Állítólag petárdázni tilos.
Ennek ellenére nálunk már délután 5-kor rákezdték...
Fél 6-kor kéredzkedett ki Doni. Arra rohantam ki, hogy visított, mint a pengős malac, és úgy ugatott-vonyított, mint utoljára, mikor Szindy megtámadta. Mire kirohantam, és föltéptem a bejárati ajtót, úgy repült be,mint ha ágyúból lőtték volna ki. Kishíján feldöntött. Valószínűleg valami baromállat rádobott egy petárdát.
Pontosan nem tudom, mert szünet nélkül robbantak.
Azután 8 körül azzal szórakoztak, hogy direkt az utca garázsajtajait bombázták. Mivel a garázsajtók szinte kivétel nélkül fémből vannak, el lehet képzelni, mi volt itt.
Tárcsáztam a kerületőrséget, de akkor már az ablakon kinézve láttam, hogy másutt is nyíltak az ablakok, és 5-6 suhanc iszkol a liget felé. 10-12 évés gyerekek lehettek.
Azokat a felelőtlen szülőket szigorúan megbüntetném, akik ilyenre adnak pénzt a kölykeiknek. (bocs, ezért a kifejezésért, máskor nem használnám, de szörnyen dühös és fölfáborodt vagyok)
Nem olcsó mulatság... Zsebpénzből biztosan nem tellne rá, pláne, hogy hó vége van.
Szilveszter délutánján meg egyébként sem engedném őket egyedül az utcára.
Tegnapra voltam előjegyezve a háziorvoshoz.
Dec. 30 óta most mentem ki először a lakásból.
Persze újra, és újra ráfázom a náthámra.
A felöltözés nekem mostanában majdnem 1 óra. Mosdáshoz meg persze be kell fűteni. A zokni- nadrág- cipő felvételébe rendszeresen beleizzadok, majd ki a fűtött lakásból a mínuszokba. Azután meg persze a szintén fűtött ide-oda, ahol max. a kabát zipzárját húzhatom le. Még jó, hogy nem tudok kikrveredni a náthából.
Mentem, jöttem, és kivételesen a patikába sem mentem el a receptekkel, inkább a patika futár szolgálatára hagyatkoztam.
Az ízülti porcregeneráló 2 fajta, kúraszerűen alkalmazandó gyógyszer 2 havi adagja több, mint 15 ezer Ft volt, plussz, még a többi, közgyógyra már nem kapható értágító, szívritmus szabályozó nem TB támogatott, de receptköteles gyógyszer 1-1 havi adagja közel 8ezret tett ki. Még jó, hogy hazafelé a bankautomatából vettem ki pénzt az ehavi számlákra, így ki tudtam fizetni. A közgyógy számlámon viszont még több, mint 33ezer Ft van. Abból legalább 20ezer ragad majd bent, mert nem vihető át a következő 12 hónapra. De hát mindegy is, mert egyre több létfontosságú gyógyszer kerül le a közgyógy listáról, és szinte mindegyik a Tb által nem támogatott listára. Pedig az értágítót, a szívgyógyszereket, ha életben akar maradni az ember, ki kell váltani.
Nem csoda, hogy egymás után fagynak meg az idős emberek, mert ezek után tüzelőre, tartalmas ételre, rezsi fizetésre már nem jut. Vagy nem váltják ki a gyógyszert, és akkor abba halnak bele...
Tegnapra voltam előjegyezve a háziorvoshoz.
Dec. 30 óta most mentem ki először a lakásból.
Persze újra, és újra ráfázom a náthámra.
A felöltözés nekem mostanában majdnem 1 óra. Mosdáshoz meg persze be kell fűteni. A zokni- nadrág- cipő felvételébe rendszeresen beleizzadok, majd ki a fűtött lakásból a mínuszokba. Azután meg persze a szintén fűtött ide-oda, ahol max. a kabát zipzárját húzhatom le. Még jó, hogy nem tudok kikrveredni a náthából.
Mentem, jöttem, és kivételesen a patikába sem mentem el a receptekkel, inkább a patika futár szolgálatára hagyatkoztam.
Az ízülti porcregeneráló 2 fajta, kúraszerűen alkalmazandó gyógyszer 2 havi adagja több, mint 15 ezer Ft volt, plussz, még a többi, közgyógyra már nem kapható értágító, szívritmus szabályozó nem TB támogatott, de receptköteles gyógyszer 1-1 havi adagja közel 8ezret tett ki. Még jó, hogy hazafelé a bankautomatából vettem ki pénzt az ehavi számlákra, így ki tudtam fizetni. A közgyógy számlámon viszont még több, mint 33ezer Ft van. Abból legalább 20ezer ragad majd bent, mert nem vihető át a következő 12 hónapra. De hát mindegy is, mert egyre több létfontosságú gyógyszer kerül le a közgyógy listáról, és szinte mindegyik a Tb által nem támogatott listára. Pedig az értágítót, a szívgyógyszereket, ha életben akar maradni az ember, ki kell váltani.
Nem csoda, hogy egymás után fagynak meg az idős emberek, mert ezek után tüzelőre, tartalmas ételre, rezsi fizetésre már nem jut. Vagy nem váltják ki a gyógyszert, és akkor abba halnak bele...
Mivel a kókuszvendéglőt beázás miatt kénytelen voltam tavaly bezárni, idénre új megoldás kellett.
Elég későn, csak karácsony után kezdtem etetni őket.
Kezdetben a grillező párkányára tettem kis dobozban a töpörtyűmorzsával kevert tavalyról maradt napraforgó magot, de azt mikor már kezdett kiürülni, leverték. Azért így is elfogyott másfél kiló tepertőmorzsa.
Karácsony után a piacon beszereztem nekik 1 kiló hálós cinkegombóc- faggyúval összetapasztott mogyorós inyencséget, no meg persze néhány kiló szotyit.
A gombócok idén valahogy sehogysem ízlenek nekik.-Küllemre is másmilyenek, mint a tavalyiak voltak. A faggyús mogyit ímmel -ámmal ugyan, de azért eszik.
A szotyit először az ablakpárkányra szórtam, de főleg a verebek széttúrták, leszórták az ablak alatti törpe rózsabokrok közé.
Valami mást kellett hát kitalálnom. Kísérletkékken a redőnytok, és az ablak közötti vájúba szórtam. Míg a 2 kókusz előtt sorba kellett állniuk, itt egyszere 8-10-en is ki tudják szolgálni magukat.
Így persze a tollas vendégek száma is megszaporodott.
Míg tavaly egész télre elég volt 6-7 kiló szotyi, idén átlag 8 napra elég 1 kiló.
De nagyon élvezem nézni őket. vannak, akik először benézegetnek az ablakon, és csak utána választanak alapos megfontolás után 1-1 magot. Mások nem udvariaskodnak, nem válogatnak, bekapják az első csőrközelbe kerültet, és huss, röpülnek föl a jázminbokorra, vagy a futórózsára.
Tavaly a jázminon is bőven elfértek, idén már a rózsát, és a fagyal bokrokat is kénytelenek igénybe venni. De vannak lustábbak is, akik a párkányon törik föl a szotyit. Nem győzőm a héjakat lesöpörni. Ezért is jó, hogy kitaláltam ezt a vályús dolgot.
Sajnos a 2 kiló tepertőmorzsa pillanatok alatt elfogyott. Még Péter küldte, mikor Zoli a kutyát hazahozta. A kutyának vette, nem tudom, hol, de Doninak nem kellett. A cinkéknek, verebeknek annál inkább.
Az egyetlen vörösbegyem rendszeresen látogat, de a csuszkát, meg a harkályt (ha ő nekiállt a cinkegolyónak, mogyorónak, pillanatok alatt elfogyott.) - idén még nem láttam.
A náthám makacsul ragaszkodik hozzám, pedig jövő héten már mindenképp be kell mennem az önkormányzathoz közgyógyot intézni.
Mamát betették elfekvőbe, rácsos ágyba.
Ezzel kimondták rá a halálos ítéletet.
Az történt ugyanis, hogy karácsony után végre kimerészkedett egyedül is a szobájából, és nem talált vissza. Bekopogott másokhoz, hogy segítsék vissza a szobájába. A nyakában mindig ott a kulcs, rajta a szobaszám. És a nővérkék megunták, hogy 1-2 naponta riasztják őket, hogy vigyék a szobájába.
Péternek szóltak, mikor pénteken bement hozzá. Egyébként nem is értesítették volna.
Az a nagy melák meg eljött, és elpanaszolta a fiunknak, kérve, hogy intézkedjen ő!
Most ott van, és intézkedik. Remélem, vissza tudja vitetni a saját bútorai közé.
Pedig ez az otthon nem olcsó. 3 millió volt a beugró, és az alapellátásért a nyugdíja-,ami bőven 100 ezer Ft fölött van-, a 80%-a.
Pár nappal a 6 hónapos ott-tartózkodása után tették át.
Mert azt tudni kell, hogy ha 6 hónap bentlakás előtt halálozik el, vagy kerül végérvényesen kórházba, a beugró fele visszajár. Viszont a kórházi tartózkodás alatt is jár nekik a nyugdíj 80%-a, egészen a haláláig. A halála utáni 10 napon belül pedig ki kell üríteni az appartmant.
Extrák: úgymint- gyógytornász (aki hetente háromszor 30 percre levitte a kertbe sétálni- vagy ha nagyon hideg volt, a folyosóra-1500Ft/nap), fodrász, pedikűrös, gyógyszerek- külön fizetendők.
Úgy gondolják, minél előbb hal meg, annál hamarabb adhatják el újra az appartmant. Persze nem erre szerződtek alig több, mint fél évvel ezelőtt.
Ez is egyfajta Taigetosz, csak itt még milliókat is bezsebelnek érte. Mert a nyugdíja továbbra is az intézménynek megy.
******************************************************************
Én már rég megbocsátottam minden bűnét, amit ellenem elkövetett.
De úgy látszik, a Sors nem kegyelmezett meg neki, de Péternek sem.
Pedig mostanában ő is nagyon rendes hozzám.
******************************************************************
Hát igen, ezért küzdök én is, hogy sose legyek ennyire kiszolgáltatva másoknak.
Mert az emberek kegyetlenek tudnak lenni azért az átkozott pénzért.
Ja, persze, azt teljesen el is felejtettem írni, hogy ez egy magánkézben levő otthon.
az új tűzhely érkezésére.
Ehhez részben át kellett rendezni a konyhát.
Majd elájultam, hogy milyen kosz gyűlt föl a 12 éve meg sem mozdított jégszekrény alatt.
Búcsúzom a régi tűzhelyemtől is.
Ahogy hozzák az újat, egyúttal ezt is elszállítják a régit.
Hogy mi lesz a sorsa?
Más családnál még tudna szolgálni, hiszen semmi baja nincs.
De nálunk nem fér el a lomtalanításig.
Először arra gondoltunk, hogy meghírdetjük a Vaterán minimális összegért, de hová tegyük?
Amíg itt volt a mama,mindig az ő feladata volt a sütemény készítés.
Most át kell vennem tőle a stafétabotot.
