakeringő a kádban!
Megjegyzés: A számítógépes vírusoktól való védelem érdekében a
levelezőprogramok megakadályozhatják bizonyos típusú fájlok csatolt fájlként
történő küldését és fogadását. Az e-mailek biztonsági beállításai között
megtalálhatja, a csatolt fájlok kezelésének módját.
- . - . - . - . - . - . - . - . - . - .
15: 00
Tegnap esze 1/2 7 tájban megszűnt létezni a t-com vonal! Mivel ma hajnali 5-ig sem állítodott át a vonal a UPC-re, elő a mobiltelefon.
Ott a szokásos géphang utasításai vagy 5 percen keresztül, holott én csak símán hibát szerettem volna bejelenteni, és hét végeken, meg hajnalban eleve csak azt lehetne, - elvileg!
Aztán adatok egyeztetése a vonal túloldalán lévő hölggyel! Kis gondolkogás, hogy mi is lehet a hiba! Végül a javaslat: húzzam ki a modemet az áramból néhány másodpercre, aztán dugjam vissza! Eme művelet is eltartott vagy 2 percig! Közben kértem telefonos kisasszonyt, hogy le ne tegye, mert ha más gond van, kezdhetem elölről a procedúrát! Aztán hívtam a saját számomat, érdekes szöveg, aztán a UPC-t. Az kicsöng! Tökéletes!
A riasztót ugyanis már régebben átszerelték erre a vonalra! Szörnyű azzal a tudattal megpróbálni elaludni, hogy ha rosszul leszel, nem jön a segítség! -és pontosan ettől lesz az ember lánya rosszul!
Aztán délelőtt 1 aprócska tüszi, és 3 helyen is felreped az ajak, és vérzik, és fáj, és látod a csillagokat -és ez a folyton hulló eső- és ideges várakozás, hogy fusson már be az a várva várt hívás - és depi - de a telefon néma marad!
Mivel közel 2gigányi anyagot nem lehet egyszerűen e-mailbel átküldeni, M.Z. késő éjjel kénytelen volt átjönni, segíteni nekem DVD-re másolni! Legkésőbb ma délutánra ott kellett, hogy legyen az ügyvédnél! Merthogy a PD csak az én gépemen működik, sehogy nem tudták feltörni.
Aztán ma reggel elindultam. Mocit az SZTK-ban hagytam, és 7-essel bebuszoztam a Ferenciek terére. Szerencsére odafelé azonnal átadták a helyet. A leszállásnál is volt segítségem. A kapuval, liftajtóval már kicsit meggyűlt a bajom, de túléltem! Gond a visszafeleútnál volt! Mindenütt aluljárók, sok-sok lépcsővel! Már mikor lenéztem, akkor is lemerevedett a lábam. Tipikus pánikroham! 9-kor indultam, 1/2 1-re vergődtem haza! Visszafelé már a busz is tömve volt, helyet sem kaptam, szörnyű volt, főleg a Thököly rázókövein! Vasárnap egész nap rosszul voltam, hánytam. Indulás előtt vettem be Dedalont, hazaérve ott folytattam, ahol tegnap abbahagytam. Valószínűleg a melegfront, meg az idegesség!
A csontleves meg, amit kint felejtettem a teraszon, ma délre bizony megromlott zöldségestül!
Holnapra meg újabb feladatok lettek rám kiosztva!
Csak ne essen az eső!
Tegnap hajnalok hajnalán már a fénymásolóban voltam. Aztán irány a Posta- 2 csekk feladása végett! -az egyiket már múlt héten be kellett vón fizetni! Erre ma kapok még kettőt!
- hogy az a...
Képtelen vagyok felfogni, hogy miért nem küldi minden szolgáltató azonos időben, azonos határidővel...
Talán a bankok fizetnek nekik azért, hogy átutalást kérjen az ember lánya? Hogy azzal is busás haszonra tegyenek szert?
Ha már Posta, akkor piac is... onnan már csak 1 lóugrás!
-----------------------------------------------------------------------
Úgyis kell narancs; káposztalé; hajfesték utánpótlás!
A hentesnél gyönyörű, friss pacal kacsintgat rám! Vegyünk azt is! 1 db közel 1,5 kilós- kérek hozzá még egy darabot! 3 kilón felül van már! (Megboldogult lánykoromban főztem utoljára, azóta a férjem készítette!
Rákerestem! Sokféle leírás, de mind megegyezik abban, hogy 1 kg-ból főzi! Aztán elkezdtem fölcsíkozni. És láttam, hogy rengeteg... A mélyhűtő meg csordultig teli... Nosza telefon Kocsis Úrnak, jöjjön, vigye a felét! De ő is annyi nehéz kaját evett a múlt hónapban, annyit hízott, a gyomra is kivan, köszöni, de nem! A mélyhűtő nála is dugig van karácsonyi-újévi főzttel! Nálam meg ugye a karácsonyi 6 kiló hal, a töltöttkáposzta, borjúmáj, borjúláb, meg ami már eleve benne volt- a nyáron lefagyasztott gyümölcsök, húsok, készételek... - de azért mégiscsak sikerült összébb pakolni- zsúfolni!)
Ráadásul a húsleves, csontleves nálam létszükséglet... Így aztán vettem még 2db gyönyörű húsos csontot is! (A hét elején fájó szívvel, de ki kellett öntenem vagy 2 liter csontlevest sok sok zöldséggel!) A felét tudtam csak megfőzni, mert ebben a jó időben a hűtő kapacitása is véges. Már nem lehet a teraszon tartani a lábasokat! Sajnos nem tudok leszokni arról, hogy 1 siserehadnak vásároljak-főzzek! De hol vannak már azok az idők, amikor 8-10-12 ember ülte körül az asztalt!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Reggel hétágra sütött a nap, így elő kellett keresnem a fényvégő krémet! Ma nem mentem sehová!
A madarak sem jönnek olyan buzgón ebben a szép időben, így kevesebb eleség fogy!
Gyönyörű nagy madaramat sem láttam már napok óta! Hogy nem látogatott ide, az is bizonyítja, hogy a mogyorós, és halvás zsák nem csappant meg tetemesen!
------------------------------------------------------------------------------------
Dél körül itt volt férjuram! Ő viszi be ma az ügyvédnek az aláírt papírokat!
Mennyivel egyszűbb lenne minden, ha Zoli már megvette volna a szkennert!
Ma kaptam tőle levelet! Vidám hangvételűt! Sütöttek finom sütit, majd engem is megtanít rá! ...- mintha csak cserkésztáborban lenne!
Örülnöm kéne, hogy jól van, hogy jól viseli, ha nem lenne olyan tragikus a helyzet, és nem lenne olyan nagyon fájó a hiánya!
---------------------------------------
Délelőtt meg a szomszéd átellenben a vizes avar égetésére adta a fejét! Persze bőven locsolta petróleummal? benzinnel?
Így az egész környék füsttől bűzlik! Zuglóban egyébként sem lehetne avart égetni, soha! Az ajtón meg muszáj ki-be járkálni, így hát a lakásba is bekúszik, és fulladozom tőle! Pedig sokkal egyszerűbb lenne ott hagyni, hogy összerohadjon. Táplálja a talajt- vagy venni kukászsákot, és elszállítják! De hogy az egész környéket belefullasztani?
Nyáron is heti rendszerességgel éget! Talán szemetet, frissen vágott füvet? Érthetetlen! Az ő lakásába is bemegy a bűz-szerintem! És rendszerint akkor száradnak a frissen mosott ruháim az erkélyen!
Ki kéne deríteni, ki is ő, és feljelenteni! De miért éppen én? Nemcsak engem bosszant!
Napok óta hányingerrel egybekötött iszonyatos fejfájás gyötör! A stressz állandósult, és ehhez jön még az is, hogy minden adó (túl)telítve bulvárhírekkel (Dundika, Győzike, nagy fogyás, Anikó vetkőzése, stb...), meg ezerszer ismételt nívótlan szappanoperákkal. Már a hírek is bulvár minőségűre süllyedtek. A Magellánt régen nagyon szerettem, de mára már az is átvette a bulvár stílust. Szenzációhajhászás, agymosás- tényleg ilyen mélyre süllyedt az ízlésünk? Már csak ilyen műsorokra van igény?
Én azért még reménykedem, hogy nem egyszer visszafordul még a világ!
Úgy 4 óra körül történhetett: Donka lustán nézelődött a radiátoron ülve, amikor kicsapódott a rosszul bezárt ablakszárny, és levágta a kutyát az ágyra, hogy csak úgy nyekkent! Óráknak tűnő másodpercekig feküdt ott mozdulatlanul, míg a bejárat fölé kiakasztott kerámiahárfán őrült dallamokat pengetett a szél!
Aztán megmozdult, talpra vergődött, kábán megrázta magát, és leugrott az ágyról, és a szék alá menekült!
És én hálát rebegtem, hogy nem a padlóra zuhant!
Érdekes!
Múlt csütörtökön rengeteget körmöltem a "titkosba"! Persze pirossal kiírt
ERROR, és persze nem jelenik meg!
A jan 12.-i is csak dátum, bejegyzés nélkül!
Az elmúlt napokban is előfordult ez a jelenség a rendes blognál!
És ma is írásbeliztem sokat-sokat- és mind elszállt a semmibe!
Ez az amúgy is rettenetesen mély depresszióban még lejjebb taszítja az
embert!
Kaptam ma 1 levelet!
A tartalmát még meg kell emésztenem!
Olyan, mintha egy emebeteg agyszüleménye volna!
"-Lásd borskirály!-válaszolta, mintha ez mindent megmagyarázna.
-Tudja, az orvosi tankönyvekben, abban a fejezetben, ahol az előrehaladott szifiliszből eredhető komplikációkról írnak, ott esik szó a borskirályról. A pasasnak nagyzási hóbortja volt, a vérbaj közbenső stádiumában, s a bors lett a rögeszméje. Azt vette a fejébe, hogy fölvásárolja a világ egész borstermelését, és iparmágnás lesz. És a kényszeres fanatizmusa révén el is érte. ... meggyőzi magát, hogy hegyeket képes megmozgatni.... és csakugyan meg is mozgatja.
Ha egy szifilisztikus nagyzási mániákussal hozza össze a sorsa, bújjon el. Gyorsan bújjon el, mert ezek veszedelmesek lehetnek . Van egy elmélet, mely szerint Hitler is..."
(D. Francis: Csonttörés)
Zoli nem bújt el... És én sem...
Kicsit rendbe kéne tennem Zoli szobáját, mert még mindíg úgy van, ahogyan itthagyta! A széken a levetett ruhák... Csak még 1 kicsit nagyobb a rendetlenség, mert november elején átkutattuk az íróasztalát iratokat keresgélve.
Ágyat kéne húzni, port törölni, mert vasárnap délután vendéget kapok, ittalvósat!
A tárkonyos pacallevest már megfőztem! Remélem, ízleni fog!
És abban is reménykedem, hogy szerdán, vagy csütörtökön Zoli is hazajön végre.
A lakásukba nem tud bemenni, mert Ilike még októberben kivette - fő a bizalom- a táskájából a kulcscsomóját. És egyébként is, valószínűleg hideg van ott . Ha van 1 kis esze, akkor lekapcsolta a fűtést. Utoljára decemberben beszéltem vele: akkor csúnyán összevesztem vele is, meg Laurával is!
Jól sikerült az elmúlt 2 nap. Kész szerencse, hogy Marika már vasárnap feljött. Hétfő már problámásabb lett volna! Mint ahogy a hazautazása sem volt sétagalopp!- gondolom! Mert derékfájósan 3 órát utazni a buszon... Lehet, hogy még ülőhelyet sem kapott?
Mindenesetre jó volt kicsit elbeszélgetni!
Kicsit féltem, hogy nem fog ízleni neki a főztöm. Már nem emlékeztem rá, hogy szereti-e a marhabelsőséget! De aztán emlékeztetett, hogy Szegeden, Katáéknál is főztünk tőgyepörköltöt.
Ma meg Zoli nagy napja van, a meghallgatás!
Éva szerint sikerült őt jól felkészítenie, és a felvett hanganyag is kiváló!
11:40
Sajnos most tudtam meg, hogy technikai okokból a meghallgatás elmaradt! Így Zoli hazatérte késedelmet fog szenvedni! Ezt, úgy látszik, elkiabáltam!
Disszonáns ízek: 4 féle sajttal rakott gombás brokkoli, nyakonöntve fűszeses tejföllel.
Meglepő, diszharmonikus, de olykor mégis élvezhető, mint H. Berlioz Ördögtrilla szonátája.
Éppen illik a hangulatomhoz.
már 1 hete tudtam, hogy lesz, készültem is rá, mégis elfelejtettem!
Pénteken reggel elindultam az Önkormányzathoz. Viz-csatorna kompenzáció, közlekedési támogatás intézése, no meg érdeklődni, hogy közgyógyra hogyan juthatok 2 db.zselés akkumulátorhoz, ha már Mocit zsebből vásároltam? Merthogy tavaly közölték, hogy a járástávolságom több, mint 50 méter, és akkor közgyógyra nem jár! Azóta megtudtam, hogy ez egyáltalán nem így van! Felvilágosítást Önkori ugyan nem tudott adni ezügyben, de mondták, hogy kérjek rá átmeneti segélyt pontos "TERVKALKULÁCIÓ-t" beterjejsztve. Röhej!
De ha már úgyis a Bosi közelében jártam, kilátogattam a piacra is, és feltöltöttem sajtkészletemet. A narancsom is fogyóban volt, azt is vettem 5 kilót, és 1/2 kiló gombát is. A terv eredetileg paradicsomos gomba volt. De aztán megláttam a friss, kívánatos brokkolit.
Közel 2 kiló mindenféle sajt, gomba, brokkoli, házitejföl, házivaj- ebből jött az ötlet a Berlioz kompozícióhoz. Az ízkavalkád tényleg meglepő lett, de nagyon finom. Mára még jobb, mert az ízek összeértek -ma reggelire is azt ettem.
No, szóval a fesztivál: nem volt itthon száraz fehér borom, merthogy igazándiból az illett volna hozzá. 2-kor jutott eszembe, hogy ott lehet jó bort kapni. Hömpölygő tömeg, -szerintem jóval kisebb érdeklődésre számítottak. A kistermelőknél már alig volt árú. Füstölt bordacsont, kevéske füstölt szalonna. 1 pár lángolt mangalicakolbászhoz azért utolsóként hozzájutottam.
Aztán ma, korán reggel ismét kimentem. Mocorgót félreállítottam a bejáratnál, és gyalogoltam. A kistermelők többsége már nem nyitott ki. Viszont megláttam, amit a tömegtől tegnap nem vettem észre, hogy nem csak az az 1 sor van. Azt mondták, hogy náluk tegnap igencsak gyér volt a forgalom. így bőségesen be tudtam vásárolni. Volt füstöltmájas, vastagkolbász, sokféle szalonna, bár pl. a bábolnaiak nem csak mangalicát, de normál sertéshúst is hoztak-bár hagyományosan füstölve. és szürkemarha kolbászt is. Pukkadásig jól laktam az ingyen kóstolókkal. és nem is értettem, miért fizet valaki 1000Ft-ot egy kóstolótálért a nagyobb cégeknek. A kicsik ingyen adták.
Elbeszélgettem a központi sátornál 1 hölggyel. Ő moondta - amit én is láttam, hogy a kicsiknek már tegnap délre elfogyott az árújuk, így aztán ki sem nyitottak ma. Állítólag csak novemberben kezdtek hozzá a szervezéshez, és ekkora érdeklődésre bizony senki nem számított.
Pedig kellett volna. Manapság már semmit nem lehet megenni, pedig de szerettem gyerekkoromban a párizsit, disznósajtot, Fredi kolbászt, virslit. Ma már ezeket nem lehet megenni. Mind tele vannak szójávál, ízfokozóval,adalékanyagokkal. És így is csak só ízük van.
Hát hogyne lenne akkor igény erre?
Ebből kevesebb is kell a jóllakáshoz, mert nincs telenyomatva vízzel.
Drágább, dekára nézve, de végül mégis olcsóbban jön ki az ember, mert ebből negyedannyi kell.
Isteni szerencse az is, hogy a vecsési káposztalevélen sült kenyeret már hónapokkal ezelőtt felfedeztem. Kenyérsütőgép híján ez is megteszi, mert ebben semmilyen adalékanyag nincs. Nem olyan felfújt a tésztája, mint a többié, és olcsó. A 4-500 Ft-os rozsosokban sem bízom már.
17:00
lejött anyóspajtás, hogy felköszönthessem 84. születésnapja alkalmából.-ciklámen, valódi holland ementáli sajt/ csak egy kisebb db, mert Péter szólt, hogy max 15-20deka (így kénytelen voltam a nagy részét megtartani)- azt is túlzásnak tartja majd/ + fesztiválos ágyas megypálinka (0,4decis üvegcse)
Beszélgettünk... beszélgettünk. Közben megjegyezte: ha tudnád, hogy mennyibe kerül 1/2 liter császárkörte... (tudom, mert általában én szerzem be neki)
Tudom, de ez a 4 cent majdnem annyi, mint az 500centes kommersz. De neki persze ezt nem kell tudnia. El is ájulna, és tuti nem inná meg! Vitrinben meg igazán nem szeretnék találkozni vele.
Egyik aranyköpés: ezek olyan kisebb disznók- kevésbé zsírosak (mangalica- zsírsertés)
És a másik: ezeket csak kukoricán tartják, azért olyan puha a húsuk! (szegény coca! nem kapsz moslékot?)
Kac lát, jobban lát, mondhatni tökéletes lát!
Hurrá!
A rémálom végetért!
Ma délután hazajön a fiam!
Lélekben még nem ért haza!
A test az övé, de a lelke idegen!
Megpróbálta visszatenni azt a bizonyos nem megnyithatót, de nem sikerült!
Január közepe táján megjelent az utcánk ban 1 görbelábú öreg anyóka geréblyével, zsákokkal, kis lapáttal. A házunk előtti kis térről gereglyézte össze az avart. Akkurátusan külön zacskóba gyűjtve az eldobált flakonokat, sörösdobozokat. Valahol itt lakhat, valamelyik házban. Eddig még sosem láttam. Talán valami rokon hozhatta fel vidékről? Azóta naponta megjelenik. Falevél híján most az úttestet is söprögeti, partvissal. - a port,-sarat!
Bolond lehet kicsit- gondolom, már az agyérelmeszesedés.
Nem megyek ki hozzá, nehogy elriasszam szegényt!
Pedig de szívesen behívnám, hogy takarítson inkább nálam, apródonként, pénzt is adnék neki, vagy jó szót, ebédet.
A verebek, mióta megtanultak beröpülni a kókuszokba, ha kevés már bent az eleség, teljesen belebújnak, mindkét kókuszba 1-1, és kikotorják belőle a szemetet. Így aztán nem kell átszitálnom már sosem a maradékot. A mogyis zsákot nagy madaram teljesen fölzabálta. A mandulás zsákot is alaposan megdézsmálta már. Kiakasztás előtt ennek már lemértem a súlyát. Kereken 30 deka!
Karácsonyi harcsakeringő:
Szalonnázó cinke
Kókuszvendéglő
Kacmac
Rakott brokkoli alapanyagai
Mobilosis verklisis
Malacsütés a mangalicafesztiválon
Mama 84.
Szülinapi ajándék
Ebben a tomboló február végi tavaszban meghökkentő látványt nyújtott a csomagtartóra síléceket erősítő fiatalalember látványa!
Immár kedves, régi ismerősként üdvözöltem a Gallup intézet munkatársát is! Több mint 1/2 órán keresztül szórakoztattuk egymást hülyébb és értelmesebb kérdések föltevésével, és megválaszolásával! Először 2000 tájékán futottunk össze az Úrral! Leinvitáltam a garázsba, és ott töltöttük ki a kérdőíveket! Azóta néhány évente értekezünk,főleg népszavazások, választások előtti időszakban! Mert nem csak politikai kérdések voltak, aminek őszintén örültem!
2002-ben egymást érték nálam a kérdezőbiztosok! A mediános idén még nem jelentkezett!
Kíváncsian várom, hogy ő milyen kérdéseket tenne föl!
Utoljára 2006-ban láttam a hölgyet! Talán már nem dolgozik a Mediánnál? Mert 2 év az nagy idő (Elemér) (a burleszk után szabadon)!
Mert ez a mai helyzet tragikusan burleszk, csetlő botló, olykor sírnivalóan -(de egyáltalán nem mosolyfakasztóan) röhejes!
2 éve, sőt, még tavaly is az a hír járta, hogy az átellenben lévő Vegyterv épületét felrobbantják, és a helyén új irodaházat emelnek. Mostanra kiderült, hogy ez nem így van! Mert miért építenének akkor állványzatot? Már az 5-6 szint táján járnak! Vasárnáp lelkesen ácsolnak, kalapálnak, üvöltöznek egymásnak a munkások!
Ma van az első olyan nap, amikor egész nap nyitva lehetne a teraszajtó, de fájdalom, be kellett zárnom, mert nem bírtam elviselni a lármát!
APELLÁLOK!
kérem szépen, legalább vasárnap nem lehetne egy kis csöndet kérni?
Ilyenkor végre nem dübörögnek a kamionok a Hungárián. A Pecsában nincs még szabadtéri esti koncert! Nem lehetne legalább vasárnap nyugodtam pihenni? Itt, a liget sarkán, a villanegyedben?
Tudom, hogy már régen nem működik a csendrendelet! De azért a vasárnapot mégiscsak illenék tiszteletben tartani!
Jaj, Zsifu, ilyenkor irígyellek igazán!
És nosztalgiával gondolok vissza a Bugac-pusztán töltött 2 évemre is! Már akkor is 1-2 Pesten töltött nap után pánikszerűen menekültem vissza a csöndbe, ahol csak a lovak dobogásától, és a tücskök ciripelésétől volt hangos a csönd!
Bár azóta ott is megváltozott a helyzet, ezért sem merek visszalátogatni már hosszú évek óta!
Mert kívülállóként egészen más, mint amikor ott éltem a tanyavilágban. És befogadtak úgy az egyszerű tanyasi emberek,- és megtanítottak kézzel tehnet fejni, géppel libát tömni, spárgát szedni,- mint a falusi értelmiség, akikhez tulajdonképpen tartoztunk volna: a fogolvos, az állatorvos, az erdész, a pap, és végül, de nem utolsó sorban az Abonyi család. Megtanultam lovagolni "nyeregben". Ezt a csikósok úri huncutságnak tartották. Ők szőrén tanítottak lovagolni. Jót nevettek, amikor lecsúsztam a csikós lóról.Szerintük először szőrén kell megtanulni lovagolni. És ez így igaz!
Hajthattam Abonyi Imre bácsi világbajnok négyes fogatát, ahogy Kispál Sanyi bácsi öreg lovait, aludtam a pusztán subába burkolózva, a szabad ég alatt, kint a ménesnél.
Egyedül vadászni nem szerettem soha.
Szabályosan rosszul lettem, mikor az első (többet nem is fogtam puskát a kezembe) őzbakom lelövése után1 búzaszálat dugtak szerencsétlen állat sebébe, aztán a hajamba tűzték! Pedig én direkt, tudatosan mellé céloztam, mégis halálos volt a találat. Nem kellett kegyelemlövés neki. Mikor a szemébe néztem, láttam benne a könnyeket. Addig nem tudtam, hogy az állatok képesek sírni.
Érdekes, hogy a tyúkok levágásánál soha nem volt problémám, fenntartásom. Igaz, soha nem rajongtam a levágásukért, de már a kopasztásukat kifejezettem élveztem. Szerettem a leforrázott toll szagát. Tudom, ez kissé perverzül hangzik. Nem szerettem viszont a libák tollfosztását. Mert azt élő állaton kellett végezni! Csak most utólag visszagondolva jutott eszembe, hogy 2 év alatt egyszer sem voltam disznóvágáson. Ez valahogy kimaradt az életemből!
És kifejezetten szerettem az istállószagot, az almozást, a trágya szúrós szagát!
Érdekes, hogy 1 vasárnapi zajártalom mit ki nem hoz az emberből! Milyen régi , már-már elfeledett emlékek felidézésére késztet 1 kényszerűségből becsukott balkonajtó!
1975-76-os ez a történet.
Úgy nagyjából semmi nem változott a Hungárián...
Ugyanolyan lepusztult minden, mint volt. Csak az ócska hűtőa folyosó végéről, aminek vagy 60 embert kellett kiszolgálnia, hát az tűnt el, meg Zoli nővérke. De nem baj, jött helyette 1 másik ifjonc. És az egyik doktornő haja változott festett szőkéről rikító vörösre. Akár kiakaszthatnánk világítani 1 olyan ház bejárata fölé!
Szerencsére az öreg éjjeliszekrénykék tetejére nem kerültek még széfek, mert akkor ugyan mire tennék az ebédet a nővérkék?
A leves ugyanolyan eddmeg és találd ki mi lehet- mint rég, talán a másodikban volt a szokásos 3 helyett 4 kocka husi. -kivételesen én is kaptam ma- bejárósként pedig nekem nem járna. Tésztából viszont ugyanúgy rengeteget adtak hozzá. Mondta az egyik nénike, akivel még lehet kommunikálni, hogy a reggelihez még extrába adnak 1 lekvárt. Meg adnak minden nap almát,sütit.
De hogy 2 féléből lehetne választani, arról nem hallott.
Mocimat megcsodálta a doktornő. Értékét kb 1,5 millióra becsülte újonnan. Az egyetlen felírható 800 ezer, de azt kizárólag olyan gerincsérültnek írhatja fel, aki alul béna, erős felső testtel. Még féllábú sem kaphat, mert az tud járni! Érdekes a magyar egészségügy! Csak az kaphat, aki nem tudja segítség nélkül használni!
Akkut meg csak a receptre írthoz lehet felírni!
De volt javaslata, ami talán kivitelezhető. Kérjek autóvásárlasi támogatást jogosítvány híján ilyen mopedre. 2-3 év múlva meg is kapom, ha szerencsém van!
Szuper!
Lakás akadálymentesítésre is kérhetnék némi támogatást-mondja...
MÁS: Azt írja a Zugló újság, hogy a pártok 44ezer helyre csak kb 1300-at delegáltak eddig. Önkormányzatunk bajban van! Szavazatszámlálók jelentkezését várja, mert nincs elég!
Idén én sem megyek!
És valószínűleg nem is fogok voksolni, merthogy nem tudom, mire kéne igent, s mire nemet mondani! Azért belátogatok a régi szavazókörömbe, este, zárás előtt, mert kíváncsi vagyok, hogyan tudják megoldani. 2 ember a mozgóurnához kell. Vajon össze tudnap szedni 6 embert? Mert minimum 3-nak mindíg bent kell lennie! Vagy csak 5 lesz, és kollektíve mennek ki pisilni, és addig bezárják az ajtót? Utoljára , 2006-ban 7-en voltunk. Az volt az ideális állapot. '98-ban a 13 delegált már egyenest tömegnyomor. Még 2004-ben is voltunk legalább 10-en.
mégis van változás!
A régi szobámat, ami 3 ágyas volt, és abból nyílott a raktár, átalakították orvosi, és infúziós szobává. Úgy mindenestűl, raktárostul. Így lett belőle orvosi, és a bejárósoknak 2 személyes infúziós. így választhat az ember lánya-fi fotelban, vagy ágyon kapja a fröccsöt!
Én régi "jó" szokásom szerint szédülősen, pityókásan élem túl az első 2-3 infúziót! Fokozatos tágításra, mint régen, már nincs idő. Max. 10 infúzió, hatalmas dózis... Holnap vérvétel. Egyre szaporodó terápia. Hétfőtől telibe beindul minden. Álom, édes álom, hogy délre már itthon vagyok! Persze az én érdekeimet szolgálja mindez, tudom! A kezelések között haza is tudok ugrani ebédelni, hiszen csak 100 méter. Szerencse, mert nincs büfé. A mozgóárús már évekkel ezelőtt feladta. De még csak szendvicsautomata sincs. Igaz, itt a betegek nagy része mozgásképtelen. A bejáratnál azért van 1 italautomata. És Bankautomata- ki tudja miért? a 80-on túli öregekneknincs bankkártyájuk. Bár lehet, hogy már azt is leszerelték? Pár éve mindenesetre még volt.
Hiába hívják Rehabilitációnak, azért gyakorlatilag mégiscsak elfekvő!
Nem elég, hogy tegnap végleg eltiltottak a biciklizéstől, ma eső, szélvirar!
Szerencsére még hazaértem a vihar előtt. Teljesen kimerült szegény mocikám!
De...
Miután föltettem a töltőre, gondosan ráadtam az esőkabátját is, leszorítottam téglákkal, és mégis...
Először akkor tépte le róla, mikor jött a jégeső!
Lerohantam, csak úgy, kabát nélkül...
Leszedtem, és behoztam a töltőt... Remélem, nem lett baja. Én viszont sz...-rá áztam.
Azzal nem tudtam foglalkozni, hogy újra betakarjam.
Aztán, mikor kis időre elállt, megnéztem a kárt. Az egyik huzat tropára ment. Szárazra töröltem,és a másikat visszaraktam rá.
Ezt a műveletet még háromszor ismételtem. Aztán feladtam..., tüdőgyulladás elkerülendő... (ált. iskolai nyelvtan tanárnőm szerint andó-endő kerülendő, de olykor elkerülhetetlen)
A szétment huzattal aztán legalább az ülést letakartam, és szorosan rákötöztem. Az elektronikáját bezacskóztam, körberagasztottam...
Doni meg jó sárosan ugrott be az ágyamba. A párnám huzata alaposan pórul is járt!
Épp tegnap húztam át...- kár volt!
Szóval hisztiztem egy sort a telefonban...
Ja, és majd elfelejtettem!
Reggel kávéfőzőt olvasztottam! Kihagytam belőle a vizet... Ott álltam mellette... Először a gomb esett le a tetejéről, aztán a füle olvadt le... És én ámulatomban elfelejtettem elzárni alatta a gázt!
Igaz, az egész alig tartott 15 másodpercig!
Brokkoli:
Brokkoli: a kezdetek, péntek este.
És a végeredmény!
Isteni finom lett!
Pedig siettem, és kivételesen nem egyénileg kevertem a fűszereket, hanem a Vegeta speciálist használtam. Levesbe utálom! Erre kifejezetten jó!
Kétféle sajtot reszeltem, és kevertem össze: az egyik ráolvad, a másik ropogós lesz.
Mára már alig maradt belőle!
Viki tegnap tényleg cuki volt!
Kíváncsi voltam!
De felejthető!
Legközelebb majd akkor nézem meg, ha Ferkót harangozzák be!
Szánalmas utánzata a gyerekszájnak!
Ezután nem kell 1 éven át befáradnom segélyért az Önkormányzathoz!
Azt írják, hogy: egészségi állapota, életkörülményei, szociális helyzete, és kora alapján, folyamatos, kéthavonkénti ...Ft átmeneti segélyben részesítjük! Szerintem ez az adható maximum!
Nagyon-nagyon köszönöm Weinek Leonárd!
Jutka takarít:
Túl voltam a vizitornán, már nagykabátban készültem át a fizikoterápiára. Egyszercsak elsötétült a világ, és a földön tértem magamhoz. A kabátom jócskán vizes lett - fertőtlenítőszeresen vizes.
Már reggel is mértem itthon a vérnyomásomat: 88/54 a reggeli kávé után.
Már tegnap is ilyen alacsony volt délben, mikor hazaértem. Pedig nagy vállalkozásba akartam kezdeni: Bemenni trolival az Izabella utcáig, úszócipőért. Aztán 3 körül mégis elindultam, de kész rémálom volt. De mindegy, fő hogy megvettem, ha nem is olyat, amit kinéztem.
Sajnos ezzel is csúszkálok a vizes kövön.
A főnővér azonnal megmérte a vérnyomásomat, amint fölértem az infúzióra. A 3. vérnyomásmérő működött is. 85/50 Hívta a doktornőt, aki persze bent akart tartani legalább 1 napra. Aztán megegyeztünk, hogy ha 100 fölé megyek, elindulhatok haza. Mindenesetre kaptam ágyat, ebédet: almaleves; csirkrmáj, főtt krumpli uborka. Ezúttal bőséges volt az adag, és kifejezetten ízletes. 1 nénike reklamált, mert ő csak üres erőlevest, és főtt krumplit kapott. A másik neki adta volna a májadagját, szerencsére még időben jött a nővér, és tisztázta: Hasmenés miatt kaphat csak sóba vízbe főtt krumplit! Azért, ha kicsit figyelnének az ebédosztók, kevesebb étel menne pocsékba. Abban a szobában egyedül én ettem meg mindent. Kettőtől az érintetlen étel ment a moslékba. 1 megette az almalevest, és a krumplit. 4-en voltunk. Csakhogy itt az ebédet is a nővérek osztják, nekik meg rengeteg a dolguk amúgy is.
Még nagy, loboncos bundában :
Már megnyírva :
Doni fagyizik: Jutalom jégkrém a jó magaviseletért a kozmetikusnál!
Reggel, míg Doni a kozmetikában szenvedett, mi a piacon megvettük Húsvátra a füstölt csülköt.
Aztán dálután a Praktikerben vettünk sok-sok csavart, léceket az ágyam átalakításához. Nézegettünk csempét, padlólapot a fürdőszoba felújításához. Az egyetlen biztos pont a zuhanykabin!
Aztán interneten nézelődtünk ágyrács, matrac után. Sajnos egyedi méretre kell megrendelnünk. Ha csak 20 centivel mélyebb lenne a hálófülkém, nem lennének ilyen gondjaim.
És Zoli irányításával feltettem a 3 képet. Nem tömörítve, csak kicsinyítve. Ami meg is látszik, mert nagyon nehezen jön be.
Zoli szakmát vált. Ezúttal átmegy "asztalosba".
Vasárnap kint voltunk a temetőben. Igazán, csak pár szál gazt huzigáltam ki, de az is elég volt, hogy megfájduljon a derekam. hétfő-keddre le is kellett mondanom a vizitornát. Aztán szerdától meg Tóni nem volt, hogy kinyissa nekem a fürdőt. No, ezt azért nem is bántam, legalább addig is gyógyul az a fránya derék. Mivel a torna így a jövő héten folytatódik, még 1 heti fizikoterápiás kezelést kiírt a doktornő. Mert ha már úgyis be kell menni pancsikolni, nem árt az a + kezelés.
Kedden, szerdán itt volt Jutka. Most csili-vili az egész lakás.
Porszag helyett illatok!
Bár Doni szeme könnyezik a vegyszerektől, és időnként nagyokat tüsszent!-az ő feje túl közel van a földhöz!
Aztán Húsvét után megérkezik az ágyrács, a matrac.
Addigra Zolinak át kell alakítani a keretet. Lábakat is kap, hogy lehessen porszívózni alatta, meg hogy aláférjen a Bioptron állvány lába.
Még a helyen van az ágy, de már kissé szétszedve:
Itt már szét van bontva az ágykeret:
Fűrészelés:
Fúrás: ez a kép sikeredett elsőnek! De ide jönne sorrendileg! Hiába, még nehezen boldogulok! De próbálkozom!
A következő kép az első láb elkészülte lenne! Reménykedem, hogy az már jó helyre kerül!
Ismeritek a mondást, a remény hal meg utoljára!
Heuréka! Micsoda boldogság! Jó helyen van!
A következőn Donka szaglássa a muffinsütőt! Milyen fura! Tán csak nem szögeket akartok sütni benne?
14:30
Megőrülök!
A következő képet miniben rakta föl! De az valahogy el is veszett nyomban, pedig mentettem.
Még 5 képet kéne fölraknom, de most kicsit szünetelek! Aztán vagy még ma, de inkább holnap folytatom!
Éjfél előtt 1 perccel lettünk készen! Csak éppen túl magasra sikeredett.
Így én kiköltöztem Zoli szobájába!
Megegyeztünk abban, hogy míg nem jön meg az ágyrács, meg a matrac, addig nem vágunk le a lábakból. Addig én kisszoba lakó leszek.
Mert csak létráról tudnék rá fölmászni.
Ágyban TV-zés is lesz, mert még októberben vettem 1 szupi kis 12cm átmérőjű TV-t. Így azt beállította most az ágyhoz. Igaz, csak 4-5 csatornát tudok fogni rajta abban a szobában, de lényeg az M1, az meg, ugye bejön.
Déltől 4-ig az ablak előtti kis kertrészt tettük rendbe. Utána állt neki a barkácsolásnak. Így aztán éjfélkor "ebédeltünk".
Most igazán nem hiányzik ez a plussz 1 hét kórház!
Rengeteg vasalni valóm lenne. A virágokat is át kéne ültetni, és készülni a Húsvétra is.
Idén, úgy döntöttem magam készítem a tormát. És azt bizony kézzel kell lereszelnem. Mert már évek óta nem kapok normális üveges tormát. És az mindíg elrontja a kedvemet.
18:30
Megpróbáltam föltenni őket, új bejegyzésbe, aztán ide is! Nem sikerült! Az új bejegyzésben. a szerkesztőben látszott mind az 5, a blogon viszont csak az első, és az utolsó! Azt meg kitöröltem!
Aztán csak elvetettem a fűszernövényeket, és kettészedtem, átültettem friss földbe 1 karácsonyi kaktuszt.
