Karácsony előtt sütöttem meg a Baboshegyi első tököt.
Mit mondhatnék róla? Citromízű banán tök volt. Sebaj, megszukálva pici cukor, mikro -többször ismételve, utána még pár perc pirítás a sütőben megtette a magáét. Most, szilveszterre sütöttem meg a másikat ugyanilyen technikával.
És ez a tök elérte azt ami nekem hosszas trenírozással sem sikerült: Doni 1 falatért önként odaadta pici labdát. A felét így habzsoltuk fel közös játék közben. :)))
Este levágtam 2 ágacskát a majomkenyérfáról. Az egyiket éjfél előtt, a másikat már idén ültettem be cserépbe. Kíváncsi leszek, meggyökeresedik-e valamelyik!
Este 10-kor meggyújtottam Tyria szerencsegyertyáját:
Átégett az új évbe.
Nem kívántam, és nem is fogadtam meg semmit!
Leteszteltem a virsliket is:
Ez csalódást okozott. Semmivel sem jobb, mint a 990-es, juhbeles, vagy a 399-es művirsli.
Ezt még éjfél előtt ettem.
És éjfél után:
Ennek legalább roppant a héja. Fröccsenni ugyan nem fröccsent. Emlékszem, hányszor káromkodtam "annó dacó ", mikor beleharapva lefröcskölte a blúzomat. De annak legalább volt íze.
Az előnye minddkettőnek az volt, hogy nem voltak borzalmasan elsózva.
Éjjel elszopogattam 2 pohár pezsgőt, az előző tök nagyszemű kősóval sózott, pirított magját rágcsálva hozzá. Ezeket a jódozott, finomított apró szemű sókat nem szeretem, és nem is használom. Tengeri sót is csak Zoli kedvéért tartok. No, meg a tengeri halakat sózom vele.
Az éjféli, 3. pohár pezsgőmbe épp, hogy csak belenyaltam.
Igaz, hogy este elszopogattam egy kis felediólikőr- felekonyak lime-mal koktélt.
Jó volt a műsor: kabarékat néztem éjfélig: Királyi; tv2; ATV. Aztán a Társulat nótázását hallgattam, aludtam is 2-3 órát, és most itt ülök a gépnél, és "körmölöm" ezt a bejegyzést!
Még egyszer: Boldog Újévet mindenkinek!
Reggel korhelyleves lett a reggeli. Így, feljavítva 2006-os Badacsonyi Szürkebarátból érlelt ecettel savanyítva nem is volt olyan rossz!- sőt- kifejezetten finom lett.
Még Karácsonykor adta oda Zoli könyv alakban. Idáig nem jutottam hozzá, hogy belekezdjek.
Most elmentünk megnézni moziban. 2-kor foglalta le a jegyeket a Westendbe. Egyúttal bemegyünk a Média Markt-ba is nézelődni (TV. laptop mosógép, porszivó, mikró, szénmonoxid mérő- ez utóbbit meg is vettük -mindez Baboshegy miatt szükségeltetne) Ahogy odaértünk, mindjárt meg is váltottuk a jegyet. Szerencsére hallgattunk a pénztárosra, hogy ne várjunk 5-ig, mert úgysem lesz hátrább jegy-mert 1/4 6-kor, mikor visszaértünk, kilométeres kígyózó sorok... és teltház...
Maga a film-érdekes vegetáriusvámpír horrormese. Mindenesetre a könyvet már nem fogom elolvasni.
Most amúgyis Dahlquist: Álomfalók című 607 oldalán próbálom magam átrágni. A fantáziahorrorból ennyi elég is.
Ma este megjött a régi Mazdánkra a Vevő!
Speciel 4 nagyon szimpatipus fiatal jött. Kitöltöttük,... aláírtuk,... vitték volna...
De törzskönyv égen-földön sehol.
Ők ragaszkodnának hozzá... várnak... türelmesek...
Jó kezekbe kerül majd... ha kerül...
De egyenlőre "Ő" nem akar menni... "Ő" ragaszkodik hozzánk foggal-körömmel, törzskönyvnélküliséggel...
Én megesküdnék, hogy sosem volt ilyetén igazolványa nekije...
De állítólag, kell, legyen...
Ja, és megint foglyul ejtette férjuramat. Már csak röhögni tudok... kínombam...
Be kéne menni az önkormányzathoz bejelenteni az autóeladást.
Hihetetlennek tűnik nekem, hogy ügyfélkapun ezt nem lehet elintézni.
De hát ez van.
Ebben az átkozott hidegben viszont motorozni, aztán fűtött helyiségben órákig tartózkodni, még ha le is veszem a kabátot, -de ugye minden más rajtam marad- kész öngyilkosság. A viharnadrágot le- fölvenni 1 WC ülőkén, félbénán, képtelenség. Még itthon is nehéz, fotelban. No, azért majd megoldom valahogyan. Még van rá 1,5 hetem.
Ebédre borjúmájas rizibizivel töltött rántott rizspalacsintát készítettem magamnak.
Nagyon finom volt.
Ma -2 fokban 3 nadrágban (vihargatyát nem vettem föl) kíséreltem meg a mocizást. Szél nem fújt, gyönyörűen sütött a nap, és nem fáztam.
Hurrá!
Hétfőn, dél körül megpróbálhatok Önkoriba mocizni, ha ilyen idő lenne, mint ma. És akkor végre a piacot is meg tudnám látogatni, hiszen az onnan csak 1 ugrás!
A Thököly sarkán, ki tudja miért, bezárt a zöldséges, így aztán zöldet csak a piacról tudok beszerezni, mert az összes többi elérhető távolságú zöldséges árai el vannak szállva!
Holnap Zolinak is sütök töltött rizspalacsintát.
Lejjebb van állítva a fűtés. Így 18-20 fok között ingadozik nappal a hő. Az új termosztát sajnos nem öntöttvas radiátorhoz van kitalálva. Így aztán hol fölveszek plussz pulóvert,hol leveszem!
Éjjel 17-19 között.
Nov. 21-én az áruház hibájából tönkrement a 25ezer Ft-os szabadidőruhám. Akkor vettek föl egy kártérítés iránti kérelmet a vevőszolgálaton. Azóta sem történt ez ügyben semmi. Tegnap, mivel úgyis oda mentünk vásárolni, reklamáltunk. A vevőszolgálaton azt mondták, az elbírálásnak, és a válasznak " nincs határidő kötelezettsége" Aztán lefénymásolták az akkori bejelentést, és az akkori számlát....
Nem értem az egészet!
Lehet,hogy törvények felett állónak képzeli magát?
Legalább e-mail címük lenne- de nincs...
Elméletileg ma az Önkormányzatba kellett volna mennem, jó pár dolgot ügyintézni.
Csak hát hiába vártam, hogy délre enyhüljön az idő. -5 fokban nem indultam el. Egyébként is alaposan fel vagyok fázva.
Ez az idő rendkívül depresszióssá tesz. Éjjelente alig alszom 1-2 órát. Napközben aztán csak lézengek. Semmi érdemleges munkát nem végzek. Pedig lenne mit.
Teát már nem tudok inni. Ég tőle a gyomrom, torkom. Kezem, lábam jéghideg. És izzadok a hidegtől.
Ma bepipultam önkéntes fűtéskorlátozásomra, és föltekertem a fűtést 21 fokra. Ebben a hónapban aligha úszom meg 300 m3 alatt. A múlt hónapban ez 240 m3 volt.
Mi köze van az időjárásnak az internethez?
Mert mióta ilyen hideg van, állandóan lefagy.
Enyhén szólva is idegesítő...
Hát én mégpróbáltam...
Még évekkel ezelőtt...
huszonéves, intézetből jött, kutyás srácot néztem ki a ligetből...
Mikor az élettársa kiszabadult a börtönből, őt is felkaroltam.
Mostam rájuk...
Fürödhettek is nálam...
Meleg ételt is kaptak...
Főzhettek is maguknak a hozottból... Szabi nagyon szeretett főzni...
Apróbb munkákért fizetést is adtam nekik...
Fiatalok voltak...
Kati szült 1 gyereket. A terhessége alatt mindíg részeg volt, drogozott is.(akkor még nem ismertem őket) A baba 6 hónapra, sérülten született. Otthagyták a kórházban, de évente egyszer kérdeztek utána.
Amikor rendes emberek, fogyatékossága ellenére örökbe akarták fogadni, - nemet mondtak.
Próbáltam meggyőzni őket- nem lehetett.
Megloptak... nem is egyszer...
De olyan magányos voltam...
Annyira szerettem volna segíteni a nálamnál elesettebbeknek...
De aztán nálam is betellt a pohár...
Utoljára bő 2 évvel ezelőtt csöngetett be hozzám Szabi... Fázott,... és totál részeg volt...
Nem engedtem be...
Megkeményítettem a szívemet, és elküldtem...
Később tudtam meg, hogy az utca túloldalán összeesett,... kihívták hozzá a mentőt...
Elvitték...-gondolom a detoxikálóba...
Azóta nem hallottam egyikőjükről sem...
... Már nincs lelkiismeret furdalásom...
Tegnap reggel elindultunk TV keresőbe. Az új TV egy használt 72 centis Loewe 25000-ért:
Aztán jobb híján tatárbifsztekes pirítóst ebédeltünk.
Majd irány Baboshegy.
Felfogadtuk a gondnokot, megbeszéltük vele a megbeszélni valókat: szólőmetszés, trágyázás, szántás, permetezés, hol legyen a veteményes, milyen növényeket ültessen, és hová.
Újabb szomszéddal is megismerkedtünk. Hurrá!
Megetettem az időközben 3 tagúvá szaporodott macskakolóniámat:
A cicusok kifejezetten jól tápláltnak tűnnek. Októberben a cicamama nagyon göthös, és girhes volt. Megpróbáltam föltáplálni, de azt hittem, nem fogja túlélni a szülést. De vagy felkarolta valaki, vagy bőven találtak a környéken levadászni való rágcsálókat.
Befaltak 1 nagy doboz macskakonzervet, és állandóan láb alatt voltak.
Remélem, Doni előbb-utóbb meg fog velük barátkozni. Cukival, bár akkor még minddketten kölykök voltak, sehogy nem sikerült összehozni őket.
És lefényképeztem ezt:
Rég nem láttam már ilyet. Kitaláljátok, hogy mi ez?
Aztán útban hazafelé betértünk a Max City-be.
És itt végre találtunk az ízlésünknek fegfelelő fürdőszoba bútort:
Az pusztán a véletlen műve, hogy az általunk kiválasztott csempe a háttere.
A katalógusban találtunk nagyon hasonlót. Még vacillálunk a 2 között.
Én már életem végéig ezt fogom nézni, úgyhogy nem lehet elkapkodni.
Este aztán a maradék tatárbifsztek volt a vacsora.
Zoli végül nekiállt édesség sütésnek. Még tökéletesíteni kell, mert nem jól jött ki a formából, de azért elégedett volt vele.
Egyszóval, a tegnapi napunk rendkívül eredményes volt.
A 212 az enyém! De hogy hol van, az a kemény 3510 ft-os térképmásolatból nekem nem derül ki.
Hogy Kőröshegyen, az világos... De ezt én is tudtam...
Akinek sikerül megfejtenie eme rejtvényt, azt arra kérem, világosítson föl engem is...
Tegnap ronggyá áztam a zuhogó esőben. A fene tudja, miért nem vettem föl a viharnarágot.
Ezért ma inkább itthon foglaltam el magam.
Volt felesleges 4 tojásfehérjem, ezért kókuszcsók gyártásába fogtam. Nem lettek éppen egyformák, de állagra, ízre nem lehet kifogásom:
Tulajdonképpen ez helyett csináltam néhány napja a kókuszcsókot.
Zoli kérte még a múlt héten. Már legalább 15 -16 éve nem csináltam. De kiskorában ez volt a kedvenc.
Aztán jött ugye az agyvérzás, a bénulás, és a receptem elveszett.
Na nem baj, itt az internet, meg az emlékezet.
A neten ezernyi recept, de egyik sem az a régi...
Beszereztem hozzá az alapanyagokat...
De a sodrófám vajon hol lehet?
Kacnak volt mentőötlete: üveggel is lehet nyújtani...
Tegnap, miután egész délelőttön azzal tellt, hogy szőr-és portalanítsak mindent, nekiálltam.
Először nagyon kemény lett a tészta...
Öntöttem hozzá tejet-rumot...
Most meg túl lágy lett...
Ragadt az üveghez...
Már amikor nekiálltam, akkor is rettemetesen fájt a derekam.
Ezt a kudarc, az elviselhetetlenségig felerősítette úgyhogy eltettem holnapra... azaz mára...
Emlékszik valaki a régi mesére? Mikor a gazdasszony szaporítja a végtelenségig?....
Hát valahogy így jártam én is, míg végül el nem készült 4 tekercs helyett 6.
Ezen a képen a 2l-es borosüveg is látszik, ami nyújtófaként szolgált.
Péntek este derült ki, hogy álmaim gőzölős, masszírozós zuhanykabinja nagy valószínűséggel csak vágyálom marad. Már a 3. vízszerelő mondja, hogy a cirko nem fogja bírni felmelegeíteni hozzá a vizet. Jövő héten azért érintkezésbe lépünk a Duval-lal is, és a Wallis-szal is (cirko- és zuhanykabin gyártók)
Akókusztekercs fölvágva:
Azt hiszem, megérte a makacs fáradozást.
Nagyon finom lett. Bár látszik, hogy utólag szaporítottam, mert azok a morzsák már nem vették fel a kakaó színét.
Zsifunak:
Dél körül erőt vettem magamon, felpattantam lovacskám nyergébe, és ellovagoltam:
1) patikába;
2) bankautomatához mentem volna- mobil feltöltendő -de már a patikában rájöttem, hogy elfelejtettem újkártya újpinkódját- újfent elátkoztam a druszámat, aki hitelkártya helyett bankkártyámat szüntette meg.
Irány haza- lakásfeltúr- nem talál-kétségbeesés- végül megtalálva övtáskában, szerencsére másik rekeszben- milyen könnyelműség -pedig mindíg mondják, - én is tudom,- de mégis megtörténik- jaaajjj
És azt is ezerszer megfogadtam, hogy nem veszek felvágottat, -sose nem- de újra-és újra próbálkozom-aztán Doni lesz hálás érte.
Nagy elhatározással ma este nekiálltam "felvágottat " gyártani.
A konyhából ínycsiklandozó illatok szállnak felém.
Kénytelen voltam félig készen lekapni!
Hajszálvékonyra szeletelve, káposztalevélen sült-sültzsíros -kenyéren- már folyik is a nyálam..
Persze nem kaptam zsírszalonnát- 1/2 kg disznózsír 380 Ft- megáll az eszem.
Kutyaszőr-porcicák egyre többen vannak... - elárasztanak... - szörnyű... - hiába küzdök ellenük...-reménytelen vállalkozás...
Valaki segítsen...!
Segítséééggg!
.... tudtam meg a mai Helyi Témából..-mert nincs értéke... mármint hogy meghatározható értéke nincs...
Még jó, mert akkor nem törnek be érte a parlamentbe...
Bár lehet, hogy idővel kitalálják, hogy hogyan lehetne mégiscsak "zálogba csapni"? Hiszen "csak" egy korona...
Ma kaptam egy ELMŰ számlát is, magyarázatokkal. Így aztán megtudtam, hogy majdnem 50%-ban ilyen-olyan rendszerhasználati díjat fizetek! És ehhez jön még az ÁFA!
Milyen példát mutatnak politikusaink a családoknak, ha az országot ők is erőn felüli adósságba sodorták?
A szülő példáján tanul a gyerek!
A felelőtlenség felelőtlenséget szül!
Csak aki felelősen próbál élni, az is kiisza a keserű poharat!
Gyönyörű verőfényes napra virradtunk ma. Ideális lenne, hogy kimotorozzak a piacra. De véres szúrós bedagadt szemmel ébredtem ma. Valószínűleg kötőhártya gyulladás. 2 kamilla teás kezelés után is alig látok. Ilyen állapotbanállapotban nem vállalkozhatom mocizásra, főleg, hogy az út felét úttesten szoktam megtenni.
Pedig a madaraim szotyija fogytán van már, és friss zöldségekre, gyümölcsre is szükségem lenne. A csekkeket is be kéne fizetnem.
17:40 :
Már a bejáratnál láttam: Marhatüdő 110; szív-máj 190.- Több se kellett nekem. Bár a napokban kapott Donka 90 Ft/ kg csirke-fejlábból 3 kilót, ennek azért mégsem lehetett ellenállni. Madaraim is kaptak néhány kg szotyit, én 40 dkg szűzpecsenyét, és 95 dkg marhanyelvet, + 2 kiló krumpedlit, 1 kg Mascarponiet-tiramisu gyártás céljából ( 1/4 áron volt, mivel a szavatossága 02.04-en le fog járni-de ahogy én ismerem Zolit, meg Annát, a jövő héten biztos, hogy megesszük) és ezzel már fullra is volt töltve Újmoci. Hazafelé már megint dagadozott a szemhéjam, de azért szerencsésen hazakerültem. Friss zöldeket nem sikerült beszerezni- no nem baj, van a mélyhűtőben -de ettől függetlenül nagyon boldogságos voltam. Igaz, az úton kb . 15 percig 1 nagyon büdösen töfögő ősrégi teherautó mögött voltam kénytelen szívni , de ezt is kibírtam...
Megelőzni? - lemaradni? - fölmenni a járdára? Az első fizikai képtelenség, az utsó meg "megrázkódtatás"-nem tenne jót az Ego-mnak.
Észrevételeztem a szaporodó, és egyre mélyülő kátyúkat is: állítom, a baboshegyi földút kismiska a pesti aszfalthoz képest...
Sosem ettem még, és főleg sosem készítettem....
De a piacon megint volt leértékelt Mascarpone...
Mivel sosem láttam még, kissé elkeseredtem a végeredményt szemlélve!
De már épp csak 2 adag maradt a holnapi vendégségre...
Jaj, már megint Olimpia- szálljanak már le erről a (rém)álom témáról!
Budapest maxinum kátyú túlélési derby megrendezésére alkalmas!
A másik, ami még dühít, az a cigánykérdés...
Normál iskolában a cigánygyerekek 95%-a az 5. osztályban megreked, és 18 éves koráig jobb esetben oda is jár! Hát nem lenne jobb, ha 10-12 osztályban, lassabb tempóban ugyan, de ők is elvégeznék a 8 osztályt. Mert tudás nélkül ebben a világban már nem lehet dolgozni - persze, hogy bűnözésből, "gyerekgyártásbó"l akarnak megélni.
A nagyon tehetséges gyerek is rosszalkodik az iskolában, a gyerek, aki meg olyannyira lemarad, hogy semmit sem ért, és már meg sem próbál odafigyelni, rosszalkodással, más gyerekek, sőt az utóbbi időben már tanárok terrorizálásával mulatja magát. A tanár már az első- második osztályban észreveszi, észre kell, hogy vegye, hogy gond van a tanulással. Ezeket a diákokat, bizony haladék nélkül felzárkóztató iskolába kéne küldeni szerintem, ahonnan viszont a visszautat is meg kell teremteni a gyereknek a normál iskolába.
Esetleg a kolesz is megoldás lenne, ahol a gyerek 5 napra kiemelve a környezetéből, ( Károly herceg gyerekei is kollégiumban tanulták a normál életet) megtanulhat sok minden mást is, amit otthon nem lát. És ha hét végére hazalátogat, előbb-utóbb a szüleit is megtanítja a helyes viselkedésre. És a családi pótlékját nem a szülő kezébe, hanem egyenest a kolesznak utalnám át. Ha nem lát pénzt a gyerekért, és azon a 2 napon neki kell etetnie, és még a ruházkodásáról is gondoskodnia, talán jobban meggondolja, hány gyereket is tud felnevelni.
Egy idő után kevesebb börtönt kéne fenntartani ( mert most, valljuk be 90 %-ban cigányok vannak ott is). Igaz, mostantól kéne több pedagógus, több iskola. De ez beruházás lenne a jövőbe... És szerintem megérné...
De nálunk nem a megelőzésre, hanem a drasztikus műtétre szórjuk a pénzt.
Ha valami problémáról nem beszélünk, az sosem fog megoldódni.
Azt hiszem, kissé kibuktam a mai "Szólás szabadsága" témáitól...
Izlett a gulyás, a tiramisu is elfogyott, legalábbis a nagy tálból.
De azért még van másik is!
Csak az a kérdés ki fogja eltüntetni?
A hajam is le lett vágva, őszre, rövidre.
Ha minden jól megy, és nem lesz fagy, jövő vasárnapra el lesz terítve a trágya. Menjünk le, (fel) ,és jelöljük ki, hogy hol szántsanak konyhakertet. Azt is megtrágyázzák, be is szántják.
Júj, most izgulhatok, hogy múljon már el ez a hideg idő.
Hát, ez a nap is eljön végre.
Tudom, ősszel kellett volna, de még most sem késő.
Skype:
[13:52:42] kaze44: sikere volt a tiramisudnak, azt mondták jobb mint az olasz étteremben
[13:55:45] Reizer Andrea: Tényleg? Viccelsz?
[13:56:35] kaze44: nem,valóban és tényleg most már teljesen összeérett. Én is mondtam hogy ezt olaszországban sem csinálnák jobban
Ez az adag tiramisu zselében, még elfogyasztásra vár:
A megmaradt krémmel fantáziáltam kicsit!
Ez a hónapok óta tartó extrém időjárás lassan kezd az agyamra menni.
Letargia, depresszió, időnként egy kis szalmalángos jobbanlét, hogy utána még mélyebbre süllyedjek!
A google is hónapok óta depressziós már, egyre gyakrabban, és egyre hosszabb időre fagy le.
És az sem javít a hangulatomon, ha a tükörbe nézek...
Idáig föl sem tűnt, hogy mennyi tükör van a lakásban...
De most folyton-folyvást beléjük ütközöm...
Most megpróbál fölvidítani az a tény, hogy beindult a gépezet annál a bizonyos áruházláncnál.
A kért számlát ugyan nem tudjuk benyúltani, mert ki tart meg ruháról számlát? De elküldtük nekik az üzlet honlapjáról azt a képet, amin az én melegítőm szerepel árral együtt.
Talán elég lesz nekik.
Én is rákattintok néha olyan blogra,ahol a háromszög 3. tagja szenved. Volt olyan is, aki teherbe esett, ezzel próbálta magához láncolni álmai lovagját.
Szörnyű hiba...
Merthogy az a férfi a család mellett keresett hoszabb távra olyan alkalmi társat, aki csak vele, egyedül csak vele fogfalkozik...
Otthon a neje neveli a lurkókat, mos-főz-takarít a munka mellett. Nem csoda, ha este holtfáradtan rogy össze.
Ha esetleg a hölgynek is van gyereke? Akkor elvárja, hogy az viszonylag láthatatlan maradjon, ezért hol nagyi, hol barátnő vigyáz addig rájuk. Erről nekem is van személyes élményem:
Nórit, a csak csecsemőkorában látott keresztgyereket érettségi ajándékként a keresztmama meghívta magukhoz Amerikába.
Ahol a 18 éves leányzó kikezdett keresztmama fiatal férjével.
Könnyen el lett intézve a dolog. 1 hét után a hölgy föltette a Budapest felé induló repülőre.
Utána halgattam anyukát: Nórika, persze hogy nagy szemeket meresztett a férjre, hiszen nem tökéletes az angolja. Pláne, hogy az amerikai angol más. Csakhogy a keresztmama sem magyarul beszélt hozzá, mert akkor férjura semmit sem ért a társalgásból. De rá nem nézett olyan csábosan.
Ez volt az előzmény.
A mama bevitte magához dolgozni, ahol rögtön kikezdett a fiatal házas Zolival. A feleség, Orsi, 5 hónapos, veszélyeztetett terhes volt.
Zoli szerint slampos, csöppet sem ad magára, csak azért vette el 3 hónapja, mert teherbe ejtette.
4 hét múlva Orsit beutalták a kórházba, mert kinyílt a méhszáj, össze kellett varrni...
Zoli Nóriékhoz költözött. Minden nap beugrott ugyan a kórházba, de ezt Nóri nem nézte jó szemmel. Követelte, mondja meg a feleségnek, hogy vége. Elvégre nevet adott a kicsinek, most már itt a válás ideje.
Zoliban azért volt annyi "becsület", hogy semmit sem mondott a nejének. A ritkuló látogatásokat azzal magyarázta, hogy 12-14 órákat dolgozik, mert Orsi kórházban van, rossz egyedül, és a pénz is jól jön majd.
Ágika szerencsére időre született, de kis súllyal.
Hazahozták, de 2 óránként szoptatni kellett.
Zoli kialvatlan szemekkel jelent meg a munkahelyén.
Így telt el 1 hónap.
Aztán Zoli közölte, hogy nem bírja tovább, elköltözik.
Orsi könyörgött: legalább addig maradj, míg 6 hónapos nem lesz a pici. Akkor visszamegyek dolgozni.
A fennmaradó 5 hónapban Nóri nagyon szenvedett: Hátha mégis a családját választja?
Bizonytalan volt. Bedobta minden csáberejét.
Anyuka vidéki kiküldetéseket szervezett nekik. Igaz, operatőr, riporter, szóval egész stáb ment velük. Nóri feladata nem tudni mi volt, de fő, hogy együtt voltak.
Aztán papíron is kimondták, hogy vége. 2 hét múlva bejeltkeztek esküvőre.
És Zoli szülei nem mentek el a szertartásra. Nászajándékot sem kaptak tőlük, csak 1 táviratot, miszerint a kis Ági nevére nyitottak betétkönyvet nászajándék címmel 100.000.-Ft-tal.
2 éves volt Ági, mikor Orsi újból férjhez ment: Olaszországba.
Zoli zsarolni akarta a nejét: csak akkor járul hozzá a kislány külföldre viteléhez, ha az anya lemond a tartásdíjról.
Volt per, ...vesztett...
Az anya Ágika, a nagyszülők által nyitott számlájára kérte az átutalást. Ahhoz ő nem nyúlhat, 18 éves korában a gyerek veheti majd föl.
Zoli, Nóri egyaránt bosszúhadjáratnak, az ő megalázásuknak tekintette.
Mert az új apuka tartja el az ő lányát, nincsenek ráutalva a pénzre...
Aztán 1 évben 2 hétre jött hozzájuk a kislány. És bár jól beszélt magyarul, csak olaszul volt hajlandó kommunikálni. Azt meg ők, ugye nem értették.
Egy "kegyetlen" kisgyerek bosszúja...
Így telt 7 év. Nóri túl a 25-ön saját gyerekre vágyott.
És mit ad Isten? Ő ikreket várt, veszélyeztetett terhesként...
És Zoli udvarolni kezdett...
Ezúttal anyósa szeme előtt... a munkahelyén most is... És az anyósa "fedezte": Ha nem ment haza estére, "kiszálláson van". Hisz tele vagytok kölcsönnel a lakásbővítés miatt- magyarázta a lányának. - közben valószínűleg "megszakadt a szíve".
Csak legyenek meg már az ikrek- modogatta nekem- akkor már nem lép majd félre.
Az ikrek születése után egy darabig úgy nézett ki, hogy minden rendbe jön. Zoli nagyon büszke volt, hogy 2 lány mellett van 1 fia is. A nagyi 6 hónap fizetetlen szabadságott vett ki. És utasította a lányát, hogy menjen fodrászhoz, fesse ki magát, és foglalkozzon sokat a férjével.
Az ikrek sose láttak anyatejet, mert azt a formás, "tenyérbesímulót"amire Zoli olyan büszke volt- azt félteni kellett. No meg, 2 gyereket szoptatni, pelenkázni... Mikor Zoli hazajött, 1/2-1 óra múlva ikrek eltűntek a nagyihoz. Így voltak is gyerekek, meg nem is...
De fél év múlva Kata visszament dolgozni...
Zoli pedig nem a munkahelyen vadászott nyúlra. De most már nem volt hátvéd. Másra kellett hát hivatkozni.
Jött a "baráti társaság" mese... Mert munka után kell a kikapcsolódás- a szokásos szöveg.
Zoli "legjobb" barátja aztán mesélt...
Nóri kétségbe esett.
Ikrek bébiszitternél landoltak - nagyi ugye nem tudhat a dologról - és ő lefeküdt a "jóbaráttal".
Hogy ezt előre kitervelték-e - nem tudni.
Mindenesetre 1 "szerelemben töltött" hónap után Zoli tudomására jutott a románc.
Közös megegyezéssel váltak, és Zoli fél éven belül 1 néger szépséget vett feleségül.
Azóta az ikrek szülinapján hatalmas ajándékokkal jelent meg volt após-anyós, és a volt férj, persze újasszony nélkül.
Csupa vidámság, csupó jókedv, hejehuja
A gyerekek aztán mesélték anyunak, hogy úgy látszik, újanyu mást sem csinál, csak napozik, mert olyan szép csokibarna.
6 évesek voltak, amikor elköltöztek a közelemből.
4 éve láttam őket utoljára 1 temetésen. Közben a gyerekek felnőttek, Nóri negyvenes éveiben jár, megöregett, megcsúnyult, boldogtalan .
Hol rontotta el?
Nincs heppiend...
Róluk szólt ez az ünnep.
Állítólag életükben boldogan túrnak a tanyákon.
Mindenesetre nem úgy vannak tartva, mint a "sertésgyárakban":
Ott hátul az a kis szőke rendesen betúrta magát a szalmába :))) Talán szégyenlős a lelkem... Vagy nem szeretné, ha felfüstölnék...
Bár nem hinném, hogy túl boldogan adják nekünk a sonkájukat:
Volt verklis;
és forralt bor is:
És jaaajjj! Annyira szeretnék 1 ilyen tűzhelyet!!! ( No, meg ilyen cserépedényt szilvalekvárnak; töltött káposztának...)
A szürkemarhák is képviseltették magukat ( Tölük a zsákmányom :1 liter zsíros fölözetlen tej). Életemben nem ittam még ennyire jó ízű sűrű tejet: ( Már csak bivalytejet szeretnék egyszer kóstolni)
Csak tartson még ki ez az isteni jó idő vasárnap estig!
Jéé! Nem fogjátok elhinni, hogy én mit találtam:
Mangalicafesztivál - Bp, Vajdahunyad vára | |
| Időpont: 2009.02.06. - 2009.02.08. | |
| Újra a négylábú hungarikumé a főszerep a Vajdahunyad váránál. Ami csak szem-szájnak ingere, eszem-iszom sok programmal, farsangi mulatozással. A 2008-ban sikeresen bemutatkozott rendezvény újra várja látogatóit. (fotó: Reizer Andrea - reizerandrea.freeblog.hu) A fesztivál honlapja | |
Tényleg megőrülök.... és örülök... és nagyon-nagyon -hogy pont az én fotóm jelent meg...
Pedig volt ott rengeteg hivatásos...
Most nagyon büszke vagyok ám magamra!
Az áruházlanc kéri, 3 pld.-ban nyilatkozzam, hogy a kért 20990Ft-on felül más igényem nincsen. Amit ők a "Nyilatkozat" kézhezvétele után 30 napon belül számomra a kért módon kifizetnek!
Vajon mi számít médiának ?
Tegnap óta elbizonytalanodtam!
Mindenesetre az eddigi bejegyzéseimből törlöm a nevüket.
Jó, hogy tegnap mentem ki a fesztiválra!
Ma már megint érzem a frontot.
Rosszul vagyok, nincs erőm semmit sem csinálni.
Nem baj, a munka megvár...
Végülis senki nem csinálja meg helyettem!
Addig is iszogatom a Béres antifrontot, meg a C vitamint.
Pont ma volt a TV-ben 1 riport Béres Józsefről.
Benne aztán volt kitartás.
Tisztelem, hogy küzdött, és nem adta külföldi kézre a találmányát...
Csak sajnos így nem tudom megpakolni a kocsit a birtokra szánt dolgokkal. Mert a garázsban a szekrények előtt is tele van minden. Alaposan fel kéne forgatni az egészet. Ráadásül a garázs elé sem pakolhatok most, mert lóg az eső lába!
Már harmadszor kezdek neki, de már az első mondatnál megakadok...
Embertelen világban élünk.
Sürgősen rendet kéne rakni az emberek agyában.
Ilye kegyetlen, értelmetlen gyilkosságot.
Tényleg nincsenek szavak
Marian Cozma
nyugodj békében
Tegnap lelátogattunk a birtokra, a veteményeskert területét kijelölni.
Nagy megkönnyebbüléseme a 2 kis füge facsemete nem fagyott el.
Szerencse, hogy nem pakoltam tele a kocsit levinnivalókkal, mert a Báder fogadótól a gondnok kocsijával mentünk. A földút most sáros, kátyús.
De a kert már várja a tavaszt.
Este meg elkezdtem a Firefoxot is használni.
És láss csodát, az Explorer azonnal megijedt a rókától, és ma már tökéletesen működik!
Aztán zöldséges májat sütöttem Doninak. Pirított grízt főztem hozzá.
Egész idő alatt ott szteppelt a tűzhely körül, izgatottan szkmatolva az illatokat.
Úgy látszik, gondolatolvasó kutyám van, mert ha magamnak főzök, az hidegen hagyja.
Észre sem vettem volna, ha Zsifu nem figyelmeztet, hogy hétfő óta nem írtam.
A kedd elment apró-cseprő tennivalókkal
No a szerda-az meg rohangászós volt.
Kint voltam a piacon. Már semmi zöldség-gyümöcs nem volt itthon, és én mostanában nagyon kívánom a gyümölcsöt. Hétfőn -kedden már befőttre fanyalodtam, pedig a magozott meggyek a nyári szörpgyártás maradékaként édességgyártásra lettek eltéve. Meglehetősen édes volt.
Vettem 3 liter savanyúkáposzta levet is.- idén először.
És nagyon guszta hurkát kolbászt oldalast kaptam.
Egész este azokat sütöttem. Nagyon finom lett. Talán még túl száraz is, de jól volt ízesítve.
Mivel csütörtökre a barátnőmet vártam, aki szülinapos, ezt szántam ebédre.
Közben meg összekészítettem neki 1 dobozba finomságokat, meg kapott 1 Abtonikot is, mert panaszkodik, hogy nagy a hasa.
Most látom, hogy ott a háttérben a deo is látszik, amit Zsolti szülinapjára küldtem vele.
Sajnos egész csütörtökön elég rosszul voltam. Valószínűleg a front, de azért jó volt.
Az APEH-tól pedig jött "visszterhes vagyonátruházási illeték" Baboshegy árának ippeg 10 %-a.
Ilyen nagy összegre igazán nem számítottam. Rablóállamban élek. Lehet, hogy ezt vettem annyira a szívemre?
Este már annyira rosszul voltam, hogy Zolit kértem meg hogy menjen el a receptjeimért.
Doki kérte, hogy szkenneljem be, és küldjem át a kórházi zárómat, különben nem tudja kiírni az egyik gyógyszeremet. De akkor már annyira rosszul voltam, hogy 2009 novemberi zárót kerestem. Persze, hogy nem találtam.
A többi gyógyszeremet már reggel 9-re ki is hozta a gyógyszer-futár. Nagyon jó ez az ingyenes szolgáltatás .
Doni zöldséges, grízes mája mostanig kitartott. Nehéz lesz holnaptól megint átállíani konzervre,mert a" mama főztje" sokkal finomabb, de most semmi kedvem főzni neki.
Most mosogatni kéne, mert a nagy tepsik ugye nem férnek a mosogatógépbe. Meg még van pár edény, amit nem szívesen teszek bele.
No, meg mosni, vasalni is kell. Hét végén úgyis egyedül leszek, mert Zoliék megint elutaztak 3 napra.
Jaj, azt hiszem, túl sok káposztalevet ittam éhgyomorra.
Majdnem el is felejtettem: Az oldalast szerdán este 11-kor húzom ki a sütőből olyan ügyesen, zsír fele kiöllik. Még szerencse, hogy nem rám, csak a sütőajtóra, onnan meg a konyhakőre . Azonnal megdermed, Doni persze boldogan lefegyeli a kőről. "konytakarítás" kutyamódra. Késöbb az ajtóból még mindíg csöpögő zsírral küzd meg . Másnap a domestosos felfosís utáni munkát meózza: kritika: ő folytatja a felmosást, én pedig aggódom, hogy nem mérgezte-e meg magát.
Semmihez sincs kedvem!
Legyen már vége a télnek!
Még a kutyának sincsen kedve játszani velem, csak hencsereg az ágyon!
persze ócska rongyokkal van letakarva, mert hiába fésülöm naponta 3-4-szer is, vedlik rendületlenül.
Kilátástalan a harc a szőrcicák ellen.
Megnyíratni ilyen hidegben még nem lehet.
Ruhát meg nem veszek neki.
Más sem hiányozna nekem, mint hogy naponta tízszer öltöztessem.
És ma 1 éve kaptam vissza a fiamat!
Beszélgettem skype-on Jutkával.
Valahogy szóba került a teázás is.
Szerencsére!
Merthogy azonnal kirohantam a konyhába készíteni egy Csocsoszán-t.
Megrázóra - megnyugtaró zöld tea apró kortyokban japán csészéből :
A csészalj:
Ez alkalommal csak 3 db, postára viendő:
UPC TV-internet - telefon: 6925.-
Gáz (251 m3): 24759.- (még jó, hogy van rajta szociális ártámogatás)
De a villanyszámlán már nem tudok kiigazodni. Az 15113.-
-miért ennyi, és egyáltalán hány kwh? Nincs feltüntetve a számlán. Igaz, most tértem át átalányról havi számlázásra. (lehet, hogy 100Ft körülire emelték/kwh? -ez csak vicc, vagy rémálom)
Januárban ugyanis mindössze 152 kwh-t fogyasztottam, és ez "elvileg" a januári kellene, hogy legyen. Merthogy januárig a havi átalányt fizettem. De hogy az utsó leolvasástól - október elején volt, novemberben jött az elszámoló számla- ennyivel többet fogyasztottam volna január 7-ig? ( Alig 3 hónap) Elképzelhetetlen számomra.
Nos, ez így összesen: 46795.-. Az "emelt" nyugdíjam: 59540.-
Marad:12.745.-
És még hol van a szemét, a víz-csatorna számlája, gépkocsköltség., gyógyszerszámla..? Meg néha néha azért mobilt is használok... No meg eszem-iszom.. kutya...
Remélhetőleg Baboshegy nullszaldós lesz...- persze ez nagyban függ az időjárástól is...
Csoda-e, hogy nem járok fodrászhoz, kozmetikushoz, stb...
Ha nem lenne tartalékom, akár föl is akaszthatnám magamat!
21:45
Zoli este 8-tól idáig osztott-szorzott, de ő sem tudta kideríteni, miért is anyi az a számla, amennyi
Tegnap este még úgy gondoltam, hogy ma vidámabb bejegyzért fogok írni, merthogy végre a leesett hó nem olvadt azonnal, hanem meg is maradt. És végre Doni befejezte a 3 napos koplaló sztájkot is, és megette a hétfő reggel odakészített kajáját.
Nyomok a szűz hóban:
Hópihék a kutyabundán:
Doni 2 régi zöld tányérja egyébként nem koszos. Ennél jobban nem lehet lesikálni :(((
Ki kéne már dobni őket. A nagy 26 éves. Még Johny-az óriás schnauzer kölyökkori tálja volt. És ő egyidős volna a fiammal. A másik Tücsi tacsi16 éves tálja.
És reggel gyönyörű havas tájra ébredtünk:
A jázminbokor téli hó- virágzuhatagban pompázik.
De aztán jött a feketeleves...
Mert este véletlenül nyitvafelejtődött ez a kerítés:
Persze a piros kendő kint volt, de azt csak akkor látom, ha kilépek az ajtón...
Doni kilépett velem együtt. Nos, vagy a piros rongy állította meg, vagy veszélyt szimatolt, de megtorpant. Nekem két lépés, hogy be tudjam csukni, de addigra már Szindy fent termett a lépcső tetején.
Doni 1 hangot sem hallatott. Verával lélegzetvisszafojtva figyeltük, ahogy másodpercekig Donka fejét szimatolja. Reménykedtünk, hogy megússzuk.
Aztán a nagy kutya elkapta a nyakát, és rázta-rázta. Szegénykém közben pisilt, kakilt... Nem tudom, hogy meddig tartott, 20-30 másodperc, vagy talán 1 perc is, mire ki tudtuk rángatni a szájából...
Most jó hogy ilyen nagy a szőre. Sebeket legalább nem szerzett, de átfutott rajtam, hogy kitöri a nyakát, eltöri a gerincét.
Ezúttal megúszta!
A harctér:
Doni bemenekült az ágy alá, más baja nem történt. Igaz, nem mer kimenni a kertbe azóta sem.
A teraszra jár ki pisilni-kakilni. Én sem tudok lemenni a lépcsőn vele, hogy bátorságot öntsek bele.
Viszont az én amúgy is rossz szívemnek nem tett jót ez a sztori.
Szörnyen rosszul lettem.
Aztán csöngetett a postás, immár ebben a hónapban legalább a 10. tértivevényes levéllel. (és még csak 18.-a van) Ami megintcsak kiborított.
Persze a tegnapi tértiset nem hozta újra, azért mehetnék, illetve mehetek be.
Az Önkormányzat újfent immár sokadszor kérne tőlem " Egésszégi állapotára vonatkozó orvosi igazolást".
Vajon miért? A legutóbbi óta csak rosszabbodott az állapotom. Tudják, benne van a gépben.
Késő délutánig telefonálgattam, ugyanis az ügyéntéző influenzával betegállományban van.
Aztán végre elértem az illetékes helyettesét. Kiderült, nem tudnak ma utánanézni, mert lefagyott a rendszer.
Persze az idegeim már pattanásig feszültek.
És azzal a jellegzetes szaggal izzadok meg újra-meg újra, ami olyan jellemző rám, amikor a szívemmel vagyok rosszul.
Most hívhatom őket holnap reggel újra.
Azt viszont Zolinak végül sikerült kiderítenie, hogy augusztusban nem kaptam számlát, azt vették észre most, az átállásnál. Legalább ez tisztázódott.
Ma vajon sült harcsacápát készítettem citromos algamártással:
Irtó finom volt.
Van, aki nem bírja a hal, meg az alga szagát...
Én bizony nem tartozom ezek közé!
Sajnos leejtettem a fényképezőgépemet. Eltört az elemtartó, igy azt hiszem, most jóideig nem lesz fényképezés.
Hiába söpörte le Anna délben a lépcsőmet, nem tudok lemenni rajta. Merthogy parázik a lábam. Hja, rosszak most az idegeim, de miért jelentkezik ez a lábamban?
Pedig úúúgy mennék moziba Hungária, meg Papírkutyák film nézni... de azok az átkozott lépcsők... Tul. képp. nem is a lépcsők, a mélység, ahogy lenézek?
A pánikbetegség rohadt egy dolog...
Olykor eltűnik, de aztán váratlanul lecsap, és marad egy darabig.
Megnéztük. Számomra felejthető volt. Jobbat vártam!
Zolinak tetszett. Igaz, ő nem élte végig a hatvanas éveket.
Ezt a majomparádét tőle kaptam:
Megragasztotta a fényképezőgépemet, bár az elemtartót kattintás alatt fölfelé kell nyomni. Úgy látszik az olympusok mind ebben a hibában szenvednek, mert az övének s ugyanez a hibája.
Bikfictől kaptam 2 osztálytárskeresőt is, de sajna egyiken sem akadt osztálytárs. Csak 1 ismerős nevet találtam. Ő szomszédom volt, és kettővel fölöttem járt. 1-4 osztályt végeztem a József Attila lakótelepen.
Borókától kaptam visszajezést, hogy szívesem látnak a blogtalálkozón. Megkérdezte, nem gond-e hogy nem ismerek senkit?
Én úgy érzem, Stalit, Perennét látatlanul is ismerem, mert rendszeresen olvasom őket. Remélem valamelyikük eljön. Borókához csak most kerültem, Perennén keresztül. Alig néhány bejegyzését olvastam. Ezek alapján szimpatikus.
Bár a blogvilág elég különleges állatfajta.
Ki mit árul el magáról?
Igazat ír?
Vagy csak a vágyait?
Van, aki sajnáltatja magát...
Van, aki fényez...
Sajátságos világ...
De akiket eddig személyesen is megismertem, azokat nagyon szeretem.
Érdekes tapasztalat, hogy egyikük sem saját néven fut.
Ez nem zavar, mert többnyire aktív dolgozók. Nem szeretnék, ha kollégák csámcsognának az életükön.
Talán én sem teszem helyesen, hogy a saját nevemet felvállalva blogolok...
Dilemma...
Ráadásul a névjegykártyámon is szerepel a blogom elérhetősége. Talán nem kellene...
Csak hát én pont a rendszerváltás elején rokkantam le. Amikor megszűnt a vállalatom, és mindenkinek a legkisebb problémája volt a régi barátság ápolása. Változtak a Matáv számok is. Mobil még nem volt, csak Walky talky.
Mindenki munka után futkosott... És midenkinek családja.
Én pedig 1997-ben ráadásul gyerekestül elköltöztem otthonról.
Igaz néhány év múlva megpróbáltam helyreállítani a házasságomat, és hazaköltöztem.
1,5 évig bírtam, Ő dolgozott, én főztem, de nem volt hajlandó enni belőle. Megtiltotta, hogy az ő ruháit is az enyémmel mossam -vasaljam együtt. Iszonyú volt, Megalázó. Mintha pestises lettem volna... Pszihikai terror...
Tücsike, a tacskó kutyám agyvérzést kapott. De ő összerugdosta, amikor a konyhában véreset pisilt a szerencsétlen.
Csodálkoznom kellett volna?
Hiszen amikor, '95-ben én bénultam le agyvérzés következtében, hajnalban, nekem is csak azt mondta, hogy álljak már talpra. Csak késó délután hívott hozzám orvost.
Akkor csak az éltetett, hogy a 12 éves fiamnak szüksége van rám. Hogy most nem halhatok meg.
Ez addott erőt, hogy talpra álljak. Hogy őt föll kell még nevelni, szeretetben... diplomát kell adom a kezébe.
azóta sikeres, ügyvédi iroda pénzügyi tanácsadója, és én hihetetlenül büszke vagyok rá!
Tulajdonképpen én nagyon szeretem a havat. Régebben nagyokat kirándultunk ilyenkor.
De most, hogy Újmocin kéne mennem mindenhová...
Gyalog nem merek elindulni, mert járdáról le. járdára föl csak bottal tudok lépni. A bot vége meg ugye, nagyon csúszik. Amíg nem volt Moci, hátizsákkal jártam bevásárolni. - gyalog, mivel tömegközlekedési eszközre nem tudok föllépni. Alacsonypaplósra csak-csak, de mivel bérletem nincs, a jegy meg irtó drága...
Ki kéne Újmocit ásni a hó alól:
Menni kéne, mert a kenyerem , kefírem elfogyott.
Ráadásul tegnapelőtt este kitört 1 első csapos fogam. Szörnyen nézek ki. Így nem lehet emberek közé menni. A fogpótlás meg nem néhány napos procedúra. Így aztán fájó szívvel, de le kell mondanom a találkozóról.
De a motorozáshoz ilyen hidegben , havazásban alaposan föl kell öltözni. A vízhatlan nadrág meg a hidegben merevre keményedik.
Már karácsony óta készülök a fogászatra, de az időjárás nem engedett.
Szerencsére Baboshegyen sikerült felszántani a veteményeskertet. Így aztán ott direkt jó ez a hószakadás. Mert az eső hirtelen átfut rajta, csak a hó tudja igazán feltölteni vízzel a talajt.
Annyira szeretném látni hóban is!
De hát 50 km oda, u.a vissza... Megfontolandó- meggondolandó!
Gyönyörű lehet a havas szőlő, az előkert behavazott fenyői, meg úgy egyáltalán minden!
Szerda este egyetlen falat kenyér, nemsok annyi sem volt itthon.
Egyek hát fokhagymás sültkrumplit!
A só, és a fokhagyma sem tudta elnyomni a burgonya édes ízét.
Tegnap vettem kelkáposztát főzeléknek, és 4 fej fehéret káposztás cvekkedlihez. Mert Klarissznál úúgy, de úúúgy megkívántam.
No, persze nem óhajtok 5 kiló káposztából cvekkedlit enni. 25deka tésztához való adagonként fagyasztom le.
A kelkáposzta főzeléket tegnap már meg is főztem. -Természetesen édes lett.
Ma 3 káposztát reszeltem le. A legkeményebb művelet a fejek negyedelése a reszeléshez. Izzasztó művelet. A 4.-re már nem volt erőm.
Ő is édes, a só, bors, kömény ellenére!
Úgy látszik, a fagy meg szeretné édesíteni az életemet.
Zolit kérdeztem: Hagyjak-e neki elől 1/4 kiló tésztára való adagot?
Tömör volt a válasz: igen
Már lepirítva.
Van, aki porcukorral szereti.
No, ezt most nem kell megédesíteni...
Megyek is, nekiállok a 4. fejnek. Mert mégegyszer nem akarok szemetelni vele.
Nekem ez a tésztafajta jön be hozzá.
Ma végre rászántam magam, és elmentem végre fogdokihoz az SZTK-ba.
Első kérdés : Volt már nálunk?
-Igen, utojára 3 éve.
-Utánanéztek, szerencsére az a régi orvos már nem dolgozik ott.
Így most egy nagyon kedves doktornőhöz kerültem.
A 3 év előtti röntgen minden nélkül közölte, hogy alsó-felső protézis.
Megijedtem, nem mentem vissza.
Sztk alapon, közgyógyigazolvánnyal nem válogathat az ember. És ha már protézis kell, akkor minek menjek maszekhoz. Mert az első, közgyógyra ingyen van. Az egyik barátnőm meg azt mondta akkoriban, hogy el kell telnie a húzások után min. 6 hónapnak, amíg fölveszi a végleges alakját. Akkor kéne elmenni maszek alapon újat készíttetni. Mert 1 vagyon, és az első úgyis használhatatlanná válik.
Doktornő szerint lehet, hogy azért mondta az illető, mert szinte minden fogamon vagy korona van, vagy pedig csaposfog. És ezek mind kemény pénzbe kerülnek, közgyógyra nem megy.
Amikor még dolgoztam, és maszekhoz jártam, akkor is rendesen megkérték az árát. Utána meg persze maradt az SZTK.
Azért a választás lehetőségét felajánlhatta volna.
Nos, ez a doki úgy saccolta, ha a legolcsóbb anyagot választom, per sacc. 2-300 ezer,a jobb minőség 4-500 . Egy jó fogtechnikuson nagyon sok múlik, csak sajnos, aki 25 éve készítette a most kettétört csaposfogamat, 20 éve meghalt. 3 koronája van még a számban, azok több, mint 30 évesek. Ő szájban is dolgozott. Csak a feltétlenül orvosra tartozó munka volt fogorvosnál, de a mintát már mindig ő vette le, ragasztotta föl.
Ezt a mintát még ő készítette 1976-ban:
A pestújhelyi szomszédom szintén fogtechnikus, ő is dolgozik szájban, de a férjem protézisét alaposan elb...ta.
A mellettem lévő szomszéd is fogorvos, belvárosi rendelővel, érzéstelenítésre meg hipnózist alkalmaz. Felajánlotta, ha kész a felvétel, megnézi ő is, és mond 1 baráti árat, csak az effektív költségeit... Meglátom majd.
Holnap megyek fogsor- panorámát csináltatni. Tudok Újmocival is, mert oda-vissza csak 6 km, a Volga szálló.Csakhát arrafelé járdahiány van, így az egészet úttesten teszem meg. Még jó, hogy többnyire úgy szoktam közlekedni, de a Dózsán elég nagy a forgalom. Hermina, Erzsébet kir-né úttest, de a Nagy Lajoson már inkább a járdát szoktam választani. Igaz, Bicske, és Baboshegy között is országúton közlekedem, és Siófokon az Ezüst és Aranypart között is kint voltam a forgalomban... - Így aztán szerencsére már nagy gyakorlatom van.
Hétfőn kell visszamennem húzásra. Vasárnap már nem vehetek be véralvadásgátlót, és hétfőn sem.
Évente 4-5-ször utazik Zoli Párizsba, és még nem jutott el a Louvre-ba.
Kora délutánig bent volt az irodában, este utazott el, lassan odaér. Kedd este érkezik haza.
11-re voltam előjegyezve a Neurológiára, egy gyógyszer miatt. Utána még le kellett volna vinnem a szakorvosi javaslatot a háziorvoshoz. 3/4 12-kor be is jutottam. háromnegyed 1 előtt kicsivel ki is keveredtem onnan 1,5 oldalas ambulánslappal.Tényleg alapos, mindenre kiterjedő vizsgálat volt, és aláírtam 1 papírt, miszerint 3685Ft-ba kerültem a TB.-nek. Nagyon olcsón mérik a szakorvosi munkát. Angéla kivételesen már nem volt bent. Sebaj, mad elküldöm neki besztennelve.
Jó dolog ám az internet!
Aztán siettem volna haza, mert még mindenképp beszélnem kellett Zolival, mielőtt elutazik.
De beviharzottam a CBA-ba, mert kellett kenyér, és vaj. A megszokott teavajat nem találtam, így lekaptam a polcról, amire vaj van írva.
Itthon aztán, vacsora előtt megnéztem a szavatosságát: 2009-02-17-én lejárt. Ha már úgyis rajtam volt a szemüveg, alaposabban is megnéztem: csökkentett zsírtartalom.
összetétel: vaj, víz, tartósítószer, káliumszorbát.
20dkg Ár: 379Ft
és holland.
No, legközelebb a teavaj összetételét is megnézem majd...
Lehet, hogy tehenet is tartanom kéne?
Más: Tegnap megkaptam Balatonfüredről az építményadót.
Úgy látszik, a Földhivatal csak az APEH-nak jelenti az átírást, a Polgármesteri Hivtal adócsoportjának már nekünk kellene, de ezt velünk elfelejtették közölni. Pedig logikus lenne, hogy minden adóhatóságnak ők jelentsék.
Ha nem kapom meg a füredi csekket, talán föl sem tűnik nekem a számlák tengerében, talán évekig sem.
Persze azonnal írtam e-mailt Vevőmnek, hogy nézzen utána. Ő meg reggelre visszaírt, hogy ezt derítette ki. Most írnom kéne a bicskei P. H.-ba, csakhát minden "dokument" Baboshegyen.
Egyébként Vevőmnek éppúgy meggyűlt a baja EON-nal, mint nekem. Ő is reklamált, neki is sztornózták, aztán kiküldték megint. Ráadásul nála a lakás, és a nyaraló is EON-os, és fennakadtak azon, miért ugyanaz a levelezési cím mindkettőre. Nehéz volt ám fölfogni, hogy az egyik nyaraló:évi egyszeri fizetéssel, a másik meg lakás:havonta, és mindkettő a lakáscímre.
No, szóval ezt az infót akartam megosztani a fiammal.
Aztán telefonáltam az Eladómnak is, ha megkapta, küldje a hivatkozási , és a telefonszámot. Megkapta, előkeresi majd, megírja...
És könyvtárba kéne menni, és postára, de állítólag holnap már eső lesz, és nagy szél...
No, itt tartok most...
Mivel tegnap egész nap zuhogott az eső, és persze elfogyott a kajám is, újból elővettem a fantáziámat, és ezt az ételt kreáltam:
Alkotórészei: fafülgomba, sampignyon gomba, lecsó, worchester, mogyoró - és szójaszósz, bors, csili
Afféle fából vaskarika. Egy kínai, de egy magyar szakács is menten a szívéhez kapna! Vagy mégsem?
Előtte köménymagos levest ettem pirított rozskenyér kockával. A leves ma délben mind elfogyott, a gombából maradt még holnapra is 1 adag.
Mivel mára is esős, szeles időjárás volt prognosztizálva, garázs rámolást terveztem be. 11 körül le is mentem. Válogattam, szortíroztam, alaposan összekoszoltam magam.
Dél körül gyönyörűen kisütött a nap.
De mire kivakartam volna magam a mocsokból, felöltöztem volna, már késő lett volna valahová is elindulni.
De végre ki lehetett nyitni a teraszajtót- nem csak percekre, de órákra.
Kikelet Tündérke, most már maradj velünk!
Tegnap felhoztam a Balatonfüredről felhozott ágyneműket, konyharuhákat, stb. Válogattam, szortíroztam, és végül betettem 1 adagot a mosógépbe, mivel eyhén dohos, penészszagúak voltak.
Itt az ideje készülni Baboshegyre - ágyneművel is...:)))
Mondtam már, hogy a fürdőszobám felújításra vár? :(((
No. szóval ott van a lefolyó...
Zoli ideiglenesen visszatette rá azt a fém izét, merthogy a betonozás, vagy micsoda, elengedett.. Az pont a mosógép lába mellett van pár centire... Öreg, 25 éves Hajdú energomat. Centrifugálásnál rá szoktam nehezedni, hogy ne ugráljon. De ezúttal kiverte a helyéből a rácsot, és beesett a lyukba.