Csütörtökön hozzák, pénteken beszerelik, szombatra elkészítem benne az első pogácsákat.
spaghetti bolognese-vel búcsúztam.
Nagyon finom lett.
Ezt eszem majd egészen szombatig.
**********************************************************************
Úgy döntöttem, hogy ha nem jótékony célra vinnék el, inkább nem adom oda.
Májusig- a lomtalanításig fölteszem a netre 1 Ft-os áron.
Ha senkinek nem kéne, akkor kitesszük egy felírattal: "tökéletesen működő gáztűzhely".
Sajnálnám, ha bedarálnák...
*********************************************************************
Megbántam talán, hogy lecserélem?
Ez volt a régi:
Hűségesen szolgált is 12éven keresztül
És ez az új:
Igaz, a majdnem a fele lemaradt a képről. Ez jóval szélesebb, és mélyebb, mint a régi volt. Azért is kellett a hűtőt arrébb tenni.
De a teteje már belefért .
Csak ennek volt wokhoz való égője.
Ilyet már nem fognak többet gyártani.
Az újabb már enélkül készül. Úgy látszik, nem jön be az embereknek.
Szerencsénk volt, hogy pont oda mentünk, és pont elcsíptük az utolsó, bemutató példányt.
Zoli egészen fellelkesült. Fele ennyit szántam ugyan rá, de a különbözetet ő fizette.
Hájas pogácsával avattam föl.
Ha tudtam volna, mielőtt nekifogtam, hogy ez ilyen macerás, inkább burgonyásat készítek.
Minden nyújtásnál folyt ki blőle háj, hajtogatásnál meg szakadt, és úgy folyt ki a deszkára.
No mindegy, megkínlódtam vele, de finom lett.
Zoli az egyik kollégájával pont akkor futott be, mikor emeltem ki a sütőből.
Azon forrón nekiestek. Igaz, 2-2 darabnál többel nem tudtak megbirkózni egyszerre.
Ha legközelebb erőt veszek magamon, és újra nekiállok, teszek borsot is bele. A háj fele ugyanis megmaradt. 2 tepsire valót vettem, de nem mertem annyit készíteni. Sosem használtam még elektromos sütőt.
Legközelebb a grillező funkciót próbalom ki.
A wok kipróbálását Zolira bízom majd.
Most megyek aludni. Túl sok volt erre a hétre az izgalom.
Ma reggel is -mióta szedem az új szívritmus szabályozót- szédelegve ébredtem úgy 9 óra körül.
Vérnyomás mérés. mint azóta szinte minden nap: 80/60. Viszont a pulzusszámom 120-ról lement 75-80-ra. Jaj, csak ne vinné le ennyire a vérnyomásomat...
Mióta ezt a gyógyszert szedem, azóta egyáltalán nem veszek be vérnyomás csökkentőt, és mégis...
Jaj, csak ne írjon föl a doktornő még drágábbat.
Mostanában délelőttönként a szobában is használok botot.
Lehet, hogy át kéne tennem ezt a gyógyszert délre? Most este szedem...
Akkor talán estére esne le, és nem kakukkolnék éjfélig?
Megittam a reggeli kávémat, azután visszafeküdtem.
11-kor azért mégis kikecmeregtem az ágyból, mert reggelizni azért mégiscsak kell. No, meg munka is volt bőven betervezve...
Elmentem beszerezni a kellékeket a hókiflihez.- mert holnap azt terveztem sütni- és akkor ma este kéne meggyúrni a tésztát. Ez a süti hosszan eláll dobozba téve. Két tálca meg sem kottyan. Régen volt már, hogy a mama utoljára sütögetett...
Hát, a gyúrkálásra már nem jutott sem időm, sem erőm.
Főztem:
paradicsomos káposzta levest húsgombóccal.-a megmaradt savanyú káposztából, ezért a cukrot ki is hagytam belőle (édes káposztából szoktam)
Mindenesetre oreganót, és (paradicsomos ételbe mindig teszek) csipetnyi fahajat azért használtam:)))
Kísérletképpen olasz fűszer keverékből is bőven kapott.
A zacskóról, amire Zoli ráíratta a római piacon, hogy mihez való- lekopott, mire hazahozta.
Mindenesetre az biztos, hogy fokhagyma szeletek, és erős paprika van benne, de ezeknek az illata olyan erős, hogy a zöldfűszerekét teljesen elnyomta.
Nagyon finom lett, vagy én voltam nagyon éhes?
Közben az egyik volt barátnőm küldött e-mailt, hogy ha nincs más tervem a tüzhellyel, ő szívesen elfogadná.
No, a Vaterára már biztosan nem kerül föl. Vagy sikerül levinni Babos hegyre, vagy ő kapja meg.
Kész áldás volt ez a tűzhely csere.
Közben a tegnap beáztatott magvakat próbáltam bedobozolni:
Alig 1/3-dal végeztem.
És persze a süti előkészülete is elmaradt.
Enyhén szólva is fáradt vagyok.
Szerdán reggel önkormányzat, mert a múltkor a 2010 januárban kapott nyugdíj papírt vittem be. Persze nem fogadták el. Vigyem be a decemberu nyugdíjszelvényt. Mert a közgyógy több 10ezerbe kerül az államnak...
Azóta nem egészen 300Ft-tal lett több a nyugdíjam. Kiszámolhatták volna, hogy most mennyi.
Mégis, mit gondoltak? Hogy azóta több 10ezerrel nőtt a nyugdíjam?
Bürokraták...
Szóval sütés csak csütörtökön.
Reggel nekiálltam a tészta gyúrásnak.
Diós kifli mellett döntöttem, mert annak a tésztáját csak néhány órán át kell pihentetni.
Dupla mennyiséget vettem, mert feltételeztem, hogy a megadott mennyiség 1 tepsire íródott.
Amíg a tésztám kelt, befejeztem a tegnapról visszamaradt palántázást, diót törtem-megfőztem. Szerencsére, csak harmad mennyiséget, mert gesztenyéset, (abból szerettem volna többet) és szilva lekvárosat is szerettem volna készíteni.
Nos, a tészta 4 tepsire való lett. Egyelőre kettőt sütöttem, és csak diósat. Még bőven maradt így is a töltelékből.: kb. 1 tepsire való.
Egy tepsi kiflit készítettem, de olyan lassan ment, hogy kínomban már a falat kapartam volna.
Döntöttem: a többi saját elmeszüleményként, 2 korong közé lett töltve. Kiszaggatás után az alsót kicsit nagyobbra nyújtottam, rá a töltelék, körbe felvert tojás ragasztónak. Azt, amit ráborítottam, azt is bekentem, és jól összenyomogattam. Néhány ilyen korong után még körbe föl is sodortam a széleket.
A kiflik többsége kinyílt:
Olyan lett, mint egy kagyló.
A többiek aránylag jól sikerültek, és negyed idő volt megtölteni a tálcát.
Ez a tészta ideális lesz gombával, darált hússal töltve is.
Én nem vagyok édes szájú, inkább a sós süteményt szeretem.
Máris csorog a nyálam a pörkölt szerű töltelékkel készült, reszelt sajttal megszórt finomság után.
Natimamától a bonbon készítés örömét, hát a maradék rumosmeggyből, és gesztenyéből ezeket fabrikáltam:
Eredményképpen az egész konyha úszott a csokoládéban, no, meg magamat is összekentem vele a fejem búbjáig.De én azért igencsak büszke voltam a művemre.
A gesztenyés sütit 1-1 szem meggyel a közepén készítettem a tegnapelőtt már bevált módszerrel.
Maradt még 4 darabra való dióm is. Azokat mazsolával jelöltem meg.
Másfél tepsire futotta a tészta.
Ilyenek lettek.
Mennem kéne rendbe tenni a konyhát, de semmi kedvem hozzá.
Éjjel 2-ig próbáltam a " Hogy is volt?"-ba föltenni a '73-as élményeimet-sikertelenül.
Próbáltam e-mailt küldeni Áginak, ugyan nézzen már utána a dolognak? Persze hogy az sem ment el...
*******************************************************************************
Egyébként meg képtelen vagyok felfogni, hogy mi öröme tellik az utcaseprőnek egyedül ődöngeni a zuhogó esőben a talicskája körül.
Ha dolgozna, akkor sokkal gyorsabban telne az idő, és nem fázna annyira.
Az is jól sikerült.
Strucc steak készült.
Mivel a húst csak tegnap este vettem ki a mélyhűtőből, pácolásra nem volt idő.
Csak sörbe áztattam be, hogy porhanyósabb legyen.
Be kell vallanom, hogy féltem tőle, mert ugye színhús csak a combja.
De 5 perc grill a max. fokozaton, aztán megfordítva még 3- tökéletes eredményt hozott.
Ropogós külső, belül rózsaszín, kissé véres- angolos, pont, ahogy mi szeretjük. És szinte elomlott a szánkban, mint a bélszín angolosan.
Ennek az ízét viszont semmihez nem lehet hasonlítani. Kissé édeskés, bár a bélszínt nem veri kenterbe. Jól ment volna hozzá a zöldbors szósz, de az pont nem volt itthon.
Utána persze lecsúszott a torkomon 1 deci Vili-féle vörösbor.
Ahogy tellik az idő, egyre finomabb, testesebb lesz.
Mivel mostanra alig 40-50 palackkal maradt belőle, elhatároztam, hogy ezután csak ünnepek alkalmából bontunk föl 1-1 palackkal. Utánpótlás, az ugye már nem lesz.
*******************************************************************
Áginak tegnap volt a névnapja, így a bonbon, (díszcsimagolásban-pont 6 darab fért el a dobozkában- kár, hogy elfelejtettem lefényképezni) és a gesztenyés süti felét neki küldtem el. Mikor készítettem, nem is gondoltam rá, hogy a gesztenye a kedvence.
Mindenesetre este felhívott, hogy megköszönje, hogy a kedvecével leptem meg.
Mindig elfelejtem, hogy IE-n nem látom.
Viszont a firefox gyakran bemondja az unalmast. Kilépni belőle meg kész türelemjáték.
Állok sorba a piacon. Már majdnem rám kerül a sor, mikor odatipeg hozzám egy fogatlan nénike.
Riadt őzike szemmel néz rám: Kedveském, venne nekem 1 zsömlét?-suttogja.
Elsőre nem hallom, és megkérem, ismételje meg.
Az őzikeszemek elhomályosulnak, mindjárt elsírja magát.
Már menekülne, de azért mégiscsak elismétli a kérést.
Bólintok, hogy hát persze.
Kérek 5 zsömlét, meg 1 liter tejet, beteszem a zacskóba, és odanyújtom neki.
Könybe lábad a szeme, és hüppögve mondja magyarázat képpen: Tudja kedveském, csak pénteken jön meg a nyugdíjam.
Aztán visszafordulok az eladóhoz, és kérek magamnak 40 deka ementáli sajtot is.
Történt mindez Magyarországon 2011 január 26-án.
Ma délután Kocsis mama eltávozott örökre.
Ez csak statisztika próba.
Péntek délután 2 tepsi pogácsa sütésével voltam elfoglalva.