Rájöttem, hogy Doni magasugró! Ő helyből felugrik a 78 cm magas ágyra. Tegnap éjjel még nem sikerült, de ma folyamatosan gyakorolt! Lefelé még megbicsaklik ugyan a mellső lába! De nem törődik vele!
A képek föltételével a héten már nem vesződöm.
Majd ha megjönnek a hozzávalók, akkor folytatom.
Ma a gyógytornászon megláttam 1 szuper jó szandált. Megdícsértem, kérdeztem, hol vette?
Mondja, hogy ez MBT szandál.
Megkérdeztem, hogy az mit jelent?
Erre elmesélte, hogy gerincsérve volt. Az előző munkahelyén maszírozott is, de azt abba kellett hagynia. A doki javasolta, hogy mielőtt megműtené, próbálja ki ezt. És neki bevált, igaz, nagyon sokáig tartott, míg hozzászokott a viseléséhez. Nagyon drága, de nem kellett megműteni. Esetleg próbáljam ki én is. Van rá lehetőség, hogy többször is elmenjen az ember kipróbálni. Gyógytornász tanítja meg a használatát. Ezzel a csípőprotézist is meg lehet esetleg úszni.
Zoli ma elment, kipróbálni. Azt írta, fura érzés. És arra is van lehetőség, hogy 2 hétre odaadják kipróbálni. Ezt csak 1 üzletben lehetséges, legalábbis Pesten. Telefonálni kell, hogy mikor lesz 38-as próbacipő.
No mégpróbálom most föltenni az utsó képet, ahol látszik a végeredmény. Aztán majd sorban minden bejegyzésnél a közbülsőket is. Reménykedem, hogy ezúttal sikerül. Ha a legfelülre teszi, az sem baj, csak tegye végre:
A tej élet erő egészség?
És ez is az?
Furcsálltam nagyon az izét! Dátumot próbáltam keresni rajta, és ezt találtam:
Pedig a termelők panaszkodnak, hogy nem tudják eladni a tejet!
Akkor meg miért kell szegényt megerőszakolni?
Ezzel tényleg csak azt érjük el, hogy még inkább lecsökken a tejfogyasztás.
Mert ez, jelentem, ihatatlan!
Legalábbis nekem az, aki még emlékszem az igazi tej igazi ízére!
És a friss is új jelentést kapott. Már nem azt jelenti, hogy mai, vagy hogy nem szárított...
Lehet, hogy én már hosszú évek óta vakon járok a világban?
Lehet, hogy a gyümölcs előtti friss jelző is azt jelenti, hogy már csak gyümölcs formájú, ízetlen valami? Amikor Ila néniék a 60-as években Angliából hazajöttek nyarálni, vitték magukkal a kenyeret, paprikát, paradicsomot! Kislányfejjel csodálkoztam is: miért, nálatok semmi kaját nem lehet kapni?
Dehogynem, csak itt még van íze!-volt a válasz. Akkor csodálkoztam. Most már nagyon is értem őket.
És visszavágyom... a 60-as évekbe, ahogy dédike vágyott vissza a "boldog békeidőkbe". És nemcsak azért mert akkor voltunk gyerekek, fiatalok...
Megérkezett tegnap este a 2 ágyrács, és a 2 matrac.
Ez idáig a jó hír! És az is jó, hogy Zoli nem vágott le a lábakból, mert pont ideális lett a magassága.
Az viszont már kevésbé jó hír hogy alaposan elszabták : a rács a kért 76*179 helyett 75*176; a matracok szélessége ugyan stimmel, de a hosszuk! Az egyik 180, a másik 182 a kért 183 helyett.
Így aztán reklamálhatunk, és még 2 hét, mire legyártják, ezúttal remélhetőleg már pontosan. Merthogy 167 ezer forint nem kis pénz, így aztán elvárható, hogy azt kapjuk érte, amit megrendeltünk!
Szerencsére a matracokról nem vettük le a nylont.
Így fog kinézni :
Persze a lábak be lesznek pácolva, és kerül rá 1 a többi bútorhoz illő takaró is.
Olvasom az egyik blogtárs márc. 20-i bejegyzésében: vettem 1 nyulat a fijjamnak! Szegény meg sem mer moccanni, mert kutty élénken érdeklődik iránta. És mindez 1 alig 50-60 m2-és lakótelepi lakásban, ahová én 1 nagy testű kutyát nem vinnék. És + még 1 nyúl is? A gyerkőc, mert ugye nem tudja eldugni előle, húsvétra már megunja, ha ugyan nem pusztul el szegény már előbb!
És neki ottmarad a gond, hogy hova vele? Mert állatszerető ember nem engedi csak úgy szabadon parkban, vagy akár erdőben.
Mindenesetre nagy meggondolatlanság volt ez tőled, Zolee!
Húsvét után a ligetben is elszaporodnak a nyuszik, pedig idáig még le lehetett őket adni az állatkertben.
Nekem is volt nyulam, nagyapám ismerőse tenyésztett nyulakat Dunafüreden. Oda is vihettük vissza. Persze más, 1 kertes házban nyulat tartani. Az övé volt az egész kert 1 hónapig. Szabadon volt, ha elfáradt az ugrabugrában, bevonult a nyúlházba. Aztán visszavittük a tenyészetbe. 2* akkora volt, mint az alomtársai. Aztán sokáig nem volt másik, mert a házunkat kisajátították. A Volga szálló épült a helyén. Mi meg beköltöztünk a József Attila lakótelepi 1,5 szobás panelba.
Apu halála után megint kaptam nyulat, a Puszikát. Az ő háza az erkény alatt volt, de bejárt a lakásba is. Érdekes módon ő szobatiszta volt. De mikor lelegelte a kalocsai richellieu piros rózsáját, anyu kitiltotta a szobából.
Aztán, mikor pórázt fabrikáltam neki, és sétáltatni akartam, nagyanyám gyorsan vett nekem 1 pulikölyköt. Remekül megértették egymást. A nagy nyúl, és a kis szőrgombolyag. A nyúl kergette a kutyát, aztán átugrált rajta, aki látta, márpedig sok nézőjük akadt, dőlt a röhögéstől. Ha elfáradtak, elheveredett a nagy fehér nyúl, a hasához vackolt a kis fekete szőrpamacs. Aztán Sobri is megnőtt, és rajta gyakorolta a terelés művészetét, akkor már Rómain.
Aztán jött a tél, Puszi beszorult a garázsba, és mi rájöttünk hogy a 1 ivarérett kan nyúl. Az egész garázs bűzlött a tömény pisiszagtól, hiába cseréltem a homokot naponta a wc-jében.Úgyhogy nem maradt más választásunk, mint levinni a tenyészetbe. Mikor következő nyáron meglátogattuk, benyújtottam az ujjamat a ketrecébe, és ő csúnyán átharapottt körmöt, ujjbegyet egészen a csontig. Tetanusz oltást is kellett kapnom. Nem ismert meg, vagy talán nagyon is megismert, és dühös volt rám hogy ketrecbe zárattam?
Régen, a piacon is árulták ilyentájt lépten-nyomon papírdobozból a nyuszikat. Voltak köztük egészen aprócskák is, akiknek még az anyjuk csecsén kellett volna lógniuk.
Ezen is túlvagyunk!
Szép volt, jó volt, a farkasordító hideg, és a hóesés ellenére!
Ti is látjátok valahol a bal szélen, fent kirajzolódni a nyuszikát?
Miután pénteken estére a 3 db torma nagy sírás, lélegzetelakadás közepette lereszeltetett, elkészíttetett, és kevésnek találtatott, úgy döntöttem, szombaton veszek még. Úgyis ki kell menni a piacra friss zöldekért, kenyérért.
Persze a zuhogó eső keresztülhúzta a számításomat! 1/2 10 körül, végül csak a CBA-hoz motoroztam ki. Addigra a retek, újhagyma mind elfogyott. Gondolom, mások is piac helyett a zöldségest választották! Torma szerencsére volt!
MTB-t sem tudtuk kipróbálni, mert az is zárva tartott.
Sebaj, Zoli dél körül megérkezett, szétkapta megint az ágyat, beletett még vagy 2 tucatnyi csavart, ékelt, káromkodott, a keret viszont már csuda masszív!
Aztán este kimentünk kutyástúl, mocistúl csavarogni a ligetbe:
Már megint hülyét játszik velem a szerkesztő!
A töltött tojásból nem lett elég 10 db. Vasárnap reggel még 5-öt főztem, töltöttem!
Vasárnap állatkertbe indultunk:
A Pálmaházban:
Húsvét hétfő :
No, azt hiszem, rájöttem, miért bolondult meg a szerkesztő!
Akkor most a többit utólag írom.
Szombat este Zoli ki szeretett volna még menni az uszodába.
Zárva volt, pedig a Honlap szerint este 10-ig van nyitva.
Vasárnap ugyanez volt a helyzet. Akkor is 4 körül lett volna ideje rá!
A szombat esti kiránduláson, mocin ülve majd' megfagyott bennem a lélek, ezért a forralt bor!
A vasárnapi állatkerti látogatás viszont nagy csalódás volt! Még jó, hogy nem kellett teljesárú jegyet venni Mozgássérültként, kísérővel 400 Ft. Kígyót-békát, madarat ugyan láttunk, de az állatkert nagy része felújítás alatt! Biztosan szép lesz, ha készen lesz!
Mondjuk így is legalább 3-4 órát csavarogtunk bent!
A legtovább a fókák önfeledt játszadozását figyeltük a haldarabokkal! Láthatóan nem voltak már éhesek!
Hétfőn, keresztanyjáéknál csak Francival, Marika bátyjával találkoztunk! A fiúk locsolkodni voltak, meg páran dolgoztak. Hiába, a repülőtéren, TV-ben - rádióban Húsvétkor is dolgozni kell! Aztán Zoli fölment meglocsolni nagyanyját is!
Mára gombalevest főztem. Elég volt a sonkából, tojásból.
1 napi hússzünet!
Holnap kénytelen leszek sonkás tésztát sütni. Rengeteg sonkám megmaradt, bár csomagoltam belőle bőven Zolinak!
Sonka alatt nálam érts füstölt csülköt. Az idei több, mint 2,5 kilós csülök túl húsosnak bizonyult. Pedig szeretem, ha a bőre alatt van szalonna is. És még mellé tettem 1 jókora combdarabot is.
A mai délelőtt a nagy lábasok mosogatásának szenteltem, meg némi rendrakásnak.
A mosást is illő lenne bekészíteni! Talán nekilátok annak is délután!
Azt hiszem, reggelire a ruszli tejeskávéval nem volt túl jó párosítás!
Ellenben Bikfic mai vacsora ajánlata alaposan felizgatta nyálképző szervemet! Úgyhogy délután kiszaladtam tejért, és almáért! Persze az almát elfelejtettem! De sebaj! Jó a palacsinta kakaóval, lekvárral, esetleg fahéjas cukorral is! Igaz, azt nem jó ötlet a tésztájába keverni!
Mióta ide is jár a F. frostos autó, rákaptam az édességre! Szerintem csak miattam áll meg itt, mert más vásárlót az utcából még nem is láttam a kocsinál!
Csak az nem jutott az eszembe, hogy ma délután jönnek kicserélni az ágyrácsot. Így aztán palacsintakészítés leszavazva! Este már nem szívesen állok neki!
18:20 Megérkeztek az új ágyrácsok! A méret ezúttal már tökéletes! Ahogy visszatették a matracokat, és betolták teljesen, így mégfeltűnőbb a 3 ill. 2 cm-s hiány! Remélem, az is megérkezik a napokban, és végre levehetem a zizegő nylont róla!
Mostanában annyi fejlesztés van a gmail-en, hogy csak ámuldozik az ember lánya!
Tyria! Talán ezzel te is tudnál chatelni! Ha gondolod, küldök meghívót! Merthogy a levelezést nem tiltották le nálatok! És ez levelezőprogram! Talán ez lehet az egérút!
Minket megint megszálltak a munkagépek! Állítólag csatornázás! Az úttest szép sima aszfaltjára néhány méterenként négyszögeket törnek! Aztán, ha visszaaszfaltozzák, jövőre már az is döcögős lesz!
Az elmúlt napok ban nem történt semmi említésre méltó!
- (Mostam, vasaltam, ültettem, és átültettem, portalanítottam, és elhasználtam az összes
bútorápolót! )-
Illetve történt..., nagyon is történt! És épp a fent említettek történtek!
Mert az történt, hogy besokalltam!
Hogy nekem semmit sem szabad!
Az történt, hogy besokalltam!
A fenébe az orvos utasításával, hogy ne hajoljak,...
hogy ne erőltessem a lábamat,...
hogy kíméljem magam,...
hogy ne csináljak semmit,...
hogy ne szedjek fájdalomcsillapítót, mert akkor egye többre, egyre erősebbre lesz szükség, míg végül jön a morfin,...és a halál...
De mi értelme van az életnek, ha nem csinálhatok semmit?
Így aztán elkezdtem csinálni valamit...
Lassan megy, nagyon lassan, de azért haladok!
Ha jön a fájdalom, beveszek 1 fájdalomcsillapítót, addig ülök a gép előtt, vagy olvasok fekve, míg hatni nem kezd, aztán csinálom tovább... .
Vagy 1 hónapja, a barátnőm azt kérdezte: -hogy bírod elviselni ezt az idiótát?
-Mert szükségem van rá, és a muszály Nagy Úr!
Még Húsvét előtt fordult valaki segítségért hozzám: majd a lányom, vagy az unokám átmegy érte!
Aztán most vasárnap felhívtam őket!
Sok a dolgunk! -mondta a kislány.
Majd megkérdezem...
Lenyeltem a mondaniválómat, mert az nagyon durva lett volna!
Szegény, ő is rájuk van utalva...
Mégis, ki tesz kinek szívességet?
A kislány, hogy elfogadja (a nagyanyja nevében) a segítségemet - vagy nem is fogadja el...
Nekem már elég volt a fájdalomból, örökre!
Az a műtét előtti 3 év, aztán alig, hogy helyrejött a lábfejem, a csípőm mondta fel a szolgálatot. Aztán annak a Carotisvizsgálatnak a sokkoló eredménye...
Aztán a fiam 4 hónapos eltűnése az életemből... amikor csak az foglalkoztatott, hogy túléljem valahogyan,... különben őt is magammal rántom...
A tegnapi, és a mai délelőtt orvoslátogatások jegyében tellt.
Gondoltam, az utolsó fizetős napon szinte üres lesz a rendelő!
Hogy én milyen naiv vagyok!
Rengetegen voltak!
Ma viszont a traumatológián alig lézengtünk néhányan!
Csak hát pechem volt!Az első orvost mindjárt a rendelés kezdetén sürgősen műteni rendelték! Sokára került elő 1 másik, mikor végre rám került a sor, neki meg szegénynek elő kellett keresgélnie a gépből a 1,5éve elvégzett műtétem történetét, megnézni a lábamat, hogy megállapítsa, milyen cipőt is írjon föl nekem pontosan. Amíg velem foglalkozott, közben őt is sürgősen felhívták a műtőbe. Azért engem, szerencsére még befejezett!
Aztán a Puss felé vettem utamat.Szerencsére, mert megláttam méterárú végkiárúsítást. A több, mint 10 méternyi anyagot megkaptam potom 3970Ft-ért.
Épp végszóra, mert a héten szállítják a cserematracot. Az ágyrácsokat már pénteken kicserélte a gyártó.
Holnap még a szemészetre is menni kék, így most pár napignem folytatódik a rendrakás.
Majd meglátom mág, hogyan lesz, mert valamelyik nap még az MBT próbára is sort kell keríteni.
Aztán cipő, és szemüveg csináltatás is kell. Szemüveget jó lenne az SZTK-ban, csakhogy ott irtó randák a keretek! Úgyhogy marad az OFOTÉRT.
Tegnap délután végre megérkezett a jó méretű matrac is! Heuréka!
Így már nem zizeg a fólia! Mert természetesen minden éjjen arra hengeredtem le, és a csörgés minden éjjel föl is ébresztett!
Tegnap 1 ajánlott levelet is kaptam az Ügyvédi Kamarától. Bár én már rég visszavontam a Panaszt, ők mégis megindítják a fegyelmi eljárást az ügyvédnő ellen! A hírt vegyes érzelmekkel fogadtam! De tulajdonképpen, a szívem mélyén örültem neki! Mert amit ellenem elkövetett, azért megérdemli a büntetést!
Reggel először cipőcsináltatással kezdtük. Kiderült, hogy rossz a receptfelírás. Így oda jövő héten mehetek vissza átíratni. De azért a méretet szerencsére levették! Most várhatok majd a traumatológián újabb 3-4 óra hosszat.
Azután MBT próba következett! Az eladónő enyhén szkeptikus volt, mikor rám adta a szandált. De aztán találtunk a szamomra egy tökéletes félcipőt! Ezt a fajtát direkt nekem találtak ki. Már az első pár lépés után megállapította a hölgy, hogy ebben sokkal jobban járok, mint az ortopéd cipőben. És én is éreztem ám a külömbséget. Nem csaptam a bal lábamat, mint a többi cipőben, és nem is sántítóttam. A csípőmről is levette a terhet! Rögtön haza is hoztam volna, ha nem lennék per pillanat átmeneti pénzzavarban. Így aztán megegyewztünk , hogy megrendelik a próbacipőt, azt 2 hétig használhatom, aztán veszek egyet. Addigra meg már fel is szabadul a pénzem. Kb. 20 percig járkáltam benne, és állítólag ettől izomlázamnak kéne lennie- de nincs. Talán majd holnapra?
Voltunk még az OFOTÉRT-ban is. Végül nem bifokálisat csináltattam- az sem jár közgyógyra- hanem 1 harmadik fajtát. Erre egyáltalán nem jár támogatás, de ha már csináltatok, legalább jó legyen. Így aztán mindenféle kedvezményekkel 36ezerbe kerül majd!
Ez a szaküzlet a régi Samsung mintabolt helyén van a Hegedűs Gy. utcában. Jó ómen, mert a hűtőmet azóta is imádom.
Most halálosan fáradt vagyok ugyan, de elégedett!
Ez a hét úgylátszik a (f)elírt receptek jegyében tellt. Ma kétszer roboghattam a patikába. Először elhoztam, aztán vissza is szállítottam 2 doboz gyógyszert. Úgyhogy most mehetek majd a háziorvoshoz is átíratni 2 receptet!
Olylylyan boldogságos vagyok tőle!!!
Még szerencse, hogy a háziorvosnak elég 1 telefont megereszteni, és persze odamenni a jó receptért. De a traumatológián szerintem végig kell ülnöm a sort! Mert az a recept totálisan el lett rontva.
Az már csak hab a tortán, hogy tegnap este val szeg beleszúrtam a nagylábujjamon a körömágyba! Ma estére duplájára dagadt, lüktet, piros,és kegyetlenül fáj!
Vasárnap meg Zoli 26. születésnapja!
Tatárbifsztekre gondoltam, de kiderült, hogy azt már az apja csinál neki! Ebédre anyósomhoz megy! Na, szóval nem tudom!
21:15 és még egy nem túl jó hír mára: becsődölt a MÁV biztosító. Pont ma jött meg a csekkjük a negyedéves biztosításra. Befizetni muszáj, remélem idén sem csinálunk balesetet.Váltani nem lehet...
Mi jöhet még?
Tegnap este elkezdtem lámpázni lüktető nagylábujjamat! Mit ne mondjak, nem sokat aludtam tőle az éjjel. Így aztán néhány óránként lámpa, közte kamillás dunsztpakolás.
Hajnalok hajnalán úgy döntöttem, mégiscsak főzőcskézek:
Menű: Marhanyelvleves sok-sok zöldséggel, trombitagombával
Rántott borjúláb rizzsel, tartárral
Csokoládékrém -desszertnek, csak épp tejszínért kéne kimenni.
Amíg a leves főtt, beszálltam a kádba, és hajat mostam! Festeni is kéne, de nem volt kedvem hozzá!
Aztán 11 körül berobogott Zoli 6 doboz koreai kajával. Kipakolta a hűtőt az irodában.
Szerencsére akkor még nem indultam el a közértbe. Merthogy házitejet, és 1/2 liter házi tejszínt is hozott. Épp csak bedobta, aztán ment is az apjához.
Én meg itt maradtam a töméntelen mennyiségű étellel, és azzal az utasítással, hogy a "tengeri herkentyű levest" még ma egyem meg, vagy dobjam ki. Megettem. Finom volt, de ménkű csípős! Mire végeztem vele, lángolt a szám, a torkom.
Aztán sorba kóstoltam az összes dobozból 1-2 falatot! Igen ízletes, de mind méregerős.
Különösen a babcsírával, rizstésztával, és "piócával" készült marha(?)húsleves ízlett. Annak délután meg is ettem a nagy részét. Csak mutatóba hagytam belőle, hogy megkérdezzem, mik azok a hosszú barna izék benne? Féreg, vagy növény? Mert az egyik végén mintha szívószervet fedeztem volna fel!
Mindenesetre a bornyúlábak bepanírozva várják a sütést. Mellesleg a mélyhűtőben felfedeztem 1 jégkrémtortát, ezért ő lesz a desszert.
Csokikrém egyelőre kilőve! Majd legközelebb!
Ma még egyébként is el kell készítenem a tartárt!
A majommézet már elővettem a mélyből, bár nem nagyon tetszik a kinézetje!
Lehet, hogy a kutyának adom, és csinálok másikat?
Szóval jól sikerült ez a mai nap. Délelőtt megjött Zoli nagy adag tatárbifsztekkel!
Apjával alaposan bereggeliztek.
Megkérdeztem tőle, mi fán terem a "piócám"! De ő is passzolt! Nem baj, mindenesetre finom!
A csokival bevont termeszeket is 1 dél-koreai vendégemtől kaptam a Margit-szigeti Nagyszállóban! Azt is megettem vszolygás nélkül! Mondjuk, annak csak csokiíze volt, benne valami "fűrészporszerű íztelen dologgal".
Zoli programot keresett a Net-en, hogy hová is mehetnénk? Nem talált semmi különöset!
De 1 kis tortát azért megkóstolt volna!
Amíg ő a programok között kutakodott, nekem sikerült kb 1/2 perc alatt keményre fölverni a tejszínhabot! Hát, ez a külömbség a boltban kapható, és a házi tejszín között! 1/2 nap eltelltével még mindíg ugyanolyan kemény! Semmi lé nem képződött alatta.
Mivel végképp semmit nem találtunk, fölvetette, mi lenne, ha múzeumba mennénk?
Én már régóta szeretném megnézni a Postamúzeumot. Oda kisföldalattival is eljutunk!
Ő meg felvetette,hogy szívesen megnézné a Kelet-ázsia múzeumot az Andrássy úton. Oda mocival is el tudunk menni! Moci ellen élénken tiltakoztam. Nincs feltöltve, sokat mentem vele a héten, mi van, ha út közben hagy cserben?
Gyalog indultunk el, mondván, út közben döntünk. Elvégre esetleg mindkettő belefér a napba.
Végül is a Hopp Ferenc Múzeum csuda jó döntésnek bizonyult.
A lépcsők ugyan alaposan megijesztettek, de érdemes volt ide menni. .Sass Brunner Erzsébet, és lánya képei igazán kitűnőek voltak. És a 20 perces vetítést is rendkívül élveztem.
Kifelé jövet az egyik teremőr ajánlotta, hogy talán érdemes lenne megnéznünk Ráth György múzeumát is a Városligeti Fasoron.
Miért is ne? Menjünk el oda is, ha nem vagyok még túl fáradt!
Lépcsőmegmászási sikeremen felbuzdulva persze, hogy igent mondtam.
A Múzem bejáratánál:
Az ünnepelt átjön a Holdkapun:
Újabb kísérletet teszek, hogy nagyobban tegye föl:
Na végre! Azért kíváncsi lennék, miért teszi olykor kicsiben föl?
A lépcsőmászást ott sem úsztam meg, de megérte.
5-6 órás múzeumlátogatásunk után farkaséhesen szálltunk fel a trolira!
Itthon rögtön nekiálltam a tegnap bepanírozott borjúláb darabok kisütésének.
Mert ugye, húslevest bármikor ehet, még ha tölcsérgombával készült is, na de borjúlábat?
Tartárnak mégis a mélyből előásott majonézt használtam fel, mert, bár tegnap este felhívtam Zolit, hogy apjától jövet vegyen 1 citromot a kispiacon, ő tejfölt hozott. Persze, hogy finom volt, csak össze kellet keverni, mert kicsapódott az olivaolaj.
Most annyi kaja van itthon, hogy 1 kisebb hadseregnek is elég lenne.
A jövő héten biztos, hogy nem kell főznöm. Hiába próbáltam rátukmálni 1 kis kaját, BKV-val ment haza. És állítólag otthon is hegyekben áll az ennivaló. Nagyanyjától, apjától hozott gyümölcsök is mind rám maradtak. A tejszínhabból vitt volna, de végül azt is elfelejtettük!
Talpaimon, no meg azon a bizonyos nagylábujjon 1-1 vízhólyaggal, és most már izomlázzal is fekszem le régi-új ágyikómba kipihenni magamat!
Mert holnap reggel traumatológia, és talán sebészet is? Ha még dél előtt végzek, akkor háziorvos is!
Reggel esett! Így aztán csak 10 után vágtam neki, Mocival az orvoslátogatásnak!
Jól éreztem én tegnap, mikor nem mertem Mocival nekiindulni! A töltéskijelzője megbízhatatlan.
Mikor elindultam, még majdnem teljes feltöltöttséget jelzett. A Mexikóinál már mindössze 1 zökd csík volt. Hazafelé már nem is mertem volna nekivágni az aluljáró kaptatójának. Még szerencse, hogy van 1 egérút, csak akkor visszafelé végig kell jönni- no, nem sokat ugyan- a Hungárián.
1 órakor be is kerültem Dokihoz, aki elégedetten szemlélte a művét!
Már csak 1 műtét, és az a nagy lábujj is kiegyenesedik. Csak egy kicsit kell rajra farigcsálni, és az ízületet lemerevíteni. Csak sajnos a 3 hónapi gipszben járást el kell viselnie. Tudom, hogy ez magánál kissé problémás, de gondolkodjon azért rajta!
Szipi-szupi gördülőtalpas pipellőt írt fel! És én úgy döntöttem, hogy a héten kipróbálom a trolin mocizást is a cipőkészítőhöz!
Mivel múlt éjjel sehogy sem tudtam elaludni, éjfélkor nekiálltam pirítós kenyeret csinálni, és megkóstoltam a tatárt. Sehogy sem ízlett, úgyhogy nekiálltam az éjszaka kellős közepén följavítani. Többek között belekevertem 2 tojássárgájat is. aztán megettem még 1 nagy karéj vastagon megkent tatáros pirítóst, és végre el tudtam aludni. Aztán reggel jött még 1, a többit két adagban fagyasztottam le! Ma délután aztán bepaníroztam a nyelvszeleteket, meg mivel még volt bőven tojás, a levesben főtt zöldségek nagy részét is. Így aztán ma rántott zöldség lesz vacsorára.
Ez valami más...
Valami nem mindennapi...
Élvezem, mint a kaviárt...
Kulináris élvezet...
Amilyen szörnyen kezdődött ez a nap. olyan jó lett a folytatás!
Az úgy volt, hogy föl akartam húzni a lábamra a tiszta zoknit...
Persze előtte megvizslattam azt a csibészkedő nagylábujjat, de majdnem tökéletesnek tűnt! Kissé ugyan duci...
(Tegnap Kaccal és Donival tettünk néhány lépést a ligetben)
Megnyomogattam picinykét, hogy szúr-e még?
Gyengébb idegzetűek most ugorják át a következő bekezdést!
Hát szúrni azt éppen nem szúrt. Némán, de annál büdösebben robbant!-aztán lüktetni kezdett! Hihetetlen mennyiségű sűrű sárga trutyi jött ki belőle!
Mikor magamhoz tértem a megrázkódtatásból, úgy döntöttem, most már mindegy... fog összeszorít- nyomkodás, míg tisztán csak vér jött belőle.
Körbetekertem egy pzsvel, aztán pár deci vízben felolvasztottam -még Doninak felírt- néhány fertőtlenítő tablettát. Odakészítettem a Betadin krémet, fülpiszkálót, ragtapaszt. aztán néhány percnyi kisolló és lábujj-áztatás után nekiálltam "sebészkedni"! Kb. 2mm hosszú bevágás elég volt, hogy belenyúlva a sebbe a maradék véres nedvet fölszívja a vatta. Aztán a következő a betadinba mártva törölgette át a kis "zsebecskét".Aztán a tubusból nyomtam bele rendesen, és a környékére is. Leragasztottam, aztán lámpázás közben végignéztem "A palota ékkövét". Addigra hatott már a fájdalomcsillapító is. Még volt 1 enyhén kábszeres a 1,5 évvel ezelőttiből. Most feláldoztam!
Kibontottam nézegettem, és irtó büszke voltam eme sebészeti műremekemretemre. Remélem, nem kapok ennyi fertőtlenítés mellett vérmérgezést.
A trolin mocizás a cipőshöz holnapra maradt, viszont Moci és én úgy döntöttünk, mégis elrobogunk akku rendelőbe, meg csekkfeladni! Épp időben, mert a következő szállítmánynak már jelentősen megemelik az árát. Ezt most még megkapom darabonként 23200.-Ft-ért. Jövő hét elején már szállítják.
Aztán Posta csekkbefizetni, lottózni, és ha már úgyis csak 1 bolhaugrásnyira jártunk a piactól, beugrottunk oda is. Az utolsó kenyérsarkocskát reggel ettem meg tatárral, mert persze tegnap este elővettem az egyik dobozt. No, meg valami zöldféleség is kellett!
Irtó szép vastag hájú kacsabőrt, és gyönyörű hízott, sárga kacsamájat láttam! Épp minap állapítottam neg, hogy venni kéne, mert már csak 1/4 doboznyi kacsazsír van itthon. A máj lesütve , zsírban eltéve pedig hetekig finom reggeli lesz. És abszolúte de nem volt drága. 2 db hízott kacsamáj= 51 deka= 1050Ft
Közben olvasom, hogy Klarissz káposztaleves kúrán szenved (mondjuk én mindenféle káposztát napokig tudok enni, mert imádom) addig én itt holmi hízott kacsamájakról, meg tatárbifsztekről zengedezem ódákat!
Hazafelé meg összefutottam gyógytornász Katival is.
Álmomban körbetekeredett rajtam.
Egyre szorosabbra fonta köröttem a gyűrűit.
Foljtogatott.
Tisztán éreztem az egyre szoruló gyűrük mozgását, ahogy vergődtem hosszasan, némán.
A jobb kezem élettelenül szorult a hátam mögé.
Megpróbáltam hát a bal kezemet kiszabadítani.
Nehezen bár de sikerült!
Megtapogattam, hátha sikerül kissé lazítani a szorításán. szinte már éreztem az ujjaimon a pikkelyek hideg hideg tapintását!
De csak meleg birkagyapjút éreztem! És akkor végre magamhoz tértem az álomból!
A kapcsolót nem tudtam elérni, de már tisztába jöttem a helyzettel. A 2 nehéz, széles takaró tekeredett szorosan körém, a mozgás meg, amit éreztem, Doni ijedt rám ugrálása volt. Ha megpróbálok körbeforogni, csak azt érem el, hogy leesek az ágyról. A trópusi hőség a saját izzadtságom, meg a takarók melege, az amúgy is szokatlanul meleg szobában. Az ágy azon felén, amit nem használok, nincs derékalj. Az a térfél amúgy is laposra van engedve, míg a másik fejnél lábnál enyhén megemelve. Ez, mikor hason fekve olvasok, praktikus is. De amikor nyugtalanul alszom, mindíg azon a térfélen kötök ki! De ilyesmi, hogy rám tekeredik a takaró, hát ez most fordult velem elő először.
Igaz, pénteken Moci nagy beteg lett. Először próbáltam trolin mocizni, és úgy látszik, az újdonságok mindíg megbetegítik.
Pedig épp pénteken, mikor mi a cipőkészítőnél voltunk, hozta meg Zoli az új akkukat. Kicserélni persze már nem cseréltük ki, mert doktor bácsi segítségére szorul újra. A trolin adta meg magát. Mivel már régen rossz a mágnesfék, bal kézzel a kapaszkodóba fogództam, jobbal pedig, mikkor hátra kezdett volna gurulni, nyomtam az előremenetet. Kb 200kilót, ha megindul bizony csak így lehet megtartani. Az egyetlen biztonsági övhöz meg a nagy tömeg miatt nem tudtam odanavigálni, így csak keresztben tudtam beállni. A végállomáson, fellélegezve elengedtem a kapaszkodót. Hiába nyomtam még akkor is az előremenetet, Moci villámsebességgel megindult hátrafelé, mielőtt még a rámpa alám került volna. Szerencsére ketten is odaugrottak tartani, én meg a legnagyobb fokozatba kapcsoltam, így sikerült nem legurulni. De valószínűleg megint csapágytörést szenvedhetett. Haza tudtam ugyan jönni vele, de iszonyatosan hörög. Csütörtökön már nem akartam feltölteni, így az akku már nagyon gyenge volt, és lehet, hogy ez volt a hiba.
Most töltöm, és remélem, hétfőn még el tud vinni a rendelőbe. Mert azt a bizonyos lábujjat mégiscsak meg kell mutatni 1 sebésznek.
Ráadásul most a színterápiát sem tudom alkalmazni, mert az éjszakai viaskodásban kikészült a derekam, és a csípőm.
Ezzel a lábbal meg gyalogolni képtelenség.
Persze szalad a konyha is.
Mindenütt zsíros edények .
Péntek reggel kisütöttem a zsírt, és a májakat is!
A máj ugyan nem sült olyan szép pirosra mint nagyanyámnak,(bár lehet, hogy ez annak a pár csöpp tejszín hiányának tulajdonítható, amit ő mindíg beletett. Az üveges 3,6 tejnek a szinét használta hozzá. Akkor még nem homogenizálták. ) utoljára talán 35-40 éve ettem ennyire jó izű májat, és töpörtyűt. Még akkortájt, mikor élő kacsát vettünk, és nagyi 2 hétig maga tömte kukoricával. A májak is olyan nagyok, olyan kihízottak... Nem is értem... Pedig nem is paraszttól vettem...
Mikor hazajöttem mocival, utána akartam bedobozolni őket, mert addigra pont kihűlnek.
De aztán olyan ideges voltam, hogy a zsírból itt is ott is kiloccsantottam, Doni nagy örömére, és az én nagy bosszúságomra! Fölmostam ugyan, kétszer is, de még mindig cuppogok a konyhában.
Szegény Mocorgó, ha nyöszörögve és hörögve is, de hűségesen elvitt a rendelőbe!
Gondoltam, 1 kalap alatt elintézem a fogorvost is. Ha már úgyis fáj, akkor már mindegy mennyi fáj!
Senki nem várt előttem a sebészeten, így rögtön bejutottam!
2 szóban elmondtam, mit tettem!
Felhúzta a szemöldökét, utasított vessem le a cipőt, zoknit! Felkészült a szörnyűségre...
Aztán nyomogatta -sziszegtem- és megállapította, hogy ő sem tudta volna jobban kitisztítani!
Bár ilyen esetekre azért inkább szikét ajánlana.
Azzal könnyebb, és egyenesebb is lesz a vágás!
Nem is nyúlt hozzá. úgy jó, ahogy van. Szerinte 1 hét, és már nem is fogok emlékezni rá! De míg nem forr össze a vágás, naponta 2-3-szori fertőtlenítés nem árthat.
Mindössze pár napig ne erőltessem a járkálást!
Hízott a májam, és azon mód elfeledkeztem a fogászatról.
Csak akkor jutott eszembe, mikor épp jöttem be a kapun!
Tegnap? először néztem végig ezt a műsort. Régóta szerettem volna, de valahogy mindíg elfelejtettem bekapcsolni a TV-t.
Dundikánál voltunk tegnap? vendégségben, ma meg Gáspár Lacihoz kellett volna, elvileg...
Vagy lehet, hogy én 1 egész hetet átaludtam? Mert ma Ábel Anita főz 1 teljesen más társaságnak!
Reggel végre nekikészültem elmosogatni a zsíros edényeket- kézzel. Mert mosogatógépbe nem fér!
Letettem őket a konyhakőre, aztán jött 1 telefon...
Mikor újra kimentem, Doni két lábbal benne volt az egyikben! Még a búbja is zsíros!
Mos mossam meg a fejét?
A hét végére megígért kacsamáj: (Dédike receptje alapján)
Immár normális méretben.
Bonyolult, hogy miért nem sikerült.
Tegnap itt volt Zoli, és megoldotta a helyzetet.
Jutalmul megkapta az egyiket.
Szerencsére Mocorgó kezd magához térni! Lehet, hogy csak valami faágat, vagy műanyag játékot szippantott magába. Akkor, a trolin kisiskolások utaztak velünk. Lehet, hogy ők ejtettek le valamit, és Moci bekebelezte. Időközben meg sikerült megrágnia! De nagyon meg voltam ám ijedve!
Most megint etetem, aztán holnap Posta, meg piac! Hátha kapok megint olyan fantasztikusan finom fürtös paradicsomot! Holnap, szerintem a piacon alig lézengenek majd a BKV sztrájk miatt.