Jajj! Amíg Zoli nem érkezik haza Párizsból, addig nem fogok tudni többet mosni. Mert én, akárhogy is erőlködöm, nem tudom kiemelni. :(((
Délelőtt elmentem a postára csekkbefizetni- jópár összegyűlt a múlt héten.
De a zuglói központi posta már több, mint 1 éve zárva van szombatonként- ez teljesen kiment a fejemből. Munkaerőhiány ebben a nagy munkanélküliségben?... Pedig ide kell menni minden ajánlott küldeményért. Nem értem... :(((
Aztán a Bosi elején kampányolt a "Jobbik" M. Krrisztina Eu parlamentbe juttatásáért.
És holnap a Hősök téren "Gárdaavatás", vagy új gárdisták avatása? Remélem, nem lesz semmi balhé!
Pedig úgy terveztem, hogy holnap Mezőgazdasági Múzeum:Lopótök kiállítás. De azt hiszem, nem reszkírozok...
Ja, és elfelejtettem kefírt, joghurtot, tejet venni.
A káposztálé, mire odaértem kedvenc káposztásomhoz,- elfogyott...
Mert az " MDF" - (most önkormányzatinak nevezik) piacon csavarogtam délig.
Vettem 3 cs. (18 db) mini piros retket parasztnénitől 100Ft-ért.
Akartam venni tőle csicsókát is, ültetni a birtokra. De azt mondta, ráérek áprilisban. Hosszan elbeszélgettünk, és adott néhány nagyon jó tanácsot.
22:00
Megfőtt a leves, és én nem tudtam ellenállni csábító illatának... 1 bögrnyit meigttam belőle. Csak levet, de most azért csak lelkiismeret furdalásom van.
Miért nincs elég akaraterőm?
7.-ére ezt az egyetlen kereső kifejezést találtam.
Hogy miért is írom ezt a posztot?
többeknél láttam erre a játékra a felhívást: Találj ki összefüggő történetet a napi kereső kifejezésekből:
Nos, most nem lüktet, bár már második napja dolgozom főzök, vasalok, rámolok itthon az MBTt pipellőmben. És lassan az izomláz is múlik...
Sőőt, egyszer sem buktam orra benne!
A 6.-i keresők azért érdekesebbek: kutya; husz; nemzeti; bioprton; mbt cipő; frei dosszié: Argentína; fahamu sonka; torta; lovak; rózsa; paprika; szobor; sajt; facsemete; Busó maszk; szív; kókusztekercs; huszárok
Szóval ezekből kéne nekem valami történetet összeeszkábálnom.
Lövésem sincs egyelőre, de majd gondolkodom...
Egyébként nagyon érdekes, hogy márc. 1-5-ig a "súlyadó lemondása" minden nap szerepel, és az MBT is. Ez utóbbi, lehet hogy a TV 2-nek köszönhető?
Még tegnap este megfőztem a levest, rengeteg zöldséggel.
Az a barna valami a jénai jobb oldalán szerecsendióvirág. Nem ehető, de nahyon jó ízt ad a húslevesnek.
És óh jaj, tálaláskor az egyik gomba oly szerencsétlenül került a tányérba, hogy összeföcskölte az asztalkendőt.
Így aztán, szerintem a vajon párolt kelbimbó ugrott. A leveszöldség, lesz a köret - holnap, a rántott nyelvhez. Meg persze majonéz. Lehet, hogy a zöldségeket, ésa gombát , krumplit megcsinálom majonézes salátának .
Mert persze a lecsós gombából mára is maradt. Így a rántott nyev holnapra , és még 3 napra marad.
Zoli előreláthatólag kedd este érkezik haza. Szerda estére megpróbálom őt is átcsábíta. Ugyanis az egyik nagy kedvence a rántott nyelv.
No, meg míg nem húzza ki a lefolyóból a mosógépet, addig sajna mosás sincs, pedig már gyűlik...
Valamelyik nap az aluljáróban. nosztalgiából megvettem 1 hajkéktalantól 1 csengős vonatot. 500ft-ést adta, 4 tartós ceruzaelem is van benne. Zoli gyerekkori vonatával együtt lefényképeztem:
A piros, pléh volt a fiamé. a másik már műanyag, de gyönyörű, igényes kivitelű.
Voltam ma a fogorvosnál.
Jó hírekkel szogált.
Megpróbálja a hátsó fogamat is megmenteni.
Gyökérkezelte, ideiglenesen betömte.
Egyelőre nem fáj...
Egyedül a 36 évesen a szájpadlásomon kinőtt fogat kell szerinte kihúzni. Nem is bánom, mert úgyis zavart.
Május elejéig csak a felső fogsort tudja megcsinálni. Ha meg leszek elégedve, október végétől jön az alsó. Ott sem kell egyetlen fogat sem kihúzni.
A jobb alsó hatos fogamnál van 1 daganat- 18 éves koromban fedezték fel. Az most mintha kissé nagyobb lenne. Sajnos a régi felvételeket, kb. 20 éve elvették tőlem az SZTK-ban. 88-ban meghalt a fogász -fogtechnikusom. Rákövetkező évben mentem SZTK alapon. Hülye voltam. Mind a 15 felvételt 1 tasakban őríztem, és naiv módon az összeset bevittem, mondván, hogy évente egyszer felvételt kell róla csinálni, és mivel a fogászom meghalt, hasonlítsa ő össze. El is vette mindet - mert állítólag az archívumban a helyük, nem nálam. A Mária utcai fogklinikán mondták '74-ben , hogy évente röntgenezni, és azt is, ha egyszer el kell távolítani, csak náluk tehetem, mert nem egyszerű húzást igényel, hanem operációt, szövettannal együtt. Nos, azóta nem volt vele problémám. Fájni nem fáj, gondoltam, ha 15 éven keresztül nem nőtt, akkor már nem is fog...
Utána nem sokkal jött a munkanélküliség, '94-ben az agyvérzés, a lebénulás, '95-ben leszázalékolás, anyám halála '97-ben, a különköltözés szintén még abban az évben ...
A CBA-ban is voltam. Szó nélkül visszafizették a vaj árát, bocsánatot is kértek a kellemetlenségért...
A természetgyógyászom az elmúlt években rengeteget segített rajtam.
Eleinte szkeptikus voltam, de az eredmények meggyőztek...
De...
Azt hiszem, kicsi a képzelőerőm, és ez elengedhetelen a reikihez,
és a szellemgyógyászathoz.
Nem tudok magam eléképzelni egy falevelet, és az érhálózatom felgombolyítását meg már végképp nem...
És most kérte, hogy tegyek fel 1 ilyen cikket.
Képtelen vagyok rá, mert nem hiszek benne... A kép is homályos lett... Talán nem véletlenül...
Pedig már annyiszor próbáltuk, de nem megy nekem. Hiába minden, ha a HIT hiányzik hozzá!
Sajtbundában sütöttem:
A krumpli valószínűtlenül sárga. Alapból ilyen. Ne, tettem bele se kurkumát, se sáfrányt. Hajában főtt.
Kár, hogy nem néztem meg a piacon, hogy milyen fajtát vettem.
A maradék sajtbundát mokkáskanállal szaggattam az olajba.
Az egyik barátnőm anyukája néhány éve már betegeskedett. Először csak a lánya költözött ide, azután, mivel a néni már állandó felügyeletet igényelt, és hát Klárinak dolgoznia kell, ideköltözött az unoka is.
A néninek volt 2 öreg kutyája. Az unoka természetesen hozta magával a saját 2 ebüket. Az ő lakásukat lezárták.
Decemberben meghalt a néni, és most jött 1 ügyvédi felszólítás, hogy azonnali hatállyal távolítsanak el 2 db ebet, mert az ebrendelet... és zavarja a lakókat...
Még csak a hagyatéki tárgyalás sem volt meg.
Klári legalább 15 kilót fogyott.
Rendezi, rámolja a mama hagyatékát.
Nóri érettségire, felvételire készül.
És ezt a vén cseresznyefát a hóvirágok mentik meg a kivágástól:
Szerintetek át lehet ültetni a hóvirágot?
Mert néhány éven belül ki kell majd vágni, annyira rossz állapotban van. Viszont muszáj lesz 1 árnyékadó fát ültetni a helyére.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
És többek között ezeket az inyencségeket kaptam a fiamtól:
És még ez is történt a napokban:
Borsónyi jegek estek!
És közben kisütött a nap.
Éz az autó is jócskán kapott belőle!
Talán büntiből, mert garázskapu elé parkolt?
Szabadítsuk ki Táncsics Mihályt!
Szabadítsuk ki Budaházi Györgyöt? A kettő azért nem teljesen ugyanaz. Mert őt, akármilyen káoszt, és károkat is okoz, úgyis néhány órán belül kiengedik... Legfeljebb néhány 10ezres pénzbüntetésre ítélik, amit aztán úgysem fizet be.
Fel vagyok háborodva, hogy néhány ezer, újabban már csak néhány száz ember (és igenishogy csőcselék) minden ünnepet balhévá változtat, és iszonyú károkat okoz ennek a nyomorult országnak? Menjenek boldogabb országba. Igaz, ott durvábban lépnének föl velük szemben a rendőrök.
Ezek semmit nem tudnak a történelemről...
Vagy legalábbis semmit nem értenek belőle.
Totálisan nyűgös vagyok!
És a kutya (furcsamód) együttérzésből velem nyűglődik!
Ha az ember egyszer öncélúlag kezd szenvedni... -pusztán a szenvedés kedvéért?
No tegnapelőtt főztem 4 liter húslevest pulykaszárnyból. A husit még aznap megettem, mert tegnaptól ugye, rágásképtelenné léptem elő. Az összes felső korona leszedve, a 36 éves koromban a szájpadlásomban kinőtt fog eltávolítva...
Már amikor megcsodáltam, is sírni támadt kedven. Tisztára ép, szép fogacska.
Hazahoztam a "fogaim gyűjteménybe". Bár a doktornő nem szívesen adta oda, mert veszélyes hulladéknak van minősítve. Aztán mégis megesett rajtam a szíve, mert mondtam neki, hogy azon az 1-2 tejfogon kívül, amit lenyeltem, mindet megőríztem - lehet hogy elmebetegnek nézett, és ezért kaptam meg mégis a levágott híddal együtt?
Aztán itthon a kihúzott fog mögött nőtt vadhús irritált. Eleinte csak a nyelvemmel, aztán a körmömmel próbáltam a lukban eltüntetni. A végén már megpróbáltam lecsípni... Persze, hogy nem sikerült, de az eredmény az megjött: az egész koponyám fájdalmasan lüktetni kezdett. A lámpa csak ideiglenes megoldást hozott. Kénytelen voltam bevenni 1 Algopyrint. Persze éhgyomorra mentem a fogorvoshoz, így aztán itthon csészéből iszogattam a húslevest. Az 5. bögre után meg a gyomrom is pokolian elkezdett fájni. Egy kupica ginnel próbáltam vón kezelni, de az csak "rátett 1 lapáttal" Már évek óta nem tartok itthon Unicumot. Bár Zoli könyvszekrényének a tetején van még 1 kibontatlan üveg, de az direkt azért van olyan magasra téve, hogy ne hozzon kísértésbe.
Este felbontottam 1 doboz tőkehalmáj konzervet, mert azt ugye, puha kenyérbélen el lehet nyammogni.
Érdekes, hogy azok a halkonzervek, amiket nem konzervnyitóval kell kibontani, rendszerint mindent osszeolajoznak: Konyhabútor, konyhakő, ruha, cipő, alattad sertepertélő pincsikutya... semmi nem menekül.
De ezúttal, persze csöppet sem bántam, hogy lehetett telitorokból káromkodni!
És bosszankodás közben azért lehetett röhögni a kutya igyekezetén, ahogy a hátáról, és a feje búbjáról megpóbálta magáévá tenni a finomságot, és közben hanyattesett a nagy igyekezettől, aztán hengergődzött, és követ nyalt...
Ilyenkor annyira sajnálom, hogy nincs videóm!
No, az azért már kevésbé élvezetes, amikor a takarót használja törölközőnek...
De legalább kiengedhettem magamból a felgyűlt feszültséget!
Aztán éjszaka begörcsölt mindkét lábam. Órákra. Lehetetlen volt kimasszírozni. Izomlazító persze nuku. Calcium, magnézium pezsgőtabletta dögivel van itthon, de nem mertem, mert attól meg mindig gyomorégést kapok.
Alig vártam, hogy megvirradjon.
TV bekapcs- 2 másodprc után kikapcsolja önmagát. Ezt játszottuk legalább hússzor, amíg beláttam végre, hogy menthetetlenül garanciális szervízelésre, hacsak nem cserére szorul.
Jaajjj!
Annyira ragaszkodom a megszokott tárgyaimhoz...
És őt nagyon megszerettem...
És holnap megint fogorvos... A maradék 2 első fog csiszolása, mintavétel...
Úgyhogy megint csak éhgyomorra kell mennem.
Idáig feltűnően jól bírtam a szájban matatást, de a gipszes mintavétel az persze más téma.
ahogy én azt elképzeltem.
tegnap 9-től csaknem 12-ig várakoztam, hogy végre bekerüljek.
Ráadásul éhgyomorra...
Ugyan senki nem mondta, de én úgy képzeltem, hogy a maradék 2 első fog lecsiszolása, és gipsznyomat készítés következik...
Hogy én mekkorát tévedtem!...
Az első gyökérkezelése történt csak meg, aztán a fizetnivaló kiszámolása: Mit mondjak, padlót fogtam.
Sem a közgyógy, sem a mozgássérültség, sem a rokkantosítás nem számít!
Kemény 221.000Ft-ot kell leperkálnom, csak a felső fogsorért.
Napok óta nem néztem TV-t, nem hallgattam rádiót!
Ma felhívtam 96 éves anyai barátnőmet!
Tényleg sokkoltak a hírei!
Jól van, vele semmi gond!
Csak a kormány -az nincs a helyén!
Megfogadtam, kb. 3 éve, hogy ez a blog politikamentes lesz!
Néha-néha nem bírtam mégállni, és beiktattam néhány mondatot...
De most...
Az első kétségbeesés, és az első dühöm csillapultávál talán megírom, leírom majd az érzéseimet...
De egyelőre csak az árfolyam drasztikus majdani emelkedése, és számtalan barátom anyagi ellehetetlenülése aggaszt.
Jut eszembe:
Marci ma kapta meg az első (pótkerekű) kétkererekű bicaját. A pedálozás ugyan még nem megy neki túl jól, de ha anyuci tolja hátul, jól el tudja kormányozni!
És lassan, mire elfogy, megszokom majd az ízetlen sárgaborsópüré ízét is.
Vagy csak én felejtettem el az elmúlt években, hogy hogyan kell ízletesre készíteni? Pedig régen nagyon szerettem... Vagy csak a menzafasírt hiányzik a tetejéről?
Ja, és Recsi, helyesebben Reccsi, ott a legfelső képen, a szoknyás fürdőruhában, az én volnék!
Ide is beteszem: 1970 nyár15 évesen, én, fotoszakköri saját nagyításban (a feliratozást tanultuk; az előhívás minősége ugyan kívánnivalókat hagy maga után...):
Hihetetlen... Ugye?
Sztájkoló TV-met napokkal ezelőtt kikapcsoltam. A készenlét se fogyassza az áramot. Gondoltam, mielőtt behozom a konyhából a mini TV-t, adok neki még 1 esélyt.
És ő úgy döntött, hogy tényleg szükségem lehet hírekre, mert bekapcsolt, és hajnal óta tökéletesen működik!
Nem akarja még ő is a gondjaimat szaporítani- érző lelke van!
Bár tulajdonképpen napokig tökéletesen jól megvoltam a kép és hangdobozok nélkül. Végre volt időm Örkény 1 perceseket hallgani a számítógépen.
Már megint megy az "énnemszavazommeg, ha tejavaslod" szövegelés. Mindenki "borzasztóokos" szöveget nyom, és nem történik semmi.
Én is azon a véleményen vagyok, hogy az EU-s választással egyidőben kéne kiirni választást.
Persze nem pártokra, hanem miniszterelnökre. Álom-álom édes álom... Ezt persze biztos, hogy egyik párt sem szavazná meg.
Összefogás kéne már végre, nem az örökös széthúzás.
Nem tudom, mi lesz ennek az országnak a sorsa, de aggódom.
A Fidesz " nem megszorítások kellenek, hanem új munkahelyek" elve szép, de jelenleg kivitelezhetetlen.
Én egyre inkább visszavágyom a múltba, ahol ugyan csak 3 évente mehettem nyugatra, de nem volt létbizonytalanság.
A kapitalizmus éppúgy megbukott, mint a kommunizmus. Mindkét rendszer embertelen, csak máshogyan.
A TV-m úgy döntött, hogy nem tesznek jót nekem a hírek, és megint sztájkba kezdett, mikor délben szerettem volna megnézni a híreket. Ugyanaz a hiba, mint a múltkor.
Ezúttal már nincs mese, tényleg vissza kell vinni.
Délelőtt tettem 1 kört: posta, lottózó, orvos CBA.
Váratlanul, hónapok után volt megint palóc házi hurka- kolbász. Alaposan be is vásároltam belőle. Csak itthon láttam, hogy nem fog mind beférni a mélyhűtőbe. Kénytelen voltam megsütni a felét. olyan finom volt, mint ahogy emlékeztem rá! Friss, vecsési kenyérbéllel ettem. Pedig de nagyon szeretem a friss kenyér ropogós héját.
Ma a piacon rábeszéltek 1 nyuszira.
Ne ijedjetek meg, nem az élő szőröskére.
Vadasan kerül majd az asztalra Zoli szülinapjára.
Vajon zsömle, vagy maceszgombócot készítsek hozzá?
Mindegy úgyis napokig pácolódik majd, még eldönthetem.
Ja,
és egy aranyos beszélgetés részlet a fiammal:
[13:07:43] Reizer Andrea: Ja, és ápr 18 színház:" Mi jöhet még?"
[13:07:56] kaze44: miért mi van 18-án?
[13:08:41] Reizer Andrea: a névnapom, de bérleti előadás is, és ez a címe
[13:14:23] kaze44: ja hogy ez a címe - értem
Kisgazdi ma bepakolta a kocsiba a szállító házikómat.
Nagyon boldog voltam, mert azt hittem, oda megyünk, ahol ősszel annyira jó volt nekem.
De csalódnom kellett, mert fodrászati tortúra következett.
Annyira ÚÚútálok oda menni!
Itthon azonnal betúrtam magam a takaró alá:
Aztán gazdianyu finom sajttal kicsalogatott.
Megállapította, hogy nagyon meghíztam a télen:
És hogy tisztára mopsz kinézetem lett!
Most vajon büszke legyek, vagy sértődjek meg?
Mindenesetre kieresztettem a hangomat:
Sakállüvöltés...
Gazdianyu segítség! Kabátot kérek!
A kozmetikus néni elfelejtette levágni a körmeimet.
Idáig nem zavart, mert szőrös volt a talpam.
de most, hogy a szőrök ki lettek vágva, nagyon nagyon zavar.
Félrekotrom a védőhuzatot a fotelon, és gazdianyu nagy bosszúségéra a kárpitom próbálom lereszelni!
Már megkaptam, hogy "nem vagy te macska, hogy ezt csináld". És, és a mancsomra üt, és lezavar onnan, és kergetőzünk. mondjuk, a kergetőzést azt élvezem.
Aztán a fejemet az egyik nagymacska hátára hajtva pihenem ki magam, míg a másik a háttérben szúrós szemmel figyel emgem.
Egész jól megvagyunk így együtt. Szoktatom magam hozzájuk.
Ősszel bizony a kisebb fajtákat megkergettem. El is kaptam volna őket, de a póráz mindíg visszarántott egy csattanó " nem szabad" kíséretében.
Igaz, kölyökkoromban a fehér perzsa Cuki cicával sem tudtam megbarátkozni.
Ő állandóan kikezdett velem. Annyira idegesített Őmacskasága, hogy még létrát mászni is megtanultam, csakhogy elkaphassam. Persze nem sikerült. Azóta utálom a macskákat.
De most di-di-di-di-didergek, úgyhogy inkább betakarózom!
Na, már csak ez hiányzott! Gazdianyu hív!
Mit akarsz tőlem?
Na ne.... Ebben az esős hűvös időben? A kertbe?
Dehogy megyek!
Nem megmondtam, hogy vegyél nekem jó meleg kabátot?
Inkább visszabújok a takaró alá tovább szunyálni!
A mai délelőttömet teljes mértékben igénybe vette a lakás szőrtelenítése.
Persze, hiába alaposan csinálja az ember, még hetekig jömmek majd elő a szőrcicák, épp, mint a régi karácsonyfáknál. Még a következő felállítása előtti nagytakarításkor is előjött néhány tűlevél a tavalyiból.
A TV szombaton a szervízben landolt. És a fényképezőgépem is elindult ma a garanciális szervízbe.
Azzal, ami most helyette szolgál, fényképezni ugyan tudok, csak épp feltölteni nem.
Úgyhogy kb. 3 hétig képmegvonásban szenved majd a blog.
De ha visszakapom, akkor ömlesztve kapjátok, ígérem...
Zoli szülinapra nyúlkészítés dokument+ Baboshegy+ húsvét...
Lassan kezdem megszokni a fogcsonkokkal való rágicsálást.
Már a gázon kissé megpirított kenyérhajat is meg tudom rágni.
A pépes ételektől, ki tudja miért, de állandó hányingerem volt.
Pénteken zsírkészítési célzattal vettem 2 kiló hízott kacsabőrt. Isteni tepertő készült belőle szombaton. No meg a nyúlpácolás is időbe tellett. Úgyhogy káposztás cvekkedli lett az ebéd. Mert ahhoz csak a tésztát kellett kifőzni, bekeverni, kissé lepirítani.
A maradékot Zoli bevitte ma az irodába ebédre.
Mert tegnap este, zuhogó esőben nem volt kedve hazamenni.
Így aztán Heni honlapját ajánlgatta éjfél utánig sok-sok természetgyógyász- linkajánló?- lapra. Nem értek hozzá! Merthogy Heni honlapját ő szerkeszti-szívességből.
Alkalomadtán meg lehet nézni. Az utóbbi néhány hétben sokat fejlődött a honlap.
Az én linklistám legalján található.
Délelőtt ortopédiára kellett volna mennem cipőfeliratni...
De...
Hajnalban keltem:
Befejeztem a nyúlsütést-főzést, lepaszíroztam a zöldségeket, csomagoltam, címkéztem, fagyasztottam, befejeztem a tegnap fehérítőbe tett ruhák mosását, teregettem, és ismét halomban áll a mosogatni való, amiket mosogatógépbe nem lehet berakni...
Na, szóval,amikor úgy 9 tájt megszólalt a telefon, és Anna jelentkezett, hogy átjönne délelőtt, megkönnyebbülteb odáztam el 1 héttel a cipó feliratását.
A Mexikói úton az alagsor szűk folyosóján órákat várni, nem leányálom.
Így aztán dél körül, kihasználva, hogy van kísérőm, kivittük Donit is a ligetbe. Mert meg kell tanulnia Moci mellett, pórázon közlekedni.
Üldögéltünk a tónál, beszélgettünk, de haza már csak kettesben indultunk Donkával.
A Vajdahunyadvár és a PECSA között féluton Doni meglátott a jobb oldalon 1 ebet. Rogtön átiramodott Moci előtt. A póráz viszont lepattintotta elől, az elektronikát.
Szenvedtem vele jódarabig, hogy visszategyem, de nem sikerült. Sőt, be sem indult Moci. Nagy nehezen megtaláltam, hogy melyik drót húzódott ki, - persze addigra már riasztottam Zolit, és ő félbehagyva a munkáját, el is indult.
De legalább tanultam valamit... Mert ilyen mopedhez nem sokan értenek. Ha mindez Bicskén történik először, nem tudom mihez fogtam volna. Mert Moci szétszedhető, darabokban is szállítható, de aki nem látta, hogyan kell, az nem is fogja tudni szétkapni.
Szóval 1 embernek ott mindenképp meg kell, hogy tanítsa Zoli.
No, meg nekem is, az apróbb praktikákat...
Jajj!
Vissza lett téve az elektronika Újmocira, de úgy döntött, hogy csak hátrafelé hajlandó menni:(((
Így aztán kibújt a garázsból Mocorgó. Most épp szívja magába az energiát.
Kemény lesz vele közlekedni, mert se motorfék, se visszapillantó tükör...
Már annyira elszoktam tőle... De azért jó, hogy ő is van nekem :)))
Szóval szombatig kizárólag csak a járdán...
Akkor majd jön Zoli, szétkapja, rendbe rakja...
Jó szülinapi elfoglaltsága lesz...
ahogy tervez(tem)tük..
Tudom, hogy nem ez a megoldás, de csekély 2 óra alatt alaposan leittam magam, és most mmegyek, kialudni magam!
Az úgy kezdődött...
Szóval pénteken még este 1/2 11-kor is bent volt a munkahelyén Zoli. Így aztán szombaton 10 körül érkezett halál idegesen. Azt mondta, szörnyű hete volt. Elment még a TV-ért, hazahozta.
A hátsó üléseket hirtelen ötlettől vezérelve lehajtotta, úgy tette be a kutyát a szállító ketrecben Enyhén szólva ferdén állt a ketrec. Ahogy kanyarodtunk a Szécsényi fürdő felé, hátra is csúszott az ablakhoz. Nagyot koppant...
Hogy szombaton délben mit keres annyi autó az utakon... Rettenetes dugó volt, és mindenütt parkoló autók... A ligetben nem is tudtunk megállni. Doni nyöszörgött, de kénytelenek voltunk tovább menni.
Csak az Andrássy úton tudtunk megállni...
Szegény kutya!
Amúgy sem tűri jól az autókázást, de ez most alaposan betett neki...
Indulás előtt 1 órával kapott nyugtatót, és Dedalont...
De most tűző napon, araszova, úgy 3/4 óra alatt értünk át Budára. A híd kellős közepén taccsolt ki...
Kénytelenek voltunk visszafordulni...
Zolinak ekkor mondták föl az idegei a szolgálatot.
Ebéd nélkül elrohant...
Aztán kissé lenyugodva jött haza 6 körül, és átment az apjához.
Ma reggel lecserélte a téli gumikat nyárira. 1 anya megszakadt, így aztán immár kutya nélkül útba ejtettük a gumist is. Anya ugyan nem volt, de kiderült, hogy a nagy sietségben felcserélte a kerekeket. Nosza szedjék le, és ha már leszedik, mérjé is be őket. Kiderült, hogy a felnik állapota tragikusan rossz. Venni kell majd 4 darabot.
Mindegy, le kell mennünk, mert a gondnokot, ugye, ki kell fizetni.
Baboshegyen aztán a jó levegőn, a megújuló természetben megtépázott idegeink is megnyugodtak.
A gondnok megvette a vetőmagokat. Lesz bio- borsó,- krumpli- hagyma,- fokhagyma, paprika, paradicsom bőségesen... Csicsókát jövő héten hoznak Erdélyből.
Azt hiszem, túltermelési válságba esünk, és nem csak gyümölcsből.
Aztán hazaértünk, és Zoli megint átment apjához, hogy visszategye a téli gumikat addig is, míg nem vesz új felniket a jövő héten. Hát, ez a plussz kiadás igazán nem hiányzott...
Képek is lesznek, de majd csak holnap. Zoli megtalálta a most nálam levő gép kábelét.
Mondjuk, nekem is szörnyű hetem volt...
Kedden Újmoci sérülése, csütörtökön egy gyász-távirat érkezett anyu utolsó, még élő barátnőjének a haláláról.
Március közepén még csevegtünk jó bő órát telefonon, 25.-én pedig eltávozott. 92 évet élt.
A lelke alighanem egy hehér fejű, hosszúfarkú, aprócska madárba költözött, mert azóta minden nap bekopog Katiék ablakán. Ők laknak most abban a kibővített házban Rómain, ami Eta néniék nyaralója volt valamikor.
Először fejvesztve mopeden jött haza velem a piacról:
Aztán 2 napig pácolódott, majd Römer topfba került:
(Ölelj át, úgy félek-féltelek)
sülve-főve:
(együtt vagyunk)
És Baboshegyen végre feltálalva:
két napi autókázás után, zsömlegombóccal, vadas-szósszal nyakon (inkább gerincen és combon)
öntve :)))
Vagy a lelkét ölöm meg...
SÁMÁN
dr. Papp Lajos szívsebész:
Minden tiszteletem az övé:
Már mikor először hallottam róla, éreztem, hogy Ő nagyon különleges ember...
Fent a hegyen is kikelet van már.
Túlságosan hirtelen szabadult ránk a télből minden átmenet nélkül a nyár.
A hóvirágok már visszahúzodtak. Most ibolyából van a virágszőnyeg:
Ezt a színt még sosem láttam. Kb 1 négyzetmétert borít csak:
Sosem szoktam virágot letépni, de ezt most késztelen voltam közelebbről is szemre vételezni:
A hagyományos lilák elborítják az egyész kertet:
És a többi, vadon nőtt gyönyörűség:
Ő az, akit nem ismerek, de szép!
No, az aranyeső, és a nárcisz valószínűleg ültetve lett valamikor.
és erről sem todom, kicsoda, micsoda, de mintha nagyon aprócska bimbók lennének rajta.
és őket sem ismerem...
Erőtől duzzadó bimbók a cseresznye fán
Talán csak napok kérdése, és virágba borul.
A méhecskék már nagyon várják.
Ma reggel részesült minden lemosó permetezésben.
Oly jó lenne Húsvátra lemenni, de a locsolós kötelesség Pesten fog tartani. Bár lehet, hogy szombaton vagy vasárnapra azért...?
És itt lesz a veteményes , és fűszerkert.
A krumpli, borsó , hagyma, fokhagyma nem ide kerül.
Ide csak a zöldségfélék.
Jut eszembe: Nem tudna valaki pár gramm görögszéna magot küldeni nekem?
Mert égen - földön, szóval sehol nem kapunk.
Hartmann vonalak ,vízvonalak pedig igenis léteznek. (TV 2 Aktív)
Nem mindenki csaló....
Nálam különösen sok található belőlük. És én magam is be tudom mérni. Néha kicsivel arrébb is vándorolnak...
No, az úgy kezdődött,hogy valamikor nagyon régen, 1998-ban szavazatszámláló voltam...
Nagyon-nagyon sokan voltunk sok-sok párttól , (szimpatizánsok) akkor még delegáltak... 20-22 órán keresztül összezárva...
Pártsemleges témákat kerestünk...
Mikor már kibeszéltük, ki hol dolgozik-dolgozott; kifőztük magunkat; recepteket cseréltünk -akkor láttam meg az egyik lány kezében valamit...
Egy kis kristálygolyót szorongatott a kezében.
Annyira megtetszett!
Megmutatta, de nem adta a kezembe- merthogy az ő rezgéseire van hangolódva- akkor még nem értettem...
Kérdeztem, hol vette?
Az Édesvíz könyvesboltban, de ez nem játék, nem kabala...
Vettem én is magamnak.
Leültem a fotelba, aranycérnára (fémes) fűztem, aztán két ujjamon lógatva merengtem, hogy hová is akasszam?
...és a kristály önáló életre kelt, elkezdett vadul hintázni....
Nagyon megijedtem. Lefogtam a másik kezemmel, és valami különös erőt éreztem.
Felhívtam a boltot, ahol vettem...
-Valószínűleg épp 2 vízvonal keresztezi egymást a fotele alatt.-volt a válasz.
Sétáljon vele a lakásban. Ahol megáll oda tegye át a széket -ajánlották- és nézze meg az ágyát is. Ha ott is mozog, keressen más helyet az ágynak is, vagy vegyen mágneses derékaljat. Hát, mágneses derékaljam az már volt.
Ahogy járkáltam a lakásban, szinte nem találtam olyan helyet, ahol ne ingázott volna. Hiába, a Széchenyi fürdő mellett lakom.
Érdekes volt: megálltam egyhelyben, vadul ingott. Néhány centivel arrább vittem a kezemet, hirtelen lefékezett, és mintha erővel húzta volna lefelé a kezemet.
Mutatom a fiamnak, mikor jön haza az iskolából!
-Ugyan, anyu, biztos megremegett a kezed, aztán te hintáztattad tovább!
Kinyújtottam a karomat, mire azonnal helyben maradt.
Ő is kipróbálta, de az ő kezében meg sem mozdult.
Később aztán a természetgyógyászomtól sok mindent megtanultam róla.
Azt is hogyan tudok kérdezni tőle, hogyan tudom gondolattal irányítani a mozgását, energiát meríteni belőle...
De ez már egy másik történet...
Mára hajfestést, tormareszelést, sonka -és tojásfőzést porszívózást, mosogatást terveztem be, ezért mára csak gombaleves, és lekváros kalács az ebéd :
Tárkonyos-kefíres savanyú gombaleves zsömlegombóccal
A maceszgombóc ugyan jobban illett volna a Húsvéthoz, de rengeteg szikkadt kenyér volt itthon. A 75 dekás káposztalevélen sültet ugyanis nem vágják ketté, nekem pedig 5-6 deka 1 napra tökéletesen elég.
A második fogás pedig:
mákos kuglóf áfonya lekvárral
Végül 1 kép az itthoni ibolyánkról:
KÍVÁNOK MINDENKINEK VIDÁM LOCSOLKODÓS HÚSVÉTOT!
Tegnap még alig bimbózott:
Ma már teljesen kinyílt!
Holnapra talán már le is hullanak a szirmai?
Hurrá!
Teljesült a ki nem mondott kívánságom (legalábbis Zolinak nem szóltam róla)
Vasárnap bepakoljuk Emi nénit a kocsiba, és irány Baboshegy!
Látni fogjuk a virágzó mandula és cseresznyefákat!
Repdesek a boldogságtól!
Csütörtöktől a füstölt csülök és darabka comb ázott a vízben, hogy a só kimenjen belőle. Péntek délelőtt odatettem főni. Mivel többször is ki kellett a délelőtt folyamán mennem a kertbe, meg le a garázsba, pincébe, nem vettem föl a hintacipőt a főzéshez, amit aztán keservesen meg is bántam.
Mire 1/2 12 körül a hajfestésre került a sor , már pokolian fájt a combtövem. Az a rész, amit novemberben sugaraztak. Mintha kést döfködtek, és forgattak volna benne. Ezért a délutánra tervezett porszívózás, és mosogatás elmaradt.
Kora délután Zoli is beállított, farkaséhesen. Volt bőségesen gombaleves. Jól belakmározott belőle. Megette az összes zsömlegombócot, megjegyezve, hogy mostanában nagy divat lett. Újabban miinden étteremben szerepel.
Aztán lement Balatonfüredre, az apjához.
Vasárnap reggel jön csak haza, mert szombaton azért megiszik az "Öreggel" néhány pohár bort.
Szegény holnap, és hétfőn sem ihat 1 kortyot sem, mert vezetnie kell. Baboshegy, aztán hétfőn Keresztanyjáékhoz vagyunk ebédre hivatalosak. Délelőtt meg locsolkodni megy, kocsival, mert sok helyre várják a város különböző pontjain.
Szegénynek a Húsvét ilyen futkosós ünnep.
Ma délelőtt lejött anyósom, megmutatni , miből készíti majd a becsinált levest holnapra. És én rájöttem, hogy hintacipőben is egész jól megy már a lépcsőzés,
Az ő sonkájából tormájából is hozott le 1 harapást. Idén mindkettőnké túl szárazra sikeredett, és a tormánk is egyformán kesernyés.
Lehet, hogy előveszem a mélyhűtőből azt a tavaly őszről megmaradt darabot, amit a céklához vettem.
Én ma egyedül töltöm a Nagyszombatot. Nem is bánom. A porszívózást, felmosást hagyom a fenébe, csak elmosogatok, és előkaparom a tavaszi, és nyári ruhákat. Ha megtalálom, és még nem híztam ki, Marikáékhoz a lila selyemegyüttesben megyek. Azt csak épp ki kell lotybölni, hamar megszárad, és könnyű vasalni, és pillekönnyű... 2 éve nem volt rajtam.
Hiába áztattam 1 egész napig, váltott vízben, mégis túl sós lett. Kiisszuk majd rá a fél Dunát.
De jó Perennének, hogy ő maga füstölheti, ízlés szerint sózhatja a húsvéti sonkát!
Már kora reggel megtálaltam!
A kenyér ugyan hiányzik az asztalról, mert a sonkát csak ebédre eszem. Csak a fényképezés kedvéért van. A bor is csak dekoráció, inkább 1 laza fröccsöt iszom majd délben.
Most csak 2 kis pohár joghurtot ettem virágporral és búzacsírával.
De előbb ezt a poszméhet etettem meg az ujjbegyemre csöppentett cukorsziruppal. Utána már volt ereje fölkapaszkodni a kezemre, és kitettem a balkonládába. Ott a napocska melengette, melengette, és végül el tudott röpülni:
Haragszom a csomagolókra, mert a kicsi poharakba töltött joghurtok érdekes módon olcsóbbak, mint a 400 mililiteresek. A Danon pl 4*125grammos csomagban csak 199 Ft, mig a 400grammos 259Ft.
Érthetetlen!
Nem igazán sikerül nekem szépen szeletelni . Igaz, a csülköt nem is lehet, de legalább a combot sikerülhetne.
A tojglinak viszont mindíg gyönyörű a sárgája. Igaz, mindíg ugyanattól a parasztnénitől veszem.
Sózni viszont nem kell, mert ilyenkor mindig órákat áll a sonkalében, és végül abban is fő meg.
Azt hiszem, muszáj lesz 1 hintaszandált is vennem, mert ebbe a zártba ilyen melegben annyira beleizzad a lábam, hogy egy idő után már kellemetlenül ég a talpam.
Csütörtökön, csekély 4,5 óra várakozás után végre felírta az orvos a gyógycipőmet, és adott 1 beutalót az MBT-hez is amivel 20% -os árengedménnyel vásárolhatom meg az általa javasolt szandált.
Mielőtt bárki is rohanna az ortopédiára, elárulom, hogy ez a kedvezmény rokkantigazolvánnyal rendelkező egyénre szól, és kizárólag közgyógyigazolványra adható! Így aztán az érintett kör enyhén szólva is behatárolt. Ráadásul az is feltétel, hogy a cipőhasználattal elkerülhető, vagy legalább elodázható legyen 1 nagyobb műtét. Kemény feltételek...
Doki szerint lehet, hogy az egész országban én vagyok az az egyetlen ember, aki mindezen feltételeknek megfelel?
Úgy került szóba, hogy panaszkodtam a csípőtáji nagy fájdalomra, és hogy otthon, az MBT cipőben nem fáj, csak sajnos nem tudok benne lépcsőzni.
Kérdezte, hogy jutott eszembe egyáltalán kipróbálni?
Mondtam neki, hogy a gyógytornászomon láttam meg a szandált először.Erre csodálkozva kérdezte, hogy és ő javasolta magának? Mondtam, hogy egyáltalán nem, sőt megpróbált lebeszélni az ötletről. Aztán azt mondta, végülis 1 próba nem árthat meg. Az eladó viszont elsőre inkább zárt cipőt, és azzal is kéthetes próbát ajánlott, mert a szandál nem tartja egyáltalán a lábat. De már megtanultam benne járni, és ebben az évek óta merev bokám is megmozdult, és ami a fő, a csípőm sem fáj, ha ebben dolgozom.
Szegény utánam következő, aki másodpercekkel utánam érkezett, plussz 3/4 órát várakozhatott, mert nagyon elbeszélgettük az időt!
Fantasztikus látvány volt a a vrágzó fák látványa Baboshegyen!
Ahogy leértünk, rögtön nekiálltam húslevest melegíteni, míg Zoli kihozta bentről a nagy asztalt:
Aztán Emi néni körbenézte a házat.
Majd fölmentünk a gyümölcsös kertbe. Emi néni hüledezett, amíg fölkapaszkodtunk a gyümölcsösig. A kert, a virágzó fákkal fantasztikus látványt nyújtott:
Közös fotó is készült az egyetlen őszibarackfa előtt:
Néhány fát ki kell majd vágni. A helyükbe őszi- és sárgabarackfák lesznek ültetve.
3 kis kajszi már ültetve lett, a tavaly kiszáradt fák helyébe.
Nagy szerencsénk volt, mert abban a félórában, amig bejártuk a birtokot, nem sütött a nap.
A méhecskék zümmögve tobzódtak a rengeteg virágon.
Én poszméhet kaptam lencsevégre:
A csalán is virágzik már:
Micsoda finom csalánfőzelékeket fogok én majd készíteni a nyáron...
Máris összefutott a nyál a számban...
Mikor leértünk, befutott Marika, a szembeszomszédasszonyom is:
Jót dumcsiztunk.
Sajnálta, hogy még mindíg nem költöztem le, ebben a gyönyörű időben. Mennék én, húz le aszívem,de amíg nincsenek készem a fogaim, no meg amíg nem javítják meg Újmocit, addig sajna nem költözhetek!
A fű 1 hét alatt hatalmasra nőtt. A héten, -tovább már tényleg nem lehet halogatni- meg kell vennünk a fűnyírót.
Videóztunk is, de még regisztrálni kellene a You Tube-ra, összevágni, szerkeszteni, stb...-én ehhez sajnos nem értek,- Zolinak meg erre már végképp nem lesz ideje az elkövetkezendő 2 hétben.
Jövő hétvégén is tervbe van véve Baboshegy.
Hétfőre már virágba borult minden, amíg pedig virágzanak a fák, addig a méhecskék miatt nem lehet permetezni.
Donika meg szegénykém ma reggelre lesántult. hogy mitől? Nem tudom... Ha holnapra nem jön helyre, kedden kihívom az állatorvost. Fájó szívvel hagytam őt itthon.
Késő estére Donkának már nagyon fájt a lába. Csak feküdt letargikusan az ágyon.
Valahogy úgy élem át, mint Zoli picikorát, amikoris minden ünnep éjszakáját az éppen aktuális ügyeletes kórházban fülfelszúratással töltöttük.
Ha ma letudtuk Marikáéknál a családi ebédet, utána rohanunk vele a kórházba. Ha Zoli tegnap nem lett volna olyan halálosan fáradt, és nem ment volna haza a saját ágyába aludni, már ma reggel elvihettük volna.
De nem akarom zargatni, hiszen annyira kimerült szegény, olyan iszonyú sokat dolgozik...
Állandó munkaerőhiánnyal küzdenek, bár jogásztúlképzés van, de a jelöltek 99,99%-a nem alkalmas önálló munkavégzésre.
Vajon mit tanulnak 5 éven keresztül, ha még egy egyszerű jegyzőkönyvet sem tudnak önállóan megfogalmazni? És a helyesírásuk is, -enyhén fogalmazva is- kívánnivalókat hagy maguk után? Betanítani meg évekbe kerülne, és hát se erejük, se idejük ! Akik meg alkalmasak lennének, néhány hónap múlva a tengernyi munka láttán fejvesztve menekülnek...
Pedig ők rendes fizetést kapnak, a befejezett ügyek után pedig részesedést a nyereségből és nem is keveset...
Ahogy hallom, más irodáknál ez nem így van. Van, ahol még nekik kell fizetniük, hogy ott dolgozhassanak, tanulhassanak.
Vajon meddig lehet bírni a napi 10-14 órás nagy összpontosítást igénylő szellemi munkát?
A 1,5 évvel ezelőtti "nagy balhét" is az egyik gátlástalan ügyvédjelöltjüknek köszönhették, aki miatt majdnem padlóra került az iroda. Azóta óvatosabbak, nagyon odafigyelnek a munkatársakra, hogy kiküszöbölhesség a csalárdságot, de ezzel is csak az ő terheik nőnek.
Az előbb kutyaugatást hallott, és felpattant az ablakba. De összecsuklott alatta a lába.
Nem értem a dolgot. Tegnap reggel még semmi baja nem volt. Egyik pillanatban még vidáman szaladt a labdája után. a másk pillanatban már sántított.
1/2 11 tájt ölben vittem le Donit pisilni a kertbe. letettem a lépcső alján, és a lábfájás olyan hirtelen múlt el, ahogy kezdődött. Egyik pillanatról a másikra!
Nagyon megkönyebbültem!
Aztán felöltöztem, és 2 év után először újra előszedtem az arcfestékeket.
A 3 éve, Zolitól kapott szempillafesték kiszáradt, viszont a 34 éves Lancome spirál még tökéletes.
Sajnos a lila szemhélypúderhez kissé idétlenül mutatott a kék szemhélytetkóm, igy a 4 éves Fleur de Santé szemceruzával probáltam volna eltakarni. Nem jött össze! Az is kiszáradt már... A szintén 4 éves rúzs avas szagától felfordult a gyomrom, de a szintén 34 éves Revlon rúzsomnak semmi baja. Vicces, ugye?
Eszterék később érkeztek Leventével. Róla videó készült.
Levi most 9 hónapos, és 5 foga van! Irtó aranyos volt, ahogy mászott! Eszter már 2 hónapja visszament dolgozni.Úgy osztják be, hogy váltott műszakban dolgoznak Attilával. Kell a pénz, mert nekik is kegyetlenül megemelkedett a törlesztőrészlet.
Marikáéknál volt alkalmam megtapasztalni az egyik mobilszolgáltató 5900Ft-os havidíjú internetét.
Szinte még lassabb, mint az én régesrégi betárcsázósom. Ezek után elgondolkodtam, vajon kell-e nekem ilyen Baboshegyen?
6 óra körül értünk haza, és Zoli szétkapta Újmocit.
Nagyon bonyolult az eletronikája, de most már hibátlanul műkszik.
az egyik hátsó kerékben csapágytörés van (nem csoda, ezeken az utakon), amúgy jól bírja magát.
Mivel az ünnepek alatt elfogyott az összes joghurtom, és búzacsírám, Újmoci kipróbálandó kora reggel elrobogtam a CBA-ba.
Alaposan föltankoltam belőle, és vettem egy 180 grammos vecsési mazsolás kalácskát is. (nem vicc, ez van a csomagolására írva) Féláron adták. Húsvétról maradhatott meg nekik...
Délelőtt iszonyú zenebonával gallyaztak a szomszédban:
Ötletes ez a masina, és főleg környezetbarát!
Délután elmentem cipőcsináltatóba az Almássy térre. A cipész nem volt ott. Megadták a telefonszámát, hogy egyeztessünk időpontot.
Várakozással együtt alig 1 óra alatt meg is jártam oda-vissza.
Szörnyen fáradt voltam, ezért aztán nem csomagoltam be. Leültem a gép elé, és elkezdtem cseverészni Jutkával, aki az egész ünnepet betegen, ágyban töltötte. Közben nem vettem észre, hogy leszakadt az ég! Szegény Moci, de szerencsére ezt is túlélte.
Holnap hajnalok hajnalán, fogorvos. A doktornő bejön 1/2 8-re, hogy ne kelljen délig éheznem, mert mintavétel előtt nem eszem. Így is öklendezni fogok. Még 2 fogat le kell csiszolni, és 1 koromát is levenni.
Ma a fogorvosnál örmteli híreket kaptam.
Ma levették a mintát, pénteken próba, és ha jó lesz, akkor szerdán már új fogsorral bazsalygok majd!
Viszont most, hogy lecsiszolták a maradék fogakat is, meg leszedték a maradék koronát, már megint nem tudok rágni! Megint jöhetnek a papik! És az ínyem annyira meg lett gyötörve, hogy minden csíípi. Sebaj, ezt az 1 hetet már ki fogom bírni!
Jövő szombaton meg leköltözhetek 1 hónapra, rendezkedni, ügyeket intézni Polgármesteri Hivatalban, SZTK-ban, stb....
Aztán 1 hét még Pesten, osztálytali okán.
Idén nem megyek népszavazni, merthogy az miatt plussz 1 hétig fent kéne maradnom Pesten.
Elkerített kertrész Doninak ugyan még nincs,-addig marad a kötélpálya neki, hogy el ne csavarogjon- de júniusban, reményeim szerint az is elkészül.
Internetem sem lesz még kb június közepéig, de olyan nagyon azért nem fog hiányozni. Lesz ott elég dolgom, rendezkedni valóm.
Direkt jót fog tenni ez a kis "elvonó kúra", mert az utóbbi időben alaposan átléptem az önkorlátozásomat, márminthogy a blogolvasásokra napi 1 óránál többet nem szánok. Az utóbbi időben ez már 2-2,5 órát is igénybe vett.
Reggel elindultam cipőméretet levetetni, aztán Antikváriumba mentem. Beszereztem annyi könyvet amennyi Újmoci kosarába belefért. 11 körül haza is értem.
1/2 12 körül elindultam a bankba ügyintézni, majd egy újonnan nyílt Turiba farmerbeszerzésre. Csak egyetlenegy volt a méretembem. Az eladó mondta, hogyeltesz néhányat, ha érkezne a méretemben.
Viszont Zolinak 3 inget is kaptam. Régóta kereste már ezt a minőséget. Ezek vadonatúj , márkás ingek, apróbb varrási hibákkal.
1/2 2-re értem haza, halálosan kimerülten.
Töltőre tettem Újmocit, csináltam néhány szendvicset, és leroskadtam a számítógép elé 1/2 óra pihenőt engedélyezve magamnak.
Aztán nekiálltam főzni a sonkaléből mára holnapra tarhonya levest. Sonkástészta is tervbe volt véve, de erre már végképp nem volt erőm!
A holnapi napom is tiszta rohánás lesz. Délelőtt orvos, 12-re fogorvos, onnan már haza sem jövök, megyek egyenest a Nagypostára átvenni a Bicskéről érkezett tértis levelet. Szerencsére pont útba esik a könyvtár felé menet, mert le kell adnom a könyveket. ja, és be kell térnem közbe az akkushoz is, hogy mire is jutottak az akkuk bemérésével. Jó lenne, ha pént adnák vissza, nem új aksit. Ha mégis, akkor visszafelé el tudok egyet hozni.
Aztán este még ki kéne tenni a lomokat is lomtalanításra. Tavaly előző délután már itt voltak a lomosok. Most senki nincs. Kíváncsi leszek, hogy idén jönnek-e. Igaz, most nem éri meg fémeket gyűjteni...
Össze kéne készíteni 1 kocsinnyi levinni valót is, de még csak addig jutottam, hogy összeírtam egy kétoldalas listát.
Szombaton színház lesz, és a névnapom is, de most nincs erőm még sütni is. Majd vasárnap lent talán megünnepeljük?
Most még ünnepelni is fáradt vagyok.
Hegyekben áll itthon a mosnivaló is. Igaz, a gép kimossa, de teregetni, vasalni nekem kell.
Jövő hétvégén pokolian kimerülten költözöm majd le, és ott is mindenfelé menni kell majd!
Reggel 1/2 6-kor kidobott az ágy.
Kávé, joghurt, aztán mosogatás.
Sajnos az egyik befőttesüveg kiesett a kezemből, és szilánkokra tört a kövön.
Porszívózás ugyan mára nem volt betervezve, de miután Doni miatt az apró szilánkokat föl kellett porszívózni, és ha már úgyis benne volt a víz, végigrohohantam az egész lakáson. Rengeteg hosszú Doniszőr került most is bele. Úgy tűnik, sosenem fogyunk ki belőle.
Aztán 11-ig pakolásztam- 1/4 12-kor könyvtári könyvekkel, 2 félliteres ásványvízzel, 33 éve készültfogazatmintával felpakolva elindultam a rendelőbe.
Assasantin csak 2 hónapra lett felírva, mert nem találták a márciusi neurológiai szakvéleményt.
Mondtam, küldöm e-mailben.
Pontban 12-kor érkezett meg a fogtechnikus.
Eszméletlen jó fej. Egy az egyben, mint Kis doki, a neurológusom.
Bepróbáltuk a fém hidat.
Szerintem tökéletesre sikerült.
Doktornővel lefotóztattam így, félig készen a számban.
Képek majd, ha teljesen elkészült, szerdán.
Doktornő szerint még legalább 1 hétig maradjak itthon, hátha igazításra szorul.
Megcsodálták a régi fogtechnikusom munkáját. A srác azt mondta rá, remekmű. Ő már csak tudja...
Megígérte, hogy ő is elhozza nekem a gipszmintát, és hazavihetem. (Szerintem csodabogárnak néznek).
Aki annak idején készítette, nagy szerelem volt, de sajnos biszekszuális. 45 évesen gyilkolta meg 1 férfi, szerelemféltésből 1990-ben.
1/4 1 tájban jöttem ki a rendelőből, zuhogó esőben.
Kénytelen voltam hazafelé venni az irányt.
Itthon még elkészítettem a sonkás tésztát, megebédeltem, (újhagymaszár, sajt, tejföl kanálnyi zsírral , darált sonkával összeforralva,borssal ízles szerint borsozva míg a belereszelt sajt már nem nyúlik. Aztán bőségesen ecetestorma bele, és végül összekeverni a kifőtt tésztával. Egyszerű, gyors,és a húsvéti sonka, és tormamaradék is föl van használva. Még finomabb, ha főzőtejszínt is teszünk bele.)
aztán nem mertem útnak indulni. Majd hétfőn...
Nagyon kimerültem. Teljes a K.O.
Ahogy azt előre sejtettem, idén nem jöttek turkálók. Igaz, idén minimális lom lett kitéve, bár ezt előre nem tudhatták. Tavaly már előző este lefoglalták a területet.
A tegnapi elázásnak meg is lett a következménye: Köhögök, fújom az orromat, fáj a torkom, a fülem...
No de sebaj, elvégre itt van nekem a csodalámpám...
Éjjel nagyon fura dolog történt velem.
Bekapcsoltam a Netet, megköszöntem Mila köszöntését, és csak arról vettem észre, hogy ettem is, és lámpáztam is a fejemet, mert bent van a szobában a leveses fazék, a piszkos tányér, és a lámpa is be van dugva a konnektorba.
Semmire nem emlékszem belőle.
Mikor reggel 8-kor felébredtem, és kinéztem , már minden lom eltűnt az utcáról. Most csak 2 pici kupac volt, és én este ki is néztem magamnak 2 massziv faszéket, meg 2 "békebeli"hokedlit. Azokat az után tették ki, miután Zoli már elment. Gondoltam, reggel behozom majd...
Vasárnap nem megyünk le Baboshegyre, majd csak a jövő hétvégére. Úgyis 1 héttel el kell tolni a leköltözést. Mert fogdoki úgy számolt, hogy én május elején költöznék csak le, akkor marad több, mint 1 hét, ha valami baj lenne a híddal. Érzem én, hogy semmi hiba nem lesz, tökéletesre sikerült, és végül 34.000-rel kevessebbe is kerül, mint az előkalkuláció volt.
10-kor lejött Emi néni felköszönteni. Az üvöltözés (no, nem méregből, csak mivelhogy egyre süketebb) nem igazán tett jót a begyulladt hangszálaimnak. Kaptam 2 damasztágyneműgarnitúrátt tőle, ami még az ő kelengyéje volt annak idején - sajnos tükörpaplanos - meg 3 szál szekfűt!
Én meg konyakkal kínáltam. Egyhúzásra lecsurrant a torkán. Jót bazsalyogtam magamban!
Mivel úgy döntöttem, hogy ma semmi munka, nézegettem a sonkástészta recepteket. Érdekes, hogy egyikben sem használnak ecetes tormát, pedig szerintem attól lesz igazán jó íze, és torma is mindenkinél megmarad ilyenkor. Vagy lehet, hogy csak nálam? Igaz, mi imádjuk a tormát, és én készítek is belőle minimum 60-70 dekát. Idén, mivel az első adagot keserűnek találtam, vlgül 2 nagy befőttes üveggel lett. és napok múlva már az első adag kesernyés ize is eltűnt.
Egy bizonyos színházi táska után szerettem volna feltúrni a szekrényeket.
De...
Mikor kinyitottam a molyos szekrényt, kis híján elájultam. Idén nem voltak rajtam a hosszú bundáim, kabátjaim.
Kb. 1 hónapja, néztem bele utoljára , akkor még minden rendben volt. Mostanra mindenbe beköltöztek a molyok. Bundákba, gyapjú kabátokba, kalapokba...
Pedig volt bent molyirtó. Anyu régen naftalint használt. Évekig tartott, míg a szekrényeket, szőrméket ki tudtam szellőztetni....
Most kénytelen voltam mindent kipakolni, egyesével befújni molyirtóval.
A táskát persze nem találtam, valamelyik másik szekrényben lehet...
Most igy néz ki a szoba:
Elfújtam rájuk 2 teli flakon molyirtót. Ma a kikefélésük vár rám. Statikus por-és vegyszerallergiával ez bizony nagy megpróbáltatás lesz. És tuti 2 napos lázzal, prüszköléssel, szemgyulladással fog járni.
kalapok, sálak, gallérok...
Táskák halmaza...
Úgy elszaladt az idő...
Sietnem kellett...
Végül is kiválasztottam anyám 60-as évekbeli nem színházi táskáját.
Ehhez kerestem korabeli angol divat szerinti ruhát, cipőt, stólát:
A szőlőfürt tenyésztett gyöngyökből van fűzve. Mivel nehéz lenne leoperálni róla, így aztán óvatosan, gyorsan kell kilötybölni...
A 70-es években anyuval nagy színházba - operába járók voltunk. 5-6 bérletünk volt különböző színházakba, az Operába.