5 óra körül szedtem ki őket a sütőből. Valószínűleg kb épp akkor szenderült mama jobblétre, mintegy átadva nekem a feladatát.
Zoli meg is jegyezte, mikor aznap munka után idejött, hogy egészen olyan mint a mamáé volt, talán még finomabb is. De hiszen az ő szaggatóját használtam hozzá, és az ő receptjét. Csak én disznózsír helyett kacsazsírt használtam.
Nem tartott sokáig. Zoli ma vitte el az utolsó darabokat.
******************************************************************
Ma délelőtt pakoltam föl az alcsúti arborétumról képeket a foto-albumba.
Ma takarítottam ezerrel. Az ablakmosás persze a fiamra vár.
És épp most kellett megállapodnia lakásvásárlás ügyben is az eladóval.
Most rohanhatok majd 2 bankba is, mert persze az én pénzemre is szükség van a vásárláshoz. No meg az ügyvédi irodába is, mert haszonélvezetet persze tetetek rá. Szerinte csak egy meghatalmazás kellene, de én ott akarok lenni. Ha már Péternek a házrészem eladásánál nem voltam ott...
Jaj, csak már 14 nappal idősebb lennék.
Remélem, Péter nem tervez templomi megemlékezést.
Papa temetése utáni napon azon mindössze hárman voltunk (Zoli Németországban nyaralt a barátnőmnél).
Mama ragaszkodott a külön szertartáshoz, bár utoljára a fia keresztelőjén volt templomban. Még a "miatyánk"-ra sem emlékezett, és Péter sem, pedig állítólag őt gyerekkorában járatták hittanra.
Szólnom kellett, hogy mikor kell felállni, letérdelni, és csak én mondtam a szertartás szerinti szövegeket. Ráadásul az imádságoknak is sokféle változata van... én a régieset ismerem...
Akkor, a mise végén, a részvétnyilvánításnál olyan furán nézett ránk a pap...
Akkor, mintha azt olvastam volna ki a szeméből, hogy ennek így, most, mi értelme volt?
Szörnyen éreztem, és szégyelltem magam.
Mondtam is Zolinak, hogy szóljon az apjának, hogy külön templomi szertartást ne,-mert arra nem megyek el. Nem akarom újra blamálni magam.
Csak a vasárnapi misén említse meg a pap, hogy Mama lelkéért is imádkozzunk. Akkor sokan vannak, és nem tűnik föl...
Ezúttal már nem fotózom: nincs kinek... Ha Zoli akar, csinálhat magának 1-2 képet titokban, mobillal.
Az is csak most tűnt föl, hogy csak Zolin keresztül értekezünk.
csak kicsit elvesztem az egésszégügy labirintusában.
Zoli hét elején aláírta a szerződést lakásvásárlás ügyben, de szüksége volt arra a pénzre is, amit én kaptam a férjemtől nyáron a fél házrészemért.
Így aztán ma reggel a Bankban kezdtünk.
Az előadónak, és Zolinak- együttesen sikerült rábeszélnie engem az ebankra. Évekig ellenálltam, de most beadtam a derekamat. Igaz, picit még mindig félek tőle.
De kipróbáltuk ma az átutalásnál.
Jaj, azt hiszem, öreg vagyok én már ezekhez az újdonságokhoz.
******************************************************************
Utána elmentünk a gyógyászati segédeszközök boltjába, mert megérkezett a kifordítható kádülőkém. Hát, nem jött be. A kifordíthatóságát egyrészt a csempébe épített szappantartó megakadályozza, másrészt nagyon magas. Zuhanyozásnál az egész 3 négyzetméteres fürdőszoba úszna, én meg kilépve, csúsznék...
Amit helyette adtak, abban meg túl mélyre kell ülni. Majdnem olyan mélyre, mintha beülnék a kádba. Akkor meg, ugye, mi a fenének? Jobb lenne a másik, elrozsdásodottat megcsináltatni. Abból azért sokadszori kísérletre, kapaszkodó segítségével, de fel tudtam állni. Ebbe, elképzelésem sincs, hogy hogyan tudnék leülni? Az előzőbe is úgy estem bele.
Most nézem, hogy a kettő között több mint 10.000.- Ft különbség van az árban.
Ezért cserélték ki olyan készségesen.
Hét elején a WC magasítót már elhoztam, mert alacsonyról csak 2 kapaszkodóval tudom felhúzni magam. A fürdőkádnál meg, ugye, csak egy falon lehet kapaszkodó, no, meg jóval alacsonyabban van, mint a WC.
Egyszóval, semmire sem való.
*******************************************************************
Ma gyúrtam jó adag sajtos rudacskának, meg egyéb sós sütinek valót. Azt holnap reggel kisütöm majd.
Meg készítek majd Mama-féle kakaós piskóta- szerűséget. Az ő receptje szerint ez vajjal készül.
Zoli, -mivel Péter állítólag nem tudja a rokonoknak sem aí címeit, sem a telefonszámait,- a Zalaszentgróti újságba tette föl hirdetésként a temetés időpontját.
Pedig tuti, hogy Mama telefonkönyvében benne vannak a számok, meg a címek.
Szerintem nem akar a még megmaradt rokonsággal találkozni.
A baj csak az, hogy így nem tudom, mire készüljek. Hárman leszünk-e, vagy huszan?
Így aztán tényleg nem tudom, hogy eljut-e hozzájuk az információ, és eljönnek-e, és hányan jönnek a temetésre.
Mert ha egyetlen rokon olvasná, akkor tudná az egész família.
Zoli azért készített gyászjelentést, amit kirajszögezett a házban.
Onnan senki nem fog eljönni, mert már minden régi ott lakó meghalt. Az újak meg 1-2 évente cserélődnek, no meg a 6 lakásból 4 állandóan ki van adva.
*******************************************************************
Még 15-20 éve is az volt a módi, hogy az újonnan érkezett végiglátogatta az utca lakóit 1-1 tálca sütivel, hogy megismerjük egymást. Igaz ez akkoriban ritka jelenség volt.
A régi lakók a 40-50-es években költöztek ide, és lassacskán kihaltak.
De kb. 10 éve már akkora itt a migráció, hogy ez már nem divat. Mert 1-2 hónapig eltartott, míg mindenkinek bemutatkoztunk. Idővel csak az 1 házban lakók (közgyűlésre vittek 1 tálca sütit, később azt sem, csak a közös képviselő mutatta be az új lakót), vagy a közvetlen szomszédok mutatkoztak be egymásnak, persze süti, kávé, és beszélgetés nélkül. A mostani, a mellettünk levő ház új tulajdonosai még ezt sem tették meg. Vártam néhány hétig, aztán mikor egyikük kint volt a hátsó udvarban, én szólítottam meg, hogy bemutatkozzam. Pedig idősebb, orvos házaspár. Feltételezném, hogy tudják, mi az, hogy etikett.
******************************************************************
No, jól elkanyarodtam az eredeti témától.
******************************************************************
Jaj, és még egy dolog, ami sokkolt -számomra hihetetlen-
Míg én a néninek zacskóba tettem a zsömlét, meg a tejet, addig az eladó pillanatok alatt lemérte, és becsomagolta- a kért ementáli sajt helyett - valami olcsó, rágógumi szerű izét.
Ezt ma fedeztem föl, mikor a sajtos rudakhoz a sajtot vettem elő a hűtőből. Ráadásul blokkot sem szoktak adni, a mérleget sem lehet látni, és nem teszik rá a mostanában már általánosan elterjedt ragacsot, amin rajta van, hogy hány deka, az egységár, meg a végösszeg.
Tehát amíg én szeretettel adtam,- engem rosszindulatúan becsaptak-
Gondolhatta az eladó kislány, hogy aki rászorultnak ad, hát azt nyugogtan be lehet csapni, mert van neki miből...
Soha többet nem fogok ott vásárolni, pedig nagyon szerettem azt az üzletet.
Sebaj, még 3 boltja van ott ennek a cégnek. Gondolom, a forgalom után kapnak valami jutalékot Úgyis csak sajtot, leértékelt tejtermékeket,meg házi tejet vásároltam náluk. Azt meg a másik 3 bolt is árulja. Csak épp sajnálom a többi, régi, becsületes eladót, mert pont egy ilyen kis -harácsoló csitri?-( bár szerintem ő alig kap valamit a többletből, hacsak nem lopja ki magának)
Rengeteg módszer van - mesélhetném hetekig, mert néhány hónapig , mikor az Intertourist felszámolás alatt volt, én a Csemegében voltam boltvezetető-helyettes. A feladataim közé tartozott a tanulók megfigyelése, és értékelése is. (középiskolai gyakorlat) Sok kislány átkozott el akkor, mert csak 5-10-15 percet késtem, mert csak a pult alatt dohányoztam, mert bekapttam 1-2 szelet szalámit, mert-mert-mert...
Én meg szigorúan értékeltem őket.
Elvégre nálunk Rózsika tükröt akaszttatot a raktár ajtajára: " Mosolyt az arcodra ha innen kilépsz a vevőhöz, mert tőle függünk"-bár ez a külföldiekkel kapcsolatban létezett.
Nem lett volna ez rossz honfitársainkkal szemben sem.
Hányszor, de hányszor láttam egymás közt röhigcsélő eladókat, akik undorodva fordultak a vevőkhöz.
És jó értékelést szinte senkiről sem tudtam adni.
Pedig csak 3 hónapig léteztm ott.
Pl: téliszalámi a csomagolásban, a legolcsóbb parizer árában számolva...-akkor még kézzel írták rá az árat a csomagolópapírra. A baráttal osztoznak...
Mint nálam az olcsó sajt méregdrágán. - ugyanaz, csak fordítva.
Én viszont csak itthon vettem észre, és most dühöngök, és tehetetlen vagyok.
Mellesleg, a kis csaj megkérdezte: lehetne 43 deka ?
Ténylegesen, itthon lemértem, 38 volt.
A csalás nem ismer határokat.
Dühös vagyok, és nagyon -nagyon szomorú...
1 tétel, és körülbelül 3-400 forinttal csapott be-
Költse patikára, bár jobb lenne, ha elveszítené a munkáját.
Más talán jobban megérdemelné.
Tegnap annyi mindenen felhúztam magam, hogy éjjel 12-kor még ébren voltam.
Kénytelen voltam bevenni 1 altatót. Talán 1 órát ha aludtam, mikor hányingerre ébredtem.
Próbáltam újra elaludni, de nem ment.
Fél órányi vergődés után újabb altató, és olvasás következett.
Valamikor 3 körül Zoli olvasás közben talált. Amúgy is felébredtem volna, mert Doni ugatott, mint aki megveszett. Ha alszom, akkor csöndben van, akármikor is jön meg éjjel a fiam.
Be is jött hozzám. Mondta, nem tudott beállni a garázsba, mert 1 autó pont a lejárat előtt parkolt.
Mostanában sűrűn járnak ide a közterületesek, és mivel kint a tábla, hogy reggel 8 és este 6 között tilos parkolni az utca U részén, büntetnek is. Pétert is már többször megbüntették. Így kénytelen volt a másik utcában letenni a kocsit.