Bár én mostanában szinte soha nem utazom velük, azért teljes mértékben együttérzek! Mert a járatritkítás egyáltalán nem jó dolog! Szerintem épp ellenkezőleg, sűríteni kéne a járatokat. Hogy minél kevesebben szálljanak autóba! Annál több bérlet kelne el, tisztább lenne a levegő, fellélegezhetnénk kicsit...
Ha van csöppnyi hely a mélyhűtőben, nem állom meg, hogy ne tegyek bele még valamit... Ma éppen pulykamedallion volt a hentesnél... gyönyörű, friss... Állítólag a hús ára a nyárra a csillagos ég...
Tegnap meg főztem egy váj(d)ling édes parajt! (szintén dédi recept). Baba koromban kiköptem, amit anyám főzőtt... Aztán nagyi( bocs, Zolinak a dédije, de rajta ragadt) édesen adta a számba.
5 éves koromban hét végenként szinte mindíg azt kértem a Royalban, persze akkor már fokhagymával, tükörtojással... Ott valami fantasztikusan tudták elkészíteni! Bár az is lehet, hogy csak nosztalgia...
No, mindegy...
Ma "ír ragut" készítek a férjem receptje szerint. -kicsinyke változtatásokkal-
ugyanis átpakoltam a mélyhűtőt... És leghátul, megbújva találtam 1 adag 8 hónapos kb 30dekányi kockára vágott marha nyakat.
Férjuram ugyan birkából, tárkonnyal...
De 1kis fej nagyon apróra vágott hagymával...
Tavasszal az új zöldség még nagyon drága (a birka- bárány szintúgy)...
Ezért a zöldséget 2-3mm-es apró kockára vágva, csak 2-3 perccel a gáz lezárása előtt teszi-tette bele. A zellerszárat, szintén feldarabolva, már csak a lezárás után. Így ress maradt, és nagyon finom. Én most borsót teszek bele, merthogy a zellerszár... - hát az nincs.
Nem tudom, miért keresztelte pont "ír ragu"-nak-mindenesetre jó!
Én most igazi "fából vaskarikának" készítem el!
Mostanság annyi van belőlük, hogy kénytelen voltam nyitni 1 új kategóriát nekik!
Már csak azt kéne kiderítenem, hogy milyen összefüggés van a BKV sztrájk, és a friss kenyér között?
Mert se busz, se kenyér...
És ráadásul meglepően kevés autó az utakon, a piacon viszont embertömeg!
Erről majd holnap. Ma nagyon kifáradtam!
Szerencsére tegnap este eszembe jutott szólni anyósomnak, hogy ne induljon el ma az Őrs vezér térre, hallásvizsgálatra. Ma reggel oda is telefonáltam új időpontot kérni neki!
*****************************************************************************
Persze ő csak nem maradt meg a fenekén. Gyalogosan elment a Plusszba bevásárolni.
Aztán délután lejött felköszönteni! Fél üveg pezsgő (érdekes, az édesből nekem már 1 pohárnyi is a fejembe száll) 1 pogácsa nekem, és 10000Ft, a meglepi helyett. Doninak 1 egész zsömle! Töltött csirkét akart csinálni nekem, de már nem futotta az erejéből. Jobb is, most a pénznek sokkal jobban örülök. Na, meg ki sem látszom a rengeteg kajából. Sajnos hiába kínálom, mert ő csak a saját főztjét eszi meg!
Ma kint a piacon újra csak vettem kacsamájat. Ezúttal 37, és 39 dekásakat. ekkorákat kacsamájban még sosem láttam!
És most megkérdeztem az eladótól: Miért ilyen olcsó, mikor másoknál 5500-5800 Ft?
A válasz: tömés közben megnyomták, vagy nem tudták rendesen kivenni, véraláfutásos, vagy-és repedezett. Ezért van harmadáron.
A múltkori adag már elfogyott, holott azt hittem, hetekig reggelizek majd belőle. Úgyhogy a névnapomra meghívtam magam rájuk!
Ugyanakkora tányéron készítettem róluk a felvételt! Így néztek ki nyersen!
A nagyobbikat az internetes szakácskönyv szerint készítettem el.
Ez lett a végeredmény :
És Dédi receptje alapján a kisebbik:
Ezúttal direkt nem szúrtam beléjük a szegfűszeget (bizonyíték arra, hogy nem csalok)
Ugye látszik a külömbség? Internet szerint nem sütjük, hanem tejben, hájjal főzzük! Kb: 45 perc a készítési idő.
Nagyanyám szerint :10-15 perc
Én az ő technikáját díjazom!
Persze tejszínem megint nem volt itthon. Ezért a világosabb szín! De a végeredmény lágyabb, krémesebb- és látható, hogy nem esett össze.
Szombaton iszonyú rossz közérzettel ébredtem! Szinte egész nap csak feküdtem, szédelegtem, émelyegtem...
Gyakorlatilag csak arra a 1/2 órácskára tártem magamhoz. amikor, nem tudom, milyen apropóból, de egy kisrepülő légibemutatót rendezett:
(ott, az a kis piszok, a sötét felhők között. Legközelebb meg kell tanulnom, hogy kell a kinagyított képet kicsinyiteni... Nem túl érthetően magyaráztam, mire is gondolok ugye?)
Sikerült azért lencsevégre kapni, bár megőrülök attól, hogy csak néhány tized másodperc múlva kattan.
******************************************************************************
És vasárnap, a rendőrnap:
Kispalkó ki szerette volna próbálni Mocit.
Tettünk 3/4 kört a ligetben. Szerencsére, épp, mikor már kezdett nehéz lenni, és enyhén zsibbadt a lábam, meglátta a kis kwadokat! Még nyomta a "gázt", mikor kiugrott az ölemből! Így aztán legnagyobb örömömre nem volt semmi hiszti, hogy "még akarok"! Mert az rossz lett volna!
Egyébként csak néha kellett korrigálni a vezetési stílusán! 1km-es sebességgel "szlalomoztunk" az embertömegben.
És a szerzeményeim: Moci rendesen kapott lobogót, és lufit.
Tíz hónapra visszamenőleg kaptam rendőrújságokat, nyalókát, kekszet, filteres gyümölcsteát...
Ettem ingyenzsíroskenyeret... vettem Oxit... (már hónapokkal ezelőtt kifogyott a flakonom) és a nap végén, mikor már zártak a pecsenyesütők, a hatalmas markába szórtam 1 kedves "séfnek" az összes megmaradt aprómat,(volt az több is, mint 400 Ft) mondván, hogy úgysem teheti el holnapra azt a megmaradt marhasültet... Lekanyarintott 1 hatalmas, vastag szeletet belőle. Mondtam neki, hogy épp, hogy csak pörkölje meg a faszénen a másik oldalát, mert véresen szeretem... Kaptam még hozzá 1 almapaprikát, mustárt, és 1 nagy karéj kenyeret. Meghívott 1 pohár sörre is!
Ő is tálalt magának, leült velem szembe, és jót falatoztunk, jót beszélgettünk! Megtudtam, hogy ő a tulaj, rendezvényekre, búcsúkra települnek ki. Egyre kevésbé éri meg, mert borsos árat kérnek 1-1 négyzetméter területért, meg a kitelepülés , meg a benzinköltség, a sok adó..., így neki is emelnie kéne az árait, de nincs elég fizetőképes kereslet. Kolbászt, virslit, hurkát egyre silányabb minőségben árul, csak a szürkemarha minőségéből nem enged! Igaz, abból alig fogy! Pár éve, újításként vezette be... Csak az ilyen fanatikus ínyencek veszik, mint én. Mert átsütve megszívósodik, kemény lesz, mint a tapló! Egész nap nem fogyott el 10 kiló... Míg hurka, kolbász, flekken, virsli, több mázsa...
Szánom-bánom, és nagyon sajnálom, hogy akkor már nem volt nálam a fényképezőgép. Mert 1/2 1-kor hazajöttem kicsit megpihenni. Miután a rendőrkutyák bemutatójából mit sem láttam, akkora volt a tömeg. Azt sem igazán értem, miért csak 1/4 órás ez a bemutató. Mert redőrkutya bőven akadna...
Csak 1/2 4 után mentem vissza másodjára!
Persze nem igazán értem, hogy miért ér véget ez a nap már 1/2 4-kor? Lehet, hogy a bicajos felvonulás miatt? Bár akkor a Lacipecsenyéseknek megérhette volna még pár órán át nyitva tartani! De 1/2 5-re már mindenki elpakolt, bezárt.
Ma délelőttre 3 orvos volt betervezve. Csak kettő lett belőle. Pedig mindnél időpontra mentem. De már az elsőnél volt fél óra csúszás. Így a másodikat lekéstem. Beszóltam nekik, de azt mondták, adnak más időpontot. De az ultrahangot sikerült letudnom! Ma délután is el kellett volna mennem, de reggel megint rosszul voltam. Így alig vártam, hogy végre hazaérjek. Ez a hetem igazán túlzsúfolt. Csak csütörtökre nincs semmi, egyelőre. A keddi program nem túl fontos, de szerdán az Önkormányzathoz mindenképpen be kell menni, mert ápr. 30-án lejár a beadási határidő. És hátha visszadobják, vagy még kérnek plusszban valami igazolást. Ha már ott vagyok, megpóbálom elintézni egyben az ügyfélkapu véglegesítését, meg a személyim is le fog járni novemberben. Azt is megpróbálnám elintézni 1 füst alatt.
Hét végén sorra hívtak a lakók, hogy mi lesz már a víznyitással, mert május 1-re már igazán szeretnének lemenni!
Ennyire rövidtávú lenne az emlékezetük?
Hiszen már 1,5 éve nem én vagyok a közösképviselő! Igaz, tavaly többet foglalkoztam a ház ügyeivel, mint mikor még pénzt is kaptam érte, és a vízzárást is én intéztem, ahol közgyűlés keretében újra megerősítették, hogy bizalmat szavaznak neki! De hát most már egyék meg, amit főztek!
Határidős kérelmeim leadása körüli bonyodalmaim:
- Ebben én sajnos nem vagyok kompetens. Jöjjön vissza pénteken, vagy hétfőn!
-Sajnálom, de át kell vennie. Ma, tudtommal ügyfélfogadás van, és április 30. a beadási határidő. Szükségem van az átvételi elismervényre, - hogy én időben beadtam! Nem hinném hogy a napokban vissza tudok jönni!
-Mi ez az "izé", amire a támogatást kéri?
-Ugyanolyan, mint amiben most is ülök!
-Hiányzik a jogosítvány másolata!
-Ha lenne, gépkocsira kérném a támogatást!
-Nem értek hozzá, de ha kiegészítés kell, újra csak be kell fáradnia!
-Arra szolgál az ügyfélkapu, hölgyem, hogy ne kelljen újra befáradnom!
Azért , hogy megtarthassa önbecsülését, csak talált hibát: - A különélési igazolást nem írta alá a férje!
-Miért? Kellene? Több, mint 10éve külön élünk! Nem vagyunk beszélő viszonyban!
Az átvételi elismervényt, azért - teljes undorral,- de átnyújtotta! Láttam a képén a megvetését!
Megsemmisültem, és nagyon fájt!
Ezek után az Okmányiroda:
Kukoricasárga hajú, amolyan festett szőke bugyataság:
-Mi a csudát akar ezzel?
-Megerősíteni a regisztrációt!
-A micsodát?
-Ügyfélkapu! Adjon sorszámot az ügyfélkapu ügyintézőjéhez! (Azért ez nem lehet igaz!- hogy az Önkormányzatnál csak az ne értsen egyedül a dolgához, akinek ez lenne a feladata)
És a kioktatásom:
"Néni " kérem, maguk istenítik az internetet, ugye?
De kár fáradoznia vele, mert ez például akkor sem ér semmit!
És különben is, már megvan a - hosszasan böngészte az iratot, és végül kibökte: a "reggentációja"
-Nekem meg már csak azt kéne megértenem, hogy a világos hogy lehet ennyire "sötéten fekete"?
De hát én türelmes ember vagyok: újra nekifogtam a magyarázkodásnak, az ujjammal mutatva a "kritikus" sorokat:
"A most kezdeményezett regisztrációját véglegesítheti is, az okmányirodában ezt feltétlenül jelezze."
Ekkor a mögöttem álló már nem bírta tovább idegekkel :
-Hölgyem, adja már ki neki azt a r..... sorszámot végre! És ne üsse bele az orrát abba, amihez (f.......s....) nem ért! (a szöveg éntőlemtől moderálva vagyon!)
Megemlítettem ezt a kis közjátékot az ügyintézőnek! Nagyot sóhajtott... aztán...-Hát, ez sem lesz véglegesítve! Nem is értem, hogy kaphatott érettségi bizonyítványt!
Talán a kínai piacon! - jegyeztem meg, és erre összesomolyogtunk!
Ha már a negatívumokről szóltam, említsem meg a pozitívumokat is - mert így illik!
Amikor a szűk folyosón próbáltam rükvercben kinavigálni Mocit, 2 biztonsági őr is odajött irányítani! Mert Moci, és az ajtó szélessége között van 2 centi. És a folyosón a székek belógnak a képbe...
Már ott tartottam, hogy megkérem az egyiket, üljön be a helyemre! De hát mindkettő igencsak megtermett, 190 cm körüli, és súlyra is Moci tűréshatárán jóval felül!
Mint látszik, nem ragadtam ott!
És azért a mai hivatalos feladataimat is letudtam!
Kivéve személyi! Mert mára minden időpont betellt. Viszont hétfőre-csütörtökre nem kell időpont, csak türelem, és várakozás! De állítólag meg lehet úszni 1-2 órából. Novemberben jár le! De nem akarok "Pató Pál"-né aszzony lenni! Így holnap azt is...
Már csak főzni kéne valamit holnapra!
Mert ma is, és tegnap is csak rántott lazacot ebédeltem-kenyérrel, parival, ubival. ( persze nem azt a Lazacot rántottam ám ki a vízből, aki a vadevezős)
Holnapra zöldséges-sajtos cukkínini-tortát képzeltem alkotni (hús nélkül). Alapanyag megvan, már csak neki kéne állni! De olllyyyan lusta vagyok....
Zuhanórepülés: Zuhant, zuhant, aztán hosszú másodpercekre szem elől vesztettem, majd diadalmasan emelkedett a felhők közé, hogy azután ismét, dugóhúzóban pörögve, forogva zuhanjon le a mélybe!
De újra visszatért, mint a fel-fel dobott kő!
MEGYÜNK... Megyünk... megyünk...
Mármint az "István a király" jubíleumi díszelőadására, az Arénába!
Én kedden megrendeltem, Zoli ma elhozta!
Ez lett az Ő születésnapi ajándéka - Magamnak!
Sokat gondolkodtam, hogy mit is adjak neki, de semmi nem jutott eszembe hetekig!
Bár lehet, hogy én örülök jobban?
Nem baj, a múltkori arénás buli is nagyon tetszett neki! Bár akkor is csak az én kedvemért jött!
És a legszuperebb, igaz, leg(méreg)drágább helyet sikerült kifognom!
Ma pokolian rosszul voltam, nem is mentem sehová... Cukkíni helyett is 1 egyszerű kaporszószt ütöttem össze hagymás (fojtott) krumplival.
De az a hír, hogy már nála vannak a jegyek, kellőkeppen felvillanyozott!
ÚÚÚgy izgultam, mikor egész délelőtt nem láttam bejelentkezva a skype-ra.
Féltem, hogy mégiscsak már ma lementek Szegedre. Mert a jegyeket csak péntek délutánig tették el nekünk! És a Szent István krt nekem túl messze van! Mert "stílusosan" oda kellett menni a jegyekért! Hova máshova?
Tévedések elkerülése végett ez a "fojtott krumpli" nem azonos azzal a "fojtott krumplival" ami a 90 napos diétában szerepel hanem a -népies nevén: " fojtóka"!
Egész télen azon dühöngtem, hogy nem tudok ehető krumplit venni!
Kidobni a kukába sajnáltam! Idén rohadt drága volt a " belülről rohadó burgonya"!
Volt nálam a kertben 1 nem túl nagy gödör -oda öntöttem bele dühömben apránként, majdnem mindet! Került rá avar is, föld is, csak úgy magamagától. El is feledkeztem időközben róla.
De valamelyik nap kint járkálva nagyon zavarta a szememet az a kis halom! Gondoltam, elegyengetem gereblyével!
És enyhén szólva meglepődtem: csírákon apró kis gömböcskék bukkantak elő a gereblyébe akadva...
És akkor eszembe jutott Reiser nagyapám, és az ő "hamis újkrumplija"
(Nem , nem elírás: Reiser - a halotti bizonyítványán Rájszer György- én Reizer Andrea Ibolya- a , Nagyanyám halottija meg: Reiszer Györgyné . Hogy a házasságin hogyan szerepelnek, arról nem szól a fáma)
És előjöttek a réges-régi emlékek az ötvenes évek végéről, 4-5 éves koromból a földes szobáról ahol aludtam nyáron is nehéz dunna alatt, és a "tiszta szobáról" ahová csak akkor mehettem be, mikor apuval megérkeztem...
Kőröshegyről, a hajdani kis faluról. Kőszívű (magyar) nagyanyámról, aki megbüntetett, mert engem senki nem tanított meg imádkozni, és büszke (sváb) nagyapámról, mert ragadt rám a sváb nyelv, és én pöntyögtem is vele.
Mert nagyanyámtól féltem, mint a tűztől.
Az első emlékeim közé tartozik, hogy a vastagon "pillés " forralt tej előtt töltöttem 1 egész délelőttöt -már ha csak ránéztem, öklendeztem. De nem kegyelmezett...Aztán délben jött az unokatestvérem az iskolából, és megitta helyettem.
Érdekes, arra már nem emlékszem, hogy a többi reggelen esetleg leszűrve kaptam-e?
De a templom, a csodás hangú orgonájával-az megmaradt ...
1 (: Reggel irány a "Bank". Utalok, átutalok, aztán Automatánál próbálkozom a pénzfelvétellel! Mint utóbb kiderül, egyszerre csak 25 bankót ad a kezembe! Több nem fér a pofájába, és a legnagyobb, amivel feltöltik, a 10-es. Márpedig én nem óhajtok fizetni azért, mert hozzá szeretnék jutni a saját pénzemhez. Mert ugye, havonta csak egyszer van ingyen! Szerencsére mindjárt itt van május elseje! Azt a kicsinyke időt hitelezőm már fél lábon is ... OTP-nél huszasok is vannak... Még meggondolom, hogy ne nyergeljek-e át? Bár lehet, hogy ott a havi 1 alkalom sincs ingyen?
2(: Fizetési felszólítás E-ON-tól!- persze már rég nem nekem kéni fizetnem!
3(: E-mail az illetékesnek- bárhogy erőlködöm, mindíg visszadobja: kiderül, az a cím nem az a cím...
+1 ráadásnak(: Kiderült, semmit nem érnek a molycsapdák, mert molylepkéin tömegesen párzanak a spájzban! Persze a plafonon, ahová a Mortein spricnije nem ér fel! Bár a polcon található legalább 1/2 kiló sóssüteményt természetesen alaposan befújom vele - persze én vagyok a hülye, miért nem ettem meg?
Mi jöhet még ezek után?
Pedig megfogadtam, hogy 1 szót se politikáról, de: Kedvenc miniszterelnökünknek sincsenek mostanában jó napjai! Szegény kezdi elveszteni a fejét, és anélkül kapkod csapkod össze-vissza, hogy a nyakán lenne a feje! Vajon mikor vérzik el? Van egy vízióm! Mint amikor baltával levágta Mami a pulyka fejét a garázsban, és kiugrott a zsákból, (no, nem Mami, hanem a lifegő fejű karácsonyi pulyka) és szerencsétlen még jó darabig rohangált fel alá, összevérezve mindent, és mindkettőnket. De a garázs falait újra lehetett meszelni, a véres ruhák is csak kimosódtak, de vajon mi lesz az országgal?
ápr. 30:
reggel telefon: átjövök délután fület húzni!-örvendetes hír!
délelőtt: Kelkáposzta mosása közben mosogatódugulás! Nosza neki a pumpával! Szépen lefolyik már, hurrá!bele a lefolyótisztítót, 5 perc , aztán csap telibe, és én bokáig (szenny)vízben járok, ahogy a mosogató alatti szekrényben az összes edény!
2 körül beállít a boldog fülhúzogató! Boldog, mert a ballagási dugókon, az egész városon átverekedve magát, végre ideért, sok sok ajándékkal örvendeztetve meg engem! A halásznadrág, és a póló is tőle szárnazik, többek között.
Körülnéz konyhám romjai között, és megállapítja, hogy ő már 3 napja kelkáposzta-főzeléket eszik!
És most kedvenc fülhúzogatos barátném,nincs több apelláta, fel kell íratkoznod a skype-ra, mert legközelebb én húzogatok stílusan fülhallgatos mikrofonnal!
Íme:
május1: kora reggel már kint vagyok mocival a ligetben.A "Fogadd el, és fogadj el rendezvényre igyekeznék! Félúton Moci megadja magát. Valahogy mégis, nagy nehezen visszadöcögünk a Pecsáig, ott a kedves biztonságiak betolnak biztos parkolóhelyre, és biztosítanak arról, hogy fél szemük kedvenc betegemre vigyáz!
Dél körül befut Zoli, megyünk vissza a nagybetegért. És lássatok csodát, a 2 órás pihenő után, ha lassan is , de megtesszük azt a 100 métert hazáig! Aztán töltőre tesszük, a következő 2 órában mohón szippantja magába az áramot. Semmi baja, csak ez az új akku nem bír ki 25 km-nél többet.
Hazaérve Zoli hívja anyósomat, hogy indul hozzá ebédelni! Persze nem veszi fel! A teraszon éppen befejezzük az ebédet, mikor megjelelenik a kapunál fürdőköpenyben Emi néni. -Zoltán, gyere ebédelni!-Átmentem volna, de nem vetted fel a telefont. 2. ebédet már nem tudok, mert pukkadásig jól laktam!
Aztán liget újra működő Mocival, Krisnásoktól ajándékba kapott igazi virágból fűzött fejdísszel, (gyönyörű), ős Ikarusszal, csipkebogyó ágyon érlelt pálinkával, tűzforró mákos-meggyes rétessel, egyúttal felavatva az új szerkót, mert a rétestöltelék 1 része a polón, 1 része része a gatyón, nagyobb része a hasikómban landolt.
Este 8-kor indulás tüzijátéknézni! Csalódás, hogy 1/4 9-kor kezdik, 5 perc, és vége! Közben elered az eső, és mi "bőrig" ázunk!
Éjjel új honlap indítása: moped klub- fiam már régen ki szerette volna próbálni az új szerkesztő programot. Fizetős, nevetséges 500Ft/2 év
Május 2: reggeli után elhozzuk a szemüvegemet, belátogatunk MBT-hez, és 20 perces újabb próba után nem kérek teszt-cipőt, hanem rögtön megveszem!
Ez idáig csupa boldogság!
Persze, mint mostanában mindíg, jött a "feketeleves"...
2 körül értünk haza, és én egyből kiengedtem Donit! (Tudni kell, hogy már 3-4 napja szétszedi a kerítést, és megy a "farka" után! De idáig mindíg csak az áttellenben levő házig ment! Van ott ugyanis 1 tüzelő szuka. Hívtam, és mindíg jelentkezett. De ezúttal nem!
Zoli órákig kereste, gyalog, aztán bicajon. Egyszer látta is a Pálma utcában, de elrohant előle.
Majd reményvesztetten jött haza! - Nem lesz meg, sose látjuk többé!- mondta. A liget tele emberekkel, a hajléktalanok, vagy a cigányok, eladják...
Aztán ilyen hirdetményeket gyártottunk:
Elment kiragasztgatni őket...
és akkor szembejött vele 1 anya a 2 kisgyerekével, az egyik gyerek hátizsákjának a sebtében levágott szíján vezetve! A Szécsényinél, 1 bokor alatt találtak rá, minden ízében remegve!
Anyuka nyakában zokogva köszöntem meg nekik! Persze a zsák levágott madzagjáért kárpótoltam a gyerekeket tábla csokival, és némi zsebpénzzel. A nagy felindulásban persze elfelejtettem őket "lencsevégre" kapni!
De hogy én mit éltem át ez alatt a néhány óra alatt!...
MBT pipellő meg kb. 5-6 órán keresztül volt ma a lábamon! Maga a tökély!
És a bifokális helyetti szemüveget, amit egyetlen fillérrel sem támogat az OEP, is alig 1/2 óra alatt megszoktam! Igaz, hasmántolvasásra nem használható, de így legalább csak egyetlen szemüveget kell magammal vinnem, ha netalántán szeretném a boltban a termékcímkéket is elolvasni. Igaz, használati utasításként: "lépcsőnjáráshoz nem ajánlott!"
Zoli éjfélig kerítést szerelt!
Doni meg ezért a kis kalandért büntetésül elveszti a jövő héten a férfiasságát!
Tegnap este megbeszéltem P dokival, hogy péntek este ivartalanítja Donit!
Már éjjel sem tudtam aludni miatta, ma meg egész nap hányok!
Még nem történt semmi, még visszamondhatom...
Adjatok tanácsot! Mit tegyek??????????????????????????????????????????????????????
******************************************************************************
Tegnap egész délelőtt MBT-ben dolgoztam! Az eredmény: Meglehetős izomláz a jobb vádliban! A bal boka tudnillik még elég merev. Így ott nem is dolgoznak úgy az izmok. Nagyon összpontosítani kell minden lépésnél, hogy a bal is gördüljön legalább talpról orra!
Először be és kipakolás a mosogatógépbe-ből! Nem könnyű egyhelyben állva egyensúlyozni, hajlongani rajta, főleg néhány kilós edényekkel! Néhányszor majdnem orra buktam! Aztán még a mosott ruhát is kiteregettem benne!
Menni könnyű, sőt kifejezetten könnyű, mert leveszi a terhet a csípőmről, a gerincemről! Csak lépcsőzni ne kéne benne! Mert az még nem megy. Lefelé csak telitalpra, oldalazva, 2 kézzel kapaszkodva a korlátba, föllfele meg az orrát nyomom neki a lépcsőnek, merthogy sarokra kell lépni, és onnan átgördülni!
Zoli most szólt, hogy szerdára megérkezik a tesztcipő! Persze lemondta!
Nagyon szorítok! Zábszem...
Alig 1-2 óra, és jön Doki!
Reggel fölvettem csodacipőt, és kimentem a patikába.
Aztán az egész napot sütés-főzésnek szenteltem, gondolat-elterelendő-persze mindez csodacipőben!
Ezek az utolsó órák, nehezen elviselhetők!
Szerencsére a tegnapot társaságban éltem túl!
Már kora reggel jött Jutka, és a délelőtt folyamán váratlanul beállított Anna is!
Jaajj, annyira jó volt...
Hülyébbnél hülyébb felvételek készültek... Persze az én gépem nem került elő, így vendégeim segítségére szorulok majd képügyileg!
2 éve vásárolt nyári nadrágom szára is olló alá került végre. Már csak a felvarrással kell foglalkoznom...
Ugye jó lesz így?
Nagytakarítás közben bőszen hajtottuk fel a nadrágomat Annával!
Ugye nekem is nagy a hasam?
Örület, hogy milyen rendetlenség uralkodik nálam!
Aztán délután már bőszen skype-oltam is Annával!
Este meg beszéltem vevőjelölttel is!
Szóval csupa boldogság... lenne...
ha a mai estét átugorhatnám...
Megtörtént!
Doni még most is szédeleg, nem eszik...
Zoli hívott, hogy menjünk valhova kirándulni, én inkább itthon maradtam szegénnyel.
Azért azt nem álltam meg, hogy ne fényképezzek...
Horrorképek következnek....
Így a képeket, aki nem bírja-és tudom, sokan így vannak vele, ne nézzék meg!
De nem tudom megállni, hogy ne tegyem fel!
Íme:
Most látom, hogy pont fordított sorrendben raktam fel a képeket!
Doni szombaton és vasárnap még nem volt jól. Így aztán nem mertem egyedül hagyni.
A szombatot kábulatban töltötte. Össz-visz kevés vizet vett magához. Este aztán sikerült megetetni vele 1/2 pogácsát, és 1 darabka medvesajtban adtam be neki fájdalomcsillapítót, hogy legalabb pisilni ki tudjon menni.
A vasárnap már jobb volt, de azért még nem mertem itt hagyni! Zoli elment a barátaibal nagyot biciklizni a római partra.
Este már nem kísértem le Donit, csak kiengedtem. 10 perc múlva Vera csöngetett be: Doni elnyúlva az oldalán fekszik a járdán. Mintha nem lélegezne. Rohanás ki, persze semmi baj, csak megint elkábult.
Hétfőre már egész jól vplt, úgyhogy már magára mertem hagyni.
Nosza, programot keresni!
Csak kettőt találtunk relatíve közel: Nagytétény; és a szentendrei skanzen. A skanzent választottuk újra, mert oda sokan beférnek. De ekkora tömegre igazán nem számítottunk.
Több kilométer hosszan az úttest mindkét szélén karkoló autók.
A mezőn sem lehet helyet találni. A hatalmas, fizetős terület is tömve. 20 perces körözés után találunk nagy nehezen a fizetősben 1 helyet. Persze nekünk ingyér van, ahogy a belépő is.
Vitem
1 liter teát, 1/2 liter ásványvizet, arra nem kell költeni, de a belépők és a parkolás díját azért nem hozzuk ám haza.
Hétágra süt a nap, Zoliról lekerül az ing is, ahogy a birkákról is a télikabát.
És akikről lekerült:
Bableves után kürtőskalács?
Aztán széjjelnéztünk a vásárban is. Ezúttal semmi bóvli, tiszta néknűvészet.
Sajnos a képet nem lecsökkentve tettem fel, így ki kellett törölnöm. Majd legközelebb teszem fel.
De vettem magamnap vert csipkéböl monogrammot. Már csak azon filózok, melyik pólóra, vagy blúzra varrjam fel vajon?
Tényleg nem értem mi történt. Ezt a csíkot már ki sem tudom törölni!
Mindenesetre újra megpróbálom, ha most sem sikerül, akkor majd délután, vagy holnap. Indulnom kéne a postára!
No, mégegyszer próbálkozom:
Délben kimentem bevásárolni.
Bár ne tettem volna!
A ligetből száll a rengeteg vatta!
Egy csomag felszállt magasan az orromba!
Mintha az agyamba fúródott volna! Azóta is fáj! Nem jön ki, hiába fújom vérzésig az orromat!
Egy másik adagot meg "letüdőztem"!
Azóta sem sikerült felköhögnöm!
Samu, te hogy bírod?
Ráadásul a tej, amit vettem, összement.
Vettem kaiser krinolint (1500Ft/kg); és biztos ami biztos alapon, füstölt koktélvirslit is. Mert hétvégére rakott krumpli, és puding tejszínhabbal a terv. (ugyanolyan házitejszínt kaptam kedden a piacon, mint amit a múltkor Zoli hozott)
Még jó, hogy mára semmi főtt ételem nem volt, így főztem néhány darabot a koktélból, és kis darabkát a krinolinból is. Azt hiszem, előveszek a mélyből pulykahúst, és ledarálva azt teszek majd bele. Ezt meg majd megeszi a kutya.
Kidobtam az ablakon több mint 1000 Ft-ot.
A kálváriámat, amit kedd óta járok, itt most nem részletezem.
Majd, ha megoldódik végre, vagy ha végleg feladjuk, olvashatjátok az új (Rokimoci) honlapomon(legfelső link).
Egyelőre még megpróbálunk utat taposni magunknak, és másoknak is a magyar bürokrácia dzsungelében.
Június végéig meg van időnk!
És ha addig nem sikerülne, januárban újra kezdjük majd!
Ma kora reggel iszonyatos robajra lettem figyelmes!
Szinte kitéptem a tokjából a teraszajtót! Azt hittem, a házunkra zuhant 1 repülő.
Zoli szintén kiugrott az ágyból, mert azt hitte, felrobbant a fölöttünk levő lakás.
Én még láttam az utcánkban a fák csúcsánál is alacsonyabban, csigatempóban szálló, hatalmas szélvihart kavaró szállítóhelikoptert. Szegény futórózsámat alaposan megtépázta.
Félelmetes látvány volt.
Aztán most nézem a TV-ben a híradót. Délben is leszállt egy katonai helikopter a Pecsa előtt, nem kis riadalmat, és káoszt okozva.
Még jó, hogy a ligetet elárasztó vattatenger miatt nem a ligetbe mentünk ki.
Péntek délutántól ma estig nem volt NET!
Így programot sem tudtunk kinézni magunknak.
Már egész elvonási tünetem volt, mire visszajött végre.
Délelőtt megkötöttük az előszerződést a nyaralóeladásra. Persze mikor is legyen Hun-Net-éknél karbantartás, ha nem pont ilyenkor? Meg kellett volna néznünk, milyen határidő is van a tértivevényes leveleknél?
Mindegy, csak szombat reggel kellett felzavarnunk 1 ügyvédet telefonnal.
2 hónapos határidőt kötöttünk ki, a végleges szerződéskötésre.
Már péntek reggel panaszkodtam Zolinak, hogy nem érzem jól magamat. Persze, idegesség a szombati előszerződés miatt! A reggeli ijedtség erre még rátett 1 lapáttal.
Végül is délben felcihelődtünk, és elindultunk, ..."valamerre".
Az Erzsébet téren kötöttünk ki végülis, a cseh sörnapokon.
Én 11-kor már megebédeltem itthon, de Zoli alaposan bereggelizett.
Vettünk 1 sajttálat, amin jó néhány féle sajtból volt ízelítő. Megkóstoltunk 3 féle sört hozzá.
Fényképeztünk is, de azok feltöltése holnapra, vagy hét elejére marad .
Kellemes zene szólt, amíg el nem kezdtek túlzott hangerővel játszani a rézfúvósok.
Akkor pánikszerűen menekült mindenki - mi is.
Itthon még mindíg nem működött a Net.
Zoli lefeküdt aludni, mert jóval éjfél után ért haza, így a korai ébresztő nagyon nem hiányzott neki.
Tegnap este Zoli jeges teát kívánt:
Hideg ásványvízből...
Azt persze elfelejtette mondani, hogy ne bugyborékosból csináljam...
Péntek óta hol van Net, hol nincs!
Képet kicsinyíteni, feltölteni így nem lehet...
Van, hogy csak 1-2 percig működik, utána félóra szünet...
Minden addigi munka elvész!
Jó, hogy július végén letelik a 2 év! Akkor huss át UPC-hez.
Zolinak 2 napjába, és rengeteg telefonjába került, hogy... hogy ne tudjon meg szinte semmit.
Még az Egészségügyi Minisztérium sem tudta megmondani neki, ki is a Pestmegyei rehabilitációs főorvos!
És még az is jó, hogy pont az Egészségügyi Minisztérium követeli tőlem, hogy tőle adjak be állásfoglalást, hogy képes vagyok-e megbirkózni egy ilyen moped vezetésével.
Mindenesetre a Monéta Kft azt javasolta, hogy ezirányú szakképesítéssel rendelkező szakolvostól adjak be igazolást. Ők fizetik ki ugyanis az eladónak számla ellenében az ár 60%-át, max. 300.000Ft-ot.
No, ma megkaptam- elvittem-leadtam.
Szegény ügyintéző nagyon örült, mert még 2 fő, akinek nincs jogosítványa, és akik időközben fel is adták...
Most kiértesíti őket is...
Mert bizony ő is fordult fűhöz-fához, de mindenki lepattintotta!
Ezek a mopedek csak 1-2 éve terjednek rohamosan Magyarországon is!
Hazafelé, más útvonalon jöttem. És elámultam, mert benézve egy kis utcába, ott volt álmaim bodzafája! Kicsit ugyan már hullik, de szüreteltem róla 20 nagy virágtányért.
Viszont citrompótló, hát az sehol...
De a patikus segített szorultságomban.
Mert ugye, szalicilt, azt semmiképp...
A Plussban megláttam az édesköményt. Vettem 1-et. Néhány napja foglalkoztatott már, mire is jó, mit lehet belőle csinálni?
Kipróbálom a leves-receptet. De majd csak holnap.
Ma mindkét nagy lábasomban áznak a bodzavirágok. Idén, csak 2 literesben ugyan, de kipróbálom fenyőmézesen, narancshéjjal is!
Finom bodzaillatú az egész lakás!
Már tényleg nagyon dühös voltam az internet szolgáltatóra, ezért úgy döntöttem, nem várok, inkább kifizetem a még hátralevő 2 hónapot nekik, aztán vihetik a berendezéseiket.
Csütörtök délután már jönnek is szerelni. Kétszeres sebesség, 2/3 áron.
Így TV+ telefon-beszélgetésekkel+ internet= kb. 7000Ft. Igaz, nincs HBO-m, de minek is?
Így is van ezen kb 40; + műholdról 50 adó, ha hajlandó leszek levenni a szekrényből, és csatasorba állítom azt is.
Képek majd jövő héten. Addig rengeteg a dolgom.
Ma itt volt a vállalkozó felmérni a fürdőszobát. Aztán felújítás ezerrel.
Nem irígylem most magamat, de ha elkészül, nagyszerű lesz.
Jó-jó, a válogatás a rengeteg csempe, padlólap, fürdőszobabútorok között izgalmas elfoglaltság, de a tényleges munkálatok, hát, az nem lesz kellemes.