Univerzális ruháink voltak, amik egyaránt illett 50 kilós lányra, és akkor már 70 kilós nőre. (ebbe a ruhába pl. máig beleférek)
A stóla nagyrészt valódi ezüst lapocskákból készült. Kb 2 kiló a súlya. Ezt még apu vásárolta -pénzbefektetési célból - bizományiban. Valószínűleg az 1900-as évek elejéről vagy az 1800-as évek végéről származik, nem a '60-as évekből. Réges-régen beoxidálódott már, így passzol a cipő arany színű pántjaihoz.
A színházi ruhatárunk közös volt. Anyu '56-ban Angliába disszidált barátnőjének 1-2 alkalommal viselt ruhái...
Az előadás egyébként fergetegesen vidám, zenés darab, többek között Bodrogi Gyulával, Béres Ilonával, Szulák Andival, Mihályi Győzővel:
Az első sorban ülve mindíg hüvösebb, huzatosabb ...
De én szeretek ott ülni...
A rumlihoz még hozzátartozik az előszobában Babos-hegyre osszekészített levinni való is. Azokat is le kéne ma hordanom a garázsba:
Még jó, hogy több mindent se időm, se erőm nem volt összekészíteni...
Igaz, a gázpalack, és a"cefre kifőző apparát" mellé nem is igen férne be más.
De most, hogy ma nem mentünk le, a jövő héten Újmoci jön velünk.
Következőre meg Doni, hordozó-házikójában, mélyhűtőből a húsok egy része hűtőtáskában, és persze a ruhák.
Gázpalack, meg egyéb ráér június-júliusban is. Elvégre most van lent 1 teli gázpalack.
No, megyek kefélni... Már előre vakarózom tőle...
11:00 Jajj, még csak kiakasztgattam a kabátokat a balkonra, és az egyiket kezdtem kefélni. Szemem-szám -tüdőm teli lett molyirtós szőrmeporral...
Azt hiszem, poszívóval állok majd neki...
Az elmúlt hetekben rengeteget dolgoztam, futkorásztam, cipekedtem...
Tegnapra kijött egy kék folt... Mára az egész testem, lábam teli van vele.
Nagyon régen nem tapasztatam már ilyet magamon.
Akkor azt mondta az orvosom, hogy annyira rugalmatlanok, és vastagok az érfalak, hogy a terhelésre szétpattanak, és mivel véralvadásgátlót is szedek...
Naponta max 2-3 óra könnyű fizikai munka, az is elosztva: fél óra munka, 1-2 óra pihenés...
Nos ezt én most alaposan megszegtem...
Nem vettem figyelembe a testem jelzéseit, pedig már régóta jelzi, hogy ennyit, és ne többet...
Ma 2 adag mosást tettem oda, teregettem ki. Voltam könyvtárban, elhoztam az egyik aksit, és most itt állok kb. 20 db vasalnivaló pólóval, 3 db inggel, jópár sorttal, és nem merek nekikezdeni.
Bele sem merek gondolni, mennyi tennivalóm lenne még az eljövendő 2 hétben...
Aztán meg Baboshegyen is... Ott már ráérek majd lassítani a tempón, de ott is lesz azért az elején 2-3 nagyon húzós hetem...
No, most megyek, tartok kevéske pihenőt... Muszáj...
Reggel 1/2 8-ra érkeztem a fogászatra. Beigazította, ideiglenesen beragasztotta, május 26-ra visszarendelt. Akkor ragasztja be véglegesen, ha semmi gond nem adódik vele. Érzem, hogy nem fog gond adódni...
Aztán decembertől az alsókra kerül a sor.
A képek majd a levégén, hogy aki nem szereti az ilyen képeket, az is nyugodtan végig tudja olvasni.
No, szóval azon gondolkodtam közben, mivel is ünnepeljek?
Engem a főzés kikapcsol, megnyugtat.
És már úgysem volt itthon semmi főtt étel!
Itt a végeredmény:
És a tányéron a körítéssel:
Ennek az adagnak én bizony csak a felét tudtam elfogyasztani, mármint a husinak a felét.
Nagyon jól sikerült, de mostanában húsból csak nagyon keveset tudok enni. Inkább a főzelékféléket kívánom a sok disznóhús után.
És most jön a fogsor. Előbb a kész, azt nyugodtan nézheti bárki:
Ezzel a géppel fényképezek most. Ha az enyém kész, akkor megy ez is élesváltásban a javítóba. Ezeknek az Olympusoknak az elemtartó a gyengeségük. Az enyémnek is ez a hibája. Szerencsére még garanciaidőn belül voltam.
Sajnos nem tudtam csak tükörből fotózni, de azért jól latszik az új fogam.
És akkor most, aki nem szereti a naturista fotózást, innen ne nézze tovább!
Tizenöt évvel ezelőttig bizony kemény dohányos voltam.
Undorítóak ezek a sárga fogak!
Azt hiszem, Blaskó "úr" pofátlan húzásairól átengedem másnak a poszt írást. Talán olyanoknak. kiknek most érettségiző rokongyerek van a családban.
Hát, persze, nyilvánvaló, hogy a ballagást elhalszthatták volna az iskolák.
Hiszen Blaskó úr már 3 hete közhírré tette...
Talán érettségi utánra... vagy az érettségit is el lehetne tán halasztani sztrájk utánra...
Ez, ugye, logikus is lenne...
Évek óta lehetetleníti el a közlekedésünket...
Dühöngünk is rajta eleget...
Talán eleinte még szimpatizáltak is velük néhányan...
Az viszont tuti, hogy fellendíti a nyugtatók forgalmát...
Így legalább a gyógyszergyártók örülhetnek...
Én most inkább a gyógyszer kiszerelésekről őrjöngök.
Anyósomnak kiváltottam ma 1 doboz "Nitromint" nyelvalávalót.
Aki élt már át szívgörcsöt, volt már halálfélelme ez okból, az pontosan tudja, mennyire fontos, hogy mindig kéznél legyen ez az aprócska tabletta.
Nálam is hosszú évekig volt kéznél.
Szerencsére mostanában, mivel nagyon eltalálták a szívgyógyszerem adagolását, ezek a rosszullétek gyakorlatilag megszűntek. ( Csak akkor jött elő újra, mikor csökkentett adagra kényszerültem. De aztán gyorsan visszaállíttatam azeredeti adagomat)
De a tabletták lejárati ideje csak 1 év.
Nos, én most, április végén kiváltottam olyat, aminek a lejárata július.
50 db-os kiszerelésnél kisebb nem kapható.
Nagy valószínűséggel Emi néni sem fog ezidő alatt 10-20 darabnál többet felhasználni -remélem, legalábbis.
A maradék meg vándorol a szemétbe, többnyire.
Nálam is van 1 kis zacskó lejárt gyógyszer összegyűjtve, hogy visszavigyem a patikába.
Persze évek óta elfelejtem visszavinni.
Arra nem visz rá a lélek, hoy a szemétbe dobjam, így aztán gyűjtögetek...
A spraynek ugyanakkor 5 év a lejárata, de azt sosem akarják fölírni -
hiába könyörgök érte.
Könnyű a kezelése, gyorsabban hat, mivel azonnal felszívódik.
Annyit mondják, mondogatják, hogy ne váltsunk ki feleslegesen gyógyszert.
De ők kényszerítenek erra a megoldásra.
Bezzeg az altató! Azt tudják tízesével, hatalmas dobozba (amibe könnyen beleférne 3 levél is) csomagolni.
No, de nem dühöngök, nehogy nekem is be kelljen egyet tennem a nyelvem alá!
Kivételesen nem este 11 után robbant be, mint a forgószél!
Jaj, annyira imádom!
Ezúttal "csak" alig 1 órát töltött nálunk.
Úgy látszik, sietett!
3 oltást+ kullancsnyakörvet, és kirobbanó vidámságot hozott magával!
Mondtam már, hogy mennyire imádom?
Persze a 3 oltás után Doni most letargikusan. sértődötten fekszik az ágyon , az új nyakörvével.
Tegnap hajnali 1/2 9-kor (Zolinak legalábbis hét végén ez hajnalnak számít)Felpakoltuk Újmocit, kistv-t (persze figyelmeztetésem ellenére távirányító nélkül-így aztán nem tudta beprogramozni,) meg még csordultig töltve a kocsit a legszükségesebbekkel-sok minden nem fért már be-elindultunk.
Zoli épp csak letett, aztán indult Siófokra "meglepetés vendégnek."
Én nagyjábol kipakoltam, aztán kiültem a ház elé.
Beke, nyügalom, méhdöngicsélés, olykor olykor tehénbőges, birkabégetés, libagágogás...- szóval
elbóbiskoltam Időnként felneszeltem, mert le akartam esni a székről. :)))
Úgy dél tájt, valami förtelmesen hamis "élőzenés kornyikálásra "ébredtem: Köcsögduda-valami valami elképesztő siratós énekhanggal. Majjöttek a mulatós dalok- szintén hamisan. Aztán megérkezett 1 hegedű is- köcsögduda hegedűvel, hamis énekkel-hát ez azért kiverte nálam a biztosítékot. De nem csak nálam. Indultam megnéznia zajforrás okát. Szembetalálkoztam 1 vendéggel, aki szintén menekülőre fogta a dolgot. Állítólag házavatásra invitálták őket. Behívtam a szerencsétlent. Remekül elbeszélgettünk,körbemutattam neki mindent. Nagyon kellemes asszonyka, Bicskén, a Kossuth utcában lakik. Rogtön meg is invitált magához. Teleszonszámcsere, aztán Neki vissza kellett mennie az ünneplők közé, mert a zene elhallgatott. kezdődőtt az ebéd.
Folytatódott egészen este 9-ig illuminált vendégek gajdolásával. Remélem, nem lesz rendszeres...
Én meg elhatároztam, hogy föltérképezem az elhagyatott kertet, a lezárt házat. Csipkebokron törtem keresztül magam, mint a mesében, aztán feljutottam a teraszra. Rozsdás lakat az ajtón, már kezdi benőni a borostyán... Mintha megállt volna az idő...
Grimm mesében éreztem magam.
Aztán tovább, fefedezni a kertemet:
Az öreg cseresznyefa tartja magát.
A 2 kis fügefa viszont sajnos kiszáradt. Ültetni kell a helyükbe majd másikat.
A vén diófa sem bontogatja a leveleit. Azért remélem, nem pusztult ki:
Sajnálnám.
Talán, csak hosszabb ideig álmodik?
Hiszen nagyon öreg már.
Talán az 1848-as szabadságharc korában volt csemete?
No, és most jön az a bokor, Zsifu, amit nem ismerek:
Rengeteg rovar döngicséli körül a fürtös vírágzatát.
Kérem szépen,... bárki,... aki felismeri....
De a kertben elképesztő pitypang tenger hullámzik. Gyerekkoromban nagyon szerettem fújdogálni.
a A nyári óvodával minden délelőttöt Margitszigeten töltöttünk. Hajóval mentünk át... akkor még... Nem tudom, lehet-e most hajóval...
Amíg szép sárga virágai voltak, koronát is fontunk belőle; a szárából karkötő, és nyaklánc is készült... Akkoriban ezek voltak a fejlesztő játékok...
Most már kevésbé rajongok érte...
Viszont a pünkösdi rózsák... rengeteg van belőlük. Már hatalmasok a bimbók. Talán pénteken már teljes pompájukban fogadnak majd?
Van sok -sok orgona is, de nekem ezek a szimpla virágú orgonabokrok a kedvenceim:
Messziről halványlila gömbnek látszik az egész...
4 körül megérkezett a gondnok is az öntözőberendezéssel.
Beállította, és elment azzal az utasítással, hogy 6 körül kapcsoljam be, aztán tegyem arrébb is a veteményesnél, mert különben nem fognak kikelni.
Mivel én engedelmes kislány vagyok, bekapcsoltam, aztán 1/4 óra múlva arrébb akartam tenni.
Szerencsére, mivel egész nap sportcipőben mászkáltam, estére már rettenetesen fájt a bokám, így magas szárúra váltottam. Mert különben a tornacípőbe befolyt volna a sáros agyag, és én bent rekedek.
Így is elég volt kicuppogni belőle.
Ki gondolná, hogy a talajnak csak a 3-4 centis felszíne van kiszáradva? Pont, amibe a magok vannak vetve.
Szerencsétlenségemre nem az agyonhordott 6 évest, hanem azt húztam a lábamra, amiben lementem. Merthogy műtét előtt 2 évvel csinálták, de alig tudtam hordani. Most, 4 év elmúltával már rajön a lábamra:
Találtam még negyedik fajta ibyolyát is:
Remélem, kék, meg lila hóvirágot nem fogok találni jövőre. :))) Merthogy most a hóvirág még el sem hervadt, mikor már virágzott az ibyolya. Igaz, az egyik hagymáról, a másik magról? De sose lehessen tudni... :-(((
Virágzik már a birsalma is:
És a ribizli már bogyósodik:
És Borókának:
Ugye nem tévedek?
Jajj, és csak most ébredek tudatára, hogy már csak 4 nap, és jó időre búcsúznom kell a blogtól, ...és tőletek, ...és Pesttől...
Kezdek rendesen bepánikolni, hogy hogyan is leszek én készen alig 4 nap alatt?
No de sebaj! Május 24-júni 1-ig azért visszajövök.
Aztán csak a Netszolgáltató, meg a Jóistenke tudja, legközelebb mikor?
Szégyellem, hogy én lelkesen készülök a hegyemre, és közben a barátaim...
No, igen, az egyik "csak" depressziós. egymás után végezte ki a blogjait, és kezdett újat, hogy aztán azt is legyilkolja. Már nem okoz neki örömet a fényképezés se, bezárkózott önmagába...
A másik, a súlyosan mozgássérült is boldogtalan, és egyre boldogtalanabb lesz. Szeretne együtt élni a párjával, de mindketten segítségre szorulnak. És ezt szegény képtelen belátni.
És azokat bántja, akik tényleg megpróbálják szeretni. Szegény idős anyját, aki kiszolgálja, emelgeti. Hogy mért nem veszi oda magukhoz a szintén ellátásra szoruló barátot ?...
A harmadik is adósságokkal küzd.
A negyediket műteni kéne, de évek óta nem fizet utána senki TB-t.
Ma kikapcsolták náluk az áramot, aztán rövidesen majd a gázt is... Véget ért a moratórium... Már csak napok kérdése...
És az utóbbi kettőnél éretségire készülő gyerek...
És a gondjaikat ma, egyszerre zúdították rám...
Már hajnali 5-kor nekiálltam pakolni, rendezkedni.
1/2 11-ig elég sokat végeztem.
Egész délelőtt rohangáltam a garázs és a lakás között.
Mivel a kertünkben most melósok dolgoznak, fel sem tételeztem, hogy Vera póráz nélkül hozza le azt a vérengző dögöt. Így a kiskaput sem zárogattam, a piros kendőt sem figyeltem.
De mégis kihozta...
És Szindy azonnal támadott.
Doninak esélye sem volt menekülni...
Doninak kifordult a műtött szeme, és 3 hatalmas lyuk tátong a torkán. És ezúttal 4-en is alig bírtuk kiszedni a szájából. Pedig a múltkor szerzett sebek még alig gyógyultak be.
Az egész lakás vérben úszik- hogy a fenébe lehet 1 ilyen pici kutyának ennyi rengeteg vére?
És az orrából még mindíg folyik a vér...
Szerencsére a hordozó ketrecet már rendbe raktam, mert különben a Volvo világos kárpitja...
Zoli a riasztásom után 1/4 órán belül itt volt, és jobbnak látta, ha engem nem visz magával -szörnyen nézhettem ki...
Hiába mondtuk, hogy a kertbe is csak szájkosárral...
1/2 12-kor meg hívott Klári, hogy tegnap volt közgyűlés, és a lakók bírósághoz akarnak fordulni a 4 kutya miatt...
Segítséget kért volna, hogy a kis fehéret,... esetleg... Baboshegyre,... a nyárra...talán...
Doni biztosan örülne,-szeretik egymást-, de még nincs zárt udvar...
Fájó szívvel, de nemet kellett mondanom.
Aztán hazaérkezett Doni. Szerencsére most nem kellett műteni a szemét, de újra szemcseppek, 2 féle-nagy küzdelem lesz, de ezúttal szerencsére éjszaka nem kell...
Tetanusz, antibiotikum, és Betadin...
De ha bedagadna a torka, ha elfertőződnének a mély sebek, azonnal vinni kell... Az első 3 nap a kritikus... Az még pont belefér május 1-ig...
És vajon mi lehet Tyriával? Mert az utsó bejegyzés ápr. 24.
hogy italozásra, és játékgépezésre nem adnak segélyt 1 faluban már 13 éve!
Az Alkotmánybíróságnak ezt az igazságtalan szabályt tényleg meg kellett semmisíteni!
Tegnap délelőtt óta gyakorlatilag munkaképtelenné váltam.
Este még elmentünk Zolival nagybevásárolni. előtte, meg utána közös erővel lekezeltük Donit, és ma reggel is.
De aztán egyedül maradtunk mi ketten.
Doni feküdt az ágyamon, és nagyon sajnálta magát. Melléfeküdtem, simogattam, és én is nagyon sajnáltam magam, meg persze őt is.
2 óránként közelharcot vívtunk a szemcseppekkel. Ha végre sikerrel jártam, és célbaért, ő azonnal beletörülközött a lepedőjébe.
Dél körül már annyira kiszáradt a szemgolyója, hogy teljesen kétsegbe estem. 1/2 óránként adtam neki a műkönnyet.
Közben meg bámultam ki a fejemből a rózsalugasra. Pár napja lepermeteztem az összes, számomra elérhető rózsabimbót, mert hemzsegtek a tetvektől. Persze a rózsalugasnál kísérletet sem tettem.
télen alig látogatott néhány veréb.
Bezzeg most... Voltak legalább 40-50-en.
először fel sem fogtam, mit csinálnak... Miért csipkedik a bimbókat, meg a zsenge szárukat.
Egész furán művelték... Csőrbefogva a szárat haladtak a bimbó felé.
Idáig kizárólag magevőnek hittem.
Most megtapasztaltam, hogy remek tetűírtók is.
Mivel Doni egész nap le sem szállt az ágyról, a csöngőcselhez folyamodtam, hogy pisiljen végre. Ez mindíg beválik, akármilyen beteg is. Persze első felbuzdulásra lerohant a lépcsőn, aztán szedte is a lábát visszafelé. Persze addigra már becsuktam az ajtót, és lekísértem a kertbe.1,5 nap "csapadéka" távozott az egyik bokorra, aztán usgyí, fölfelé. Igaz, tegnap délelőtt ivott utoljára. Azóta csak néhány kockasajt, és pár falat kenőmájas az antibiotikumhoz, no meg a szemcseppentéshez.
Nagyon szeretnék pénteken már indulni, de ha addig nem javul a szeme, nem merek kockáztatni.
Mert ugye, legkésőbb vasárnaptól már ketten maradnánk.
Egyelőre ott még nem vettem fel kapcsolatot állatorvossal. Nem is gondoltam rá, hogy esetleg kellene.
De persze az első dolgom lesz, hogy a magam háziorvosához neki is keressek egyet, akit ugrasztani lehet, ha baj van.
Legfőbb ideje!
Szörnyű itt lakni.
Mentők, rendőrautók villyogása, ha kell, ha nem...
És ami zaj ma a ligetből becsapódott.
Zárt ablak, ajtó mellett is alig lehetett elviselni.
De ami most nálam tényleg kiverte a biztosítékot: Fiatalember olyan 3-4 hetes csecsemővel a karján becsöngetett hozzám is, és Verához is, hogy vigyük be a kutyákat az erkélyről, mert felébresztik a babát.
Én, biztos nem vinnék ilyen aproságot tömegrendezvényre.
Láttam ,a kocsi 2 óra tájt érkezett. Tudom,mert kiszóltam, hogy lehetőleg ne a garázslejáró elé, a járdára parkoljanak. És most, 1/2 7-kor mentek el!
Fantasztikusan tellnének itt a napjaim, ha nem keserítené meg Doni miatti aggódás. Ma voltunk bent az ügyeleten vele, mert sajnos egyre kékebb hályog van a sérült szemén. Azt javasolta a doki, hogy vigyük fel Pestre, mert meg kell műteni a szemét.
Zoli ma este fölviszi, holnap műtik, kedden, vagy legkésőbb szerdán hozza vissza, hogy aztán vasárnap ismét Pestre menjünk.
Zoli tegnap jött, és hozta a meglepit egy ACER típusú Notebook személyélyében, Tmobil kártyás internethozzáférési lehetőséggel.
Képeket csak Pesten fogok feltölteni, de írni, és blogokat olvasni van már kapacitás.
A múlt hetem a kipakolás, takarítás, veteményeskert locsolás jegyében telt.
Nem nagyon akarnak kikelni a növénykéim. Ez a több, mint 1 hónapja tartó aszály nagyon megviseli a növényzetet. A kút ki van száradva, így vezetékes vízzel, öntözőkanával, enyhén szólva is körülményes, drága és nehéz művelet.
A fenti kertbe a gondnok hozza naponta kocsival a vizet, de olyan ez, mint csöpp a tengerben...
A fürdőszobában fészket akart rakni valami énekes madárka. Dél körül vettem észre, hogy a mosdóban is széna van. Mivel előző nap kaszálták a füvet, azt hittem, talán a szél fújta be, de mikor a mosdóban is megjelentek a fűszálaK, MEG BEREPÜLT A MADÁRKA IS, ALAPOSABBAN KÖRBENÉZTEM.A BOLYLER, ÉS A FAL KÖZÖTT FOGOTT BELE A FÉSZEKRAKÁSBA. Fájó szívvel, de ettől fogva zárom a fürdőajtót. Kétségbeesett ki ő, kijő kiáltásokkal vette tudomásul. ( azért váltok néha nagybetűkre, mert még nem szoktam meg a billentyűzetet, és spórolnom kell)
A pongyola fogalmazásért, esetleges helyesírási hibákért is elnézést kérek.
No, szóval ott tartottam, hogy kénytelenségből kellett kizárnom. Mert e hó 17-től júni 1-ig fent leszek Pesten. Ha közben becsapná az ajtót a szél, vagy valamelyik figyelmes szomszéd becsukná, a fiókák éhen halnának.
De ma voltunk vendégségben az egyik szomszédnál. nála 1 fecskepár rakott fészket az előszobájában.
Ő az akinek sok-sok éve a lányát lőtték le a buszmegállóban.
Már elkezdtek nyílni a pünkösdi rózsák a kertben. Tengersok bokor van belőlük. Remélem itt leszek még, amikor teljes szépségükben pompáznak majd.
No, akkor mára ennyit.
Ma hajnalban bőségesen meglocsoltam kannával az összes újonnan ültetett szerzeményemet. Slaggal meg a ribizliket, és a kikelt borsót is.
Aztán bemociztam Bicskére, tartózkodási hely, és háziorvos ügyintézendő.
Sajna szerdán újra be kell mennem, mert: kiderült, hogy erre a helyrajzi számra még soha, senki nem volt bejelentve, így nem tudták azonnal kiadni az új lakcímkártyát. AZ ORVOSSAL IS GONDOK ADÓDTAK. kIDERÜLT, HOGY ITT KÖRZETEKRE VAN OSZTVA a terület. Baboshegy másik orvoshoz tartozik, mint akit Ági javasolt, és az enyém csak 10-ig rendelt. Szerencsére még 1/2 11-kor ott volt, de már nem ért ráfelvenni, mert 11-kor már Csabdin kellett volna rendelnie. De azért nagyon kedves volt. HOZZÁ IS SZERDÁN KELL MENNEM ÚJRA, akkor majd bővebben beszélgetünk, megírja a beutalókat infúzióra, meg gyógytornára. A patikába is vissza kiell menni, mert 2 féle gyógyszert meg kell rendelniük.
Délután aztán úgy elaludtam, mint a bunda.
Megyhívtak egy hatalmas bográcsolós partira, 501 literes kondérban főzték a gulyást. De egyedül csak a házigazdát ismerem, őt is csak ma óta. Vilinél ismerkedtünk meg, de ő sem tudott eljönni, mert nála meg meszelnek. Doni miatt meg amúgy is rossz a hangulatom. Még mindíg semmi biztosat nem tudok. Holnapra van előjegyezve a szemklinikára.
e-mailt nem tudok küldeni, mert a címlistám, az sajna otthon maradt.
És arra is rájöttem ma, miért nem tudok kommentet írni egyes blogokba.
Merthogy szóellenőrzés az nálam nem megy, mivel Zoli a képletöltéseket letiltotta a gépen.
Mert a t-mobil szörnyű lassan tölti, ezt már tapasztaltuk Marikáéknál.
Egyébként az a fiatal srác, aki meghívott mára, mondta, hogy a Vodafon Basic csomag nála tökáletesen működik, és ő kb. 2-300 méterre tőlem használja.
No, most már mindegy. Vodafon szerint ez a terület "elvileg" még nincs lefedve.
És jaaj, nagyon hiányzik az egér... azt elfelejtette a fiam.
De azért szipi-szupi ez az új masina. A széles képernyőhöz azért még hozzá kell szoknom.
Ja, és majd' elfelejtettem: isteni rozskenyeret kaptam a Lipót péknél. Már októberben felfedeztem magamnak ezt a kis üzletet. Akkor nyílt éppen.
És a vezetékes víz is iható, és igazi "víz"-íze van. Nem kell majd ásványvizet venni kartonszámra, csak 2-3 szifont, és patronokat kell beszereznem a szódavíz készítéshez.
Tudja valaki, hogy mi van BIKFIC-cel?
Napok óta ki van kapcsolva a mobilja!
A tegnap délutáni szundi következtében éjfél után tudtam csak a második altatóval elaludni. Hajnali 1/2 5-kor én kukorékoltam föl a kakast. Ő csak 5 körül szokta jelezni a napfelkeltét.
Kávézás, kakaózás után kimentem a már megszokássá vált locsolós körutamra.
Épp az utolsó fácskát öntöztem, amikor elkezdett cseperegni az eső.
Sajna, 2 percig sem tartott az egész. Alig értem vissza a házba, már el is állt.
Tettem-vettem 9-ig, mikoris Zoli riadót fújt: 1,5 óra múlva ideér. Kapjam össze magam, mert Doninak 2 óránként kell csöpögtetnem a szemébe, szerdán meg újra jelenés a szemklinikán.
Mondtam neki, hogy én, egyedül hogy tudnám csöpögtetni?
Ha meglátja a szemcseppet, máris menekülőre fogja, többnyire az ágy alá! Onnan meg semmilyen jó falattal nem tudom kicsalogatni. Ha meg el is kapom, becsepegtetni nem tudom. Talán hagyjuk ott a kórházban. Ők jobban értenek hozzá. Senki nincs, aki segítsen. Verától menekül, meg egyébként sem segített tavaly sem. Klári dolgozik, meg ezerrel készül a furulya vizsgára. Nóri érettségizik...
Rám is jött az idegességtől a hasmars.
A fürdőszobában akkor még minden rendben volt. Idegességemben nyitva felejtődött az ajtó.
Aztán bepakoltam a hazaviendő szennyest- hátha mégis menni kell.
Később Zoli telefonált, hogy otthon marad Donival, és megpróbál csepegtetni. Én akkor már mosogattam.
Ági is előkerült. Ez az egyetlen pozitívuma a mai napnak.
1 óra körül jutottam ki újra a fürdőszobába.
Bokáig jártam a vízben. Mert az erőszakos madárkája-vagy 1 másik?- csak az alkalomra várt.
Ezúttal kihúzta a boyler túlfolyójára csatlakoztatott csövet. A lefolyó meg, mint-tapasztalatom szerint- minden fürdőszobában magaslatra van téve... hát...Elázott a kőre letett 8 db-os felbontatlan WC papír, a fürdőszobaszőnyeg...
Még jó, hogy megtiltottam neki a fészekrakást. Ha ez akkor történik, mikor nem vagyok itt...
No, szóval minden rosszban van valami jó is...
Mára túróscsusza volt betervezve, mert csináltam jó házi túrót.
Persze elmaradt az is. Este azért elkészítem. Most, írás közben az egyik szomszédtól kapott házifüstölésű sonkából csemegézem rozskenyérrel, újhagymával, uborkával.
Ilyet még soha nem ettem. Erőspaprika is került a páclébe. Valami hihetetlenül finom
No, szóval folytatom a tegnapi nap történéseit:
3 körül bementem Zoli szobájába, hogy rátegyem Újmoct a töltőre.
Meglepetve tapasztaltam, hogy a fali lámpán ül 1 madárka. Ugyanaz a fajta lehetett, mert ő is "ki ő, kijő rikkantással röppent ki az ajtón. Néhány szál széna, és száraz falevél maradt utána a lámpán.Lesöpörtem róla, nehogy meggyulladjon, ha fölkapcsoljuk a villanyt. Csak utána jutott eszembe, hogy meg kellett volna örökíteni. Így aztán kénytelen- kelletlen bezártam az ajtót.
Zoli "rezidenciájának" a fala ugyan nem 1/2 méter vastag, mint az én részemé (a Doktor Úr építtette a felújításkor hozzá), de mivel évek óta be voltak a spaletták zárva, vizes-dohos. Amióta itt vagyok, hajnalban kitárom az ajtaját, és csak késő este zárom be. (Úgy látszik, fészekrakós időszakban ezt nem tehetem meg)
Ezért volt éjjel-nappal nyitva a fürdő ajtaja is.
Az én részemen is ezért van napközben kitárva az ajtó. Este meg mindíg befűtök, hogy száradjon.
Ez a présház az 1860-as években épült valahol a környéken bányászott kőből, vályoggal. (az udvaron található építőköveket is megörökítettem. Olyan kemény, hogy még az ütvefúró is nehezen bírkózik meg vele.
Mivel a Doktor Úrék évek óta csak 4-5-ször jöttek le nyaranta, de sosem aludtak itt, és itt is zárva voltak a spaletták, el lehet képzeéni, mennyire nedves volt itt a helyzett.
No, aztán délután 5 körül, mikor válaszolni szerettem volna Perennének, és már egész "litániát" írtam, hírtelen megszakadt a Net. Este 9 körül tudtam csak újra rákapcsolódni, a komment meg persze elszállt.
******************************************************************************
No, és most a mai napról:
Már hajnali 1/2 5-kor felébredtem. Nagy madárcsicsergés volt már akkor is. Éjjel 11-kor, mikor bevettem az altatót, akkor is vidáman csiripeltek.
Szokásos kávé, kakaó után ezúttal a locsolósdi elmaradt, mert lógott az eső lába- néhány csöpp esett is, mikor a szendvicseimet készítettem, hogy majd a parkban költöm el Bicskén.
Közben megettem a virágporos, búzacsírás joghurtomat, előástam a szekrény mélyéről a viharkabátot, és 1/4 9-kor elindultam.
Csak a Kossuth téren vettem észre, hogy a kaja, ásványvíz bizony otthon felejtődött.
Pillanatok alatt megkaptam a lakcímkártyámat.
Szerencsére a patikában vagy 3/4 órát várnom kellett
1 körülményeskedő, és ménkű sok gyógyszert kiváltó öregúr miatt. 1/2 10-re már így is az SZTK-ban voltam, mert közben megint cseperegni kezdett, kénytelen voltam bemenni.
Megint patika, ezúttal az
12-re meg megvolt beszélve a randi Ágival.
Kitárgyaltuk Bajnai cinikus megjegyzését, hogy aki nem tudja fizetni az ingatlan adót költözzön kisebb lakásba, stb...stb...
Röpült az idő, neki is mennie kellett, meg nekem is indulnom kellett haza.
14.-én a gép egyszerűen hibernálta, aztán újratelepítette magát, és skype-on kívül semmi nem jött be.
Felhoztuk, szegény fiam szenvedhet majd vele.
Itthon, kétségbeesetten keresek valakit, aki szembecsepegtetésnél segítségemre tudna lenni keddtől, de egyelőre senkit nem találtam. Ötflé szemcsepp, minimum háromszor naponta.
Klári és Nóri segítenek majd, naponta kétszer, felváltva jönnek majd. Szegény Klárinak a diplomamunkájával kell elkészülnie, közben még tanít, zsűriz, Nóri most érettségizik, de segítenek.
Piszok fáradt vagyok!
Én még utoljára hajnalban mindent meglocsoltam, becsomagoltam minden szennyest, amit felhozok. Megszabadítottam úgy nagyjából2 méter hosszan a sövényt a mindent folytogató liántengertől, közben új gyönyörűségeket fedeztem föl. Az apró bogyójú, mézédes elvadult szőlő újra előbukkant, babérbokrot, és ezt a "nemtudomhogyhívjákdeszép" virágot:
Zoli elég későn érkezett, és amíg én kipakoltam a jégszekrényből , ő fölment a gyümölcsösbe.
Tavalyelőtt a Doktor Úr a vadak kártétele miatt kerítette be, de a gondnok tárva-nyitva felejtette a fönti kaput. Ezúttal 1 tavasszi ültetetésű őszibarackfa látta kárát a feledékenységének.
1 cseresznyefán már érik a gyümölcs- koraivízízű-sosemszerettem. Hozott le belőle 1 bő maroknyit.
Én, bevallom, a 2 hét alatt nem jutottam föl a gyümölcsösbe.
Már dél körülre leszedtem hatalmas mennyiségű pünkösdi rózsa bimbót. meg sem látszott a bokrokon. Sajnos most pont nem fogok tudni gyönyörködni bennük. 2 hét múlva már az összes levirágzik. Szóltam a szomszédnak, aki szintén pesti, hogy szedjék-vigyék.
A maradék főtt ételt megettem 1/2 12-kor, így aztán 5 óra tájt megálltunk 1 ázsiai étteremnél.
Zoli már rég szerette volna megnézni.
Isteni kajákat, kagylót, rákot, szusit, meg még sok-sokféle különlegességet kostolgattunk:
Én itt épp 1 kagyló tartalmát szürcsölöm.
Aztán itthon megfürdettem a nagy melegben elalélt virágokat:
Doni rettenetesen örült nekem. A szemcseppeknek már kevésbe. Szegénykémnek mennyit kellett már szenvednie az miatt a vadállat miatt:
Először is Vili fecskéi:
Hogy milyen fajták, azt nem tudom.
És a fészkük:
Azóta már volt meszelés. Még pont időben, mert a fiókák etetésénél biztos zavarták volna őket a festők.
No, és az én fészkem kezdeménye a boyler mögött:
És
az a bizonyos lámpa, ahol szintén fészek készült volna:
A véf diófa, köszöni, jól van, tényleg csak később ébredt.
Viszont a csemetének a levelét megtámadta valami betegség:
Tanácstalan vagyok. Mi lehet ez?
Tudtommal diófát nem kell permetezni!
No, és ez a virágzó sövény rengeteg rovart vonzott:
A teljesség igénye nélkül:
Gyönyörű lepke, én zebrának beveztem el-türelmesen pózolt, míg fényképeztem.
A többieket nem sikerült, pedig sokféle fajta található.
Ő talán Szet János? Rengetegen voltak egymás hegyén-hátán, csak valahogy a képek nem sikerültek, csak ez az egy.
No, Őrovarságát aztán végképp nem ismerem föl!
ő az egyetlen, akit biztosan felismertem.
Ő egy cincér.
Első nap Zoli fát aprított, hogy fűteni tudjak:
A képen jól látszik, hogy mennyire száraz. Sok-sok évig gyűlt a fészerben.
Sajnos egyáltalán nem ropog a tűz, mikor ezzel fűtök. Ezért tettem rá mindíg néhány tavaszi -őszi vágású ágacskát.
Mikor szombaton hazaértünk, sokkolt Doni látványa.
Keresnünk kellett valakit, aki csöpögtet Doni szemébe, mert 2 egészséges kéz kell hozzá! Bal kézzel széthúzni a szemet, jobbal csöpögtetni, közben hadakozni Donival háton odaszorítva a kanapé karfájához. Klári vállalta, igaz, csak reggel-este tud jönni, de ez is több, mint a semmi.
Klári leszorít, széthúz, én csöppentek. A napi 3*6 perc lámpázással már egyedül is boldogulok.
Megbeszéltük Zolival, hogy küldünk egy levelet Gyurinak, hogy gondolkozzon el azon mit kéne csinálnia a kutyával.
Zoli hétfőre kérte, hogy írjam le az elmúlt 10-11 év történéseit-támadásait, károkozásait.
Még mielőtt elutazna, odaadná az egyik ügyvédjüknek, hogy nézze át, a végleges szöveget küldje át nekem, én aláírom, szkennelem, visszaküldöm, ő ír mellé1 ügyvédi felszólítást, aláírás, pöcsét, tértivel Gyurinak.
Hétfőn boldogan hívott, beszélni akart Verával, aki közölte, nincs is itthon a kutya. -(majd, ha visszajön, ráérünk, -mondta-addig javítgassak rajta. Hátha végleges helyet találtak neki. Mi, kis naívak!, Hát, hozzátenni való, az bőven akadt!) Persze azt nem mondta Vera, hogy délután már haza is hozzák.
Én egész vasárnap éjjel alig aludtam valamit, kattogott az agyam, fogalmaztam a sérelmeket.
Mikor felébredtem, éreztem, hogy a féloldalam, beleértve a fejem bal felét, lezsibbadt, lebénult. Nagyon megijedtem. Valószínűleg agyérgörcs... Nem mertem hívni az orvost, mert ha kórházba utal, mi lesz Donival? Zoli kedden hajnalban utazik, csak nem tarthatom itthon?
Dupla értágítók, lámpázás,- az államból, alsó fogsoromból elmúlt a zsibbadás...(ugyanazokat a gyógyszereket szedem, amit infúzióban szoktam kapni -Lucetan, Trental) Juni 15-től úgyis kapom majd Bicskén- az ampullák már a hűtőmben várnak rám.
Klári persze rögtön észrevette: "olyan furán merev az arcod! Jól vagy? Az én kollégámat ma vitték az iskolából infarktussal az intenzívre. Remélem, túléli! Ne hívjuk ki az ügyeletet?"
Másnap reggel: próbálom kicsalogatni Donit pisilni. Még jó, hogy fél, csak csengetéssel lehet kicsalogatni. A piros rongy kint van ugyan, de a kiskapu nyitva. Sokszor mondtam, ha látják, hogy nyitva felejtődött, vegyék a fáradtségot, hogy becsúkják, mert csak akkor látom a rongyot, ha kilépek az ájtón.
Újra lezsibbadtam a rémülettől, mert mi lett volna, ha Doni kilép az ajtón? Ahogy februárban is, Szindy azonnal a lépcső tetején teremne.
A sokk elmúltával hívtam Verát: "legalább erre a 12 napra, amíg itthon vagyunk, vigyétek el a kutyát"
-Szó sem lehet róla! Mégis, mit képzelsz? Legyél figyelmesebb!
-Akkor legalább pórázon, szájkosárral, és jelzéssel!
-Nincs is szájkosarunk! Nem képzeled, hogy elrohanok venni egyet!
Letettem...
Ilyen emberrel tényleg csak ügyvédeken keresztül lehet tárgyalni.
Hiába végeztek mindketten egyetemet, akkor is primitívek maradtak.
Csak magukkal törődő, kicsinyes, pökhendi emberek. Azt hiszik, mert sok pénzük van,- Gyurinak hatalmas, 2 emeletes luxusvillája- most a lánya lakik benne.- a nyomdáját már eladta-nekik mindent szabad? Persze a lány sosem fogadta el Verát. 1 évben ha egyszer látogat ide. Ő is a nyomdában kapott valami fal igazgatói állást, addig naponta látták egymást. Most Gyuri látogat el néha hozzá.Szilvi esküvőjén sem volt ott.
Miért nem költöznek abba a házba? Mert Gyuri lánya ki nem állhatja. Miatta hagyta ott az anyját, nőtt fel apa nélkül. Hiába tömi pénzzel, a tüske azért ott marad!
Gyuri inkább Zolival közli, hogy épp mik a tervei, pedig velem kellene megbeszélnie a dolgokat, mert én lakom itt.de engem nem vesz emberszámba.
Értelmesen tárgyalni vele teljes képtelenség. Most bővítette a garázst. Zoli annyit kért, hogy akkor az én Mocimnak csináltasson fedelet, és mi ingyen odaadjuk neki azt a pár m2-nyi területet. 60 centis tetőmeghosszabbítást rendelt meg. Mégis, hogyan gondolta? A + 1 méternyi tetőt, és munkadíjat mi fizettük ki, de ő is alápakolt dolgokat. Így alig tudok leszállni, megfordulni végképp nem tudok bent. Így marad a tolatás, Mindegy, szeptember végéig maradhat így, akkor meg az oldalát úgyis felfalazzuk, hogy ne verjen be az eső, meg a hó.
Idemásolom a levelet, ezt még átszerkeszti majd az ügyvéd:
Nocsak! Egészen olvashatóra sikeredett. Azt hittem, gombostűnyiek lesznek a betűk.
A tarkóm még kissé görcsben, de már csak fejtetőtől orrtőig van elzsibbadva a fejem bal fele.
Valaki sajnálná, ha menhelyre kerülne, mert akkor tuti, elaltatják...
De a megtámadottakat nem sajnálja?
És ha valakit megöl, a börtönre ítélt gazdát is sajnálja vajon? Hiszen nem ő, hanem a kutyája...
Igaz, többnyire csak felfüggesztett, esetleg pénzbírság...
Ez van ma Magyarországon...
Ma aláírtam, hogy szigorítsanak a vsszaeső agressív bűnözők büntetésén...
Három csapás...
a minimálbéresek, és a nyugcíjasok szívnak?
Hogyan számolták ki, hogy 200 ezer az átlag jövedelem?
Tegnap kezdtem a bankban, Átutaltam valami szaktanfolyamfolyam díját. A postán befizettem csekkekben a nyugdíjam felét. a piacon vettem néhány üveg brandyt, vodkát a majdani konyakosmeggynek, diólikőrnek. Idén ezekből kerülnek ki a karácsonyi ajándékok. Meg persze lekvárokból. Vettem 3 kiló kacsabőrt is, de az eladó hájat is kevert bele. Így szétválogatva, két részletben kellett kisütnöm. Nem repestem a boldogságtól.
Sütés közben, ha már úgyis őríznem kellett a konyhát, kinyitottam a mosogatógépet. Az a bűz, ami megcsapott... Arany fiam öblítés nélkül halmozta bele az elmúlt 1-2 hétedényeit, iányérjait. Ahol minden nap megy a mosogatógép, ez nem akkora gond- bár én alaposan leöblítve teszek bele mindent.
Úgyhogy gyomorforogva kipakolni, kiszedni az ételmaradékokat, kitöröni, átmosni... -terven felűli munka volt.
A 2 kiló epret már nem is főztem be. Adtam Klárinak belőle, le is fagyasztok, a többit megeszem.
7-kor, gondoltam, ledőlök kicsit. Mint akit fejbevertek, úgy aludtam el 9-ig
Szegény Klári, ő is nagyon fáradt. Vizsgáztatja a nebulóit, közben készül a vizsgájára.
Fáradtan vánszorgott haza tőlem 1/2 10-kor, hogy éjfélig még hangtalan hangszeren gyakoroljon.
Fáradtságom, figyelmetlenségem következtében a tegnapi mosásba belekerült 1 pzs is. Így aztán gondoskodam magamnak 1 kis extra munkáról is.
Elkészült a cipőm. még a héten el kéne mennem érte, mert ha akad valami igazítani való rajta, - és mindíg szokott akadni- 1 hét áll a rendelkezésünkre.
Összeszedem kissé magam, és pénteken elmegyek érte.
16:30 Ma, reggeli viráglocsoláson, borsóleves főzésen kívül tényleg nem csináltam semmit. Feküdtem, kiolvastam a "napi gazdaság" egyik múlt heti számát, kicsit belenéztem a múlt havi"Profit"-ba,úgy tessék -lássék átnéztem az ehavi "Navigátort",, agypihi céljából közben benéztem néhány blogba,beszkenneltem a b-hegyi számlákat, lekönyveltem az eddigi kiadásokat, lejátszottam 2 Admirálist, 1 Zuhatagot, megpróbáltam úrrá lenni a számítógép melletti irarhalmaz káoszán,közben persze elkevertem valahová a cipőcsináltató papiruszt, egyszóval az agyamat próbáltam használni, fizikailag elengedtem magam.
Jaj, nagyon kéne a laptopra is valami könyvelőprogram.
Csak most jöttem rá, hogy, kézzel a leszázalékolásom óta nem könyveltem. Igaz, ide csak egyszerűsített kell, de akkor is.
Remélem, holnap tudok tovább pörögni...
A napokban hajat is kéne festeni, mert jövő szombaton osztálytalálkozó.
Reggel elmentem az új cipőmért, vagy szandálomért?:
Jó, jó, tudom, elég hülyén néz ki, de lágyan, puhán öleli át a lábam. Már ebben jöttem haza.
Mellettem 1 apuka várakozik 3 év körüli kisfiával. Ők a gyerekcipészre.
Váraskozás közben mesélem az eladónak, Doni történetét.
Közben megjönnek a cipészek, próbálunk.
A csöppség cipőjének szilikon betétjén még van igazítani való. Én végeztem, indulnék is már, mikor apuka megfogja a karomat:
-Bocsánat- mondja-és bemutatkozik: Dr... állatpszihológus vagyok, Bécsből.
-Hallottam a történetét, és ha megengedi, adnék egy jó tanácsot: Mindenképp halgasson az orvosra, és ragaszkodjon az eb eltávolításához. Mert a Rotweiler keverékek olyan veszélyesek, tudnak lenni, mint a Pitbull, pláne, ha nem is büntették, ha állatra, emberre támadt. Tudtommal Magyarországon még nincs kutyapszihológus. Sajnálom a kutyáját, és ismeretlenül , de féltem magát is. Egyben nem értek egyet az orvosával: Bármikor bekattanhat, és magára támadhat az az állat, nem csak akkor, ha elesik. Elég egy rossz mozdulat...
Sajnos annyira megdöbbentem, hogy elfelejtettem névjegyet kérni. A nevét sem jegyeztem meg...
És most egy kép az idei jázminról:
81 augusztus elején, Szegeden járva Katiék különleges pörkölttel kedveskedtek nekünk. Tehéntőgyből, marhaszívvel, boljúorral.
Valószínűleg Zoli akkor fogant... talán épp ez után a vacsora után...
Már csak ezért is...
És most, lássatok csodát, kaptam, gusztát, faggyú nélkülit, tisztítottat-110 Ft kilója. (Mondta a hentes, kutyának sem viszik, mert az nem eszi meg.Most másodszorra hozatott, elsőre elkapkodták... Kérte, ha megtalálom a receptet, juttassam el hozzá). Igaz, borjúorr, az nem volt, de szívet azt vettem hozzá.
Csak az elkészítési módja... Hát, az már a feledés homályába veszett. Lefagyasztom, leviszem magammal Babosra. Net-en hiába keresem, nem találom. Azóta az akkori vendéglátóimmal sajnos megszakadt a kapcsolat. Elváltak, eladták a lakást, a pincét...
De az íze, máig kísért.
Tudja valaki a receptjét?
Annyira emlékszem csak, hogy víz helyett tejjel, és vörösborral kellett készíteni, cseresznyepaprikával. De az egyéb fűszerekre sem emlékszem már.
De hogy előfőztük-e előtte?
Annyi az emlék, hogy kora reggel kezdtünk neki, estére készült el, és a fiúk nem csak a pörköltbe locsolták a bort...
Vasárnap dél körül kilátogattam a ligetbe. Nem kentem magamra fényvédőt, nem vettem föl kalapot, csak vastag pulóvet, mert hideg volt. A bolhapiacon szódásszifont kerestem, persze hiába. Később a Nagyréten kisütött a nap. 10 perc alatt le is égtem, és kaptam napszúrást is.
Tragikus a liget állapota. Állítólag Demszki megtiltotta a Főkertnek a fű locsolását- a liget ugyanis a Fővároshoz tartozik. Pusztulnak az ősfák is. Sorra vágják ki őket. Újakat nem ültetnek a kivágottak helyére. Állítólag nem érdemes, mert a részeg hajléktalanok, és randallírozó fiatalok úgyis kitörik. Elképesztő ez a gondolkodás...
Két napig nem volt itthon az őrült kutya. Nagy megkönyebbülés volt, de vasárnap estére már hazajöttek. Nem örültem.
Hétfő délután Doni épp kint volt az erkélyen, mikor jöttek a szokásos délutáni sétából haza.
Azt az őrjöngést, amit rendezett, mikor meglátta Donit...! Vera teljes erejére szükség volt, hogy pórázon magával rángassa . Ha képes lenne 2 méter magasra felugrani, tuti megtette volna!
Képtelen vagyok megérteni őket!Ha Doni nem az erkélyen, hanem a kertben lett volna, tuti széttépte volna, mert egy több, mint 60 kilós őrjöngő, gyilkolni vágyó ebet visszatartani...
Jaj, csak még ezt a hetet éljük túl, (vegyék ki a varratot a szeméból, és ne kelljen közelharcot vívni vele szemcsepegtetéssel, vegyék le róla azt az átkozott tölcsért, hogy ne csak kézből, 1000 Ft feletti felvágottal lehessen etetni. Remélem, az állkapcsa már összeforrt közben, mert idáig papírvékonyra szeletelt, apró darabokra tépkedett gépsonka, kockasajt darabkák rágás nélkül)
És én se kerüljek kórházba újabb agyvérzéssel, vagy infarktussal!
Megint zsibbad a fejem, rendetlenkedik a szívem!
A legkisebb munkára is képtelen vagyok! Persze, depresszió, tudom!
Kipróbáltam, hogy fog ízleni Doninak a fasírt. Kb 10 deka darálthúsból, kb ugyanannyi rozskenyér-morzsával, 2 tojással az egyik jól megmosott héjának felét is beletéve, reszelt sárgarépával gyúrtam össze és mellőztem a sót. Falatnyi golyócskákként sütöttem ki neki. Merthogy, amúgy embenek készítve, hagymával, fokhagymával, borsozva ekkora mennyiségben etetni vele, nem hinném, hogy jót tenne neki. Az csak nasinak, 1-2 falatot koldulva az asztalnál...
A zöldséges ételeket nagyon szereti, és már rég nem volt módja enni.
Mit mondjak? -imádja!
De a darált hús -álomszép- abszolúte de zsírtalan- talán túlzottan is száraz. Egy részét magunknak csinálom majd meg vasárnapra.
Remélem, nem lesz meg a mai pörgésnek a böjte.
Vettem Béres Antifront cseppet, és használtam is ma.
Igaz, nagyon elfáradtam estére.
Ja, és majd elfelejtettem: Tegnap véglegesen beragasztotta a fogorvos a hidamat. Tényleg szuper lett! Novemberben kezdjük majd az alsókat is. Örülök, hogy végülis rászántam magam.
Mától fokozatosan csökkentem vissza az eredeti mennyiségte az értágítókat. 6 napig tart, majd, míg visszaállok az eredeti szintre.
Évekkel ezelőtt az infúzió kúra 3 hétig tartott, mert fokozatosan növelték,- 1 héten át maximumon tartották majd csökkentették az adagot. Mostanság csak 5 nap. Most, lórúgásszerű. Ezért is esik le az első napokban olyan drasztikusan a vérnyomás. Ezért is ájultam el a múltkor a vízalatti tornán.
Most, hogy majd 4 km-t orszúton kell megtennem, infúzió után megmérem majd a vérnyomásom, kicsit bóklászom majd Bicskén, viszem magammal a hideg ebédemet, és megebédelek a parkban, és csak újabb vérnyomáskontroll után indulok majd haza.
Doni már nagyon virgonc, tölcsérestül is labdázik. Már a kedvenc labdájat be tudja venni a szájába. Új labdajátékot is kitalált magának: Fogalmam sincs hogyan csinálja, hogyan tekeri a nyakát, de néha sikerül neki, a feje tetejére tornázni a labdát, aztán az lassan körbegurul, végül pedig a parketten gurul tovább szék, fotel, szekrény alá. És a máskor könnyen elérhető helyeken most felakad a tölcsérrel. Félek, hogy az meg elvágja majd a nyakát. Ezért aztán a játék időben korlátozva van, mert állandóan figyelnem kell rá közben.
Ma lazítok...
Tegnap sokat végeztem, és különben is, ma éjjel megyünk Zolival nagybevásárolni.
Kell az erő!
Holnap kora reggel hajmosás, mosogatás, stb...
Most telefonált szifonügyben a bolhapiacos hölgy, hogy sikerült szereznie. Holnap délelött el is hozza!
Én sajnos évekkel ezelőtt lomtalanítottam őket, mint haszontalan tárgyakat, pedig 4 darab is volt...
Most hallom, hogy a Herz szalámigyárat is felszámolják... Már évek óta csak Pickkel találkozom, pedig a Herzet mindíg jobban szerettem...
Talán, még egyszer-utöljára veszek 1 kisebb rudat, ha ugyan találok...
Túlélt 2 világháborút, gazdasági válságot, de ezr a mostanit már nem bírja el...
Ma este kiveszik a varratot Doni szeméből.
Én meg megyek osztálytalálkozóra.
Idén máshogy lesz... De a lényeg, hogy együtt leszünk újra.
Szerintem októberig már nem lesznek sütés-főzéses képet, legfeljebb befőzés lesz megörökítve.
Így egy utolsó alkotás:
Én rózsafasírtnak leveztem el , mert a szilikonfoma aamiben sütöttem, erre hajaz.
A fasírt egyébként vasárnapra, és hétfőre készült.-már Babos-hegyre. Egyszerű krumplipüré, és savanyúság lesz hozzá.
És itthon is vannak ám lepkéim a lakásban.
Elég kellemetlen, mert éjjel egyik -másik az olvasólámpám körül kering, és időnként a párnámra, a fejemre esik:
És ez is csak a napokban tünt föl. A mellettünk levő szomszéd ültette tavaly:
És még 1 kép róla: azok a lecsüngő izék" -levegővel?- felfújt micsodák"
Ez lenne a sárga akác?
Mi sárga akácot ültettünk a kerítéshez Baboshegyen... merthogy lila épp nem volt...
Loncból viszont csak lilát kaptunk...
Ha ez lenne az, akkor örülök...
Holnap talán jövök még! Mindenképp felteszem a találkozó képeit a képalbumba.
Aztán néhány napig nélkülöznötök kell!
Nagyon jó volt az osztálytalálkozó.
Bográcsban rotyogott a birkapörkölt:
Lassan gyülekeztünk, de végül 28-ból 20-an megjelentünk, sőt, 21-en voltunk, ha beleszámítjuk a skype-on New Yorkból jelentkező osztálytásat is:
Ervinnek hála, ekkora hatalmas kivetítőn találkoztunk vele.
Fotózni az én gépemmel csak Zoli fotózott, amíg velünk volt:
Itt gyülekeztünk.
Közben rákezdett az eső is:
Ilyen hatalmas ernyőkkel védekeztünk ellene.
Aztán én átengedtem a terepet Ervin egyik fiának, aki profin fényképezett, videózott.
Ők teszik majd fel a képeket, videókat.
Az itthoniak közül csak 3-an maradtak igazolatlanul távol.
Mintha az érettségi óta nem is múlt volna el 35 év.
És Zsifunak 1 kép a sütőformáról:
Eredetileg ez muffin sütő lenne.
Utálom, mert nyeklik-nyaklik.De zsír nélkül süthetem benne a fasírtot.
Tegnap már nagyon korán elindultunk Baboshegyre. Én kissé kialvatlan voltam ugyan, de elindultunk fullra töltött kocsival, persze kutya nélkül.
Közben Zoli meggyőzőtt, hogy vissza kell jönnöm még 1 hétre Pestre.
Ha már érne a cseresznye, a meggy, hozunk föl, és itthon főzöm be.
Mikor leértünk, Zoli körülnézett, és megállapította, hogy a borsót már szedni kéne, és a fölső gyümölcsösben is 3 cseresznye és 3 meggyfa nyög az érett gyümölcs súlyától.
A szemek kisebbek ugyan, de finomak. Föltettem főni a krumplit, merhogy reggeli nélkül indultunk. Zolinak hoztam az osztálytalálkozóról 1 adag birkapörköltöt. Addig ő boylert szerelt, és közben elkezdett esni az eső. Zuhogott...
Borsót szedni lehetetlen volt. A jövő hétig azért még kibírja.
A cseresznyére már rákaptak a seregélyek... Szerencsére a fa tetején kezdik, amit mi még létra tetejéről sem tudnánk leszedni. Meg aztán ekkora mennyiséggel úgysem tudnánk mit kezdeni...
Szerencsére a germensdorfiak még nem érnek.
Zoli sárban cuppogva, de leszedett vagy 12-15 kilót.
A cseresznye nagy részét szerencsére elvitte enni.
De a többi feldolgozása rám várt. Még a negyedét sem magoztam ki, mikor a meggymagozóm eltörött. Szerencsére Kláritól megkaptam az övét örökbe.
Kora reggeltől késő estig kisebb megszakításokkal, de magoztam. Mert ez sem tökéletes, nem dobja ki a szemeket. Egyesével ki kell löködni belőle.