Reggel 9 körül kocsi el, Zoli be a garázsba, fél órán belül ugyanaz az autó ugyanoda parkolt. Mikor még 11 után is elzárta a kijáratot, Zoli írt egy levelet, kinyomtatta, és a szélvédőre tette. Épp sikerült meglátnia az autó tulajdonosát, mikor az levette a levelet. Kiderült, hogy kínai. Mutatta, hogy Gyuri behajtójánál, most már a kiskapun is kint a megállni tilos tábla, de a garázskapunknál nincs. Tökéletesen látszik, hogy az garázskapu, elé parkolni tiltja a Kressz. Zolinak délben kocsival kellett elmennie, azért volt annyira ideges.
No, de hogy magamra visszatérjek, egy szemhunyásnyit sem aludtam. Ha nem lett volna a tészta már elkészítve, föl sem keltem volna.
Így aztán reggel 7-kor nekiálltam kinyújtani. 9-re már ki is sült a 3 tepsi aprósüti: pontosan 118 darab. Ennyi, gondolom, elég lesz.
A mama féle piskóta azonban nagyon lapos lett. Megtaláltam a Net-en azt a bizonyos receptet már tegnap este. Ott annyit írt, hogy annyi liszt kell bele, hogy piskóta állagú tésztát kapjunk.
Hát, én már nem emlékeztem, hogy milyen állagú a nyers piskóta tészta. 25 perc múlva nyitottam ki a sütő ajtaját. Akkor még folyékony volt. Még fél óra, és elkészült.
Arra még emlékszem, hogy anyósomé sem nőtt meg túlzottan. Ő lapos tepsibe öntötte, , kettévágta, és úgy kent rá baracklekvárt. Az íze egyébként teljesen olyan lett, mint az övé. De 20 személyre, ennyivel számolok, legalább 6 ilyen adag kéne.
Zoli levitte magával Siófokra.
Úgyhogy lesz a sós mellé édes aprósütemény.
Én meg napközben nem mertem már lefeküdni, mert ha elalszom, akkor megintcsak nem tudok éjszaka aludni.
Doninak meg úgy hullik a szőre, hogy naponta félig megtelik vele a porszívó.
Ilyen körülmények között vendéget fogadni...
Tegnap főztem egy hatalmas fazék paradicsomos gombócot, sütöttem egy tortát:
Ma szinte az egész napot Zoli új lakásában töltöttük. Az ebédünket is magunkkal vittük.
A tortának már csak alig harmada van meg, pedig 24 szeletes sütőformában készült.
Tény, hogy nagyon finom lett.
Beszéltünk festővel, parketta csiszolóval.
A régi tulaj bútorai, könyvei még ott vannak. Ez kis gondot okoz, mert kedden kezd mindkét mester.
A festést a baboshegyi szomszéd, Zoli vállalta.
A ház egyébként azon a grundon épült, ahol egykor a Pál utcai fiúk története játszódik.
Az ajtók, ablakok, kilincsek, parkett még eredetiek, bár némi felújításra szorulnak. Zoli szeretné a régi fényét visszaadni.
Sajnos fényképezőgépet elfelejtettem vinni magammal. Nem baj, majd a felújítás után, már bebútorozva fényképezek.
Az albumba fölkerültek már a 2009-es szüret képei is.
-Ismered Lőrinc L Lászlót? -szegezte nekem a kérdést tegnap a fiam.
-Nem, honnan kéne ismernem?
-Iró
-Akkor sem mond semmit nekem ez a név, bár attól, hogy én nem ismerem, még lehet nagyszerű író.
No, ma délelőtt aztán rákerestem a Net-en: Leslie L Lawrence - hát persze, hogy ismerem.
Irtam is Zolinak a skype-on, hogy az írói álnevét kellett volna mondania.
Kiderült, azért kérdezte, mert az előző tulajdonos tőle vette meg ezt a lakást.
-És hogy jó író-e? Rengeteg könyvet írt, vannak közöttük jócskán bestsellerek.
Én 1 könyvét vettem ki a könyvtárból. Valószínűleg rosszul választottam, mert többet már nem vettem le a polcról. De így voltam Hermann Hessével, meg Polcz Alleine-nel is.
Annyi iró van a világon, hogy képtelenség mindtől több könyvet elolvasni.
Ha véletlenül az első könyv, amit olvasok tőle, nem tetszik, attól soha többet másodszor, még ha mások dicsérik is.
Mostanában nem járok könyvtárba, mert messze van, és rengeteg kiolvasatlan könyvem van itthon, de ha elfogynának, akkor újra beíratkozom, és első dolgom lesz, hogy kivegyek tőle egyet-kettőt, és beleolvassak.
holnap hajnalban kell kelnem, mert Zoli visz át az új lakásba. A másik Zoli is felhozza az anyukáját, és mégsem tudok aludni.
Igazándiból föl vagyok spannolva. Valószínűleg fronthatás, és izgatottság keveréke.
Tegnap újfajta sós sütit sütöttem. Egészen puhát, hogy Erzsike is el tudja majszolni.
Készítettem pulyka fasírtot reggelire-m(ásik) Zoli csak szárnyas húst eszik- és gombapörköltöt,- mert az vega kaja A nokedlit majd ott készítem el.
Az én Zolim átküldte a Pál utca környékének a térképét.
Délelőtt, és ebéd után is csavarogni fogunk. Bejárjuk a környéket. Megnézzük mindhárom piacot, és megpróbálom Erzsikét rábeszélni valamelyik cukrászdára.
Erről az oldaláról még nem ismerem - Babos-hegyen nincs ilyen - remélém, nem fél majd bejönni velem egy elegánsabb helyre ( a belvárosban csak ilyen létezik), és remélhetőleg nem rémül meg a magas áraktól. Bár igazság szerint azt sem tudom, hogy tud-e egyáltalán olvasni. A számokkal szerencsére nem nagyon boldogul.
Jaj, ez most nekem úgy tűnik, mintha kinevetném, vagy lenézném, pedig dehogy...
Nagyon szeretem, és tisztelem. Ő a természetet ismeri jobban, mint én.
Melyikünk tud többet? - Talán ő...
Többször is meg kell majd járnom azt a 3 emeletet (lift nics-ez jelentősen csőkkentette az árat)
De mondjuk, nekem jó izomerősítő gyakorlat.
Az is igaz, hogy az első alkalommal, mire felértem, remegett a lábam.
Lefelé rosszabb volt, mert a korlát főlőtt lenézve pánikroham kapott el. és persze hiába akartam csak a lépcsőre koncentrálni, kényszeresen lenéztem a korláton át a mélybe.
És mint gyerekkoromban, mikor a hídon mentünk át, és én lenéztem a Dunára,olyan érzésem volt volt, hogy a mélybe kéne vetnem magam. És megálltam, és nem mertem tovább lépni, és akkor apu fölvett, és én a mellére hajtottam a fejem, hogy még véletlenül se lássam a folyót,
És akkor is, mint most is, féltem ettől az érzéstől.
De most senki nem kap óvón az ölébe.
És én nem tudnám elmagyarázni., mit érzek..
Inkább azt mondom, ha se előre, se hátra nem tudok mozdulni, hogy bepánikolt a lábam.-És ez igaz is, mert a lábfejem befele fordul. És nem tudok a talpamra lépni.
Akinek még sosem volt pánik rohama, nem értheti.
A fiam azt mondja: ne néz le. Nézz fölfele, vagy a másik oldalra.
De ez nem így működik.
Mint a mágnes, vonzza a tekintetemet a mélység.
És a sötétség is úgyanígy meghozza a pánikrohamot.
A különbség az, hogy sík területen sem engedelmeskedik a lábam. Azt hiszem, az agyam is leblokkol.
Hiába húz, maximum elesek. Ilyenkor ölbe kell venni, és úgy cipelni a fényig.
Voltam már ezzel pszihológusnál, pszihiáternél, az egyik azt mondta, hogy attól van, hogy a fél oldalam fizikailag gyenge (ők ilyen szépen nevezik a bénaságot) a másik adott "dilibogyót"- ráadásul képtelen vagyok megjegyezni, hogy melyik melyik...
No, most jól kipanaszkodtam magam.
Jólesett, bár nem oldja meg a problémámat.
újra látni Erzsikét. És látni, hogy megint jól van.
9-re értek a Pál utcába, mert m. Zolinak be kellett térnie jó pár üzletbe, beszerzés céljából.
A lakást teljesen szétkapták, (az előző tulaj még ottmaradt bútorai letakarva. por mindenütt, a galéria már lebontva) úgyhogy hiába vittem most fényképezőgépet.
A munkatársai persze nagyban dolgoztak. A fiam ment dolgozni.
Bemenekültem az étkezőbe. Ott még nem folynak munkálatok.
A konyhában elpakoltam a magammal hozott kajákat.
Erzsike hozott nekem csicsókát egy kis zsákkal, a szokásos túrós, mákos táskákat, 2 üveg hecsedlit, és sütött nekem egy rozsos kenyeret is.
Télre átköltözött Mányba, egy rokon házába. Ott tud rendesen sütni.
Az egész napot végig beszélgettük. Dehogy mentünk fölfedező körútra a környéken...
Nagyon ízlett nekik a sós süteményem. Zoli egész nap rájárt.
Reggelire, a fasírt (12 db, és nem kicsik) mind elfogyott. Mondta az anyjának, hogy kérje el a receptjét. Erzsike zöldbab főzeléket hozott. Pont passzolt hozzá az én gombás pulyka fasírom. Azt reggelizett kb 2 litert 10 fasírttal)
Hogy az a vékony dongájú fiú mennyit tud enni...
Igaz, fizikai munkát végez.
Annyira alaposan, hogy az én Zolim már türelmetlen is. Persze előre megalkudtak az árban, így elvileg mindegy is, mikor végeznek. Erdélyi ember tökéletes munkát ad ki a kezéből.
Zoli (a másik) 3 tányér lecsós gombapörköltöt befalt. Annak a receptjét is elkérte.
Hát, sikerélményem, az bizony volt rendesen.
Annyira ciki, hogy én tegezem, ő meg magáz. Igaz, már régen megbeszéltük, hogy mivel az édesanyja sem engedi meg neki, hogy tegezze, (annyira fura nekem , hogy ők magázódnak) így engem is inkább magáz, hogy nehogy eltévessze az anyja előtt.
Zolika eleinte tegezte, de aztán szóltam neki, hogy inkább magázza. ( Állítólag tegezni csak a cselédet szokták)
Szerencsére tőlem elfogadja, és ő is visszategez, ergó...-na itt elakadodtam... hogy is van ez?
A fia , no, meg a lánya sem akarja elhinni, pedig hallják, tudják. Mintha a 19. században , Erdélyben megállt volna az idő.
Azt hiszem, Erdélyben még a szülők, és a tanítók iránti tisztelet uralkodik.
Jövő héten jön a belső építész. Még csak papíron látta a lakást, de teljesen egyetért velem abban, hogy a konyhát, és az étkezőt egybe kell nyitni.