Múlt héten kimostam rengeteg téli cuccot, azokat ki kéne vasalni, elpakolni. Meg ugye folyamatosan termelődik a nyári szennyes is.
Éjjel elkészítettem a szörpöt is. Most ázik. Holnap reggel azt is leszűröm, üvegekbe töltöm.
Hajnalban megfőztem az édeskömény-krémlevest is... Nem is tudom, egyszer meg lehet enni, de nem fogom gyakran elkészíteni, az biztos...
Azért 1 képet mégiscsak...
Konyakos édeskömény-krémleves herendi fedeles leveses csészében tálalva:
Langyosan sokkal finomabb, mint melegen
Bizony régen írtam már!
Most keressek mentségeket?
Rohannak a napok.
Jelentkeztem a egy 1 hetes mozgássérült találkozóra augusztus végére, az Ezüstpartra.
Mert ugye eladtam- helyesebben az eladás még folyamatban van- a Balatonfüredi appartmanomat végre. Kevesebb gondom lesz, és a fenntartási költségeit is megtakarítom. Ez évi kb. 50-55 ezerre rúg, ha nem használom. És most már aktuális a teljes tetőfelújítés; nálam minimum bojlercsere. No meg 2 emeletet naponta többször megmászni... És itt 2 szoba , konyha, fürdőszoba van 24 négyzetméteren Ha egyből ki tudok lépni a kertbe, és van 1 kis fedett verandám is, akkor persze élvezném ott a nyarat. Főleg, ha van valami terebélyes , árnyékot adó fa is a kertben. Dunafüreden (Százhalombatta mellett) volt egy kis 8 szögletű nyári pavilonunk Szőnyi nagyapám horgásztanyáján, szőlővel befuttatva. Olyat építenék én a kertembe, meg ültetnék sok-sok gyűmölcsfát, eperágyást. Csak itt legyen Budapesthez közel, ahonnan haza tudok jönni. Szívesen vennék magamnak 1 ilyen házikót. Akkor kimenekülhetnék végre ebből a zajos-budös szmogos fővárosból, kora tavasztól késő őszig. Senkivel nem kéne közösködni, mert azt is utáltam ebben a nyaralóban. De csak méretes, 60-80nm.-es házakat találok mindenütt.Akkora pedig nekem nem kell.Elég lenne 30-35nm-es.
De Balatonfüred ráadásul még messze is van, és a hegymenetet nem bírja Moci. 5 éve még mertem vállalkozni gyalogosan , úgy, hogy megpihentem a másik nyaralóban. De kettő együtt, ugyanott... És egyre drágább a benzin is. És balatonon nyaranta elszabadulnak az árak!
-MAJD FOLYTATOM, HA ....
Tegnapra az MNB nyíltnap volt betervezve, utána pedid színház.
2 program 1 napra, nekem túlságosan sok. Pláne, hogy reggel hajat is festettem végre, és amúgy sem éreztem túl jól magamat.
Fárasztó, izgalmakkal teli héten vagyok túl.
Ráadásul a június eleji lomtalanításra is össze kéne készíteni a dolgokat a jövő héten. És kánikulát jósolnak. A piacon is jó lenne epret beszereznem, mert a tavalyelőtti eperlekvárjaim elfogytak már. A bankot is húzom-halasztom, de jövő héten oda is feltétlenül be kéne mennem.
Kedden függöny mosás, és nagytakarítás Jutkával.
Hét végére pulykamellet daráltam le, és csináltam belőle sajttal töltött fasírt-gombóckákat újkrumplival. Elkészíteni sokkal macerásabb volt, mint elpusztítani.
Zoli reklamálta a pudingot. Mert a múlt heti fantasztikusan jól jikerült. Igaz, belereszeltem 1/2 tábla 90%-os csokoládét is, a két réteg puding közé.És volt hozzá "igazi" tejszínhab is. Mert a 2 héttel ezelőtti nem ízlett igazán egyikünknek sem.
*******************************************************************************
De a tegnapi előadás a színházban: "Le is út, fel is út"- régen nevettem (vagy talán még sosem?)utoljára 2,5 órán át egyfolytában. Mert "végigröhögtük" az egészet, és a rőhögéstől patakokban folyt a könnyem, és a végére egészen berekedtem.
Érdekes módon, a mellettem ülő tinilány végigaludta az egészet. Bár már kint a színház előtt
felfigyeltem a nyűgösködésére: hogy miért kell neki színházba mennie, lenne jobb dolga is.
Zoli szerint 11-12 évesen ő is nyűgnek tekintette, ha Iti mama elcipelte a színházba, és "csakazértis" rosszul érezte magát. A férjemet meg egyszerűen képtelenség elcipelni. Novemberben, míg Zoli nem volt, elvitt, és értem jött, de nem jött be velem. Pedig a "Becket, vagy Isten becsülete" is fantasztikusan jó darab volt.
....HA HAZAJÖTTÜNK! De Zoli szólt, hogy irány a Nemzeti Bank...
Az idő pontosan 14:41
20:00
Kár lett volna kihagyni. Fényképezni ugyan tilos volt, de kaptunk az épület belsejéről szép kiadványokat. Majdnem 3 órát töltöttünk ott, de mégsem tudtunk mindent végig nézni. Sebaj, majd legközelebb. Ebből kb 1/2 -3/4 órát tett ki az idegenvezetés.
Már itthon készült képek néhány szerzeményről:
Az alsó kártya Zoli testsúlyára vonatkozik. Én 12 kilóval könnyebb, és legalább 20 centivel alacsonyabb vagyok nála!
És a fabatkáink:
Mindketten szörnyen nézünk ki rajtuk, de hát ez van!
Azt mondják a gazdi egy idő után hasonlítani kezd a kutyájára! Ez ezen a képen tökéletesen látszik is! A szemem legalábbis kezd hasonlítani Dokáéra! Az orrom sajnos még nem...
És végül, de nem utolsó sorban kipróbáltuk a pénzverést is:
Igaz, még 2004-est vertünk, akkor volt kerek nyolcvan esztendős!
Nem mai csirke ám!
A kiállítást egyébként minden hétköznap meg lehet nézni, a felsőbb szinteket legközelebb majd szeptemberben.
***************************************************************************
Ma 2 körül megint volt "légi bemutató", ezúttal a Hungária krt, és a Ciklámen utca fölött röpködött.
Héhany egészen közeli felvételt csináltam róla, ahogy a házunk fölött szállt! Még a felitat is jól látszik a szárnyán, annyira közel jött ezúttal:
És itt a másik kép is róla:
Ha ez így megytovább, lassanként megtanulok repülőket lekapni én is!
******************************************************************************
Szombat reggel Doniból kivadásztunk 1 kukoricaszemnyire hízott kullancsot. Talán még a szökésekor szedhette össze a ligetben. Ha nem lett volna itt Zoli, én biztos, hogy pánikba estem volna! Még mozgatta a szívókáját, mikor Zoli lehúzta a WC-n Brrrr....
*****************************************************************************
22:05
Ház ügyben ebben a pillanatban pattant ki az "isteni szikra".
Nem találtam meg az összes virágomat! Pedig valahol a gépen bújócskát játszanak velem:
És kintről fényképezve: rózsa jázminnal :
Ezt a lila gyönyörűséget nem ismerem, pedig évek óta szaporodi a kertben?
Lonc: mézillatú virágai késő öszig illatoznak:
És a "nagyon nemszeretem" párosítás: egyik oldalt tövis, a másikon tüske!
És mindkető szúr!
És még ezt a kis sarga virágot is találtam alábújva 1 tövisbokornak! És ezt sem ismerem:
És ezek a szirom szőnyegek búcsúztatják a májust:
Először a jázmin:
Azután a rózsa kezdett hullani.
És ezzel búcsúzom a májustól is:
Ma óva intettek minket a napozástól, mert a sugárzás a 10-es skálán elérte a 7,9-et.
Normál bőrű ember is max. 20 percig lehetne állítólag ...
És a ligetben 1820-an napfürdőztek egyszerre, megdöntve ezzel az Ausztrálok rekordját...
És egyre gyakoribb a bőrrák...
Ma csak kb 5 percig tartózkodtam a kertben, igaz ezért a pár percért nem akartam fényvédőt használni...
Mert a 100-as faktorú, -a patikában előre kell kifizetni, és pár napon belül meg is jön,- már 5000 Ft fölötti áron van, és nyáron alig 1 hónap alatt elfogy 1 tubus.
Igaz, nálam eléggé extrém a helyzet, mert az az átkozott pigmenthiány...
Néhány napja skype-on felvetettem Jutkának az ötletet, hogy esetleg kéne fehér lepedőből varrnom egy maszkot, valami hasonlót, mint Michael Jaksoné, az orromra, és szám elé olyan szűrőt, ami kiszűri a kipufogó káros anyagait... És jókat nevettünk rajta! De ha ez így megy tovább, elkezdem kivitelezni.
Ma reggel az Önkormányzattól visszaigazolták a két panaszos e-mail beérkezését.
Délelőtt összeszedték a kanálisba bevezető csöveket, és vastag kábeleket, délutánra a nagy kamion is eltűnt az Erzsébet kir.né út kellős közepéről - és éjjel nappal villogott, szivattyúzott -és már csak 1 kisebb parkol az utcánkban. A munkások is akik napokig éjjel nappal dolgoztak, 5 körül eltűntek.
A magasságos Hivatal ilyen gyorsan nem szokott intézkedni!
Kac túlélte a második szemműtétjét is!
Jól van!
Holnap már megy is haza!
Alig több, mint 1 éve van meg a fényképezőm. Kaptam hozzá akkukat is!
Van 8 db 2300-as eFilm, és 4 db 2500-ös Energizer. Azóta használom felváltva őket!
Tegnap cseréltem: 4 felvételt készítettem este. Ma reggel kivittem a piacra, mert a mopedklubos honlapomra szerrettem volna néhány képet, ahogy közlekedel, és vásárolok...
És a frissen feltöltött akku már nem működött.
Ezekután felmerül bennem a kérdés: Csak én vagyok ilyen peches, vagy másoknál is ez a helyzett?
Papír szerint 1000 feltöltést bírnának ki! -elvileg...
Rohamosan hanyatlott a teljesítményük: első töltés:2-300 felvétel... Most már csak 4...
Nem olyan valamihez kapcsolódó ünnep volt ez...
De nekem mégis ünnep...
Vagy a Tóalmásikat ünnepeltük?
Mert a grillkolbászok, amiket náluk vásároltam, visszavittek a 60-as évekbe, amikor még "fröccsenős volt a debreceni, de még a fradikolbász is!
Fiam rá is csodálkozott, először káromkodott is, mert mikor a faszénről frissiben levett kolbit fölvágta, összeftöcskölt zsírral mindkettőnket!
Rá is csodáloztam! 26 éves, és ő már nem ismerte?
De mikor megkóstolta:-"telitalálat"-mondta, és szerintem nem a mindkettőnk ruháját elborító zsírpöttyökre gondolt!
A sütés kezdete:
Kb éjjel 1/4 12-kor, a grillezés után, már degeszre zömött pockóval Andika az erkélyen:
És 1 kép Zoli érdekes bepakolasi szokásáról:
Szeptemberig alighanem ez volt az utolsó grillezésünk. Mert a június minden perce sűrűn be van táblázva!
Nem tudom, hogyan fogom bírni, mert már most fáradt vagyok,- az összeesésig fáradt.
Igaz, június 18.-ának estéje még az önfeledt szórakozásé, de a többi nap...
Arról is csak tegnap mert szólni, hogy július 10-től hónap végéig nem lesz! Elutaznak Korzikára!
Remélem, addigra lezajlik a nyaralóeladás.
Valószínűleg júliusban jönnek a munkások a fürdőszoba átalakításra. És én egyedül leszek velük!
Azt mondta, időzítsük augusztusra, mert akkor nyaralok, mikor a Wc-t csinálják-majd kulcsot adunk nekik-mondta! Csak nem képzeli? A nagyszoba ajtaját nem lehet kulcsra zárni, és első blikkre fel sem tűnik, ha hiányzik valami. De ha csináltatnék rázárat, akkor is rizikól kulcsot adni. Mert 11 éve is... lakásfelújításkor, pedig akkor szinte végig velük voltam, mégis rengeteg holmi eltűnt!
Akkor nem volt még riasztó, amit minden nap ki-be kell kapcsolni, új kódot, új jelszót kérni a kerületőrségtől... a kulcsokat meg lemásolják- hiába másolásvédettek, azért aki akar, talál olyan embert, aki lemásolja!
Ebben a mai világban nagyon kell félni!
20:30
Nagy élmény volt a mai Nemzeti vágta! Kora délután, míg Zoli sziesztázott, kimentem felmérni a terepet, de csak a liget felénk eső részét. Aztán 1/26-kor már kettesben mentünk. Zoli bicajon, én Mocival. Épp most értünk haza! Rengeteg kép készült, és egyiket sem lehet kihagyni. Holnap egyébként is Szieszta, mármint nekem. Képeket fogok feltöltögetni! És megint lesz repülős képecske is! Ennyit előzetesen!
20:50
Jaj, valami nem stimmel! A gépen alig néhány kép szerepel! Pedig több, mint 100 készült ma! Zoli elment bulizni, csak holnap este jön haza!
Kétmotoros repülő a házunk fölött:
Két ejtőernyős-ők szerencsére a ligetben szálltak alá!
Hogy mi az összefüggés a repülők és a lovak között?
Ez itt a nagy kérdés!
És a kora délutáni képek:
Lovak és ijászok:
Tanácskozás:
Huszárok:
És ez is lovacska:
jurta?
És a kora délután utolsó képe: Raiffeisenék okos kis taxija:
22:45
Zoli elővarázsolta a délutáni képeket is!
Nagyon sajnáltam volna, ha elvesztek volna!
Nem volt könnyű a válogatás, szívem szerint mindet fölpakoltam volna!
Ma is kint voltam, a szikvíziváson. 1/2 2-től bóklásztam kint egészen 4-ig. Akkor hazajöttem, mert a verseny közvetítést TV-n szerettem volna nézni.
Alig élek, de megérte!
Akkor most következzenek a tegnap délutáni képek:
Megkérdeztem, ez palóc -a virágok nagyon hasonlítanak a kalocsaihoz.
Mutatom hátulról is:
Ugye milyen gyönyörű?
Begyűjtöttem őket!
A kislány, ott mellettem, na az a kalocsai népviselet.
Fafaragó művész
A tihanyi borlovagrend egyik tagjával elegyedtem beszélgetésbe!
Hogy nem sült meg abban a nehéz bársony öltözékben?
Aztán koccintottunk is! Ha jól emlékszem, ez a siklósi standnál volt! De ebben nem vagyok egészen biztos!
A vörösbor, amivel a hölgy megkínáltaZolit is, meg engem is, nagyon-nagyon finom volt!
Busó maszkok
Gyönyörűek ezek a különböző nagyszágú szarvakból készült kürtök is!
Jut eszembe, nekem is van 1 még az 1940-es években készíthették! Egyszer majd lefényképezem.
Bőrsisakok, a falon csikóbőr kulacsok.
Nekem is volt ilyen kulacsom, de a felújításkor annak is lába kelt. Az is még a 40-es években készült.
Gyerekkorom egyik kedvence! 5 éves lehettem, mikor az elsőt kaptam. Papír, piros sztaniollal bevonva. Egyszerűen nem tudtam betellni vele. Aztán szétszedtem, hogy megnézzem mi van a belsejében. De csak néhány üvegszilánk, és tükrök. Soha többé nem lehettt összerakni.
Aztán so néhány évvel későbbkaptam újat. De az már műanyagból volt.
Most, 52 éves fejjel nem tudtam neki ellenállni. Mert ez olyan igazi, kézzel gyártott...
Ők élő, papírrúhás babák!
És végül a szerzeményeink:
Különleges ez a bor. Eperfa hordóban érlelt. 2 féle minőségűt kóstoltattak meg velünk. Az első fémtartályban készült-ugyanebből a fajtából-mit mondjak az nekem nem ízlett. De ez, ez valami fenséges. Igaz, én meg sem akartam kóstolni az első után, az annyira nem ízlett.. De aztán megkóstoltam, .Zongorázni lehet a külömbséget. Állítólag Zoli már évek óta keresi. No, most megtalálta...
Aztán megkóstoltatták velünk ennek a törkölyéből készült , szintén eperfahordóban érlelt pálinkát is.
Hú, észre sem vettem, de már holnap van.
Reggel meg korán kell kelni!
Lassan már 2 hete, hogy minden reggel 1 bögre aludt tejet reggelizem 1 mokkáskanál virágporral, 1 teáskanál búzacsírával, 2 tk. zabkorpával. Persze vigyázva, nehogy összetörjön az aludttej. A tetejére szórom, ebben a sorrendben.
a búzacsíra kifejezetten a kedvencem.
Aludttej készítése: első alkalommal élőflórás- tejföl, vagy joghurt vagy kefír-ből 2-3 teáskanálnyit 3decis pohár (nem tartós) pohár tejbe. ebben a melegben 1 nap alatt megalszik. Aztán be a hűtőbe. Ezzel az eljárással nem képződik alatta savó.
A maradék 1 deci meg elfogy a reggeli kávéban.
No, persze azért nem árt jó minőségű tejet venni....
Következő alkalmakkor már ebből az aludt tejből teszek a bögre tejbe, szintén 2-3 teáskanálnyit.
Nem lehet megunni!
Vissza kell fognom magamat, hogy ne egyek meg belőle 2-3 pohárral.
Eper- cseresznye; szilva-szőlő-szezonban mindíg ezt eszem. este 1 szelet vajaskenyér valamilyen felvágottal, esetleg sajttal, vagy túróval, paprikával-paradicsommal.
De napközben: eper, cseresznye;szilva-szőlő kilószámra.
Az eperrel csak 1 a baj: tele leszek tőle tini pattanással.
Délben 1 tányér- most éppen borsóleves -annak is most van a szezonja.
És hízom tőle!
2 hét alatt felszedtem 2 kilót.
Sok gyümölcs, és persze mozgáshiány... Mert a meleget nem bírom.
Igaz, az elmúlt hetekben rengeteget dolgoztam, de többnyire ülve, állva.
És iszom...- rengeteget- 1liter gyümölcs,- vagy zöldtea, (cukor citrom nélkül) 2-3 l ásványvíz a napi
adag. Lehet, hogy a vizet köti meg a szervezetem? Mert ősszel-télen visszaáll a 65-66 kiló.
Azt persze nem értem, hogy anyósom miért vesz ilyenkor is banánt, narancsot, almát Zolinak.
Persze az én jégszekrényemben rohad meg rendszerint- mert azt ilyenkor én sem eszem meg...
Almát meg egyébként sem eszem, csak kompótnak, palacsintának. De nyersen egyedül a starking...
A péntek esti grillezés- hát az kivételes lakoma volt!
Közben meg napi 3-4 levélváltás a "vevővel". Kész ünnepélyt akar belőle csinálni: ceremónia ügyvéddel..., mintha házasodnánk. Ezer meg ezer kérdése van...
Megértem a félelmeit, meg a lelkesedését - ritkán vesz az ember ingatlant, ha nem spekuláns...
Alig várom már hogy végre lebonyolódjon az egész!
No, meg a fürdőszoba-átalakításnak is vége legyen, és végre elkezdhessem keresni az én picinyke vidéki házamat ahová nyaranta elmenekülhetek Pestről!
No, de ez legkorábban szeptemberben... De a jövő nyarat már ott szeretném tölteni.
Most éppen a József Attila színház után.
Mert ma este közvetítte az M1.
De nagyon szerttem régen.
De már 2 éve, vagy 3? hogy nem veszek oda bérletet.
Mert 4- ből 3 nézhetetlen előadás, 40%-os bérletáremelés... Szóval besokalltam!
De azért visszavágyom!...
Mert ez majdnem 40 évig tartó szerelem volt...
A péntek-szombati lomtalanításról a jövő héten jön képes beszámoló...
Talán...
Most rettenetesen fáradt vagyok...
Odakint csikós ostorral sullyogtat valaki...
Zoli hazaugrott szobai grillért. Kint nem merjük elkezdeni, mert lóg az eső lába.
Végül is, bár ez volt a terv, nem mentünk le Füredre. Úgyis csak szombaton 11 után tudtunk volna indulni a lomtalanítás miatt. Még a múlt héten lemondtuk - Füred miatt - a Bicskei kirándulást is.
Még jó, hogy már a füredi gondnokot is el lehet érni google talk-on. Biztosított róla, hogy már a legtöbb holmink bedobozolva, ráérünk 21-én lemenni. Ott még szörnyűbb az időjárás mint Pesten.
Szerencse,hogy mindkét program ugrott mert zuhogó esőben egyik sem lett volna leányálom.
Így aztán szombaton Tesco-s bevásárlás 3 hónapra.
A lomtalanítás után sok hely felszabadult a pincében, volt hol elhelyezni a rengeteg ásványvizet, kutyakaját.
Bevásárlás után leszólítottunk egy mopeddel közlekedő urat. Szó szót követett, végül meghívott magához, hogy nézzük majd meg a másik, terepjárós mopedjét is, amivel horgászni jár.
Valamelyik nap majd sort kerítünk a látogatásra.
No, megjött a fiam. Mára volószínűleg ennyi!
20:00
Képek a grillezésről:
Szerencse, hogy megnéztük a Neten a polip előkészítesi módját. Elő nem főztük, így is finom lett! De ha nem beleztük volna ki...
Ez még boncolás előtt készült.
Elvesztette a fejét ijedtében?
És már a vágódeszkárol néz farkasszemet velem:
és ez az asztaligrill a mér előkészített finomságokkal :
A terítéket ne nézzétek, mert azt Zoli szorta fel fanyagul az asztalra!
Néhany darab már sül is. És mi is sültünk az erkélyen.
tintahalak a vágódeszkán.
Tengeri herkentyűk egykupacban - nem szórakáztam az időrenddel... A 3/4-ét úgy is leveszem, ha kezd betellni!
Tányéron:
És sülnek az utolsó darabok is:
Aztán gyorsan elmosogattam. A halszagú konyhát nem szeretem igazán!
Mivel grillezés alatt hétágra sütött a nap, Zoli azt ajánlotta, nézzünk körül a ligetben, és irány a Dunapart.
Megnéztük a borfalut, megkóstoltuk az olaszok mandulás desszertborát, később a Vajdahunyad várnál elkapott mintek a zivatar.
Itt még csak csöpörészett, és Zoli nem szolt, milyen idétlenül vettem fe a dzsekit. Csak itthon láttam, hogy lekapta a hátsómat:
Míg hazakerekeztünk, bőrig is áztunk!
Sok kép készült, de egyelőre 5-öt teszek ide:
Kidobott karácsonyok:
Ez az út lesz a végső:
Már az emléke se kell:
Én is túrtam:
Mert egy lomfaló nem elég:
El - vagy be? - vagyok havazva!!!
Kedden 3 adag mosás, éjszaka vasalás, szerdán barátnő látogatása, főzött is mindkettőnknek, ma délelőtt posta, piac, , aztán ismét barátnő!
Blog körbejárással kiderülhet, ki is volt az illető!
Remélem, beteszel néhány itt készült fotót!
Látod?
Nézed?
Segíts a többieknek!
Tegyél be néhányat, amiből kiderülhet, ki is vagy!
**************************
Közben e-mail-ek Vevőtől...
Annyira elegem van!
**************************
Szombaton meg Mányba kell mennünk...
********************************
Kuttynak vásárolt kaja már oda lett téve főni!
Különleges kajája lesz most legalább 1 hétig...
A kedvenceit vettem neki! Átmentem nyári mikulásba!
*********************************************
Vettem mélyhütőfeltöltés-ügyileg néhány kiló húst, belsőséget, grillezni valót, befőzni valót...
Elképesztő, mennyire fölmentek az élelmiszerárak.
*****************************************
Szerződésmódosítás - remélem, elfogadja...
**************************************
Szombaton meg Mány, esetleg Bicske is, mert onnan az csak 1 békaugrás...
**************************************************************
No, még hátravan a húsok szeletelése, porciózása, fagyasztása...
Befőzés...
****************************************************
Jövő hétvége meg pakolás Füreden...
Csak még az nem világos, mi légyen Doni Úrral!
Talán kutyapanzió...
Vagy 3 napi élelemmegvonás, és magunkkal visszük?
Csak utána hogyan hozzuk haza?
Mert 1 hetes böjt, az túl hosszúnak tűnik!
******************************************
Mikor tudom majd végre utolérni magam?
Most ez kilátástalannak tűnik...
És többek között ezek kivasalalása vár rám:
Mire is jó még 1 bioptron lámpa?
Éjjel annyira rosszul voltam, hogy azt gondoltam, le kéne mondani a mai utazást.
De azért csak erőt vettem magamon,és 3/4 9-kor elindultunk. Még vastag pulóvert is vittem magammal. De ujjatlan pólónak inkább hasznát vettem volna.
1/2 10-re vártak minket Bicskén. 1/2 11-re futott be a volt mányi polgármester Tatabányáról, hogy kivigyen minket a szőlőjébe. Iszonyú hőség volt ma Bicskén, és környékén. Úgyhogy jólesett a présház hűvöse, no meg a finom borocska is. Végigjártuk a szőlőt. 1200m2, 4 soros kordon. Nadrágszíj parcella, végig a meredek hegyoldalon.
Két éve nagy gondban volt, mert bő volt a termés, kevésnek bizonyultak a hordók.
Félelmetesen szép volt fentről a panoráma.
Vittem ugyan fényképezőgépet, de már hazafelé jutott csak eszembe, hogy elfelejtettem kattintgatni.
Kár!
Mesélte, hogy rendszeresen jár a szikvízes-hetente egyszer- kiteszik a ház elé a cserélni való palackokat, mellé a pénzt. És senki nem lopja el. El sem akartam hinni, mert lejjebb jó pár cigánycsalád lakik.
100 faktoros fényvédő ellenére kissé megpörkölődtem.
Bicskén akartunk ebédelni, de a ballagás miatt bő 3/4 órát váni kellett volna a kiszolgálásra.
Itthon meg várt ránk a finom gyümölcsleves, meg a lecsós borjúmáj.
Zoli jól beebédelt, azután leutazott Balatonfüredre az apjához, és a nagyanyjához.
Mondtam neki, hogy akkor itt a nagy alkalom, cuccoljanak át néhány holmit a nagyházba, és ami a csomagtartóba belefér, azt hozzák is haza. Mert jövő héten Moci is jön velünk oda vissza, és akkor nem fér be mellé szinte semmi!
Mélyhűtőm újra fullva töltve. Pedig szeretnék még jégkrémet venni, mert az e havi ajánlat nagyon kedvező. Azt hiszem, tárgyalok Emi nénivel, hogy átvinnék az ő mélyhűtőjébe néhány dolgot.
Hiába, a jégcsináló nagy helyet foglal!
Már legalább 4 napja rosszul vagyok.
Ráadásul a reklámújságok terjesztői is jól felbosszantanak.
A postaládámra már régen ki van írva, hogy ez (ki gondolná?) csak a levelek helye!
Mellé akasztottam 1 csövet a reklámoknak.
Most már az is rá van írva, hogy mindenből csak kettőt kérünk. Ennek ellenére ma pl. csak a "hülye azért nem vagyok"-ból 7 darab volt beletömve. Nos, a terjesztőjéről ezt nem lehet elmondani. Még ha analfabéta lenne is, szeme azért csak van! Látnia kéne, hogy ez nem 7 lakásos társasház! Az utána jövő persze csak a ládámba pakolta be az ő újságjait, persze ő is mindenből kettőt. Az utána jövőnek már se itt, se ott nem jutott hely, hát ő a kerítés párkányára tette.
Aztán jött a postáslevéllel, számlakivonattal, csekkes borítékkal.
Neki sikerült valahogy épp csak a végeit bedugaszolni a postaládába.
Őutána pedig megérkezett az eső is...
Ugye nyilvánvaló az eredmény?
Hajnali 1/2 5-kor ébredtem!
Nyitott ablak, zuhogó eső, légszomj...
Tegnap este nem volt erőm beszállni a kádba. Pedid mindenképp kellene.
Hajmosás - este "István a király"
Elképzelem, hogy kád helyett az esőbe állok ki zuhanyozni.
De valszeg koszosabb lennék tőle, mert ami koszt ki tud mosni az eső a levegőből, hát az már félelmetes.
Lassan el kéne mennem abba a bicaj boltba beszerezni azt a bizonyos maszkot.
Mert ha igaz, hogy holnaptól már kánikula, akkor meg a benzingőztől nem kapok majd levegőt.
Csak azt nem értem, hogyan kapnak a belvárosban levegőt az emberek!
Már csak az a kérdés, hogy a szűrőt cserélni kell -e benne, vagy hogyan is kell tisztítani? Mert azt elfelejtettem megkérdezni attól a kedves biciklistától. No nem baj, majd az üzletben megkérdezem.
15:15
1/2 3-kor ledőltem, hogy megpróbáljak aludni kicsit az előadás előtt...
Nem ment...
Csak fulladoztam...
Nézem a hygrometert: 75%-os páratartalom...
Még délelőtt becsönget anyósom ezúttal már csak alig 1 kiló füredi cseresznyével.
És elárulja: Zoli vasárnap nem velük, hanem már délután, és hajóval jött haza...
Jót somolyogtam magamban!
A műsor:
Jó volt. Nagyon jó, és egészen más, mint a 25 évvel ezelőtti...
A kettőt persze nem is lehet összehasonlítani: az első szabadtéren, a Királydombon (vajon azóta nevezzük így?- vagy már régen is így hívták?) A másik az Arénában...
Előadás közben nem lehetett fényképezni, mégis villant jópár vaku, ami teljesen értelmetlen, ha az ember 20-30 méterre ül a színpadtól.
Persze előadás előtt, és a szünetben mi is fényképeztünk, persze vaku nélkül:
Az elején nekem a hangosítással problémáim voltak, de aztán vagy megszoktam, vagy jobb lett?
A színpad:
És a lelátó:
Én a szünetben:
Az utsó pillanatban döntöttem úgy, hogy mégse hintacipő! Mert esőben sajnáltam volna eláztatni...
És hogy milyen jól tettem...
A korlát nélküli lépcsősoron így is beparáztam. Hát még mi lett volna abban, amiben még mindíg nem szoktam meg a lépcsőzést...
A mélygarázsból kijutni, hát az legalább 1 óra volt.
És hittétek volna, hogy a lift sztájkol, ha 4-nél többen akarulk lemenni vele?
A garázs egyébként nem bírta a nagy esőzést. Alaposan beázott. A plafonból patakokban folyt az esővíz... Röhej, hiszennem is olyan régen lett készen.
Persze reggel fül és torokfájásra ébredtem, és a szemem is begyulladt.
Hiába, ben bírom a klímát.
Remélem, szombatig elmúlik. Most funkciójának megfelelően hasz nálom a bioptron lámpát.
Tegnap este különleges rovart fedeztem föl a lonc virágánál. Egyhelyben lebe, hihetetlen szánycsapásszámmal, és szívja a "nektárt?" a virágból. Mintha az apró kolibri rovarpárja lenne.
Alkalomadtán, ha sikerül, lefényképezem.
Mindenesetre a szombat-vasárnap programja igen csak feszített lesz, ha minden a tervek szerint zajlik.
Kezdés reggel 8-kor Bicskén, utána Mány.
10-kor várnak ránk a győri ügyvédi irodában. Aláírjuk a papírokat, utána irány Pápa, - mocidoki. Valamikor késő délután érünk majd le Füredre. Pakolás körömszakadtáig, és vasárnap is. Vasárnap a délelőtti órákban megérkezik terepszemlére az új tulaj is. Valamikor a késő délutáni órákban azután irány Pápa mocikáért-feltéve, hogy 1 nap alatt sikerül megjavítani a mégnesféket. Ha nem, akkor nem hagyjuk ott, mert júliusban nagy szükségem lesz rá itthon. De legalább doki latja, és megrendeli az alkatrészt. Bár reménykedem, hogy lesz neki raktáron.
Donkát Klári szerencsére elvállalta, így vele nem lesz gond!
No, most megyet kicsit pirenni. Az éjjel alig aludtam 2-3 órát.
1/2 7-kor indultunk. Benzinkút, Pacsirtamező, aztán Bicske. Már Bicske határánál jártunk, amikor eszembe jutott, hogy mindent beriasztottam. A bejárati ajtót is. Ha Klári kód nélkül kinyitja, szívbajt kap, mert megszólal a riasztó. Gyors telefon, magyarázat, mit és hogyan kell csinálnia.
Aztán birtoknézés:
és irány Győr.
Az infó az, hogy a szökőkútnál jobbra. Persze szökőkút épp nem üzemelt, hiába meresztgettük a szeműnket. Átkelve aRába-hídon elkezdtünk gyanakodni. Tévelygésünk miatt késtünk bő 1/4 órát. Mindegy megvártak.
Sok-sok aláírás után sikerült a hölgy tulajdonába adni az appartmanomat.
Csakhogy megszabadultam tőle.!
De Zolit megviselte az elválás.
Nagyrészt minden dobozokba, zacskókba került:
Az aláírást a Belvárosi kávéházban Zoli villásreggelivel, én hatalmas epertortával ünnepeltem meg.
Pápának vettük az irányt, mert le kellett adni Mocit javításra. Jövő hét végén vissza tell mennünk érte.
Füreden egyenest mentünk kipakolni. . Autó megtelt. Elképesztő, hogy mennyi minden fér bele. Mintha kisteherautóval mentünk volna.
Láttam Zolin, hogy rettenetesen megviselte a búcsú. Rengeteget fényképezett, és alig tudtam meggyőzni, hogy ott már ágynemű és egyebek híján nem lehet ott aludni. - Merthogy :"Csak mégegyszer, utoljára, szeretnék itt aludni, anyu!
Sikerült meggyőznöm, hogy ágynemű, meg minden más zyákokban, dobozokban van.
Elég későn értünk le a nagyházba, ahol ez a látvány fogadott:
Péter a télen bedohosodott, penészes dolgokat "napoztatta".
10 éve készült róla ez a karikatúra:
És most, ebéd közben, immár kopaszon:
Szeretem ezt a hatalmas teraszt. Bárcsak ne a Horváth Mihály utcában volna. Akkor még tökéletesebb lenne.
Már fiatal korában Órjás (óriás) volt a beceneve. Most a barátai, és a fia is Öregnek hívja. Illik rá!
No, és én is a teraszon sziesztázom pohár fröccs kíséretében:
Vasárnap még visszementünk az én apartmanomba. Ott találkoztunk Vevővel, és átadtunk neki 1 garnitúra kulcsot.
De akkor már olyan de olyan meleg volt, hogy alig éltünk. Árnyékban 38 fok, de a szobában is 35.
Eredetileg az volt betervezve, hogy ha már Balaton, akkor strand is, de ezt elvetettüka pokoli hőség miatt. Hazafelé meg betértünk volna a stuccfarmra stucc-sztéket enni. De persze ezt is elvetettük.
1/4 5-kor elindultunk haza, abban a reményben, hogy ekkor még nem lesz nagy forgalom.
Hiú remény volt. De azért 3/4 6-ra ,égiscsak hazaértünk.
Zoli beszerzett útközben egy enyhe napszúrást is.
Már amikor csütörtökön megláttam, hogy az 1113. bejegyzést írom, már akkor fel kellett volna hogy tűnjön...
Amikor meg a képfeltöltésnél egészem más képet, és azt is óriásiban akarta, akkor még inkább fel kellett volna tűnnie...
És most itt állok, helyesebben ülök a csomagjaim tetején, és sírni lenne kedvem...
Mert holnap már kutyástul, fél háztartásostul ott kéne lennem...
De nem leszek ott...
Péntek késő este Zoli leutazott Pápára a mocimért, ill., azért, amit addig adott volna kölcsön Mocidoki, amíg kideríti, hogyan is lehetne megcsinálni azt a fránya féket. De az nem fért be a kocsiba.
Aztán ma reggel meg jött az a fránya telefon...
Pedig annyira beleéltem már magam...
Azt a bejegyzést kitöröltem, így most ez az 1113.
Túl leszek ezen is, de most nincs erőm kipakolni...
Most kissé magam alatt vagyok...
Ma hajnalban elkezdtem kipakolni azt, amit tegnap hajnalban bepakoltam.
A bepakolás 1,5 óra alatt megvolt, igaz, 3 napig írtam össze, mire is lesz majd ott szükségünk.
Semmi étel, mert azt ott akartunk venni... Viszont többek között 2 lábas, 2 tányér, evőeszköz, poharak, ágynemű, pokróc, stb...
A visszapakolás viszont pont dupla időt vett igénybe. Szerencsém volt. Ma sem volt olyan átkozott hőség.
Aztán délután nekiálltam a Füredről hazahozott holmik szortírozásának. Mivel nem mi csomagoltuk össze, rengeteg lomot is hoztunk. Újra megállapítottam, hogy 2 ülésesként használva hihetetlen nagy a kocsink raktere.
Kedden hajnalban viszik a szemetet, így aztán fullra pakoltam. Kb. 200 liternyi hely volt benne, de azt megpúpoztam. Szerencsére Veráék csak holnap este jönnek haza.
A hajlongás, emelgetés, cipekedés, rendezkedés viszont kikészítette a derekamat.