3 meggyfa 3 fajta termése most egyszerre érett be. A régi tulaj szerint 1-2 hét külömbség azért szokott lenni. Szerencsére az alsó kert fáin még teljesen zöldek a bogyók.
A világos színű nem tudom milyen fajta, nagy szemű, de puhány, savanyú, és romlik. a felét kidobáltam.
De a cigány, és a pándi az nagyon finom!
Szóval nem fogok unatkozni a nyáron...
Kinéztem néhány akciós dolgot a patikában: úgyis fogytán, heteken belül úgyis venni kell, úgyis megy föl az áruk...
Gondosan bekarikáztam a kiválasztottakat, úgy mentem a megszokott patikámba.
A lányka meg is jegyzi, hogy a Bilobil Forte, az nem akciós... Tudom, mondom, de elfogyott...
Fizetek... kártyával...
Csak otthon nézem meg a vásárolt termékeket. A naptej dobozát túl kicsinek találom 100ml-esnek. Nézem: Ez bizony csak 50 ml.
Tárcsázom rögtön a patikát, reklamálni. Elő is kerítik rögtön a leányzót: -igen, megvan a számla is. Csak 50 milis volt, de annak az árát ütöttem be! Persze, hogy esetleg szólni kellett volna, hogy nem az akciósat adja?
Az akciós 100 milis ára 3495 Ft az 50 milis 4075 Ft. (Az akció június 1-től indult, én 3.-án mentem)Az áru a pult mögött van, zacskóba teszik rögtön, és én bízom benne, hogy azt és annyit adnak, amit kérek. Remélem, a gyógyszerre azért jobban odafigyelnek... Évek óta idejárok, és még nem volt gondom...
Még ma 5 után mehetek érte, kihoznák, de mivel kártyával fizettem...
Ezt kaptam a minap skype-on:
Már másodjára küldöm el Bicske története c. leírásunkat, ugyanis most vettem észre, hogy nincs az üzenetnaplóm jegyzetei között. Persze a skype üzenetváltásainak rejtelmeibe még nem igazán sikerült beleásni magam, remélem ez a levél most át fog menni. Ha igen, kérek egy visszajelzést, hogy lássam, milyen ügyes voltam. Elnézést, hogy csak most írtuk le, de annyi minden jött közbe hol nekem, hol meg Istvánnak. További jó egészséget kívánunk a "birtok" használatához, és mellékelem a leírást. Csók. Ica Bicskei présház, szőlő rövid története:
Az általam korábban birtokolt présházhoz fűződő történeteket Tabodi plébános úrtól, illetve néhány régebb óta a szőlőhegyen tulajdonosként szőlőt művelő embertől hallottam, valamint néhány mondatot a korábbi tulajdonostól is.
E nevezett présház valamikor a bicskei pap illetve plébánia tulajdonához tartozott, 4 kataszteri hold szőlővel együtt. A présház 1840 körül épült, és átépítése során többszöri átépítésre, bővítésre utaló jelek találhatók: így pl. a fal egy része vert fal, vályogfal, vagy kőfal, és tégla.
1945 után a területet államosították, és az óta több tulajdonosváltás történhetett. Előttem egy állatorvos birtokolta a szőlész-borászképesítésű feleségével együtt, és az előkert egy részét, valamint a szőlőt a 90-es évek elején ők telepítették újra. A telket 1995-ben vettem meg, s miután a tulajdonos elhunytát követően kb. 3 évig lényegében gazdálkodás, állagmegóvás nem történt (valószínűleg azt megelőzően sem sok) ezért maga a présház a hozzá tartozó helyiségekkel együtt, valamint a tető szerkezete is igen leromlott állapotban volt. Emiatt kellett a tetőt megemelni, a tetőszerkezetet és a mennyezetet – gerendákkal együtt - teljesen felújítani, fürdőszobát, pihenőszobát kialakítani az ócska építményen meglévő toldalékok helyén.
A szőlőt szakemberek segítségével teljesen felújítottam, az utóbbi években rendszeresen trágyáztuk, illetve a telek felső részén kb. 60 db gyümölcsfa telepítésére került sor 10 év alatt. Itt is szakemberek végezték a metszést, s a gyümölcsfák gondozása, trágyázása folyamatos volt. Eladás előtt 2 évvel a terület jelentős része be lett kerítve. A bal oldali szomszédról semmit nem lehet tudni, miután lényegében az elmúlt tizenegynéhány évben a telkét nem gondozta. Meg lehetne kérdezni az Önkormányzatnál, hogy mit lehetne tenni, hogy gondozza a telkét, hogy ne okozzon kárt a környező kertekben, illetve el lehetne-e birtokolni a gazdátlanul hagyott telket?
Jó egészséget, hosszú életet, sok boldogságot kívánunk.
****************************************************************************
No, hát elbirtokolni, azt én biztos nem fogom. A miénk is elég nagy gondot jelent.
Annak, mondjuk örülnék, ha a tulajt előkerítenék valahogyan, és gondozná valaki ezt az elhanyagolt kertet.
Bár nagy kérdés, hogy ki kerülne oda! Mert nem mindegy ám!
Lehet, hogy olyan rendesek,dolgosak, mint a másik oldalon a szomszéd, de lehetnek másmilyenek is.
És mint tudjuk: Rossz szomszédság-török átok!
Nem tudom, mit tegyek?
Mi lenne jobb...
*****************************************************************************
Ma reggel végre levettük Doniról a tölcsért...
Nagyon elszokott a rágástól, bár lehet, hogy még mindíg fáj az állkapcsa?
A csöpögtetést nyugodtan tűri. Már nem tiltakozik. Nem is akarja vakarni a szemét, de még mindíg hályog van rajta. Olyan..., olyan letargikus... Azt hittem, örülni fog, hogy végre megszabadul. De még a labda sem vált ki érdeklődést belőle. Egyedül a szemcsöpp utáni kényeztető falatok váltanak ki némi örömteli reakciót, meg Zoli érkezése... Máskülönben meg csöndesen fekszik a fotelben.
Naponta kétszer úgy kell kiimádkozni a lakásból, hogy elvégezze a dolgát...
**********************************************************************
Holnap délelőtt indulunk Babos hegyre. Remélem, ott majd magához tér!
Végre itt vagyok, mármint Baboshegyen. Doni, szokása szerint-dedalon, és nyugtató ellenére-rókázott a szállítóketrecében.
Zoli hajnali fél négykor érkezett, és mivel én is ébren voltam, 7 óra körül már uton voltunk. ztán egész délelőtt kornyadoztunk..
meggy-cseresznye- borsószedés...
Megállapítottuk, hogy bioboltból százszor olcsóbb lenne...
Képtelenek vagyunk megérteni, hogy hogyan tudnak a termelők ebből megélni?
Hívtuk-jöttek...
A régi tulajok...
Jó volt velük kwaterkázni...
Doni változatlanul csak kézből eszik... a táljából nem hajlandó...
ZHolnap vár a borsópucolás-fagyasztás-cseresznye-meggymagozás.
Azt hiszem, kimagozva lefagyasztom az egészet.
A következő fák beérésekor vagyok csak hajlandó befőzni.
A borsó 80%-át még nekej kell majd leszedni...
em igazságos, hogy csak 1 hét...- előttenincs szem- aztán már öreg...
Mennyivel egyszerűbb piacon megvenni...l
Döntöttem...
Jovőre nem lem lesz konyhakert...
Max. paradicsom-paprika.
Készült jó csomó kép, de erről a gépről még mindíg nem működik a feltöltés....
Sőt, keddtől internet se nem lesz, míg nem töltjük föl a kártsát. Mondtam Zolinak, hogy most megleszek Net nélkül is, mert meghalni sem lesz időm, nemhogy internetezni
Hajnali 5-kor nekiálltam a tegnap leszedett borsó kifejtésének.
"Csekély" 3 órát kínlódtam vele. Közben jóllaktam a szem nélküli borsóvall Hihetetlenül édes héj, csak úgy, nyersen.
Hajnali 5-kor nekiálltam a tegnap leszedett borsó kifejtésének.
"Csekély" 3 órát kínlódtam vele. Közben jóllaktam a szem nélküli borsóvall Hihetetlenül édes héj, csak úgy, nyersen.
Délben rogytam le ide a gép elé, aztán eszembe jutott még egy-két tenivaló, és máris fél 2 van.
Tegnap hajnali 5-től 3 órán keresztül borsót fejtettem. És a 80%-a még nincs leszedve.
Aztán cseresznyét magoztam, de épp csak a negyedével végeztem. Kettőkor elkezdett zuhogni az eső. 4 körül már annyira fáztam 1 száé trikóban, hogy be kellett jönnöm a tornácról, ahol eme műveletet végeztem.
Nosza felöltözni, befűteni, morogatni.
Egész nap csak nyers, édes borsót eszegettem héjastúl., és mézédes feketecseresznyét. Ezért magoztam kint, ócska pólóban. Gyönyű fekeze a kezem. És ami a körmeim alatt van... vastag gyászcsík, amit még a 1,5 órás mosogatás sem tudott kioldani.
Aztán átjött Vili.
Borzasztóan örült a régi fotográfiából retusált, A4-es méretre kinagyított fényképnek a papájáról.
A fecskepár 3 fiókát etetget. 2 másik fecske is besegít nekik. Én jlyet még nem hallottam.
Este már csak valami sósat kívántam. a még otthon, péntek este készített rakott karfiolból ettem. Maradt mára is még 1 adag.
Ígértem, ma átmegyek megnézni őket, de már megint halálosan fáradt vagyok. Mindenüt pókhálók, a fürdőszoba is rendetlen, és még vagy 15 kiló cseresznye vár feldolgozásra, a borsóról már nem is beszélve, és már érik a következő meggyfa is. 2 cseresznyefához még egyáltalán nem is nyúltunk hozzá. Pedig Zoli is hazavitt olyan 30-40 kilónyit... Icáék is szedtek pár kilót.
Ma reggel csak 7 után kászálódtam ki az ágyból. Kutya szemcsepegtetés... Lekvárfőzés... Most itt piheg 9 üvegben.
Szedtem zölddiót. Most csak 15 szemet, 1 liter szeszhez.
Majd szedek még, mert most lenne itt az ideje. Csak 2 kiló cukrot tettem az egészhez, mert a cseri így is túl édes. Tettem bele legalább 5 deka borkősavat.
És már 1/2 3 is elmúlt
Ma megint ültetett valamiket 1 munkás, és permetezett... Reggel 8-kor érkezett. még itt van. Gondolom, a gondnok majd érte jön. Kértem, hozzon nekem tejfölt, Készítek majd gyümölcslevest. 4 féle gyümölcs érik jelenleg: meggy, cseresznye, ribizli, és valami, valamivel keresztezett ribizliszerű izé..Rajta van még a cetli, valami latin névvel. Az egrest még nem is néztem, mert azok az előkertben vannak, meglbújva a fenyők, borókák, és a csemegeszőlő között. De ma volt permetezés, és ha érne is, nem tudnám leszedni. Remélem, még nem érik, mert igencsak szeretem...
No, megyek mosogatni.
Valszeg holnaptól 2-3 napig nem lesz NET-em.
De majd jövök...
Egyelőre nincs időm olvasgatni, nagy restancjám lesz...
Ma délutántól megint van NET.
Nem, mintha tül sok időm lenne rá...
Hajnaltól nagyjából éjfélig gyümölcsszedés,- magozás,-befőzéz-mosogatás-a program. Változatosságnak napi 3*3 szemcsepegtetés Doninak, és időről üvöltözés-vele-hogy ne csámborogjon el a harmadik szomszéd kertjéig- nem lévén kerítés, nem érti, hogy az neki tilos terület.
Érdekes módon a tárva-nyitva hagyott kapun nem megy ki - elöl ugyanis van kerítés.
Kedden bementem Bicskére bevásárolni, de nyitva hagytam a hálószobában az ablakot. Nézelődhet- gondoltam.
8-kor indultam,-most óvatos duhajként szlalomoztam a kátyúk között- vásároltam a Lidl-ben, de aztán mégiscsak bementem Bicskére is.
Hazafelé aztán betértem Vilihez fecskenézőbe.
Vendégei voltak-elbeszélgettünk-ők most építkeznek átellenben- akihez a múltkor voltam meghíva bográcspartira...
3 körül cihelődtem fel, hogy most már azért ideje hazamennem...
Doni,- mikor meghallotta a moped hangját,-szó szerint- majd kiugrott az ablakon...
Ugrott volna...
Ha a rács nem tartóztatja fel...
Reménytelenül beszorult...
Úgy lógott ott, mint 1 rongykutya...
Ha nem ijedek meg annyira...
Kacajra fakasztó lehetett volna...
Ha tudom, hogy megpróbálja kipréselni magát-
de a feje sem férhetet ki- elvileg...
Fele kint-fele bent...
Telefon Vilinek- jöttek rohanva...
húztuk-vontuk...
Minden hiába...
Vilit hazaszalasztottuk fémfűrészért...
Kereste...
Mi addig prőbálkoztunk a kiszabadításával
Én bentről szólongattam, a srác emelte, forgatta, nyomta befele...
Hirtelen leesett az ágyra...
hihetetlen negkönnyebbülés...
Fényképek- majd...
****************
Tegnap megint sokk...
A bokrok között, ahol rendszeresen átjárok...
de erről majd legközelebb....
************************
Ma, mint minden nap, -a változatosság kedvéért-megint meggyszedés...
Gyönyörű napsütés- orkánszerű szél- az ág, amiről szedtem a meggyet, majdnem föllendített a fa tetejére...
Azóta is magozok...
Zsifu-! a te 3 ujjas technikáddal- mert a magozó minden tizediket bennehagyta...
Még legalább 3 kiló van hátra...
Aztán ledarálni...
Különböző módszereket próbálok most ki...
Azt hiszem, ma sem fekszem le éjfél előtt...
Reggel odatelefonáltam a gázpalackosnakak,hogy hozzon egyet.
Bár még majdnem tele van a másik, a tartalék üres, és így Áfaemelés előtt ugye...
Szerencse, hogy rátelefonáltam, mert az utsó pillanatban hallottam meg a "megy a gőzöst, ugyanis épp sziesztára klszülődtem - azaz épp elaludtam volna...
És meglepetés ért: tavaly böven 3ezer fölött volt az ára, most pedig csak 2950.- szállítással!:)))
Doni nagyon beleélte már magát a házörző szerepbe. -kistigrisként műkszik :)))
No, mék, mert épp most érkezett Zoli
próbakép:
borsóhüvelyezés
de miért lett ez ilyen mini?
No mégegyszer próbálkozom:
Így azért már sokkal jobb!
Tegnap Zoli felszerelte a kapaszkodót a zuhanytálcához, és csúszásgátló is van végre.
Ezek hiánya volt, ami miatt hétfőn majdnem elestem. Azóta nem mertem zuhanyozni.
Remélem, a hétfőn, vagy kedden megrendeli majd a mosógépet. Azt hittem, tegnap megvesszük, de úgy dontott, interneten rendeli meg. Csak nehogy a jövő hét utáni héten akarják szállítani, mert akkor minden nap Bicskén leszek.
Péntek délután ilyen felhők tornyosultak fölöttünk:
(küzdelem a sárkányokkal; a lovag feje fölött meg 1 palackból kiszabadult Jószellem röpül a varázsszőnyegén. segíteni..)
Nemsokkal később, az eső után ilyen lett az ég:
( véres küzdelem volt, de végül legyőzték a sárkányokat... és akkor szivárványból hidat rajzoltak az égre, hogy találkozhassanak,együsljenek,és Baboshegyet megmentették a jégesőtől, a tornádótól)
Látott már valaki szivárványt naplementekor?
Ilyen:
és ilyen:
Lélegzetelállítóan szép. Meseszerűek a fények...
Éjjel aztán semmit sem tudtam aludni. Ébren forgolódtam több altató ellenére.
Hajnalban aztán folytattam a befőzést...
Csoda-e, ha egész nap csak lézengtem, mikor Zoli itt volt?
Ma épp csak a zuhanytálcát takarítottam ki, hogy végre-valahára lezuhanyozhassak, pihentem az ágyban, és közbe-közbe töltögettem föl a képeket, és csak most vettem észre hogy a lekvárok, szörpök együttes fényképezése bizony elmaradt. Nagy részük a pincében landolt, kis részük utazott Pestre.
Életem kockáztatásával viszont nem megyek le fényképezni.
Így csak néhány vödörnyi alapanyagról tudok képet prezentálni :
No, meg még a borsózásról készült első nap kép:
és
Remélem, most már újra működni fog a képek föltétele.
Tegnap mindenre alkalmatlan voltam. Délelőtt hideg, déltől kánikula...
Ma 20 fok alá süllyedt a hőmérő higanyszála, pedig mára is jó időt jósoltak!
Itt a hegyen erős szél fúj. Délelőtt liánt irtottam, egrest szedtem. Doni is imádja ezt a fekete egrest. A '60-as évetben Rómain is volt 1 bokor - az csak az enyém volt.
No, de a múlt kedd. Bementem Bicskére, és útközben fényképeztem is.
Így nézett ki a búzatábla:
és így a zab:
Direkt olyan helyeken fényképeztem, ahol látszik, hogy milyen magas.
Hazafelé benéztem Vilihez fecskenézőbe. G. és M is ott volt, szerencsémre. G létráről fényképezte a kisfecskéket. Ha nincsenek ott, sosem tudok képeket készíteni róluk.
Íme:
Azóta kiderült, hogy nem 4-en, hanem 5-en vannak.
Ígéretet tettem Vilinek, hogy kiírom a blogban a teljes nevét, és beteszem a fényképét is. Ezt kapja majd ajándékba a névnapjára.
Fura kérés, inkább az ellenkezőjét szokták kérni. De teljesítve lészen...
Innen jöttem haza, mikor Doni beszorult az ablakrácsba:
Vili és M jöttek a segítségünkre.
Húztuk, vontuk, fordítgattuk, préseltük, de nem sikerült kiimádkozni.
Aztán Vilit elküldtük fémfűrészért.
Addig is próbálkoztunk tövább. Szegénykém szűkölt, sírt, vinnyogott.
Én bentről hívtam, M fölemelte a mellkasát, oldalt fordította, és ő is a hátsó lábaival lökte magát befelé:
és végül kiszabadult.
Mi meg boldogok voltunk, hogy mégsem kell szétrombolni a rácsot.
Persze Doni nem tanult az esetből. Tegnap is őrjöngve akart kitörni, mikor jöttem haza. Persze akkor már zárva volt az ablak, de ő kishíján kitörte, olyan erővel verte a fejével az ablaküveget.
Érdekes, otthon ilyesmit sosem csinált ilyeneket.
Megint kezd behülyülni a képföltevés. Ezt a minit már le sem merem venni.
Pedig most jönne a Zsifunak igért sztori.
Bár a kép nem adja vissza úgy, mint gondoltam.
30-40 cm átmérőjű a gödör. Ott valamikor 1 rég kivágott fa csonkja, és gyökérzete volt.
Apró Tűzhangyák 1 nap alatt forgácsolták szét, Amikor beleböktem a botomat, csak úgy nyüzsögtek, hurcolták a tojásaikat.
Kb 50 cm mélyen kezdődik a laza réteg. Ment volna még lejjebb is a bot, de lejjebb már nem mertem dugni, mert tudvalevőleg egyensúlyproblémáim vannak, és nem akartam fejjel beleesni.
Valószínűleg végigrágták a gyökereket is, mert be tudtam dugni a botomat, később 1 olajfaágat oldalirányokban is. Doni még 2 napig feküdt ott időnként, orrát a gödör szélénél tartva. Most már nem törödik vele, és én sem riasztok föl hangyákat, mikor belekavarok. Lassan elkezdem majd belehordani a háztartási zöldhulladékot. Legalább 1 darabig nem kell fölcaplatnom vele a ház háta mögé, a szemétdombig.
Apropó, szemét...
Donival elmentunk folderíteni a kis ösvényt, mert tőlünk csak az megy tovább:
és a vége felé, sajnos mindenütt szeméthegyeket találtunk.
Ide csak egyetlen képet teszek be róla:
,
Szomorú, hogy ide hordják, hiszen Bicskén van szeméttelep.
Igaz, mi még nem vittünk oda semmit, nem tudom, kell-e fizetni érte, ami kevés keletkezik, azt Zoli elviszi haza.
Ide ugyan nem jár ki a szemetes, de mindenkinek van kocsija, és rendszeresen járnak be Bicskére. Nem kéne szennyezni a környezetünket!
Szerda reggel a borsó maradék 2/3-ának kiráncigálása a földből, hüvelyezés késő estig, közben gyümölcs szedés is. Zoli telefonál: nem szombaton,hanem péntek délután jön. Szombaton délre Siófokra kéne lennie.
Csütörtök: borsó kifejtése, mélyhűtése... pihenésként Vilihez füstölt szalonnáért... gyümölcsszedés, főzőcske.
Este Doni barangolásai egyikéről habzó szájjal érkezik haza. ezután már nem megy sehová...egész nap csavargott, nagyon elfáradhatott...
Ágyba kerülés este 11 után...
Hajnali fél 3-kor Doni le-föl ugrál az ágyról, az ajtó előtt csahol, ki akar menni.
Persze nem engedem ki - talán macska?- gondolom- vagy valaki ólálkodik a ház körül?-utóbbinak ugyan csekély a valószínűsége- de nem lehetetlen. Sötét van- nem nyitom ki az ajtót.
Azért különös, hogy az előtérben fekszik le.
Hajnalban valami rettenetes bűzt érzek: a szoba, a nappali összefosva-hányva, a kutya az ajtó előtt elterülve-alig lélegzik...
Péntek: aggodás, öklendező takarítás, domestosos többszöri felmosás, további borsópucolás.
Doni egész nap nem mozdul a ház elől. Délutánra talán túl van a nehezén...
Remélem, 1 életre megtanulta, hogy nem eszünk talált falatot,... döghúst...
Zoli 1/2 6 után érkezik- 4-kor indult az irodából.
Eszik 1 nagy tányér gyümölcslevest, kipakolja a dugig pakolt kocsit, fát vág...
Én addig kirántom a húst, tálalok, eszünk, elpakolom, amiket lehozott, aztán átmegyünk látogatóba. 10-kor érünk haza- én már alig látok ki a fejemből. 11-ig bírom, aztán lefekszem.
Ő 1-ig telepíti a különböző programokat a gépre.
Szombat: ébredés 1/2 6-kor. kávézás... Zoli 1/2 vödör meggyet szed, míg én 1 zacskó egrest
Erzsike megérkezik meggyet cseresznyét szedni, mi indulunk bevásárló körútra Lidl; CBA; vaskereskedés; gazdabolt...
Érkezés haza 10-re. Addigra Erzsike 2 vödör meggyet, 1 cseresznyét megszedett.
A fél vödörnyi itt maradt, így aztán holnap megint vár rám a magozás.
Zoli rájön, hogy satu nélkül nem tudja derékszögbe hajlítani a 3 mm vastag acélrudat, így majd otthon a jövő héten.
1/2 12 után elindul gyümölccsel megrakodva Siófokra. Vasárnap átszállítja Füredre, onnan az apja viszi Pestre mamának feldolgozásra.
Országjáró gyümölcsünk van:)))
CBA-ban megkaptuk DVD-n a kedvenc Brandon Lee filmemet (a holló)
/megvolt videón, csak valakinek kölcsönadtam - évek óta keresem./
Hogy mikor fogom megnézni?
Hát ez az! Talán ha már újra Pesten leszek?
Délután szerencsére esett egy kis eső. Már nagyon kellett...
Holnap is rengeteg dolgom lesz, és hétfőtől 1 teljes hétig mindennap infúzió.-tehát nem fogok tudni dolgozgatni.
Doni már sokkal jobban van, de nem mozdul mellőlem 50 méternél messzebbre.
A képek egyre szaporodnak a gépemben, de feltölteni...
És ez az egyik napról a másikra történt 20 fokos hőmérséklet külömbség is alapüosan megviselt: tegnap 35 fokos délutáni hőség- ma 15 fokos esős idő...
És a Mortein légy és szúnyogitó a szarvasbogaramat, szegényt kinyúvasztotta, mig a szúnyogokat és legyeket csöppet sem zavarja :-(((
Mármint a baboshegyieket.
Jégeső, tornádó messzire elkerült minket.
Igaz, rengeteget kellett locsolni.
Tegnap délelőtt szerencsésen bevásároltunk, mielőtt jött volna a nagy eső.
Hogy éjjel esett-e, nem tudom, mert már este 9-kor lefeküdtem, és aludtam egészen 1/2 6-ig.
Ma 11-től 2-ig csendes, áztató eső.
Fellélegeztünk mindannyian.
Bár, hogy holnap hogy fogok bemenni Bicskére, az kérdéses. a kátyúkban szerintem alaposan felgyűlhetett a víz, úgyhogy nem tudom, mennyi idő alatt teszem meg azt a kritikus 1800 métert, vagy hogy egyáltalán meg tudom-e tenni... lehet, hogy be kell majd telefonálnom, hogy csak szerdától megyek.
Ma sztájkoltam. Úgy döntöttem, nem meggymagozok. Hiába kérdeztem mindenkit, még a már leszedett, gyönyörű, lédús,nagyszemű meggy sem kell, még ingyen sem, senkinek, és 2 hatalmas fán fog megrohadni a germensdorfi cseresznye. A seregélyek sem tudnak ennyit megenni. És már kezd érni a 3 lenti meggyfa is. Igaz, "ők" még fiatalok. Nincs sok termés rajtuk. De azért kár érte.
Ha arra gondolok, hogy Pesten az emberek nem tudják megvenni a gyereknek a gyümölcsöt, nálam meg több mázsányi megy veszendőbe... és csak nálam...
Ilyen volt a borsótermés eleje..
Az apróbbak egyike 1 szem kockacukron.
Doni egy szarvasbogár tehénkével barátkozik.
A bakancsos láb nem az enyém:)))
Közelebbről nézve:
Ugye, gyönyörű őnagysága?
És a kettővel utánabbi telken:
Derékba tört fa.
No, ennyi volt a múlt héten feltöltött kép.
ja, és újranéztem "a hollót"
Reggel sikerült bemennem Bicskére. Igaz, a 6 km-es út 50 percet vett igénybe. No, nem az országút miatt...
9-kor már bent voltam az infúziós szobában, és első szúrásra sikerült...
1/2 10-kor már a háziorvosnál voltam. Kiderült, hogy bár 1,5 hónapja állítólag lementette a gépbe az adatokat az asszistensnő- most nem találta sehol- még a nevemet se... Assasantinról még csak nem is hallott... Azt mondta, vigyem be a dobozát... És ők egyébként sem írnak ki 3 havi adagot, max kettőt, ha szépen kérem...
Még szerencse, hogy a kis kocsimban ott lapult a dosszié...
Tényleg nevetséges lenne dobozokkal vándorolni gyógyszerfelíratni... Kénytelen voltam megállapítani, hogy a fekete haj alatt igazi "szőkenő" lapul, csak az agya helyén tátong fekete lyuk.
Viszont a vérnyomásom, ahogy előre sejtettem, az infúzió hatására a béka feneke alá süllyedt:90/60.
Így aztán maradtam Bicskén: CBA parkolóban 1,5 liter házitej (mert a helybeli termelőnél nem igazán kezelik tisztán a tehenet); gazdaboltból 10 tekercs légyfogó papirusz, 1 db gumicsizma, 1 db ültetőkanál.
Akkor kezdett csöpörögni az eső.
Vissza az SZTK-ba. Mozgássérült WC-ben viharruci felhúz. Sajnos a gumicsizmát nem vettem fel. Így, mire hazaértem, cipő teljesen átázott, és el is szakadt kissé, mikor levettem.
Egész úton szinte vakon vezettem. Időnként félreálltam kitörölni a szememből a csapadékot. Szerencse, hogy az országúton gyér a forgalom...
Fogvacogva, és teljesen szétázva értem haza. Merthogy a viharcuccnak rossz a cipzárja, így csak patentok fogják össze rajtam. OBIs cucc, és már ki is kezd töredezni, de azért jó hogy van.Azóta is keresek ilyet, de nem találok... Jó, hogy akkor nem hagytam ott a cipzár gond miatt. Talán vitorlásboltban, hússzoros áron-merthogy ez 1990 Ft-ba került tavaly.
Aztán áthívtam Vilit, hogy tűzködje föl a gerendákra a légyfogóimat. 3-at nekiadtam, mert fecskék ellenére nála is megszaporodtak a legyek. Merthogy a szobákban nem vadásznak. 3-kor tette föl őket, és csodák csodája, már mind kelepcébe esett. A számítógép képernyője vonzotta őket, nem győztem törölgetni a képernyőt. Holnap, ha be tudok menni, még veszek vagy 10 darabot. Igaz, még van bőven hely rajtuk, de azért biztos, ami tuti. 7 darabon 67 legyet számoltam össze, bár lehet, hogy egynéhány a belső körökben elkerülte a figyelmemet. Így aztán, mivel van 1 újabb szarvasbogaram a lakásban, ő már biztosan megmenekül.
Vilivel egyidőben futott be Erzsike is.Úgyhogy hármasban megittunk 3 doboz sört.
Egészségünkre...
Kínáltam volna őket a pástétomnak kipróbálás céljából készített füstöltsonka pástétommal, de mondták, hogy mindketten épp most ebédeltek.
Azóta is egyfolytában ömlik az eső. Hogyan fogok én így holnap bemenni a 2. infúzióra? Nagyon nem szeretném, hogy a jövő hétre is átcsússzon a kúra. És azért esőből is megárt a sok.
És most néztem a hírekben a tejtermelők elkeseredését...
Ha nem lenne ihatatlan az üzletekben kapható agyonkezelt, tejnek már nem is nevezhető fehér "izé", akkor az emberek is többet innának belőle. No, meg ha nem szoktatják át a népet az "egészséges, szívbarát" margarinra, meg a "frissföl"-re...
Fűtök!
Hajnal óta zuhog az eső, és veszettül hideg volt.
Képtelenség volt elindulni. Felöltöztem, mikor csendesedett, de mire készen álltam, újra elkezdett esni.
Ólomlábakon jár az idő, mikor nincs mit csinálni.
Ugyan lett volna mit, de ahhoz kellett volna Erzsike is segítségnek.
No, meg ott az adminisztráció is, de ahhoz sem fűlött a fogam.
Így aztán elkezdtem a képeket feltöltögetni. De 2-3 kép után nem volt hajlandó.
Hát igen... Ma semmi nem sikerül.
A cseresznye ott rohad a fán.
Pedig ilyen gyönyörű volt még a múlt héten:
Kár érte.
A külömbség csak annyi, hogy most már hatalmasak lettek a szemek, és szinte feketék.
De sajnos minden harmadik fürt rohad a sok esőtől.
Még 1 kép a kerítésen túl, a szomszédban csavargó kutyámról:
Mostanra már elállt az eső. Fullasztóan párás, és ázott kutyaszőrszagú a levegő.
Ajtót most nem akarok nyitni, mert egész délelőtt fűtöttem, jó meleg van idebent, no meg a legyek csapatostul vonulnának befelé, a kutya meg persze kifelé a sárba csavarogni. Mára már más sem hiányozna nekem!
Mert azért ahhoz órák kellenek, hogy minden delikvens ráröpüljön a "mézesmadzagra".
Az egyik esőszünetben szedtünk Donival kb 1 kiló egrest. 5 szem nekem, 1 neki -pillanatok alatt bevágtuk az egészet ebédre.
No, próbálok még pár képet feltölteni.
Siker!
Még 3 képet kaptok a múlt hétről.
Az egres. Ezen is sok van, szerintem azért ilyen aprócska.
Kettő fekete most érik. Mára már mind egészen söté.
A másik 3 másfajta. Ők szerencsére még éretlenek. Vékonyka törzsüket karóhoz kell ketözni, de így is el akarnak dőlni a terhük alatt.
És ezt nem tudom miféle-fajta. Óriás szemű ribizlinek nézem.
No, és végezetül:
Kis termetű lepke az előtér falán.
Közben, 5 óra tájt kisütött a nap, és én kitártam ajtót-ablakot.
Igaz, jött be még néhány légy, de a ragacsok jól működnek.
Remélem, erre a hétre már befejezte az eső a ténykedését.
Rájöttem, hogy miért van az infúziótól ennyire tartósan alacsony vérnyomásom.
Otthon csak 1 ampulla Notropilt szoktam kapni naponta. Itt 2 ampulla+ 1 Trental és ezt a mennyiséget csak 1 deci vivőfolyadékba keverik. Ez már tényleg lórúgás.
Minden infúzió előtt, és után is mérnek vérnyomást. Nos, nálam ez 90-80/60-50 , pedig már vasárnap óta nem szedek vérnyomáscsökkentőt.
Most kezdett csöpögni az eső, dörög az ég, és valószerűtlenek a fények. Remélem, ezúttal is megússzuk jégeső nélkül. Folytogató a páratartalom. A madarak is elhallgattak...
Délután megint szedtem 10 perc alatt 1 kiló, 5 deka (azt hiszem, Zsifunak van igaza, mert 3-5 szemes fürtökben lóg) szóval jostát. Megmostam, betettem a hűtőbe, és csak mikor elkezdtem volna enni, jutott eszembe, hogy ha este eszem gyümölcsöt, egész éjjel rosszul vagyok. Na, ez most egyáltalán nem hiányozna.
20:45 - most kezdett rá amúgy istenigazából az eső. Még szerencse, hogy nem délelőtt kezdett rá, mert most viharszerelést ma nem vittem magattam. És az is jó, hogyaz ember, aki permetezni szokott, ma nem ért rá.
21:20 - Zoli telefonált, hogy esten majdnem elsüllyedtek az autóval.
Hogy a Duna öntött-e ki, vagy az eső hömpölygött az úton-nem tudom, mert annyira megdöbbentem, hogy elfelejtettem megkérdezni.
Itt változatlanül zeng az ég, és esik az eső, de nem fúj a szél, viszont a páratartalom... mintha a trópusokon lennék...
z
z
Körmöltem, és végül elszállt!
Elegem van!
Pedig 5 percenként mentettem
A pénteki szerencsétlenkedéseimet, nehen bár, de sikerült kitörölni!
Teljesen behülyült a netem, mint ahogy az időjárás is.
Képeket forgatni? feltölteni?- nem hagyja.
Agyunkra megy mindnyájunknak ez a rapszodikus időjárás!
Gugliba belépni? Sokadszori próbálkozásra...
Zolival is összevesztünk, kiabáltunk... Doni a veszekedésünktől úgy megijedt, hogy fölment a szőlőbe, és nem jelentkezett a hívásunkra.
Péter törős-zúzós őrjöngései óta nagyon fél a dühkitörésektől.-pedig még kölyök volt, mikor menekülnünk kellett.
Igértem hétfőre Mónikának jostát, meggyet.
Gondoltam, délután szedem le, mert már rendesen túl vannak érve. De elkezdett esni az eső. Mikor elállt, szedtem is 1 kilót. Még csak egyetlen bokorról szedtem, de már túl vagyok a 10 kilón.
Készítettem is 3 kilóból lekvárt. Kesernyésen édesen savanyú, és kicsit a feketeribizlire is hajaz. Nagyon finom. Vadhúshoz szerintem űbereli az áfonyalekvárt.
Aztán bekentem magamat fényvédővel, és mentem meggyet szedni. A sok esőtől azok nagy része is be van repedezve. Talán ha fél kilót szedtem, amikor lezúdult a hatalmas eső. 100 méter alatt bőrig áztunk Donkával. Hallottam én, hogy dörög, de villámot nem láttam, az ég is alig volt felhős.
Vészesen fogynak a 3 deci körüli befőttesüvegeim. Pedig még hol van a sárgabarack? Mivel én az előírt cukormennyiség tizedét használom, és minimális ideig főzöm,és tartósítószert sem használok, csak a 2 celofánréteg között, ha felbontok 1 üveget, azt hűtőben kell tartani, és 1 hét alatt el kell használni.
No, mindegy, lehet venni a CBA-ban, és a Gazdaboltban is. 5 literesből, és 2,5 felesből vettem már 3-3 db-ot. Ménkű drága, de kellett. Nemsoká szüretelni kell majd az uborkát. Nem normális mennyiség van ültetve. A sárgadinnyék is öklömnyire nőttek már. Remélem, azok július vége előtt nem érnek be. Zoli elosztogathatja majd Pest-Budán...
Szerencsére idén nem lett sütőtök ültetve. A gondnok földjén ugyanis 4 hektár van ültetve. AZ erdőgazdaság veszi meg tőle. Abból kapok majd én is néhány termetes darabot.
Állandóan fejessalátával bombázna, de 1 fej nekem elég 2 hétre. Csak szendvicsbe használom, abból meg napi 1 zsömle, egyébként meg sok-sok gyümölcs, és borsóleves, és borsófőzelék. Már a kutya is unja.
Pénteken meg kapok néhány kiló őz, szarvas, muflon, és vaddisznóhúst. A 350 literes mélyhűtőládám már 3/4-ig teli. Zolinak haza kell majd vinnie 2 hűtődoboznyi akármiket. Ha fajtánként csak 2 kilónyit kapok, az is 8. Muflont még soha nem ettem. Remélem, minden fajtából sikerül majd kilőniük-1-1 példányt.. Elosztva hónapokra ugyan jobb lenne. De hát ne legyek tellhetetlen..,
kapni kicsiket, de legbőszebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a több, mint 70-80 db kevés lesz.
Így nézek ki a "vihar szerelésemben".
Kis ízelítő a kátyús sártengerből, amin majd 2 km hosszan át kell kelnem.
Szegény Újmoci, és szegény fenekem... Hogy mit ki nem kell nekik bírniuk...
Csak most tűnt föl, hogy vannak körtefáink is.
Megyek aludni, mert holnap, nincs mese, legkésőbb fél6-kor kelnem kell., és már majdnem fél 10 van
Ma este 6-ra szerencsésen idetaláltak vele. Persze navigálni kellett őket, és gondolom, azt gondolták magukban, hogy a Világvégén is túlra jöttek.
A mosógépem, még csomagalásban:
kihasználva az utsó előtti 20%-os ÁFA napot.
Bár, hogy mikor lesz bekötve...
Aki hozta volna holnap a vízvezetékszerelőt...
Szóval problémái adódtak...
Pedig már szinte minden itt lévő ruhámat mosni kék...
Lassan nincs mit fölvennem...
De a teregetés csak akertben...
És ha továbbra is mindennap esik...
És a legyeim "mézesmadzagjai:
ötöt már le kellett cserélni, mert már nem volt több férőhely rajtuk.
a május végén ültetet "extrán illatos" rózsatő máris virágzik.
Tényleg "rózsaillatú", és gyönyörű.
s elözönlötték a füves területet a gombák:
Illatos, szerintem szegfűgomba.
Vajon van Bicskén gombavizsgáló?
Mert jó lenne, ha lenne...
a fecskecsalád:
A fecskék már kiröpültek, jöhet szombaton a héthatárra szóló névnapi buli.
Ma beállította a szerelő a mosógépet!
Boldogság!
Csak amikor a használati utasítást elolvastam...
Hááát...
Inkább megvárom Zolit! Addig még kitart a tiszta ruha, vagy esetleg visszaveszek piszkosat is, ha hideg lenne. Szerencsére póló, bugyi, zokni,sort akad még tiszta bőven. Csak a meleg ruhákból fogytam ki.
Sírom vissza a régi Energomatomat, az első mobilomat,( amin napsütésben is láttam mindent) ahogy ezeket a mindenttudó új mobilokat is utálom. És miért kell mindent külön programozni ezen? És miért nincs fél töltet? Mindent agyonbonyolítanak... Tökéletesíteni akarnak, de egyre használhatatlanabbak. Mert nem lehet kihasználni. Az ember rendszerint ugyanazt a néhány programot használja. Ám, gyártsanak az újításfanatikusoknak újabb, és újabb dolgokat, de közben a jól bevált régit se dobjuk a sutba.
6 kiló ruhát összegyűjteni 1 mosásra? 4-5-6 tagú családnál igen, de én egyedül vagyok, és különben is, ennyit teregetni, vasalni egyszerre...Nem beszélve arról, hogy nem lehet mindent 1 hőfokon mosni, úgyhogy 10-12 kilónyi szennyest tárolni...
Na jó, erősen szennyezett ruhából, csak 3-4 kiló. De én nem dolgozom bányában, és gépszerelő sem vagyok...
Mindegy, majd megszokom ezt is.
Emlékszem, mikor Zoli születésére megkaptuk az első automata mosógépünket, a kád szélén ülve röhögtünk, hogy mennyi ideig mossa-mossa.
Az a régi, még most is szolgál... A másik lakásban is ugyanaz az Energomatom van... Anyámtól örököltem meg...
Igaz, anyósomnak is van 1 ugyanolyan. Ő a teknőt teszi rá, és kézzel mos.
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Tegnap elkezdtem tövestül kitépni a csalánt a lenti szőlő között, meg a josta bokroknál. De még a hosszú nadrágon keresztül, és a gumikesztyűn át is csíp. Pedig most kell csinálni, mert most a felázott talajból könnyebben kijön. Oda fűnyíróval nem tudunk rámenni.
Este meg 1 vakondtúráson oldalirányban is megmozdult a béna bokám.
A merevségében az volt a jó, hogy nem bicsaklott. Hát, most aztán alaposan...
Úgyhogy ma nem erőltettem, mert fáj!
Gyerek-és fiatal koromban estem, keltem, mert a bal bokám mindíg gyenge volt. Kétballábasnak is neveztek, pedig a jobb soha, mindíg csak a bal...
Reggel azért motoszkált bennem a kisördög, hogy azért, ha elsőre bonyolultnak látszik is, csak üzemeljem be azt a mosógépet.
És lőn...
És teljes a siker, de teleettem magam, és nincs kedvem vasalni. Pedig legalább az ágyneműt...
És elővettem Doninak 1 nagy darab tőgyet, hogy megfőzöm neki.
Aztán vettem 1 nagy levegőt, és úgy döntöttem, hogy mindkettőnknek főzöm. Igaz, szív nincs hozzá.
Már annyira kívántam valami főtt sós ételt.
Ha nem ízlik, legfeljebb marad a kutyának.
De valami isteni lett.
Épp, mikor apró kockákra vágtam, futott be Vili.
Látta, hogy már kipróbáltam a mosógépet.
Mondtam neki, hogy tőgyet főzök. Még sosem evett.
Aztán ő 1 stampedli konyak és 1 doboz sör ,én pedig 1 kisfröccs mellett- elmerültünk a marhabendő, azaz a pacal tisztításának rejtelmeiben, merthogy azt ő is nagyon szereti.
Holnap este lehet, hogy viszek át neki.
Az általam kiagyalt recept hozzávalói:
Kb 1 kiló lefaggyazott, 1 órán át szódabikarbónával előfőzőtt,apróra felkockázott tőgy
1 t-kanál szódabikarbóna
1 m(okkás)kanál őrölt kömény
1 m-kanál oregano
2 nagy fej hagyma
5-6 nagy gerezd, vagy 1 kis fej fokhagyma
1/4 kiló paradicsom
1/2 kiló lecsópaprika
5-6 deka füstöltszalonazsír, vagy mangalicazsír
víz-1 liter, aztán ha az elfőtt, még víz háromnegyed-puhulásig apródonként hozzáadva, hogy épp csak ellepje a húst
2 -3 deci tej
2-3 deci jó minőségű száraz vörösbor (kékrankoos, vagy egri bikabér)
1/2 deci brandy
babérlevél,
pirospaprikapor,
erőspaprika,
só
borecet ízlés szerint
No, szóval, úgy készül eleinte, ahogy 1 átlagos pörkölt,(persze más a fűszerezés) kivéve a végét: akkor öntjük hozzá a tejet, mikor már puhul. Ha teljesen puha, akkor tesszük hozzá a 1,5 kiló kocfkára vágott krumplit, hozzáöntjük a bort. Ha az is puha, bele a konyak, és levesszük a tűzről.
Akinek van türelme 8-10 órán át főzni, annak,ha javasolhatom az 5-10-szeres adagot- a fönt leírt mennyiség 6-7 személyre elegendő-és csak ilyen ínyencek eszik, mint én.
De ha van rá 20-30 jelentkező, itt, Baboson szívesen újrafőzöm nektek az 54-ik születésnapomra, már, ha kapok tőgyet.
Talán kapnánk jelentős árengedményt a szállásra a Báder-fogadóban,ha félig megtöltjük. Sátrazni november végén már túl hideg van.
Tegnap reggel odakészítettem a gázra a mosogatáshoz való vizet.
Jó, jó, fájdogált már reggel is a jobb csípőm, De mikor megemeltem az alig két kilós, forró vízzel teli lábast, annyira belenyillalt, hogy kevés híján magamra öntöttem.
Mióta Baboshegyen vagyok, egyszer sem fájt, de ezt a bolond időjárást úgy látszik, nem bírja.
És hogy miért nem a bojlerből?- mert árammal vizet melegíteni drága, és ugyanúgy mint otthon, a bojler itt is messze a céltól. Így csak a mosdást, fürdést szolgálja, 35 fokon. A 120 literes bojlert nem melegítem 70-80 fokra. Egymagam a napi zuhanyozással, kézmosással 40-50 liternél nem használok többet.
Otthon meg, igaz, gázzal, de a pincéből jön a meleg víz. És főleg télen a hideg csöveket míg átmelegíti, percek kérdése,-addig sok víz is elfolyna míg megfelelő hőfokon odaér a víz. Így marad itt is, ott is a gázon melegítés.
Aztán bevettem a diclofenac kapszulámat, és vártam, hogy múljon a fájdalom. Igenám, csak mire hatott, addigra meg ez a fülledt párás hőség vette ki az erőmet...
No, szóval mosogatás, vasalás, fürdőszoba takarítás maradt mára.
Hajnali 7-kor ragyogó napsütésben indultam útnak. Még meg is jegyezte 1 árús a piacon, hogy de jól befűtöttek.
Visszafelé azon imádkoztam, hogy nehogy rámszakadjon az ég. 9 előtt itthon voltam, épp csak beálltam Mocival, mikor esni kezdett.
Ja, élmény volt, hogy 3-6 hetes csibéket ketrecekben hoztak tömegével. Épp csak az árukkal van bajom: 280; 400; a 3 hetes kacsa 600. És még mennyi gondoskodás, és mennyi eleség, mire elérik a vágósúlyt! A 3 heteseket én legfeljebb 3 naposnak néztem volna. A 6 hetes sem volt tollastúl 30 dekás.
Megint fáj a csípőm- talán a mozgás hiányzik neki?
Délután azért kénytelen leszek már.
Meg zöldség levest is szeretnék főzni vasárnapra.
Bár lehet, hogy valami korhelyt kellene, az átmulatott éjszaka utánra...
Néztem, a piacon már megjelent a sárgabarack. Elég kemény még, nem lekvárnak való. Én a földre esettekből szoktam a lekvárt főzni. No, majd Zoli fölmegy a fölső kertbe megnézni, hogy ott érik-e már. A lentiek szerencsére még zöldek.
Remélem, az újabb befőzési roham csak a jövő hét közepén kezdődik majd.
A meggy, a josta nagy része is ránk rohad.Pedig jó lenne még szörpöt, de annyira nedves minden, hogy nem szedem.
A tüllzacsikat is megtaláltam végre, így a jostából is lehetne már.
A kezdet:
Bográcsban- mindig férfi munka.
pirul a hagyma
na,most bele a husit
A kész pörköltöt persze elfelejtettem lefotózni.
Szegény őzike a hét elején még vidáman futkosott.
A Tábornok.
Te szentséges ég! Az előtérben az én tokás profilom. De nagyon randa vagyok!
És 1 kép az 5 fiútestvér közül 4-röl az apjukkal. Az ötödik azért nem szerepel a képen, mert ő nem volt katona.
A képen alul balról az apa (szerintem fiatalabbnak néz ki, mint a jobb szélen lévő legidősebb fiútestvér-őt 1962-ben, egy lőgyakorlaton lőtték agyon.
Középen Vili.
Felül, az a tányérsapkás az egyetlen, még élő testvér. (ő tartja a képet a fotózáshoz)
Érdekes a régiek gondolkodása, hogy csak a katonaviseltek szerepelnek ezen a képen.
Ezt az oklevelet kapta Vilieme nevezetes napon.
És 1 igazi oklevél bekeretezve a falon:
Néhány fiatal Vilivel a bogrács körül.
Reggelig folyt a mulatozás.
Én dél körül érkeztem, kb 9-ig voltam, de nagyon macskajajos vagyok így is.
*************************************************************
Ma, zokni nélkül föltettem a lábam a székre, hogy Zoli pedikűrozzön. Én eme nemes művelettel már rég nem tudok egyedül megbirkózni.
És rémülten néztem, mekkorára van bedagadva a múltkori bokaficam után a lábam.
És mintha csak utánozni akart volna, 3 napja Zoli bal bokája is kificamodott.
Így aztán ő sem vállalkozott fűnyírásra, de a gyümölcsös kertbe sem jutott fel.
Mivel az én bal lábam nem nagyon érez, így aztán aznap még fájdogált, de azóta sem pihentettem.
Elhatároztam, hogy mostantól csak magasszárúban megyek a kertbe.
Ez persze csak holnap reggeltől kivitelezhető, mert annyira be van dagadva, hogy nem megy bele.
Vártam. 10-kor telefonált, hogy hiába a JPS térkép, nem talál ide. A 9. pontig eljutott, de hogyan tovább?
No, a 9. pont, az a házunk előtt van, de persze nem volt itt.
Mondtam, menjen vissza a körforgalomig, onnan kezdje újra. Mobilon el is tudtam irányítani a hídid. Mikor mondta, hogy ott van, és párhuzamosan halad az autópályával, megnyugodtam. Mondtam, balra a 2. dűlőút. De csak nem talált ide. Mondtam, kimegyek elé Mocival, de az 1/2 óra lesz mert fényvédő nélkül, meg hogy ne zárjak be mindent, nem tudok kimenni. Mondta, most már idetalál. Bejárta Nagybabost, Kisbabost, eljutott Mányra, Csabdira, tekergett földutakon, végül 1/2 12-kor feladtuk, mivel ő maga sem tudta már hol van, no meg én sem ismerem a környéket, csak a Bicskéről ide vezető utat. Majd legközelebb a Lidl parkolójába beszélem meg vele, otthagyom Mocit, ő meg visszaszállít, ha végeztünk. De a hétre már be van táblázva. Majd egyeztetünk.
Holnap be kell mennem Bicskére a lábam miatt. Dagad, és most már fáj is.
Rájöttem van itthon propolisz, éjszakára majd csepegtetek rá abból, vizes vastag sportzokni, nylonzacskó.
Most a reggel felhúzott magasszárút nem merem levenni, mert valszeg semmilyen cipő nem jönne rá! Pedig de jó lenne beállni a zuhany alá... hajat mosni... Hajat nem mertem mosni az utóbbi hét viharos időjárása miatt, de most jó meleg a fürdőszoba.
Fönt érik már az őszibarack, (számomra örök kérdés marad, miért hívják őszinek)meg az illatos nyári körte.Szólnom kell holnap Erzsikének, hogy szedje le, mert máris túl van érve. A felét ládákban leküldöm Vilivel a pincébe, a fele az övé. Remélem, ott eláll hét végéig. Fent, a hűtőben az a néhány darab, amit meg tudok enni.
No, közben azt is megtudtam, hogy aratókörtének nevezik, mert aratáskor érik, és a búzatáblák köré ültették régen, és hogy isteni körtepálinkát lehet készíteni a túlérett példányokból.
Kora délután valami bődületes rovarvergődésre figyeltem föl. Mikor számomra elérhető magasságba vergődte le magát, lekapirgáltam a hártyásszárnyút:
Szegény ragacsosan, összetapdt lábaival küszködött. már arra gondoltam, hogy megszabadítom szenvedéseitől. Aztán gondoltam egyet, és megfürdettem. Többször is. jót tett neki. forgatgattam a vízben, és ő is nagyon igyekezett.
Aztán kitettem őt száradni. Úgy látszik tetszett neki a fürdő, mert nagy nehezen visszamászott a vizesdobozba. Pár perc múlva kimentem hozzá, és újra kihalásztam. jó darabig csak vánszorogni tudott, aztán elröpült.
Így nézett ki száradás közben:
Aztán Erzsike este 8-kor zuhogó esőben frissen sült, forró túrós-mazsolás lángossal lepett meg!
Még mielőtt eszembe jutott volna fényképezni, beleharaptam! Pedig este, édeset enni...
de annyira kívánatosan illatozott!
Be is faltam az egészet!
Mint mindíg, frissen vasalt, keményített hófehér kötényben jelenik meg! Egyszerűen imádom!
Igazi ERDÉLYI. Szívét, lelkét, az utolsó falatját is megosztja!
Egyszerűen elképedtem, mikor megláttam:
Mellette a szintén hatalmasra nőt őszibarack:
gyufásdobozzal:
A propolisz csodát tett!
Este alig tudtam lehúzni a cipőt, annyira be volt dagadva pedig egész nap nem csináltam semmit, csak felpolcolva pihentettem. Reggelre teljesen normál alakja volt. Tusoltam, hajat mostam végre, és újra körbekentem.
Gondoltam, ha 11-ig elkezd dagadni, azért csak elindulok, de nem dagadt.
Mostanra azért egy kicsikét.Érzem a magasszú cipőn. De azért nem vészes már. De azért még nem legénykedek. Végülis a mosogatás megvár. És este újra dunszt.
No, meg holnap ugyis be kell mennem , mert tejet, kenyeret, meg légyfogót mindenképp vennem kell.
Ezt a barackot nem főzöm be. Túl szép, meg egyébként is, ahhoz túlérett kell, ami már lepotyogott. Majd a kajsziból, meg a rózsából. Ezt apródonként teszem ki a napra érni.
1 láda őszit, meg 1 láda sárgát Zoli még hazavihet hétvégén.
Ha fel tudtam volna menni a kertbe, nem szedetem még le, csak néhány darabot hozok.
A terv a mai napra az volt, hogy megyek vásárolni...
De éjjel 1-kor rettenetes vihar ébresztett: szél, szakadó eső...
Hajnali 3-kor bevettem 1 altatót...
4 körül már el is aludtam...
1/2 9-kor dörömbölésre ébredtem. (érdekes, de Doninak 1 hangja sem volt-lehet, hogy nem akart felébreszteni?)
Jámbor úr jött a benzines kannáért, mert hozta az ömbört füvet nyírni.
Amíg ő a pincéből felhozta, én meglepetve láttam Vilit a fűkaszával.
No, ezek szerint "terven felül" sikerült riasztani mindenkit fűnyírás ügyben...
Megegyeztek, Vili lent, meg ahová nem fér be a fűnyíró...
1 órán belül mindkét fülem be volt dugulva...
Hallottatok már benzines fűkaszát-és fűnyírót egyszerre dolgozni? pokoli zaj...
Doni rettenetesen élvezte a dolgot...
Először nem ismerte meg Vilit "fűkaszás jelmezben" Erősen morgott, hörgött, körözött körülötte, míg ő, hogy ne kaszálja le a kuttyot is, kénytelen volt leállni. No, a hangját már megismerte, és cepedlizett előtte piszkosul. Rá kellett jönnöm, hogy a vágott fű, és benzinszag között nem ismerte föl az ő szagát.
Ezután lelkesen rohangált kasza, és nyíró között.
Én meg a lenti szőlőt kacsoltam, merthogy az elfelejtődött. Tényleg csak néhány tő...
Délután, mivel a csalántól megszabadultunk, szedtem 1,5 kiló jostát. Meggyből csak valamivel több mint 1 kilónyit. A kicsi fákon nem sok volt, a kerités előtti meg olyan magas, hogy életem reszkírozásával azért mégse...
Beáztattam őket, hogy majd ledarálom,lecsurgatom, szörpnek...
még mindíg áznak...
Majd holnap... A meggyet még ki is kell magozni. Szerencsére nagy szemű...
Meggyszedés közben megláttam, hogy már érik a lenti sárgabarack is.(úgy néz ki, mint a rózsa, de sokkal nagyobb. Szenvedek, hogy nem ismerem fel, melyik milyen fajta, pedig ebben menő voltam, mert Rómain sokféle-fajta barackunk volt)
Hát, ez sem mai fa, hatalmas... Érdekes, hogy csúcsos, mint a fenyő. A barackfa elvileg "gömbölyded" koronájú szok' lenni.
Az alakja, a tömörsége, illata, íze rózsa:
Csak a nagysága... A miénk az 1/3-a volt... magja, az hasonlit, de ki kelett dobni, mert ciánt tartalmazott, és keserű volt...
A szomszéd, elhanyagolt kertben van 1 olyan kajszi, mint amilyenre emlékszem, de alig pár szem van rajta, mert fojtogatja a lián-az az átkozott-olyan vastag a szára, hogy szőlőtőnek is beillene...
A rásegítős metszőollóval sem tudom elmetszeni, igaz, az én kezem gyenge.
Aztán elkezdtem a szeszből leszűrt zölddiót karamellbe forgatni.
Először megkeményedett rajta a "máz", de mire üvegbe akartam rakni, megpuhult...
Vajon mit rontottam el?
A mosogatás dandárja is holnapra maradt...
volt az esőből!