Ő a kondi szobát más helyre tenné,- a legkisebb szobába- mint amit Zoli kigondolt. Csak az a kérdés, hogy elfér-e ott a szauna.
Nekem elég kondi gyakorlat az is, hogy fölmásszak a harmadik emeletre.((
Alaposan leizzadok, míg fölérek.
Jövő héten meg itt lesz velemErzsike, és segít nagytakarítani.
Aztán majd valamikor április közepén, ha vége a feújításnak, Zolinál is lesz bőven takarítási munka. Erzsike vállalná egyedül az egészet, de úgy 1-2-3 hétig is eltartana. Úgyhogy Tündinek is mennie kell, és szerintem Jutka is számíthat néhány napos munkára.
Jutka fiát, Csabit meg felkérte néhány nagy (kb 3 -4 db egyenként kb 2négyzetméteres - freskó , vagy falikép készítésére.
********************************************************************
Én sem adtam még föl a baboshegyi szomszéd ingatlanának a megvásárlását. Erzsike odaköltözhetne, és a kecskéinknek is lenne akol. Cserében megtisztítanák azt a területet, gazdálkodnának rajta, meg az én veteményesemet is rendben tartanák.
Erzsikének csillogott a szeme, mikor szóba került. mert az álma, hogy mint Erdélyben, régen, itt is tarthasson disznót, baromfit. Tehén az itt, most sajnos nem jöhet szóba , pedig de jó is lenne...
Abból pedig nekem is csurranna-cseppene.
És külön koltözhetne a fiától. Mert ők most egy kb 20-22 négyzetméteres részben tégla, részben faházban élnek vezertékes víz, és kút nélkül. Igaz, nekik is kb fél hektár földjük van, de Laci veti be lucernával, aratja le, és viszi el ingyen. A veteményese szántását, rotálását meg kifizetik neki.
Akkor én már mégis jobban jártam, mert a szőlőért cserébe a földmunkákat, permetezést elvégez, és még 20-25 liter pálinkát is kapunk.
Télre Mányban a rokonok engedik egy 35 négyzetméteres tégla nyaralóban lakni őket. Ott könnyebb befűteni.
Csak a szomszéddal kéne egyezségre jutni. Ha kell, 3-4 havonta jelentem a Földhivatalnak, hogy már megint dzsumbuj van a telkén. Annak a költsége per sacc évi 100-150ezer. És neki nincs erre pénze.
Közben sajnálom is őt és tudom, hogy én egy egoista disznó vagyok, de úgysem lenne sansza másnak eladni. Minden második ingatlan eladó évek óta a dűlőben
A kert rendbetétele minimum fél millióba kerülne.
Nekem lenne a vételre 1 millióm, és ő meg ebből a pénzből rendezni tudná a tartozásait.
No, meg megoldódna Erzsike gondja
.*****************************************************************
Ma, mivel a fasírt az utolsó falatig elfogyott, megint készíettem, de most nagyobb adagot.
Holnap jön Zoli, és ő is visz belőle.
No, meg újra próbálkoztam a mama féle kakaós, vajas piskótával a mama 12 szeletes torta formájában..
Zoli kívánságára most csoki darabokkal.
De ez sem sikerült:
A csuda tudja, miért nem jön fel.
Bedühödtem, és készítettem még egy, ezúttal normál piskótát.
Csak azt felejtettem el, hogy ez nem 10 tojásos forma.
Szépen ki is dagadt.
A végeredmény egy extra magas torta kevés vaníliás töltelékke, lno meg egy fél, sárgabarackos, karamelles, csokoládl mázzal:
a Net-et, elképedtem. Jé, vasárnap írtam utoljára?
Igaz, ezen a héten igazán nem volt időm unatkozni.
Hétfőn 2 napra előre főztem: savanyú krumplifőzelék- sütőkolbásszal, vajon párolt hal algaszósszal, rizzsel. Leves egyik napra sem volt. A tortából meg még bőven maradt.
Kedden-szerdán Erzsikével szétkaptuk az egész lakást, és megbeszéltük, mit, mennyit, és hová ültessünk a veteményes kertekben, ugyanis nem érdemes mindenből duplán ültetni.
Ezért az előre főzőcske.
Csevegtünk, dolgoztunk, elröppent az a 2 nap.
Csütörtökön meg erre ébredtem:
Szeretem nézni a havas tájat, na de márciusban, Pesten?
Még a kép is olyan, de olyan fázósan szürke lett...
Elég volt már az idei télből!
Jöjjön már végre a tavasz!
Jaj, annyira nehezen indultam el a gyógytornára...
Hazajövet nem éreztem túl jól magam.
Tükörbe nézve cserepes ajakkal, feketén karikás szemekkel, vörösfoltoltos arc nézett vissza rám.
De erőt kellett vennem magamon, és nekiállni az őzgerincben sült pulykafasírtnak.
********************************************************************
Pénteken reggel a fogorvos azzal az elkeserítő hírrel "örvendeztetett" meg, hogy a jobb hátsó fölső hatos menthetetlen, ráadásul csak kórházban, szájsebészeten tudják kioperálni, de előtte le kell venni róla a gyulladást.
A tömés alá nőtt be a vadhús-hogy hogyan csinálta, elképzelni sem tudom. És mivel addig rágtam rajta, míg meg nem mozdult a tömés, hát begyulladt.
De Zolinak a névnapjára máglyarakást ígértem.
Az ígéret, meg ,mint tudjuk, szép szó, ha betartják, úgy jó.
Én is kb 30 éve ettem utoljára. Még Mami készítette.
De hogy ez ennyire macerás, azt nem gondoltam volna. Valami hasonló receptet kerestem, mint ahogy Mami készítette. Több receptből raktam össze a magamét, de első próbálkozásra elfogadható lett.
A mi ízlésünknek túlságosan édesre sikeredett, pedig már eleve félannyi cukrot használtam, mint amit a recept előír.
Tegnap idáig jutottam.
Legközelebb azért bekapcsolom a hőlégkeverést, hogy kissé szárazabb legyen.
Ma reggel kivettem belőle egy adagot:
Zoli is evett belőle, aztán tepsistől vitte be az irodába.
Ez lesz az egyik kínálni való a névnapon, feltéve, hogy addig marad belőle valami.
*******************************************************************
Nos a belsőépítész tervezett: falbontások, kandalló áthelyezés, + 1 fürdőszoba kialakítása, meg voltak még egyéb ötletei is.
Egyszóval gyönyörű lesz, ha kész lesz.
De javasolta, hogy előtte cseréljenek ki minden vezetéket, víz (még az eredeti ólomcső, amit mikor a ház épült tettek be- több, mint 100évig bírta, bár hogy hányszor volt azóta csőrepedés, azt nem tudjuk)-elektromos vezetékek, nehogy, mire elkészülnek, 1-2 éven belül vésni kelljen a szépen felújított lakásban.
Szóval áprilisban biztos, hogy nem lesz lakásavató, blogtalálkozó. Még jó, hogy idáig csak néhány embernek küldtem meghívót. Olyanoknak, akikről tudtam, hogy idelyében szólni kell. Így aztán csak pár embert kell értesíteni a halasztásról. Kettejüknek már eleve nem volt jó az időpont: Gyermek esküvője, munka.
No, majd novemberben, a születésnapommal egybekötve.
Doni már 3-4 napja csak azt a pár falatot eszi, amit az asztalnál kucsorog tőlem.
Ma egész éjjel hányt, -ivott,-hányt.
Délelőtt szorongva mentem gyógytornára. Mikor hazajöttem, moshattam is föl a parkettet. A múlt héten föltett huzat is mehet újra mosásba.
Ha délutánig nem javul, kénytelen leszek kihívni az állatorvost. 12-től 6-ig Budán rendel, csak azután tud kijönni.
********************************************************************
Tegnap levelet kaptam 1 behajtó cégtől, hogy 6270 Ft követelése van a Mester KFT-nek. Fizessek.
Ma pedig ezt kaptam:
Mégiscsak jó, hogy a Fogyasztóvédelemhez fordultam a panaszommal.
Közel 1 évig zaklattak havonta irásban, a mobilomon egy időben szinte naponta, és nyomták az egekbe a vérnyomásomat.
******************************************************************
Vera megint elölről kezdte a vízórás mizériát.
Szereltessenek ők is vízórát a lakásba. Eddig OK. Na de mi a csudának hivatalosan bejelenteni, és 3 vízóra után fizetni a rendszerhasználati díjat? No meg 6 évente új órát venni, fölszereltetni, hitelesíttetni?
Baromság.
Füreden annak idején bejelentettük a lakásonkénti, volt, ahol 2 db vízórát. Jól rá is fáztunk, mert a rendszerhasználat többe került, mint maga a vízfogyasztás, nem is beszélve a 6 évenkénti több 10 ezres költségről. Volt, akinél a 6 év alatt az óra alig 10 köbmétert mutatott. De a szabály, az szabály.
Nem igaz, hogy egymás között ne tudnánk az óraállások alapján elosztani a fogyasztást. Pedig kiszámolhatna, hogy én egyedül vagyok, és havi átlagban 5 köbmétert fogyasztok, ha itthon vagyok. Ők ketten vannak, és 10-12, köbméter a rájuk eső rész, vagyis alig több, mint a duplája.. Én hetente egyszer zuhanyozok, és mosok hajat, a többi napon csak mosakszom. Ugyanis télen mindig megfázom 1-1 fürdés után,a bő 1 órán át tartó a szárítkozás, öltözködés közben. Ők naponta, olykor kétszer is zuhanyoznak.Hogy miért fizetek mégis lényegesen kevesebbet? Mert nekem jár kompenzáció, amit a számla végösszegéből le is vonnak.
A szemétszállítást fele-fele arányban fizetjük, holott nekem alig van szemetem, (heti talán 5 liter, mert én szelektíve gyűjtöm. Nyáron pedig itthon sem vagyok. Mégis ragaszkodnak a 600 literes hatalmas kukához, annak pedig a havi díja több, mint 6ezer Ft.
Tegnap este kijött az állatorvos.
Megállapította, hogy a nyirokcsomók alaposan meg vannak duzzadva.
Állítólag valami vírusos fertőzés lehet.
Kapott antibiotikumot injekcióban.
Enni ugyan még mindig nem eszik, de inni iszik, és szerencsére már nem hány.
Már fő az erőleves. Azt talán meg fogja inni.
Megtaláltam a rejtett raktárját is a díszpárna alatt.
Azt hittem, legalább az asztalnál kapott néhány falatot megette. De nem.
Már régen felfigyeltem arra a szokására, hogy ha már jól lakott, azért még kérincsél. az asztalnál, a pofazacskójában elraktározza, mint a hörcsög, aztán eldugja valahová, ínségesebb időkre. Arra azért nem gondoltam, hogy most is ezt teszi.
Most letargikusan fekszik a fotelban. 5-10 percenként simogatom kicsit. de máskor forgolódik, hogy hol kívánja épp a simogatást, vakargatást, de most meg sem moccan, csak eltűri.