Szerencsére a lábam egyre jobban működik, ha nem kell folyamatosan menni.
Valószínűleg a "hintacípő" napi rendszerrességű használata is sokat javított az állapotomon. Persze hajlongáshoz nem használom, mert akkor 10 centivel mélyebbre kellene hajolni. No meg előre hajolva az orraesés valószínűsége is megnőne benne.
Hajnalban megmart valami szörnyeteg! Egyből be is dagadt a bokám, és valami elképesztő fájdalmat éreztem hosszú percekig.
Közben a vasárnapi pakolgatáskövetkezményei is erősen éreztették a hatásukat.
De végül is csak összekanalaztam magam!
Kávé, és derékbemelegítés után 8-kor bemerészkedtem a kádba. Könnyebben ment, mint gondoltam volna!
Semmi pánik, viszonylag problémamentes kiszállás. 9-kor már küldtem is az üzenetet, hogy jöhet, mert készen vagyok! Merthogy többek között hajvágást is terveztünk mára!
Íme a végeredmény hátsó nézetben:
Most könnyűnek érzem a nyakamon a fejemet!
Kifejezetten kellemetes állapot!
Aztán zabáltunk is!
Halászlé, káposztástészta, csokoládé, nápolyi, néhány jégkrém...
A kenyér, amit hozott, elképesztóen finom!
Jelentem, a túróskocka is izlett! Azt már csak este voltam képes megenni, 2 szelet tatáros kenyér után!
1/2 11-től 1/2 hétig elröpült az idő!
Meg is beszéltünk rögtön egy esti grillezést 12.-e utánra. Ő is megkóstolhatja majd a békebeli fröccsenőst.
Pénteken, remélem, hazaér végre Moci, és végre gyógyultan. Nagyon hiányzik, mert mennék már a piacra meggybeszerezni, amíg még lehet kapni! Remélem, jövő héten még lesz!
Éjjel megint belémmart az a dög! Valahol ott bújhatott meg az ágyamban. Ma hajnalban már alaposan kiráztam az összes ágyneműmet. Remélhetőleg végleg megszabadultam tőle.
Moci sajnos nem lett kész Pápán. 1 alkatrészt hozzá le kell gyártatni. Úgy kb 1 hónap. De ezt már csak útban Székesfehérvárra tudtuk meg, mert Sanyit egész héten nem lehetett elérni.
Márpedig mindenképp kell egy moped, merthogy Zoli 12-én utazik Korzikára.
És Székesfehérváron is van 1 forgalmazó.
Kaptunk, vettünk... 3 fajtát próbáltam ki, és megintcsak Sterling Elitnél kötöttem ki. Ez újabb évjárat, apróbb változtatásokkal.
De erről, és Székesfehérváron eltöltött délutánról majd a jövő héten valamikor...
Most elégedjetek meg a Placc beli ebédünk listájával, és találgassatok, mit is ehettünk?
Jövő héten majd megírom azt is, hogy pároztatni tudjatok!
Az ételek elnevezései viccesek, de mégis találóak:
Nem akad a torkon;
Mindent bele;
Csak belsőleg;
IQ teszt;
Inzulin sokk;
Új Moci, és fényképező Zolival együtt a kocsiban maradt.
Kellőképpen elfáradtam!
Irány az ágy!
Holnap Baboshegyre indulok velük.
Próba - Szerencse
1/2 12 körül indultunk Fehérvárra új mopedet venni. Zoli elhozta a JPS-t, persze a tartóját otthon felejtette, így én tartottam az ölemben. Autópályát elkerülve mentünk. 1/2 1 körül elértük Fehérvár határát. Ott a JPS jelezte, hogy balra kéne fordulnunk. Az az út persze le volt zárva. Kezembe vettem a szerkentyűt, és közben valahogy elállítottam!A következő instrukció az volt, hogy menj tovább 3,9 km-t aztán fordulj erre, fordulj arra, végül a tábla hogy elhagytuk a várost. De ő veszettül mondta a magáét, hogy menj tovább x km-t. Végül azért Zoli is gyanút fogott, és újra betáplálta a címet. Így azután 3/4 2-re értünk oda.
3 különféle állt az udvaron. Kipróbáltam mindegyikek, és végül újra csak 1 Sterling Elit mellett döntöttünk közözen. Ez alig 2 éves kiadás. A változtatások némelyike jó, másikuk bosszúságot okoz. Főleg Zolinak, a szétszedésnél, kocsiba emelésnél. Mindegy, majd megszokja ezt is!
Az eladó szerint, nem sokakra jellemző, hogy szétszedve viszik mindenfelé! Ezek szerint a kirándulásnak ez a módja még nem nagyon terjedt el.
3 óra felé indultunk be a belvárosba. Akkor már nem láttunk az éhségtől. Így Zoli kedvenc étterme felé vettük az irányt. Neki ugyanis gyakran kell a székesfehérvári APEH-et látogatnia, és olyankor mindíg itt eszik.
És most az egyik fogásra útmutató lehet ez a kép! Ne csak a kaját, de a gyönyörű környezetet is nézzétek ám meg:
Kaja után indultunk csavarogni a városba . Nekem itt minden új volt. Talán 7-8 éves koromban jártam utoljára Fehérváron. Több mint 100 kép készült, de csak néhány kerül ide.
Elsőnek a Patika Múzeumba tévedtünk be, ahol is páratlan élményben volt részünk.
Zoli segítségéért, hálából, megengedték, hogy fényképezzünk.
Már tulajdonképpen mindent végignéztünk. A legbelső teremben lévő restaurált tükröket is láttuk, amikor furcsa robajra lettünk figyelmesek. Visszanézve, mintha mozgott volna a falra akasztott hatalmas tükör. Azt hittük, épp egy kisebb földrengést élünk át. A fal elkezdett bedőlni. Én ijedtemben menekültem kifelé, Zoli meg odaugrott a tükörhöz, és "hősiesen " megtámasztotta.
Utólag persze ő sem értette, hogyan is képzelte hogy meg tud tartani egy kidőlni készülő falat.
Mikor úgy tűnt, hogy már nem akar tovább dőlni , elengedte a tükröt, és újból kezdődőtt az egész előlről.
A kinti hölgy gyorsan bezárta a z ajtót. Elképzelni sem tudtuk, hogy mi történhetett.
Aztán mondták, hogy ez csak ideiglenes fal, gipszkartonból, a tükörkiállítás idejére.
Az egyik hölgy, és Zoli közösen leemelték a falról, ahol az , egyetlen akasztón lógott.
Aztán biztos helyre cipelték, elé húzva egy asztalt, hogy el ne tudjon dőlni.
Íme 3 kép a patikáról-ból.
Tükröket természetesen nem fényképeztünk. Túlságosan megrázó volt az élmény!
No, holnapután folytatom az élménybeszámolót!
Ma felnegyedeltem, beáztattam 1 liter ginbe a zölddiókat, amiket vasárnap Baboshegyen szedtem!
Mit ne mondjak, barnásfekete a kezem!
Próbáltam citrommal... Cif-fel... most még sötétebb!
Sebaj!
Este még ki kell magoznom 2 kiló cigánymeggyet, szörpkészítés céljából. A húsából aszalt meggy lesz, ha segítenek az égiek! Mert 70% páránál nem tud ám aszalódni!
A vegyterv lebontását is jó lenne fényképezni, de per pill. még mozdulni sincs erőm!
Ezen a nyáron túl sok az élmény...
Nem bírok lépést tartani velük!
Főleg, hogy a tyúkszemem is begyulladt. Nem használnak a kencék, és a lámpa sem. Nincs ideje regenerálódni!
Sietnem kéne, legalább ennek a napnak az élményeit kéne befejeznem.
Zoli, a kis naiv...
Azt mondta, lesz 3 heted a 2 nap történéseit leírni...
De most péntek, újabb élmények...
Remélem. jól sikerül majd a grillezés...
Be tudjuk majd gyújtani a faszenet...
Eddig mindíg Zoli csinálta...
6 előtt 5 perccel értünk arra a kis térre, -nem tudom, hogyan hívják, (segits, nekem Klarissz)- ahol 6 órakor kezdődöt a harangjáték.
Nagyon-nagyon élveztem.
Az óra ugyan 3-at mutatott, igazándiból 6 óra volt. Vajon megjavították azóta?
És egy szobor, a sok közül, amit lefényképeztünk:
No, szóval klassz ez a város!
Naplemente után búcsúztunk a várostól:
Lélegzetelállítóan gyönyörű volt!
A marhahúsleves fenséges lett!
Igaz, 1,5 kg marhaszegyből, 2,5 liter húsleves.
Este kivettem belőle 1 porcos-csontos darabot, és csak úgy minden nélkül bekebeleztem.
Tormát kéne reszelni hozzá, vagy legalább paradicsomszószt...
Éjjel kimagoztam a meggyet is!
Nem cigánymeggy, csak olyan apró, és olyan fekete.
Lecukroztam rendesen, de alig eresztett levet. A lé íze fahéjas, vaníliás, - egyiket sem tettem bele. Pedig direkt szörpkészítés céljából vettem. A cukortól? megkeményedett a húsa. Teljesen tanácstalan vagyok. Valami ősi fajta lehet, de hogy "mi fán terem?"
Aszalásra kiváló, enyhén kesernyés "édes-savanyú" maga a gyümölcs!
A dió meg mára feketére festette az alkoholt. És még több mint 5 hétig kell érlelni, mielőtt beleteszem a fűszereket, meg a cukorszirupot! Azzal további 3 hét, majd leszűrni, a visszamaradt dióhúsból pedig lekvár készül majd! Ősi dédi recept!
Azért kíváncsi vagyok, milyen lesz.
Először készítem.
Türelmetlen vagyok...
Pedig "röpke" 3 hónapig készül, és kb 1,5liter likőr a végeredmény!
Épp csuklóig benne voltam a darált bélszínben a holnapi grillezéshez készülődve,amikor a postás meghozta...
Csak augusztus végére vártam az elbírálást.
Nem hittem, hogy már első évben meg fogom kapni...
És személygépkocsi vásárlásra kaptam, pedig mopedre kértem.
Nem akararok gépkocsit vásárolni... Nem, és nem...
Még pont elcsíptem Zolit.
Ma korán hazamegy, mert csomagolni kell!
Holnap hajnalban indul a repülőjük...
Majd ha visszajön, megbeszéljük...
500ezerért nem kapni új mopedet, a használt meg 150-200ezerbe berül.
Lehet hogy vissza kéne adni?
Nem kéne elvenni mástól ezt a lehetőséget!
Délelőtt telefonált az ingatlanos, hogy a vincellérházra akadt még 1 érdeklődő, és a másikat is 3 embernek mutatta meg.
Mondtam neki, hogy aug.15-ig tartjuk az 5,9-es vételi ajánlatot, ha elkelne többért, akkor vihetik.
Nekem ennél többet nem ér meg!
Akad majd még a hegyen épp elég eladó ingatlan.
Ez eszembe juttatta az adósságomat, hogy a Baboshegyen töltött napról még nem számoltam be.
De annyira meleg van...
És a képeket is válogatni, kicsinyíteni, feltölteni...
Neeem...
Ma biztos, nem...
Álmos vagyok!
Éjfél után jöttem be a kertből...
3/4 12-kor becsöngettek, hogy 2-3 órán át nem lesz víz az utcában.
Ugyan a grill még nincs elmosogatva, de sebaj, ráér délután is!
Nagyon korán indultunk Baboshegyre. Az egész napot ott töltöttük.
Sajnos arra nem gondoltam, hogy ha már rövid gatyában megyek, a lábamat is be kéne kenni fényvédővel. Sikerült is pecsenyére sütnöm. Előző nap Székesfehérváron is ugyanebben voltam, de ott csak 3 után csavarogtunk, amikor már nem olyan erős a nap.
Most meg talán 2-3 órát is ültem a Moci 2-ben. Még ki kéne találnom, milyen névrre is kereszteljem?
Talán Villám, azaz becézve Vili lesz a neve. Mert ennek "bivalyerős" a motorja. Sokkal gyorsabb is, és meredekebb lejtőn is fel tud kapaszkodni. A végsebessége 15km/h. Bizony hegymenetben paráztam is rendesen, hogy megbírkózik-e vele. Mert ha nem, akkor bizony sík terepet kell inkább keresni!
Bicske központjába elsőre 55 perc alatt értem be. Paráztam rendesen az 1,6 km-es murvás? úton. Meg szokatlan is volt így elsőre , no, meg nem ismerte az utat sem. De a rendőr kedvesen útba igazított. Merthogy Zolinak még vissza kellett mennie az országúttól a kocsiért, meg összebarátkozott a visszaúton az egyik "szomszéd" nővel, aki elmondta neki, hogy naponta 2-3- szor is látja a terepjárós rendőröket az úton, rendszeresen fölmegy a FP autó is. Neki is van telefonszáma, úgyhogy ha kell valami, másnap már ki is jön. Gázpalackért sem kell lemenni a benzinkúthoz, mert bizony kocsiban elég veszélyes szállítani.Neki 4 palackja van, mikor fölteszi az utolsó telit, telefonál, és egyszerre 3-at kihoznak 1 fuvardíjra.
No, szóval a körforgalomnál vártam be Zolit. Elmentünk a vasútállomásra is. A központból persze ő már gyalogosan jött.
Visszafelé már bátrabb voltam, meg hát addigra már összeszoktam új paripámmal. Úgyhogy 35 perc elég volt a központtól a házig.
Aztán sokáig elidőztünk a kertben. Hallgattuk a hihetetlen csöndet, szedtünk zölddiót, ettünk meggyet, kajszibarackot.
Beszédbe elegyedtünk néhány szomszéddal.
Megnyugtató, ahogy figyelnek egymásra, segítik egymást.
Csak a kutyák miatt, azt hiszem, jó lesz beszerezni 1 gázsprayt. Bár idővel megismernek majd. Ahol a ház körbe van kerítve, ott szabadon vannak, de többnyire láncra vannak kötve.
Úton Újmocival a Vincellérház felé:
Erről a házról babonából nem teszek most föl képet. Mert én őt szeretném! 5,9-es ajánlatot adtunk rá, és 70 m2 .
1 kép a múltkori kiránduláson azért került föl róla.
A másik, 5 milliós 80 m2-es kevésbé mozgatta meg a fantáziámat. Csak pár kép. Magáról a házról, a szobákról szintén babonából nem lesz kép.
Ez a konyha. Mindíg nagy konyhát szerettem voma. Most megkaphatom...
Ez meg a fürdőszoba:
Az én szempontomból lényeges, hogy mindkét házban zuhanyanyozó van. Mert a kádat nem igazán tudom hosználni.
A pince mindkét házban a nappaliból nyilik:
Ez 15m2-rel kisebb, mint a másiké, és szőlő híján hordók sincsenek benne. 10 éve ugyanis kiírtották. Most parlag. Évente 2-szer fölszántatják Ősszel lazítás, június végén, július elején a parlagfű miatt.
A kb 1500m2-es előkert gondosan ápolt, sok gyümölcsfával, csakhát itt nincs kerítés.
Ott, a kép jobb szélén én beszélgetek a tulajdonossal.
A kék kocsi az ingatlanos Szilvié, mögötte meg a mi Mazdánk parkol.
Itt "hajnali" 9 óra van, de már hétágra süt a nap.
Rajtam még nincs kalap, meg hosszú ujjú blúz!
Micsoda könnyelműség ez tőlem! :))
A hátsó kertben sok melléképület, nyárikonyha, minden, ami disznóvágás kelléke. Beépítve abáló üst. És a nyári konyhában 1 igazi tapasztott agyagkemence van, talán 100 éves is meglehet. Máig használják! Mert a pince, a kőbe vésett feirat szerint 1908-ban készült. ha 800 méterrel arrébb lehetne vinni, a vincellérházhoz, az klassz lenne. Mert ott csak 1 kb 20m2-es szerszámoskamra van, no meg 1 kerekeskút. Bár kút az itt is van, szivattyúval,épp a mezsgyehatáron. Így azt közösen használja a 2 ingatlan.
Tájkép Baboshegyről:
Késő este értünk haza. Út közben 1 benzinkút közelében betértünk egy vendéglőbe.Marhahúsos bablevest ettünk mindketten. Adagonként 450 Ft volt csak. Tele volt hússal. Volt benne csipetke, és gersli.
Tényleg! Lehet még kapni árpagyöngyöt? Hurkát kolbászt 24 éve töltöttem utoljára, dédikével. Még a vágóhídról került a disznóvér. Azt szigorúan zsömlével készítettük. Fogalmam nincs mit tettek bele, hogy az alatt a közel 1 óra alatt, amig hoztuk, tejes kannában, nem alvadt meg.
A tüdős-húsost készítettük gerslivel, a májasat rizzsel.
Tüdős-húsost csak nagyanyámtól láttam, meg amikor Nádudvarról érkezett csomagban a kóstoló.
Ők nádudvariak volt. onnan költöztek föl Pestre. Anyám még ott született.
Hogy mik nem jutnak nekem eszembe, 1 ilyen régi nyári konyháról, meg 1 barátságos kis kifőzdéről?
Mert a kettő együtt hozta fel a mélyből ezeket az emlékeket.
1 -1 adag 1/2 literes gulyásos tálban érkezett.
Aztán valahogy rátévedtünk valahol az M0-ra, és erősen imádkoztunk, hogy az a rész nehogy már fizetős legyen. Remélem, nem volt az. Párszáz méter után letértünk róla Budaőrs felé!
Az út szélén görögdinnyét árultak. Vettünk 1 felet. A csaj megkérdezte, magyart, vagy görögöt. Persze, hogy a magyart kértem, elvégre magyar vagyok, Magyarországon, vagy mi. És ennek ráadásul 20 Ft-tal olcsóbb is volt kilója. Az eladó ugyan megjegyezte, hogy a görög édesebb!
Nem baj, elég édes volt így is!
Hogy is mondták annak idején a "magyar narancsra"? Kicsit zöldebb, kicsit savanyúbb, de a mienk.
Július végére ezek is mézédesek lesznek ám!
A zöld héjú csányi dinnyét hiányolom ám! Az az igazán finom. Remélem, július végén az is kapható lesz!
Először a ma történtekről:
Tegnap este feltettem Újmocit (Vackor után- a Vilire valahogy nem áll rá a szám, meg a kezem sem) a töltőre. Aztán imádkoztam, hogy éjjel ne essen az eső.
Hát, éjjel nem is, de már kora reggel...
Mert erre a hűvösebb időszakra terveztem néhány utat: először is a Wesselényi utcából elhozni a kész cipőt, aztán Önkormányzat, aztán még kitalálom...
A reggeli eső 5 perces szünetében lekaptam a töltőt. Mikor visszatettem a huzatot, már megint cseperészett...
Reggelire megettem 1/2 liter kefírt a szokásos belevalókkal, de persze 11 körül már korgott a gyomrom.
Kenyér 1 falatnyi sincs már...
Reggel akartam kimenni káposztalevélen sültért. (tegnap, valamelyit adón Kós János beszámolt róla, hogy kenyér kizárólag vecsési káposztalevélen sült...Én azért felváltva veszem a rozskenyérrel)
Úgyhogy, volt még kb.1 tányérnyi húslevesem 2 falat marhahússal, 3 szem sárgarépával.
Odatettem melegedni, aztán bejöttem valamiért, és szokásom szerint azonnal me is feledkeztem róla.
És szénné égett... A husi még részben menthető volt...
Aztán délben kisütött a nap...
2 után úgy döntöttem, mégis kimegyek a közértbe.
Odafelé leállt néhányszor, de azt hittem, csak a nedvesség miatt. Ha bemelegszik, és kiszárad ugyanúgy semmi baja nem lesz, mint éppen 1 hete, és akkor is feltöltés, és eső után.
Alaposan bevásároltam. Fehér Vanish, mert abból már alig van. Ráadásul most 30 dekás szappan is jár hozzá; a 75 dekás kenyér - meglepetésemre volt. Általában 9 utánra már elkapkodják -; 1 liter tej; 6 db izzó; 3 tábla 67-70-75-%-os csoki - csak mert nem tudtam melyiket válasszam, és ezek a olasz csokik (feletti) relatíve olcsók.
Egyszóval alaposan felpakolva indultam haza...
Addigra már kellően beborult, és én imádkoztam, hogy csak még 1/4 órán át ne szakadjon le az ég...
És akkor Újmoci beteget jelentett...
Kihúztam, újra összedugtam minden elekromos kábelét. Elindultunk, és én fellélegeztem. A Thököli-Hermina sarkán megint lefulladt. Kikapcs.- bekapcs.-újra műkszik.
Visszafelé a rendelőtől at Ajtósi-ig mindíg az úttesten közledek. Most is így tettem.
És ő 10 méterenként megadta magát...
Enyhén izzasztó volt a gondolat, hogy nem jutok át vele a kereszteződésen. Nem mertem reszkírozni...
És elkezdett az eső cseperészni...
De mintha megszánt volna, rögtön el is állt...
Automatikusan rückvercben... beállni a járda mellé...
És csodálatosképp hátramenetben simán tudtam menni. Bal hüvelykel nyomva a "gázt"előre is.
Átjutva a trolimegálló embertömegén, max. sebességre kapcsolva téptem haza- szerencsém volt, nem kellett embereket kerülgetni, vak sem jött szembe...
Épp csak sikerült kipakolni a lépcső elé, ráadni az esőköpenyét, és már jött is a zuhé...
Angyalkám ezúttal isvelem volt segített, és vigyázott ránk!
3 kocka csokival vigasztalódtam!
Nem tudom, el merjek-e ezek után hosszabb távra indulni vele, mielőtt Zoli meg nem nézi.
Szerencsére 6 hónap garancia is jár hozzá! Bár szerintem csak 1 csavart kell benne meghúzni.
Mindenesetre holnap teszek vele 1-2 kört a ligetben. Ha cserben hagyna, akkor barki haza tud tolni vele.
Lankadatlanul esik az eső!
Nagyon tetszik nekem ez az új időjárásgömb, amit ,ég utazás előtt Zoli tett ki az asztalomra!
Ha hazajön, talán ki tudja majd tenni a blogomba is!
Tegnap este vettem észre, hogy Doni szőre csomókban hullik.
Most nem tiltakozik, mint máskor a fésülés ellen.
Jól esik neki.
Este kitéptem a nagyját. Reggel fésültem.
Legalább 10 dekával lett könnyebb a 8 kilós kutya:
Felhívtam az állatorvost.
Úgyis aktuálisak az oltások.
Meg is fogja nyírni!
Imádom P. dokit!
Este 8-ra ígérte a látogatást! Remélem, 10-re ide is ér!
Akkor éjfélre talán végzünk is!
Mindíg eldumálja az időt, és mindíg késik!
De ezt nála be kell kalkulálni!
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
És most a hét végéről:
Éjfél után zártam be a garázst. Szombaton nem is mentem le.
Aztán vasárnapra fogytán volt az ásványvíz, és én felforgattam az egész lakást a garázskulcsért!
Lehet, hogy kiveri a szememet, de nem találom.
Szerencsére Zoli szobájában van tartalék.
Most nincs bezárva, csak a riasztó védi! Persze az is elég.
Mert ha a pótkulcs is etűnne...
Megérzés?
Péntek délután érkeztek meg...
És vasárnap:
a leszakadó ég... szivárványgömbök... esőgyertyák...
Hétfőn már szükség is volt rájuk...
No komment...
Már sok éve...
Miért?
Szelekiív. de hol?
Ez pont az a hely, ahol semmi értelme...
Ki fogja ide elcipelni?
Az ürítéssel nem lesz gond, mert sosem fog itt megtellni...
Új irodaház épül majd a régi irodaház helyén!
Csak az a kérdés, hogy: ...minek is?
Igaz, néhány embernek egy kis időre munkát ad...
Csak ne dobálnák az ablaktáblákat a magasból...
Mert csúzda az nincs... Csak lezúduló üvegtáblák csörrenése, amik szilánlokra törnek...
Ahogy lassan Zugló iránti szeretetem is szilánkokra törik...
Mert innen menekülni kell... mert elviselhetetlen...
Menekülni az első, a 40évig tartó...
nagy szerelemből...
Csak a kaleidoszkóp képes a szilánkokból újabb és újabb gyönyörűséget alkotni...
Azt hiszem...
Zugló vezetése a rendszerváltás óta csak rombolni tud ...
Mert építéssel is lehet ám rombolni...
Kertváros?
Élhető Zugló?
Már a múlt...
És...
Könnyezik a szív...
Ahogy előre sejtettem, P doki eldumálta az időt, így csak este 10 körül érkezett.
Megvizsgálta Donit. Szerencsére semmi baja, csak az aljszörzrtét vedlette le.
Estére már alig volt kifésülnivaló.
Beadta az oltásait. Persze már nem tudta lenyírni, mert már 1/2 11 elmúlt, és még hátravolt 1 páciens.
Azt azért még elmesélte, hogy nincs otthon a felesége, így a háztartás is az ó nyakába szakadt. Így aztán halálosan fáradt. Kiskamasz fia bevállalta ugyan a mosogatást, a kislány vállalta a mosást, ami azért automata mosogéppel nem olyan nagy dolog, de főznie neki kell.
Aztán rohant is tovább. Már csak miután kikísértem, vettem észre, hogy az oltási biléta helyett egy 50-es van letéve az oltási könyvre.
Nagyon fáradt lehet szegény...
Reggel csak a szokásos pár szál szőr maradt a fésűben.
Most már "csak" a lakást kéne szőrteleníteni, ami nem kis feladat lesz. Fotelek, székek, ágy... Minden úszik a kutyaszőrben.
Ma ideális volt a kinti hőmérséklet, de én pont ma voltam kegyetlenül rosszul.
Reggel meg Zoli is hívott, hogy nézzek meg neki valamit a neten. ( ferme auberge pietra moneta )Persze, nem volt bekapcsolva, úgyhogy vissza kellett hívnom.
Tegnap furcsa hangulatom volt, és a bejegyzések igen érzelmes hangvételűek lettek...
Nagyon megviselt Doni hulló szöre, úgy látszik...
Ha az ember rosszul van, a legkisebb mozgástól is kiveri víz, ha amúgy sem kap levegőt, ha az átellenben folyó bontás pora amúgy is ráül a tüdejére, akkor itt az ideje, hogy:
- az ember gyermeke előszedje a a hónapokon át nykonzacskóba begyűjtött tízegynéhány hamuzásra szolgáló tárgyat, öklendezve ugyan de elmosogassa mindegyiket, és közben elmélkedjen, mert ugye, azzal minden dohányzó barát egyetért, hogy nemdohányzóismerősnél a csikket ugye, illik kiönteni, az egyik kiviszi a kukához, a másik csak a konyhai szemetesig.
-fényképezze a sok szőrkeféléstől immár hímoroszlánnak kinéző Doni kutyáját...
mindenféle ízeltlábú rovart...
a balkonládában nevelkedő naprafogót...
oltási könyvet ötvenessel, papírzacskó feliratot...
És még valami morbidot
Tegnap este szőrtelenítettem az ágyamat, lepedőt raktam a derékaljra, huzatot kapott a takaróm is...
Furcsa volt ilyen ágyneműben aludni, évek óta csak a birkagyapjút érzem a bőrömön...
Hidegfront, kettős fronthatás...
A tegnap esti vihar...
Nem adja vissza, sötét volt... Talán a kép elmosodottsága jelzi a szakadó esőt.
De a másiknál csukott ablaknál már jobban látszik:
Hát ezt éreztem én már napok óta, ettől voltam annyira rosszul...
Már legalább 1 hete bebarnul az aludt tejeim teteje. Leszedve azt a vékony felső réteget, finom.
Remélem, ma már jól leszek. A konyhában ugyis megszaporodtak a kiürült edények.
Porszívózni sem ártana.
9:30 Most kaptam a hírt, hogy Eszter kisfia megszületett az éjjel.
Isten hozta!
Neve, az még nincs... fura...
17:20
Az ablakok elfogytak!
Most fém alkatrészeket dobálnak a magasból a lenti üvegcserepekre...
Elviselhetetlen...
Tábla nem jelzi, milyen cég dolgozik itt... Hogy bontás-e ...vagy felújítás...
Az itt dolgozók sem tudják... kérdeztem őket... vagy nem akarják tudni...
Info nincs... Határidő nincs...
Hétfőn kénytelen leszek betelefonálni az önkormányzathoz...
Mit, és meddig kell tűrnie az állampolgárnak?
Lassan kikészülnek az idegeim...
Menekülni... menekülni...
Már csak a külső falak állnak, úgy - ahogy... Az épületen átlátni...
Kísérleteznek talán, hogy meddig bírja?.. Hogy mikor roskad össze?
De itt nem robotok dolgoznak, hanem élő emberek...
Rossz előérzrtrm van...
Mondtam már. hogy imádok piacra járni?
Lehetek bármennyire rosszul, ott magamhoz térek.
Így volt ez ma is. 1/4 9 kor, a piac előtt futottam össze anyósommal. Ő akkor már hazafelé jött...
Vettem a tegnapi kaporszószhoz tököt, cukkínit. Este grillezem őket... a zöldségeket a szószhoz...
Doni kapott marhatüdőt. Most 1 részét előfőzöm, és este grillezzük neki is. Imádni fogja! Már előre örülök...
Összefutottam egy kerekesszékben vásárló arananyos kislánnyal is. A mama fényképezett le minket. Kicsit sötétek lettek a képek,úgyhogy meg kell várnom míg Zoli hazaér. Nem értek a képek kivilágosításához. Ezt is meg kell még tanulnom. A Rokimoci képei közé csak világosítás után tehetetem be. Ide azért így is megfelelnek:
Ugye, milyen helyesek vagyunk így együtt?
Röviddel 12 előtt értem haza.
Rögtön be is pakoltam a mosogatógépet.
Sajnos Újmocinak megbízhatatlan a gázkarja. Egyre inkább kijön ez a hiba. A belvárosba mindenesetre így nem merek elindulni vele.
Persze jó lenne, ha hibátlan lenne, de ha már nem az, akkor ha minél előbb jönnek ki a hibái, annál jobb! Ami belefér a 6 hónapba, az jöjjön csak ki rajta mind!
Tegnap vettem a piacon ezt a kondenz tejet:
És képtelen vagyok kinyerni belőle a tartalmát!
Segítség!!!
27.ig használható föl. Mintha ördöglakattal próbálkoznék.
A titkára ugyan csak egyszer kellene rájönni...
Tegnap anyósom belátogatott. Hozott 1/2 üveg edés pezsgőt, hogy igyuk meg az egészségére. Tegnap volt ugyanis a névnapja.
Hát, én meg tudok inni 1 liter bort is, mindenféle következmény nélkül, de 1,5 deci édes pezsgő az kikészít!
Később Donkával kitelepültünk a kertbe grillezni. Itt is nyilvánvaló a "bénaságom". Mert a gyújtófolyadék gyerekzárjával sem boldogultam. Szerencsére szomszédasszonynál 2 kisunoka van, így ő ért hozzá! De ma a kondenztejjel még ő sem boldogult.
Donkának marhatüdő, nekem dinnyeszeletek lettek grillezve.
Valamelyik nap az aluljáróban 100 Ft-ért daradját árulta 1 cigányasszony. Tökéletesen éretlen volt. A piacon ugyan vettem tököt, cukkínit, de gondoltam, gyerek az idő, kezdjük a dinnyével.
Fokhagymás, bazsalikomos, erőspaprikás olivaolajjal kenegettem, ahogy Doni előfőzőtt tüdőjét is.
Érdekes íze lett, de nem rossz! Kapormártásba mártogatva ettem. Tök, és cukkíni maradt rántani, ésetleg tölteni, krémlevesnek... Egyszóval hús nélki hét következik...
Csak azért lett a parázs mellé téve, hogy ne hűljön ki a maradék. Persze meg is maradt, mert egyetlen falatot sem tudtunk később sem legyűrni.
Doninak 3 napra elég lesz a maradék. Én reggelire benyomtam a dinnyéimet, bár újra melegítve már nem volt annyira jó!
És egy kis gyertyás hangulat:
Szúnyogűzésre is jó. Érdekes, hogy az éjjeli lepkéket is elűzte:
És a következő kép mibenlétét én is csak találgatom:
Talán a kaporszósz? Az is a grillen lett megmelegítve...
Ahol nem zsibbadok, ott fájok...
Nem akarok embert se látni...
Nyakló nélkül nyakalom a Béres antifrontot, de a bontás zaján, mentők vijjogásán nem segít!
Majd jövök!
Gyakorlatilag 4 napig szinte el sem hagytam az ágyat.
Ma már kicsit jobb...
Lábaim ugyan még remegnek kissé, de már nem zsibbadok...
Viszont tök, cukkíni, minden elkészítetlenül hever a hűtő alján. Épp csak 1 fej karfiolt főztem meg, azt ettem tejfölösen, felváltva üres kaporszósszal, no, meg maggikockából készült "levest" ittam bögréből. Az 5 cső kukorica is elfogyott.
Azért ennyire diétásnak nem terveztem ezt a hetet...
************************************
Harmadik napja, hogy csönd van a bontáson.
Felhívtam az önkormányzatot hétfőn.
Azt mondták, az elmúlt 2 héten rengeteg panasz érkezett hozzájuk.
Azt hitték, már befejezték a bontást.
Kiküldték a munkavédelmiseket.
A bontást végző cégről ők sem tudtak felvilágosítást adni,... vagy talán nem akartak?
Furcsa országban élünk...
Vagy csak ez a kerület ennyire furcsa?
A munkásokkal mi nem tudtunk beszélni...
4-5-en dolgoztak egyszerre, a munkások szinte naponta váltakoztak.
Válaszaik így alakultak: nem tudok semmit, csak azt végzem el, amit kiadtak... nem beszél mágyár...
Már csak a betonváz áll...
Reménykedjünk, hogy nem marad így hosszú évekig...
*********************************************
Ma reggel kicsit kiálltam levegőzni az erkélyre, és a következő pantomim játszódott le a szemem előtt: "kigyúrt agyú" fiatalember jön az utcán: észreveszi a kocsiján a kerékbilincset...
Hitetlenkedve bámulja néhány másodpercig, aztán elkezdi rugdosni. Vietnámi papucs van rajta, úgyhogy néhány rúgás után abbahagyja. Bal fülén mobiltelefonnal, jobbjával szélesen gesztikulálva mobiltelefonál. 1/2 9 van éppen. 5 percen belül megérkeznek a közterületfelügyelők, és... és nem veszik le róla a kerékbilincset.
Néhány perc múlva elhúznak...
Fiatalember dühögve rohangál fel-alá mobil telefonnal a fülén, újra csak szélesen gesztikulálva, az úttest közepén.
Aztán föltépi a kocsi ajtaját, gyújtás rá, megpróbál kerékbilincsestűl elindulni. Persze, nem sikerül...
Aztán mintha lenyugodna, elalszik? a kocsiban.
Szóval ezért ez a különös eljárása a közterületeseknek...
Én be, reggelizni. Közben időnként ki-kipislogok, hiszen épp szemben ülök a teraszajtóval.
És egyszercsak megérkezik 1 fiatal nő, fölrázza emberünket. 5 percen belül lekerül a bilincs, a 2 közterületes segítségével a hátsó ülésre fektetik az "ájult" sofőrt. Kézrázás, és a némafilmnek vége.
Már napok óta újra és újra felhúzom magamat a MÁV biztosítós "sztorin".
Utólag díjat emelni, mert valaki rosszul kalkulált, vagy mert valaki sikkasztott?
Vagy reszketni, mi lesz ha véletlenül balesetet okoznánk? Ha időben befizetem a szolgáltatás szerződésben meghatározott díját, azért elvárom, hogy szolgáltassanak is. Csak a fizetés "kötelező", a biztosítás már nem?
Csak a vak szerencsén múlik, hogy kiderüljön, rágalmazás volt a feljelentés, és ezzel életeket lehessen tönkretenni, hónapokat előzetes letartóztatásban tölteni,egzisztenciákatt padlóra küldeni... És a sikkasztó-rágalmazó szabadlabon védekezhet? Az ártatlanokra meg kommandósok csapnak le? És ha nem megy el a tárgyalásra, elnapolják fél évvel? Aztán lassan el is évül az ügy, ahogy az olajszőkítőknél is elévült? (Bocs, nem túl sokan érthetik, miről írok most)
Ingatlan - átírásnál réges-rég halottól is hozzájárulást kérne a Földhivatal, mert még nem törölték a nevét a tulajdoni lapról?
Kész őrület!
Ebben az országban nem lehet élni!
Többek között ezt is kaptam a fiamtól...
Merthogy jellegzetes fűszereket kértem tőle Korzikáról...
Papucs: eszébe jutott, mennyire irígyeltem Ági papucsát... Most én is kaptam... Igaz, azt Párizsban vette!
Zoli jött, megnézte, és meg is csinálta Újmoci gázkarját. Igaz, ehhez teljesen szétszedte az elejét... És közben rájött, mi a másik Moci hibája. Nagyon könnyű lesz azt is megjavítani...
Mondtam már hogy zseni a fiam?
Három napja, - elmélyülten olvastam az ágyban- egyszercsak a könyvemre pottyant.
Nem mondom, hogy nem hozta rám a frászt...
Aztán másnap este újra megjelent.
Harmadnap megint, csak jóval korábban!