6-8 héten át egyetlen csöpp se, most meg jön az áldás csőstül.
Természet! Nem lehetne egyemletesebben elosztani?
Még jó, hogy vittem magammal esőkabátot. Ezzel a húzással legalább délelőttre elriasztottam az esőt.
1/2 9 körül indultam. Még jó, hogy visszajöttem a szabadidő felsőért.
Sok boltban jártam, sok mindent beszereztem: a rozscipó persze elfelejtődőtt.
Cipészt sem találtam sehol. Végre az SZTK-ban mondták, hogy szerda délutánonként jár hozzájuk az ortopéd cipész.
Utolsónak tértem be a Turiba- hogy egy kis élvezet is legyen.
Most mindent egységáron, 500 Ft-ért adnak.
Találtunk is az én méretemben 1 barna vászon gatyót.
Nyugat világban mindenki nádszálvékony? Mert nekik valóból Dunát lehetne rekeszteni.
Vagy az ilyen kövérek, mint én, nem hordanak nadrágot?
Csöpörgő esőben , viharkabátban indultam haza. És egyáltalán nem izzadtam bele.
Mióta hazaértem, egyfolytában zuhog az eső!
És én fázva kuporgok a gép előtt. Semmihez nincs kedvem... Ki kéne menni a hátsó szobába üvegekért, hogy legalább a szörpöt ... Mocit sem tettem töltőre... Hidegem van... Vacogok... De júliusban befűteni?
Darálóhoz kart nem kaptam, de Vili megígérte, hogy meghegeszti.
Miért kell mindent kidobni, ha csak alkatrész kell hozzá?
Nem tudna valaki megdobni néhány szem fodormenta maggal?
a múlt héten leszedett kajszi, és őszibarack.
Ilyet nem merek eltenni lekvárnak, bár édes, és finom, de minden darab harmada, fele rohad. Pálinkának jó lenne ugyan, de nincs lent a főzőapparát, meg a mennyisége is kevéske. Nem érdemes vele foglalkozni. Pedig kár érte. Azért is kellett még éretlenül leszedni. Ez a sok eső megtette a magáét...
A lenti fa talán jobban megúszta.
Megettem legalább 2 kilót belőle.
Zoli hét végére nem jött le. Fáradt, ráadásul fáj a bokája, rossz a közérzete. De annyi a munkája, hogy a szabadságát is el kellett halasztania.
Reggel összeszedtem a hullott barackot, aztán elindultam a Lindlbe. Hazajövet alig vártam hogy beszaladjak a fürdőszobába. Persze be volt zárva, így vissza kellett volna jönnöm a kulcsért. Fura, sivító hangokat hallottam bentről. Hallgatóztam egy darabig, aztán rohantam a kulcsért.
Szörnyű látvány fogadott odabent. Megint bokáig játam a vízben. A bojlerből a túlfolyón keresztül spiccelt a víz.Visszanyomtam, benyomtam, fölszedtem a vizet. Gyors telefon Vilinek: segítség!!!
Aztán gyors helyzetjelentés Zolinak is!
Sajnos csak a fürdőben nem lehet külön elzárni a vizet. Ezt majd még meg kell csináltatnom legközelebb.
Mára vasalás, barackszedés, lekvárkészítés, sóska-spenót-kapor ültetés volt tervbevéve. Persze semmit nem végeztem el belőle. Dél körül hívtuk a szerelőt: amint tud, jön. Ez 1/2 5-kor következett be. Addig még háromszor öntötte el a víz a fürdőt.
A szerelő megérkezett, 2 liter kecske tejjel egyetemben. nem feolejtette el, hogy nagyon szeretem) Sajnos a kupak a flakonon rosszul lett becsavarva, így a fele a kocsi padlóján landolt. Bevetettük az egyszemélyes takarítóbrigádot Doni személyében. Elég nehezen értette meg ugyan, mit kívánunk tőle, de aztán lelkesen teljesítette a feladatát. A padlószőnyegből mintha kifacsarták volna a tejet-az ötlet, a kutya bevetésére szintén tőlem származott! Persze most is későn kapcsoltam, így nem lett megörökítve. Hiába no, megint szednem kéne az agyserkentőt...
Viszont, a munka végeztével, sörözgetés közben- szóba került a kefírgomba is. Azt mondta, megpróbál szerezni. És van 1 rokongyerek, aki kutyakozmetikusnak tanul. Megbeszéli vele, hogy jöjjön kutyát nyírni.
Még szerencse, hogy 6 karton dobozos sört szereztünk be júniusban, látva hogy az fogy nálam a legjobban.-no meg brandyből is az ötödik üveget bontottam meg a múlt héten. Már csak kettő bontatlan van... Félve az áremelkedéstől, még Pesten beszereztem 10 üveggel. Hiszen eláll az, évekig. 2 üveg elfogyott otthon konyakosmeggyre. 2 lejött velem. De mikor láttam, mennyire fogy, lehozattam 1 híján az összeset.
Még a végén alkoholista leszek? Na konyakot azt nem iszom velük, de sört, azt elvárják, ahogy, ha beugrom egyikhez-másikhoz, elvárják hogy megigyak velük 1-2 deci bort. És itt, "sajnos" mindenkinek minőségi bora van, amit vétek felvizezni. Könnyű, fröccsnek való asztali bor? Azitt mintha nem is létezne. Úgyhogy én beszereztem olcsó bort, és ha tehetem, abból készítek itthon fröccsöt magamnak. Mert szörppel,- még ha az házi megy, vagy josta is, -nem illik koccintani.
No, de ma... Azonnal meghúztam a kecsketejes flakont , így aztán mára felmentést kaptam, és kivételesen tejjel ihattam az egészségükre.
Mert tejre sör- az ugye tudvalevő, hogy meggyötör.
Apropó: Vili fecskehölgye megint 5 db tojáson ücsörög.
Este kaptam sokféle paprikából kóstolót a szomszédtól.
micsoda hőség!
Szerencsére rosszul aludtam, így aztán hajnali 5-kor már kint gyűjtöttük a barackot.
Minő szerencse!
10-re már készen is voltam. Most kint dunsztológnak a napon, banános dobozban, törölközők között, "dunnával" betakarva.
De vajon helyesen teszem?
Mert 35 fokos hőség... Sosem fog így kihűlni!
SEGÍTSÉG!!!
MOST aztán tényleg TANÁCSra van szükségem!
Hozzam be? Vagy kint hagyhatom reggelig? Mert vagy fél órája néztem rájuk! Tűzforrók!
Aztán becsuktam ajtót, ablakot, bent pihegek, és rágom magam, hogy mennyi fínom barack megy veszendőbe, mert háló ide, háló oda, a darazsak és a hangyák csak a magokat hagyják meg nekem!
Doni az ágy teteje helyett az ágy alját választotta. A betonpadló ott alul még hűs.
Ha ez így megy tovább, a spalettát is be kell csuknom, és a pinceajtót kinyitni. Csak félek, hogy akkor a pince is fölmelegszik. Elméletileg holnap be kéne főznöm a következő adagot, sőt, lehet, hogy két adagot is, ha lesz erőm fölszedni, illetve, ha hagynaknekem is a darazsak.
Gáborék meg csak csütörtökön jönnek ki!
Ebben az eszement hőségben nagyon érik! Pénteken még nem lehetett szedni!
Ma hajnalban megint begyűjtöttem a hullottakat.
Áldom az eszemet, hogy eszembe jutott hálót tetetni a fa alá!
És örök hála Gábornak és a feleségének, akik leterítették.
Így is szétmennek, hiszen 5-7 dekás, érett barack ha lepottyan onnan a magasból...
Ma 3 kilót gyűjtöttem be.
Kicsit elment az időazzal, hogy elfogyott a mosott üveg.
Igaz, tisztán lettek lehozva, de azért mégis...
No, meg én is 6-ig lustiztam. No meg barackbegyűjtés után el is kávézgattam az időt.
Így aztán elmúlt 9, mire a tornácon nekiálltam kimagozni. Héjat ezetről a túlérettekről nem lehet lehúzni. Egész délelőtt árnyékos a tornác, és bár 9-kor már 27 fok volt, lengedezett a szellő.
No, de mikor a tűzhelyen kavargatni kellett, akkor igencsak leizzadtam.
Pontban 1/4 12-kor tettem be az utsó üveget a banános dobozba a takaró alá.
Eddig 15 db 3-5-7-8 decis üveg baracklekvár, 6 liter ivólé van eltéve.
A fán még vagy 40-50 kiló. Ha Gáborék elvisznek belőle 20-25-öt, akkor is...Sajna Mocival ilyen érettet, ha nem lenne ekkora hőség, sem tudnék ezen a hepehupás úton bevinni Áginak, mert összetörne, elfolyna az úton.
a lekvárfőzéssel.
Kb 4 kilónyi kimagvazott barack várja a hűtőben hogy eltegyem. Holnap reggelre fel fog szaporodni 10 kilóra. Egyre több landol a hálóban. És érzésem szerint a fán meg egyre több lesz!
Gáborék ma, láttam, megérkeztek. Este át kell majd mennem hozzájuk, hogy ha be akarnak főzni, most jöjjenek leszedni. Mert a mobilja természetesen ki van kapcsolva.
Zoli tegnap este helyett, éjjel érkezett. Így aztán aludtam, vagy 2 órácskát. Persze, ha itt van, nem befőzéssel foglalkozom azért. Persze a barackot fölszedtem.
Ő meg leszedte a körtét. Kértem, vigye el mindet. Lassan már nem akarok gyümölcsöt látni.
Voltunk kecskenézőben, belátogattunk minden közértbe, de sajnos a szódapatron még mindíg hiánycikk.
És én, hülye fejjel, elfelejtettem, hogy lekvárzselésítő is kellene. Már csak 11 kilóhoz elég. No, mindegy, holnapra még futja. Aztán, remélem, vége ennek a kutyamelegnek.
Azt hiszem, még ma éjjel mosogatok el üvegeket. A kicsik már majdnem mind elfogytak. Nagyokból még bőven van.
Zoli könyörög, hogy tegyek el még rostos ivólevet. Nagyon bejön neki. Nekem túl tömény a 100%-os baracklé. De akkora munka lepaszírozni, hogy egyelőre nem vállalkozom rá. Mondta, elhozza a gyümölcscentrifugát. De mire megint lejön, hol lesz akkorra már a barack? Majd jövőre... Jövőre viszont már sok málna is lesz, és reményeim szerint termőre fordulnak a fügék is.
Nem mondom, hogy nem hízott a májam, amikor, mindenbe belekóstolva mindent agyondícsért.
A karamelles zölddiótól egyenesen el volt ájulva, pedig az csak a zölddiólikőr mellékterméke. Sajnáltam kidobni. De jövőre abból is készítek majd tömegesen. Mármint karamelles zölddióból. Nekem is nagyon ízlik. Igaz, a fűszeres karamell már folyik rajta, de akkor is rendkívül finom. Tényleg igazi különlegesség.
Nagytakarítás meg, majd augusztuszban, ha vége ennek a befőzési őrületnek.Akkorra már minden befőzni való leterem, és föllélegezhetek végre.
Igaz, az egyik szomszéd ígért besztercei szilvát is. Ki tud annak ellenállni?
14:10 -36 fok- barackmagozás
14.26 -26 fok barackmagozás vége.
15:30 -19 fok esik az eső, és viharos szél fúj. - Imádkozom, hogy a nyárfám ne szakítsa le a
villanyvezetéket, és a gázpalack kitartson, míg befőzöm a lekvárt.
- nem szakította le; kitartott.
16:10 -14 fok még mindíg zuhog, fúj a szél
16:30 -13 fok eláll az eső
18:10 -15 fok, és kisüt a nap.
Hihetetlen, hogy negyed óra alatt 10 fokot csökken a hőmérséklet, és 2 óra alatt 22 fokot.
Ha nem látom saját szememmel a hőmérőt, el sem hiszem.
Indultunk a gyümölcsösbe, de közben felhívtuk a kecsketejest, rendelni 2 litert, mert azt előző este, vagy kora reggel kell.
Menjünk most, vagy csak este lesz tejecske.
Így aztán megismerkedtünk, barátkoztunk egymással:
Tüneményes, gyönyörűséges... imádnivaló kecskehölgy.
Aztán bejátunk néhány közértet patronért- eredménytelenül. Én persze, nem szalonképesen öltözve, a kocsiban maradtam.
A Spár előtt, a parkban tűzoltók vágták a fákról az elszáradt ágakat:
Annyira tetszik! Talán az 50-es, 60-as evekben gyárthatták.
Ilyeneket talán már csak régi képeken, no meg Bicskén látni.
Aztán fent a gyümölcsösben ezeket találtam:
Traktorral szánthatták ki a múlt héten.
Vajon milyen állat lehetett?
És a múlt heti ténykedésem eredményének 1 része:
Ekkora hatalmas barackokból. Ezek még nagyobbak, mint a fentiek voltak. Pirospozsgás gyönyörűségek:
Szerencse, hogy délelőtt szóltam Erzsikének, hogy szedje le a maradék barackot is.
Délben szedte le. két vödör neki, kettő nekem, kettő a hullottakból Vilinek cefrébe.
Ma este aztán Tündérerzsébet ezzel a fimonsággal lepett meg:
a nagy hőingadozás.
A tegnapi délután különösen kemény volt.
Melegben kitágulnak az erek, hidegben összehúzódnak.
Ma lábra sem tudok szinte állni.
Szerencséree tegnap este nem húztam le a zoknimat. Csak könnyű, pamut pizsamanadrágot húztam. Mert az utóbbi napok stúnyogtámadásai.... No, szóval az alsó lábszáram, még a talpam is tele velük. Ráadásul a többszégét elkapartam. És ez érszűkületnél, pláne ha véralvadásgátlót is szed az ember gyereke.... A sebet gyógyulása háromszor annyi időbe kerül. És könnyen elfertőződhet. Most jobb híján konyakkal kenegetem.
Az Y erem szinte 100%-ban el van zárodva. Rettenetesen luktet, fáj minden lépés.
Befőzés ugyan mára nem volt tervezve, de mosogatás, főzés igen. Mert a befőzéskor csak azokat az edényeket tudom mosogatni. Többre sem hely, sem erő.
Reggelire 2 bögre kecsketej, fél szelet rozskenyér némi disznósajttal, a kertben termett paradicsommal, hagymával, fokhagymával. Egészen más íze van. A parit, tegnap, még a vihar előtt leszedtem. 6 érett szem volt rajta. Néhány darab hagyma, és 1 fokhagyma is " bejött" velem a házba.
Persze a főzés elmaradt, és nem is vagyok éhes.
Reggel fél órámba tellt, míg fölhúztam 1 hosszúnadrágot. Zoknit nem is tudtam volna, szerintem.
Szerettem volna megnézni, mennyi kárt tett a vihar a paradicsom, paprikában, és leszedni a napi 10-20 szem beérő málnát. De nem mertem nekiindulni. Még Zoli szobájához sem jutottam föl, pedig Mocit töltőre kéne tenni, biztos, ami biztos. Délelőtt feküdtem, olvasgattam.
Donit nem merem szabadjára engedni, mert lent van a szomszéd, unokástul. A férfi irtózik minden állattól, és ezt persze a kutya megérzi. Folyton támadja, ha a kertben van.Képtelen vagyok összebarátkoztatni őket. Mert még a kekszet is csak dobja felé, a hirtelen mozdulattól persze megijed a kutya. És a kisgyerek olyan családba született,ahol nem szeretik az állatot. Ő egyszerűen csak fél, és elszalad előle. A kutya persze csaholva utána. És fektemből nem tudok gyorsan fölkelni, ha szükséges, hogy visszahívjam.
Doni az utóbbi időben csak a legjobb barátainak engedi, hogy megsimogassák. Őket viszont rajongva szereti. Mogorva kutya lett belőle.
Már jól vagyok...
Ez a hőfok pont ideális nekem.
Csak 1/2 7-kor keltem.
Megittam a maradék kecsketejet Erzsike diós lángosával, kávéztam, élveztem a hűs időt.
Aztán el is kezdtem mosogatni. Épp a vége felé jártam, amikor beállított Erzsike, hogy most ráér, takarítsunk.
Miközben járt a kezünk, elmesélte az élettörténetét.
Még le kell, hogy ülepedjen bennem, azután leírom majd.
Küzdelmes, keserves sors az övé. Itt lerománozzák, miközben egyetlen szót sem tud románul, Romániában lemagyarozták... No szóval majd leírom. Tényleg fel kell dolgoznom még magamban, meg kell még emészteni...
Épp a fürdőszobában ténykedtünk, mikor Vili beállított Erzsikét keresve.
2 körül végeztünk az én szobámmal, a "konyha-nappalival" (fogalmam sincsen, hogyan is nevezzem ezt a helyiséget), és a fürdőszobával. Zoli szobájára talán holnapután kerül majd sor.
Aztán Erzsike hazament palacsintát gyártani, Doni lelkesen kísérte ki. Nagyon megszerette. Törleszkedik hozzá mint a macska, dorombolva hízeleg neki.
Jött helyette Vili a szokásos doboz söréért.
Alig hűlt ki a szék, mikor beállított kedvenc kecskés vízvezeték szerelőm a barátjával, és 2 liter kecsketejjel. Este akartam hívni, hogy reggel megyek tejecskéért. De mintha gondolatolvasó lenne, hozta, megspórolva nekem ezzel 1 utat.
Már fél 3-kor nekikészültem, hogy főzök holnapra valamit, de olyan nagy volt a forgalom nálam....
Előbb meg Erzsike jött vissza 1 nagy tál palacsintával, no, meg ragyogó szemmel elújságolni, hogy a mini TV, amit kölcsönadtam neki, míg itt vagyok, szuperul működik. Nagyon boldog vele. Télire meg megkaphatja ezt a nagyobbacskát, mert a mini otthon nekem kell a konyhában. Olyan nagyon könnyű neki örömöt szerezni...
Már napok óta izgulok, hogy befőzés közben kifogy a gázpalack.
Reggel megint befőztem, aztán gondoltam 1 nagyot, és pacalt vettem elő.
Feléből pörkölt, feléből tárkonyos pacalleves lesz. így 1 hétre lesz főtt étel mindkettőnknek.
Írtam már, hogy Doni előnyben részesíti a főztömet?
No, odatettem dinsztelődni a hagymát ...
Vártam, hogy tehessem bele a lecsót...
A Zepter edény, ha egyszer fölmelegszik, jó darabig főz még...így aztán eltartott jó darabig, míg észrevettem, hogy elaqludt a gáz!
Elzártam a palackot, és telefon Vilinek, jöjjön cserélni. Fönt vágták a fát a mányi erdőben. De amint végez, jön...
-Érettségin jártam úgy, hogy a tartalék tollamat odaadtam valakinek, aki elfelejtett hozni magával.
A téma kellős közepén kifogyott a " kabala-tollamból" a tinta. Éveken át ezzel írtam a matek- fizika dogákat.
Központi érettségi volt, az ELTE-n-egyben felvételi is. Több százan voltunk.
Most mit tegyek?
Néhány percen át gondolttalanul ültem ott. Illetve az agyam megoldotta a példákat...
és újra megpróbáltam írni vele... és minden példát hibátlanul megoldott.
A fizikán buktam el... másik tollal persze. A legegyszerűbbet rontottam el, így aztán csak 19,5 pont. (fiatalok: akkor 20 pont volt a maximum) 19,5-lel pont bejutottam volna a mérnök matematikus szakra, de mivel a nevem előtt ott díszelgett a "NF". és az iskolai jellemzésben :apa foglalkozása : játékkészítő kisiparos, meghalt 1967-ben börtönben előzetes letartóztatásban... redszerrellenes,politikai...
Átirányítottak a Bánki Donátba, rendszerszervező szakra. Nem fogadtam el.
Mivel anyanyelvi szinten beszéltem németül, elmentem eladónak a "Csemege Vállalat Intertourist Önelszámoló Egység"-ébe. Annyira megszerettem,- meg független is lettem anyámtól, mert akkorra már elhatalmasodott rajta a skizofrénia-nem jelentkeztem újra. Igaz, a rákövetkező évben már nem indult " mérnök matematikus" szak.
A szörnyű az egészben, hogy '94-ben mikor másod - diplomáztam volna Idegenforgalmi Menedzserként - a diplomamunkám már le vot adva, már csak meg kellett volna védeni -no, akkor kaptam az agyvérzést. Mondták, kijönnek a kórházba. De ez már fizetős volt, és én bénán feküdtem a kórházi ágyon. Semmi értelme nem lett volna befizetni azt az 50ezer Ft-ot.
Nagyon elkanyarodtam az eredeti történettől.
Jó ideig ültem, és sajnáltam magam, hogy ennyire önállótlan vagyok.
Aztán megráztam a palackot, begyújtottam a gázt, és 5 óra alatt készre főztem.
Közben persze itt volt Vili, és mondta, használjam ki teljesen. ha kifogyna, cseréli, ha nem, akkor majd csak este, mikor jön vacsizni... Mert ugye, meghívom?
Péntek-szombat "termése":
Azt mondták, hogy vashiány, de hiába locsoltam a szerrel, amit a "Gazdaboltban ajánlottak.
Egyre jobban sárgul...
Tűzhely mögött a gázpalack:
Málna:
Éjjel csak hánykolódtam, nem tudtam aludni. Doni sértődötten le is vonult a párnáról az ágy alá.
Hajnalban aztán elnyomott az álom. Mire befejeztem a locsolást, paradicsom szedést, késő lett volna már elindulni Bicskére. Mivel este Vili nem tudott átjönni kicserélni a palackot, csak az összevissza gyümölcsöket főztem be. a tegnapiból kimaradó, már összemancsolt sárgabarack, néhány körte, és őszibarack került a lábasba. Ha nem tart ki a gáz, palacsintába akkor is el tudjuk használni Erzsikével. Kitartott...
A végeredmény:
Holnap sem megyek sehová.
Most még ideális a lakásban a hömérséklet. Délelőtt még fáztam is 19 fokban, de nem eresztettem be a meleget, inkább fölvettem 1 pulóvert. Mostanra már 21 fok van itt bent, és holnapra 40 fokot jósolnak.
A gyümölcsösbe is föl kellett volna mennem, leszedni azt a néhány körtét, amit Zoli rajta hagyott a fán, de 100 méter meredeken hegynek föl? na neee...
ami a BKV-nál folyik...
100 milliós végkielégités, közös megegyezéssel elbocsájtva, azután dolgozik tovább, milliós fizetésért, ugyanott...
És a bérlet, a villamosjegy ára az egekben...
**************************************************************************
Citadellával meg megint újabb visszásságok!
Miért nem lehet ebben az országban végre rendet tenni?
***************************************************************************
Délután a székem mellett találtam 1 hatalmasra nőtt kullancsot. Donin van kullancsnyakörv. Valószínűleg én kaparhattam ki magamból. És én nem vagyok beoltva... Remélem, nem volt fertőzött. Rátapostam. Kipukkant. Rengeteg vér volt benne.
Éjjel 1-kor kezdődött...
Kitártam az ajtót, és Donival kiálltunk a tornácra, a szélbe...
1/2 2-kor elment az áram...
Délelőtt 10 óra volt már, mire sikerült kijavítani a leszakadt vezetékeket...
A hűtőm leolvadt, de a múltkori után úgyis le kellett volna olvasztani...A mélyhűtőm jól bírta...
A vén diófámról letépett a vihar néhány ágat, és Zoli szobájának a spalettáját nyitotta ki a szél.
Ketten kellettek hozzá, hogy visszazárják.
Szerencsém volt, nem szakadt ki a falból...
Vili már rosszabbul járt. Nála betörte a szél a konyhaablakot. Tányérokat tört össze, edényeiről jött le a zománc
Az emeleten meg leszakította az álmenyezetet.
Szerencsére annyira fáradt volt az egész napi munka után, hogy nem ment föl, hanem a lenti kanapén aludt el.
*****************************************************************************
Reggel Erzsike a szomszédjánál almát szedett, kenyeret dagasztott, hogy kipróbálják a vadonatúj kemencét.
Ők fűtötték, betették, míg Erzsike Zolika szobáját hozta rendbe.
Vili átjött, hogy nála is takarítsa el a romokat, szedje össze a levert szilvát.
Szegénykém, akkor már nagyon fáradt volt, meg egyébként is, ha már meleg a kemence,alma tortát süta két Zolikának (az ő fiát is így hívják) meg magunknak. A kenyérből is hoz kis kóstolót.
Úgyhogy Vilihez majd holnap...
****************************************************************************
A kullancs, hát az bizony belőlem...Éjjel azt vettem észre, hogy a vádlimból elállíthatatlanul szivárog a vér.
Tettem rá propoliszt, aztán "besóztam"-nem állt el.
Alaposabb tanulmányozás után előszedtem a kullancs-csipeszt, és kioperáltam a beszakadt szívószervet.
Szerintem az előző esti locsolásnál csimpaszkodhatott belém.
******************************************************************************
Tegnapra eleve pihenőnapot terveztem,
így a hajnali locsolás után, az elsötétített szobában olvasgattam, szundiztam délig.
Meglepődve néztem a kinti hőmérőt, hogy csak 25 fok...
Úgy döntöttem, hogy akkor most jött el az ideje a szőnyegtisztításnak. Hetekkel ezelőtt Doni hányta-fosta-pisilte össze a négyszögeket. Azota kint hevertek a tornác végén.
Hát, a hőség megtette a magáét.
Fölemeltem a legfölső kockát...
Penetráns szag...
Ezt eéőször gőzzel kell kezelni...
Igenám, de 5 éve nem használtam...
Használati utasítás sehol...
A Net persze segített, de mire megtaláltam, telibe sütötte a nap a tornácot...
Persze én makacs ember vagyok...
Csak 3 lépcsőn kell lecipelni, aztán majd este...
Persze 1 rossz mozdulattól meghúztam a karom, a hátam, a derekam...
Ezért is kakukkoltam éjszaka...
Erzsikével 1 keményen átdolgozott napja után:
Rettenetesen csúnya a visszér a lábán:
Szörnyen fáj neki.
Utánanéztem: a műtét 1 vagyonba kerülne nálunk. És ő román állampolgár. Itt nincs biztosítása, ott meg, mivel egyetlen szót sem tud románul... egy kicsi faluban született, élt 45 éves koráig, gazdálkodtak, mikoris a férje gyomorrákban meghalt. A gyerekei már sok éve Magyarországra települtek, és eszük ágában sincs hazamenni. Ők tudnak románul, de éjt nappallá téve dolgoznak, hogy a felszínen tudjanak maradni. Itt, Baboshegyen legalább 2 rokoncsalád él, de ő nem találja a helyét.
Honvágya van, de otthon, egyszálmaga nem tud boldogulni. Otthon van háza, földje, eladni nem akarja, mert akkor már nincs visszaút. 5 év alatt 20 kilót fogyott, az összes foga kihullott, végigsír minden éjszakát...Még csak 50 éves.
Ilyen, teljes kiőrlésű gabonából készült , káposztalevélen sült cipót sütött nekem, kemencében:
Napraforgómag, és dió is van benne.
Későn kaptam észbe, hogy fényképezzek, így a barackos, a túrós, és almás pitét már mind felfaltuk.
No, nem baj, süt ő még nekem...
*************************************************************************
Ma reggel a Lidlben jártam. Kukoricadarát vettem volna, de nem kaptam. Hazafelé találkoztam 1 bicskei ismerőssel.
Mondta, ő , és a felesége a minap beszélgettek rólam: nagy bátorság, sőt egyenesen merészség kellett ahhoz, hogy egyedül , betegen, mozgássérülten kiköltözzek ide, ahol senkit sem ismerek.
És csodálkozva látja, hogy napról napra jobban nézek ki.
Mondtam neki, ez azért van, mert itt jól érzem magam, boldog vagyok. A tiszta levegő csodákra képes...
És nem igaz, hogy magányos vagyok itt. Sokszor már túl sok is a jóból.
És ne higyje, hogy Pesten könnyebb. Ott mindenki rohan, de itt, ha reggel nem hallják a hangomat, ahogy Doni után kiabálok, egymás után jönnek a szomszédok, hogy jól vagyok-e.
**************************************************************************
Fél órával azután, hogy hazaértem, átjött Vili, hogy hazafelé miért nem mentem be hozzá? Látta, hogy jövök az úton. Mivel sértett meg tegnap?
Mondtam, siettem, mert útközben összefutottam Lacival, elbeszélgettük az időt, és a kosaramban romlékony olvadós dolgok is voltak, és majd éhen haltam, és épp átöltöztem, és utána indultam volna vissza hozzá...
Jól letolt, hogy miért nem neki szóltam, ha kukoricadara kell.
Ugyanis Erzsikével holnap juhtúrós puliszkát szeretnénk sütni.
Aztán elmeséltem neki, hogy illegális szemétlerakókat láttam, mikor indultam vásárolni. Előttem álltak meg, és vittét be a sittet az ösvényen. Hozzá fordultam be, és ott vártam be őket. A rendszámukat is megjegyeztem, sajnos nem volt nálam toll, hogy felírjam, de párszor élismételtem magambam. Megadta a polgármester mobilszámát. Bejelentettem, megadtam a rendszámot. Késöbb visszahívtak. Kérdezték, pontosan hol rakták le? Mondtam, szerintem önkormányzati terület. Mindenesetre megadtam a helyrajzi számomat, a tőlem vezető ösvényen...
-Nagyszakadék? - Mondtam, fogalmam sincs, nem vagyok itt ismerős. Csak májustól vagyok itt, nyárra. Pont a tiszta levegő, és környezet miatt vettem...
Reggel kijött a polgármester helyettese, szemlézni a bejelentésemet.
Hiába tudtam a rendszámot, az autó típusát, nem tudtam fényképet prezentálni, sem pontosan megmutatni, melyik szemetet tették le. Tán meg kellett volna kérdeznem tőlük, hogy bocs, uraim, melyiket tették le Önök? És föl kellett volna tartóztatnom esetleg őket, míg kiér valaki? Mutattam a keréknyomokat is a legázolt gazban. A nyomon haladva, ő látta a lerakott sittet. De én, a múltkori kullancs- kalandom után nem merek rajta végig menni.
Azt mondta, tudja, hogy rengeteg szemét van,de az Önkormányzatnak nincs pénze összeszedetni, elszállítatni. Tán mégis lenne, ha megbüntetnék az illegális szemetelőket. Kértem, tegyenek a telkem végébe, az ösvény elé is egy táblát, ne csak az út elejére. - Nincs rá pénz, és aki le akarja tenni, úgyis leteszi. A megoldás térfigyelő kamera lenne, de hát arra nincs pénz, és megszámlálhatatlan illegális lerakó van a környéken.
*****************************************************************************
Vili persze elfelejtett kukoricadarát hozni. Csabdin vannak ugyanis az állatai, meg a kukorica.
Holnap megyek be Bicskére, orvoshoz, patikába...
Remélem, a számos üzlet közül valamelyik csak tart kukoricadarát. Mert a juhtúrót Zoli szombat reggel vette, gondolom csütörtökön szállították az üzletbe. Utaztatta Füredre, onnan meg ide, míg végre hűtőbe került. Azt csak remélem, hogy eszébe jutott hűtőbe tenni. Bár lent csak 80 literes kis hűtő van, és Péter már hetek óta ott van, gondolom, teli a hűtő.
Így aztán 2 karalábét hoztam be a kertből, és üres karalábé főzeléket ettem. Nem sok maradt belőle...
*****************************************************************************
Hogy ne végződjön azért ilyen borongósan a mai bejegyzés:
Doni kitalálta pozitúra, hogy mégiscsak velem aludhasson egyágyban. A párnán a rossz rongyot 2-3 naponta cserélem. Mire alvásra kerül a sor, már nem koszos a lába.
most már fekete helyett sárga hajjal írta ki a rossz receptjeimet. A patikus 9-ből 1-et talált elfogadhatónk közgyógyra. Ezeket a recepteket, mint mondta, fokozottan ellenőrzik. Kiadott még 1 fizetős altatót, bár abba is kézzel volt belejavítva-10 db-os átírva 20-asra. Kaptam az eredeti tízest. Azon nincs TB támogatás.
Az meg egy másik dolog, hogy több, mint 3/4 óra késéssel kezdték a rendelést. Elméletileg ma 8-tól 1/2 10 ig lettek volna. Ehhez képest utolsónak, 10-kor kerültem be, pedig 3/4 8 kor, 6-ként érkeztem, 14-ként jutottam be.
Jövő szerdán ezért ismét tali, vele.
Mindjárt felrobbanok :-(((
Erzsike szerdai "kőttesei":
És ezek a micsodák kezdenek érni nálam a gyümölcsösben:
Az íze, állaga ringló, a magja őszibarack...
Mindenesetre finom...
És leszedtem az első sárgadinnyét is:
Hűl a hűtőben. Zolival bontom majd föl holnap...
És ez volt tegnap éjjel:gyönyörű fényes udvara volt a holdnak:
vagy kettő is volt belőlük? az egyik teli hold, ott fönt, a másik meg telő a fényes udvarban?
Mindenesetre gyönyörű látványt nyújtott...
Hát ez nem fog bekerülni a kedvenc ételeim közé:
Igy néznek ki a tányéron:
A békacombot jobban szeretem a szöcskecombnál:
Anno a dél-koreai nagykövettől kaptam étcsokiba mártott termeszt, különleges csemegeként.
Háát, az sem ízlett különösebben...
Reggel embernyi altatót kapott, de meg sem kottyant neki
Hrrrr...
és feredőzünk:
Aztán szárítkozunk:
Zoli szerint kutyafodrász versenyről az első díjat hozná el- faragott kutya kategóriában:
Neki nagyon tetszik így!
Háát... én azért jobban szeretem kevésbé művésziesen...
De hát ahány nyírás, annyiféle kutyát kapok!
Ki kell heverni:
És nekem is:
Délutáni szieszta a kis diófa alatt
Délben szedtem ki a mosógépből a tiszta ruhát. Mire mindent kiteregettem, az eleje már megszáradt, szedhettem is be.
Hajnalban mindent bőségesen meglocsoltam.
Sok, sok dinnye lesz, kár volna szomjan halatni őket.
Egy kis izelítő belőlük:
görög is van:
Este aztán a jó levegőn a ház előtt ücsörögtünk gyertyafénynél:
Egyszer csak látjuk 1 autó fényszóróját.
Megáll a nyitott kapunk előtt, azután tovább megy be az ösvényre.
Biztos szemetet raknak le.
Várakozunk!
Csak nem akarnak kijönni.
Már vagy 1/2 óraja mentek be.
Időnként motor krahácsolást hallunk.
Ezek bentragadtak!
Aztán megjelenik a hátsó lámpa.
Egy borízű hang dirigálja a bent ülőt: Kicsit balra... Nem jó, menj vissza... Szerencsétlenkednek, aztán végképp lefullad.
Csöndben röhögünk, aztán Zoli nem bírja tovább. Fogja az elemlámpát, kimegy hozzájuk:
- Segíthetek valamiben, uraim?-hallom a hangját.
A kocsi végre megfordul a kertben, és Zoli visszajön, és mesél:
a csotrogánynak nem volt kulcsa.Csak a 2 dróttal tudja beindítani. Totál részedek voltak. Az ülés mellett borosüvegek.
A vezetőülésből alig tudott kiszállni az ember.
Ezek nem szemetelni jöttek, csak eltévedtek. azt sem tudták, hool vannak.
Ő szállt be, fordult meg a kocsival, aztán sorsukra hagyta őket a sötétben.
Még jó 20 percet vacakoltak, míg újra be tudták indítani az autót.
Éjfél után tértünk aludni.
Most itt a jó hűvösben pihegek. Kint 37 fok. Doni meg az ágyban horkol- szörnyű hangosan húzza a lóbőrt!
Pénteken paradicsomos fejtett bablevest gyártottam füstölt oldalasból, saját babból, paradicsomból,Erzsike zödségével- 5 literes fazékkal:
Este Erzsikével fogtunk juhtúrós puliszka gyártásába:
Szombaton akartam betenni a sütőbe, hogy friss legyen. Csak 2-kor derült ki, hogy a sütő bal oldalán nem működik a láng. A szomszéd kemencéjét már késő lett volna befűteni, no, meg ennyiért nem is érdemes. Így aztán nagyon megkínlódtam vele.
Közben a szobában a riasztó is megszólalt a gáz miatt. Leszereltem, kivittem a szabadba, no, szóval kalandos sütés volt. Tojásos tejfölt már nem is tettem rá, úgysem pirult volna meg a tetején.
És a tányéron:
De azért mára már csak kevéske maradt belőle.És a levesből is épp, hogy 1 tányérnyi.
Holnapra összeütök majd 1 kis sonkás tojást uborka salátával
SEGÍTSÉG!!!
Kaptam egy 2,5 kilós pontyot!Egészben, belezetlenül!
Most már csak az a kérdés, hogy alkalmnatos szerszámok nélkül ...
Portyára indulok...
a tegnapi délutáni potyka, de a szomszédok már napok óta elárasztanak különböző zödségekkel.
Még tegnap kaptam: kilószámra sárga ,- fehérrépát, zellert, hagymát, fokhagymát.
Ma reggel meg cukkínit, patisont.
Jajj!
És nálam is már szedni kéne a karalábét (különben fás lesz), a kelkáposztát, és egyes csemegeszőlőfajták is kezdenek érni.
Szóval dolgom bőséggel....
Éjszaka rémálmomban az ajtó előtt találtam 1 vödör paradicsomot.
Apropó, az is tömegével kezd érni nálam. Nem győzöm leszedni.
Kicsit kifújni magamat ültem most le a géphez.
Még szerencse, hogy az asztalos-lakatos lemondta a ma délelőttöt. Csak délután, vagy holnap tud jönni.
Egész éjjel nem aludtam!
Forgolódtam, remegtem az idegességtől, és a lakásban terjengő bűztől.
Először a hagyma, fokhagyma lett kiebrudalva a tornácra. Beleszagoltam, de semmi bűz.
Aztán Donit gyanúsítottam, hogy esetleg megint befosott valahová, vagy behurcolt, és eldugott valami bűzlő tetemet.
Otthon általában a párnám alá szokott "elásni" mindent. Itt inkább a szomszéd veteményes kertjébe.
Nosza lekaptam az ágyneműt, de semmi...
Aztán elemlámpával bottal lehasaltam, és bevilágítottam az ágy alá.
Meg is találtam a legurult gázsprayt. Szerdán, mikor bementem Bicskére, valószínűleg Doni verte le az ablakból. Föl sem tűnt a hiánya. De ez sem a bűz forrása.
Kb 20 perc alatt sikerült is feállnom. Ekkor már hajnali fél 3 volt.
Ma aztán meggyanúsítottam a mosogató lefolyóját is. Beleöntöttem 1/2 flakon Domestost.
A szag maradt, és egyre fojtogatóbb lett.
Egész nap őrjöngtem, aztán délután végre leesett a tantusz.
Mivel minimális szemetem keletkezik, van, hogy napokig semmit nem dobok a szemetesbe. Minden megy a trágyadombra, a papir meg zacskóba gyűjtve, hogy ha majd fűteni kell...
Én a halas-zacskót is kiöblítettem, igaz, nem mosogatószeres vízzel-most már tudom, hogy nem voltam elég alapos- és úgy dobtam a szemetesbe. No, most gondosan bekötöttem a zsák száját, az edénybe meg Domesztosos vizet öntöttem. Persze kint vannak a tornácon.
És most azon gondolkodom, hogy elveimet feladva, ne vigyem-e ki a zsákot a bozótba.
Mert ha nekem éjszaka a macskák szétszedik... hááát...
No, meg Zoli sem tudja betenni a csomagtartóba. A kutyakonzerves dobozokat is csak alapos mosogatás, szárítás után szoktam beletenni.
Azt hiszem, ezegyszer én is "illegális szemétlerakó" leszek!
Ezuttal 6 kisfecske kelt ki Vilinél:
Sajnos túl soknak bizonyult a létszám, és az egyiket agyonnyomták a többiek.
A szülők kilökték a fészekből a kis halottat.
De így is 10 fiókát neveltek föl.
Reménykedjünk, hogy mindannyian túlélik az utazást Afrikába.
--------------------------------------------------------------------------------------
És ez a rózsaszínű virágzatú akácfa is másodvirágzását éli:
Zsifu!
Először látok ilyen fát! Tavasszal nem is tűnt föl nekem a rengeteg akác között.
*****************************************************************************
És a kemencében sült házikenyérkém Erzsike alkotása:
Kézimalommal, teljeskiörkésű búzakenyér. A színe a korpától, és nem színezéktől ilyen barna:
Vajazva:
Ami dinnyéim létszámát illeti, hát alaposan alábecsültem...
Csak ebből a fajta sárgából térképeztem most föl 35-40 darabot.
Már most egyenként olyan 2-2,5 kilósak lehetnek.
Hihetetlen hogy 1 hét alatt mekkorát nőttek.
Míg kicsik voltak, eltakarták a szemem elől a hatalmas levelek.
Itt a környéken senkinek nincs dinnyéje, így aztán viszonozhatom majd a rengeteg "adományt".
És akkor még nem beszéltünk a 2 féle görögdinnyék számáról, meg 1 harnadikról, amiről nem tudom eldönteni, hogy miféle lehet. A görögök messze elmaradtak a fejlődésben ezektől. Ők még csak 1-1,5 kilósak lehetnek. Remélem, megnőnek, és beérnek majd.
No, és a paprika, ami 1 hete még csak virágzott...
Nem könnyű fényképezni, mert fél kézzel a leveleket kellett félrehajtani, másikkal meg találomra elsütni, mivel sem letérdelni, sem legugolni nem tudok.
A paraszt ezúttal a szó rossz értelmében használva. Mert amúgy a parasztot nagyon becsülöm!
Panaszkodom a szőlőt kacsoló munkásnak: (ő tulajdonképpen nem paraszt, csak 1 segédmunkás. Rotációs kapával a múltkor kikapálta a szőlő közé vetett krumplimat. Gaznak vélte)
-Nem kötözték karóhoz a paradicsomot, elterül a földön, így aztán, hogy ne rohadjon meg, féléretten vagyok kénytelen leszedni, nem beszélve arról, hogy 1-1 ág le is törik közben.
-Hát, ne szedje le. Ha néhány szem megrohad, ott egye a fene. Ahol hektárszám van vetve, gondolja ott is kötözgetik?
Az agyáig nem jut el, hogy ahol tömegével, eladásra termelik, ők nem akarnak naponta, néhány szemet folyamatosan enni.
Bár ki tudja, lehet, hogy ott is karózzák. Sosem jártam még paradicsomföldön. Egyébként nem hiszem hogy lenne több hektáros paradicsomföld. Mert ez tényleg nem egyszerrre érik. Szakaszosan kell szedni, mint a dohánylevelet, vagy a kávét. Úgyhogy ezt alaposan elb...-ták.
Meg egyébként is, a rothadó rohasztja a többit is .
Én tényleg nem értek a mezőgazdasághoz, de azt azért tudom, hogy amikor megveszem zsákban a krumplit, át kell válogatni. . A nem ép darabokat külön tenni, és azt használni el először. Télen, amikor lecsírázom a burgonyát, akkor is ki kell válogatni, és kidobni, ami kezd rohadni. Ugyanígy kell eljárni a hagymával is.
Régebben, amikor a Körvasútsoron még nagy háztartást vezettem, akkor ősszel 2-3 mázsa krumpli, 50 kiló hagyma vándorolt a piacról a pincénkbe. Jó, földes pincénk van ott.
No, jövőre erre is oda fogok figyelni. Ha valaki leveri nekem a karót, én is fel tudom kötözni. Karó meg van bőven.
-És a dinnyét sem érdemes forgatgatni, mert ahol több hektáron terem, ők sem forgatgatják...
Egyébként én hallottam olyat, hogy amíg még méregdrága a dinnye, ők is úgy csinálják, hogy kissé megtörik a szárát, és forgatják, hogy hamarabb beérjen. Súlyra ekkor ugyan már nem gyarapszik, de villámgyorsan érik. Ezért is forgattam meg néhányat.
Én nem tudok egyszerre 1 mázsa dinnyét megenni, így pár db-ot forgatgatok, hogy előbb érjen, a többit nem mozgatom....
Így is borzasztó, hogy a karalábé, patisszon egyszerre érik be. Mert fentről is le lett szedve 5 csillagtök. Szerencse, hogy csak ennyi. Az egyik szomszéd meg néhány spárgatökkel szeretett volna megajándékozni. Nem fogadtam el, mert már majdnem megtelt a 350 literes mélyhűtő. És még szeretnék néhány kiló lecsót lefagyasztani.
Ma mégsem mentem be Bicskére, mert tegnap este Zoli telefonált: Ma dél körül jön. Így aztán itthon maradtam sütni-főzni. Hajnaltól : tartármártás készítése, nem üzleti majonézból. Tejszinhab fölverése, vegyes lekvárral bekeverve, a marcipántorta tetejére. Patisszon , cukkíni pucolás- azt hiszem, jövőre inkább cukkíni- azt pillanatok alatt lehet hámozni, nem úgy a csillagot. Azt farigcsálni kell. Készítettem volna töltöttet, de mivel a sütő nem működik...
Így aztán sült májdarabokkal kevert rizst készítettem mellé.
Még jó hogy a rántani való zöldséget csak citrommal locsoltam be, de még nem sóztam, mert délben kaptam a telefont, hogy csak holnap...
Nem mondom, hogy nem kaptam föl a vizet...
Igaz, délután még bemehetnék, de rettentően elfáradtam.
Pedig a paradicsompasszírozót mindenképp vissza kell vinnem. Hiányzik belőle 1 alkatrész.
a hosszú hajánál fogva a kislányt..
Nem történt volna meg, ha úszósapkát hordott volna!
Részemről undorodom, ha medencében hajszál tapad rám.
Jó lenne, ha visszahoznák a kötelező úszósapkát.
Szerintem ebben az esetben a szülők elsősorban a szülők a felelősek.
És még az is kérdés, hogy hogyan kerülhetett olyan mélyre a feje?
Délelőtt 9-11-ig ennyit sikerült megtisztítanunk a gaztól, és felkaróznunk:
Erzsikének még ki is kellett faragnia a karókat, hogy le tudjuk verni a foldbe.
Közben 1/2 vödörnyi zöld paradicsom szakadt le. Az most itt vár rám feldoldozásra.
A karózást majd holnap folytatjuk.
Mivel savanyúságnak ki nem állom, meg egyébként is lesz rengeteg kisdinnye, így paradicsomlekvár lesz belőle. Persze megvárom, hogy a maradék karózásával is készen legyünk. Most következnek még a hatalmas befőzőparik. No, meg hétfőn mégiscsak be kell galoppoznom a faluba befőttesüvegekért.
Közben volt 1 kis kellemetlen epizód a szomszéd telek tulajdonosával.
Ugyanis amíg mi fent dolgoztunk, befutott Csilla. Hallottuk a robogó hangját, úgyhogy lekiabáltunk neki, hogy jöjjön föl. A sorompó nyitva volt, és ő följött-gyalogosan, a kocsiúton.
A kút közös, az pont a mezsgyehatáron van.
Erre szomszéd dérrel-dúrral közölte vele, hogy ha hozzám jön vendégségbe, szíveskedjen az én kapumon bejönni.
Szegény kislány elpirult, hebegett, habogott, hogy ő semmit nem csinált, csak az egyenes utat választotta.
Én is ledöbbentem...
Hiába, nem idevalósi, pesti értelmiség...
Doni máig nem tudott megbarátkozni vele, mert irtózik minden állattól.
Minden alkalommal megugatja egyszer... aztán mikor rászólok, már békességben megvan, nem törődik vele 1 napig.
Hiába, a kutya megérzi.
A felesége egyébként kedves...
És nekem sem volt idáig, csak a kutya miatt összetűzésem vele.
Ezután sem lesz, gondolom...
Majd minden ismerősnek szólok, hogy ne rövidítsék le az utat.
Mert az itteniek rendszerint leegyenesítik az utat- és ez szerintem rendjén vagy így, amíg nem okoznak kárt. Azt pedig nem okoznak, tisztelik egymás munkáját.
Ma délután meg a fia átvitte Erzsikét Mányba besztercei szilvát szedni. Onnan kapok kb. 10 kilót. Azt is be kell főzni...
Jaaajj! És csak egy darab 1 és egy 2 literes ősöreg drótozott csuprom van. Mert szilvalekvár, az csuporban az igazi...
És csak szeptember végére hoznak nekem Erdélyből még néhány darabot.
És most, a kecskéről, aki újabban ellát engem tejjel:
A kecske Erzsike tulajdona.
És ekkora a tőgye fejés előtt:
Jövőre már ez a gida is szolgáltatja majd nekünk a tejet:
Csak azért lettem hűtlen az előző kecskéhez, mert ő 4 kilométerre tőlem található, ők pedig talán 100 méterre.
Ilyen a rálátás Erzsikétől az én házamra, szőlőmre:
Ott a szőlő végétől, a domb tetején kezdődik a gyümölcsöskert.
Ugye nem csoda, hogy én oda nem megyek föl gyümölcsöt szedni? Mert onnan lecipelni...
Egyébként hadd dicsekedjek már egy picinyég:
csütörtökön, bemegyek a Filléresben, hogy a nálük vásárolt nadrágomhoz vásároljak 1 fölsőt.
A nadrág enyhén lötyög rajtam. Mondom az eladónak: úgy látszik, kitágult.
Erre ő: ugyan már, láthatóan fogyott pocakbról...
Egy biztos: látom, hogy a lábam már nem olyan feltűnően pipaszár, és az alacsony fotelból is fel tudok már állni segítség nélkül...
Még mindíg nem szedtem föl a karalábét a kertből, nem dolgoztam föl a patisszonokat, a zöldségeket, a salátának szánt uborkát sem.
Tegnap szinte az egész napom elment a bab kifejtésére:
Annyira apró, szaporátlan, megszenvedtem vele, de az eső után annyira nedves volt a héj, hogy nem mertem kifejtetlenül hagyni.
Most is a szokott gyufaskatulyát alkalmaztam mércének.
*****************************************************************************
Csütörtökre ez volt az ebéd:
Mivel szűk a hely a hűtőben, a tartár szögletes, margarinos dobozba került.
A tányéron 1 szelet patisszon, 1 szelet cukkíni, és májas rizs. Zolinak nagyon ízlett.
Ez a szemétdomb már kevésbé tetszett neki:
Engem nem zavar, a ház háta mögött van, elérhető közelségben.
Mondtam neki, amíg nincs komposztálónk, addig is kell tenni valahová a zöldhulladékot. Ősszel majd beszántásra kerül talajlazítás céljából.
Ő szívesebben nézegeti ezeket a rózsákat:
Tavasszal extra illatosnak vettük...
Hát, illata az nem sok, viszont gyönyörű.
Szombat éjjel jobb combtőben az Y érben pokoli fájdalmam volt. 2 Algopirint, 2 altatót is bevettem, így tudtam alig 1,5 órát aludni.
Hónap elejétől felére csökkentettem az értágítóimat, (Chinotal, Lucetam) mert július 1-től már nem jár közgyógyra, és így is havi 7ezer Ft fölött fizetek a patikában. Ez még havi plussz 2-3-at jelentene. Gondoltam, így a tartalékom decemberig kitart, lesz időm otthon a saját orvosommal konzultálni, mivel tudnánk helyettesíteni. Boróka tudhatott valamit...
Bár lehet, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz.
Egyébként nagyon aggódom miatta. Rössz sejtéseim vannak. Remélem, tényleg jól van.
Hajnalban bevettem 1 erősebb fájdalomcsillapítót, mert reggel folytattuk a karózást.
Elképesztő mennyiségű termés van rajtuk:
Erzsike kitalálta, hogy más módszerrel kötözzük föl a többit. Így aztán délelőtt eszkábáltunk. Ez a módszer tökéletesebb. Dél körül abbahagytuk. Ő ment szilvát szedni, én meg főzni. Nagy lábas karalábéfőzelék, fasírt. Este még átjött, hozott kecsketejet, vitt főzeléket fasírttal.
Éjjelre belázasodtam, fájt a torkom.
Hétfőn-kedden, meg ma délelőtt szilvát szedett-magozott Vilinél, cefrének, meg magának is főzött be néhány kiló lekvárt.
Ma délben Vili áthozott nekem is bő 10 kilót. Ez ugyan nem a hőn áhított apró szemű besztercei, hanem valami hatalmas szemű fajta. Remélem, jóízű lekvár lesz belőle. Megkóstoltam. Ugyanolyan kemény húsú, mint az. Holnap délután majd nekiállok magozni.
Holnap reggel meg folytatjuk a karózást. Remélem, vegzünk az öszessel.
Tegnap dél körül lehozattam Vilivel egy 5 deka híján 7 kilós csíkos görögöt.
Mikor kettéhasította nekem, mindketten döbbenten néztük:
Megkóstolta: édes... túlzottan édes...
De én piros színűre voltam fölkészülve.
Azért betettem a hűtőbe, és megkértem, hozzon még le nekem 1 sárgát is.
Tegnap délutántól már megint rosszul voltam. 120 volt a pulzusszámom, és halálfélelmem volt.Korán lefeküdtem. Reggelre már minden rendben volt, szerencsére.
Elővettem a dinnye kisebbik, 3,15 kilós felét, és reggelire bevágtam az egészet. Kíváncsiságból lemértem a visszamaradt héjat: 1,05 kg.
Azért remélem, piros is lesz közottük. A zöld, gömbölyű biztosan az lesz.
hogy együnk naponta 3 féle gyümölcsöt, zöldséget...
No, én ezt ma túl is teljesítettem: hajnalban- 3 szem szilva (darabja 5 dekás) reggel 1 szelet görög, és 1 szelet sárgadinnye. 11 körül pár szem szőlő.
Erzsike 11 körül jött csak. Felkötöttünk 3 tő parit, aztán engem visszazavart a házba. Ő meg levert 4 cölöpöt, kifeszített közöttük 2 drótot. Estefelé jön vissza kötözni, mert meg kéne locsolni a megbolygatott töveket, mert hőségben, ugye nem lehet. Így is sikerült jópárat kikészítenem. Esténként túl korán locsoltam. Ezután inkább csak hajnalban fogok. Most kitettem a napra kb 50 liternyit az árnyékba Így tövenként jut majd nekik 2-3 liter. Mármint az újonnan felkötözendőknek. Érdekes tapasztalatot is szereztem. A hátsó, ősi, nem szabályos gömbölyűre nemesítettek jól bírták a hidegvizes zuhanyt, a "nemesek" viszont "tüdőgyulladást" kaptak. Azért nem olyan vészes, csak több virágot már nem fognak hozni. Így is több, mint elég lesz. Már csap az a kérdés, honnan lesz hozzá üvegem? És győzöm-e majd a kb 100-150 kilót feldolgozni?
Az igazi finom, ikrás szeptember közepe- vége táján fog beérni, hála a gondnok gondatlanságának, aki nem kötöztette föl időben. A szomszédé már 75%-ban megérett. Náluk nagy a rokonság, el fog fogyni. No, majd megpróbálunk valamelyik üvegvisszaváltótól 1/2 literes betétdíjas üvegeket szerezni. Mindenesetre jövőre elég lesz 10-15 tő paradicsom, és ugyanannyi paprikatő. És a paradicsom magról kelt. csak a paprika volt palánta. Kár, hogy abból egyformát ültetett a gondnok. Sajnos Erzsikének is van néhány tő paradicsoma. Ő sem győzi elrakni.
Főleg most, hogy az idei szilvatermés annyira bőséges volt. Mindenki vele szedeti, magoztatja, főzeti a lekvárt. Éjt nappallá téve dolgozik szegény a fájós lábával. Kölcsönkapta Vili rézüstjét, abban kavarintja éjt nappallá téve. Mire a besztercei be fog érni, addigra minden teli lesz. Vili hordói is teli vannak már mind cefrével. 1 műanyag hordó 3-3500 Ft. Nem tud már többet invesztálni. No, meg ez 1 kivételesen bőtermő év volt. Mindenki cukorhiányban szenved. Én sem tudok már sokat adni nekik, pedig 80 kiló cukrot hoztunk le. A törkölyt már el kell adnia. Az lesz jövőre is. Barack, meg szilva aligha. Azt mondják, mióta gazdálkodnak, márpedig 50-60 éve már még nem láttak ekkora gyümölcstermést.
No, nagyon elkanyarodtam: szóval lehoztam magammal néhány paradicsomot. Azokat, amig hámoztam a krumplit, meg a patisszont az ebédhez, (ma sült krumplit ebédeltem grillezett patisszonnal) elcsemegéztem. Igaz, előbb a hűtőbelit kellett volna, csakhogy azt elő kellett volna venni.
És még csak 4 óra van.