******************************************************************
16: az erőleves délre elkészült, igaz nem darált marhából, hanem darált pulykacombból. De csak megszagolta. Még csak bele sem lefetyelt, hanem undorodva elfordította a fejét. Pedig én is megkóstoltam, és nagyon finom. - Ha már egyszer főztem, 3-4 napi adagot készítettem, mert én imádom. (a piacon 1 kiló pulykacomb kockát vettem, és le is daráltam egyből. Mint a múltkor, most is egybefasírtot terveztem belőle. Jobb, mint a felvágott. És biztos, hogy igazi húsból van mindenféle adalék nélkül.)
Próbálkoztam 1-2 morzsa darált hússal. Igaz, annak már se íze, se bíze, ha az ember hideg vízben kezdi el főzni, és 3-4 órán keresztül forr. A lé isteni, de a darálék olyan lesz, mint a fűrészpor . Ki szoktam dobni.
Csak mikor már leszűrtem, szoktam beletenni a bőséges adag zöldséget. Akkor már csak épp annyit főzőm, hogy a zöldség kicsit megpuhuljon.
1 nyers tojássárgáját elkeverve benne, megittam belőle 1 csészényit.
Nekem bezzeg nagyon jól esett.
Kettő körül aztán megmelegítettem magamnak a maradék patisszon főzeléket.
Doni erre kissé felélénkült. Megkínáltam belőle. "Fényesre" nyalta a tányérját. Lecövekelt mellette,- ez azt jelenti nála, hogy kérne még belőle. De nem mertem adni 4 napi koplalás, és másfél napi hányás után.
Rájött, hogy ő bizony éhes...
Meglátogatta a titkos éléskamráját, persze azt én tegnap már felszámoltam.
Végül ráfanyalodott az immár kihűlt levesre, és azt is kilefetyelte az utolsó csöppig.
Majd nagy dérrel-durral felborította, tologatta kicsit a száraz-kajás tálat, és mivel erre sem reagáltam, behozta a szobába, és hozzám vágta.
De most nem merek adni neki. Majd holnap reggel..
Erre sértődötten folvonult az ágyamra, lábai az égbe, és húzza a lóbőrt...
És én nagyon megkönnyebbültem :)))
Legjobb tudomásom szerint én sosem voltam "blogol.hu" felhasználó.
Mégis azt írja ki, hogy: ezen a néven már van blogol. hu felhasználó. Ha te vagy az...
Ha meg bejelölöm magamat felhasználóként, jelszót kér. Beírom azt, amit általában használok, erre kiírja azthogy téves név, vagy jelszó. Más lehetőség, pl. hogy névtelenül írjak, nincs.
Hát akkor most mi van?
Zoliék pénteken elutaztak.
Gomdoltam, épp itt az ideje kipróbálni a túrós pogácsát kecsketúróból.
Valamit módosítottam a Net-es recepten: Tejfölt is tettem bele, mert a túrót túl száraznak gondoltam. A tehéntúró sokkal nedvesebb.
A recept mindenből 25 dekát ir: vajból is.
Bele is tettem, de már eleve 35 deka liszttel gyúrtam össze. Betettem a hűtőbe keleszteni, no meg, hogy a puha vaj meg tudjon keményedni. Így is kissé lágynak találtam, úgyhogy még 5-6 deka liszttel átgyúrtam. Aztán egészen vékonyra nyújtani, tojással megkenni, hajtogatni, de a hajtásokat is megkenni. Végül 8 rétegű tésztát kaptam. Én, bár a recept azt írta, hogy azonnal kisujjnyi vastagra nyújthatjuk, de gondoltam, még fél órára visszateszem a hűtőbe-ártani biztosan nem árt neki.
Gondoltam dehogy szúrom ki kerek pogácsa szaggatóval, inkább derelye vágót használtam, úgy nincs esedék, nem kell újra es újra összegyúrni.
Nagyon jó ízű lett, csak tehettem volna bele fele adag vajat. Pont elég lett volna. Így kicsit nehéz a gyomornak.
Gyönyörűen feljött, kívül ropogós, belül puha:
Féltem, hogy nagyon kecske szaga, -íze lesz, de nem.
Mindenesetre, ha szerdán jön Anna, azért nem fogom neki elárulni, hogy milyen túróból készítettem.:)))
"Szerencse?"-hogy már egyáltalán nem ül számítógéphez.
a ferihegyi repülőtérhez?
Szűz Máriának a Szabadság szoborhoz?
Szerintem semmi, de mégis sok.
Nagyon ritkán mondok ebben a blogban politikai véleményt, és ez sem az szeretne lenni, de ennyi őrült ötletelést már tényleg nem lehet szó nélkül hagyni!
Hogy arra kell szavazni, melyik teret nevezzük el Elvis Presleyről?
Az átkeresztelések, szoborcserék- ezek tényleg világmegváltó ötletek?
Szegény Liszt Ferenc, ha most lenéz ránk az égből, és azt látja, hogy olyasmit neveznek el róla, aminek semmi köze a zenéhez, és hozzá sem, mert mikor ő élt, bizony még föl sem találták a repülőgépet...
És azt hiszem, Szűz Mária sem szeretné, hogy feláldozzuk érte a Szabadságot!
Tényleg ettől jut előbbre az ország?
Az már csak hab a tortán, hogy az új Alkotmányban törlik a Köztársaság szót (rengetegbe kerül majd bélyegzőket, iratokat, stb. cserélni.) És a Köztársasági Elnök vajon megmarad, egy nem köztársaságban, vagy ezt a tisztséget is átkereszteljük majd (ki tudja, mivé?), talán országispánná, vagy valami efféle hülyeséggé?
Ezentúl mi lesz az államformánk?
Mert az államformát is alkotmányba kell foglalni.
Talán Monarchia? (Csak mert az azt jeleni, hogy az uralmat egy személy gyakorolja, hatalmát örökléssel, vagy választással szerzi, és haláláig uralkodik.)
Ezzel rengeteg pénzt megspórolhatunk, mert nem kell kampányolni, 4 évenként választást fizetni...:-(((
Te jó ég, csak nehogy a Próféta szóljon belőlem!
Visszahozzuk a vármegyéket, meg a jó ég tudja még mit... Újra osztjuk majd az országot, vagy egyszerűen átkereszteljük a megyéket?
Biztos, hogy ez most a legfontosabb, míg százezrek feje fölött lebeg a kilakoltatás réme, és minden negyedik gyerek éhezik Magyarországon?
Szavakban szembeszállunk az egész világgal, (mármint igen tisztelt miniszterelnökünk, aki állítólag fölveszi a harcot, és nem hagyja, hogy lealázzanak minket)
Arról is szól a fáma, hogy már nem elég jó neki az új hatalmas irodája, most a Várra vetette a szemét. Sok milliárdért oda költözne át... A Nemzeti Múzeumból már a Parlamentbe költözött a korona, most költözhet tovább a régi helyére?
Talán meg is koronázhatnánk. Habsburg ház után Orbán ház. Trónörökös már úgyis van hozzá.
És egyáltalán! Ha már rombolunk, miért nem bontjuk le a z Ország Házát, csak mert 40 évig a szocializmust szolgálta?
Bár lehet, hogy mindez csak rosszindulatú pletyka, és az új adórendszer sem a gazdagokat teszi még gazdagabbá, a minimál béren dolgozókat meg még szegényebbé, mert ők bizony a gyerekkedvezményt nem tudják igénybe venni, de adjunk már szavazatot a még meg sem születetteknek is, és csináljunk már a 15 éves tinikből komoly, (nem)dolgozó (tudatlan) munkanélkülieket.
És az is csak pletyka lehet, hogy már azokban sem bízik, akik rá adták a voksukat. Különben miért kellett volna bértapsolókat felfogadnia?
És romboljunk, romboljunk, romboljunk, mert a romokon épülhet majd föl az Orbáni kánaán .
És bocsánatot kérek, hogy ennyire kiborultam. De mikor azt hallom, hogy azért kell a gyerekek utáni szavazati jog, hogy ne má' , hogy az öregek döntsék el merre forduljon az ország szekere...
Nem halloták még, hogy fiatalság bolondság, és hogy az öregemberek bölcsek, mert hátuk mögött sok évnyi megélt tapasztalat...
Bár egy 5 gyerekes negyvenes éveit taposó embernek igazán benőhetett volna már a feje lágya.
Pénteken készítettem 2 újabb tepsi kecsketúrós pogácsát.
Sajnos a nyers tésztát nem kóstoltam meg. Kissé sótlan lett, így pedig az ízei nem jönnek ki teljesen.
Attól azért nem félek, hogy nem fogy el.
********************************************************************
Az élet sója ?
Szombatra beszéltem meg a találkát a befektetési tanácsadóval.
Valószínűleg szinte senki nem tudta, hogy most szombaton nyitva tartottak, így egyedüli ügyfél voltam. Bőven volt időnk beszélgetni. Én is ráértem, ő meg, gondolom megpróbálta valahogy elütni az időt. Több, mint 4 órán keresztül beszélgettünk.
Sok minden szóba került, köztük Orbán melléfogásai, a kormány, a Jegybank, a jegybanki alapkamatok, az infláció, ...
Hogy változik-e, és milyen irányba az alapkamat?
Szerintem az infláció növekedésével annak is nőnie kéne. (Bár tegnap azt mondták be, hogy erre az évre mindössze 3 %-os inflációt jósolnak, ami szerintem nevetséges. Jelenleg állítólag 4,1-nél tartunk. Én bizony jóval többnek érzem.)
Szerinte, ha szerencsénk van, akkor nem változtatják. De több, mint valószínű, hogy csökkeni fog,(mármint az alapkamat, ami szembemegy a realitással! 4 új ember került be a Monetáris Tanácsba, és szerinte a szakértelmük nem a legmagasabb, de pártszimpatizánsok. Szerinte a megtakarítások most is alacsony kamata még alacsonyabb lesz, miközben a korábbi hitelek törlesztő részletei egyre növekszenek.határ a csillagos ég.
Hogy meneküljek a kamat, és nyereségadótól, NYESZ-R számlaszerdődést is kötöttünk. Ezen belül nyugodtan adhatom, vehetem a papírokat. A lényeg, hogy amennyiért eladtam, annyiért vennem is kell. Nem igazán értem, de fő, hogy ő érti.
Abban viszont megegyeztünk, hogy rendkívül érdekes, izgalmas, és keserű 3 évnek nézünk elébe.
Most a befektetésekkel csak szerencsejátékot lehet játszani, ha nem akarjuk a biztos, de nagyon alacsony kamatot választani.
Nos, nagyrészt én is tőkevédett, alacsony kamatozásút választottam. Ezekhez szabadon hozzányúlhatok, de van lejárati idejük. 2-2,5 fél év, hogy még véletlenül se mentesüljön a kamatadótól.
De azért játszom én is.
Egészen apró tétekkel, de mégiscsak játszom.
Nem lesz nagy veszteség, de nagy nyereség sem. Valószínűleg a 4 féle kiegyenlíti majd egymást.
4 féle "merész", nem tőkevédett besorolású befektetés.