Átkísért a számítógéphez is.
És ekkor történt a baj!
Belerepült a lámpába.
Sajnos nem tudtam segíteni neki, csak a vergődését halgattam sokáig...
Lekapcsoltam... újra gyújtottam a villanyt... 100-as izzó, megégetheti.
Aztán végre sikerült kivergődnie... örültem a győzelmének, - néhány pillanatig, amíg nem csapódott tehetetlenül az asztal alá. A zsinórok között megpróbált felkapaszkodni a falom, de mindíg visszaesett. Végül feladta...
Én meg azon gondolkodtam, nem kéne-e megszabadítani a szenvedéseitől...
De végülis ott hagytam a földön, és lefeküdtem.
Eltelt fél óra, és meghallottam a már jól ismert hangokat. újra elhelyezkedett a szokott helyén, az olvasó lámpám alatt...
Épp le akartam kapcsolni a villanyt, amikor megláttam tőle néhány centire a másikat...
Párra talált hát:
A kép csal, mert mindketten egyforma nagyságúak!
Szerintem ma este már nem jönnek el...
************************************************
Ja, és 1 kép az ajándékaimról:
A papucs mkelletti kicsinyke zsák fűszerről Zoli nem tudott felvilágosítást adni, ezért sürgősen ki kellett próbálnom.
A kreációmnak ezt, a kissé hosszú címet adtam:
Korzikai - francia kéksajttal- töltött pulykamell rizsgombóccal és talkedlivel
Ime:
Fűszer tesztelve: izlik
Tálaltam, ettem:
Bár kétlem, hogy Korzikán ismerék a talkedlit, és készítenének rántott rizsgombócot...
Persze a rizsgombócomnak is megvan a maga története...
Ma este pedig jön Donihoz a fodrász!
Tegnapelőtt este házhoz jött a kozmetikus.
Már épp ideje volt megnyírni.
Javasolta hogy bojtosra nyírjuk le a farkát.
Beleegyeztem, mert olyan még nem volt.
És minő szerencse.
Kiderült, hogy az a törött farok másfél éve nem gyógyult be. Azóta gennyezett. Borzalmas seb tátongott rajta. Nem vettem észre, mert ott annyira tömörre volt filcesedve a szőr, hogy csontnak éreztem.
Tegnap egész nap betadinnal kenegettem:menekült, harapni akart.
Tömtem fájdalomcsillapítóval , nyugtatóval szegényt.
Annyira sajnáltam... annyira kétségbe voltam esve...
Annyi fájdalom ült a szemeiben:
Mára már szépen javult az állapota, de sehogy sem akart modellt álni:
És az a fájós bojtos farok, megtörve bár...
Hova menjünk? Hova menjünk?
Menjünk, nézzük meg a" test" (bodies) kiállítást! (no, megint tanultam valami újat)
Zoli bicajjal, én Újmocival mentem.
Moci telitalálat volt, mert nélküle nem tudtam volna végigállni-járni a kiállítást.
Gyalogosan indultam ugyan, de fél óra után piszkosul fájt már a lábam. Kénytelen voltam lehozatni a járgányomat.Legalább a tárlatvezető kütyüt ülve hallgathattam. Igaz, az állandó ki-be szállástól enyhe izomlázam lett.
A biztonságiak hihetetlenül előzékenyek voltak. Le a kalappal előttük, de tényleg.
Ha megnéznétek, előre figyelmeztetlek titeket, hogy rá kell szánni 4 órát.
Mi nem sokkal 4 előtt érkeztünk, és pont zárásig sikerült végignézni, végigolvasni, végighallgatni mindent.
A belépőjegyek igencsak borsos ára miatt nem lehet csak félig nézni, aztán újra visszajönni.
Ezt egyszer mindenkinek végig kellene nézni, lehetőleg 14-25 éves kora között, de később sem árt! Kisebb gyerekeknek viszont nem ajánlanám.
A kiállítás végén megtapinthattunk májat, agyat, izomszövetet. Merthogy nagy volt ám a kísértés, hogy hozzáérjünk. És bizony nem is sikerült legyózni. 1 ujjal azért csak hozzáértem az egyikhez. Gondolom, legtöbben így voltak vele.
1/2 9-re megérkeztünk a Roosevelt térre. Akkora szél kerekedett addigra, hogy inkább hazafelévettük az irányt.Azt hittük, út közbenér majd minket egy nagy vihar. Szerencsére a bicikliúton gyorsan lehet haladni, és végül vihar sem lett.
A ligetnél még lefényképezkedtem egy Formula 1-es autóval.
Halálosan fáradtan, vacsora nélkül dőltem be az ágyba.Ami azért mégiscsak megbosszulta magát, mert éjfélkor a korgó gyomromra ébredtem. Kénytelen voltam kielégíteni őkelmét 1 fél doboz sprotnival.
Korán indultam. Már 8 előtt odaértem az okmnyirodába.
Fényképezés: 9-en vannak előttem.
Nem baj, az gyorsan megy!-gondoltam én, kis naív.
Személyi megújítás: 6 fő.-az is oké. Nem hinném, hogy 10 percnél többet foglalkoznak 1-1 delikvenssel!
Ehhez képest: 1/2 10-kor hívnak fényképezkedni.
Első fotó: nem fogadja el a számítógép...
Második fotó: hosszasan gondolkodik, azután lefagy...
Harmadik fotó: Teljes siker, de már 10-re ért az óramutató, és ez azt jelenti, 1/2 óra szünet következik.
A "szünetben összebarátkozom a 2 év körüli Ricsivel. Beül az ölembe, nyomogatja a gombokat, így anyuka addig elmehet pisilni. Szegényke már előbb ott volt, mint én. Aztán fölfedezi a dudát. Lelkesen nyomogatja. Nem túl hangos, de kénytelenek vagyunk mégis leállítani.
1/2 11 a kettővel előttem lévő sorszámot hívják...
HEURÉKA!
Aztán 1/2 12 körül be is hívnak.
Közlik, az anyakönyvemben 13. kerület szerepel születési helyként. A személyimben meg 12. Így nem kell fizetnem a cseréért.
Bravó! 14 éves koromban kaptam ezt a személyit. Azóta sokszor lett hosszabbítva!
És idáig senki nem vette észre!
És a második, az már végleges lesz.
Megdöbbentő...
Ilyen öreg vagyok?
Persze még 1 negyedik fényképezkedés is kellett, mert sehogysem jött ki a kép.
Háát, ezen se lettem szebb!
De a lényeg az, hogy még dél előtt végeztem. A mobilom 11:58-at mutatott.
Tervbe volt véve mára a Bank, és a Gyógyszertár is, persze arra már nem volt erőm...
Engem Millaborka tartott érdemesnek erre címre, amit nagyon köszönök Neki.
Az én ajándékozottjaim:
Klarissz: mert annyi mindent csinál, és annyira szuperul!
Szárnyaslány:mert annyira sokoldalú. Fantasztikusan rajzol, jól fényképez, jók a novellái, érdekes neveket ad a barátainak...
No, szóval klikk rá, és ti is megértitek, mire gondolok!
Zsifu:mert ő tényleg kreatív kertépítész. Csak azt sajnálom, hogy alig tesz föl képeket. De nekem küldött néhányat, és elmondhatom hogy igazán klassz a kertje!
Teázó: mert én is imádom a teát, igaz, nem vagyok olyan profi, és annyira sokoldalú teakészítő, mint ő. Ezért is adom neki ezt a díjat!
(Kedves Gyuri! a robotellenőr nem hagyja, hogy üzenetet hagyjak neked a blogodban.
Az e-mail címedet pedig már nem él. Így aztán ez a díj nem fog eljutni hozzád!)
Öt kellene, de ötödiket sehogysem találok a kedvenceim között. Akiket még érdemesnek tartanék rá, azok már kaptak.
- helyezzük ki a kitüntetésképp kapott logót a blogban
- nevezzük meg saját blogunkban az adományozót,
- díjazzunk 5 eddig még a címre nem jelölt blogírót,
- hagyjunk üzenetet a kiválasztott blogokban.
Ez a hét a depresszió, és apróbb boldogságok hete volt:
Depi, mert most volt apu halálának 41. évfordulója, anyu névnapja, és mi nem mentünk ki a temetőbe, hiába kértem vasárnap reggel Zolit. Eleresztette a füle mellett.
Helyette a Tesco-ba vitt: a ruszli, amit ott vettem, félig rohadt volt, az ajókagyűrű kicsit sem sós, az üveges kagylót enyhén szólva túl ecetesre készítették, a megszokott ásványvizemből csak 2 literes palackok voltak...
Hétfőn az önkormányzat sem volt túl nagy élmény.
Mila váratlan díja hozott egy kis örömöt a szívembe.
Persze Zoli kerek perec kijelentette, hogy ezúttal nem csinálja meg helyettem, mert épp vasárnap tanított ilyesmire. Oldjam meg egyedül, különben sosem tanulom meg!
Ilyen kegyetlen volt az én szerelmetes fiam!
De végül, hosszas vajúdás, próbálkozás után sikerült bemásolni a logót. Mással nem volt gondom.
Kedden gyógyszertárba, és bankba is kellett volna mennem.
Múlt hónapban nem tudtam kiváltani a gyógyszereimet, mert kiderült, elfogyott a keretem.
Most egyszerre váltottam ki a 3 havit, fontossági sorrendben. 2 fajtát nem fogok szedni ezentúl, mert nem fér bele. 3 féléből meg a tartalékaimat élem majd föl az elkövetkezendő 3 hónapban, önkényesen felére csökkentveaz adagokat. Még szerencse, hogy tavaly akaratlanul bár, de kissé bespájzoltam néhány gyógyszerből. De egyszer minden tartalék elfogy!
Így is havi 4-6 ezer Ft között költök plusszban a patikában.
Apró öröm volt, hogy megjött a bankba a hitelkártyám (még sosem volt, és 1 év múlva már nem lesz, de most ingyenes. és ingyen figyeli, tölti fel a másik számlámról lejáratkor. És a használatkor az sms jelzés is ingyér van, persze szigorúan csak 1 évig. És kaptam még 1 adidas focilabdát is ajándékba tőlük - lehet, hogy alapítok egy mobility scooteres focicsapatot?)
A bankkártyám viszont még sehol. no nem baj. A pontokat lejárat után is rá lehet talán íratni. Mert szeptember közepe előtt nem tervezek újbóli bankba menetelt. Mert ugye, most " van másik".
Mert kp-t piacra, és postára szoktam csak vinni. Különben csak 1-2ezer Ft apró van a pénztárcámban.
Szeretem ezeket a kártyákat. Annyira hozzászoktam már... Hihetetlennek tartom, hogy a nagy többség inkább csak havonta egyszer, a fizetése felvételekor használja. Elszoktam már a készpénz használatától.
Ja, és kedden meghozták az új mobilomat is. Á:9900 píz, szállítási díj "promóciós" okokból elengedve. Mert amit októberben vettem, mikor Zoli eltűntet játszott, az egyszerűen tragikus volt: napon nem lehet látni a képernyőn semmit, olyan" dizájnos", és találkozó bejegyzés szörnyen bonyolult. És egyszerűen nem lehet "lelőni az előre beállított ismétlődő eseményt. 10 percenként újra és újra csörög 2 napon keresztül. Most az új simmel várja a sorsát. Persze a rajta levő, még 461 Ft-ot le fogom beszélni. Egyébként az új szám tegnap "jószolgálatot" tett, mert a hónapok óta keresett szerelő, nem ismervén ezt az új számot, visszahívott - bár semmit nem nyertem vele.
És még 1 bosszúság: 2 éve már hogy nem vagyok közös képviselő, de számlák, fizetési felszólítások még mindíg hozzám érkeznek. Mert ugye, az nem elég, hogy én bejelentem, hogy már nem én, hiába adom meg az ő elérhetőségét, mit sem számít, amíg őnagysága nem jelentkezik be.
Mert Közüzem Őfensége nem keresi meg, hogy igaz-é. Küldhetek én mindenféle átadás-átvételt, közgyűlési határozatot, - következetesen én kapok mindent. Hja, ez a magyar bürokratizmus.
Ismét egy negatív nap, kicsiny kis pozitívummal...
Hajnalban konstatáltam, hogy most meg a lakáskulcsom tűnt el. A garázskulcs még mindíg nem került elő.
Kora reggel fölpattantam a paripámra, és elnyargartam Betét Kft-hez, az állítólag már kitágított pipellőért.
Már a múltkor is elborzadtam a látványától. Most ez az érzés csak fokozódott.
Persze most sem tudtam elhozni. Pont a fájós bütykön megy keresztül a varrás...
Már fölvenni is kínszenvedés volt, járni benne képtelenség.
Mintha azt a bizonyos "spanyolcsizmát" kényszerítették volna rám.
Vastag, kemény "rinocérosz bőr". És ezt állítólag kifejezetten az én lábamra készítették...
Kemény pénzeket fizetne ki érte a TB.
Pedig a méret levételnél fel volt tüntetve: korcsolyacipő fazon, gördülő talp. Ehelyett szívós munkásbakkancs készült.
Pedig vittem a mintát a lábamon: így kéne kinéznie, csak szélesebb orral kérném...
Vajon, ha harmadszorra sem lesz elfogadható, kérhetem, hogy csináljanak másikat? Vagy átvihetem a receptet egy másik készítőhöz?
Most legalább 2 hétig nem fogom tudni fölvenni a "hintacipőmet", mert alaposan begyulladt, és duplájára dagadt az a bizonyos kislábujj...
Még az öreg, kitaposott itthoni cipőm is töri, úgyhogy zokniban járkálok a lakásban, ami Doni kedvenc csontjai miatt elég veszélyes tud lenni.
Hazafelé megláttam friss, gyönyörű sárga tyúkmájat, akciósan, 480/kg áron. Rögtön vettem is belőle 1 kilót. Jó lesz grillezni, meg májgombócnak. Kettesével fóliáztam, fagyasztottam.
Itthon meg várt a levél, hogy megjött a Maestro kártyám is. Úgyhogy hétfőn megint csak Bank. Ma már nem volt kedvem elhozni.
Leszűrtem a zölddióról a szeszt, befűszereztem. Még 4 hétig áll, aztán jöhet bele a cukorszirup, és már csak üvegekbe kell tölteni, érni hagyni. A szülinapomra már fölbonthatok majd egy üveget.
A diókat meg megfőztem, botmixerrel elpépeltem, aztán tovább főztem a cukorral, befűszereztem. Holnap még egyet rottyannia kell. bele a citrom, kevés rumaroma, és üvegekbe vele. Csak elfelejtettem celofánt venni. No, majd holnap...
Délután 6-kor Zoli leutazott Füredre. 18-án jön csak haza.
Én viszont 22.-én hajnalban utazom.
Addig még meg kell terveznie a direkt erre az alkalomra készítendő névjegyeimet.
Mert ha már 8 napos mozgássérült találkozó, akkor csináljunk egy kis reklámot is.
Az indulása előtt itt volt valaki, akivel társulni akar mobility scooterek behozatalára, árusítására, bérbeadására javítására, stb... stb...
Azt hiszem, kezd sürgőssé válni a Baboshegyi ingatlan megvétele. De a tulaj nem akarja odaadni annyiért, amennyit mi ígértünk.
Kötélhúzást játszunk: Ki bírja tovább? Melyikünk enged majd vajon? Vagy talán egyikünk se?
Lehet, hogy végül mégis a másikat kell megvennünk?
Egy amerikai? úszó közölte: ő 8 aranyéremért ment Pekingbe!
Kutya legyek, ha -eddig még nem kimutatható- doppingszert nem használ! Mert 8 számban ezek a szerek nélkül felkészülni, és a legjobbnak lenni- számomra elképzelhetetlen. Úgyhogy a nevét megjegyezni? -no azt inkább nem...
Gyűlölöm a versenysportot... mert emberek rokkannak, halnak bele-pedig nem kellene...
a sport tulajdonképpen egészséges- legalábbis anak kéne lennie...
Azért drukkolok ám én is a magyaroknak, de bármi áron azért ne kelljen az az aranyérem!
és bocs, hogy ennyire kibuktam, de ez a frontos idő...
Néhány éve, mikor még fájdalom-csillapítókon éltem a lábam miatt, 2-3 hónapig a "Teletál"-tól hozattam a kaját. Nagyon meg voltam vele elégedve, de aztán felülkerekedett a fájdalmon is a főzési mániám.
De Zoliék is tőlük hozatták az ételt az irodába.
Aztán, hogy a minősége egy időben leromlott, valami új után néztek. Kipróbálták "Norbit", ami íztelennek, ehetetlennek bizonyult. Még néhány szolgáltatóval próbálkoztak...
A negatív csúcs 1 méregdrága belvárosi étterem futárszolgálata volt. Ünnepi ebédnek hozattak tőlük többek között citromfű mártásos grillezett cápauszonyt, grillezett zöldségekkel, adagonként 3500Ft-ért . Azóta is emlegetjük, mert Ági macskája megkóstolni sem volt hajlandó. Végülis Doninak lett feltálalva . Immel-ámmal, de elfogyasztotta.Ő mindenevő...
Aztán visszatértek a Teletálhoz. mert ezt találták mégiscsak árban, mennyiségben, ízvilágban a legmegfelelőbbnek. Az 5 napos menű 2500-4000 Ft.
Zoli a legdrágábbat hozatja, de így is nevetségesen olcsó.Pénteken elhozta nekem a főételt: Roston csirkemell, lilahagymás, pirított gombával,bacon szalonnával, bazsalikomos olívás tepsis burgonya
Vasárnap, hétfőn megvolt belőle az ebédem, mert 2 vastag szelet mell, 2 vékony bacon és a krumpli bőven elég volt 2 étkezésre.
Viszont: Laci bácsi: a 2 szelet baconból kisült zsír pont elég lett volna. Kár volt olíva olajat is rátenni még plusszban. Elég lett volna az a pár karikára vágott bogyó is, bár bevallom, a gombához, bazsalikomhoz nem igazán illett az olajbogyó.
Igaz, hogy Norbi egyenízetlen ételeit magasan veri.
Szombaton kimostam 2 adag ruhát, és elkészítettem a zölddió-lekvárt. igaz, hogy fekete, mint a szurok:
Persze szombaton elfelejtettem a celofánt, így csak fólia került az üvegekre, meg csavaros tető.
Vasárnapra a pincében kereshettem a vérnyomásomat, megfájdult a nyakcsigolyám, a derekam, így aztán a rengeteg vasalni való még mindíg csak vár, türelmesen vár reám.
Ma reggel elővettem a harcsát a mélyhűtőből, aztán kényszerítettem magam, hogy elmenjek a bankkártyámért, hazaérve felszeleteltem, befűszereztem, aztán ezzel ki is fújtam.
Holnap, ha lesz erőm hozzá, készítek tejszínes lime-mártást, és a harcsaszeletek megpárolom hozzá. ehhez, azt hiszem, főtt rizs illene.
Még valamit ki kéne találnom a szőlőből is,mert még van itthon legalább 3 kiló.
Csütörtökön végre el kéne mennem a könyvtárba is, akkor haza is kéne látogatnom, mert állítólag már érik a szilva is, és a szőlőből is kéne megint hozni. Csak ne jósolnának kánikulát. Azt hiszem, hajnalban kéne indulnom, szüretelni, 10-re odaérni a könyvtárba, aztán késő estig otthon maradni, és amikor már kissé hűvösebb lesz, estefelé jönni haza. Mert ez a hét még Pétermentes. Csak ne érezném magamat olyan idegenül abban a házban... a saját házamban.
Nem tudom, ki volt ma 7 óra körül a Napkelte vendége, de szerintem jó nagy marhaságot mondott.
Az UV sugárzásról, és a fényvédő krémek hatásosságáról volt szó.
Rémültem hallgattam, hogy 10 faktorosnál magasabb faktorszámot feleslegesnek tartja.
Én magam vagyok erre a legjobb példa: ha 20 faktorossal kenem be az arcomat, 5 perc alatt véres- hólyagosra ég kora délelőtt árnyékban is. Nekem az 50 faktorszám fölötti kell. még azzal is kerülöm a tűző napot, de azzal órákat is tartózkodhatok szabad levegőn. Igaz, pigmenthiány miatt sosem barnulok le.
Hogy a tisztább levegőben nagyobb az UV sugárzás? Hát, ehhez laikusként nem tudok hozzászólni, csak azt tudom, hogy nem szeretek fuldokolni.
No, meg eleink, bár akkor még nem volt légszennyezés, UV sugárzás mérés, hírből sem ismerték a bőrrákot, pedig egész nap a földeken dolgoztak, a tűző napon.
////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
Nem sokkal 9 után kaptam 1 mobilhívást, amennyiben is a Földhivatal nem fogadja el a szkennelve küldött tértiket. Nekik az eredeti kell, de rögvest. Pénteken lejár a módosított határidő is!
Ezúttal vérnyomás a padlásra.
Vajon Zoli visszahozott-e minden eredetit? Merthogy szkenner, az csak az irodában.
Szerencsére az összes, húszegynéhány darab előkerült.
Gyors borítékolás, és irány a Posta. És ha már elindultam, akkor a még elmaradt gyógyszereket is elhoztam.
Már minden elő volt készítve a hajfestésre, de persze az megint elmaradt.
Ahogy a harcsaszeleteket is csak gyorsan megpároltam, a levébe belevágtam a rizst. Szemmi mártás hozzá, és a végén még enni sem tudtam belőle. Egyszerűen bevágtam a hűtőbe.
Jahh, a gyomorideg!
Legyen már végre átírva, könyörgök magamban.
Vasalás megint elhalasztva, a konyha meg úszik a koszban, és azt hiszem, a csütörtöki terveim is elúsztak.
Közben Doni nyakán levő, mintegy 2 cm átmérőjű seb is idegesít. Hatalmasra nőtt kullancsot szedtünk ki belőle néhány hónapja. Minden nap kenem Betadinnal, , szinte naponta vágom körülötte, rajta a szőrt. Nem vérzik, de a heg nem képes leesni, talán a szőr miatt. Naponta kétszer kefélgetem, de a heg csak nem lesz kisebb, sem vékonyabb. A drótkefét persze ne merem használni, nehogy feltépje, és újra vérezni kezdjen.
A farkincáján szerencsére már nyoma sincs a gennyező sebnek.
Éjjel arra ébredtem, hogy nagyon rosszul vagyok.
Mivel tegnap kaptam a Somatklubtól egy kis reklámcsomagot, úgy döntöttem, hogy gondolaterterelendő felbontom. Volt benne 3 mosogató tabletta, és vízkeménységet vizsgáló teszt is.
Így ki is próbáltam rögtön:
Csapvíz: Majdnem lágy... csak kicsit sötétetdett a zöld.
Arieles víz: világos zöld maradt.
Ásványvíz: (erre aztán igazán kíváncsi voltam) árnyalatnyival volt csak sötétebb, minnt a mosóporos
sör: (méregdrága Holsten made in Germany) teljesen rózsaszín, tehát kemény -bevallom, csalódtam.
Házi szilvapálinka: (ez igazán meglepő volt) rózsaszínben játszott.
Szőlőszem: a beledugott teszt világos zöld maradt.
Oxi: még ki is világosodott a teszt zöldje. Bravó! A krémezés előtt mindíg ezzel fújom be az arcomat. (Tul. képp. oxigénnel dúsított víz)
És számomra a legmeglepőbb: mivel pisilnem kellett, hirtelen ötlettől vezérelveve megnéztem azt is.
Az eredmény, több, mint meglepő: rózsaszín -tehát vízkövet gyártok én?
Borra már nem jutott a tesztből, meg aztán nem is volt megkezdett üveg...
közben a rosszullét is elmúlt, úgyhogy megyek az ágyikómkba.
3 napig itt volt nálam Jutka.
Takarítottunk, jókat beszélgettünk. Ő napozott, én nem.
Az úgy volt, hogy szerdán reggel jön, estig marad. De akkor még nem sejtettük, hogy a látogatásból 3 nap lesz.
Aztán ma jött a kisbusz is, ami levisz majd az Ezüst-parta.
Kipróbáltuk, hogy darabokra szedés nélkül befér -e Újmoci?
Hát, ha 2 centivel hosszabb lenne... Remélem, nem lesz túl rázós az út, mert benne ülve a fejem épp eléri a plafont.
Arra már nem vállalkoztam, hogy hátrafele lemenjek azon a keskeny rámpán. Nagyon erős a motor, simán átugorja azt a kis peremet. Beparáztam...
A sofőr túl nehéznek bizonyult a drágámnak. Végül azért sikerült lejönnie.
Réges-régen ez a virág jelentette nekem azt, hogy lassan itt a szünidő vége, és megkezdődik az iskola:
Most a közelgő utazásomra figyelmeztet.
5 nap múlva indulok, vegyes érzelmekkel.
Először leszek 1 hétig összezárva 200 olyan emberrel, akik között 1 barátom sincs. Nagyobb részük mozgássérült. Ez is olyan ijesztő...
Talán az első iskolai napot vártam így: szorongva, de mégis örömmel.
Már legalább 1 éve, hogy csak olyan hajfestéket választok be, amihez nem adnak flakont.
Ecsettel kellene felvinni őket a hajra. Namármost: az ecsetes művelet nekem nem jön be! Csöpög ide, kenődik oda, ráadásul nem egyemberes művelet.
Szerencsére régebben kimostam, és eltettem néhányat, "majd jó lesz valamire alapon".
A régi, eredeti hajszínemet sosem találom el. Most "középbarna" lett a választásom. Nos, ez az én fejemen majdnem fekete...
Mert véletlenül sem lehet kétszer ugyanazt a színt megkapni. Egyszerre kettőt-hármat meg nem merek venni. Mert mi van,ha nem tetszik?
Ráadásul tegnap a gombapaprikás - kóstolgatás közben - alaposan összeégette a nyelvemet...
Pedig a pénztárcámban ott lapul 2-3 címke is, de hiába keresem...
Gazdi-anyu nekiállt reggelizni, de nekem üres volt a tányérom!
Ilyen még sosem fordult elő!
Mindíg én kapok először.
Álltam a tányérom fölött, és bámultam a szekrényajtót:
Rögtön tudtam, hogy a szivárvány lopta el a kajámat.
Olyan sunyin görbült ... ragadozó karmok...
Dühömben bizony meg is morogtam kicsit.
Aztán gazdi-anyu mondta, hogy nem várunk Kisgazdira, aki csak délután jön.
És feltálalta nekem ezt a csodát:
A rózsacsokrot, meg azokat a bogyókat ugyan elhagyhatta volna, no meg az az égő izé sem tudom, hogy minek kelett, de ha őt ez teszi boldoggá, ám legyen meg az öröme.
Mindenesetre az illatok fenségesek voltak.
Óvatosan körbejártam. Minden oldalról meg kellett vizsgálni:
A másik oldalról is:
Először a juhtúró gombócokat ettem le róla! Csak 4 volt belőlük! Kár, hogy nem 40 éves vagyok!
Aztán a felső részt emeltem le, és az alatta levő, szintén juhtúróból készült krém következett.
A közétső részt is leemeltem. Az alatt sajnos nem volt túró, pedig nagyon fincsi.
De közben megállapítottam, hogy minden emelet más-más illatú! Tehát különböző husikból készült...
Következésképp a felét el kellett ásni a tüskebokor alá! Oda a szivárvány nem tud bekúszni, és gazdi anyu sem!
(Sajnos a ruházatomat ollóval tartja karban. Így enyhén hülyén nézek ki, de legalább nincs melegem)
De aztán gazdi-anyu rájött a turpisságra, és kiásatta velem.
Azt mondta, hogy ha nem akarom Szindyt is meghívni 1 kis torta lakomára, akkor csak hozzam elő!
El akarta kérni, de nem adtam ám oda! Inkább azon földesen befaltam az egészet.
Sajnos az alsó részt már nem kaptam meg a kertben.
Azt mondta, azt inkább este adja majd oda!
De én addig követelőztem, hogy mégis odaadta!
Igaz, enni már nem tudtam belőle... De akkoris az enyém!
Így aztán gazdi-anyu nagy bosszúságára eldugtam a díszpárnák alá.
Félek, hogy visszajön a szivárvány, és ellopja a tortám maradékát, mint ahogy a reggelimet is ellopta.
Persze a párnák alól könnyen előkotorta, és betette abba a nagy fehérbe amiben olyan isteni illatok szoktak lenni. Közbe meg folyamatosan mosta a fejemet!
No, mindegy!
Este még jön majd az a nagy durrogás a tiszteletemre!
Más kutyák csak rövid durrogást kapnak a ligetben!
Az enyém a leghosszabb, és a Dunaparton rendezik! És ez a leghangosabb is!
Ennek, kifejezetten örülök!
Ilyenkor sokan elszöknek a gazdijuktól!
Talán engem szeretnének felköszönteni?
Nos, holnap hajnalban jön értem a MEOSZ kisbusza.
Még semmi nincs összekészítve, nemhogy bepakolva.
Ma még vasalnom is kell. Tegnap kimostam még pár holmit, amiket feltétlen vinnem kell magammal. Azokat ma még ki is kell vasalni.
Remélem, semmi nem marad itthon.
És ahová megyek: az a "fogyatékossággal élő emberek XXVI. Nemzetközi Balatoni Találkozója".
Ezen magyarok kb. 200-an veszünk részt.
Nem mondom, hogy nem lepődtem meg...
Jó-jó,én is tudom,hogy a pogány Vajkból kapta a keresztségben az István nevet...
De azért mégiscsak fura...
Donka az ablakban "könyökölve" hallgatta végig az ünnepi dörgést!
Ami ezúttal rövidebbre sikerült a szokottnál (vagy én emlékszem rosszul, hogy 1/2 órás szokott lenni?) És valahogy a robbanások sem votak olyan hangosak- vagy lehet, hogy az én hallásom romlott meg?
Előtte halgattam azt a bizonyos rockoperát -és sosem unom meg.
Most épp a Bánk bán legszebb áriáját hallgatom.
Nem értem, hogy miért kellett pont a tüzijáték kezdetének időpontjában elkezdeni?
Ez a másik, amit soha sem lehet megunni!
Nem tudom, hogy a táncosokat látja-e valaki ott a Dunaparton? Mert ha vannak is óriás kivetítők, szerintem akkor is mindenki a tüzijátékot nézi. A TV-ben mindenesetre klassz volt.
Mondjuk, utoljára 20, vagy 21 éve néztük a Duna partjáról . Akkor még "csak" tüzijáték volt.
De már akkor is halálfélelmem volt a nagy tömegben. Rettegtem, hogy a fiam keze véletlenül kicsúszik az enyémből, és eltűnik mellőlem.
Zoli egyébként munkával "ünnepelte" a "kenyér ünnepét".
Megtervezte az új névjegykártyát az irodában.
Jónak tűnik, bár kisebb változtatásokat kértem!
Úgyhogy ma nem is jött el.
No, most átengedem magam a Bánk bán élvezetének!
Véget ért a nyaralás.
Voltak jó, és rossz élmények.
Összességében több a pozitív élmény, mint a negatív.
De most nagyon-nagyon fáradt vagyok.
Feltöltődés helyett pont az ellenkezője történt.
Úgyhogy élménybeszámoló majd később!
Addig is elégedjetek meg egyetlen képpel.
Ez tükrözi leginkább a mostani hangulatomat:
Majd jövök!
Vasárnap pihenésképpen a délelőtti mosás-vasalás után kimentem a ligetbe.
Finom kecskesajtokat, és jó borokat kóstolgattam. Be is vásároltam a sajtokból, és kecskejughurtból alaposan, no meg 1 üveg mézet, benne szép pirosbogyós galagonya ággal.
Képekben:
Elkészült az almás-szilvás lepény is. Sajnos nem tudtam megkóstolni, mert gyümölcsöt, és édességet, ha nem akarok rosszul lenni, délután 5 óra után már nem ehetek.
Pont elég volt a szállodában, mikor este 8-kor a barátfülének, és a dinnyének nem tudtam ellenállni, és egész éjjel rosszul voltam!
A nyaralásról majd késöbb kaptok beszámolót, mert nagyon macerás blogra feltölteni a képeket. Addig nézegessétek az albumképeket. azt könyebb. Még pár napig, ahogy időm engedi, folyamatosan töltögetem oda a képeket. Rokimoci alatt találjátok a linkek között. Képre 2 katt, és akkor mindet látjátok. Elnevezések még nincsenek, azt majd utoljára.
most indulok a dolgomra ...
11:00
Vasárnap csak fehéreket mostam. Ma délelőtt került sor a szímesekre.
Megáll az eszem!
Hogyan használt el Zoli 8 nap alatt "írd és mondd" 15 db pólót, 5 db inget, 20! pár zoknit? Csak az alsógatyók száma felel meg a napok számának.
Mikor elmentem, csak 1 váltás ágynemű, és pár törölköző volt a szennyestartóban.
Ma déltől megint vasalás, mert a Füredről hazahozott dolgokat ugyan folyamatosan mostam, viszont nem vasaltam. Így még mindíg meg van púpozva a vasalni valók ládája. Pedig vasárnap legalább 4-5 órát vasaltam. Meg hétfőn is jó pár órát.
Kedden, teljesen feleslegesen mentem az Okmányirodába a személyimért, ugyanis a kedd szünnap. De ha már közel voltam, mentem a piacra is. Mert vasárnap készre csináltam a diólikőrt, és konstatálnom kellett, hogy ha egyszer 15 szem dió van előírva, akkor nem érdemes a dupláját tenni bele. Úgyhogy kénytelen voltam venni még 1/2 liter szeszt. Ma reggel összekutyultam, tettem bele még 3 deci cukorszirupot. Így közel 2,5 liter likőröm lett.
Anyósom szereti a diólikőrt, így karácsonyra kap tőlem 1/2 litert. Ez legalább valódi dióból, és nem aromából van, és nem olyan gyomorforgatóan édes.
Minden ünnepen megfájdul a gyomrom a nála elfogyasztott kupicányi likőrtől! Ezzel tehát a magam érdekét szolgálom!
Ugye, hogy gonosz vagyok?
Tegnap végre megkaptam az új személyimet.
És ha már a közelben voltam, természetesen megint posta: csekkbefizetés; lottó;siófoki képeslap(mert persze itthon hagytam a noteszomat); és 1 levél. onnan pedig olyan közel van a piac...
Nálam ez már betegség? - imádom a piacot! Van egy sajátos hangulata...
Zöldség az be volt tervezve, mert arra gondoltam, hogy megszabadítom a mélyhűtőmet az utsó gyöngytyúktól. Persze elcsábított egy méretes marhafarok..., meg a borjúlláb...
Aztán rögtön nekiálltam az ököruszály levesnek. Isteni finom lett. A borjúlábnak persze legalább 10 óra főzés kell. 11-kor tettem oda. Este 10-kor álltam neki a panírozásnak, és bizony nem tudtam megállni, hogy úgy éjfél körül ki ne süssek belőle 3 db.-ot. csak úgy, minden nélkül befaltam. Az első, amúgy az olajból frissen kivée alaposan összeégette a számat.
Borjúláb darabkák panírozva:
Érdekes a formájuk, ugye?
Amig főttek a főnivalók, lementem ásványvízért a garázsba... Helyesebben csak mentem volna, ha... ha a garázslejáróban nem fogadott volna 1 halott süni. Ki tudja, mióta feküdt már ott szegény a döglegyek nagy örömére.
Gumikesztyűt húztam, és ronggyal próbáltam megfogni, és bezacskózni. ahogy megnyomta az újjam, valami förtelmes bűz csapta meg az orromat, és a tüskék beleszúrtak 2 ujjamba.
Gyorsan felrohantam a lakásba. a zselés Betadint persze nem találtam, a folyékonyról meg hirtelenjében nem tudtam lecsavarni a kupakot. Sünike ott maradt, ahol kiszenvedett. később azért csak visszaóvakodtam, és rádobtam 1 újságot is a rongy fölé.
Aztán ma este váratlanul beállított Zoli, és végülis ő zacskózta be, és dobta kukába.
Hát, az biztos, hogy keddig, míg a szemetesautó el nem viszi, én nem emelem föl a kuka tetejét.
Holnap délután meg újra Bicske felé vesszük az irányt. Este ott vár minket a "birtok" gondnoka megbeszélni velünk a megbeszélendőket...
a Siófoki élménybeszámoló megint csúszni fog...
A tegnapi nap borzalmas csalódás volt!
Ez a birtok sehogysem akar a miénk lenni!
Június volt, mikor beleszerettünk.
2 hónapi idegjáték következett ezek után.
A maximumot ajánlottuk, amit még gond nélkül ki tudtunk fizetni úgy, hogy nem keveredünk adósságba, és a következő év igencsak tetemes beruházására is marad!
Végül mi nyertünk!
A miénk lehetne.
De...
De van egy kis baj,- nem is olyan kicsi- a leendő gondnokkal...
Mert csúnyán felültetett minket.
Miután pénteken már időpontot egyeztettek, tegnap kettőtől egyfolytában folyt az egyezkedés (persze mindannyiszor mi telefonáltunk)...
"Nagyúr" ő, mert mikor indultunk volna, biztonsági okból még felhívtuk...
Most nem ér rá, hívjuk 5-kor...
Akkor közölte, - ki tudja miért, hogy pontosan 7-kor találkozzunk Bader fogadóban -, onnan majd együtt megyünk!