De ma még mindenképp el kell mosogatnom, mert itt a 4 napi szennyes edény, plussz a befőző lábasokat is újra ki kell mosni. A 8 literest utoljára barackbefőzésnél használtam, azóta kint lakozott a tornácon, a pad alatt. És hiába a fedő, néhány fülbemászó( ami tul. képp nem mászik a fülbe) beleköltözött. Ennyi, és ilyen hatalmas fülbemászót, ami itt van, még életemben nem láttam. Ha van élőlény, amitől undorodom gyerekkorom óta: ezek a dögök, meg a meztelen csiga. Utóbbi szerencsére itt nem található. Egyáltalán, alig találkoztam itt néhány csigával. Azok is éti csigát voltak. És sajnos gyíkot sem láttam, és levelibékát sem. Régen ekkora füves területen rengetegen voltak. Mostanra a nagyobb, szép színes teljesen eltűnt. Állítólag az aprócska barnák elszaporodtak a Körvasút soron. Pedig gyerekkoromban csak úgy hemzsegett tőlük a rét. Annál több viszont a vakond, és a vakondtúrásba beköltöző darázscsalád. Engem még nem kergettek meg, de Zolit fűnyírás közben már jó párszor. A feldühödött darazsak egészen a házig üldözték. Szerencsére csak a lábszárát csípték össze.
Csak írásbelizek itt, hogy ne kelljen megmozdulnom, annyira tele a pocakom.
Tegnap Doni volt "bélpoklos", ma meg én.
Kint árnyékban 33 fok, bent kellemes, 23, de a krumplisütéstől rettenetes olajszag. Jobb lett volna sóba-vízbe főzni :(((
, lila, fe
Másfél napi kemény munka után tegnap délután fél kettőre végre az összes csupor, vagy köcsög? dunsztba került.
2-kor,pihenésképp-mert már alig álltam a lábamon- kezdtem írni a blogot.
Minden okés volt, míg rá nem mentem a blogomra, mert azon keresztül tudok eljutni mások blogjához. Közben persze elolvastam az aznapi bejegyzésemet. Találtam néhány betűelütést, pongyola fogalmazást. Vissza a blogszerkesztőbe, és akkor, javítás közben a teljes bejegyzés elszállt.
Most kezdhetem elölről... Grrr...
****************************************************************************
Tegnap hajnali 6-8 között befejeztük végre a paradicsom felkötözését.
No, ezt neveztem én "pari tüdőgyuszinak":
Tegnapra viszont már nagyjából magukhoz tértek:
*****************************************************************************
9-re megreggeliztem, és nekiálltam az érettebb 3,5 kiló kimagozásának.
Őket daraboltam, és folyamatosan pakoltam a lábosba. Ekkor még csak néha ugráltam föl a kimagzottakkalfeltölteni, kavarintani:
2-re kellőképp besűrítettem, és mivel a nap telibesütötte a tornácot, mosogattam picinykét. Alig felét a 4 napi szennyes edénynek.
nagyon büszke voltam magamra, hogy nem kozmált oda. Igaz, ennek az "ára" kb 10 órányi tűzhely előtti ácsorgás, állandó kavargatás volt:
Egyetlen-egyszer hagytam kb. 15-20 másodpercre magában fortyogni. Ennek eredménye lett néhány apró pötty a falon. Mikor a pöfögést meghallottam, azonnal rohantam vissza kavarintani. Csak a hűtőből szerettem volna a szódásüveget kivenni.
Aztán magozás-darálás-főzés kavargatás; m.-d-f.k.; m.-d-f.k...este 10-ig. Addigra végeztem 7,5 kilóval. Valamivel több, mint 1,5 kiló maradt még másnapra, no, meg az ízesítés, végső besűrítés.
3 alkalommal került sor mintavételre, Zolinak majdani kóstolásra:
sárga -kék virágtól óramutató járásának irányába: teljesen érett,darabos; fűszerezés, cukrozás előtt; után.
Össz-vissz 35 deka cukor került bele. Kb, 4,5 kiló kemény, sütibe, gombócba, barátfülébe való
Jövőre bizisten nem dokumentálok ennyit, de most még az újdonság élménye...
Ma délben vettem ki a dusztból a csöbröket? köcsögöket?, korsókat? bögréket. A tetejükre, nem lévén itthon más, mosogatórongy került. Majd veszek otthon szép anyagot:
Szerencsére itt maradt az előző tulajtól az a 2 ősrégi (döntöttem, az biza korsó) agyagedény.
A nagyobbik drótozva van, a kisebbikben valószínűleg hamuban főzhettek valaha. Csupa korom volt a szerencsétlen. Elkezdtem lesíkálni, de aztán féltem, hogy szétmegy a kezemben.
A háttérben az a néhány befőtt zöldparadicsom lekvár.
Csillának nagyon ízlik, nekem abszolúte de nem.
Ha lejön Zoli, megkóstolja, ha neki sem izlik, akkor Csilláé lesz az egész. Már kapott két 1 decis üveggel belőle.
"Kivettem még 1 nap szabit."
Ma csak az "összeszilvázott" konyharuhákat, pólókat dobtam be a mosógépbe.
Már napok óta próbál barátkozni Donival:
Őurasága eleinte morogva kergette el. Mostanában már azért néha fogócskáznak is. Doni azt azért nem tűri, hogy a lakásba beóvakodjon. Olyankor hörögve megy neki.
Szokatlanul jó természetű eb. Másnál már biztos rég elszakadt volna a cérna.
Nem tudom, milyen fajta. Szetterszerű vadászkutya, és néma. Sosem hallottam még ugatni, pedig május óta ismerem. A gazdájához még nem volt szerencsém, de ha megyek el a házuk előtt, ő mindígelém jön az útra, ha hallja a moped hangját. Ma is hazakísért, így végre sikerült lencsevégre kapnom, és a 2 kutyát együtt is:
mindíg rohannak, most kivételesen sikerült őket lekapni.
Ma reggel beugrottam Bicskére némi kenyér utánpótlásért, mert Erzsikének most annyi a dolga, hogy nem ér rá nekiállni dagasztani, sütni. Falun ilyenkor rengeteg a munka.
Jaj, nekem is főznom kéne már valamit, mert napok óta nyers gyümölcsön, melegszendvicsen,meg sült krumplin élek.
Kezd kikészülni a gyomrom, és a leadott kilók is visszajöttek. Ma már nem volt bő a nadrág.
Tegnap kínomban már maggi kockából ittam 1 liternyi erőlevest. de a befőzési edények , a daráló még mindíg ázik. A kiteregetett ruhákat is be kék szedni, és kivasalni.
****************************************************************************
Hawah-nak:
4 nappal ezelőtt vettem le 1 termetes, 2,5 kilós sárgadinnyét. Ma délutánra fogyott el. Gondoltam, leszedem a következőt...
Mivel utoljára akkor vettem szemügyre dinnyéimet, most rémültem konstatáltam, hogy a sárga héjúak rohadnak. Nosza, leszedtem azonnal a maradék 7 darabot: 18,75 kiló. ketten-hárman talán kibírják szombatig, 1-et megeszek, de a felesleget bizony le kell fagyasztanom. úgyhogy holnapra is lesz munkám bőven!
Mikor fogom én befesteni a hajamat? már vagy 1 hete készülök...
Ráadásul a fényképezőmet is kölcsönadtam Csillának.
Szerencsére 4 zöld, és 2 fehér héjú sárga, még úgy néz ki, hogy maradhat. Bár most majd minden nap megnézegetem majd, nehogy ilyen kellemetlen meglepetés érjen. A csíkos görögök is konganak már, a zöld görögök még tompák.
Doni meg egyre durvábban kergeti el Manót, pedig ő hűségesen jön, rendületlenül, 2-3 óránként, csontokkal kedveskedik neki. Hogy honnan szed össze ennyi rengeteget?
Doni rendre elássa őket a szomszéd veteményesében.
Igaz, ma délután szegényebbek lettünk 1 tenisz labdával, mert Manó fölkapta, és incselkedve elszaladt vele...
Ma alaposan felbasztam az agyamat. Bocs, nem szoktam csúnyán beszélni , de most iszonyúan kikészültem.
Reggel mosogatás közben hallom , hogy befordul hozzám Laci autója Hozott csövet a boylerhez. Kérdi, mi a fenének permeteztetek, mikor már érik a szőlő?
Én? -nézek rá megkövültem-dehogy.
-Márpedig előkészülnek permetezéshez...
A munkás, aki nagy vödörnyi csemegeszőlőt már leszedett magának, telefonál a gondnoknak: most mi legyen? Jámbor vissza.
Permetezni kell még szüret előtt. Ennek a szernek az elbomlási ideje 1 hét.
No, ne nézzen engem madárnak! Augusztus elején olyan szert használt, aminek a lebomlási ideje 2 hét. Zoli nem tudott vinni a már akkor érett szőlőből...
Még el sem múlt a 2. hét, jöttek újra: 10 nap. Persze csak akkor vettem észre, mikor már készen voltak. Egyébként abból a 10-ből még csak 6 nap tellt el.
Most, hála Lacinak, lefújtam az újabb permetezést.
Telefonáltam Vilinek, ő ért hozzá! -De hiszen 2 héten belül már szüret! mondja.
Gondnok Zolira hivatkozik. Beszélek vele: ő ilyen marhaságot nem mondott.
Gondnok már az augusztus eleji permetezéskor azt mondta, ez az utsó.
Ezzel most már bebiztosította, hogy október végén páros lábbal lesz kirúgva.
Én meg mondom magamnak, hogy nem vagyok ideges-nem vagyok ideges...,
de úgy érzem, azonnal felrobbanok...
Ja, Erzsike visszahozta a gépemet. Nem jöttek meg a vendégek, akikkel fényképezkedni akartak.
Pont akkor futott be, mikor Vilit hívtam. Ránéztem a kosarában a kecsketejre, és azt kérdeztem Vilitől, hogy rendjén van-e az hogy ilyenkor jönnek " tejet" permetezni. És persze egyhúzásra fölhajtottam a fél litert. Este hozhat újat. Még jó, hogy nem pálinka került a kezem ügyébe.
Lefényképeztem rothadó dinnyéimet:
egyet persze tegnap éjjel megettünk Donival közösen. Volt is olyan gyömörgörcsünk éjszaka...mindkettőnknek...
Nekem este 6 után már pici korom óta sem édességet, sem gyümölcsöt nem szabadna ennem.
És ilyen gyönyörű, mézédes szőlő!
Az a munkás, gondolom már 20-25 kilót leszüretelt magának. Azért annyira pofátlan nem vagyok, hogy itt hagyatom vele. Mert csak ezt az utolsó jól megpakolt vödröt láttam. Ebben a hónapban már ötször dolgozott itt-gondnok elszámolása szerint.
Őszintén szólva semmi nem tud annyira fájni, mint, ha ilyen nyilvánvalóan baleknak néznek!
A gondnok, és az ő emberei már nagyon rég szálka a körmöm alatt.
****************************************************************************
16:30 - végeztem a második dinnye feldolgozásával, mélyhűtőbe pakolásával.
Közben hadakoztam muslicák hadával, és megbirkóztam 2 darázzsal is.
Persze a reggel félbehagyott mosogatás nem lett befejezve. Csak a dinnyés edényeket öblítettem ki újra, meg újra.
A tegnapi sárgadinnye feldolgozás azzal a kellemetlen következmánnyel járt, hogy minden teli van még ma is muslicával. Pedig istenuccse az összes edény amit használtam, azonnal el lett mosva.
Tegnap 1 nagy füstölt csülköt is megfőztem. Még 1 hónapja vettem. Kezdett peszénedni, büdösödni. Alapos, szódabikarbónás áztatás után tettem fel főni. Sajnáltam volna a levét kiönteni, lefagyasztani viszont...?
Ma reggel arra gondoltam, csinálok belőle tarhonyalevest.
Aztán kurkásztam egyet a hűtőben, és találtam kb 2 kiló paradicsomot, néhány szál zöldséget is...
Kimentem a kertbe, és némileg túlzásba vittem a paprikaszedést...
No, mihez is kedjek most?
Némileg szokatlan összeállítás keveredett ki belőle:zöldséges paradicsomleves pirított tarhonyával, fokhagymás füstöltlével felöntve...
Végsősoron a kutya mindenevő...
De meglepően finom lett:
Második fogásnak pedig tojásos lecsó készült:
Desszertnek 1 hatalmas őszibarack-Vili adománya.
Most úgy érzem, szétreped a hasam.
A terítő persze nincs kivasalva.
Trehány vagyok mostanában.
Hú, be kéne spájzolnom belőlük...
Mert az energiatakarékost úgyanúgy nem bírja a szemem, ahogy a neont sem!
Ki találja ki?
Mit lehetne ilyen esős hűvös időben csinálni?
Orrig betakarozva szunyálni,
és rózsát fényképezni:
Megfáradva ülni a egy széken:
Hadat viselni a vakondtúrásba költöző darazsak ellen:
és földből kivetett koponyát fényképezni:
A tegnap délelőtti tehetetlenség, plussz a front minddkettőnket alaposan megviselte.
Éjjel alig aludtam valamit. Egyébként is jóval éjfél után kerültem ágyba.
Hajnali 1/2 5-kor aztán kidobott az ágy.
Még félig alva nyúltam föl az ablakba a kávéfőzőért, és sikerült a 2 napja tejfölös pohárban oda föltett kb 3-4 deci étolajat levernem. Egy része a falon folyt le, de a legtöbb a mélyhütőn landolt, és persze mögé ömlött. Azt pedig én nem tudom kihúzni. Jajj!
Most semmihez nincs se kedvem, se erőm, pedig Zoli kipakolta a körvasűtsori pincénket. Főleg 5 literes befőttesek voltak ott, de 5-6 ládát is talált, meg elég sok 2-3-5 literes demizsont, Nescaffes üvegeket.
Lehozta, és beömlesztette a szobájába.
Ott is rendet kéne raknom.
No, meg elmosogatni az üvegeket a paradicsom befőzéséhez, stb... stb...
A múlt héten elrontottam a mosógép programozását, és képtelen voltam kikódolni.
Ma ugyanúgy. Az előző heti 2 kilóra való kézi mosás programot csinálta meg most, 6 kiló ruhával.
Ma 2* is leállítottam, szerettem volna átprogramozni. Nem hagyta magát. Úgyhogy az 59 perces program után most megy a 2 h 45 perces.
Az agyamra megy ez a mosógép.
Na, szóval most itt ülök a gép előtt.
Elég nehéz volt a tegnap ellövöldözött 69 képet selejtezni. Szívem szerint mindet föltenném, de ezen a gépen nincs beállítva a picassa, így az album kiesik. Blogra kell...
Délután 5-kor végre elállt az eső néhány órára, így aztán Zoli vállalkozott gyümölcsszedésre.
Mivel a nedves szőlőt nem lehet sokáig tárolni, így csak néhány kilót szedett belőle.
Meg almát, meg babot a fölső kertből,és néhány kilónyi paradicsomot, paprikát...
Ugyanúgy telepakolt autóval indult este 10 után, mint amilyen megpakolva jött, csak most zöldség,gyümölcs, lekvár volt a csomagtartóban, meg a hátsó ülésen...
No, akkor a képek:
a legnagyobbak egyike a mérlegen. (39 deka)
Befőző paradicsom, még éretlenül. Nagyobb Zoli öklénél.
Ez egy valamivel kisebb, 35 dekás példány.
A reggel leszedettnél valamivel kisebb görörögdinnyét is hazavitte 5 sárga kíséretében.
Fölszedett fél vödörnyi mogyorót is, de mivel minden második szem üres volt,-valami bogár fúrja ki őket- abbahagyta.
A reggeli dinnye 6,75 kiló volt.
Nem olyan harsogó piros, mint a csányi, de finom, mézédes.
Napközben Zoli lement a pincébe, körülnézni, és felfedezett egy kb 10-15 literes vörösréz üstöt, teli üvegekkel. Nem normálisak az emberek. Valami meszes dolgot kevergethettek benne. Ki kell majd tisztítani.
Ez a kincs is köztük volt:
középen egy kisgyereik cipel 1 hatalmas tejesüveget.
Alatta: Tejért tulajdona.
Hátulján: kiürítés után azonnal kimosandó
Tisztességesen vastag üveg. A súlya 80 deka. Űrtartalma 1 liter. Épp elég lehetett hazacipelni, meg vissza a tejboltba.
Szerintem nekem jobban sikerült lefényképesnem annál, mint aki 3000.-Ft-ért a Vaterán kínálta.
Rákerestem a "Tejért"re a Gugliban, de semmit nem dob ki!
Nem tudja véletlenül valaki, hányas évekből származhat?
Meg kell jegyeznem, hogy néhány teljes tejet áruló vállalkozó újra üvegben kezdi árulni. A palack jóval vékonyabb, 35 dekás, és az ára 600,-Ft-visszaváltható. A tejet 250-260 Ft-ért adják.
Hétfő reggel szedtem paradicsomot, és káromkodtam.
Nagyon sok megrohadt a szombati esőtől.
Elsőre csak kb 5 kilót akartam feldolgozni, próbaképpen.
Végül 4,5 kiló lett belőle.
Mostam, szárítottam.
Rengeteg üveget elmostam, gondolván, hogy napokig paradicsombefőzéssel leszek majd elfoglalva.
Most áldom magamat, hogy csak ennyivel kezdtem.
Tegnap hajnali 6-kor fogtam neki. De ez a passzírozó, tényleg rémálom. Aki kitalálta ezt a vákumtalpat, azt ezerszer elátkoztam. Szerintem sosem próbálta használni . Mert kb 3 tekerésig bírja tartani magát...
3 kezem meg ugye nincs. A ballal le kellett szorítanom, jobbal tekerni, a harmadikkal meg a nyomót kellett volna használni...
A bal kezem persze percenként görcsölt be... Kerek 3 órán keresztül kínlódtam a passzírozással. Most rettenetesen fáj a csuklóm, a vállam.
Az már csak hab a passzírozón, hogy a magozott héjat is 3-szor kellett visszatenni, mert rengeteg lé maradt még benne. Úgyhogy ki kell majd találni, hogyan lehet jövőre használhatóvá tenni ezt a szerkentyűt. Vagy el kell majd jövőre anyósomtól kérni a szitát.
Végül 3 liternyi lett belőle.
A nem egészen épekből ma reggel készítettem vagy 3 liternyi paradicsomlevest.
Hidegen is imádom.
Úgyhogy még néhány kilót lefagyasztok majd, no, meg jó pár kiló lecsót is gyártok a fagyasztónak.
Vagy próbáljak meg eltenni néhány üveggel magozatlamul?
Végső soron nyáron a paradicsomlevesbe is csak a héját szoktam lehúzni.
Tegnak leszedtünk még Erzsikável 2 láda csemegeszőlőt, aztán úgy döntöttünk, hogy mivel a seregélyek nem bántották, a tőkén hagyjuk még egyelőre, hadd cukrosodjon tovább.
Megint hajnali 6-kor keltem.
Fölszedtem 1 görögdinnyét, és 1 érdekes kinézetű sárgát:
Kíváncsi leszek, milyen az íze, de megvárom vele Zolit. Remélem, hét közepén azért csak lejön.
Most szinte csak gyümölcs van a hűtőben: 2 sárga, 1 görög dinnye; néhány kiló Vilmoskörte, pár kiló koktél, és befőző paradicsom.
Mert a befőzők is érnek fokozatosan. Remélem, ez a mostani nagy eső nem tett kárt benne. Mert lent vannak a földön többnyire. Erzsikével nem mertük jobban felemelni, féltünk, hogy eltörik a szára.
A többi, öszintén szólva már nem is érdekel.
Beéret az is, ami Zoli öklénél nagyobb volt:
51 dekás, termetes példány.
Aztán nekiálltam szönyegtisztításnak. Estére megszárad, gondoltam, és lehet kiporszívózni.
Persze jött az eső.
9 körül indultam paradicsom szüretre. Szedtem éretteket, meg a földközeli, már félig érettekből.
Kb. 8 kilónyit cipeltem le.
Amig ázott,pihenésképp leültem paradicsomlevest regebelni.
Én borssal, fahéjjal, oreganóval édesre készítem. Betétnek rizst teszek bele: kevés vizben fölteszem a rizst, 1 hagymát, 1 szelet zellert (az most nem volt itthon) fél paprikát főni.Beleteszem a morzsolt oreganót is.Sózom. Közben lehéjazom a paradicsomot, és leturmixolom. Kevés zsiron jól megpirítottrántást készítek, (a rántást a paradicsomhoz szoktam tenni, mert a botmixerrel tuti csomómentes lesz) kevés pirospaprikával megszórom. Hozzáöntöm a paradicsomot, megfűszerezem, cukrozom, . Addig fözöm, míg épp csak felforr, és lezárom alatta. Néhány csepp citromot teszek bele. Hidegen is nagyon finom.
Szétválogattam. Jégszekrénybe a befőzők, és a koktél. A félérettek törölközőn a tornác asztalára.
Dél körül leszedtem még 2 vödörnyi paprikát.
Úgy gondoltam, nettó 2 kiló paradicsomhúshoz teszek 6 kiló paprikahúst, meg fél kiló hagymát dinsztelek hozzá. Mire végeztem a pari sűrítéssel, meg a paprika szeleteléssel, eleredt az eső. A 2 vödörből csak 5 kiló paprikahús lett.
No, semmi baj, kicsit több lesz benne a paradicsom.
Ebben a lábasban kutyultam össze az egészet:
Persze arra nem számítottam, hogy ez a vastag keményhúsú paprika nem ereszt levet. Így aztán, mivel nem akartam vizet tenni bele, meghámoztam még isten tudja hány ki paradicsomot, és folyamatosan azzal levesítettem:
Ez a végeredmény:
P
Persze ez csak lecsó alap. Én pörköltszaftnak használom de finom így is. Kisebb- nagyobb adagokban szoktam lefagyasztani. Persze otthon nem szoktam ekkora mennyiséget gyártani.
Most kifejezetten jól jött, hogy lehűlt a levegő. Mert kb este 11-re lettem készen.
Csomagolásra már nem futotta az erőmből. Kitettem a tornácra.
Ma reggel 7-ig ki sem keltem az ágyból.
Délelőtt nem egészen a felét sikerült kiadagolni. Zacskókban teszem bele a fagyis dobozokba. 1 dobozba 3 adag kerül. Csak hát elfogyott a doboz. Most várnom kell, míg megfagy, és ki tudom szedni. Addig a dinnyék kikerültek a hűtőből, a helyükön szunnyad a lecsó.
Mosogatás estére, vagy holnap reggelre marad.
A lakásban asztalokon, székeken különféle magok száradnak tányéron, sajtos dobozban, alufólián, papíron gondosan felcímkézve, hogy milyen gyümölcsből, zöldségből való. Muslicák millióit vonzza, -különösen a paradicsom magok- de mit tehetnék?
Jaj, és kinyílt a szarkaláb:
Tegnap este a Híradó azzal foglalkozott, hogy milyen alacsonyak lesznek idén a szőlő felvásárlási árai, ha egyáltalán el tudja adni a kistermelő!
Mert a hordókban még ott a tavalyi bor is.
A válság miatt mindenki az olcsó külföldit veszi...
A gondnok, helyesebben Báder Úr mélyen hallgat az árról. Pedig 100Ft/kiló alatt nem adjuk oda. Akkor inkább Vilivel készíttetjük a bort felesben.
Nála szerencsére alig marad bor- jó, ha kitart Újborig. Legfeljebb veszünk egy-két 100-200 literes tartályt. Mert a boroshordóink, ugye, nincsenek kezelve.
Szegény Hawahéknak sem érdemes leszüretelni a bodzát. Pedig milyen finom is a bodzalekvár, meg a bodzaszörp!
Írja, hogy bodzából lehet pálinkát készíteni. Vajon bort is?
Érdekes: Fügeborról hallottam már, de fügepálinkáról nem. És most először hallok bodzapálinkáról- de vajh készülhet - e bor?
Úgy döntöttem, hogy nekem is jár 1 szabad!
Így aztán csak 1 vödörnyi parit szedtem le ma, de nem fogom feldolgozni, csak holnap, együtt a tegnapi szedéssel. És a magok benne maradnak, és ezúttal besűrítem, fűszerezem ketchup szerűségnek, befőtt tartósítóval.
A befőzőket külön teszem majd el. Azokból is összegyűlt már úgy 3-4 kilónyi.
Megint teli a hűtő - most paradicsommal.
Emlékszem, tavaly ősszel, mikor átvettük a birtokot, azon morfondíroztam, hogy lehozatom otthonról a még működő, garázsbeli kisebbet. Most azon gondolkodom, hogy ha végre készen lesz a pincelejáró, le kéne hozni...azt is... Mert ilyenkor ősszel, bizony kicsinek bizonyul ez a 280 literes.
15:30 Kettőkor hirtelen iszonyatos álmosság tört rám. Csak úgy ruhástul ledőltem az ágyra, és azon nyomban el is aludtam. Negyed 4-kor arra ébredtem, hogy vacogok, és van 1 meglepetés hívásom is a skype-on. A gép rendszerint le van némítva, így nem hallom a hívásokat, csak a hívó neve ugrik ki narancssárgán az asztalon.
Zoli kettő után érkezett meg.
Elmentünk bevásárolni. A CBA-ban darált hús, tele zsírral 1190 Ft-ért-majd bolond leszek. Ledaráltattam 60 deka combot-az gyonyörű, és 40 deka marhahúst.
Holnap töltött paprika készítésébe fogok, hogy végre eltüntessem azt az iszonyat mennyiség paradicsomot, ami a hűtő felét elfoglalja. Télen nagyon jól jön majd. Lassan a 350 literes mélyhűtő láda is kicsinek bizonyul.
Megkóstoltuk az "albínó" sárgadinnyét. Fantasztikosan finomnak bizonyult.
Zoli felhívta a gondnokot: 80 Ft-ot biztosan ad érte B. Úr, mondta gondnokunk, de majd szüretkor mondja meg a "napi" árat.
A Bicskeinfóban már 40 Ft-ért is kínálnak borszőlőt.
Berágtunk.
Nem lesz eladva.
Vili majd földolgozza nekünk.
Az ő bora már május végére elfogyott. Azóta a környékbeli termelőktől szerzi be. Csodálkoztam is, hogy mennyivel rosszabb borokkal kínál június óta.
No, szóval 19-én szüret.17-18-án Erzsikével leszedjük a csemegeszőlőt.
Zoli 19-én jön le legközelebb, a szüretre.
Pont jó is neki, hogy így alakult, mert most szombaton nem tud lejönni.
A seregélyek nagy vámszedők. Ráadásul 12-én már mindenki leszüretel a környéken.
És fogalmam nincs, hogy mi lelte a fényképező gépemet, de nem lehet letölteni róla képet.
Már tegnap nekiálltam. A hűtőben levő 3kiló, és még 1/3 vödör paradicsomból készült a szósz.
Ki fog maradni belőle, de a paradicsomszósz pl főtt marhahúshoz, vagy egyszerűen sóban-vizben főtt krumplihoz, vagy főtt tésztáőhoz is isteni.
19 paprika lett betöltve 60 deka darált disznó-40 deka marhahússal. Disznóhúst egyébként elég ritkán eszem, többnyire füstölt állapotában.
Most az egész mennyiség fagyasztóba kerül.
Ma megszedtem a paprikát. Megfőztem a rizst, bekevertem, beízesítettem a tölteléket.
1 paprika kicsumázva, töltve, aztán a következő. Aleszedett 22-ből kimaradt 3 darab.
Kiszedtem:
A levet besűrítettem, utánízesítettem, visszatettem őket. Ha kihűl, mert hideg vízben hűtöm, elkezdem majd dobozolni, szokásos, dobozba nylonzacskós stílusban, . De már a nylonzacsi is fogytán, pedig két 50 darabos csomagot hoztam le májusban, és csak a mélyhűtőbe használom őket.
Jaajjj!
3 doboznál többet egyszerre nem merek betenni. Reggelre talán végzek is.
És kóstolgatás közben alaposan összeégettem a nyelvemet, így már csak gondolom, hogy se túl kevés, se túl sok fűszert nem tettem bele...
Reggel hozott át Erzsike kecsketejfölt.
Mennyei!
És az "albínó" dinnye felbontva:
Erre sem találk más kifejezést, minthogy "mennyei". Leírhatatlan. Eltettem az összes magját. Kapnak majd belőle a környékbeliek is.
Idén csak ez az 1 tő volt belőle. Még van rajta 1 picurka. Én töknek néztem eleinte.
Még van 1 db zöld színű sárga, és 7 db csíkos görög, és számtalan aprócska.
No, meg a múltkori agyagban tapicskolás lenyomata:
Jobb kezem élén viszont már megint ki van repedezve a bőr. Hiába krémezem, újra, és újra kirepedezik időnként.
Próbáltam körömvirág krémmel, szarvas faggyúval...
Nincs valakinek véletlenül valami csodaszere?
Kb 20 éves koromtól újra-és újra előjön
itt a hegyen.
Úgy látszik, a közvetlen szomszédomon kívül mindenki elhalasztotta a szüretet.
Ő is ímmel-ámmal, az 5 éves kisunokájával kezdett neki 11-kor. Sem a fia, sem a felesége nem jött le. Egyébként az is most tűnt csak föl nekem, hogy a menyét még egyszer sem láttam. A fiát is csak 2-3 alkalommal, pedig neki is van itt háza-telke , pont mellettük.
Igaz, reggel kihozta a prést, meg 5-10 literes demizsonokat, négy 50 literes műanyag hordót.
Lehet, hogy ő csak préseli, és neki is más fogja elkészíteni?
Csodálkoztam is, merthogy nincs borospincéjük.
****************************************************************************
Ma reggel föltérképeztem megint dinnyéimet. Most 9 nagy 5-7 kilós csíkosat látok, 2 sárgát, és 1 albínót. Kíváncsi vagyok, hogy a most 2-3 kilósak is meg tudnak-e még nőni?
Fogyasztani kéne őket, de már a fülemen jön ki, pedig nem pisilt beléjük a Lőrinc, hersegő, kemény a húsuk. A paradicsomból meg Erzsike visz haza 1-1 fél vödörrel a kecskéinek. Én már rá sem tudok nézni.
*****************************************************************************
Zoli megígérte, hogy csütörtök este küld sms-t, hogy rendben megérkeztek-e. Autóval mentek, ilyenkor mindíg izgulok, de semmi hír. Remélem, minden rendben, csak kiment a fejéből. Kedd estére tervezik a hazajövetelt. Bizony nagy önuralmamba kerül, hogy ne hívjam...
******************************************************************************
Amilyen hisztériát keltenek az Újinfluenza körül világszerte,az kezd egyre nevetségesebb lenni. Igaz, a gyógyszergyártó cégeknek nagy biznisz az oltás. Még, ha valami olyan lenne, mint pl az ebola, megérteném... Sztem nekünk meg pláne nem kellene a romokban heverő egészségügy filléreiből 4 millió oltást ingyen adni. Lenne ennél fontosabb dolog is, amire költhetnénk azt a pénzt.
*****************************************************************************
Attól a családtól meg, akiknek a 2 gyereke iskolakerülő, javító-nevelő intézetbe vinném. És szigorúan börtönbe zárnám őket. A csecsemőt meg nevelőszülőkhöz adnám. Az ilyenek nem alkalmasak gyereknevelésre. Nem nevezném őket szülőknek, még ha biológiailag azok is. Ki kellene a gyerekeket emelni mindenképp abból a környezetből.
******************************************************************************
Belekaptam ma hajnalban a bal középső ujjammal a fafűrészbe.
Iszonyúan lüktet, és fáj. Sóztam, alkoholba dugtam, de mosogatni nem merek vele, pedig a gyümölcsprés épp csak el van öblítve. Semmit sem ér. Ötször annyi időbe tellik rendesen elmosogatni... Mosogatógép nélkül lehetetlen beférkőzni minden kis résébe. Zoli lehozta, én kipróbáltam, de nem csodálom, hogy nem használják.
******************************************************************************
Jól befűtöttek mára! Fél 6 van, és 32 fok! De jó, hogy nem mára terveztük a szüretet.
Már hetek óta jön ki rajtam néhány csalánkiütés, de csütörtökre a fél oldalam (érdekes, hogy csak a baloldalam) tele lett: a fejbőröm, a vállam, a karom, a derekam, a popsim... Rettenetesen viszket. Szerencsére a szúnyogcsípések miatt vettem "rázókeveréket, ami elég jól csökkenti kis időre a viszketést. Azt gyanítom, hogy ez az utóbbi hetek szinte vegetárius étkezésének a következménye: reggelire görögdinnye, sárgadinnye, kávé kecsketejjel, ebédre valami főzelétféle, vagy tojásos lecsó, szőlő, dinnye. Nagynéha 1 szelet vajaskenyér 1 szelet füstöltsajttal, néhány karika kolbász. Úgy vágyom már 1 jó tyúkhúslevesre. De fullra van pakolva a mélyhűtőláda. Már nem tudok további zöldséget lefagyasztani. Enni kell a sok gyümölcsöt-zöldséget. Mert bár van hús is a mélyhűtőben, az eláll ott. A zöldség több helyet foglalna.
Mosogatni még mindíg nem merek. Reggel, ráadásul vasalóval is megégettem a sebemet. Persze abbahagytam azt is.
Most, ha elkezdek viszketni, újból és újból végigkencézem magamat, ami főleg a hátsófelemen nehézkes. Enyhén szólva is hülyén néz ki rajtam a sok fehér kence. Kár, hogy a fejbőrőmön nem műkszik. Azt a patikai alkohollal próbálom, nem sok sikerrel csillapítani. Ráadásul a fejem fokhagymaszagától kifutnék a világból. Mert persze azt a szeszt használom.
Azt hiszem, a fűrész fogazata örök emlékek hagy az ujjamon. Most, hogy az égés következtében kifényesedett , látszik igazán, hogy csontig hatolt.
Ő a bűnös... no, meg az én figyelmetlenségem...
Enyhén szólva idegesítő!
Pánikhangulat!
Egyszerűen nevetséges!
A hagyományos influenza is mutálódik...
Semmivel nem hal bele több ember, mint a hagyományosba!
Sőt, ez még enyhébb lefolyású, állítólag!
4,5 milliárd Ft -ot kidobni az ablakon...
Reggel már korán ktartam indulni a Lidlbe, mert elfogyott a kenyerem- a mélyhűtőből is...
Holnap meg Bicskére háziorvoshoz, meg bőrgyógyászhoz.
De...
nem értem ki idejében a fürdőszobába... Ráadásul éjjelre véletlenül nyitva maradt az ajtaja.
7-kor, 15 fokban kellkett lezuhanyoznom. Aztán órákig mostam, takarítottam...
Közben megettem 1 negyed görögdinnyét, hogy mégis, legyen valami a gyomromban...
Fél 10-kor végre kiálltam Újmocival, és elindultam. Alig hagytam el Vili tanyáját, mikor Újmoci elkezdett köhögni, bűzt eregetni... visszafordultam, aztán leállt az út közepén. Ráadásul a bal hátsó kereke defektes is.
Vili, és Pisti tolta be Vili tanyájára. Vért izzadtak vele...
Nem is tudták egyhuzamban betolni. Félúton leparkoltunk, és begyalogoltunk, pihenni.
Vili ragaszkodott hozzá, hogy a nagy ijedtségre jót fog tenni 1 kupica házi pálinka. Persze előbb 1 deci bort is megitatott velem.
No, ezek éhgyomorra alaposan betettek nekem.
Mondtam Vilinek, hogy akkor most adjon reggelit...
No, de azt sem tudtam nyugodtan megenni, mert 3 darázs társult a reggelimhez. Úgy látszik, ők is felvágottra vágytak. Így aztán tűrnöm kellett, hogy "megvámolják" a felvágottamat. 1 darázs, -3 harapás, 1 darázs... Máskor szeretem nézni, nagyon ügyesek, de most igencsak türelmetlenkedtem...
Aztán Laci hazahozott kocsival.
volt, hogy betettem 1 ocsmány képet, és a bejegyzés látogatottsága elérte 2 nap leforgása alatt a 100-at, míg a többit átalgban 15-én nézik meg.
Sosem kommentelő emberek szólaltak meg, hogy kifejezést adjanak nemtetszésüknek.
Hülyébbnél hülyébb védekezéseket eszeltem ki.
Csak ketten voltak kíméletesek hozzám...
Most már megértem Győzike, meg a bulvárlapok sikerét...
Igen, a kísérlet sikerült, az eredménye minden képzeletet felülmúlt :(((
Ha már ilyen peches napom volt, mert Újmoci tényleg lerobbant, és én tényleg el voltam keseredve, gyártottam 1 kis csokipudingot. Ezek szerint túl élethűre sikeredett... Pedig én azt hittem, valaki csak rájön, hogy így egyszerűen lehetetlen...
És hogy hogyan is jutott eszembe ez az agyament ötlet?
Valamelyik nap kakaót akartam csinálni, de megmolyosodott a méregdrága holland kakaóm.
Hát, felhasználtam kis vízzel, liszttel... A fürdőszoba takarítása meg már úgyis esedékes volt...
Azt vártam volna, hogy valaki észreveszi a csalást...
Egyedül az utolsó kommentelő, Susanne sejtett meg valamit, mert ő a honlapját ajánlotta, ahol montázsokat is készíthetek... www.writeonit.org/hu/
Lehet, hogy rossz vicc volt...
Bocsánat...
Leszüreteltünk.
És Újmoci ia kapott új hátsót Fehérvárott.
Fáradt vagyok!
Bővebb beszámoló majd jövő héten várható!
Segítség!
Ha IE-t használok, ahány kattintás, annyival megy össze a képérnyő. A végén már csak 1 keskeny sávban tudok dolgozni. Alul lesz egyre szélesebb sávban fehér a képernyő.
A helyzet egyre fokozódik....
Zoli az éjjel letöltötte a legújabb, 8-ast, e a problémát ez sem oldotta meg!
És ezeket ezt a mustár kollekciót és csigakonzervet kaptam Francia honból:
Igencsak érdekes színük van. Már csak otthon bontom fel őket.
De azért azt sem értem, hogy többszöri kísérlet ellenére mindíg fölülre pakolja a képet!
Nálunk kezdődött meg a szüret, de azt a részt videóval örökítettük meg. Mire Zoli észbekapott, hogy nem hozta le az átjátszó kábelt, nálunk be is fejeződött. De Vilihez már vittem az én gépemet is:
hordóhordás
Itt már hordják a darálóhoz a szőlőt.
Zoli javított, de nekem változatlanul a tetejére pakolja a képeket.
A bográcsokban csülkös babgulyás, és báránypörkölt rotyog.
Elegem van!
Úgy látszik meg vagyok átkozva...
Megyek paradicsombefőzni. Reggel leszedtem megint 2 vödörrel.
A mi fehér szőlőnk szemezése és darálása
És további kádak bevetésre készen.
Itt előreláthatólag net csak október 10-ig lesz, addig jó lenne végezni.
Rájöttem ám, hogy Vili pörköltjeinek, akárki is főzi, miért nincsen meg az adott húsra jellemző íze.
Főzés előtti délután már beáztatja a pörköltnek feldarabolt húst bőséges hideg vízbe, a másnap délelőtti felhasználásig. A vérrel együtt így persze az összes íz kiázik belőle. Persze azzal dicsekszik, hogy birkafőző versenyről 1 díjat hozott el egyszer. Háát... Az oklevelet láttam, de...
Persze sosem ő főzi. A névnapi őzet 1 barát - ott az egyetlen pozitívum volt, hogy nem úszott az olajban,(mert olajjal lett főzve) igaz, szaftja sem volt. Ez a szegény bárány , szaftja ugyan ennek sem volt,viszont tocsogott a zsírban. A babgulyás viszont finom volt.
Szerintem, a szülinapunkra senkinek nem engedem át a fakanalat, és a húst itt fogom tárolni, nehogy Vili " kiszívassa" belőle a vért.
No, indulok Bicskére az orvoshoz
Szüreti jókedv
Apa és a lánya.
Várok a soromra.
A darálóba vele!
A gyerekcsapat nagy része az utánfutón.
A gyerekek is derekasan kivették a részüket a szüretből.
A kékszőlő egybe lett öntve, mivel abból nekünk összesen csak kb 150 kiló volt.
A történések sorrendje lentről fölfele értendő.
Ma Erzsike fia lebetonozta a pincelejárót. Holnapra azt tervezzük, hogy bemegyünk Pátyra pecsétes téglát válogatni.
http://www.bontott-tegla.net/monogrammos-tegla/
Folytatom a szüreti képek fölrakását. Remélem, Zoli majd javítja.
Pecsétes és címeres téglák, virágok
Seregélyek
Jaj, annyira röpülnek a napok. Nem sokára búcsúznom kell Baboshegytől.
A november-december gyorsan el fog tellni. Rengeteg intéznivalóm lesz Pesten.
Aztán februárban megyek Erzsikével Szovátára, 9 nap beutalóval az ottani gyógyfürdőbe- teljes kényeztetéssel, kezelésekkel, aztán kicsit körbejárjuk Erdélyt. Ellátogatunk az ő kis falujába is.
Aztán már hipp-hopp, itt lesz a május, és én jöhetek is vissza.
Zoli sem tud mit kezdeni a blogszerkesztőmmel, így aztán korlátozom a képek föltevését. Amíg a saját szemével nem látta, nem is akarta elhinni, azt gondolta, hogy csak elbénázom..
Ha sikerül, most csak 4-5 képet teszek föl.
Még mindíg rengeteg itt a seregély, pedig a szőlő 90%-a már a pincékben, hordókban.
Vilinél megkóstoltam,- mert még sosem ittam - a murcit. Egyáltalán nem jön be nekem. Pedig a vendégei, mint a seregélyek- mindent letarolnak-már nem szívesen megyek át magamban, mert mostanában egyre többen részegednek le nála, és ha valamit ki nem állhatok, az a részeg ember bizalmaskodása, ölelése, csókja) mert az nála mostanában egyre több van, literszámra itták.
Remélhetőleg bornak is marad belőle...
Talán a szombati beszerzéseik képét is fel tudom tenni.
Ma volt az első reggel, amikor vekony pizsamában fáztam, mikor kikecmeregtem az ágyból.
Úgyhogy mától éjjelre bezárom a spalettát, és tréningruhában fogok aludni.
A napi kétszeri diószedéstől az öreg fa alatt enyhén szólva is izomláz van a combomban. Muszáj fölszedni, mert rengeteg rágcsáló él alatta. Sokat feltörnek így is.
A többi fa dióját nem sajnálnám tőlük. De ennek különösen finom, nagyszemű a termése.
Idáig nekem a diónak dió íze volt. El sem tudtam képzelni, hogy ezek íze között is mekkora külömbség tud lenni.
A hegy leve
Ma egész délelőtt fújt a szél, így aztán beszorultam a lakásba, és volt időm blogokat nézegetni.
És egyik ámulatból a másikba estem...
... mert mindenki arról számol be, hogy idén különösen szép színeket varázsolt a növényekre...
Hát, jelentem, itt még harsány zöld minden...
A széllel egyébként nagy szerencsém volt, mert rázta-rázta a diót a vén fáról. Nem győztem fölszedni... z aztán az öröm, még ha kétszer a nagy hajladozás közben ki is billentem az egyensúlyomból, és bizony elhasaltam. Igaz, másodjára kb. 20 centire volt elestemben a fejem a vakondtúrásba települt darázsfészektől. Szerencsére nem bántottak...
Néha 1-2 dió egészen a bejáratuk közelében landol, de azokat is föl lehet szedni, ha nem lép az ember a fészkük fölé.
Ezt a nagyfejű valamit Vili zuhanytálcájában találtam.
Nekem rendkívül szimpatikus volt, de Vili könyörtelenül leforrázta szegénykét! Magamban el is sirattam. Én inkább lapáton kivittem volna a szabadba. Szerencsére a részeges banda már eltakarodott Vilitől. Elfogyott az istentelenül rossz lőre, amit szüretkor hozatott.
Már csak inteligens emberek járnak hozzá. Például a Tábornok, azaz Bártfai Csaba lokálpatrióta.
Szeretne itt Bicskén, vagy Csabdin egy múzeumot létrehozni. Ő, és egy másik vendég rengeteg érdekességet meséltek a közelmúlt történelméről. Ahogy ők élték meg.
Hiába, minőségi borhoz "minőségi vendég" dukál.
Mert megkóstoltuk a bort. A fehér is jó lesz majd, de a vörös, hát az már most isteni finom. Mi lesz, ha rendesen beérik? Mennyei nedű. Ha marad még átfejteni való. Mert viszik ám 10 liter számra.
Ódákat lehetne zengeni róla! Mert a vörösnek vérré válik minden cseppje. Orvosság! Én is elhoztam belőle 2 liternyit.
******************************************************************************
Végre készen van a pincelejáró.
Erzsike Zoli fia készítette.
Igen, megint elkapott.
Mert 2, max 3 hét múlva újra be kell költöznöm "büdösvárosba"
Polla álma azért valamelyest felrázott.
Mert elkezdtem emlékezni.
És már sírva röhögök magamon, hogy mekkora marha is vagyok én.
Mert itt kell hagynom a tanyát?
De jövő tavasszal visszavár, és már tudom, hogy mi vár rám itt.
**************************************************
Pont ma 2 éveannak, hogy beléptem a Pokol kapuján. Erre tényleg nem lehetett felkészülni.
Ráadásul akkor is depresszióban voltam, és az hogy eltűnt a fiam, meg mélyebbre taszított.
Megéltem a RETTEGÉST, hogy milesz velünk, megaláztak, megzsaroltak, és újra és újra megaláztak, és újra és újra zsaroltak.
4,5 hónap a Pokolban legalább 10 évet vett el az életemből.
Szerencsére pár hét múlva, mikor meghallotta a történteket, egy igaz barát iderepült a világ túlsó feléről (tényleg a túlfele, mert Ausztrália) és mindent elkövetett, hogy tartsa bennem a lelket, és hogy segítsen. Aztán, mikor a viharfelhők eltűntek, ugyanolyan gyorsasággal ahogy jött, ki is lépett az életemből. De tudom, ha bármikor bajba kerülnék, csak hívnom kell.
*****************************************************************************
De kint ragyog az őszi nap (igaz cak 16 fokot mutat a hőmérő) de a kertem egyszerűen nem akar tudomást venni az őszről.
A lepkék, akik pár hete eltűntek, most újra járják a táncot.
A virágokon is újra megjelentek a méhecskék.
Csak vakondtúrás nem keletkezik már a kertben. Bár ki tudja, lehet hogy ők is újra elkezdik a kertészkedést?
Minden harsány zöld, a paprika újabb és újabb virágokat bont, rengeteg paprikát nevel még mindíg. Egy a külömbség. Az idáig csak sárgákat nevelő, most narancsszínűt. és pirosat is ad.
A kép, szokás szirint legfölülre kerül majd, de most nem kérem meg Zolit, hogy az otthoni gépről nyúljon bele. Mert ez a bejegyzés esetlegnála is sebeket szakítana föl. Csak nagyon ritkán olvas bele a naplómba. De azt a 2 évvel ezelőtti bejegyzést, azt törölte.
No, most azért kipróbálom a blogszerkesztőmet Tűzrókával.
Nehéz nap volt, nagyon elfáradtam, és beszerváltam magamnak úgy 2 hétre való munkát is.
Zoli már kora reggel megérkezett.
Kipróbáltam magam, hogyan boldogulok a pincelejárattal:
Teljes siker itt is, ott is.
Rengeteg birsalmát szedett le a fölső kertben, úgyhogy holnaptól többet között sajtkészítés.
Meg a paprika termést is ritkítanom kell. Az aprókat, és a virágokat eltávolítani, hogy a maradék meg tudjon nőni rendesen, no meg a szokásos diószedés, kekáposzták fölszedése, beérő parik szedése, fagyasztása, és egyéb háztartási teendők
Zoli fölgurította a legrosszabb hordót.
A többi sincs jó állapotban, de dísznek azért jók lesznek.
Vili megpróbálta tölcséren keresztül kukoricával megtömni a libáját. Máskor Erzsike tömte, kézzel, de most ki akarta próbálni. Én láttam ezt a módszert Bugacon, de ött főzték a tömőanyagot. Kézzel én is tömtem lánykoromban, no nem libát, hanem kacsát. Irtó macerás dolog, és nagyon vigyázni kell , hogy a szem ne menjen mellé, mert akkor megfullad a szerencsétlen.
Ez lett a végeredmény:
És ezért nem kaptunk mi fánkot Erzsikétől ebéd utánra.
Van egy olyan érzésem, hogy a jövő héten nem fogok ráérni internetezni.
De majd csak kialakul.
Csütörtökön ráadásul orvosokhoz is kell mennem: Neurológia 9:15-re, háziorvos 14:30-tól rendel, úgyhogy elmegy rá az egész napom.
Tegnap este megint elfelejtettem bezárni a fürdőszoba ajtót, no meg a háló spalettáját is.
Hajnali 1/7-kor ébredtem, és mikor kiszálltam a jó meleg ágyikómból( most már későn kel föl a nap, később fekszem, később is kelek ).
Úgy döntöttem, legfőbb ideje, hogy újra kipróbáljam a kályhát. Sokáig bénáztam vele, de mikor begyulladt végre, fél óra alatt 20 fokos lett a hőmérséklet.
Kimentem, fölszedtem a diót, fölmentem megkopasztani a paprikát, aztán a már 5-6 napi mosatlan edénynek gyürkőztem neki. Csak az 1/3-ával végeztem, mert a birsalma illata... no, szóval receptet néztem a Neten. Sikerült is szerencsésen kiválasztanom a legidőigényesebbet.
Közben még diót törtem, vágtam durvára hozzá, az apró, kemény héjú fajtából. Mert azt nem akarom hazavinni. A 25 deka bélből kb 15 deka landolt a pocakomban. A reggeli tejeskávén kívül ma csak ezt ettem. Pedig még van bőven a patissonból készült "tökfőzelékből".Elfelejtettem becsomagolni Zolinak, pedig nagyon ízlett neki. Persze fullra pakolt kocsival ment megint haza.
Az összes paradicsomlé, a fele lekvár, és szörpkészlet, a diólikőrök, újbor, must, mert Vili -szedd-és vidd 40 Ft/kiló áron vett még. Ez tényleg mézédes, aszúsodott szőlő. El sem akarta hinni, mikor mérte a cukorfokot, mert a fokoló 30-ig mér, de ez annál is több volt.
A hölgy szerint, 3 kiló feldolgozása neki majd' egy napig tartott.
Hát, nekem is sokáig....
Ráadásul gyermekkori emlékeim szerint a birsalmasajt barnás-bordó.
A botmixeres tanács ugyan jól bevált: ő ugyanis próbálta turmixolni, bevetette a gyümölcscentrifugát is. No, én rögtön a botmixerrel kezdtem. Igaz, én, ha nem írja le, akkor is, eleve azzal fogok neki.
Szóval, két órán keresztül kavargattam- puffogott, fröcskölt... de mégiscsak elkészült az első, kísérleti adag:
Van még legalább 20 kilónyi feldolgozni való.
Sült paprika, sült koktélparadicsom, sült dió, sült mangalicakolbász, saját termésű vörös Újborral :
Mire feleszméltem, hogy fényképezni kék, a 1,5 centis paprikák, és a sült dió, sült paradicsom nagy része serpenyőből fogyasztva eltűnt a pocakban, és én totál jól is laktam. Úgyhogy ez az adag marad vacsorára.
Remélem, felmelegítve is finom lesz!
Nemrégiben beköltöztek valamilyen nagytestű madarak a szomszéd, elhanyagolt dzsumbujba.
Ma reggel valaki a környéken motoros fűrésszel vágta a farönköket. Ha nem a közvetlen szomszédban történik, elviselhető. észre sem veszi az ember. Ők persze utánozták, és versenyt fűrészeltek, legalábbis hangban, a távoli szomszéddal. Szörnyű, amikor a messzi fűrészelés 10 méterre a füledtől felerősítve, sok-sok madártorkokból hangzik. A traktor hangját is kórusban utánozzák. Úgyhogy az egész hegy ténykedését felerősítve hallom mostanában.
Remélem, csak átutazóban vannak itt, mert most kezdődnek majd az őszi szántások.
Jaajj!
Ő fogja nálunk művelni a szőlőt:
Ma be kellett mennem a Neurológiára Assasantin ügyben. A doktornő azt kérdezte, mikor jártam utoljára nyaki ultrahangon?
Mondtam: Februárban.
-Akkor időszerű lenne megint.
Kérdezte, nem vagyok-e feledékeny. De, mondtam, szedem is a Bilobilt.
Novemberben úgyis megyek haza, aztán a Rehabon úgyis 3 hét kivizsgálások, infúziók, ilyen-olyan kezelések...
Nem baj, menjek le most ultrahangra, meg nyaki gerinc röntgenre.
Mindenki nagyon rendes. Az ultrahangos, mikor kész az eredmény, megdöbben. Én kevésbé, hiszen a jobb oldali teljes elzáródásról 14 éve tudok. A bal oldali lassan, fokozatosan szűkült. De mostanra elérte a 70%-ot. Februárban 60% volt. A 70 már kritikus. Valamilyen oknál fogva időpontot kér nekem Mammográfiára is, de beutalót csak a háziorvos adhat.
Közben nagyon elszaladt az idő. Mondtam neki, 1/2 2-re úgyis megyek a háziorvoshoz.
Közben beugrom a Bankhoz a pin-kódomért.Nem küldte át Budapest. De mindez több, mint 1/2 órámba került, úgyhogy CBA már nem fért bele.
Sebaj, ha időben végzek dokinál, még be tudok szaladni.
Márpedig most rendelés előtt 1/2 órával odamegyek.
Közben az Ultrahangoz doktornő átszalad hozzám a rendelőbe, mert dátumot ugyan írt, de az időpont lemaradt a Mammográfiához. Nem is értem, miért ennyire fontos, hiszen alig több, mint 2 éve voltam.
Közben Doki sürgősséggel beutál az Uzsoki Érsebészetre vizsgálatra. Holnap jön értem a betegszállító. Állítólag időzített bomba ketyeg a nyakamban.
No, most vizsgázhat a mentőszolgálat, hogy hogyan is talál rám?
Mikor kijöttem, a betegek viccesen azt kérdezték: Meg is műtötte a doktor úr?
Mondtam, hogy majdnem. De bevisznek Az Érsebészetre...
Ez a bejelentés azonnal letörölte mindenki arcáról a mosolyt.
Az egyik nénike azt mondta: pedig milyen vidáman elbeszélgettünk, ... és keresztet vetett magára, amit én kissé viccesnek találtam.
Aztán gyors telefon Zolinak. Töltsön pénzt a mobilomra, mert én a jövő héten akartam, most meg, bár még itt vagyok Bicskén, a leghőbb vágyam az, hogy mielőbb hazajussak.
Aztán usgyé, haza! Útközben persze leszakadt a hátsó bottartó. Egy mellettem elhajtó autós szólt, hogy az imént vesztettem el.
Itthon aztán 1 hajtásra megittam 1 deci vörösbort.
Vili épp akkor hajtott ki Trakival a tanyájáról. Az utánfutón Erzsike kuporgott 2 literes flakonban kecsketejet szorongatva.
Ráérnek este 6 után megtudni, hogy remélhetőleg csak 1 napra, de Vili lesz Doni apuja!
De jó, hogy már a tartalék kulcsok ott lógnak Vili kulcs-csomóján.
Mondtam én, hogy én a térképen túl lakom!
11 körül végre elértem a háziorvost.
Hívta a betegszállítót.
Már reggel 8 óta keringenek a környéken- de nem találnak./ Annyi eszük azért lehetett volna, hogy hívják a rend őreit. Ide vezették volna őket, mivel hetente többször is benéznek Vilihez,
meg a Tábornokhoz. Sokan ismernek közülük,(szüretelni is voltak nálam) no, meg ha nem ismernének, akkor is ide tudják vezetni őket./
-Megadta a számukat.-
De az Uzsokiban, ha nem ügyeletes,pénteken 1 után már nincs szakorvos.
Mondták, 1 óra alatt fent vagyunk, ha végre megtalálnának.
No, szóval lemondtam.
Majd novemberben elintézem ezt is. Elvégre a beutalóm már megvan, épp csak időpontot kell egyeztetnem. Ezen a 3 héten már igazán nem múlik semmi. Műteni egyébként sem hagyom magam.
Ez a nap már veszendőbe megy, mert pattanásig feszült idegekkel már használhatatlan vagyok.
Mindenesetre kivetkezem a pucc-parádéból.
Azt viszont megtudtam tőlük, hogy ha van szabad kapacitásuk, (azaz ha időben szólok) orvoshoz közgyógy, -vagy mozgássérült igazolvánnyal önköltségi áron, ez most km-ként kb. 100 Ft,- szállítanak. Ha nagy távolságra kell menni, meg is várnak. Orvos kérésére mindez ingyenes.- a TB fizeti. Bravó, Bicske! Kapsz tőlem egy csillagos ötöst!
Egyszóval minden rosszban van valami jó:)))
Legalább ezt is tudom!
*****************************************************************************
12:30 -Bár 11-kor már lemondtam, negyed 1-kor mégis ide találtak. Immár másodjára, mert 1/2 11-kor mégiscsak jól láttam én, hogy ők fordulnak meg az udvaromban. A doki 6734 hrsz-ot diktált be nekik. Kirohantam a kutyaugatásra, - integettem is nekik, de már késő volt. Ha... ha bejönnek kérdezni... de szerintem féltették a nadrágszáruk épségét az én harcias ebemtől...
Jó ez így...