Három a fiam ötlete, (ha már pénzügyi tanácsadó, adjon nekem is tanácsot. Bár szerinte ez olyan érzés, mint amikor az orvos operálja a saját hozzátartozóját)
Egyet pedig Tamás javasolt,- ha már játszani szeretnék.
No, akár vesztek, akár nyerek, izgalmas játék lesz, nap mint nap figyelni a tőzsdét, az árfolyamokat...
Talán bekattantam?
Tavaly ilyesmit, még ilyen pici tétben is mereven elutasítottam volna.
De most le kell vezetni valahogyan a felgyülemlett feszültséget.
Múltkor kaptam olyan kütyüt, amivel Neten keresztül tudok átutalni, adni-venni, megnézni a számláimat...
Ennek is nagyon sokáig ellenálltam.
De ha akkor nem adtam volna be a derekamat, mikor beszálltam Zoli lakásvásárlásába, most mindenképp kelleni fog.
Tegnap a papír alapú értesítéseket is mindet lemondtuk a kütyün keresztül.
Tényleg csak kapkodom a fejemet, ennyi újdonság láttán.
A kütyü használatában azért néha még Zoli segítségére szorulok.
*******************************************************************
Szerda helyett tegnap állított be egészen váratlanul Anna.
Szokása szerint - anélkül, hogy egyáltalán megkóstolta volna - lefigymálta a sütimet.
Hozott magával 5 szem Milka piskóta tallért. A többit már megette a Bolhán. Azt eszegette.
Azt kérdezte, miért nem veszek a Flórában süteményt? Ott isteni finomat készítenek.
Megkérdeztem tőle: Tudod, hogy ott mibe kerülne 1,5 kiló aprósüti,?
És egész, 16-24 szeletes tortákat sütök. Ott 3-400Ft egyetlen szelet. Igaz, gyönyörűen néz ki, meg egyszer - egyszer meg is lehet enni, de iszonyúan édesre készítik a legtöbbjét.
Igaz, igaz, nagyon drága, de minek neked 1,5 kiló? És egész torta?
Mert anyósom már évek óta nem tudott sütni, és Zoli direkt azért vett egy normális sütőt. Így aztán minden hétvégére sütök valamit: egyik héten sósat, másik héten valami édeset.
Azután megnézte a csodasütőmet.
Persze azt is lefitymálta: Utálom ezeket a zománc nélküli készülékeket. Minden megszáradt vízcsepp meglátszik rajta. -Igen, ez volt az én egyetlen kifogásom is.
És minek az elektromos sütő? A gáz sokkal olcsóbb! Hát, erre már nem is válaszoltam.
Aztán Babos-hegyről is szó esett. Hogy mennyire várom már, hogy leköltözhessek.
Nekik is van egy kis parasztházuk, Eger felé, egy kis falu közepén. Mondja, idáig egyfolytában csak 5 napig bírta azt az "ingerszegény" környezetet, és már menekült is haza. A reggelit a tornácon- igen, azt nagyon élvezi.
Hát, nem vagyunk egyformák. Nekem nem ingerszegény az a környezet. Rengeteg élményt ad. Télen meg Pesten még bőven sok is az "inger".
Bár őszintén szólva nem igazán értem. Szinházba nem teszi be a lábát.(pedig gimnazista korunkban 'majd minden hétköznap ott voltunk a kismadácsban" A nagynénje, Nagy Anna akoriban annak a társulatnak a tagja volt. Jaj, hányszor, de hányszor láttuk Domján Edittel, és a kis Tímárral a Candidát.., Moliere Mizantrópját, a 25, Színházban "Szókratesz védőbeszédét" Haumann Péterrel.)
Mesélte, valaki meghívta az Operett Színházba egy Kálmán Imre darabra. Az első felvomás után eljött. Néha elmegy moziba,de azt sem élvezi igazán. Különben meg a turkálókat , cukrászdákat járja. - Hát, engem meg ez nem elégítene ki. Én még most is imádom a színházat. Megyek is, ha alkalmam van.
És közben meg panaszkodik, hogy kevés a pénze :)))
Mióta nem volt nálam a lakásban, és nem vette le a kabátját, most láttam, rettenetesen elhízott. Igaz, már nem cigizik, de azt a pénzt cukrászdára költi.
90 kiló körül van. És még én panaszkodom (ma mérdzkedtem), a magam ruhástól 71 kilójára? 2 vagy 3 hete még 75 voltam, de mostanra már elmúlt a nagy falánkság, és kezd normalizálódni a súlyom. Igaz, még mindig 9 kiló plussz van rajtam, de 62 kilóra visszafogyni? - képtelenség.
******************************************************************
Épp most hallgatom az M1-en, hogy milyen fontos nyugdíjas korunkra az öngondoskodás.
Épp most nyúlták le az emberek magánnyugdíj pénztáraknál gyűjtött pénzét.
Sokaknak még a rezsi kifizetése is gondot jelent. Mégis, miből takarékoskodjanak?
Felháborító!
******************************************************************
1,5 liter marhahúslevest főztem - fafül, illatos, és trombita gombával, borsóval, zöldséggel... és hatalmas adag káposztás tésztát. Desszertnek mazsolás, grappás, tejszinhabos karamell krém volt. A krém nagyon guszta, csíkos lett, mert csak elnagyolva kevertem bele a habot.
A cvekkedliből csak kis adagot hagytam meg magamnak. A leves is elfogyott. A maradék krém is dobozba, zacskóba került.
Ma este Zoli átjött, mert tegnap itt felejtett egy fontos iratot . Persze nekiállt a maradék cvekkedlinek, utána még megette a reggeli sprotni maradékomat is.
Az egész napját a bíróságon töltötte, és persze egyetlen falatot sem evett.
Elég nyúzottan nézett ki.
Múlt héten Szicíliában volt dolguk, és mindketten nagyon betegen csinálták végig.
Április 2.-án Magyar Színház: Kaméliás hölgy; 3.-án Víg Színház: A padlás.
9.-én, vagy 10.-én Babos-hegy: gidanéző, és magvetés.
Következő hétvége: temető.
Májusig hét közben meg bevetem magam ismét az Egészségügy útvesztőjébe.
Ezt én nem is akarom elhinni!
Orbán levelet írt a rendőröknek, hogy tisztességesek vagytok, a semmisségi törvény nem vádol titeket! -nem így van megfogalmazva, de ez a levél lényege! (valószínűleg a Jobbiknak, meg a bakancsos, fekete egyenruhában masírozó egyedeknek akart nyalni, és persze a Párt meg van ám fegyelmezve: birkaként megy a kolomp után, és megszavaz minden baromságot)
Ciniznus, vagy dilettantizmus?
Nem értem!
Orbán Viktor Jogi Egyetemet végzett!
Igaz, egyetlen napig sem dolgozott - nemhogy jogászként, -de az 5 év ügyvédjelöltségből sem töltött ki egyetlen napot sem.
Mert jogászként biztos, hogy nem írt volna ilyen levelet !
Egyszererű polgárként, ha nem lenne biztos állása a Parlametben, bizonnyal ő is a munkanélküliek keserű kenyerét enné.
Mert még az egy hónapos próbaidőt sem tudná kitölteni. 2 nap után páros lábbal rúgná ki minden ügyvédi iroda...
Elkeserítő...
*******************************************************************
És az is szomorú, hogy a diplomás fiatal, aki kimegy Angliába, vagy akármelyik nyugati országba babysitternek, háztartási alkalmazottnak (magyarul cselédnek),vagy valami még alantasabb munkára, azt nyilatkozza, hogy úgy érzi, hogy megkóstolta az igazi Szabadságot! (Mert azt kis hazánkban nem érezhette)
gazdáját december eleje óta keresem. A mobilja mindig azt szajkózta:" pillanatnyilag nem elérhető, próbálja később."
Március közepén aztán úgy döntöttem, hogy levelet írok neki.
Ősszel azt beszéltük meg, hogy elmegyünk ügyvédhez, hogy rendes szerződést készítsünk az átruházásról, vagy a földhasználatról. Bár az a papírfecni elkavarodott valahol, talán lent hagytam. Pedig úgy emlékeztem, hogy hazahoztam. De sebaj, biztos, hogy el fogja ismerni. Rendes embernek látszott. meg aztán aki megcsinálta, úgyis tanúsítja, hogy mi fizettük ki Azt azért furcsállottam, hogy sosincs bekapcsolva.
Hát a levél "Meghalt" jelzéssel jött vissza. Erre bizony legvadabb álmomban sem gondoltam volna.
Mikor nyáron megismerkedtünk, igazán nem gondoltam volna, hogy 1-2 hónapja van már csak hátra.
Igaz, Vilinél sem számítottunk ilyen tragédiára. Nála is ott maradt kb 200ezer Ft-unk. Abból 150.000.-ről van papírunk. Még jó, hogy Vili ragaszkodott hozzá, hogy írjuk meg.
Hülyeség volt részemről, hogy nem küldtem rögtön haza Zolival beszkennelni azt a papírt. Kellett nekem nélküle intézni a dolgot?
Hát, nem is tudom...
Azt tudom, hogy állítólag egészséges.
És azt is tudom, hogy 20 perc alatt, 210 fokos sütőben kemény marad.
1 óra kellett neki.
De az íze...
Ehető ugyan,
de abban biztos vagyok, hogy soha nem fog a kedvenceim közé tartozni.
Idén először mentünk le Baboshegyre.
Nagy viharok lehettek télen odalent.
Mikor a kertkapuhoz értünk, alaposan megdöbbentünk.: A kb 5 méter magas, gyönyörű tujánk gyökerestül kifordulva fekszik, félig a kocsi bejáron. Szerencsére azért még el tudtunk menni mellette. Él, a gyökerének egy része még kapaszkodik az átázott talajba, de estében letarolt néhány bokrot. Annyira üresnek tűnik nélküle az előkert...
Az elválasztó sövény egy része bedőlve, pont azon a helyen, ahol rá szoktunk fordulni a parkolóra.
Zoli, Laci és Erzsike együttes erejére, és egy órányi munkájára volt szükség, hogy kötelekkel fölhúzzák, és a szomszéd kert fáihoz rögzítsék. Remélhetőleg föl fog egyenesedni.
A borospince sziklából faragott több száz kilós szellőzőjét is ledöntette a szél. Laci azt visszaállította ugyan, , és kitámogatta, de addigra a szellőzőn keresztül bőven zúdult le a pincébe föld, és a szellőző természetesen eltömődött.
A lakásban, minden otthagyott holmin vastagon áll a penész. Jaj, szegény árva fejemnek. Mielőtt végleg leköltözöm, előtte legalább 1 hetes munka lesz mindent penészteleníteni.
Mélyhűtőládában, jégszekrényben is vastagon áll, így nem tudom előre levinni az elemózsiát.
********************************************************************
De "gazdagodtam" 1 mózeskosárral,(jó lesz valamire) és négy darab 25-40 literes "üveggel"(ballonnal?-fogalmam nincs, hogy hívják ezeket a vastag falú, ménkű nagy üvegeket.) Olyanokkal, amiből ősszel Zoli "lopta" a bort a pincénkben.