7 előtt 5 perccel ott voltunk.
Kiderült, esküvő van a fogadóban.
Nem baj, úgyse mulatni akarunk.
Gyors telefon: Megérkeztünk, várjuk.
-10 perc múlva ott vagyok!-volt a válasz!
20 perc múlva újabb telefon: " ki vagy?"- kérdi - elvarázsolt hangon - Oké, mindjárt ott vagyok!
... ... ....
Így aztán pontban 8-kor dolgunkvégezetlenül elindultunk haza.
- Hát, ebből sem lesz nálunk gondnok - aki azt hiszi, hogy megvárakoztathatja a leendő munkaadóját, sőt el sem jön a találkozóra, ilyen megbízhatatlan embert nem alkalmazunk.
Ezzel kérdésessé vált a vétel.
Mintha kettétört volna a szívem...
Érdekes!
Bicske környékén nincs munkanélküliség?
Ezek szerint kapkodnak az iskolázatlan, csak földhmunkához értő emberekért?
Vagy ennyire nagyra tartja magát?
Vagy eddig segély mellett dolgozott "svarcban"?
No, mindegy!
Holnap Zoli beszél úgy az ingatlanossal, mint a tulajdonossal.
Ma lement Siófokra, még egy utsót feredőzni a Balcsiban!
**********************************************
A fürdőszoba-felújítási projekt sem akar beindulni!
Nem értem én ezt a viágot!
Senki sem akar dolgozni?
Vagy csak feketén, amúgy zsebbedugósan?
Mert ha nincs írásban rögzített munkaszerződés, akkor nincs felelősség?...
Ha nincs számla, akkor nem követelheted a garanciális javítást...?
Éljen a slendrián, felelősség nélkli " (kontár)munka"!!
Csak mert mi mindent számlával, hivatalosan akarunk intézni?
DRÁGA GYURCSÁNY ÚR!
Azt hiszem a bevétel a fekekegazdaság kifehérítéséből bizony nem fog bejönni!
*************************************************
Én meg ma 1 tányér fügével vigasztaltalódtam!
Imádom az érett fügét! Az aszaltat már kevésbé!
A Körvasút-sori szomszédom küldött legalább 2 kilónyit!
A fotóhoz éretlenebbek közül válogattam a tányérra:
Szombat este óta gyakorlatilag nem csináltam semmit, csak feküdtem az ágyban. Na jó, a kutyát elláttam, ettem is. Kedden muszáj volt kimenni kenyérért. Fizikailag is rosszul voltam! Derekamtól kezdve, mindenem fájt! Mintha jó alaposan összerugdostak volna.
Zoli hétfőn e-mailt írt az ingalanosnak, de idáig még nem válaszolt...
Most viszont "kicsi" fiam épp útban van Párizs felé. Jó neki...
Nem tudom, most milyen apropóból utazik! 1 biztos, ma délelőtt foglalta le a repülőjegyet. Láttam, mert 2 körül idejött, és itt nyomtatta ki!
Fura! Valószínűleg interneten keresztül fizette ki!
Túl gyors nekem ez a hirtelen fejlődés...
16-18 éve tanultam repülőjegyet kiállítani. Hol volt akkor még internet! Telefonon kommunikáltunk a repülőtársaságokkal. Telexen jött a kért irányba, hogy melyiken van szabad hely. Elképzelhetetlen volt, hogy reggel úgy döntök, hogy este felülök a repülőre.
Emlékszem egy hirtelen jött utazásomra NDK-ba, 1976 telén.
November elején gondoltam úgy, hogy jó lenne 2-3 hetet Barbaránál tölteni. Valamikor november végén, szombaton indultam. A repülőjegy oda-vissza pár forint híján 1 havi fizetés : 1700 Ft -ba került. (Csak összehasonlítás képpen: téliszalámi: 60Ft/kg Vittem is ajándékba 1 rúd paprikásat, és 1 rúd simát Én viszont 2 üveg Brockwurst konzervvel , és 1 rúd Blutwurst-tal tértem haza.) A MALÉV irodájában állították ki a repülőjegyemet. Azt mondták, reggel menjek ki a repülőtérre, aztán majd ott kiderül, hogy melyik géppel, és mikor tudok menni. De készüljek arra, hogy esetleg ott éjszakázom. Végül Interflug géppel utaztam. Életem legrosszabb repülőútja volt, tényleges halálfélelemmel. Azt hittem, szétesik alattunk a gép. Visszaútra már MALÉV géppel jöttem, arra már Pesten fix helyet tudtam foglalni. Barbaráék meg naphosszat hívták Schönefeldet, hogy melyik gépen vagyok! Igaz, mondtam nekik, ne aggódjanak, beszállok 1 taxiba. De ők persze kijöttek értem. Mert akkor, az NDK-ban nagyon nehéz volt ám taxit szerezni. Hosszú órákat is várni kellett. Mert csak az jött ki a Schönefeldre, akinek fuvara volt oda. Busszal meg Köpenich, Müggelheim. Ott pedig bő 500 méter gyalogosan 2 bőrönddel.Telefonfülke persze sehol.
Zoli megígérte, a jövő héten telefonon veszi fel a kapcsolatot a tulajjal.
Van ugyanis egy ötletem, hogyan tudnék a helyszínen gondnok kereséssel próbálkozni...
Mert ez alatt a 4 nap alatt volt időm agyalni!
6 óra körül hívott Zoli, hogy nem érkezik ma haza, mert törölték a járatot.
Most, először nem kértem, hogy hívjon, ha megérkezik a célállomásra. Lehet,azért, mert annyira hirtelen jött, vagy már annyira megszoktam, hogy ide-oda röpdös a nagyvilágban?
És, ugyan a kezemben volt a kinyomtatott repülőjegy, de annyira meglepődtem, hogy, csak az indulás időpontját néztem meg. A visszaútét már nem.
De a hívása után már figyeltem a híreket . Azt hittem, sztrájk lehet a francia légitársaságnál... De semmi ilyen nem szerepelt a Híradóban. Bár lehet, hogy ez már nem is HÍR...
4 napig hamis székelykáposztát ettem, és éjszakánként versenyeztünk Donival: ki tudja jobban bebüdösíteni a szobát. Egyelőre ő vezet, de ma délután főztem egy kevés köménymagos levest doppingszer gyanánt. Este már abból kanalazgattam.
A találkozón kötött, és e-mailben tartott barátságok, a szinte mindennapos beszélgetések Andival a skipe-on jót tesznek. Csökkentik a Baboshegy, és a fürdőszobaátalakítás miatti elkeseredett várakozás nyugtalanságát.
Tegnapi piaci barangolásom során vettem belőle egy dobozzal.
Este aztán megkentem vele 1 vékony szelet rozskenyeret, szeltem rá nyers sampignon gombát, beborítottam 1 szelet sonkával, mellé készítettem a felszeletelt pritamin paprikát,és rátűztem az első falatot a villámra.
....
És alaposan meglepődtem!
Ma délután aztán meséltem a fiamnak az újabb íz-élményt!
-Készíts belőle édességet! - ajánlotta - pl. tiramisut.
Hideg van!
Ma reggelre nálam is 20 fok alá süllyedt a hőmérő higanyszála!
Itt volt már az ideje, hogy átállítsam a cirkót nyáriról téli üzemmódra!
Korán reggel kapcsoltam föl a fűtést, mert ugye mosakodni... Ahhoz bizony le kell venni a meleg pizsamát!
No, szóval beüzemeltem...
Aztán szellőztettem... szelőztettem...
Mert a nyár folyamám a radiátorok hátoldalán megtapadt gázolajos, cementporos szörnyűség most mind leégett ...
Mit mondjak?
Fulldokoltam... viszkedtem... a szájpadlásom, az orrom kiszáradt...belázasodtam...
Szombaton ismét mentünk Baboshegyre.
Végre már látszik a fény az alagút végén...
Mivel Etyek alig 10 km-re van tőle, benéztünk a Kezes-lábos-ra is!
Nem volt melegünk! Ebben az időben szívesen megittunk volna 1 forró teát, esetleg forralt bort! De persze ilyen sehol sem volt.
De mivel este 7-re volt megbeszélve a találkozó,csak el kellett töltenünk valahogy az időt.
Nem volt valami nagy szám.
Itt ettem 1 adag tócsnit. Helyesebben a tizedét! Tocsogott az olajban. Talán innen a neve?
A szénából-szalmából készített állatfigurák nagyon megnyerték a tetszésemet. Az áruk már kevésbé!
Az egyik pince előtt, malacot láttunk nyárson. Itt leültünk, és 1-1 pohár bor mellett vettünk 1 adagot. A húsa omlós, a bőre piros. Nagy kár, hogy az is hideg volt!
Baboshegyen nem készítettünk képet, "kabalából"! Pedig az őszi kert elképesztően szép színekben pompázott. A szőlőtermés viszont tönkrement. Utoljra, 4 hete, amikor Zoli ott járt internet-ügyben, még rendben volt minden. De úgy látszik, a tulaj sajnálta már a pénzt az utolsó 1-2 permetezésre, - vagy a gondnok volt gondatlan? - mindenesetre a szőlő nagy részet elvitte a peronoszpóra. Meg is sirattam, bár az idei termés még az övé. Pedig a tőkék roskadoznak a sok csümölcstől. Kár! Nagy kár érte!
Augusztus elején a bankomtól "ingyen-és bérmentve" kaptam egy hitelkártyát kipróbálásra.
Azonnal adtam nekik átutalási megbízást, hogy ne nekem kelljen figyelnem, hogy mikor kell feltöltenem. Az első elszámolás néhány nap múlva érkezett. 6800Ft-ot költöttem, a csekken 0 összeg szerepelt. Aztán most pénteken megjött a 2. elszámolás. A csekken az eddig költött összeg 10%-a. Hétfőn be is mentem a bankba, és visszaadtam szépen a kártyát. Az előadóval beszélgetve megtudtam: nem tudja miért, de az átutalási megbízás hitelkártyánál nem működik!
Szolgáltatás, ami nem szolgáltat!
De jobb is így, mert tudtomon kívül adósságot halmoztam volna föl.
Maradok inkább a jól működő bankkártyámnál. Igaz, ott azonnal levonják a számlámról a pénzt, de nem kell idegeskedni, bankba rohangálni.
A Provident reklámja pedig?
Félelmetes: 200.000Ft 54 heti részlet, csak heti 6640Ft-ért! Thm:242%
Uzsora kamat! Vajon van, aki fölveszi?
Többször is meghallgattam, mert nem akartam hinni a saját fülemnek.
Nem értem egyébként, hogy jön ki a 242% mert az én számításaim szerint 180%-ra jön ki.
Vagy kezelési költségre már eleve levonnak a 200ezerből kb 120ezer Ft-ot, és csak a maradék 80-at kapja kézhez a hiteligénylő?
És van hitel az adósságtörlesztésre is! Ezen a ponton már nem tudok tovább gondolkodni.
Az egyik kislány talált egy szalmaszálat.
-Fújjunk szappanbuborékot!-gondolta
Kézről kézre adták, mindenki fújt bele egy keveset. Szép színes, hatalmas buborék lett belőle. Aztán levált a szívószál végéről, és fölrepült a magasba!
A gyerekek, és a szülők boldogan csodálkoztak rá.
Aztán kipukkadt.
És ők kapasztodtak a szalmaszálba.
Ibike, és Kornika egymásnak estek. Árulkodtak egymásra.
Óvóbácsik vizsgálják az esetet, de nem tudnak igazságot tenni!
És mi fizetjük az ovi költségeit, és reménykedünk, hogy egyszer majd felnőnek végre.
Mert a minőségnek nem kell drágának lennie...
Magyarország leglatinosabb szőke bombázója...
Ez az a film, amit mindenkinek látnia kéne.
Huszárik Zoltán filmjei óta nem láttam ennyire jó magyar művészfilmet.
Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, amikor egy öttagú fiatal társaság pont az előttünk lévő sorba telepedett le. Mindannyian chips-es zacskót tartottak a kezükben és folyamaztosan zörögtek vele. Az egyik kiscsaj eldobt magát az ülésben, és az előtte való bársony szék háttámlájanak támasztotta a cipőtalpát.
De 10 perc után már vagy én nem hallottam, vagy ők nem zörögtek, magával ragadott a film.
Egy igazán drámai rész után zenélni kezdett valahol fölöttünk egy öreglány mobiltelefonja.
No, ő aztán nem nyomta ki, hanem igyekezett a kijárat felé, hogy fölvegye.
A feszültségég föloldódott, szinte az egész közönség elnevette magát! A hölgy telefonja pedig csak zenélt, zenélt. Talán 3-4 lépés választotta el az ajtótól, amikor a hívó letette. De mi felszabadultunk, hogy aztán újra magával ragadjon minket.
A film vége után percekig néma volt az egész terem.
Úgy gondoltam. hogy 1/2 kiló pisztáciát megvenni 2*10 deka árából= spórolás.
Azonban be kell látnom a tévedésemet!
Mea culpa... mea maxima culpa...
Merthogy tegnap vettem, és már alig néhány szem lézeng a zacskó alján...
A jövő héten végre eljön az a régen várt pillanat, amikor is aláírjuk az adás-vételi szerződést!
Ha az időjárás kegyes lesz hozzánk, kibérelünk (rent' a car) egy kisteherautót, és "lecuccolunk" Pestről, és Füredről.
Ott még rendelni kell fát, esetleg szenet, néhány gázpalackot.
Egyébként a berendezés ott marad! Jövőre majd lomtalanítjuk!
Jaaaj!
Annyira boldog vagyok!
Persze rengeteg lesz a munka, de fel vagyok villanyozva.
Tavaszra már kellene baromfiudvart létesíteni,
Donkának kifutót,
a tervezett anyakecsének akol,
és szeretnék gyümölcsaszalót( kemence?)
A szőlő ugyan nem bio. de szeretnék attól a 2400m2-től valahogy megszabadulni...
De a többi... a csirkék nem kapnak majd tápot, a kecskéim jók lesznek fűnyírónak...
Sajnos ők ketten bizosan nem tudnak 5ezer négyzetméter lelegelésével megbírkózni.
És ősszel, mikor hazajövök, le kell majd vágni őket, sajnos!
A vasárnap délutánt a temetőben töltöttük:
És ha temető, akkor:
Sose hittem volna, hogy 2008-ban még vissza fogom sírni a '60-as évek 2,80-as kolbászát!
Akkor azzal riogattak, hogy egér, patkány, csótány- szóval minden, ami gusztustalan, emberi fogyasztásra alkalmatlan, az bele van darálva!
És most mégis visszasírom!
Mert azzal sosem rontottam el a gyomromat!
Nosztalgiázni támadt kedvem. A régi nyarak bulijainak bográcsban főtt paprikás krumpliját akartam felidézni!
Szombaton vettem roppanós virslit! Megkóstoltam, kifordult a számból...
Kedden a hentesnél láttam normális színű virslit: kiderült, az "cserkészkolbász". 1 szálat kértem- régen tekeredett, tekeredett, és centire kértem! Szörnyű íze volt... Ott helyben kóstoltam...
Aztán a debreceni: Abban legalább bors volt... De mind telenyomva szójával...
Szóval maradt tegnapra a sóban vízben...
De azért elkészítettem a paprikás krumplit is, virsli, kolbász, füstölt szalonna nélkül. Ma már ettem belőle...
Holnapra meg kruplis tészta...
De a vecsési savanyú még mindíg a régi... Szerencsére...
Pénteken úgy dél körül telefonált Zoli, hogy ezt szeretné megvásárolni a nevemre. Csak sajnos, mivel magánszemély adja el, az utalványt nem tudjuk felhasználni!
Mit tudtam erre mondani?
Persze rábólintottam.
Az utalványt jövő héten visszaszolgáltatom. Örüljön más a lehetőségnek.
Ma már haza is hozta!
A másikat meg már fel is tette a NET-re eladásra.
Igaz, hogy megszakad érte a szívem!
De azt be kell látni, hogy már nagykorú! (mármint az első Mazdánk)
Bohókás, vidám, játékos, mindíg tréfára kész. hűséges a kisdgazdihoz.
Mikor az apja el akarta vinni, nem hagyta magát.
Börtönbe zárta a betolakodót.
Aztán feltárta a hátsó ajtókat!
Annyira röhögtem...
Mert az a nagy darab ember a vezetőülésben...
Az új jellemét még nem ismertem ki, de kinézetre felnőtt, kissé komor, szigorú, ünnepélyes. Komoly üzletember kinézete van...
És, hát, eljött az idő, hogy, ha nehéz szívvel is útjára engedjük a kedvest! 8 éven át volt hűséges társunk!
Sosem hagyott minket cserben!
Tanította Zolit vezetni... kétszer koccant, ...egyszer, még 18 évesen kimondottan ő volt a hibás.
Nem nézett a visszapillantó tükörbe tolatásnál.
A második, 20 évesen - már nem az ő hibája volt- vizsgára sietett, így áaláírta a taxisnak, hogy ő a hibás- írásbeli vizsga volt... Ha rendőrt hívnak, pótvizsgára kényszerül. 60 éves taxis a 20 éves egyetemista ellenében...
Az egyik 40 éves, a másik 2 éves gyakorlattal, vitatható helyzetben. Kinek adnak igazat? A lámpa állását nem nem lehet bizonyítani. Tanú nincs...
Az első szerelmet, és az első autót nem felejti el az ember!
Ma délelőtt aláírtuk, kifizettük:
Szombaton lesz a birtokba-adás.
Most már teszek fel róla a júniusi képekből:
Azt hiszem, ez az első kép már becsempésztetett júniusban.
Ez itt a nappali, és konyharész. Innen lehet lemenni a pincébe, és innen nyílik az én szobám.
Egy kicsike részlet az én szobámból.
Ez lesz Zoli rezidenciája.
Zoli szobájának 1 másik szeletkéje.
Zoli szobájából nyílik ez a helyiség! Terveim szerint ez lesz a garrdrób szoba.
És ez a fürdőszoba! Az itthonihoz képest hatalmas!
A pincerészlet hordókkal
A kert
Az előkert fenyői
Ott messze távol az a kis piszok, az az én kutam!
A szőlő.
És látszik a szomszédom háza a távolban.
Hajnalok hajnalán indultam neki átíratni az autót...
A dossziéban benne felejtettem a 300.000Ft-ra szóló utalványt...
Kérdi a nő: -Ez micsoda?
Mondom neki: -Nem tudom felhasználi, majd visszaküldöm... De ha nem teszem, januárban akkor is lejár...
Fölkapja, elkezd rohangálni vele egyik munkatárstól a másikhoz...
Aztán meghozza a döbbenetes döntést: Ezt az autót nem lehet átírrni a nevemre...
Indok?
Egy jogszabály, amiről fogalma sincs, mit tartalmaz, mikori, és miért nem lehetne átírni az én nevemre?
Sokadszorra közlöm vele, hogy az utalványt erre az autóra nem akarom felhasználni! -úgy érzem, felrobbanok! Aztán felemelem a hangom, mondom neki, hívom a fiamat, beszéljen vele!
Válasz: Nem szoktunk rokonokkal telefonálgatni!
Aztán vázlatosan ecsetelem Zolinak a helyzetet, - aki döbbenten hallgatja -és nyújtom az ügyintézőnek, aki nagy kelletlenül átveszi!
Aztán a portán viharzok ki Újmocival, mikor Zoli telefonja utolér: Forduljak vissza, vetessek fel jegyzőkönyvet az esetről! Írják bele, milyen jogszabály alapján tagadják meg az átírást.
Fordulunk, ügyintéző az 1-es ablakhoz utasít, de majd csak 1/2 11-kor, mert most elkezdődöt a szünet! Elképesztő.
Az már csak hab a tortán, hogy az 1-es zárva, és különben is az a Vállalkozások ügyintézője. Beszéljek az irodavezetővel: ott áll ni, a biztonsági őrrel beszél!
Irodavezető: Nem látja, hogy beszélgetek? Várjon a sorára!
Szerencsére Zoli addigra beszélt az osztályvezetővel.
Az persze nem akarta meghazudtolni a kollégákat, de végre hosszas huza-vona után kiadtak 1 átvételi elismervényt, aminek csak 1/2 órája olvastam el a szövegét, és már megint az egekbe szökött a vérnyomásom:
Ügytípus: Átírás elmulasztása, adás-vétel bejelentése
Ott helyben még kérdeztem, mikorra lesz vége a huza-vonának?
A válasz erre: Azt csak a Jóisten tudja! Majd értesítjük!
1 órára értem haza. Persze elfelejtettem kenyeret venni, és persze már nem volt itthon 1 falatnyi sem, és persze ma már nem tudtam semmit sem csinálni, és persze nem tudtam összekészíteni az 1 kocsinnyi levinni-valót, és persze holnap délelőtt sem tudok lemenni a garázsba, mert várnom kell a TV szerelőt, mert persze tegnapelőtt bemondta az unalmast.
2007.október 3.án kezdtem keresni a fiamat! Ezt a dátumot az agyam megpróbálja törölni: mert ez volt a belépés a Pokol kapuján...
4 keserves hónapig bolyongtam, égtem benne...
Aztán szerencsére hirtelen kiköpött magából...
A szívembe, és a lelkembe égetett sebek nem múltak el ugyan, de már csak néha fájnak...
És alig több, mint 1 év múlva meg megvalósult egy álom!
Most a Boldogság kapuja tárult fel előttem. És reménykedem, hogy itt már megtelepszem.
Holnap lesz a birtokba-adás "ceremóniája".
Összepakoltam sok-sok mindent. Ami nem fér most be az autóba, az, remélem, 1 hét múlva a kisteherautóra föl fog férni...
Az örömömet rontja a tegnapi affér, meg hogy ma a TV szerelő közölte, hogy a készülék javíthatatlan, ill. annyiba kerülne, amiért már újat tudok venni!
Így most a kis TV nem jön le velem! Vannak fontosabb dolgok, amikre költeni kell!
Fáradt vagyok-kellemesen fáradt!
Meglepetésekkel teli nap volt ez.
A többi élmény majd később! Éjjel értünk haza, így most megyek vissza ágyikómba ledűlni. Mert a jövő hetem alaposan be van táblázva!
Reggel elindultam a Bankba!
Részvényszámláról szerettem volna utalni a bankszámlámra. Mondták, leállt az egész rendszer országosan!Így aztán mentem a háziorvoshoz. 1/2 1-kor be is kerültem. És még vártak rá 8-an.Nem csoda, hogy annyira fáradt. De ő a legjobb! Csak nagyon túlvállalja magát!
Megkaptam a szurimat, kértem kórházi beutalót, mert ha hazajöttem, az infúzió kúra mindenképp esedékes.
Aztán vissza a bankba. Még mindíg nem műkszik! Ígérik, ha megjavul, hívnak mobilon. 2-kor hívtak! Közben tervbe volt véve a könyvtár is. És akkor megszólal a mobilom: Téged nehezebb utolérni, mint a pápát. Közli velem. 1 órán belül ott a gázszerelő!
-Mondd le-mondom akkor már skypon! -Jöjjön holnap! Nekem mennem kell! Jó, -mondja ő.
Épp a Bankban, immár harmadszorra, írom alá a papírokat, mikor megszólal megint a mobil. -10 perc múlva ott a gázos-nem tudtam lemondani.- Nagyszerű!
4 óra is elmúlik már, mire végez: Cirkó tisztítás, termosztátszerelés. Szemem, orrom, szám teli porral. Mire lemosakszom, már késő elindulni. Igaz, épp odaérhetnék, de sötétben, halálosan fáradtan nem kockáztatok. Holnap nem tudok menni, mert várom a megrendelt ágyneműt, és a könyvtár délelőttös. Szerda Vidámpark. Marad a csütörtök. Most már muszáj, mert szóltak hogy már nem hosszabbíthatok. Péntek meg ugye már utazunk.
Sőt most mondta Zoli, hogy csütörtök este. Szörnyen fel tud mindent borítani!
Jaj, nagyon jó volt. Kaccal mentem. Ő segítőként jött velem.
Ő volt a fotós is! Teljesen rábíztam eme nagy feladatot! Persze az ő gépével. Mivel valószínűleg november elejéig ez az utolsó blogbejegyzésem,meg egyébként sem működik valamiért a képszerkesztőm, így csak november vége körül várjatok tőlem képeket.
Addig látogassatok el Kachoz! Néhányat ő tesz föl!
Egyébént kipróbálta Újmocit. És sok-sok mindenre felültünk együtt. Az Óriáskerékre azonban nem vállalkozott! Én meg nem vállalkoztam onnan fentről a fotózásra.
De a 3 velem utazó bőven fotózott, és meg is ígérték, hogy a fent készült képekből küldenek válogatást. Köszönet nekik is érte!
Hihetetlen, hogy milyen bátran felültek a Sorstársak mindenre, amit mi csak lentről élveztünk végig! Gördülékenyen flottul folyt minden. Köszönet a Szervezőknek, és a személyzrtnek!
Más: Holnap végre átírják a nevemre az autót - remélem.
De ez azt jelenti, hogy a holnapi 2 fordulós költözés nem fog összejönni.
Nos, hazaértem!
Élményekkel, csonthélyasokkal, eltenni,- befőzni,- savanyítani valókkal megrakodva.
Be kellett látnom, hogy ezt a kórház előtti hetet itthon kell töltenem.
Késő este, úgy 10 körül érkeztünk meg szerdán. Amíg még nem volt ott a kutya, én felhúztam az ágyneműket, Zoli meg nekiállt átrendezni a a konyha-étkezőt: Helyesebben ez a helyiség szolgál nappaliként is:
Csak csütörtökön késő este jöttünk haza a kutyáért.
A kert részlete:
És a fészer "kincsei":
Ilyen egy hatalmasra épített (téliesített?)darázsfészek:
A belseje rendes sejtekből állt, ahogy a méhkaptárakban is van.
És ők szabadítottak meg "fullánkos albérlőinktől":
Még egy kép a szőlő szélén a gyümölcsösbe vezető útról:
Pontosan 618 tő szőlő van itt, 6 sorban. (csak mert megszámoltam ám)
Feljött a Hold:
Mára ezzel búcsúzom!
No, meg egy találgatós képpel:
Még szerda éjjel Zoli fölmászott a padlásra is.
Ezt találta:
1 cserepet kicserélt, és akkor készítette ezt a képet: már hajnalodott...
Másnap 10 körül ébredeztünk. Zoli tojást sütött, és a tornácon regebeltünk.
Aztán megjelent a cica:
Késő este indultunk haza Doniért. Út közben beugrottunk kicserélni az utazóketrecét nagyobbra. Mert a kicsibe nagyon szűkösen fért volna bele. Vettünkneki még sok-sok cicakonzervet is. Ki tudja, miért, de a cicáknak sokkal változatosabb konzerveket készítenek.
Aztán ő is birtokba vette a birtokot:
A szállítóketrece egyben a háza is a házban:
De a kedvenc helye itt is az ablakban van:
A pénteket takarítással, és Bicskei bevásárlással töltöttük. Fűnyírót, és cipőt szerettünk volna venni Zolinak, mert amit lehozott dolgozni, totál szétment. Persze egyiket sem vettük meg.
Ezért cipőért szombaton elindultunk Tatabányára.
Az első utunk a szálloda sörözőjébe vezetett (sajnos elfelejtettem a nevét), mert persze otthon elfelejtettem WC-re menni.
Kivülről soc-reálnak nézett ki, be a belseje az szuper!
Azok a festmények a falakon... imádtam...
És az oly sok vitát kiváltó turulmadarat is lefényképeztük!
Egyébként mindenütt ki van táblázva, melyik út vezett hozzá!
Büszkék rá!
Igen, szerintem is kár lett volna elbontani!
Aztán a Plázában rengeteg cipőboltot végigjártunk!
Szörnyen korgott a gyomrom, ezért vettünk pár szem "nosztalgia édességet".
Zoli nem akart 5-6ezer Ft-nál többet áldozni "dolgozós" cipőre. De ennyi pénzért csak silány, lábizzasztó minőségűt lehetett kapni.
Már majdnem feladtuk, mikor végre talált a lábára valót.
Aztán a kínai részlegen vacsoráztunk. Valamilyen csirke volt, érdekes édeskés panírban, és 1 nagy adag valamilyen csípős kínai tészta. 1 adag ezekből kettőnknek bőven elég volt. Még meg sem tudtuk az egészet enni. 1000 Ft alatt fizettünk érte.
Vasárnap délben Zoli hazautazott.
Így aztán először maradtunk magunkra Donkával.Ebéd után lementünk a vén diófához a kert elejébe. Nem találtam a gereblyét, így a botommal turkáltam az avart. De így is összeszedtem fél zacskó diót. Ha láttatok volna, biztos röhögőgörcsöt kaptok: akkor még féltem a hajladozástól!Hogy becsípődik az ideg, és akkor mi lesz?
Aztán összeismerkedtem a "szembeszomszéd" Marikával. Szó szót követett... kérdeztem, tartanak-e a közelben tehenet?
Azonnal felajánlotta, hogy a férje hoz az esti fejésből tejecskét. Nincs túl messze a tehéntartó.
Ő nem szereti a frissen fejtet, csak a zacskós tejet!
Elképesztő!
Meg is hozta, este 7 körül, habosan, testmelegen, ahogy a tehénből kijön, pasztőrözés, kezelések nélkül! Hű, de boldogan ittam.
-Reizer nagyanyám mindíg forralva adta... Utáltam a vastag pillét a tetején. Ha nagyapám fejt, ihattam a sajtárból is! Emlékszem, vittem a bádogbögrécskémet az istállóba. Azzal merített nekem belőle.-
A felét megittam nyersen, a másik feléből aludttejet készítettem.
A másik szomszéd mondta, hogy van 1 kecsketartó is a közelben. Most épp nem ad tejet, de majd tavasszal iratkozzak föl nála.
Hétfőn aztán vidáman bemociztam Bicskére, a Földhivatalba. Aztán csavarogtam a városban, majd belátogattam a Sparba.
És ott végre kaptam igazi, békebeli Fradi kolbászt.
Fiatal eladókislány szolgált ki: Nem is értette, mit kérek tőle. Aztán megkóstoltam, és rögtön kértem is belőle3 hajtásnyit.
Az üzlet előtt a padon elbeszélgettem 1 kis öregasszonnyal Újmociról. A fiát várta, teli bevásárló kosarakkal. Mondta, neki is jól jönne valami efféle 3 kerekű járgány.- Akkor nem lenne annyira a fiára utalva, aki operaénekes. - Persze, olyanra, ami nem kifejezetten mozgássérülteknek készült. Magamban vigyorogtam rajta!
Aztán elindultam haza! Persze a körforgalom után nem Csabdi, hanem Mány felé kanyarodtam.
Emelkedő megvolt, de szélesebb az út, a dűlők egyike sem volt ismerős... 6-7 km után meg kellett állapítanom, hogy reménytelenül eltévedtem...
Vissza Bicskére, be az ingatlanoshoz... Rajzolt térképpel a kezemben végre haza találtam.
Kedden aztán csináltam magamnak sok-sok paprikás krumplit, és Donival keresztül-kasul bejártam a birtokot.
Szedtünk jó adag csipkebogyót, nagyot játszottunk, és már el is tellt a nap.
Szerdán aztán nekiálltam a bogyókat kimagozni. Mit mondjak! Lassú, és igencsak szúrós munka! Mármint az arcbőrömon, nyakamon... Mert persze mikor viszkessek, ha nem pucoválás közben?
4 óra= 20 deka gyümölcshús. Persze közben pihenésképp csavargás Donival a kertben.
Déluán be is főztem lekvárnak: 2,5 decis +1 decis üveg hecsedli lett belőle.
Már tudom, hogy a parasztnéni miért ad 2 dl-t 5-600 Ft-ért. Bár valószínűleg nekik azért kicsit gyorsabban megy...
Aztán este TV nézés közben a szemem sarkából mozgást érzékeltem.
Doni az ágyam közepén hangosan horkolt.
És akkor megjelent "Ő"- az inci-finci társaságra vágyó...
Jaj, annyira cuki, barátságos, bátor, barna bundás gyönyörűség:
Abszolúte, de, nem volt félős. Odajött hozzám is, egészen a cipőmhöz, mintha meg akart volna szaglászni.
Aztán bemasírozott a szobába.
Könnyedén végigsuhant Doni hátán, aki néhány másodpercre felhagyott a horkolással.
Mentem utána. Persze mire kinyílt a fényképezőgép, már lefutott a kutyáról. Nem feltételeztem róla ekkora bátorságot.
Izgatottan hívtam föl Zolit. Ő aztán csütörtökön hozott is le csapdát.
A "TERV" az volt, hogy ha belemegy, felviszem a gyümölcsösbe, és elengedem.
De azt hiszem, megsértődött, mert többé nem jelentkezett.
Csütörtökre, azaz október 23.-ra beszéltem meg B-vel találkozót a templom elé ...
Persze mikor legyen cudar idő, ha nem pont azon a napon?
Egyikünk sem mert elindulni Bicskére. Nekem kb. 1/2 óra Mocival, neki is kb. annyi gyalog.
Úgyhogy a találkozó tavaszra halasztva.
Nehéz napom volt ma. Rettenetesen elfáradtam.
Anyósomnál baj volt a sütővel, így a pogácsát tepsistül áthozta hozzám.
Naná, hogy nem fért be az enyémbe az ő tepsije.
De legalább kinyitottam a sütőmet, és majd elájultam az állapotján... így aztán szinte az egész napom sikálással telt. A vállam, a derekam megsínylette a produkciómat, de szerencsésnek mondhatom magam, mert ha ezt a szülinapom előtti napon kell megcsinálnom...
Érdekes, néhány napja még Baboshegyen meg sem kottyant a hajladozás, gerebjézés...
Alig tudom mozdatni a karom, ezért most csak néhány kép:
Felhők 23.án késő délután:
És a szomszédos kukoricatábla szintén aznap este:
Erről a tábláról törtem néhány csövet:
A környéken másutt már betakarították.
s ezt az elhagyatott Házat szeretném majd eltakarni a csicsókával:
Jövőre be is kéne menni az Önkormányzathoz, hogy keresék meg ennek a teleknek a tulajdonosát, mert a kertje is elhanyagolt. Valószínűleg évek óta nem járt ott a gazdája.
A kertkapujához vezető utat már átjárhatatlanná tette a gaztenger. Szerencsére még jóval a szőlőnk előtt véget ér a birtoka.
Kicsit zöld, kicsit éretlen, de az enyém
Tegnap rengeteget dolgoztam itthon. Csiszatoltam a konyhát, gombakrémlevest főztem, mert a még Baboshegyhől hozott rozsos-diós kenyer bizony 1 hét alatt megszáradt, de pirított kenyérkockaként még föl lehetett használni. Száritott gomba meg mindíg van itthon. Ezúttal illatos, és töécsérgombát tettem a kávédarálóba.
És meghámoztam, megfőztem salátának 2 db cétlát is.
Ezzel választ is kaptatok a hétfői feladványra!
A mai ebéd pirított borjúmájszeletek főtt krumplival céklasalátával. Megettük. Finon volt.
És odatettem főni 1 nagy adag pacalt is .
Mert 10 napig is eláll, változatos ételeket lehet az alapból készíteni: az alap a pökölt; ebből készíthető: velős; - gombás pacal; tejfölös-bazsalikomos; joghurtos-tárkonyos pacalleves.
A szakácskönyvek azt írják,: főzési idő 2-3 óra. Hát én bizony 10-12 órát is főzőm, mire puha lesz.
Utána készítem a hagymás-lecsóspörköltalapot. (nem tévedés: a lecsóban is van hagyma, de a pököltbe jóval több kell) Ebbe keverem a felcsíkozott pacalt, paprikázom fokhagymát teszek bele, és felöntöm a saját levével. A pacallal együtt főzök néhány darab disznóbőrkét is.Ilyenkor használom el a füstölt szalonna bőrét is. Ez adja meg a ragacsosságát.
És most vissza Baboshegyre:
Állítólag valamikor a régi időkben mindenkinek megvolt a maga sor szőlője, amit leszedett.
Aztán elindült a böngészés.
Ha 1 legény a leányzó sorában talált 1 fürt szőlőt, csókkal kellett kiváltani.
Hogy fordítva ,űködött-e. arról már nem szól a fáma.
Legalábbis Bugacon így mesélték.
Ja és feltöltömmem a képalbumaimra a baboshegyi képek nagy részet.
2005 november 4.-én távozott az élők sorából...
2 nap múlva Zoli kitalálta nekem a blogírást.
Az első 2 bejegyzést még ő írta a nevemben.
De aztán belejöttem!
Mintha Zsuzsó adta volna búcsúajándékul!
Mivel most kórházban vagyok.
Itt emlékeznék meg anyukám (pontosan 16 nappal az én 42. születésnapom előtt) 1997 november 11.-én bekövetkezett haláláról is.
Kedden, mivel még nem indult be teljes erővel a kórházprojekt, mivel már 11-kor szabadultam, nyakamba vettem a piacot". A hét végén a pacalt- szentségtörés, de- olíva olajjal készítettem...
Életemben még nem erőszakoltam meg pörköltöt olajjal...
Vettem is 2 1/2 kiló bőrös kacsahájat... Most van töpörtyű (vissza kellett fognom magam, hogy Zolinak is maradjon belőle), és zsír 1/2 évre.
És amíg vásároltam, elgondolkodtam a "4 Mancs" idióta kampányán!