Kb. 2 kiló dióbél már fölhasználásra került.
A piros fotelen, és alatt a 3 ládányi a vénről.
A piciben mandula, a szürkén a fölső kertből múlt hét végén Zoli szedte össze alig 1 óra alatt.
Ja, és hiányzik belőle a már megpucovált 2 kilónyi dióbél.
És még egyre hullik-hullik vénről.
És a fentiek később érnek. Tavaly október közepén kezdtek hullani. és a mandulát is le kéne verni.
A fenti diófák alól nem lesz összeszedve idén, de a mandulát, hát azt valakivel össze kéne szedetni.
Elég lenne nekem csak a vén. A konyhakert melletti diófa alól sem szedtem már össze. Így is kész csoda, hogy bírja a lábam, meg a derekam. No, meg mi a csudának ennyi?
És még vagy 20 kiló birs is feldolgozásra vár.
Jó döntés volt, -bár a sors keze jócskán benne volt-hogy nem vittek föl Pestre.
Kezdek kissé megnyugodni.
3 birssajtot ma Zoli hazavitt. Ígérte, hogy még ezen a héten el fog fogyni, bár még nincs teljesen kiszikkadva.
Úgyhogy ez a hét sajtok gyártásával fog eltelni. Csak tudnám, hol szárítom. Ez már "ipari mennyiség"... És hol fogom raktározni Karácsonyig? Mert az előző 3 kilóból 9 db lett....
A paprika, és a paradicsom is egyre ontja még a termést. Hiába ritkítottam a paprikát, már megint tele van virággal. Őrület!
Zoli ma fél vödörnyi koktél, és fürtös parit vitt magával. No, meg készítettem rengeteg lecsót is ma, füstölt kolbásszal. A 3/4 részét hazavitte. És még nekem is bőven maradt holnapra.
A kelkáposzták már a pincében. A cékla még a földben...
No, szóval egyelőre csak ez a keskeny kályha van nálam:
Ebbe tényleg csak venyige fér be, ill vékonya hasogatott fa.
Szerencsére 10-15 éve száradó fák vannak a fészerben, meg ide-oda eltéve.
Úgyhogy könnyű begyújtani.
A legutóbbi hír róla tegnap este érkezett Vilitől!
Kiengedte a maradék két libát, és az egyiket elütötte a teherautó, aki Vilinek hozott valamit. Úgyhogy azt is le kellett vágni. Ma már nem ment hozzá.
Tegnap délelőtt beszéltem vele, hogy hozzon tejet, meg vigye el a kelkáposzta esedékét. Nem jött. A kecske 2 napja nem lett megfejve. A fia is tegnap reggel látta utoljára. Éjszaka nem aludt otthon, a mobilja nem elérhető.
Erzsike az utóbbi hetekben teljesen szétszórt volt. Már a köténykéit is levetette. Nem lehetett rá számítani. Én azt hittem, szerelmes.
A fiának délután föl kellett mennie Pestre!
De ő nincs otthon. Nem ég a villany nála.
Megígértem, reggel majd átmegyek, megnézem, hazajött-e?
21:30 Kb 5 percenként rohangálok ki, de ahol általában 11 előtt sosincs leoltva a villany, most csak fekete sötétség...
És mióta este hívtam Vilit, és közölte, hogy ő is csak tegnap este látta...
Jaj! És az agyondédelgetett kecskéi felé sem nézett már 2 napja...
Szegény kecskemama! Lánykoromban tehenet tanultam fejni, de kecskét, soha. Hét elejére várta volna a bakot.
Ömlik az eső. Mintha dézsából öntenék!
És valaki ebben az időben próbálja eltüzelni a szemetét. Valószínűleg műanyagot, vagy gumit is éget, mert orrfacsaró a bűz. Képzelem, Vili mennyire "élvezi, mert pont a szomszédja éget, akivel már úgyis "perben-haragban" van a fél dűlő,mert lopja a vizet, az áramot, és disznókat, ménkű nagy kutyákat tart iszonyatos körülmények között.
Egyszóval zuhog az eső!
Tegnap ilyenkor már ragyogóan sütött a nap. Szerencsémre, mert az első adag sajtba az össz. dió bele lett vágva, amit Zolinak nem adtam oda.És azt csak kint tudom törni. 40 deka dióbél most 1,5 órát tartott. A fenti dióból nagyon sok volt a rossz.
A jó idő pontosan addig tartott, míg a diót törtem. Úgyhogy már 2, napja nincs fölszedve. Az eső meg jócskán leverhette. Talán már mind a földön hever.
A tegnapi sajtot a gyorsabb megoldás szerint készítettem. Meg is lett az "eredménye". Majdhogynem lekvárszerű.
A 2. adagot viszont már nem volt lelkierőm kikavarni, szerencsére, mert a lekvárszerű állapot csak ma derült ki, mikor kiöntöttem a formából.
Úgyhogy a következő turmixolás, és cukrozás után fazekastul a hűtőbe került. Azt hiszem, ez a technika jót tett neki. Igaz, ma már legalább 2 órán át kavarintgattam, de már most, a formákban, sztem olyan kemény, mint az 1 hete főzött adag.
A holnapi napot kihagyom. Inkább diót török, vágok, és főzök valami meleg kaját magamnak.
Mert ma meleg szendvicset, meg Maggi levest ettem.
Esőben még paprikát sem tudok szedni. Ha eláll is, lábszárközépig süllyednék az agyagba.
Milyen furcsa is az ember! Itt a hűtőben a nagy doboz koktélparadicsom, de én mégis paprikáért epekedek!
Erzsike mobilja már feltöltve. Kérdeztem, hol járt tegnapelőtt estétől?
Azt mondta: messze, nagyon messze!
Ránk meg meglehetősen ránk hozta a frászt.
Hajnalban a dióért verte fel Vilit. Azt mondta neki, nekem is hoz át dióbelet.
Aztán a telefonban megemlítette: Mindjárt viszek át neked diót.
Mondom neki: Nekem ne diót, hanem tejet hozzál. Már csütörtök este óta arra várok!
Éjjel 11 után, dupla altatóval feküdtem le.
Egész éjjelszőlőskertekben bolyongtam. szőlőindák utánam nyúltak, a nyakam köré fonták magukat, nem akartak elengedni, és nekem fogalmam sem volt, kit-mit keresek, de tudtam, mindenképp meg kell találnom. Földobtak az égig, Ledobtak a sötét kútba, vastag gumiból voltak az ágaik, az utolsó pillanatban rántottak vissza...
Aztán 3/4 5-kor verejtékben úszva tértem magamhoz. Kb. épp ez időtájt verte föl Vilit a legmélyebb álmából. Merthogy ő is hajnalban keveredett haza valami cigány bálból, vagy mi a szöszből.
***************************************************************************
És jaj, a 3 ládányi birsből 1,5 láda még feldolgozásra vár.
És ezek már mind egészségesek....
És eddig már 29 kisebb-nagyobb sajt van legyártva, valamivel több, mint 1 kiló dióbél felhasználásával.
Nos, ez jóval több eddig 10 kilónál, mert 1:10 arányban kerül bele a dió.
*****************************************************************************
17:30 Hát, a tej, az még mindig nem érkezett meg...
Viszont én fölszedtem 2 teli 10 literes vödör diót. Elég volt fölcipelni.
Még jó, hogy 2 műanyag rekesz is kiürült, mert azok a vékony fa ládák a vizes diótól rögtön szét is esnének.Kettőbe öntöttem, hogy ki tudjanak száradni. Az összes kintit fölszedtem, bár alig hiszem, hogy a napokban gépkocsi jönne hozzám. Legfeljebb Vili, a trakival, bár az sem túl valószínű, hiszen a cékla még a földben, a paradicsom, és a paprika szintúgy... A kertben maradt még kint legalább 1 vödörnyi, de ez a nedves idő nem tett jót sem a tyúkszememnek, sem a bokámnak, sem... sem... sem .
Holnapra megint teli lesz a fa alja. Szerencsére a levél még mindig nem kezdett hullani.
Tegnap délután két púpos vödör, ma 4,5.
Volt még rengeteg a földön, de a bokám, és a derekam azt mondta, ne többet.
Fölszabadítottam a birsalma ládáját is, de az is kevés lett...
A mai szárazabb, és más lehetőségem amúgy sem volt:. Lidl-es láda.
1 ilyen műanyag rekeszbe szőlőből elvileg 20 kiló fér. Vajon dióból mennyi?
És nem kéne fűtött helyiségbe hoznom? Vagy akkor túl gyorsan szárad?
És nem kéne vékonyabban teríteni?
De hol?
Amúgy reggel kifogyott a gázpalackom.
Vili visszatette a régit.
Holnap hozzák az újat, de ma nem mertem nekiállni nagyobb főzésnek. Főtt virsli, és főtt tojás-vajas zsömlével.
Jobb híján délután diót törtem.
Délelőtt a diót szedtem.
A nyárfa lombja már kezd hullani, úgyhogy sietnem kellett a diószedéssel., mert pont alá fújja a szél.
A többit már valószínűleg a fa alatt fogom hagyni..
Szegény Vén - ő még nem hullatja a levelét, ő vigyázna rám,-sokat beszélgetünk.
De a nyárfa,- első perctől fogva antipatikus volt - ő az aki a múltkor dühében leszakította a villanyvezetéket....-azt hiszem, őt nem szeretem, pedig szép... De akkor sem szeretem....
Lehet vonzódás- és taszítás ember, és növény között?
Talán össze kéne barátkoznunk...
A maradékos gázpalack kifogyott délre. Addigra megfőztem 2 adag birset.az első adagot leturmixoltam, becukroztam, már csak 4-5 perc hiányzott volna, hogy készre főzzem, mikor ez is kifogyott.
Szedtem paprikát, paradicsomot a pörköltbe, elő is készítettem.
Pontban 5-kor megérkeztek a gázpalackok is: Most 38 db sajt szárad az asztalon. SOS-ben kértem kölcsöntálcákat.De jó, hogy júniusban több60*50 centis gézt vettem a patikában. Mert sűrűszövésű konyharuha alatt nem tudnának szikkadni. Az első darabokat már csomagolhatom is lassan.
A 2. adag leturmixolva, cukrozva a hűtőben várja a sorsát.
Ez és még további 2 adag lesz még. Kísérletképpen készítettem tízegynéhány rozmaringos-diósat is. Ez is a fiam ötlete volt, persze én valósítottam meg - finom lett.
Mondtam ma Erzsikének, ha leveri, és fölszedi nekem a mandulát, övélehet a fölső 6 diófa termése.
Azt mondja erre: de hát biztos vagy benne, hogy neked nem kell? Van ott még vagy másfél -2 mázsa....
Kint cudar idő van! Tegnap éjjel Erzsike fészerénék egy az egyben lekapta a tetejét!
Irigyelltem a kilátást az ő telkéről, de most be kell látnom, hogy itt a völgyben én jobban védve vagyok!
No, elteszem magam holnapra!
A májas zúzapörkölt egyébként Nagyon finom lett. Holnap még készítek hozzá nokedlit.
De céklasalátát már nem lesz se időm, se erőm készíteni hozzá.
Jut eszembe: milyen régen hallottam már kémélyen a szelet fuvolázni.
Utoljára, akkor Zoli még tervbe sem volt véve, hallottam, -a 70-es évek vége felé lehetett- Balatonfüreden szilvesztereztünk a nyaralóban. Igaz, akkor az inkább farkasüvöltésnek hangzott. Akkor kapta le a szél a füredi vasútállomás tetejét. 1.-én vonattal akartunk hazajönni, de vonat, az órákig nem jött. Végül meguntuk a didergő várakozást, és visszamentünk a házba. Hiszen úgyis odahallatszott a hangosbemondó, és mi 2 perc alatt ki tudtunk érni az állomásra.
Ja, és majd elfelejtettem: Az én nyaralómnál, ahol 5 évig voltam közös képviselő, felmondott a gondnok, és vele együtt az új közösképviselő is, aki 2, vagy 3 éve puccsal vette át tőlem a házat.
Most röhögök rajtuk. Kellett ez nekik?
Csúnya dolog a káröröm, de én végtelen elégedettséget érzek. Már tavaly is visszasírtak engem. Ez most elégtétel nekem! De a ház villanyszámlája még mindig az én nevemre jön. Nekem sajnos nem küldtek jegyzőkönyvet az új közös képviselő kinevezéséről, így hiába írtam e-mailt, ajánlott levelet az EON-nak, hiába szólítottam föl az újat, hogy jelentse be...
A DRV-t, a Probio-t el tudtam intézni. Csak az EON ilyen fafejű.
Igaz, az EON-nal itt is meggyűlt a bajom, de hát ez legyen a legnagyobb gondom...
Jó ez így!
Azt hiszem, ha akkor nem sértődöm meg, és nem adom el sürgősen, most nem lenne ez a birtok. Ugyanis annak az árából lett ez. Ja, és még a tető fölé tető képtelenség többszázezres költségét is ki kellett volna fizetnem.
Erzsike tegnap átvitte a kecskéket Vilihez.
Ma reggel meg azt mondja nekem: Kíváncsi leszek, hogy Doni az új helyen is megtalál-e engem fejés közben...
???
Tudod, megérzi, mikor kezdek fejni, és azonnal megjelenik. Két lábon ülve figyelmesen nézi végig a fejést. Ahogy befejezem, kunyerál belőle.
Tudom már jó ideje, hogy szomszédolgat, de hogy macskamódra tejet is kunyizik ...:)))
Egyébként most nem annyira zavart, de azért elég fura dolgokat mond, és csinál.
Pl. tegnap is hajnali 1/2 5-kor vitte át Vilihez a kecskéket. Később a kicsi valahogy elszabadult. Vilire pedig nem hallgat még, úgyhogy elszaladt.Vili kereste mindenütt. Otthon nem volt. Elméletileg nálam kellett volna lennie, de ide nem jött. A mobilja megint nem volt elérhető.
Nem tudom, hogy a kecskének van-e olyan szaglása, mint a kutyának, mindenesetre délben már otthon volt, várta haza a gazdit.
Vili mondta, hogy majd gyárt nekik villanypásztort a téli szállásuk köré.
Én ma kissé elaludtam. 1/2 8-kor arra riadtam, hogy Erzsike szólongat.
Délig csak tébláboltam, , megittam 2 dupla kávét, aztán nekiálltam a tegnapi dupla adag birsnek:
Már 1 híján 60 ; és még mindig van 2 főzetre való. De azt már szerintem csak félkészre fogom főzni, aztán lefagyasztom. Már nem lesz idő itt kiszárítani. Holnap- holnapután a mélyhűtő maradék tartalmát próbálom szortírozni 2 hűtődobozba, ami belefér, és dobozostul lesz a ládában. Minden persze nem fér beléjük. Karácsony előtt még úgyis jó párszor jövünk.
A férjem szombat reggel bekapcsolja az ottani 125 literes fagyasztó szekrényt, úgyhogy lesz hová pakolni.
Pénteken bepakoltam a 2 hűtődobozba a mélyhűtő tartalmának nagy részét. (2 hete Zoli már hazavitt 1 doboznyit)
Hát, igencsak nehezek voltak, de be kellett őket raknom a ládába.
Meg is rántottam vele a derekamat, meg a fájós csípő ízületemet is.
Szombat reggel nem is akaródzott fölkelni.
Mire végre 8-kor sikerült rábeszélnem magam, hogy kicihelődjek az ágyból, épp megjött Zoli. Szokatlanul korán.
Nem tudott aludni, (talán ez miatt?- mert rettenetesen fáj a szeme. Megpattant benne 1 ér.)
No, az időjárás sem volt valami kegyes hozzánk. De azért bementünk még a kertészetbe, vettünk 2 orgonát.
Aztán Zoli elültette, és betakarta az összes idei szerzeményt.
Mielőtt elkezdett volna fát vágni, alaposan beebédeltünk.
Pukkadásig ette magát a zúzapörköltből. Leölítette 1 pohár vörösborral. Persze nem tudott azonnal nekiállni a favágásnak, így aztán a francia éttermekről beszélt. Mert, hogy állítólag ők is nagyon szeretik, és jól is készítik a zúzát. Én meg azt hittem, hogy a zúzapörkölt, az kifejezetten magyar specialitás. Én elég gyakran készítek magamnak, jobbára főzelékre, feltétként. De neki, szerintem még sosem csináltam.
A diós-baracklekváros grízes tésztát már nem tudta megkóstolni. Majd vacsorára.
Aztán erre nem került sor, mert mire megint fullra pakolta a kocsit, annyira elfáradt, hogy 3/4 5-kor kivette a mélyhűtőből a 2 dobozt: megjegyezve, hogy el sem tudja képzelni, hogy én ezeket hogyan tudtam beemelni a ládába? Nem csoda, hogy megfájdult a derekam. Aztán elindult.
Késő este még telefonált, hogy sikerült elhelyeznie egyiket az enyémben, a másikat az övékben.
Ha csütörtökön mondja, hogy apjánál a nagy mélyhűtő beadta a kulcsot, máshogy osztottam volna el.
Este még Vili mondta, hogy kedden hozzák nekem a 10 liter disznóvért. Na, szuper. Megint lesz azzal is munkám rendesen. Pedig most már csak fűteni, pakolni, no, meg elköszönni az itteniektől- akartam.
Ma reggel épp csak kávét főztem, meg megreggeliztem, aztán azonnal visszafeküdtem, és lustultam délig.
Ma mosogatni, és Doninak főzni-volt tervbe véve. De mosogatás közben megint éreztem a derekamat, úgyhogy abbahagytam. Inkább pihentetem.
Bevallom, nagyon irigylem Bikfic az új Csőrikés pulcsiját...
**************************************************
Én kb. 5 éve hallottam egy számot az Offspring Smash együttestől. Nagyon tetszett.
És mit tesz isten, másnap betértem 1 turiba, és szemberöhög ez a meleg, belül bolyhos pamutpulcsi:
Megvettem, persze.
Ha jól emlékszem, 150 Ft volt.
Azóta is az egyik kedvencem.
Én persze utcára is hordom. Sőt, mondhatni, agyon hordtam.
Csak egyszer, a PECSA előtt szólított le 1 fekete szerkós tini röhögve: "Tudod milyen ciki pulót viselsz? "- azt hiszem, már a tegezést is kihívásnak vélte.
Nem esett le rögtön a tantusz, de aztán megvilágosodtam...
Miért? Van valami kifogásod a zenéjük ellen? -kérdeztem vissza.
Válasz nélkül elsomfordált.
Egyébként azóta meghallgattam néhány számukat, és nem tetszik... De az az egy, az zseniális volt.
Bár emlékeznék a címére.
************************
Bikfickém, én simán fölvenném utcára is!
Szerintem egyáltalán nem ciki!
Alig 1 éve, hogy ezt a misztikus mesét olvasva egészen elvarázsolódtam...
A tegnapi film is majdnem ugyanúgy elvarázsolt.de azért mégsem...
Olvasva jobban beleéli magát az ember.
Olvasva működik a fantázia...
Sajnálom a mai gyerekeket, hogy éppen ezt az olvasva-beleélést veszik el tőlük a filmek.
Mert a szülők mostanság a kötelező olvasmányt is inkább DVD-n veszik ki a könyvtárból, hogy ne kelljen szegény csemetének átrágnia magát azon a sok-sok oldalon.
Így aztán: 1:) megfosztják őket az olvasás élményétől
2:) a szövegértési problémát okoz, mert olvasni ugyan -jól-rosszul- megtanulnak,
de mivel csak a betűkre, a szavak egybeolvasására koncentrálnak, így nem
fogják fel az írott szó értelmét.
3:) Így aztán a tanulás is szörnyű kínszenvedés
Alulról kezdte a munkát:
Fölfelé haladt:
a fák kis orvosa.
Végül az ágak között kötött ki:
A lába még kapaszkodik:
a munka hősi kis halottja:
Ma délelőtt átmentem Donival Vilihez. Persze fényképezőgép nélkül.
Meg is bántam.
Doni élénk farokcsóválással üdvözölte a szabadon bóklászó kecskéket. A nagy elé sietett, és orrpuszit váltottak. A gida meg keresztül ugrált rajta. Aztán Doni után mindketten beügettek a konyhába Vili nagy bosszúságára, mert állandóan lopkodják a kandalló elé száradni kitett kenyeret. Márpedig Vili szerint az a disznók tulajdona.
***************************************************************************
Tegnap járt nálam egy kemencekészítő.
Mondta, ha agyagból tapasztott, búbosat szeretnék, az 500ezer körül lenne, plussz 130-150 ezer között a kémény. Merthogy... kb 2 tonnányi agyagot kell ide szállítani... stb... stb... Majd ad pontos tervrajzot, árajánlatot, és küldi a szerződést.
Hát, azt hiszem, inkább Erzsike fia fogja készíteni, kb. féláron. igaz, téglából rakja, csak a külseje lesz tapasztott...
******************************************************************************
Most, hogy visszanéztem a beírásaimat, látom, hogy 7 láda diót vitt már haza Zoli. Még van itt is 1,5 ládányi, Ez azt jelenti, hogy múlt hétig, mikor abbahagytam a gyűjtést, minimum 8 ládányi diót szedtem össze Vén alól. 1 ládányit Zoli szedett össze a fenti kertben, de az tulajdonképpen még csak most kezd hullani igazán. 6 db fa van ott fönt, igaz, nem olyan hatalmasak, mint Vén.
Az összes fenti termést Erzsikének ígértem ... ha... ha kiszedi a karókat... kihuzigálja a paprikát, paradicsomot... és leveri a mandulát. Idén abból nagyon kevés termett.
De, bár a dió lett a mániája, nem jött. Viszont a cigányoktól meg akart venni 3 zsák diót, bár egyetlen fillérje sincs. A cigányok meg is hozták, Vilihez, és valamelyik nap déltől este 9-ig várták Erzsikét a pénzzel. Persze hogy nem ment, de otthon sem találták.
Az 1 mázsa héjas diót 50.000Ft-ért adták volna. Persze Vili megkínálta őket borral. Jól be is rúgtak. Kár a belükbe. Berúgni olcsó bortól is lehet... Vili persze dühöngött is rendesen, de hát ő kínálta őket. Mondta is, hogy ezt levonja majd Erzsike borából. 6 litert ittak meg hárman.
Nálam is van fönt kb. 1,5-2 mázsa dió, azt ingyen adtam volna oda neki, helyesebben kb. 4-5 órai munkáért, no meg neki kellett volna összeszednie. De télen lenne ideje megtörni, és meglenne belőle a pénz a protézisre. De ebben az esős időben az összes megpenészedik a földön.
Föl kellett volna hívnom a régi tulajt, hogy szedje-vigye, amennyi kell neki.
Elképzelni sem tudom, hogyan utazna ilyen zavart állapotban egyedül november végén Romániába, hogy elintézze a szovátai beutalót. Pedig mennie kellene, mert augusztusban a Magyar Igazolványa is lejárt.
Pénzt mindenesetre én nem merek a kezébe adni.
A múltkor adtam neki 5.000Ft-ot, hogy húzassa ki a maradék 3 fogcsonkot, mert begyulladt neki. Nem ment, szőlőre költötte . 120 kilót kapott érte. Jó, jó, lesz belőle 30 liter jó bora,(helyesebben már csak 24- a cigányok miatt) mert Vili felesben elkészíti neki. De azt majd mind odaadja az unokatestvérének. Mert ő bort nem iszik.
A fia nem tudja bevinni Pestre az orvoshoz. Hát, igen. Az ilyen betegeknek nincs betegségtudatuk. Anyámnak sem volt. Márpedig látatlanba senki nem ír fel neki gyógyszert.
Mióta múlt pénteken megemeltem magamat, és megroppant a derekam, az össz tevékenységem a fűtésben merült ki. Fájós csípővel és derékkal a tűz begyújtása bizony nem könnyű. Pláne, hogy az ici-pici kályhához olyan nehéz a hozzáférés. Algopirinen kívül más fájdalomcsillapítóm pedig nem volt itthon. Legalábbis én úgy tudtam.
Tegnap délben meg elment az áram.
Kitártam a már napok óta zárt spalettát, hogy ágyban fekve legalább olvasni tudjak. Aztán 1 óra körül nagyon sötét lett. A fény olvasásroz már nem volt elég. És a rosszul, ill. egyáltalán nem záródó ablakon keresztül 1 óra leforgása alatt 4 fokot hűlt a szoba.
Alaposan megkínlódtam a befűtéssel, mert siettemben nem tettem be elég gyújtóst.
Amint végre begyulladt, visszajött az áram is.
De ha már egyszer befűtöttem, nem mertem kialudni hagyni. Merthogy ez a kályha csak addig fűt, amíg ég benne a tűz...
Délután 5-kor már 25 fok volt mindkét helyiségben, és legalább 30 kiló fát eltüzeltem... 9-kor hagytam abba a fűtést. Még reggel is 22 fok volt a kisszobában, mert persze éjjelre becsukom a 2 helyiség közötti ajtót. No, de a másik reggelre 16 fokra hűlt. Bekapcsoltam a gázt, behúztam az ajtót, és visszafeküdtem. Alig 1 óra múlva megszólalt a szénmonoxid jelző. Nagy káromkodások közepette vittem ki a levegőre. A PB gázra becsukott ajtón keresztül is "allergiás".
Tegnap főzős napom volt. Doninak csirke készült rizzsel, nekem meg halleves (nem halászlé):
*****************************************************************************
Este találtam még 1 fél levél Diclofenacot. Ma reggel bevettem egyet.
Mikor reggel 9-kor kiléptem az ajtón, ez a látvány fogadott:
Azt hiszem, először láttam itt ilyen sűrű ködöt.
11-kor aztán már hétágra sütött a nap. Délre már 20 fok volt.
A rovarok megrészegedve tobzódtak a kissé már elmúlófélben lévő virágokon:
Még 5 napig kell kitartania emnnek a tüzelőnek:
Ha ilyen jó idő lesz, még sok is.
******************************************************************************
Délután elkezdtem folpackba csomagolni a birssajtokat.
A CBA-sal, és a háztartási val kész kínszenvedés. Pár forintot meg akartam spórolni, és most megszenvedek miatta, A frischhalte-folie-vel könnyebb lenne.
9 db-ot 3/4 órán át csomagoltam ezekkel. Összetapadtak, többet dobtam el, mint amibe csomagoltam. És még 50 db hátra van, és erre, meg a csomagolásra, rendezkedésre van még 3-4 napom. Ajaj...
Tegnapaz októbei tél után egyetlen napra visszatért a nyár!
Végre, sok év elteltével megint lehetett békésen ünnepelni.
A csőcselék Budaházi György letartóztatása után láthatóan vezető nélkül maradt.
Az '56-os forradalom , és Nagy Imre szerepe az én fejemben kesze-kusza, zavaros.
Mert Nagy Imre valódi kommunista volt, csak éppen máshogyan képzelte el a kommunizmust, mint a szovjet hatalom.
Őt a halála okán az egekbe emeljük, míg a szintén kommunista Kádár Jánost, aki megpróbálta élhetővé tenni a szocializmust (vidám barakk), mélybe taszítjuk?
Kádár 43 éven keresztül birkózott a feladattal, hogy egy kissé nagyobb szabadságot biztosítson a népnek, mint más országokban. Csoda, hogy a végére beleőrült?
Ez a forradalom rengeteg kárt okozott az országnak, sok -sok család tragédiáját okozva.
Egyébként a kommunizmus eszméje- hogy minden ember egyenlő- nagyon szép, de utópia. Mint ahogy az egyforma, mint két tojás sem állja meg a helyét.
No, szóval ennyit az én zavaros gondolataimról.
Mára már itt is beköszöntött az ősz. Az öreg cseresznyefa levelei már elkezdtek hullani.
És reggel tömegesen jelentek meg a cinkék.
Vén egyelőre nem akarja tudomásul venni. Ahogy tavasszal olyan későn ébredezett, most olyan későn készül a télre,
Tavaly ilyenkor már térdig jártam a lehullott lombjában.
Reggel, bár odakészítettem magamnak, mégsem vettem be fájdalomcsillapítót, így mostanra már igencsak megfájdult a derekam. És még csak ezután jön majd a befűtési ceremónia. De most már nem érdemes bevenni. Talán majd 1 Algopyrint éjszakára, ha már elviselhetetlenné válna.
Érdekes, hogy egész nyáron nem fájt, bármennyit is hajlongtam emeltem, cipekedtem.
Jaj, már megint előszedték az Olimpia őrült tervét! (M1 16:50)
Hogy mennyi pénz megy el erre az utópiára! :-(((
Mégis hogyan képzelik, mikor már készen kellene lennie a 4.-es metrónak a Bosnyák térig, és jó, ha 2012-re eljut torzóként értelmetlen a Keletiig. A Bosnyák térről már le is mondtak. Azt hiszem, eleve a Bosnyákon kellett volna kezdeni, mert ennek így tényleg nincs semmi értelme.
visszatért a nyár.
Tegnap a maximum 9, ma 21 volt itt a völgyben. De fent, a kevélyen hegynek titulált domb tetején hőgutát is lehetett volna kapni.
Maradjon is így, még 3 napig.
Mert bizony eljött az idő, amikor már nem húzhatom tovább, haza kell menni.
Ma végre erőt vettem magamon, és fölmentem a gyümölcsös kertbe.
A mandulát leverni, bizony képtelen vállalkozás lenne nekem.
De a dió, az mind a földön hever már.
De a fák még mindíg makacsul tartják a zöld lombjukat.
Hoztam le, kb 50 szemet, és rögtön meg is törtem őket.
Mindegyik hibátlan, és hatalmas.
Fogytán a dióhéj, ami minden befűtésnél csodákra képes.
A módszer a következő: cukros zacskóba használt papírzsepit, arra 1 marék dióhéj, majd reklámújsággal tömöm degeszre.Alulra 2-3 száraz ág. Megpróbálom úgy bedobni , hogy keresztezzék egymást. Ez fölé 2-3 összegyűrt újságpapír, fölé 1-2 vastagabb gyújtó, szintén keresztbe, aztán a tömött cukros zacskó, és 1 kissé vastagabb fa, sréhen állítva. Ezzel aztán dugig is van a kályha.
Alulról begyújtom újságpapírral, és addig adom alá a papírt, míg rendesen be nem gyullad. Ez a tevékenység alaposan megviseli a derekamat, mert ha térdből a kelleténél jobban hajlítom, akkor máris borulok.
Már kora délután bekészítem. Egyszerre túl sok lenne a hajlongásból.
Tegnap este 10-kor gyújtottam be, aztán az összes ajtaja csukva, így 1-1 darab 25-30 perc alatt ég le. (hogy miért csukom be az ajtaját? - Mert így is kap épp elég levegőt.)Így aztán fél 12-ig 5 darab fa égett le. Darabjuk 30-50 deka közt váltakozik. Így a gyújtóssal együtt 2,5 kiló csinált a 6-7 m2-es szobában 18-ról 25 fokot, és reggel is még 22 volt. Ugyanis nem tudom kiszámítani, milyen idő lesz éjszaka. Lesz-e vajon szél, mert ha igen, akkor a nem záródó ablak azonnal kiszívja a meleget.
Reggel aztán szénmonoxid mérő ki a szabadba, gáz bekapcs, ajtó becsuk, 1 óra múlva már kint is kellemes meleg van. Lehet menni kávét főzni:)))
No, a múlt hét előtt azért fogyott rendesen a fa, és a gáz a palackból.
De jó lesz, ha már kemencébe fűthetek majd, és a nyílászárók is rendbe lesznek hozva!
Mert most így készülök az éjszakára:
No, szóval lefényképeztem:
és:
Begyulladt, hurrá:
Ma 11-kor hívtam Zolit, mert nem ment be dolgozni, de nem is hívott.
Nekem viszont tudnom kellett, hogy kezdjek-e pakolni.
Szörnyű! Képtelen felfogni, hogy ez nálam milyen stresszel jár.
És hogy nem lehet napokkal előbb elkezdeni, mert nem lehet itt megpakolt zacskók, sporttáskák közt bukdácsolni.
A pakolás közben rosszul is lettem kissé, így a pincébe szánt dolgok még fent vannak.
Fél nap alatt akar mindent lezavarni...
Nem hinném, hogy ez menni fog.
Már hajnali 1/2 7-re beállítottam a mobilt, hogy el ne aludjak. 9-kor rácsörögtem Zolira:csak délre tud ideérni.
Délben telefonál: csak most indul, fél 2 előtt nem ér ide, pokoli dugó van a városban.
Fél 1-kor telefonál: vissza kellett fordulnia, mert gondok adódtak.Jön, ahogy tud. Mást nem mondott. És most itt ülök, és nem tudom mi történt.
Ilyenkor pörög az ember agya rendesen.
-A kocsi romlott el? -Á, azt mondta volna, és jön a másikkal.
-Karambolozott?
-Vagy betörés volt valamelyik lakásban?- Nálam biztos nem, mert akkor először engem hívnak. Ha meg náluk, akkor szól Áginak, elvégre az ő lakása.
-Vagy a nagyanyjával történt valami, csak nem akarta nekem elmondani?
-Maradtak az irodai problémák.
-Az sem jó.
De mégiscsak az lehet, mert 3/4 1-kor belépett a skype-ra.
Most álljak neki az első tőkesoron leszedni a szőlőt, vagy ne?
Aszúsodni hagytuk rajta.
Ez már megtörtént, olyan édes,töpörödött, mintha mazsolát ennék.
De a darazsak, méhek is látogatják sajnos.
********************************************************
Ez a bizonytalanság, idegeskedés bizony egyáltalán nem tesz jót nekem.
Már 3. hete, hogy nem tudtam zuhanyozni. 1 hónapja mostam utoljára hajat.
Jó-jó, nem vagyok tisztaság mániás, de azért ez már sok!
És most abba is belegondoltam, miért is kell nekem bentre kemence?
Inkább a kintit kell megcsináltatni, mert nyáron annak van értelme.
A kis kályhával, meg gázzal hidegebb napokon be tudok fűteni.
Csak a nyílászárok zárjanak végre tökéletesen!
****************************************************************************
Este 7 körül végre ideért.
Gyors kajálás; gyors pakolás, és indult is vissza.
Az utolsó friss paprikákkal paradicsomokkal készült lecsós tojás. Ennyi maradt belőle:
Nem mondható el, hogy nincs jó étvágya a fiamnak. Igaz, hogy egész nap semmit nem evett.
Full
Ha igaz, holnap reggel 8-ra megint itt lesz. Akkor hiszem, ha megérkezik.
és semmit nem találok.
Iszonyatos rumli, hegyén-hátán minden.
Zoli már 3 hete hordja fel a holmikat, de amiket tegnap pakoltam be, azt is elfelejtettem, hogy mit hová tettem.
Dél körül értünk haza. Ha Zoli nem húzta volna föl az ágyneműt, nekem nem lett volna erőm.
Azt is elfelejtettem, hogy májusban mindent kimostam, részben kivasaltam, de nem pakoltam el.
A UPC sok csatornát 30.án visszakapcsolnák. Nem akarom. Azt is el kéne intézni. Elég nekem ez a 3, abból is többnyire csak az M1-et azt is többnyire csak hallgatom. + 4500-at minek fizessek? Nyáron is egész jól megvotam a 3 csatornával. Igaz, a szobaantennával időnként nézhetetlen.
Doni meg van zavarodva.
Nélkülem a kertbe sem mer kimenni.
Hová lett az én világcsavargó, magabiztos kutyám?
Budapestből már az úton megkaptam az ízelítőt. Budapest határán "bedugultunk", és onnan 1,5 órán át jöttünk hazáig. Alig bírtam, mert persze ne, vettem be fájdalomcsillapítót, és ez a kagyló ülés már kezdetektől fogva kikészíti a derekamat.
volt a mai nap. pedig nem álltam neki a hajfestésnek (aminek persze az volt az oka, hogy mire nagy nehezen megtaláltam a "festős" köpenyemet, telefonált a barátnőm, hogy átjön délelőtt)
És ez volt a szerencsém, mert csöngetett UPC-s, hogy visszakapcsolná a TV-t. Érdekes, én azt hittem, azt a központból tudják intézni, de nem, ki kell jönnie, és a falon lévő szekrénykében matat valamit. Behívtam a lakásba, így csomagokon átbukdácsolva, de kihúzta, bedugta, és most működik.
Közben meg annyira elpilledtem, hogy mégsem volt kedvem bekészíteni a mosnivalót - rázkódni a centrifugálással, mert máshogyan ez a 25 éves szerkezet eltáncol a helyéről, és esetleg szétveri nekem az egész fürdőszobát. Zoli egyébként fél év alatt termelt rendesen mosni valót. A szennyes kosár púposra van töltve zoknikkal, alsókkal, pólókkal.
Hétfőre bejelentkeztem a házi dokihoz, időpontra. Kérdezte, megkaptam-e már az influenza oltást?
Mondtam, nem, de csak a hagyományost kérem majd.
Azt hiszem, az EÜ miniszter jócskán el lehet keseredve, mert pl az én személyes ismeretségi körömben mindenki elutasítja.
Délután 5-kor megérkezett a srác, aki a cirkót szokta ellenőrizni nálam.
És szomorúan kellett konstatálnom, hogy alig 1,5 nap alatt visszasüllyedtem 1 évvel ezelőtti önmagamba, már ami a botozást, sántítást, és a garázsba lemenetel pánikját illeti.
**************************************************************************
Tegnap rántott lazac volt a reg-ebem olajbogyóval sütött kenyérrel, és olajbogyóval.
Mára töltött paprikát vettem elő, krumplit főzök hozzá.(helyet kell csinálni a még lenti mélyhűtőben maradt dolgoknak.
Reggelire vajas-baracklekváros rozskenyér volt kecsketejes kávéval. Sajnos már csk 3 deci van belőle. Az még holnapra elég lesz. Aztán majd kénytelen-kelletlen át kell állnom teára, mert piacra belátható időn belül nem kell mennem.
Szeretem én a teát, de nyáron nagyon hozzászoktam a kecsketejes reggelikhez. Hiányozni fog.
Itthon a szelíd gerléket elüldözték az erőszakos vadgalambok, (vagy talán városi) . Ez a folyamat már tavalyelőtt elkezdődött. Ma reggel tanúja voltam, hogyan verte el a teraszkorlátra leszállni akaró gerlémet. Pár éve nálunk csak ezek a szelíd szürke kicsik jártak. A tenyeremből ették a búzát, és a kukoricadarát. De ezeket a nagy, városiakat már ki nem állhatom.
Egyszerűen nem akar működni az IWIW-em A gmail jelezte. hogy küldtél üzenetet, de ott nem tudok válaszolni.
Tudom, hogy szoktad olvasni a blogomat.
Nyugodtan hívj, akár mobilon, akár vezetékesen, akár skype-on: reizer.andrea
Idén csak Halottak napja utáni hét végén tudunk kimenni anyuékhoz.
Remélem, addigra helyre jön a derekam, mert most nem tudnék órákat ücsörögni a kocsiban.
Még lumbágó nélkül is majd ki törik a derekam ennek a kocsinak az ülésében.
ÚÚÚtálom ezt az autót! Kényelmetlen az ülése, alig tudok kiszállni belőle, és önállóan még csak bekötni sem tudom magam.
Tegnap este beszéltem Marikával, ők holnap rendbe teszik kicsit a sírt. Én meg itthon gyújtok majd gyertyát. Nagyanyámék urnái 2 éve itt vannak már a jázminbokor alatt.
Ma végre befestettem a hajamat, aztán az ágyon egyengettem a derekamat.
Jövő hét vége tehát a temetőben fog telni, a következő szombaton meg a Magyar Színházban bérleti előadás. Remélem, nem akkor akarja Erzsike, meg Vili a születésnapját ünnepelni, mert akkor bizony választanunk kéne. De a Cyranót nem szeretném kihagyni.
22:....
se feküdni, se ülni... jaajjj.... de csak azért se fájdalomcsillapító!
Még rögtön a hazaérkezésemkor készültek ezek a képek:
Itthon már az az színei fogadtak, mo, meg az utcaseprő:
Mostanában naponta, de egyesével járnak. Nem nagyon látszik a kocsi, amibe szedi, de fáradt voltam kimenni. A kocsi hátuljára 1 kék szatyor van akasztva. Nem szeretik, ha fényképezik őket.
Borókának tettem be az avargyűjtögetőt.
No, ma voltam a háziorvosnál. Az első bejelentett 1/2 11-kor jött ki, én, másodikként 12-kor távoztam, beutalókkal, igazolással, receptekkel, és oltásokkal gazdagodva.
Szegény be nem jelentkezettek (voltak vagy tízen), várhattak, mert utánam még ketten jöttek időpontra.(1/2, és 3/4 11-re) várakozhattak jó darabig. Az igazán nem mondható rá, hogy futószalagon kezeli a betegeket. Ráadásul ma vérvételes nap volt, ilyenkor azokat veszi előre. Szerintem lehetett olyan is, aki reggel 8-tól várakozott.
Mire hazaértem, már nem volt erőm főzni magamnak. Reggelire sült tök, ebédre szintén az, és azt hiszem a vacsorám is az lesz. Pedig zöldborsós-laskagombás-májas raguval töltött rántott rizspalacsintát kívántam meg, de nagyon. Olyan gyönyörű édes-csipős paprikát vettem hozzá, hogy csak na. A húsa vastag, édes, piros, mint a paradicsompaprikáé, viszont méregerős az ere.
Nagyon kevés magja van, mindenesetre elteszem, hátha...
****************************************************************************
A kanapé még teli elpakolni való ruhákkal, de azért már látni a végét.
Csak a nagy halom mosnivaló, hát az még érintetlen egyelőre.
***********************************************************
Azt hiszem, lefekszem kicsit. Fáj az oltások helye.
Éjjel 1-kor Doni ébresztett, hogy ki kell mennie.
Tanulva a júniusi produkciójából, kikászálódtam, kiengedtem, és persze rögtön fel is üvöltött a riasztó szirénája. Az egész környék valószínűleg nagyon boldog lehetett.
Hülye vagyok, hogy egyáltalán bekapcsoltam, mikor a redőnyök lehúzva, ha az ajtónál próbálkozna valaki, Doni azonnal jelezne.
Nagy nehezen sikerült visszaaludnom, és hülyébbnél hülyébb álmaim lehettek, mert alaposan összetúrtam az ágyat. Legritkább esetben emlékszem vissza az álmaimra.
Iszonyú fejfájással ébredtem. Ilyesmi velem nagyon ritkán fordul elő.
Aztán megpróbáltam kinyomtatni 1 iratot, persze a nyomtató miért is működött volna?
Nekiálltam főzni, de az is olyan fáradt színűre sikeredett:
Izre nem lehet kifogásom ellene, de rizspalacsintába tölteni, rántogatni, no, szóval nem volt kedvem, így kicsit hígabbra vettem a dolgot, és a májat is szeletben sütöttem:
Mivel Zolit ma sem értem utol skype-on, mobilt voltam kénytelen használni.
Merthogy az önkormányzatot mindenképp még a héten kéne intéznem, mert 10.-étől délelőttönként kórház, minimum 3 héten keresztül.
Dugjam be a nyomtatót!
Hát, nem egyszerű hozzáférni. Előbbre húztam a házat, de nem tudtam bedugni.
Közben kihúzódott az egér. Ház megint félig ki, egér kábel megigazítva, vissza...
Akkor meg a billentyűzet...
Megint ki, megint vissza, most egyik sem műkszik...
No, az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot...
Ki a spájzba, 1 kupica diólikőr...
Már nem emlékszem, mit újíthattam a tavalyihoz képest, de ez, valami fantasztikusan jó lett.
Vissza a géphez, végre a nyomtatón kívül minden működik.
Jaj,Boróka, nem tudok vidám képet keresni neked ilyen borongós hangulatban.
A vidám nyári-őszi képek mind a másik gépen vannak. Át kéne tenni erre, mert ott a videók miatt már betelt a képtár. Ki kéne üríteni, hogy jövőre ne legyen gondom, mert most ide-oda pakolja kénye-kedve szerint :-)).
20:00
Zoli, mint sárga angyal jött. Bedugta, de úgy sem akart nyomtatni. Fél év alatt bizony beszáradtak a patronok.
De a kaja, az neki is nagyon ízlett!
Pollának:
Ez a rizspalacsinta. Rizspapírnak nevezik ugyan, de én palacsintának hívom. Meleg vízbe kell áztatni, néhány pillanatra, míg megpuhul, aztán megtölteni, feltekerni, oly módon, mint a töltött káposztát.Általában nyersen fogyasztják, de én sütve, rántva szeretem. Egyszerre csak annyit szabad rántani, amennyit meg is eszünk azonnal, mert melegítve a ropogós tészta rágóssá válik.
A fenti étel elkészítése: tetszés szeriti mennyiségű felkarikázott hagymát minimális kacsazsíron ( használhatunk olajat, vajat is a zsír helyett) üvegesre párolok(én az átlagnál nagyobb mennyiségű hagymát használok). 1-2 paprikát apróra vágva beledobok, 1-2 paradicsomot is, félbevágva, és fedő alatt párolom. Néhány perc múlva a pari héját kiszedem, beleteszem a 1/2 kiló egészen vékonyra laskázott laskagombát, sózom, borsozom, oreganót szórok bele, és szójaszósszal is meglocsolom. Néhány percig kavargatom, aztán fedő alatt főzöm. Figyelni kell rá, hogy le ne égjen, mert a laskagomba minimális levet ereszt csak, így elképzelhető, hogy vizet kell pótólni. Ha már majdnem megpuhult, beleszórok 3-4 marék borsót,, és felöntöm 1 deci vörösborral. Ha minden megpuhult, állandó kavargatás mellett megszórom liszttel. (étkeszési keményítő jobban illene hozzá, de az most nem volt ithon) Végül megszórom petrezselyemmel is. Ha másfajta gombából készül, pl:sampignon, az több levet ereszt. Lehet a fűszreket variálni, tejszínnel készíteni...
Bent voltam ma az Önkormányzatnál, hogy elintézzem a parkolókártyám megújítását. Az enyém december 10.-én jár le. Közölték, hogy november 10.-e utánra jelentkezzek be.
Én kb 3 hétig látogatom majd a kórházat. Mikor menjek? Most november végéig adnak időpontot. De mikorra kérjem? Időpont nélkül viszont nem is fogadnak.
A számlaszámomat viszont sikerült személyesen leadnom, mert sem e-mailre, sem ügyfélkapura nem reagáltak. Pedig nekik is egyszerűbb, sőt olcsóbb is a banki átutalás.
Ha már ott voltam, kilátogattam a Bosnyák téri piacra is. Semmit nem akartam venni, de kíváncsi voltam a pesti piaci árakra.
A birsalma sajt árától "lehidaltam": 250Ft/10 deka, pedig még dió sem volt benne.
Szent ég! Én több, mint 20 kilót gyártottam belőle! Ha erről az oldalról nézem, megérte a rengeteg munkát. Azért kíváncsi lettem volna a birsalma árára is, de az nem volt a piacon.
Hízott liba-kacsamájat viszont már 3500-5500 Ft-ért is lehet kapni.
Végül 1 liter kaukázusi kefír, 4 doboz szedres bio joghurt boldog tulajdonosaként tértem haza: össz-vissz 400 Ft-ot fizettem értük. Igaz, 8.-a és 9.-e a szavatosságuk, de tapasztalatom szerint a lejárati idő után még bő 1 hétig fogyasztható. Addig meg bőven el fog fogyni.
Bár megkésve, de csak eljutottunk a temetőbe.
Utána - mivel a héten elég vacakul voltam, és nem volt erőm semmihez, még főzni sem, pedig az engem mindíg feldob - bementünk egy kínai vendéglőbe:
Zolinak tengergyümölcsei, nekem erős savanyú leves.
Vaslapon sült zöldséges tintahal
Sült kacsamell
Szecsuáni kacsa, japán virágtea
Rizspálinkával flambírózott sült fagylalt.
Ez volt az ebéd csúcspontja.
Túróba forgatott vaníliafagylalt gombóc valami különleges panírban.
az infúzió kúra.
Már tegnap is kaptam. 2 nővért "fogyasztottam" el elsőre. A főnővér kezdte, Márta folytatta. 4 szúrásból sikeredett.
Aztán megkérdezték,hogy leadtam-e már az ampullákat?
Bámultam rájuk, mint bonyú az új kapura.
Hogy, mit?
Kiderült, az ambuláns betegnek nem jár a kórházi. Receptre kell feliratni, patikában kiváltani, bevinni. De a doktornőm ügyeletes volt éjszaka, 12-kor már elment haza.
1 újabb barom megszorítás.
Bejáróként nem kapok enni (pár éve még kaptam), Nem jár gyógyszer (az is néhány éve van így) ágyat is, csak ha épp van szabad, különben az orvosi szobában , fotelban, széken ülve, vizsgálóasztalon feküdve.
És már az infúziót is patikában kell venni. Egyszerűbb lenne a betegnek, hogy ha már fizetni tell érte, legalább a kezelőorvos felírhatná a receptet, és meg is rendelhetnék, a beteg pedig fizetné, ott, helyben. De aki nem érintett, ott, fent, a fenséges Minisztériumban hoz 1 teljesen életszerűtlen rendeletet.
Így aztán a beteg rohangálhat:
1) háziorvos megírja a beutalót
2) beteg egyeztet a kórházzal (hosszas, többszöri telefonálgatás)
3) bemegy... várakozik... a kezelőorvos megállapítja, milyen, és mennyi infúziót.
4) jó esetben: telefon háziorvosnak, írja fel. Roszabb esetben személyesen kell ibtézni, akkor várakozni kell.
5) elmenni a receptért.
6) elmenni a Patikába, leadni a receptet.
7) Patikus megrendeli
8) vissza a Patikába az ampullákért
9) beteg leadja a kórházban.
******************************************************************************
Reggel korán, éhgyomorra mentem. Véremet vette Mariann, két szúrásból, és a tűre rögtön csatlakoztatta is az infúziót. Sajnos csak félig folyt le, aztán leállt. Nem durrant, de ki kellett húzni.Máshová bekötni.
Már megkaptam az első kezeléseket is a fizikoterápián, Szilárd is masszírozott.
Egyeztettem a gyógytornásszal, megbeszéltem, hogy reggel 7-kor kezdünk infúzióval, 1/2 8-tól masszirozás, 1/2 9-től víz alatti torna, azután a kezelések.
Teljes telt ház van, hisz a műtött, magukat ellátni nem tudó betegeket ide küldik. No, meg afféle elfekvőként is szolgál ez kórház. A betegek átlagéletkora 80 év.
Nem irigylem az itteni ápolókat.
A fizikoterápia is csúcsra van járatva.
De ha szerencsém van, akkor 11-fél 12 körül végzek.
Szerencsére idén nincsenek üresjárat fél óráim, óráim.
Igaz, nagyon elfáradok, de legalább nem kell a folyosó kényelmetlen székén órákat ücsörögni.
Most 10 infúzió lesz, 10-10 kezelések.
A doktornő mondta, gondoljam meg az érműtétet. Én mindenesetre nem merek rá vállalkozni.
Ja, és ezt eszem kedd óta:
Zúzapörkölt rizibizivel. Borsófőzeléket akartam eredetileg készíteni, de aztán meggondoltam magam.
Szombatig biztosan ki fog tartani.
Ha megunom pörköltnek, legfeljebb leves lesz belőle.
******************************************************************************
Vasárnap óta egyfolytában önlik az eső!
Még szerencse, hogy a viharnadrágot is hazahoztam.
Mikor hazaértem, még pont elértem telefonon a háziorvost.
Minél hamarabb el kéne mennem a receptért a rendelőbe. De odakint zuhog, és erős szél fúj.
Az időjárásgömböm holnapra nem jelez esőt.
Rohadtul nem szeretek adós lenni, de ilyen időben utálnék elindulni.
Nem is teszem.
Inkább forró zöld teát iszogatok.
Olyan szörnyen kifacsartnak,összetörtnek érzem magam...
Na ja, Szilárd keze nagyon erős ám...
Most minden porcikám érzi...
Nem baj, kimasszírozza a letapadt izomcsomókat. Az első napokban mindig érzem, ahogy ugrálnak az ujjai alatt.
Mikor hazajöttem, bepakoltam a gépbe 1 adagmosnivalót.Ezúttal főleg Zoli alsóit (vasárnap az utolsó tisztát vette fel) zoknijait, pólóit. Még szerencse, hogy 2-3 hetente alszik csak nálam.
Bár ez nem igaz, mert szeretném ha gyakrabban aludna nálam. Csak a szennyest, és vasalni valót utálom...
Ettől féltem.
Mentem le a vizes tornára 1/4 9-kor. Szembejön velem a gyógytornász kislány, és közli, hogy mégsem 1/2 9, hanem 9. Pedig ő köré szerveztünk mindent: 7-kor infúzió, 1/2 8-tól masszázs, 1/4 10-től pedig, ahogy rám kerül a sor, a fiziko-terápiás kezelések sorozata. Elvileg 1/2 11-re hazaérek, és bezuhanok az ágyba.
A hajnali 5 óra 10 perckor kelés, bár nyáron természetes, mostanában nehezemre esik. De 1,5 óra mindenképp kell, mielőtt elindulok: mert kávét kell főzni (nem hagyhatom ott, még kutyaetetés céljából sem, mert elfelejtem,hogy odatettem: ott kell őriznem a tűzhely előtt, míg kifolyik) számítógép előtt el kell kortyolgatni, míg megnézem a blogomat). Ki kell engedni Donit, addig kitálalni a reggelijét, és elkészíteni az én búzacsírás-virágporos kefíremet, és megenni. Aztán beengedem a kutyát, és megyek a WC-re, utána fogat mosok. Reggeli fürdés kimaradhat, mert a torna előtt úgyis fertőtlenítő zuhanyozás. Aztán öltözni-ez is időigényes művelet, mert a zokni, és cipőfelhúzás a jobb oldali csípőgondok miatt enyhén szólva is nehézkes. Most pedig még rosszabb, mert elkezdődött a csípőmre is a fizikoterápia, és ez felerősíti a fájdalmakat. A hatása csak 2-3 hét múlva jelentkezik.
6 óra 40-kor elindulok. Mert ugyan csak 200 méterre van a kórház, de a kaput ki kell támasztani, becsukni, a kórháznál meg teherlifttel le az alagsorba, mociban hagyom a kabátomat, meg a fürdőfelszerelést. A liftekre többnyire várakozni kell.
De ha nem megyek 7-re, vagy 1/2 8-ra, akkor az infúziót már csak 9-1/2 10 után tudná beadni a nővér, mert 1/4 9 -1/2 9 körül ők osztják a reggelit.
A konyhások? -hát, az már a (régmúlt) 2-3 éve még a mikro is a konyhán volt, beteg nem kezelhette. Ma kint van a jégszekrény tetején. Igaz, kevés beteg tud kijárni, úgyhogy látogató beteszi a jégszekrénybe a kaját, és a beteg jobb esetben a járni tudó betegtársát, ha ilyen nincs, a takarítónőt kéri meg a hozzátartozó. A teljesen magatehetetlen betegeket csak a nővérek etethetik, nehogy félrenyeljen, megfulladjon a beteg.
******************************************************************************
10-15 éve, amikor még 6-8-10 ágyas kórtermek is voltak, mi, fent járó betegek besegítettünk a nővéreknek. Ágytálaztuk, pelenkáztuk, etettük a szobatársainkat, cseréltük az infúziós palackokat...- mert akkor még 1/2 literes üvegekből folyt az infúzió, és volt, akibe 2-3-4 ilyen palack is belefolyt.Csak figyelni kellett, hogy időben cseréljük. Minden kórterembe tettek 1-2-3 ilyen fent járó beteget. Igaz, aludni ott nem volt leányálom, de a napok jól elteltek. Mókáztunk, meghallgattuk egymás életének folyását, ha akadt kártyapartner, kártyáztunk is, vagy társasoztunk, és magunkban irigyeltük az éjszaka nyugalmáért, és sajnáltuk a magányosságukért a kivételezett, 1-2 ágyas szobában fekvő betegeket, de soha nem engedtük be magunk közé őket.
Ha 1-1 beteg annyira rosszul volt, hogy félni lehetett, hogy hamarosan meghal, őket külön, szintén sokágyas kórterembe vitték át, hogy a nyögéseivel, jajgatásával ne zavarjon. És mi egyesével látogattuk, simogattuk, fogtuk a kezét felváltva, kora reggeltől az este 10-es takarodóig. Akkoriban 1-1 infúziókúra 3-4 hétig tartott, fokozatosan emelték,-csökkentették az adagot. Nem volt ilyen "lórugásszerű" Akkoriban még volt olyan, hogy látogatási idő. Ez embertelen rendszer volt, mert a haldoklót is csak látogatási időben..
No, szóval, amikor fölkerült az ágya köré a fehér lepedő, a nővérek éjszaka is "behunyták a szemüket", hogy az egykori szobatársak egymást válthassák az ágyánál, így nem ment el egyedül. Nekem 4 utolsó lélegzet jutott.