Mert az 1 dolog, hogy rengeteg gazdaságot tettek tönkre, és emberek százai lettek munkanélküliek...
Tavasszal még 300t-ért vettem kilóját... Ma 690-be kerül...
És nekem ne akarja bemagyarázni a 4 Mancs, hogy az emberek annyira tyúkeszűek, hogy nem látják a külömbséget a hízott kacsa-libamáj és a pecsenyemáj között... Aki a tömés ellen van, az ne vegye meg! Ha nincs rá kereslet - akkor nem tömnek!
Én viszont nem szeretnék kacsazsír helyett bálna, vagy fókazsírt használni. Mert őket ugye, nem védi a 4 Mancs... És egyébként sem lehet itthon kapni. Bár még az is lehet, hogy az effélének akarnak helyet csinálni az Eus piacon!
Márpedig ha nincs hízott kacsa, akkor nincs zsír se... Marad a disznózsír, aki ugyan magától eszi a moslékot, de a vaddisznónak, pl, aki szabadon jár az erdőben, csak vékonyka szalonnája van! Persze a vadászokat sem szereti a 4 Mancs. Pedig ha a vadállomány túlszaporodik, akkor a természet szelektál-ha tud- és a vadállomány elkorcsosul, idővel kihal...
A túlszaporodó macskákat sem kell mindet megmenteni... Ivartalanítani kéne őket... De még nem hallottam arról, hogy ezt a 4 Mancs felvállalná.
Egyébként azt sem hallottam még, hogy a 4 Mancs pl. a patkányokat védené... Még szerencse...
És az sincs rendjén, ha állatszeretetből 1 lakásban állatok tucatjait zsúfolják be. Mert ugyan az életét megmenti, eteti is ahogy tudja, de az állatok ettől nem lesznek boldogok, a szomszédok meg megőrülnek a bűztől...
Ahogy az sincs rendjén, hogy az agyondédelgetett, agyonetetett kedvenc szívelhájasodásban cukorbetegségben, depresszióban szenved Hol van ilyenkor a 4 Mancs?
És hogy az embergyerekek éheznek? vagy ellenkezőleg, túlsúlyosak?-merthogy az ember is csak állat, ha főemlős is?
A legyeket, a molylepkét is irtom... sőt a darazsat, a hangyát, a szúnyogot...
És a csirkét is képes vagyok levágni, és nincs lelkiismeretfurdalásom! Mert mindenevő vagyok!
Lehet, hogy én nem vagyok állatbarát?
Jaaajjj, annyira örültem hogy 1 1/2 év után újra tudtunk találkozni! Meglepinek elhívtam Kac-ot is.
Múzeumi blogtali...Bizarr... vagy mégsem?
Mindenesetre be nem állt a szánk 4 órán keresztül!
Az időjárás is kegyes volt hozzánk! Csak mikor 1/4 5 -kor már a busznál integettem, kezdett cseperészni! Én 5 perc alatt hazaértem. Nekik meg a buszban nem árt!
És Tyriától kaptam az első Mikulást! Rögtön ki is tettem nagy bszkén az ablak közibe!
Pedig a kórházban sehogysem sikerült a nővérkének beadni az infúziót! Persze mikor legyen probléma, ha nem ilyenkor? De 3/4 11-re azért lefolyt. Volt időm még teafőzésre (Azt hiszem, én vagyok a teafelelős) és 3 szendvics elkészítésére is!
Flipper Öcsiről szólnak most a hírek, hogy a barátok, zenéstársak mennyire aggódnak érte!
De ki törődik az én fiatalkori bálványommal? Úgy tűnik, mindenki lemondott már róla!
Mert múlt hétfőn, első kórházi napomon alig akartam hinni a szememnek, mikor a kórház folyosóján megpillantottam: járókerettel a kezében, megtörten, alig vonszolva magát!
A fiatal segédápolónőnek már nem volt ismerős a neve! Mikor kérdeztem róla, azt mondta, "nem tudom hogy hívják a BÁCSI"-t.
Lajoskám, sajnos nincs két életünk!
Tegnap megkaptam az utsó infúziót.
Éjjel csak forgolódtam az ágyban és tüsszögtem. Ezért ma lemondtam a vizitornát, meg az összes kezelést. Lámpázom magam, és fekszem. Iszom a forró teát.
Persze 11-kor elmegyek az Uzsokiba, mert a sugárterápiát nem lehet 1 kis megfázás miatt elhalasztani.
hogy ma este megérkezik Balatonfüredről a barátosném, és itt marad vasárnap estig.
Így aztán próbáltam kicsit összekapni a lakást.
Nem tudott jönni, de legalább a szanaszét heverő rucik lekerültek a székekről, fotelekről.
Kár, mert Zoliék 6 napra elutaztak Párizsba, így egyedül maradtam hétvégére.
Jó lett volni dumcsizni 1 nagyot.
A náthának már se híre, se hamva.
Persze azért nem reszkíroztam meg az uszodát.
Újra és újra megállapitom, hogy a Bioptron lámpának nincs párja!
Közben rájöttem, hogy a hintacipő vastag zoknival még sokkal tökéletesebb!
Persze lépcsőzni meg sem kísérelek benne egyelőre. De a lakásban, háztartási munkákhoz tökéletes! Ebben nem görcsöl be a lábam, és a csípőm sem fáj. És már megtanultam úgy lehajolni benne, hogy ne bukjak orra! Egyszer talán a lépcsőzés is menni fog...
Holnap lesz HABSBURG OTTÓ 97 éves!
Éljen még nagyon - nagyon sokáig!
Szívesen láttam volna Magyarország királyaként, de legalább köztársasági elnökként Göncz Árpád után!
Zita királyné néhány nap hiján 107 éves korában halt meg!
Adassék meg ez neki is, söt több!
Tényleg, a koronázási ékszerek közé nem tartozik bele a királyné koronája is? Mert erről nem találtam adatot a neten. Bár lehet, hogy csak rosszul kerestem? Vajon hová tűnt? Mert elvileg annak is nemzeti kincsnek kéne lennie!
Tegnapra volt megbeszélve Jutkával, hogy jön. Elég későn ért ide, úgy 1/2 10 tájban.
Én rögtön elmociztam az utsó sugár kezelésre. 1 hónap múlva kell mennem kontrollra, aztán majd meglátjuk: hogyan tovább?
Csak épp azt felejtettem el neki mondani, hogy ünnepek előtt pár nappal, meg a 2 ünnep között én biztosan nem... Majd januárban!
Aztán kimentem a piacra néminemű zöldségekért. Vettem 1/2 liter kecsketejet is. (300 Ft),csak épp azt felejtette el közölni velem az eladó, hogy már 1 napja lejárt szavatossága. Máskor mindíg rákérdezek, de ezúttal siettem, mert itthon várt rám Jutka. 5 napig szoktam iszogatni. Csak itthon néztem a dátumra, és bontottam föl. Savanyú. Bosszantó! Most vittem volna vissza olyan messzire? Blokkot meg nem szoktam eltenni.
Délután beszélgettünk (augusztus közepén volt nálam utoljára), főztem marhahúslevest sok zöldséggel.
Ma délelőtt 11-re jött érte a férje. Ő viszont a kajáját hagyta nálam szegény feje.
23óra:
Még 1 bosszúság mára, és bizony nem is kicsi: Elmentünk este nagybevásárolni a Tesco-ba.
Konténerek között botorkálva kellett vásárolni. Ekkora rendetlenséget még sosem láttam ott. A tisztítószerekhez is csak nagyon-nagyon nehezen fértem oda, és persze a kedvenc ruhámra ömlött 1 üveg Domestos! Az ügyfélszolgálatnál azonnal ki akarták szúrni a szememet 1 db. 1000 Ft-osvásárlási utalvánnyal a 25ezres ruha kárpótlására. És már sajnos nem is lehet ilyet kapni. Októberben akartunk venni még egyet, más színben, de már nem volt. Jegyzőkönyv, majd értesít a jogi osztály!
Ma 2 helyen is nézelődtünk csempe, psdlólap, és egyéb kellékek után.
Az hogy a kettőből 1 sem volt akadálymentes, az egy dolog.
De mindkettőben száraz hőség fogadott. A dolgozók rövidujjú ingben, mi vastag pulóverben, nagykabátban szédelegtünk. Egyik helyen sem volt ruhatár, pedig nem 5 percig tart a válogatás.
Én enyhén szólva rosszul lettem, ájuláshoz közeli állapot, és nem csak a hőségtől, de az árak láttán is.
Csaptelep a mosdóhoz: nem csilivili krómot szeretnék, amin már 1 csepp víz is vizkőnyomot hagy (ebből már 20 ezer körül találtunk volna elfogadhatót), de hasonló kinézetű, matt kivitelezésű már 100 ezer fölött. Mosdókagylót például egyet se láttam, ami tetszett volna. És miért csinálnak minden WC kagylót gyermekméretűre? Viszont láttam valami hasonló ülőkét, ami nekem itthon már vagy 30 éves, és szinte már romokban, csekély 18ezerért.
De padlólapot találtunk nagyon nagyon szépet, garantáltan csúszásmentes olaszt, 7900Ft /nm áron. Az kerül majd a falra is. dekor persze nem kerül majd közé, mert annak 1900Ft darabja! 30 cm hosszú, 10 ceti széles-vicc! Most előny, hogy falatnyi a fürdőszobám! A törölközőszárítóról is lemondtam Fehérből is, ami elfogadható lenne, 25-30 ezer, de bézs színű falra nem akarok olyat föltenni. Ami szép, a falhoz illő kivitelű, annak az ára háromszoros. Lemondtam róla. A tükröm marad a régi, kovácsoltvas, a mosdó feletti kicsi bőrtükör is visszakerül a falra!
Nagyon elszaladtak az árak az utóbbi 10-12 évben!
Egyedül a már tavaly kinézett zuhanyzókabinból nem engedek 1 jottányit sem. Érdekes, hogy annak viszont, ha csak néhány 10 ezerrel is, de lement az ára. Így is kevés híján félmillióba kerül.
Az előző kivitelezőjelölt próbált lebeszélni róla, hülyébbnél hülyébb kifogásokkal előállva- de ebben nem alkuszom!
Lélegzetelállítóan szép:
Ugyanaz, ugyanott, ugyanakkor...
Ujjgyakorlatok...
De nem tudtam ellenállni!
Valamikor 22-23 éve vehettem. Akkor még lengyel piacnak hívták, ami most már kinai. Nagyon szerettem. Tulajdonképpen nem is bakancs, csak magasszárú cipő.
Mivel még mindíg nincs kész a gyógycipőm, valami megoldáson gondolkoztam.
És vasárnap eszembe jutott.
Ki is kapartattam a szekrény legmélyéről Zolival.
És kényelmesen belefér a lábam. Nem tör sehol, és a talpa sem csúszós.
Ma nagyon jó szolgálatot tett!
Kissé szokatlan ugyan a súlya, de hát a hintacipőm még nehezebb! Abban könnyebb járni idebent!
Évek óta csak ortopéd cipőben mentem ki a lakásból, itt az ideje továbblépni.
Mikor a "bakancs" című képet feltöltöttem, döbbenten láttam, hogy ez a cím már foglalt...
Megnéztem a képet, és akkor jöttem rá, hogy tavaly, a műtét után ugyanilyen gondokkal küzdöttem, (csak akkor a duplára dagadt lábamra nem jött föl cipő) és akkor vettük ezt a hótaposót:
Az az igazság, hogy tavasszal zacskóba téve levittem a garázsba, és azonmód el is feledkeztem róla.
De jó, hogy mindkétszer ugyanazt a szót használtam,pedig egyik sem az!
Így most lesz váltóm is , ha hózik!
Most igazán boldog vagyok!
Ez az igazi szülinapi ajándék!
A tegnapi erőltetett iramú hólapátolás következményeit nyögöm most. Mivel időre kellett beérnem, azon átizzadtan robogtam be a kórházba. Ott persze derékig vetkezve következett egy 20 perces kezelés. Aztán még közért, Újmoci töltöre tétele. Mivel Vasárnap Zoli kihúzta a hosszabbítót, le kellett csúszkálni a garázsba visszadugni. Ha már lent jártam, akkor hoztam föl kutyakaját, stb... Felkészülve, hogy 1 ideig nem tudok majd lemenni!
No, szóval éjjel kettőkor arra ébredtem, hogy kiszakad a hátam, mázsás súlyok nehezednek a mellkasomra.
Bizony nehezemre esett kikecmeregni az ágyból. Vagy 1 órán keresztül lámpáztam a fejem, hátam, mellkasom. Reggel újra megismételtem ezt a procedúrát. Utsó pillanatban estem be a kezelésre. Ma délután, és este is megismétlem majd! Más sem hiányzik, hogy pont a születésnapomra essek ágynak mellhártya, vagy tüdőgyulladással!
Holnap utsó nap a kórházban, így el kell csípnem a kezelőorvosomat is.
Nem készítek tortát, inkább rétest sütök. Már csak az a kérdés, hogy ma álljak-e neki, vagy inkább halasszam holnapra?
Mert szombat reggel hajmosás- esetleg festés is?- bár ez meggondolandó jelen állapotomban,- aztán fürdőszobafelszerelések boltja, és 3-ra odaérni a színházba.
Most igazán nincs kedvem nagy főzőcskéhez. Lehet, hogy vasárnapra odadobok 1 adag cápaharcsát, szombaton meg bekapunk valamit 1 gyorsétteremben.
Az igazi buli 1 héttel eltolva.
Reményeink szerint Pécsett ünnepelünk blogbarátnővel hosszú hétvégén. Sajnos wellnes az nem lesz, mert a sugárkezelés miatt el vagyok tiltva a gyógyvizes fürdőzéstől. Pech! Így aztán erősen gondolkodom, hogy ne nézzünk-e esetleg valami olcsóbb szállás után.
Ma jött 1 levelezőlap a Betét Kft-től, hogy elkészült a cipőm!
Hétfőn, vagy kedden el is megyek érte, ha nem esik az eső!
De ha ezúttal sem lesz jó, akkor már tényleg harapok!
Jövő héten többek között intéznem kéne a közgyógy igazolványomat, el kéne látogatnom a Bankba, a háziorvoshoz, postára is kéne mennem 2 csekket befizetni.
Csak győzzem feltölteni Újmocit éjszakánként!
Most már annyira elegem van abból, hogy ahány szolgáltató, annyi fizetési határidő, és 3-4 nappal előtte jön csak meg a csekk! De a Bankot csakazért sem fogom megbízni átutalással!
Akkor biztonsági okból sokkal több pénzt kellene tartanom a lekötés nélküli bankszámlámon!
Könyörgöm, nem lehetne mondjuk mindnek a befizetési hatáideje hó közepe, vagy vége?
Igaz, akkor meg a hatalmas sorokkal lenne gondom a postán.
Vagy határidő előtt legalább 2 héttel kiküldeni a csekkeket?
A megfázásom már múlófélben van, és igazán nem szeretnék visszaesni! A z újabb ráfázást már nem biztos, hogy gyógyszer nélkül ki tudnám kúrálni!
Nem beszélve arról, hogy a lámpázás naponta kb 3*1 órát vesz igénybe!
A december egyébként is zűrös hónap az ünnepek miatt!
Depresszió a köbön!
És csak most vettem észre , hogy Donka is hetek óta gyakorlatilag "láthatatlan"!
És hogy ezt hogy vettem észre?
Nem is tudom...
Pénteken a megfázásom ellenére nekiálltam hajat festeni... No, persze hogy ráfáztam az előző megfázásra!
A szombat délelőttre tervezett 2 üzletlátogatás tekintettel a zuhogó esőre, és az én állapotomra elmaradt!
És elmarad a jövő hétvégére tervezett pécsi kirándulás is.
De a színházba azért elmentünk.
Nem is bántuk meg: Füst Milán: Máli néni
Indulás előtt 2 órával már bevettem a köhögés elleni gyógyszert.
Persze Zoli sok-ok ajándékkal kedveskedett a szülinapomra, pedig megkértem hogy ne költse a pénzt.
Kaptam: 20 dekás különleges francia sajtot, 2 nagy csomag rizspalacsintát (évekig nem kaptam. Most megrendelte nekem a Culinarisban- készíthetem a zöldséges, gyümölcsös stb...sült tekercseket)1 nagy csomag algát, bükkfaparázson füstölt tengeri sót, kuglófot, 1 szem bonbont :
Este aztán nagy fába vágta a fejszéjét!
Lefordított franciából ezt a 4 gesztenyelisztből készíthető receptet.
Ami azért nagy teljesítmény, hiszen 1 kukkot sem tud ezen a nyelven:
Franciálul tudók, segítsetek:
creme fraiche: Zoli fordításában: friss krém- tejszín, vagy tejföl?
un peu de pastis-egy kevés zsír?
levure chimique- szódabikarbóna- szerintem sütőpor lehet
fromage frais du jour chevre ou brebis-friss kecske, vagy juhsajt, Zoli fordításában
fenaull-kapor? gesztenyeliszthez, dióhoz mogyoróhoz a kaprot bizony nehezen tudom elképzelni!
Reggel elment az apjához, én meg délben kilátogattam az "Újbor és sajt fesztiválra" :
Megállapitottam, hogy a Mezőgazdasági Múzeumba is be lehet már menni rámpán.
Az 1500 Ft-os belépőért kaptam kóstolópoharat,-ezt haza is lehetett hozni, és annyi sajtot, és bort kóstolhattam, amennyi belémfért.
És lefényképeztem még néhány gyönyörűséget:
Majdnem 3 órát időztem ott! Az összes sajtot végigkóstoltam háromszor is! Kár, hogy nem adtak hozzá sehol kockányi rozskenyeret! A nagy kedvencem a füstölt kecskesajt volt, abból vettem is 1 darabot. De nagyon ízlettek a diós, gyümölcsös, vörösborban érlelt, stb . stb sajtkülönlegességek is. Kis mennyiségben, kisgazdaságokban, teljes , nem pasztőrözött tejből-ahány ház- annyi íz..., no, szóval a magyarok is tudnak ám ízletes sajtot gyártani...
És Újborokból is végigkóstoltam legaláb30-35 félét:
Ezekbe a kancsókba lehetett kiönteni a visszaköpött bort:
Ebben a csodás fotelben pihentem meg többször is kóstolgatás közben:
Szerencsére csak csöpörgő esőben indultam, és értem haza. Utána már zuhogott rendesen!
Hogyan intézem a jövő héten bokros teendőimet?
Ez most a nagy kérdés!
Végre elhoztam a cipőmet. Újat készítettek, és ez már végre fel is jön a lábamra. Icipicit ugyan nyomja a tyúkszememet, de remélem,, hogy tágulni fog! Tágításra már nem akartam ott hagyni.
Egy biztos: a következőt nyári nyitottnak szeretném csináltatni, de azt már nem itt rendelem meg!
Onnan egyenest a bankba robogtam. Elintéztem az átutalást, aztán mutatom a hölgynek, hogy kaptam a szeptemberben már megszüntetett hitelkártyámról -29 Ft-os egyenleget. Azt mondja , hogy nincs megszüntetve. Néztem nagyot! Hiszen előttem darabolták a múltkor miszlikbe. Kaptam róla papírt is. Persze eszembe sem jutott, hogy azt is magammal hurcolásszam. No, mindegy, masodszor is megszüntette. A kp. 30Ft-os befizetésemet a számla már nem fogadta el. Ezért aztán átutalás... Röhej... Megnézem majd a következő kivonatomon, mennyibe is került nekem a 30Ft átutalása?
Viszont 1 banki fiatalember nagyszerű új szolgáltatásra hívta fel a figyelmemet: csekkbefizető automata: így a postán nem kell sorbanállni, nem kell átutalási megbízás (épp most kaptam duplán a bicskei villanyszámlát. Hónapokba kerülne visszaszereznem ezt az összeget tőlük, ha egyáltalán föltűnne). Nem kell rinyálnom, hogy a kártyámon nincs elég pénz a vásárláshoz, mert visszajelzi, hogy még mennyi van rajta. És az egészet megúszom havi 300Ft-ból.
Épp az egyik előző bejegyzésemben panaszkodtam a csekkfeladásokra. Ez a probléma hamar megoldódott.
Este aztán, épp lefekvéshez készülődtem, amikor Zoli beállított azzal hogy kapott 1 Smart autót tesztelésre, és mivel tudja, hogy mennyire tetszenek nekem ezek a bohókás kisautók, elvisz vele 1 körre. Másodpercek alatt gyorsult fel 60 km-re, engem az ülésbe préselve. A Mazdában a 120km-t sem érzem ennyire gyorsnak. Hát, ezt is kipróbáltam. Megállapítottam, hogy Tescos bevásárlásra nem lenne alkalmas a falatnyi csomagtartójával.
Képek majd hét vége felé, mert persze fényképezkedtünk vele.
Nagyon nehezen indultam el a kögyógy igazolvány megújítása miatt az Önkormányzathoz.
Nem érzem túl jól magam!
Délben indultam, és naná, hogy pont belefutottam az ebédszünetbe. Ez még nem lett volna baj, de 1/2 órán keresztül kellett hallgatnom 1 hajléktalan cigányember nagy hangú hőzöngését. Tulajdonképpen neki volt igaza!-ezt nem vitatom. Egy rendőrt is behívtak, hogy lecsillapítsa, vagy kivezesse.
Aztán az ügyintéző nem fogadta el az év elejei nyugdíjmegállapításomat, mert " azóta már kétszer is volt nyugdíjemelés. Tessék behozni az utolsó nyugdíjszelvényt". Szerintem csak 1 korrekció volt, de ez mellékes. -Tessen már mondani, netán duplájára emelték azóta? Én átutalással kapom a nyugdíjamat. "Nem baj, akkor hozza a banki kimutatást". Ebben maradtunk.
Tavaly, meg minden előző évben elfogadták. A nyugdíjam alig haladja meg az 56ezer Ft-ot.
Hazafelé beugrottam a CBA-ba. Elfogyott itthon a kenyér, meg még néhány dolog. A számla 2658 Ft. Adom a bankkártyámat. Ütöm a Pin kódomat. Letiltva. Másodszor is. Hívja a pénztáros az üzletvezetőt. Itt lopott, letiltott kártyáról van szó. Kéri a személyimet, én meg szégyenkezem. Szerencsére az üzletvezető rosszul olvassa le a kártya lejárati idejét: 11. 08- azaz 2008 11 hó -visszaadja. Én elhiszem neki, hogy novemberben járt le.
Irány a Bank!
Várakozás...
Miért nem értesítettek ki?
De hát ez 2011-ben jár le!
?????
Aztán kiderül: Andrea nevű ügyintéző dec. 1-en felmondta. Én meg persze aláírtam, mert bár csodálkoztam, de ezt a hitelkártyaügyet már végleg le akartam zárni! Hogyan tudta a hitelkártyát a bankkártyával összekeverni? Egészen más a száma!
Én hülye meg odaadtam a használhatatlan kártyát, írtam 1 panaszt, persze elfelejtettem fénymásolatot kérni róla. Mondták, hogy az újat ingyen elkészítik! Még szép! Most kb 2 hétig nincs kártyám, decemberben ez bizony kellemetlen. Még jó, hogy bementem a CBA-ba. Mert ha netán az OBI-ban akartam volna kifizetni a -mondjuk utolsó darab akciós fűnyírót?-
1 hirdetés: tejbevonó Mikulás "csak" 99 Ft
Eljátszadozom a gondolattal: vajon mit takar ez a szó?
tej bevonó- hogyan lehet a tejet bevonni?
Tejbe vonó -hát, ennek sincs sok értelme...
Ahogy ez a "szönyszülött" sem jó semmire. Főképp megenni nem való!
Ráadásul sose nem látott tejet. Legfeljebb tejszerű valami mellé tették pár percre?
Jól tudom, hogy sokaknak csak ennyire tellik, de akkor inkább 1 narancs, vagy banán, netán alma 1 Balaton, vagy sportszelettel, mint ez az ehetetlen, ízetlen "izé".
Édes kedves Mikulás!
Hozd vissza a puttyonyodban a madaraimat!
Most annyira üres a Kókuszvendéglő...
a vendéglős ugyan most is terített asztalról gondoskodik, de kinek, ha eltűntek, de annyira hiányzoknak!
Kattintsatok rá a legújabb linkemre, a természetgyógyászom honlapjára!
Nekem nagyon sokat segítettek a kezelései!
A honlap egészen új, még csak a kezdeteknél tart, a gyógyításban viszont profi .
Amiért már most fölvettem a linkek közé, az a karácsonyi akció.
Unginé Sachs Henrietta természetgyógyász
Ma vettem föl először utcára Újcipőt. Újmocin Újcipőben robogtam Újbanknézőbe. Közben fölfedeztem ÚjCBA-t. Klassz, kerekesszékkel, mocival is lehet "járkálni" az üzletben. És lehet ajándékkosarat csináltatni, az árak is olcsóbbak, mint a 3 másik CBA-ban, ahová járok, de drágább kategóriájú árújuk is van, és kaptam ott szerecsendióvirágot is, amit már legalább .1/2 éve keresek. Azóta, hogy az utolsó morzsáját is beletettem a húslevesbe.
HBW Express Bank az új kiválasztott. A most felszabadultat oda vittem át! Remélem, nem csalódom. A K&H azért megmarad, de ezentúl 2 lábon fogok állni.
Újcipővel nagyon meg vagyok elégedve. Az újragyártott vastagon ki van bélelve, puha melegben van a lábikóm! Jó, hogy utoljára kivertem a palávert. Az újragyártásnál a jóval drágább, cukorbetegeknek járó minőséget kaptam. Az, hogy néhány borsónyi folt van rajta, nem érdekel. Használatban úgyis horzsolódik, foltosodik. Ismerem magam, többnyire minden cipőmet leeszem.
Szegény hintacipőmre is ráfröccsent már valami tisztítószer.
Azt hiszem, ezekkel a kövekkel (csempékkel) lesz burkolva a fürdőszoba. Persze zenélő angyalok, oszlopok, meg frinc-francok nélkül...:)))
6.-án reggel felhúztam a redőnyt, és ámulva láttam, hogy Miku hozott nekem a puttonyban 6 db verebet, és 2 cinkét! Ők azóta is itt serte-pertélnek, bohóckodnak. Pillanatok alatt elfogyott a madárgolyó. Annyira mulatságos volt látni: Az egyik ágon nyújtózkodva épp elérte a kis veréb. A másik ágon hintázott a másik. A golyó hirtelen odalendült hozzá. Ő is csippentett belőle, és a golyó máris lendült vissza a másikhoz. Mulatságos volt.
Ma a piacon jártam. Doninak karácsonyi ajándék vásárlandó betértem a kisállat boltba. Sajnos kedvenc pici pattogós cicalabda nem volt. A jó ég tudja, hová tünteti őket, mindenesetre nálunk fogyó cikk!
De vettem megint golyót a madaraknak. Közben beszélgettem az eladóval. Minden vevője panaszkodik, hogy idén nem jönnek a tollas kedvencek.
Szerinte ez azért lehet, mert Zuglóban nagyon elszaporodtak a szarkák, és ők nagy fészekrablók. Mondjuk, én is észrevettem, hogy rengeteg van belőlük. Gyönyörű madarak, rettenetes hanggal. Azt hiszem, nyáron panaszkodtam is a hangos csörgésük miatt. De ilyen galádságot fel sem tételeztem róluk!
Megvettem a halat is Karácsonyra. Iszonyúan fölment a hal ára! Sokféle halból szeretem, így aztán nem úszom meg 2-3 kiló alatt. A haltejet meg, ki tudja miért, 1/2 kilós csomagban árulják fagyasztva. Igazán csomagolhatnának 25 dekásat is. Főként, hogy olyan ménkű drága. Mindegy, megvettem, mert belsőség nélkül nincs halászlé. Az ikrát viszont Zoli nem szereti.
Mégis jól jártam, hogy ma vettem meg, mert szerintem holnaptól már kezdődik a roham. Most nyugodtan tudtam válogatni, és nagyon friss is volt. Ez a kopoltyún látszik. Gyönyörű vörös volt mind. Bár a 4 potyka fejjel alaposan meggyűlt a bajom, míg mindent kiszedtem, ami nem belevaló- mármintrmint a levesbe. Különösen a fogaktól estem kétségbe- nagyon ragaszkodtak a gazdáikhoz. De én imádom. Szoktam csak halfejet is venni.
De a szegedi halászlé kockát már a Knorr gyártja. És ez valahogy nagyon elszomorít!
Kaptam Doninak gyönyörű, friss csirkefejet is. Drágább volt mint a far-hát, de annak sem tudtam ellenállni. Itthon aztán úgy döntöttem, hogy én is ennék belőle. Valamikor réges-régen mindíg enyém lett az esze! És a szemét is szerettem.
Péter mindíg kiszedette velem. Mert szerinte szörnyű, ha a levesből ránéz!Pedig nem is látszik Én az üres szemgödröktől írtóztam!
Így aztán nekiálltam a 43 csirkefejet emberi fogyasztásra is alkalmassá tenni. Ez abból áll, hogy ki kell vágni mindegyik fejből a "taknyos" orrát, és a gégefőt is. Ami bizony csak fejnél elég komplikált, hosszan tartó művelet.
Hintacipőt nem mertem fölvenni a véres műveletekhez, így aztán a 4-5 órás konyhai műveletek enyhén szólva is megviselték szegény csípőmet.
Egy kedves sorstárstól, Gábortól kaptam az alábbi ajándékot:
Megosztom mindenkivel, aki olvas engem! Mert nagyobb az öröm, ha másokkal is megoszthatjuk az ajándékunkat!
Van jó sok karácsonyi recept is az ajándékcsomagban.
Ha valaki megvalósítja némelyiket, küldjön róla képet , és én rá teszem majd a virtuális karácsonyi asztalra!
Köszi előre is!
Hát ezt alaposan bekaptam.
És pont ünnepek előtt, amikor ezeregy dolgom lenne...
És mi lett volna, ha október közepén nem kaptam volna védőoltást:
Legalább 20 éve nem volt lázam...
Most van!
Megyek is vissza az ágyba!
2 napja még a vízcsapból is az olimpiáról folyik a szó!
Hogy ebben minden párt egyetért...
Hogy kell nekünk az olimpia!
És ez egy gazdasági csőd felé rohanó országban...
ahol járdán már meg sem próbálok Mocival közlekedni, mert reménytelen vállalkozás...
ahol az úttesten a nagyobb kátyúkat kerülgetve is majd leharapom a nyelvemet...
ahol a 4.-es Metró építésének a végét sem látjuk még!
ahol a síkságon fúrunk bőszen alagutat az autópályának...
ahol... ahol...
majd néhány ember megint jól telerakja a zsebét a tervezési pénzekkel...
Tényleg nem lenne annak a pénznek jobb helye?
És ha viccből nekünk ítélnék a 2020-as Olimpiát?
Akkor abban a pillanatban bevezetné az éppen aktuális Kormány az Olimpia adót! Merthogy a terhekből ugye mindenkinek ki kell vennie egyenlően a részét...
Akkor néhány évig bőszen ünnepelnénk magunkat...
kölcsönöket vennénk fel felelőtlenül...
aztán a következő kormányváltásnál rájönnénk, hogy ez nekünk mégsem megy...
aztán visszalépnénk, - mint a Világkiállítástól!
És fizetnénk a kártérítést az Olimpiai Bizottságnak!
-persze ezekre a költségekre is bevezethetünk adót- mert kormányaink ehhez értenek egyedül...
Hiába, amikor beteg az ember, akkor ágyban fekve nincs más program, mint TV-t nézni, és persze bosszankodni, keseregni
Még mindíg ramatyul vagyok, de délelőtt kisütött a nap, és kimentem a kertbe a karácsonyfaként szolgáló tiszafaágat beszerezni.
Mivel a karácsonyfatartó már a múlté, ezért 1 hatalmas cserépbe ültettem.
És mivel ez kosszal jár, jobb takarítás előtt megcsinálni.
Még nincs ugyan feldíszítve, de azért lefényképeztem:
És a sövény sem sínylette meg :
Tegnap este már megtörtem, és le is daráltam a diót, mivel az is szemeteléssel jár. Úgy döntöttem, mégsem gesztenye, hanem diótorta lesz. Arra tuti receptem van.
Lassan-lassan csak elkezdek készülődni. Muszáj, mert most önmagamhoz képest is lassú vagyok.
Ez én vagyok
Zolitól Karácsonyra szkennert kaptam ajándékba.
A Szenteste nagyon szépen, bensőségesen telt.
Anyósomnak kikerestem Ady Endre: "Harang csendül" hangosversét.
Sajnos hiába állítottam a legnagyobb hangerőre a hangszórót, semmit sem hallott belőle.
Szerencsére a monitoron írott formában is megjelent, így elovashatta. Réges-régi emlékeket idézet föl benne. És mi hallgattuk türelmesen. A kézzel fogható ajándékoknál ez többet ért neki.
A tervem persze az volt, hogy egész idő alatt a háttérből szől a karácsonyi zene, de sajna ez nem jött be.
A halászlé nagyon ízlett neki! Igaz, óvatosságból csak haltejet és ikrát szedtem a tányérjába. Mert ha megakad a torkán egy halszálka...
A torta viszont nem ízlett neki,mert nem volt geilre készítve. -Vagy legalábbis azt mondta.
Pedig ugye, milyen guszta lett? Amilyen szép, ugyanolyan jó az íze is!
A karácsonyfa ajándékokkal:
Mama Doni egyik ajándékat bontja:
Mama, meg én:
És végül egy réges-régi karácsony:
Zolika itt mumpszosan tötte a Karácsonyt szegénykém! A háta mögött az apja áll.
'79 január 12: Az esküvőmön készült ez a kép egy Eszter nevű kisangyalról:
És most, nem egészen 30 év múlva az ő Levente fiát tartom az ölemben:
El sem hiszem, hogy mennyire gyorsan elröppent ez a 30 év!
A ruhaválasztász nem véletlen.
11 éve, mióta hazaköltöztem, minden Karácsonykor ez a pulóver, és ez a szoknya van rajtam.
A pulcsit kizárólag az év ezen 3 napján hordom. Azután alszik a következő Karácsonyig.
hogy miket tud ez a szkenner.
1 kifakult kép 1975-ből:
és az eredeti színét visszakapva:
Csintalan, becenevén Csinka, egyszerű csikós ló volt. De én minden pedigrés, büszke, méregdrága lónál jobban szerettem. Megbízható, türelmes, jó tanár volt. Rajta tanultam szőrén lovagolni.
1975-76 életem - talán - legfelhőtlenebbül boldog időszaka volt, Bugacon.
Zoli annyira örült, hogy évek óta először szabad lesz a 2 ünnep között.
Idáig vagy vizsgákra készült gőzerővel, vagy dolgozott.
Arra készült, hogy ezt a pár napot ágyban tölti. Kikúrálja ezt a makacs influenzát, és a lumbágójának is jót tenni a fekvés.
De máshogy alakult.
Dermesztő hidegben (-10 fok) nem mertem elindulni Újmocin. Persze holnap már kénytelen leszek!
Zoliék csak jövőre jönnek haza Ausztriából.
Föl kell adni a gázkompenzáció iránti kérelmet, no, meg a 22-én vett kenyér is penészedik!
Savanyú káposzta is jó lenne, de a piacig tuti nem megyek érte. Legfeljebb lencse, vagy sárgaborsó főzelék lesz korhely leves helyett. No, meg pezsgő sincs tthon.
Fölveszek majd macskanacit, tréningruhát, szabadidőruhát, viharnadrágot. Csak tudjak benne mozogni!
Tegnapi kirándulásomon színes papagájként ücsorögtem Újmocin. Amikt a külsömből látni lehetett: kikericssárga viaszos vászon viharnadrág zöld hótaposó csizmával, piros dzseki, barna kalap, püspoklila kesztyű, hozzá a kek moci.
Egyáltalán nem fáztam, sőt, az influenzámnak direkt jót tett a fagyos levegő!
Egyből meg is bántam, hogy a közelebbi postát, és a CBA-t választottam a távolabbi, és a piac helyett.
Vajon miért nem lehet a gázkompenzációt ügyfélkapun keresztül intézni?
Vagy lehet, csak én nem tudok róla?
A tértivevényes levél kevés híján 400Ft. Őrület.
A CBA-ban előrecsomagolt, kilós savanyúkáposzta volt csak. Nekem 1/2 kiló elég lett volna a korhelyleveshez. A kimaradtat nem tudom, mire használom majd föl. Kesernyés, és egyáltalán nem savanyú. Jócskán kellett ecetet tennem a levesbe. A piacon kóstolhatok, és ha viszek üveget, levet is kapok hozzá. Igaz, meg van a kedvenc savanyúsom, de azért végig szoktam kóstolni a sort.
Csak az illúzió kedvéért vettem 1 pár (2115/kg) virslit, és reménykedem, hogy a régi ízt találom meg újra.
Így Karácsony után elkapott a depresszió, de nagyon.
Aggódom Zoli miatt, az egyre magasabbra rúgó számlák miatt, az ostoba széthúzás, a mindent elárasztó gyűlölethullám miatt.
Vajon mit hoz majd az Újesztendő?
Persze azért:
KÍVÁNOK MINDENKINEK EREDMÉNYEKBEN GAZDAG, BOLDOD ÚJ ÉVET!