No, meg a kedvenc, 92 éves Zsuzsikánál. Már minden rokonát, gyerekét eltemette, egyedül élt, a gondozónő talált rá eszméletlenül. De a kórházban már jól volt. Hetek óta, én cseréltem rajta a pelust, ha már túl pisis volt. a kakisat a nővér. Imádott römizni és szinte mindig ő nyert. Ő a kórteremben hunyt el. Egymással szemben volt az ágyunk, az ajtónál. Az én ágyam mellett volt a mosdó. Éjjel volt. Szokatlanul erős hangon kérte, hogy hozzak neki 1 pohár vizet. Feltámasztottam a hátát, lenyelt 1 kortyot.- Köszönöm, suttogta, és hátrabicsaklott a feje.
Nem tudom, akkor volt-e jobb, vagy pedig ez a mostani rend?
'94-95-ben 10 hónapot töltöttem egyfolytában kórházban.
Ebből csak 10 nap volt teljes féloldali bénaság egy embertelen kórházban 1 embertelen orvos osztályán, és embertelen nővérek között. Aztán szerencsére másik kórházba-kórházakba kerültem. Ott egyedül 1 nővérke volt emberséges hozzám, aki éjszaka közepén csempészett ki titokban a fürdőszobába, és végre 8 nap elteltével fogat moshattam. A 9. napon aztán, ha a szomszéd ágyon fekvő beteg járókeretével is de kivonszoltam magam a kórteremből a doktornő jóslata ellenére, aki szerint életem végéig tolószékes maradok.
Késő éjjel kerültem be a kórházba, miután hajnalban lebénultam. Hogy hány kórházban vizsgáltak meg, és küldtek tovább, már nem emlékszem.
Végül a Napfény utcában kötöttem ki .Az ügyeletes közölte, hová fektessenek, majd az osztályos orvos megvizsgál reggel. No, reggel elrendelt Cavintonos infúziót, Pici korom óta rosszak a vénáim, így aztán a kis nővér nem is tudta bekötni. Hívta a főnővért, aki nem is próbálkozott, hanem azt az utasítást adta, hogy tablettában...
Akkor még 1 kézen megszámolható CT készülék volt Budapesten, de anyám a szomszédunk segítségével elintézte. Másnap már vittek is az Amerikai úti CT-re. Hogy ez tett-e ellenszenvessé a kezelőorvos szemében?
Ott történt, hogy a főnővér , mikor kértem, hogy húzzák kicsivel arrébb az ágyamat, és tegyék a fiókos szekrényt a jobb oldalamra, azt mondta, nem lehet, mert felborulna a kórterem "katonás rendje", de mikor levertem egyik délután a vizes poharamat, és mivel már a takarítónők elmentek, a nővérnek kellett fölszedni az eltört pohár szilánkjait, törölni fel a vizet, hát leüvöltötte a fejemet a nyakamról,aztán másik nap közölte, jó lenne, ha rendet tennék az éjjeli szekrényemen, mert főorvosi vizit lesz. A gyógytornásszal közölte a kezelőorvos jelenlétében, hogy nem kell engem tornáztatni, úgyis túl izgága vagyok!, inkább kösse ki egyenesre a bal lábamat a ágyrácshoz, mert "olyan hülyén befele fordul".A gyógytornász nem mert ellenszegülni, kikötött.
A 10. napra aztán anyámnak végre sikerült elintéznie, hogy a szomszédom kórházába a Jahn Ferenc kórházba kerüljek át. Ez akkoriban egyáltalán nem volt könnyű.
Szóval a Napfény utcai kórház nem hozott napfényt az életembe.
Nagyon elkanyarodtam megint, de az EÜ mostani helyzete ezt hozta ki belőlem.
******************************************************************************
Visszakanyarodva az eredeti témához:
8-tól a teherliftet sem tudnám használni, mert azon hozzák a reggelit, meg a mosott ruhákat. No, szóval bonyolult dolgok ezek...
Ma reggel elfogyasztottam 2 ápolónőt, 1 főorvosnőt, - 9 sikertelen szúrás
Aztán Szilárd masszírozott, az új gyógytornász lányka kifejezetten hülye teljesíthetetlen, érthetetlen feladatokat adott a vizi tornán mindketten morogtunk:pl fél lábon. lábujjhegyen szökdécselve forogni saját tengely körül, vívóállásban "menvei" átszelni a medencét, páros lábbal szökdécselve haladni előre, és mindezt féloldali bénulásos, mozgáskoordináció, és egyensúlyt vesztett stoke-os betegekkel. Nekem a bal lábfejem nem műkszik, a másik hölgynek meg a térdét műtötték.
De a csúcs a gyorsúszás lett volna, nem ám mell, hanem gyors- nekem bal, betegtársnak jobb oldala béna. Én még mellúszásnál sem tudom összehangolni a kezem, és lábam munkáját. Aki első nap helyettesítette, az a lány majdnem olyan jó volt, mint Kati.
Jaj, annyira visszasírom Katit, de ő most Németországban gyógytornáztat. Ő személyre szóló teljesíthető feladatokat adott. Volt sikerélmény, erősödött karunk, lábunk.
Ha nem megyek be bő negyedórával előbb a medencébe, és nem tornáztatom meg kezem- lábam labdával, és gyűrűvel. háát... Szerencsém, hogy 1/2 9-es csoport most nincs. Mi vagyunk az elsők, mert összesen 2 lány gyógytornáztat vízben. Ill. már csak ő, mert julika elment szabadságra. Mikor kiment,mondtuk is egymásnak, hogy jobb lett volna, ha be sem jön, hagy minket magunktól tornázni. Az többet ért volna.
Aztán következtek a fizikoterápiás kezelések. No, itt volt sikerélmény, mert a jobb karomban, vállamban is elkezdtek rángani az izmok.
1/2 11-re fel is értem az osztályra. Újabb nővért fogyasztottam, ezúttal a túlsó szárnyról, az osztályvezető főorvosnőt, a kezelőorvosomat, 2-2 szúrással.
Végül a főnővér első kísérlete nem sikerült... Ő reggel azt mondta, inkább szúrjon más, mert velem, valahogy sosincs szerencséje. A második, a lehető legvékonyabb szárnyassal a csukló belső felén 1 vékonyka érbe eszméletlen lassan, de csöpögött. Viszont 2-3 perc alatt el is durrant. Végül kínjában 1 hosszú tűvel csak úgy "találomra belémbökött, Kicsit turkált, vájkált, kijjebb húzta, beljebb tolta - mondta,- valószínűleg 1 inat tapintott érnek, és föl akarta adni, amikor kibuggyant a vér. Mindketten fellélegeztünk. rákötette az infúziót, és 5 perc alatt le is folyt.
A végeredmény összesítve: 9+6+3=18
1/2 1-kor szabadultam. Úgy beszéltük meg, hogy most hét végén kipihenem megkínzatásomat.
Holnap színházba megyek!
Talán Cyrano orra, vagy a közelgő Karácsony juttatta eszembe ezt a verses színjátékot?
Úgy emlékeztem, hogy talán Kosztolányi írta... de nem találom.
Szenteste, vagy talán karácsony napján játszódik.
Az angyal kihirdeti, hogy 1 napon át mindenki kicserélheti a maga nyomorúságát a másikéval...
Tíz-tizenkét éves korom körül olvastam.Csak töredékekre emlékszem belőle az elejéről:
"Hölgyek, urak, tisztelt közönség,
engedjék meg , hogy szívüket (lelküket) kiöntsék:
A vak, a sánta, néma, és süket,
és én jelentsem érkezésüket:
A vak vagyok.
...gyengék a szavak,
Elmondani, hogy mit szenved a vak
Ha szertenézek itten a teremben,
Hol.... lánykák
figyelnek merengve,
nem látok semmit, csak éjszakát,
S a fürtös fejek, mint puszta fák
merednek a decemberi sötétbe...
Itt a színen e (gáz) láng lobog égve,
Nem látom ezt sem,
és nem látom hátam megett
eme sikerült díszletet.
Holt szememen eleven könny ragyog,
s ez fáj, nagyon fáj,
pedig csak báb vagyok."
........
Ha valaki ismerné, és megmondaná, hol keressem?
Mert egyre itt zakatol a fejemben, nem hagy aludni
Jaj!
És még 1 kép tegnap éjszakáról:
akkor hülye vagy?
Lassan neki kell fognom a karácsonyi ajándékok készítésének!
Tanácstalan vagyok: hol lehet pecsétviaszt, és aranyfestéket kapni?
Régen csak be kellett menni a háztartási boltba (anno 30-40-50 éve)
Az aranyfestéknek érdekesmód kályhafesték volt a neve. Por alakú, és vízzel lehetett hígítani.
1 konzervdobozban jó sűrűre kikevertük, és belemártogattuk a diót, mandulát, újságpapíron szárítottuk, és ha kellett, másnap újra belemártottuk.
A pecsétviaszt meg gyertya fölött olvasztottuk, úgy cseppentettük a borítékra, és nyomtuk bele az előzőleg radírból kifaragott pecsétnyomót. Persze előtte olvasztott zsírba mártottuk. Az ügyesebbek fából faragták. Az jóval tartósabb volt.
Fél11-kor leoltottam a villanyt, és éppen elaludtam volna, mikor megszólalt a riasztó.Fel akartam kapcsolni a villanyt. Nem működött.
Doni nem üvöltött, csak a sziréna. Az meg itthon nem újdonság neki. Megszokta az állandó mentő, rendőrautó vijjogást.
Nagy nehezen odatapogatóztam az ablakhoz, és felhúztam a redőnyt. Ez sem segített, mert az utcai lámpa sem múködött.
Kész örökkévalóságnak tűnt, míg kitapogatóztam a konyhába öngyújtóért. Ott már jobb volt a helyzet, merta szomszéd utcából szűrődött ce némi fény.
Az öngyújtót föl-föl villantva botorkáltam végig a szobán a gyertyáért. Azzal vissza az előszobába a riasztóhoz. De hiába ütöttem be újra meg újra a kódot, csak nem hallgatott el.
Most már tudom, hogy miért biggyog kiiktathatatlanul, és folyamatosan a system jelzés.
Nincs mese, ki kell majd hívni a riasztósokat.
Majdnem éjfél volt már, mikor visszajött az áram, és elhallgatott a villyogás.
Bevettem 1 altatót, aztán még egyet. 2-3 óra tájt sikerült végre elaludnom.
*******************************************************************************
Még jó, hogy ma ráértem fél 8-ra menni. Bíztam Mariannban, hogy egyből sikerül beadnia az infúziót, Szilárd szabira ment, és átadott engem Edinának, akihez 8-ra kellett lemennem.
Ha Szilárd jól masszíroz, Akkor milyen jelzőt mondjak Edinára?
Hiába no, a vakok az ujjukkal látnak.- eddig is tudtam, de most már el is hiszem.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Edina nem csak a hátamat masszírozta, de az egész testemen megkereste a fájó pontokat, csomós izmokat. Nem is masszírozásnak nevezném, annál sokkal több volt ez. Megkereste a csakrákat, energiát adott át, teljesen ellazított. 50 percen keresztül foglalkozott velem.
Már alig várom a holnapi napot.
Jó lenne, ha hetente egyszer ki tudna jönni hozzám, hiszen csak 100 méterre lakom.
Dóri, a gyógytornász kislány már jó órákat tart. Úgy látszik, segítséget kért, és kapott.
Most már 4-en is vizitornáztatnak. Reggel 1/2 8-tól teljes telt ház van a medencében. 13 turnusban maximum 26-an mehetünk. Nem csoda, hogy olyan nehéz bekerülni.
******************************************************************************
No, szóval a bissajtnak hatalmas sikere van. A fiatalabbak még sosem ettek, az idősebbek azt mondják, a nagymama készített nekik utoljára. Mindenki venni szeretne, de sajnos nincs belőle eladó. Kitettem az orvosi, a nővérszobában 2-2 tányér vékonyra szeleteltet kóstolónak, hogy teszteljem, kinek adjak majd búcsűzáskor, kinek nem ízlik. Pillanatok alatt fogyott el.
Azt hiszem, jövőre még többet kell gyártanom. Ha Erzsike újra a régi lenne, ketten többre mennénk.
érzem anyu illatát az ágyam, helyesebben az Ő ágya mellett.
Nem tudtam miért.
Mire akar figyelmeztetni?
Csak ma jöttem rá, hogy miért!
November 11-től december 5-ig 11 éven át minden nap égett érte a gyertya: A halála éjszakája, és a temetése napja között.
Annyira, de annyira szégyellem magam!
hogy minden porcikám össze van törve. Elvileg kedden jár le a masszázs, szerdán a fizikoterápia, és csütörtökön már csak víz alatti torna lenne, aztán az osztályon még 1 utolsó állapotfelmérés, és az elbocsájtó papírok aláirkálása, minden vizsgálatról, kezelésről külön-külön. Ez kb. 60teljes neves aláírás. Könyörgöm, miért nem lehet összesítve? Vagy idénre talán egyszerűsítették? Reménykedem benne.
Már tegnap megkezdtem a birssajtok, és hálák kiosztását.
Edinával úgy beszéltük meg, hogy hét végéig privát alapon folytatjuk a masszírozást, azután majd meglátjuk, hogy lehet-e heti 1 -2 alkalomra csökkenteni.
Most minden tagom fáj, és rettentő izomlázam van. Nála 1-1 kezelés 45 perc, míg fent az osztályon csak 10 perc.
Nála nincs sok páciens, mert az összeégett testétől, arcától a többség undorodik (ahogy a férje is otthagyta, pedig hát ő okozta a tragédiát), és csak ujjatlan, felsőrészben tud dolgozni.
Tegnap főtt karfiolt ettem egy kis pirított morzsába forgatva. Ma a levét kefírrel l behabarva levest készítettem.
Mostanában nincs különösebben étvágyam. Reggelire 1 sajtos szendvics, infúzió után, már a kórházban(mert a szokásos, éhgyomorra reggeli búzacsírás- zabkorpás-virágporos kefíremet most hanyagolni kell. Nincs idő kivárni a hatását.
****************************************************************************
16:35 Ha én azt mondom a fiamnak, hogy hét végén maradjunk itthon...
Délután áttelefonált Klári, hogy átjönne felköszönteni:
Ezt a gyümölcsöl túrótortát tőle kaptam.
Doni is kapott 1 szeletet:
De aminek még ennél is jobban örültem:
az, hogy megszabadított a nagy loboncomtól
A végeredmény jobb híján esőköpenyben:
Nekem föl kell állnom a székről, és lenézni a monitorra,hogy ne koreai fejdíszt lássak a fejemen.
Úgyhogy tornázzatok kicsit! :)))
Ha direkt így akartam volna befesteni a hajamat, tutira nem sikerült volna.
Nekem tetszik. A vágás is, a festés is.
A fénykép ugyan nem adja annyira jól vissza, de a barna tincsek között csillogó arany, és ezüst szálak vannak.(a festék "hibája", mert már több, mint 1 éve vettem, és nem nagyon akarta befogni a hajamat)
Valami különös vírus terjed a blogosok között...
Először szünet: a gazdája úgy döntött, hogy nem akarja megmutatni....
Jobbik esetben titkosítja az egészet...
Innen azért még van visszaút...
Vagy megnyom egy gombot: hara-kiri
Vajon miért?
Képtelen vagyok megérteni.
Nem vállalja addigi önmagát?
De a múltunkat a lelkünkből nem tudjuk kitörölni...
De hisz megtehetné, hogy új, titkos naplót vezet, amihez meghívhat, letilthat bárkit.
Tudom, mindenkinek joga van így dönteni, de nem értem...
Megmagyarázná valaki?
Similis-től kaptam!
Sok-sok blog tartozik a kedvencem közé, de én most annak az egynek küldeném csak tovább, akihez minden hajnalban a kávémat szürcsölgetve elsőként látogatok el:
Hawah, fogadd szeretettel!
Ma este kiengedtem Donit a kertbe.
Sötétedés után már csak az ajtó előtti lámpa van fölkapcsolva. Vera akkor látja, hogy ő nem jöhet le a kutyával. Nappalra a lejáratukra szerelt lámpát kapcsolom fel. Előbb a lámpát kapcsolom fel, csak utána engedem ki. Ha bejövetel után égve marad? Az a kisebbik baj.
No, szóval kiengedtem, aztán elkezdtem fecserészni a skype-on.
A beszélgetés vége felé még rá is kérdezett, hogy hogy van a kutya?
Hetedik érzék, vagy hogy egyszer sem hallotta a hangját a közel 1 órás beszélgetés alatt?
Letettük, és én kimentem a konyhába lefőzni reggelre a kávét, meg elkészíteni a szendvicset, amit majd beviszek magammal a kórházba.
Konyhába menet bosszankodtam is, hogy égve felejtettem a villanyt. Persze leoltottam.
Gondolom, Doni addigra már feladta, hogy ugatással jelezze: be akarok jönni.
Tettem-vettem a konyhában, kint is szólt a TV. Ha hallottam is nyöszörgést, elengedtem a fülem mellett. Csak mikor végeztem, lekapcsoltam a kis TV-t, a konyhában is leoltottam a villanyt, és indultam a szoba felé, vakkantott egy bizonytalant.
Ez volt a szerencséje, különben lehet, hogy egész éjszakára kint felejtem?
A tűzhely elől addig nem mozdulhatlok, amíg ki nem fő a kávé. Ha fölteszek valamit sülni-főzni, beállítom a mobilon az időt, és a nyakamba akasztom. 5 percenként riaszt. Előbb utóbb csak eszembe jut , hogy miért. A telefonnal könnyű a helyzet. Ha elhányom valahová, csak benyomom a keresőt, aztán megkeresem. Mobilt is megtalálom ezen a módon. Számítógép bepacs, megkeresem a számomat, és felhívom magamat. De szemüveggel, kulccsal, távirányítóval már meggyűlik a bajom. Régen lehetett fütyülős kulcstartót kapni. most miért nincs?
További ötletem lenne a ragasztható fütyülős távirányítóra, táskára, mert természetesen azok is az eltűnős fajtából valók.
No, szóval nagyon félek az Alzheimer kórtól...
Vilinek traktorszerelés közben eltörött mindkét keze.
Fehérváron műtötték.
Így aztán nem születésnapozunk.
Persze nekünk azért mindenképp mennünk kell hétvégén, mert a boylert nem engedtük még le. A vizet sem zártuk el.
Ráadásul hét végére esőt mondanak.
Engem meg ez a hirtelen jött tavasz is megviselt.
De legalább nem kell elkészítenem a gyümölcskenyereket hét végére.
Szörnyen fáradt, és nyavajgós vagyok!
Csak 2 szülinapos:
De azért felköszöntöttük egymást.
És Gizus gida is bekukkantott üdvözölni:
aki már nem is annyira gida, mert 10 hónaposan már maga is anyai örömök elé néz!
A rossz hírekről majd holnap.
Mert sokkból jutott bőven a mai napra.
Már amikor behajtottunk a kapun, láttuk, hogy Zoli nem hozatta meg a téglákat. Fel is hívtam azonnal, hogy mi ennek az oka? Persze üzenetrögzítőre volt kapcsolva.
Aztán a háznál meglepetéssel tapasztaltuk. hogy lakatjaink száma megduplázódott.
Telefon Vilinek: hol van a lakatkulcs? Nem ő rakott rá.
Telefon gondnoknak: ő sem.
Levertük.
A ház nem volt kucsrazárva.
Belépve iszonyatos bűz fogadott.
Véletlenül bezárt, és elhullott állatra gyanakodtunk. De semmit nem találtunk.
Kint a kertben néhány fenyő, és boróka féloldalasnak tűnt. Jobban megnézve friss metszésnyomokat találtunk.
Zoli nyitja a csapot, hogy kezet mosson. Nincs víz.
Le az aknába: ki van cserélve az óra. Értesítést persze nem kaptunk róla.
Nyitom fel a mélyhűtőládát, hogy a táskába pakoljam a tartalmát, és kis híján beleszédülök.
Innen jött tehát a bűz. A karácsonyra szánt potyka, ott hagyott fél kilónyi csukapecsenye (szűzérme), vagy 2-3 kilónyi lefagyasztott spenót, 4-5 adag lecsó, néhány pár debreceni kiolvadva úszkál büdös lében.
Első gondolat: tönkrement a mélyhütő, még boldog is voltam, hogy ez nem a nyári hőségben, fullra pakolva történt..
Aztán jobban megnézve: gondosan kihúzva minden a konnektorból.
Mivel nem hiányzik semmi, körberöhögne a rendőrség feljelentés esetén. Meg aztán minek is rohangáljunk a rendőrségre?
Gondnoki bosszú.
Eszünkbe sem jutott, hogy nem adta vissza K. dokiéknak a kulcsokat.
Pedig föl sem mondtunk neki, csak októbertől tavaszig nem kértük a "munkáját".
Betérve Vilihez, elmondta, hogy néhányszor látta a kertben.
Sőt, tegnapelőtt fenyőgallyakat pakolt a kocsijába.
Ő csak úgy tudta, hogy a téli hónapokra nem fizetünk neki, de várjuk, hogy hozza, és ültesse a megbeszélt helyre a málnavesszőket.
Erzsikét pár nappal az után, hogy én hazajöttem, elvitte Zoli Erdélybe. Azóta is kórházban van. Gondolom, a Pszihiátrián kezelik.
A kecskék Vili gondozásában. Zoli megígérte 3 napja, hogy elviszi magukhoz. De ott nem lenne fedél a fejük felett, és ha napokig nem jön haza, elpusztulnak. Neki is tartoznak, mert hónapok óta ő tartja, eteti, gondozza őket. Most, hogy el vannak törve az ujjai,ő is segítségre szorul a gondozásukban.No, meg kifizette helyettük az áramszámlát. Ezekért Erzsike nekiígérte a 2 kecske szaporulatát.
****************************************************************************
Itthon Doni alapos szimatolást végzett rajtunk.
A ruhák alapos kefélést igényelnek, mielőtt a mosógépbe kerülnek. Így aztán a kanapén hagytam őket.
És láss csodát, a kutya éjszakára nem jött a lábamhoz aludni, hanem befészkelte magáta levetett ruháim közé. Talán álmodott is a szabadságról, és a kis barátnőjéről.
a srácot, akit csütörtökön meggyilkolt az évfolyamtársa,
de
annyira fölkapta a bulvársajtó...
Sajnálom a családját, és a gyilkos családját is...
Hogy újból, és újból hallani, nézni kell...
Nem elég a fájdalmuk...
Hogy elvesztették a fiaikat?
Mert mindkét család egyformán szenved...
Birssajtot daraboltam a majdani gyümölcskenyérbe:
Doni kincsei:
Hú, de régen kapott utoljára főtt disznócsontot. Most kértem neki a hentesnél.
A főzőléből nekem lett csontleves.
Doni kincsei:
Hú, de régen kapott utoljára disznócsontot!
A főzőléből nekem lett finom csontlevese
Doni kincsei:
Már régen kapott utoljára disznócsontot.
Most kértem a hentestől.
de képet nem sikerült föltenni...
Így aztán elkeseredésemben a megpucolt dióval vígasztalgatom magam.
Jó kis hízókúrára kényszírt a freeblog.
2 délután alatt elcsemegéztem 30-40 dekát.
Úgy vagyok vele, mint a csipsszel. Amíg el nem fogy, nem bírom abbahagyni.
Csak hát csipsznél roppant egyszerű. Nem veszek...
De a dió itt van a garázsban...
Jaaajjj!
5 évvel ezelőtt Mikuláskor kellett elaltatni Tücsikét.
Az októberi betörés után nem jött helyre.
Szegény agyvérzést kapott. Próbáltam kezeltetni, de a jobb oldala lebénult. 13 éves volt.
Harcolt az életéért. Félbénán is megtámadta az állatorvost. Én nem bírtam nézni, sem lefogni. Ki kellett mennem a szobából.
Éjjel újra éltem az utolsó napot!
Máig sem értem, hogy hogyan tudták őt a betörők bezárni a szekrénybe, és főleg, hogyan nem hallotta meg egyik szomszédom sem? Hiszen fényes nappal történt. Alig 1 órát voltunk távol.
Tücsike kölyökként a 8 éves Zolikával
Nekem csokimikulást, és csokifodüt, Zolinak gesztenyepürét, Doninak 3 féle kutyakekszet hozott.
Délután meg találkoztunk a finn, és a magyar Mikulással:
Ja és ma tettem föl a linkek között legfölülre a tavalyi, Kovács Gabitól kapott kapott karácsonyi linket. Nálam csak Expolerrel van hangja.
Emelik a lakossági gázárat, kb 6%-kal.
Az indoklás kissé különös: kevessebb gázt fogyaszt a lakosság.
Ráadásul én a legnagyobb kompenzációt kaptam idáig. Januártól már az is megszűnik. Nekem ez kb 25%-os áremelést jelent majd.
Az áramdíjra is rátesznek valami használati díjat. Már így is majdnem 10ezret fizetek havonta.
Karácsony után már nem nyit ki a Bosnyák téri piac.
Több, mint 2000 ott vásárló tüntetett a megmaradásáért. Úgy néz ki, hiába.
Ez az utolsó olyan pesti piac, aminek még megvolt a piac hangulata.
Régen, míg át nem formálták, imádtam a Lehel piacra járni. Most már nagyon nem szeretem.
Hol fogok én most vásárolni?
Mert bevásárlóközpontban sosem veszek sem húst, sem zöldséget-gyümölcsöt.
Ez volt az a piac, ahová segítség nélkül tudtam járni.
Mi a fenének az újabb és újabb bevásárló központ?
A kis földalattinál is építeni akarnak egy szórakoztató központot, szállodával, üzletekkel.
Megadták Zuglónak a kegyelemdöfést.
Nem javítanak az állapotomon ezek a hírek. És bizony ez az állandó, szakadó eső sem. Nyáron bezzeg hetekig nem esik.
Az hogy ma hajnali 7 óra után 5 percre kaptam időpontot, 1 dolog.
Az, hogy iderángattam Zolit éjszakára, hogy be tudjon vinni, mert féltem az esős időtől, az is 1
Fél 7-kor megszólal a telefon: Ne induljon el, mert nem működik a fényképező masina.
Így aztán kimentünk a Bosira.
Jó hír, hogy csak az MDF piacot szüntetik meg, de azt örökre. Nem vagyok túl vidám tőle, de legalább egy darabig még marad, míg neki nem fognak modernizálni.
Remélem, sokáig nem lesz rá pénz.
8-ra hazaértünk. Zolinak indulnia is kellett, mert ma vidékre kellett mennie.
1/4 9-kor újra megszólalt a telefon: mehetek, várnak.
Csakhogy Moci nem lett feltöltve tegnap. Az akku már csak félig van. Feleslegesen nem töltögetem, mert árt az akkumulátornak.
Kell neki legalább 6-10 óra.
Holnap délelőtt?
Az sem jó, mert holnapra havazást. mínuszokat jósolnak, no meg nekem 8-10-ig a kórházban van dolgom. Zoli meg ugye, dolgozik. Nem tud bevinni...
Marad a ma délután. 17:30 az új időpont, bár lehet, hogy sokat kell várnom, mert a délutánoshoz kerülök, és neki is percre be van táblázva az ideje.
Ráadásul sötétben kell vezetnem, amit nagyon nem szeretek. Moci fényszórója olyan, mint 1 gyenge elemlámpa. Nem látom meg az úttest hibáit, így ahol lehet, kénytelen lennék járdán. De a járdák is kellemetlenek, mert hol van rendes le-felhajtó róluk, hol olyan magas a padka, hogy nem tudok felugratni.
Most megyek, és lepihenek kicsit, mert tegnap éjfél után aludtam el, ma hajnali 5-kor keltem, holnap meg 6-kor fogok.
Ma megbolondult az időjárást jelző gömböm.
Helyesebben mindkét időjárás jelzőm, mert nekem kettő is van a monitoron.
1 óra tájt mindkettő egyöntetűen mínusz 10 fokot jeljett.
Kinéztem az ablakon: már nem szállingózott a hó, és a cinkék rendesen pörgették forgatták a kókuszokat.
Úgy döntöttem, ilyen hidegben ki sem dugom az orromat a lakásból, pedig csillagszóró hadjáratot akartam indítani.
Mármint vásárolni szerettem volna, mert tegnap nem kaptunk. Igaz, decemberben már messzről kerüljük a plázákat, bevásárló központokat. A tavalyiból van még ugyan 6-8 darab, de az olyan silány, rövid, vékonyka, hogy néhány másodperc alatt leégett, mármint azok a példányok, amik egyáltalán hajlandóak voltak meggyulladni.
Azután délután 5-kor 32 fokot, és ragyogó napsütést jeleztek.
A gömb, merthogy az 4 napot jelez, hétfőre 34; keddre 36; szerdára pedig már egyenest 38 fokos hőséget jelzett.
Kezdett igencsak melegem lenni...
Érdekes az emberi agy működése. Vagy talán csak az enyém?
A szobában egyenletes, 20 fok körüli hőmérséklet, és mégis...
Mikor ránéztem a -10-re, elkezdtem rettenetesen fázni, és följebb vettem fél fokkal a fűtést.
Délután már persze tudtam, hogy odakint nincs tomboló hőség, de nekem mégis mégis melegem lett.
Most felváltva jósolnak érdekesebbnél érdekesebb hőmérsékleteket. De abban mindketten egyetértenek, hogy már beesteledett.
a fiamtól 2 hete, hogy karácsonyi ajándékként oltassa be magát....
És lőn...
Tegnap megtette.
Vettem ma 4 gyönyörű csirke far hátat, meg sok sok zöldséget.
Odatettem főni.
És mint aki jól végezte dolgát, bevonultam a szobába.
1 óra múlva jutott eszembe.
Már megfőtt
ennek a hónak.
Nem voltak szép, nagy pelyhek.
Mikor elmentem ittgonról, még nem volt érdemes söpörni...
Mocin ülve nem győztem törölgetni a szemembe csapódó csapadékot.
Hazaérve teljesen össze volt tapodva, tömörödve...
A hólapát nagyon nehéz, főleg, ha ilyen vizes a hó.
Nem is tudtam elhányni!
Ráadásul a latyakos hó az éjjel biztosan megfagy.
Még a lépcsőn sem tudok majd lemenni, pláne nem a kapuig.
Ma az orvostól egyenest a patikába mentem.
Megrendelték, ami a receptre volt írva.
Még jó, hogy kértem, hogy szállítsák ki. 3 hatalmas csomag.
A jól bevált, kényelmes, 90Ft-os helyett most a bumfordi, 150Ft-osat adják csak közgyógyra. A TB idáig 50%-ban támogatta , ha receptre írták föl, de megvonták a támogatást, így aztán közgyógyra sem jár.
(De kénytelen vagyok kiváltani, mert annyi, és olyan drága gyógyszert levettek a közgyógy listáról, hogy a számlám, az elhagyott Bilobil ellenére már így is 10-ről kb 20 ezer Ft-ra szökött föl. A közgyógy havi 6 ezreséből augusztus óta meg jó, ha 4ezret tudok fölhasználni. De felhalmozni a még kaphatókat? Vagy felesleges dolgokat feliratni?)
De hogy hogyan veszem át?
No, majd a teraszról kidobom a kulcsot.
Csúszkálva bár, de hősiesen föltöltöttem kajával a Kókusz vendéglőt.
Talán kitart hét végéig.
Vettem 4 gyönyörű csirke far-hátat.
Sok-sok zöldséggel odatettem főni, aztán mint aki jól végezte dolgát, bejöttem a szobába.
Kb 1 óra múlva jutott eszembe.
Akkorra már megfőtt a leveske... kb. 5 liter...
1 aprócska, ámde óriási hibát követtem el:
mindössze a sót felejtettem ki belőle...
A szerzemény:
Délután kísérletképpen legyártottam egy püspökkenyeret.
De hol van benne a töltelék?
Elpárolgott, vagy mi?
Pedig összesen 30 deka birsalmasajt, dió, meggy, kandírozott sárgadinnye, stb. ment 1 darab őzgerincbe.
Szerintem a következőbe nagyobbra darabolom majd, és csak 2, max. 3 félét teszek bele.
Az íze nagyon finom.
Ezt még nem vontam be csokival.
Azt hiszem, a következő kettőbe 1 kiló finomság megy majd bele.
1 nekünk, 1 ajándékba.
Kis híján odaégettem, mert betettem a sütőbe, aztán nekiálltam skype-on fecserészni.
Tökéletesen megfeledkeztem róla.
Hiába no, a Bilobil nagyon hiányzik az agyamnak.
Tegnap kora reggeltől késő estig itt volt nálam Zoli karácsonyi ajándéka: egy takarítónő.
El lehet képzelni, hogy mekkora kosz lehetett ha 13 órába került a rendrakás. Nem sokat tudtam segíteni neki.
Most minden ragyog. Remélhetőleg karácsonyig már nem tudok nagy rumlit csinálni.
Ma délelőtt meg kimentünk a piacra bevásárolni.
Alig másfél óra alatt végeztünk is. Azért a néhány szelet halért 2700 Ft-hihetetlen.
Cinkéim kaptak szotyit, meg Doni 1 hatalmas füstölt csontot.
Más években ilyenkor már órákig kell sorba állni a halért, de most 1 ember állt csak előttünk. A TV-ben azt mondták,700Ft körül van a ponty kilója. Gondöltam, akkor a halszelet 1000Ft körül lesz. De nem: kemény 1700Ft kilója. Csoda, hogy nem tapossák az emberek egymás sarkát érte?
És kaptunk csillagszórót is. Igaz, ez is nagyon vékonyka, de legalább kétszer olyan hosszú, mint a tavalyi. 5szál 150 Ft.
Vettem még 1 kiló savanyú káposztát is, teljes tejet, biotejszínt
1 bácsika árult naspolyát, és birssajtot. Naspolyát vettünk, (Zoli imádja) bár az is ménkű drága volt. Kíváncsiságból rákérdeztem a sajtra is: 10 deka 300Ft mondta.
Nem volt ugyan betervezve, de megláttam bébi kagyló, és bébi tengergyümölcsei konzervet. No, az persze nem karácsonyra, csak úgy...
A "próbasütésből" szinte csak morzsák maradtak ma estére. Az első 2 szelet után bőségesen bukkantak elő az aszalt csemegék.
*****************************************************************
Aztán délután újra szakadni kezdett a hó, és Zoli kiment másodjára is havat söpörni.
És Vera megint póráz, és szájkosár nélkül hozta le azt a dögöt. Persze azonnal megtámadta a fiamat.
És még nekiállt feljebb, hogy miért nem kapcsolta föl a villanyt.
Bele sem merek gondolni, ha ez akkor történik, mikor Doni van kint, és én esetleg elfelejtem felkapcsolni a villanyt.
Na, Zoli nagyon berágott, mert még csak bocsánatot sem kért.
Hétfőn, vagy kedden megy Gyurinak az ügyvédi felszólítás.
Mert idáig csak ajánlott levélben kérte.
Szép kis karácsonyi ajándék!
Ráadásul kívülálló ügyvédet kell fogadnunk, és az bizony nem olcsó szórakozás.
Mert ha ráklikkelnek az iroda nevére, akkor az kidobja, hogy a fiam is ott dolgozik, azt pedig semmiképp nem akarja.
Pedig már kezdtem kikeveredni a legmélyebb depresszióból.
Zoli ezek után azt kérdezte, ne utazzunk-e el kutyástól az ünnepekre valahová!
Ha nem vettem volna meg a halat, talán el is fogadtam volna az ajánlatot, de a mélyhűtőm fullon van. Oda már nem lehet még a halat is beszuszakolni.
******************************************************************
Anyósomnál valami baj van az elektromos árammal. Éjszaka bemondta az unalmast.
Felhívta egyetlen fiacskáját, de ő persze nem hívott szerelőt. 1 órakor Zoli ment át hozzá, és elkezdett intézkedni, persze itt, lent nálam. A villanyszerelők nagy urak án. A fele nem dolgozik hétvégén, a másik felük tényleg szemérmetlenül magas árat kér. Kiszállási díj 6000 Ft, + az órabér 4-és 6ezer között változik, + anyagköltség.
De nincs mit tenni, az öreglány nem maradhat áram nélkül. Zoli megbeszélte, hogy nem mond árat neki, Zoli meg azt mondja majd, hogy ezt adja neki karácsonyi ajándékként.
Szegénynek van gondja velünk bőven, és kiadása is.
Ha ő nem lenne nekünk, mihez is kezdenénk?...
********************************************************************
A havas táj egyébként most gyönyörű. Órák óta nem járt egyetlen autó sem az utcánkban.
Csak most ne jöjjön erre a hóra hirtelen olvadás.
De azért most már igazán megszűnhetne a havazás!
*********************************************************************
19:10 Most jött le Zoli.
Kifizetett 11.000Ft-ot, de még mindig nincs áram.
Árajánlat: minimum 70-80ezer, de lehet, hogy még több, és ez csak a munkadíj, anyagköltség nélkül. Valószínűleg zárlatos lett és leégett a vezeték.
"Boldog karácsonyunk lesz!"
Ráadásul Zoli megint összetűzésbe került Verával!
Ugyanis lejött, miután Zoli újra, immár harmadjára lapátolta el a havat, tilitolizik a járdán a hólapáttal, hogy a kint lapátoló embereknek mutassa, hogy ő lapátol.Mert hát ugye most fogott neki mindenki, eddig vártak, hátha eláll a havazás.
Elképesztő ez a nő. Lehet, hogy megbomlott az elméje?
Merthogy tegnap Tündének is mondta a magáét, mert véletlenül az ő csengőjüket nyomta meg reggel.
Máig csak 1 keskeny csik volt, az is csak úgy ímmel ámmal ledöngölve. Reggel Zoli törte fel a jeget.
Én meg kínomban felbontottam a 29 dekás bébikagylót, meg mivel ez sós lében van, az algakonzervet is, mert az olívás. Alga, és kagyló: tökéletes párosítás.
Sajna, nagyon tömős mindkettő. Csak egyetlen pirított zsömlényit tudtam csak enni belőle.
*****************************************************************
Csak írok, írok, hogy ne gondoljak bele, mi lett volna, ha Doni nem ijed meg a nagy hótól, és kimegy Zoli után, vagy akkor történik mindez, amikor épp nincs itt a fiam, és én nem tudok lemenni, és ...
Éjjel egészen biztos, hogy rémálmaim lesznek: lakástűzben elégett öregasszony, szétmarcangolt kutya, véres hó...
Addig nem nyugszik, amíg el nem költözöm, vagy diliházba nem kerülök, vagy öngyilkos nem leszek...
Paranoia?
Mióta anyám meghalt, azóta egyfolytában meg akarják venni az én lakásomat.
De már anyámnak is mondogatták, hogy vesznek neki 1 kis lakást, a külömbözetből meg élhet, mint Marci hevesen.
És mivel ez 2 lakásos családi ház, ha el akarnám adni, ahogy nem akarom,nekik elővásárlási joguk van.
.*******************************************************************
22:30
Még mindig szakad a hó!
Zoli a garázsban próbálja levezetni a mai nap feszültségét!
Érzem a talpamon, ahogy kalapál valamit!
A viágítást, és a hűtőt ideiglenesen megoldotta, de teli hosszabbítókkal teli az előszoba, a konyha. Csak meg ne botoljon, csak el ne essen. Mert az tuti combnyaktörés, ami neki már egyet jelentene a halállal.
Mocit kénytelen volt levinni a garázsba, mert befújta a hó, hiába van fedél a feje fölött. De ilyen mínuszban idefent tölteni sem lehetne.
A cinték etetőjének a bejáratát is eltorlaszolta. Szegények holnap reggel csak a nagy golyóból tudnak majd enni. Mert szerintem Zoli későn fog kelni,aztán havat lapátol, Míg a madarak már 1/2 9 tájt gyülekeznek az etetőnél.
Azt hiszem, lassan le kéne feküdnöm.
Bébikagyló moszatágyon:
kapri bogyóval
a halászlét.
Imádom a halfejet. Persze Szenteste nem teszem az asztalra.
Péter, mikor még otthon főztem, mindig kiszedette velem a szemét. Csak úgy tehettem bele. Zoli már szerencsére nem ilyen finnyás.
A potyka is elégedetten bámul ki belőle :)))
Nagyon finom lett. 6 féle apró hal lett belepasszírozva!
Szinte harapni lehet a levét.
kívánok mindenkinek!
Hallgassátok a zenéket, melyeket az alábbi linkre kattintva érhettek el:
A fájl megnyitása után az "F5" gombbal indíthatjátok a lejátszást.
Ez a 4 nap alatti 40 fokos hőmérsékletkülömbség, no meg az ide -oda vonuló frontok még az egészséges embereket is megviseli.
Valószínűleg ennek köszönhető az is, hogy 25.-én hajnali 5-kor megérkezett a világra Emma.
Szegény gyerek! Nem irígylem, hogy pont karácsonykor ünnepli a szülinapját!
Így még 1 tisztességes szülinapi zsúr sem jön össze.
Zoli, kihagyva az apaságot, egyből nagypapának érezheti magát 27 évesen.
Faramuci helyzet. Én meg unoka helyett egyből dédunokát kaptam :)))
*******************************************************************
Nos, vegyes érzelmekkel néztem a karácsony elé. Főleg, mert 23.-án reggel rájöttem, hogy a karácsonyi bársonyszoknyámba albérlők költöztek, és időközben itt-ott kilyuggalták.
De aztán megoldottam a helyzetet a lánykori "pörgős" szoknyámmal. Annak is gumis a dereka, így az akkori 55 kilóm, és a mostani 68 is belefér. Mert a derekam kerülete nem nőtt túlzottan, csak a hasam, a csípőm... No, meg 30 év alatt a gumi is megnyúlt...:))
********************************************************************
Aztán este hazatért Zoli a cserepes fenyővel.
Még dél körül vette meg, aztán intézte a bevásárlásaitt.
Közben a fenyő fagyott földje felengedett, és totál eláztatta a Volvót.-(mielőtt bárki felhördülne, hogy de jól megy nekünk, tisztázom, hogy ez a céges autó. Én ritkán ülök benne.)
Este 7-8 körül ért haza, tele pakolva ajándékokkal, pezsgővel, ásványvízzel, szóval mindazzal, ami 1 céges karácsony elengedhetetlen tartozéka.
Nekem csak a szőnyeget hozta be, de abból is folyt a víz.
A Mazdában égve felejtette a belső világítást múlt szombaton, ezzel le is merült az akkumulátor. Nem tudott följönni a garázsból, hogy leálljon a másikkal.
Volvóból ki az aksi, Mazdába be.
Kiállt.
Akkor jutott eszébe, hogy az én Mocimnak van 1 tartalék,-igaz, munka akkumulátora. Így aztán az került a másikba.
A takarítógép több, mint 3 liter vizet szippantott ki. Éjfélig takarította, hajszárítózta szegény.
Aztán másnap reggel kiderült, hogy sehol nem találjuk a díszeket. Még a tavalyi kevéskét sem.
Délelőtt még be kellett mennie az irodába, bevinni a munkatársaknak, meg néhány ügyfélnek,- akik még tegnapra, meg a 2 ünnep között jönnek- az ajándékokat. Úgyhogy hajnalig csomagolta őket. A mi Mazdánkkal vitte be.
Azt mondja, az APEH megbolondult, mert közvetlen ünnep előttre, még 24.-ére is , no meg a 2 ünnep közé is hívott be az ügyfeleik közül. Így aztán ő is be van fogva "ügyfélkísérni" Még jó, hogy van APEH-os tapasztalata, mert az egyetem alatt ott dolgozott, végrehajtóként.
Évek óta ad tanácsot adóügyekben.
Akár le is diplomázhatna belőle, ha nem kellene hozzá a római jog is.
De azt mondja, semmi pénzért nem lenne jogász.
*********************************************************************************
Ez a fenyő okozta a galibát.
De ugye gyönyörű?
Zoli csak 3-ra érkezett meg az új díszekkel, az új égősorral.
A díszek közé, akkurátusan összekötözve tették be a felakasztó zsinórokat. Sokáig tartott, míg kibogozta, belefűzte.
Ezek a díszek már nem azok a díszek. Perceken belül tele lettünk mindketten aranyporral.
Én közben föltelefonáltam fél 4-kor anyósomnak, hogy jöjjön le.
Már ágyban volt, de azonnal késznek mutatkozott a lejövetelre.
Csak pongyolát vesz magára, és jön, mondta.
Még nagyban díszítettük a fát, mikor becsöngetett.
Az a meglepetés, ami az arcán tükröződött, mikor meglátta a félig díszített karácsonyfát, az volt az ajándék nekem!
Tapsikolva örült neki.
Aztán végre megkezdődhetett az este.
Először diólikőrt kínáltam:
Ízlett neki. 10szer is megkérdezte, tényleg én készítettem-e.
A pohárba tényleg csak1 cent került, mert neki megárt a sok ital, és még sokfajta kóstolás várt rá.
Aztán asztalhoz ültünk. Nem éhes, mondta, neki ne tálaljunk. Mondtam, hogy nézne az ki, hogy éle nem kerül étel? Csak a kanalát mártsa bele legalább!
És ez volt nekem a második ajándék. Mert szokása ellenére (hogy csak a saját főztjét eszi meg) az utolsó csöppig kikanalazta az adagját, és nagyon dicsérte.
A vörös borába, mert ő csak az édes bort issza, kevés meggyszörpöt kevertünk.
Egy hajtásra kiitta, míg mi hoszzasan ízlelgettük, szopogattuk. Persze nem töltöttük újra a poharát.
Ekkor megkérdezte, kinek a gyermeke ez a szép szál fiatalember, mert gyakran jár fel hozzá, és mindíg olyan segítőkész.
Ez annyira elszomorító, hogy időnként nem ismeri meg!
Mondtuk, hogy az unokája!
És ki az apja? Mondtuk, hogy természetesen a fia.
És ki az anyja? Hát az én vagyok.
A helyzetet végül is Doni mentette meg, aki , míg mi nem figyeltünk rá, kilopta a fa alól a két cicalabdát.
Ő ezeket a minilabdákat szereti mindenek felett.
Később annyira túlpörögte magát a lelkem, hogy alig lehetett bírni vele. Hihetetlenül élvezte a Karácsonyt. A többi ajándékából is kapott kóstolót. Le-föl ugrált ágyra, fotelra, pedig ő nem is kapott a pezsgőből.
Aztán következett a csillagszórók meggyújtása. Kár, hogy nem vettem igazi, fára csíptethető gyertyákat, de így is jó volt azért. A két asztalon égő gyertya, és a csillagszórók illata azért így is visszaröpített 50 évvel korábbra, pici gyerekkoromba, amikor még a plafonig érő karácsonyfán égtek a valódi gyertyák, szórták csillagjaikat a bőségesen ráaggatott csillagszórók..
Emi néni megintcsak tapsikolt.
Ő is régen látott már igazi csillagszórót, mert a tavalyi az inkább csak bosszúságot, nem pedig örömöt okozott.
következett az ajándékok kiosztása. Zoli ezúttal is igazi meglepetést okozott nekem. Azt hittem, a takarítónőn kívül mást nem kapok, mert nem is kértem mást:
De észrevette, hogy a 3, vagy talán 4 éve kapott mamuszt, az egyedülit, amibe a masszírozós talpbetét belefér már csak a szentlélek tartja egyben, ezért kaptam egy másik tehénkés mamuszt.
Zoli a bioptron lámpát használva állványnak, bekapcsolta a videót, titokban megörökítve az asztal körül kialakuló beszélgetést.
Előkerült a Mama által olyannyira hiányolt ünnepi pezsgő is. Persze neki ezúttal bodzavirág szörp került bele.
Boldogan végigkóstolta az összes , általam készített sütit. Még a bejglit is tejszínhabbal ette.
Utána még kapott piciny kóstolót a fehérborból is, persze azt is bodzaszörppel keverve.
Majd Zoli 8 körül felkísérte. Egyedül az előszobájába nem sikerült ideiglenes világítást beszerelni, így mindenképp a szobáig kellett kísérnie, mert természetesen a szobában leoltotta a villanyt, így tök sötétben kellett botorkálni a hosszabító zsinórok között.
Azután megittuk a maradék pezsgőt kipróbálva frissen facsart narancslével, meg fekete ribizlivel.
Zoli később megpróbálta átmásolni Habady L Bach CD-jét Klárinak karacsonyi ajándéknak. Persze kiderült, hogy csak DVD-nk van itthon.
Éjfél körül le is feküdtünk.
folyt. köv.
Karácsony első napján ebéd utánra voltunk hivatalosok Zoli kereszt anyjáékhoz. (ő egyébként apám unokatestvére) Nála jön össze mindig az apai ág Budapesten élő része. Ahogy szaporodik a család, most már 17-én vagyunk. Ennyi embert, mivel kisebb lakásba költöztek, egyszerre nem tud asztalhoz ültetni. Így aztán mi ebéd után megyünk. Akkor a nagyobb gyerekek már átvonulnak játszani a másik szobába.
25-én mi is későn keltünk, és elhatároztuk, hogy abban a belga sörözőben fogunk ebédelni, ahová már mikuláskor is szerettünk volna menni, csak éppen hely nem volt, és onnan negyed óra alatt odaérünk Marikáékhoz.
Itt van a söröm leírása:
Igaza van a leírásnak, jó beszélgetős sör. Dél körül hozták ki a kisebbiket, és induláskor hajtottam föl az utólját. Egy átlagos korsó sör fél óra alatt elfogyna.
A pohár kialakítása klasszul kihozza az illatokat.
Tényleg valódi ínyencség.
Az ír sörözőkön kívül alig néhány helyen találkoztam vörös sörrel. De az ír ízvilága eltörpül emellett.
Én fél kiló zöldséges, fokhagymás kagylót kértem pirítóssal, Zoli valami különleges hallevest rákkal, kagylóval, szintén pirítóssal, és valami nagyon finom mártással.
Bár nem kellett volna, de a desszerteknek sem tudtunk ellenállni.
Gyorsan telt az idő, mire föleszméltünk, már 3/4 3 is bőven elmúlt.
Indulnunk kellett.
Levente, és a fa vonat. Főleg szétszedni, és dobálni élvezi egyelőre.
Néhányan az asztal körül.
Fanni már gyönyörű nővé serdült. (15 éves) Ő már nem ment át játszani a többiekkel, inkább "babázott". Jól áll neki Levente.
*******************************************************************
Tegnap egész nap pihentem. Csak most értem rá észrevenni, hogy milyen rettenetesen fáradt vagyok. Zoli meg átment az apjához. Péter küldött át vele 1 vödör tatárbifszteket.Este meg lement Siófokra. Oda szintén vitt 1 vödörrel. Mármint Zoli.
Utoljára tavaly szilveszterre csináltam magamnak, így aztán rögtön nekiálltam kenyeret pirítani. Kicsit keveselltem benne a fokhagymát, így aztán minden kenyeret bőségesen bedörzsöltem vele.
Azt reggeliztem, és azt is uzsonnáztam ma. Pedig nem is szoktam uzsonnázni
Már a 3/4-ét fölzabáltam.
Ma már kénytelen voltam betenni 1 adag mosást, mert már "folyt ki a szennyes tartóból.
A vasalni való is alaposan felgyűlt, mert már vagy 2-3 hete nem vasaltam semmit.
Holnap meg mindenképp ki kell mennem vásárolni, mert most a tatárral megettem legalább 3/4 kiló kenyeret. No, meg a káposztához is elfelejtettem némi füstölt dolgot, meg valami bőrös malacságot venni. Lehet, hogy a kettő kombinációjaként füstölt fejet veszek?
Vasárnap gondosan összeírtam, mit kell vásárolnom hétfőn.
2 lista készült: 1 a hentesnek, 1 a közértbe.
2 körül indultam el. Kedvenc hentesem pdig csak 1-ig volt nyitva. Persze ez enyhén szólva bezavart nekem. A másiknál disznóságot nem szeretek vásárolni.
Füstölt húsból "óriási" választék volt: nagy csülök, és még nagyobb csülök. Márpedig korhelykáposzta nincs füstölt hús nélkül. Vettem még 6 pár virslit is, mert ugye az is szerepelt a listán.
Aztán a közértben vettem 6 párat, mert a listámon szerepelt.
Viszont a kenyeret elfelejtettem ráírni a listámra, így azt persze el is felejtettem.
No, azért nem baj, a maradék tatárt lefagyasztottam.
Gyümölcs van bőven itthon: banán, mandarin, narancs...
Persze én ellenállhatatlan vágyat éreztem a meggybefőtt iránt.
Május végén hazahoztam kb. 10-15 kilót, és eltettem itthon kb 30 üveggel.
Így 2 napig nem volt kenyerem, de jól elvoltam nélküle.
Kedd:csülökfőzés, pörkölt készítés, korhelykáposzta.
és a döntés: kénytelen vagyok kocsonyát is készíteni, mert mit tehetnék azzal a rengeteg füstölt csülökkel, lével?
Szerdán aztán elindultam némi bőrkét beszerezni.
De fölvásárolták előttem. Sem bőrke, sem köröm...
Ha a piacra kimegyek, nem készül el estig, de Zolinak feltétlenül akartam adni belőle.
Márpedig ők holnap reggel elutaznak, és csak vasárnap este jönnek haza.
Hétfőn meg már dolgozik, úgyhogy nem lesz ideje átjönni érte.
Keddre meg be tudja vinni az irodába, mert 1 egész hadseregere főztem.
Így aztán vettem egy 2 kilós fél disznófejet, merthogy más bőrkés dolog nem volt.
Így még soha nem jártam: nem kocsonyásodott meg a lé, legalábbis nem olyan keményre, ahogy mi szeretjük.
Enyhén szólva is kétségbe estem.Már 4 óra volt, és Hair az MGM-en.
Eszembe jutott az étkezési zselatin, de persze elég ritkán használom, csak tortákhoz.
Így aztán nem csoda hogy nem volt itthon.
Hősiesen kikapcsoltam a TV-t, és elrobogtam. Alig negyed óra alatt megjártam az utat.
Igyekeznem kellett.
Kivettem a léből olyan 6 doboznyihoz.
Végül csak 5-re lett elég.
Zoli nem sokkal 7 után érkezett. Akkor még épp, csak elkezdett kocsonyásodni.
A maradék, kb 4-szer ennyit holnap fogom megcsinálni!
Nem baj, végső soron minden doboznak van teteje. De szerencsére 9-kor már szilárdan meg volt szilárdulva.
A korhely felét is elvitte.
Azt hiszem, elsején kimegyek az aluljáróba, és adok az ott tanyázó hajléktalanoknak kocsonyát. Csak hát a fagyis dobozok... az nálam mindig hiánycikk, mióta Péter cukorbeteg. Én nem szoktam venni magamnak.
*****************************************************************
Azzal számoltam, hogy Klárival együtt szilveszterezünk, de közben rájött, hogy a kutyái megőrülnek a petárdázástól, és mivel a lánya elmegy a barátaival szilveszterezni, így neki haza kell érnie, mire elindul otthonról, különben a 3 kutya szétszedi a lakást.
Érdekes, hogy sem Tücsike, sem Doni nem riadt meg soha az efféle zajoktól.
Így aztán egyedül köszönti ő is, én is az új évet.
Jaj, és rengeteg sütim is van itthon.
Valószínű, az is az aluljáróban landol majd.
Karácsony óta rá sem tudok nézni édességre.
*******************************************************************
A lábaim, a csípőm már napok óta őrületesen fáj. Éjjel sem hagy rendesen pihenni. Újból és újból felébredek a nyilalásokra. Nem lehet egész nap fájdalomcsillapítón élni. De a hintacipőben mégiscsak elviselhetőbb. Az viszont, bár a csípőmről leveszi a terhet, egy idő után elkezdi nyomni a tyúkszememet. Így, ha leülök, leveszem, aztán meg föl. Az értornát nem tudom csinálni, mert abban a pillanatban begörcsöl mindkét lábam.
Végül nagyon jól alakult a Szilveszter!
Klári 1/2 8-ra jött, és itt is ragadt!
8-kor elmagyaráztam, kiért is imádkozunk ma.
Együtt köszöntöttük a 2010-es esztendőt.
Jót beszélgettünk, időnként a TV-re is figyeltünk(Sas kabaré).
A pezsgőből a dugó éjfél előtt 1 másodperccel kikerült.
Az más kérdés, hogy 23:50-kor kezdtük kiügyeskedni.
Pezsgőnyitásban mindketten analfabéták vagyunk! Főleg a parafadugós fajtából!
És ez olyan volt... Igazi, békebeli parafadugó, ami kiterebélyesedik!Mivel csak fél-fél decit ittunk belőle, a bodzaszörp dugójával lett ledugaszolva. Pont beleillik. Erre már Karácsonykor rájöttünk.
Diólikőrön kívül mindent végigkóstoltattam!
Ettünk virslit a mini mustárokkal, és megállapítottuk, hogy gyerekkorunk óta nem ettünk ilyen finom, roppanós (juhász) virslit. Jövőre talán fröccsenni is fog...:)))
Az egyetlen kifogásolni való, hogy gyerekkorunkban fele ilyen hosszú volt. Az praktikusabb.
Talán a régi sós pereceket is elkezdik majd idővel készíteni?
Nosztalgiáztunk is, és megígérte, hogy egyedül nekünk játszik majd (anyósomat is lehívom, hátha áttöri a süketség falát az oboa hangja), hálából hogy Zolitól megkapta a hőn áhított lemezt, ami már sehol nem kapható.