********************************************************************
Laciék szombaton reggel egy "kis" disznót vágtak: " csak" 160 kilós mangalicát. Kell a hely a szaporulatnak, -mondta. Ha nem 1 órakor érkeztünk volna, ehettünk volna velük hagymás vért, (nyamm!!!)de sajnos az utolsó falatig elfogyott, mire leértünk.
Kérdeztem, szerinte mégis hol kezdődik a nagy disznó? 4 mázsánál.-felelte. Vannak is az ólakban most épp 10-en 4 mázsán felüliek... Kissé késésben vannak a vágással. Alighanem túl vállalja magát. Állítólag egész télen, minden héten vágott 1-1 disznót. még legalább 18-at kellene. Mondtam is neki, hogy legalább még 1-2 bérest föl kéne fogadnia. Eszméletlen, hogy mennyit dolgozik az az ember, csak úgy ne járjunk vele, ahogyan Vilivel jártunk. De ő legalább nem iszik alkoholt.
Azt mondta, nem olyan könnyű dolog az, ahogy azt én képzelem. A cigány, ha épp nem részeg, megfogja a munka végét, de ha hét végén kifizeti, addig nem látja, míg el nem itta az egész keresetét. Utána visszaalázatoskodik persze, de az állatoknak minden nap ennie kell, a kecskét naponta kétszer ajánlatos megfejni, a földet időben meg kell művelni, a szőlőt metszeni, permetezni...
Hozott egy "kis" kóstolót valamelyik régebbi, már felfüstöltből:2 szép tábla, vajpuha szalonnát, legalább 2 kiló kolbászt, vagy 3-4 kiló véres-májas hurkát. Szerencsére anyósom mélyhűtőjéből már nagyjából mindent kihasználtam.
Megosztoztam Zolival a füstölt dolgokon, már csak az a gond, hogy hol tároljam őket, mert aligha fogy el belátható időn belül. A hurka mind anyósom mélyhűtőjében landolt.
Erzsikétől 1 zsák csicsókát kaptunk. Érdekes módon Zolinak nagyon ízlik. Most már Erzsikének is, ahogy én készítettem el. Nekem változatlanul nem az esetem, bár most, másodjára nem is volt olyan rossz. Kezdem megszokni az ízét.
*******************************************************************
Úgy látszik, hogy a frissen kiszedett csicsóka tényleg pillanatok alatt megpuhul, és az íze is egészen más, mint a két hetesnek.
Így már nekem is ízlik.
*******************************************************************
Fél zsákkal átküldtem Péternek. Ő cukros, és nekik különösen ajánlják. Ha nem ízlik neki, legfeljebb Zoli visszahozza. Hét végére majd készítek füstölt mangalica kolbásszal rakott csicsókát, meg szalonnába tekert struccmájat rántva.
Mindkét kecskénk napokon belül szülni fog, így sajnos nem láthatom a születés csodáját. Laci szerint a feketének valószínűleg ikrei lesznek.
Érdekes módon Zoli már pénteken, Erzsike meg szombatom mondta, hogy isteni a füstölt oldalas is lesütve. Nem tudták hogy azt is le lehet sütni.
Pedig isten bizony normális oldalast vettem, és füstölt sót sem használtam hozzá.
Két napig pácoltam olíva olajos, fokhagymás, szicíliai pizza-fűszeres sörben, mert elég öregnek gondoltam a csontok alapján, de hogy ezzel füstölt hatást lehetne elérni, nem hinném. 1 egész tepsi tejfölös, fűszeres csicsókát, és 2 egész sült oldalast vittem le. Az utolsó falatig elfogyott.
Olyan jó érzés , ha az ember főztjét -nem csak szavakkal- hanem azzal is dícsérik, hogy pillanatok alatt elpusztítják, mintha előzőleg 1 hétig éheztek volna.
//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
Eléggé meglepődtem azon, hogy a szomszédoknak külterületen szántóföld esetében állítólag elővásárlási joguk van. A tulajdonosnak mindkét, a mi esetünkben 3 szomszédnak kell felajánlania megvételre. Egymás között licitálhatunk. Csak abban az esetben adható el másnak, ha egyikünknek sem kell, vagy a tulaj alacsonynak találja az ígért vételárat, és az új érdeklődő többet igér. Ekkor már nem élhetünk az elővásárlási jogunkkal.
Hát, nagyon kíváncsi leszek!
Bár egyelőre, még örökös sincs a láthatáron.
///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
Jaj, és csak véletlenül vettem észre, -szerencsémre még épp, hogy elcsíptem a startot-hogy megkezdődött az idei Forma 1.
Szerdán hiába mentem be a kórházba, semmit nem tudtam elintézni. A dotornő éjszekai ügyelet után, mire odaértem, már távozott.
Csütörtökön visszamentem.
Nem olvastam el az ajtóra kiírt káblát, hogy karantén van hasmenéses járvány miatt. Én bizony bementem.
Ha már úgyis bent vagyok, a doktornő hajlandónak mutatkozott elvenni a beutalómat.
Még aznap telefált, 19.-én várnak. Viszont a beutaló, hát az ott maradt. Mondta, kérjek újat a háziorvosomtól. Mondtam neki: szerintem hülyének nézne.
No mindegy, a lényeg, hogy pénteken már morgolódott a gyomrom. Szombaton állandó pukizás. Szerencsére a kocsiban csönd volt. De ahogy elkezdtem járkálni, elölről kezdődött az egész. "Illattal" ugyan nem járt, csak hanggal.
Ma délután aztán elkezdődött...
Csak reménykedem, hogy Erzsikét, Lacit meg Zolit nem ajándékoztam meg vele.
Pedig csak talán, ha 5 percet töltöttem a folyosón, ahol egyetlen beteg sem járt...
Nos, ezentúl majd, ha csukott ajtóra találok, minden kiírást el fogok olvasni.
Még szerencse, hogy nem szombaton jött a neheze. Lent nem volt kinyitva a víz. Út közben meg nem lett volna 100 méterenként WC.
Jól megjártam, de végül is szerencsésen jöttem ki belőle.
Még csütörtökön vettem a piacon az oldalas mellett,1 pár sütőkolbászt is. (akkor még nem tudtam, hogy Lacitól kapunk disznóságokat, no, meg az sem volt tervbe véve, hogy a kórházban bekapom a vírust)
De a 3 napja vásárolt kolbászt már nem mertem lefagyasztani. - ki tudja, mikor kapta a hentes.
Egyszóval kénytelen voltam lesütni. Vele együtt sült természetesen a csicsóka is. Átvette a kolbi ízét, a színe szinte fekete lett. A kolbász pontosan az én ízlésem szerint volt fűszerezve. Jó étvággyal ettem meg az egyik felét, az összes körettel, és savanyú uborkával. A másik feléhez este kénytelen voltam újabb adagot -ezúttal -főzni. Kenyerem egy szelet sem sem volt itthon, egymagában a kolbász meg ugye...
Csak egy ici-pici lelkiismeretfurdalást éreztem a disznóhús miatt, de meggyőztem magamat, hogy a csicsóka azért némileg ellensúlyozza...
Az egész hetem az orvosok közti rohangálással telik majd , no meg a fél zsák csicsóka is az ő felhasználására ösztönöz.
15 szem elásatott a kertben, de ez csak egy csöpp a tengerből.
No meg rájöttem arra is, hogy frissen teljesen más az íze, mint a 2-3 hete kiásottnak.
Még legalább 3-4 kiló kecske sajt és túró van lefagyasztva. Májusban meg ismét gyártani kell.
Úgyhogy ezúttal, mint a krumplit, ezt is megfőztem, aztán felkarikáztam.
Kb 3deci tejfölt összekevertem 3 egész tojással, kb 30deka túróval, 3 deci savóval, belepaszíroztam 1 egész fej fokhagymát, a múltkor már jól bevált pizzafűszert, és borsot szórtam bele. Majdnem peremig belekarikáztam a tepsibe a csicsókát, ráöntöttem ezt a keveréket.
Fölcsíkoztam 3 szelet szalonnát, fölkarikáztam a füstölt kolbászból, és rárendeztem a tetejére.
Be a sütőbe, és 160 fokon légkeveréssel 20-25 percig sütöttem, hogy a nedvesség kipárologjon belőle.
Sajnos a kolbászkarikák szénné égtek. Tanulság: legközelebb nem középszintre, hanem alulra kell tenni, és talán 150 fok is elég.
A szalonnából kisült zsír pont elég lett.
A sarkát megkóstoltam. Eltekintve a szénné égett kolbásztól, tökéletes lett.
*****************************************************************
Egy szót a kolbászról: én picit több erőspaprikát, és köményt tettem volna bele.
Mikor a Körvasút sorra költöztünk, a pottyantóból füstölőt alakítottunk ki nagyanyám utasítása szerint.A tökéletes kolbász töltésére is megtanított minket.
Mivel csak kézi darálónk volt,-mint a legtöbb háztartásban- előbb nagy ,- aztán kicsi lukú izén daráltuk át. Időnként szét kellett így is szedni, és megszabadítani a kést az inaktól. Villanydarálón ez már nem jelenthet gondot. Aztán rácsavartuk a töltőt...
Évekig elláttuk a rokonságot, ismerősöket füstölt kolbásszal.
Aztán meghalt a bácsi, akitől a keményfa forgácsot kaptuk, egy kis füstölt kolbászért cserében.
Egyszer még próbálkoztunk egy asztalostól vásárolt forgáccsal, de ő többnyire fenyővel dolgozott.
Azzal meg nem lehet füstölni. Az az adag bizony tönkre is ment.
-No, szóval az a legfőbb kifogásom a kolbász ellen, hogy durvára van darálva.
De a szalonna az tökéletes.
igencsak elgondolkoztatott.
Rájöttem, hogy az idei nyáron mennyi feladat vár rám.
Tudom, ő egy ujjal is elvégezné a többi munkája mellett...
De nekem, óriási feladat lesz.
Először is, most már 2 kecske tejét kell feldolgoznom, tehát naponta.
Ha a feketének ikrei lesznek, mert Laci szinte biztos benne, akkor öten lesznek. Reménykedem bakokban, mert Erzsike hallani sem akar róla, hogy csak egyet is eladjunk. Ő feji, gondozza és imádja őket. Én csak a tejet dolgozom föl. Ha bakok, akkor természetesen levágjuk. Persze a húst föl kellene használni. Az ő gyerekei még csak a kecsketejet sem isszák, akkor a húsát hogy ennék meg? Maradunk rá hárman. De ha gödölyék lesznek...Akkor nagyon kétségbe leszek esve.
Idénre tervezünk néhány tyúkot, akkor 1 kakas is kell, csirkéket, kacsákat.
Remélem, nem járok úgy velük, mint Zoli 10 éves korában.
Mert akkor vettem 5 napos csibét, 3 napos kacsát. Tündériek voltak,pici sárga pihések, csak egyetlen baj volt velük. A fiúk annyira megszerették, hogy nem voltak hajlandóak megenni őket. Kázmért egész fiatalon le kellett vágnom, mert valószínűleg félre nyelt 1 kukoricaszemet. Mielőtt megfulladt volna, levágtam. A többiek nevére már nem emlékszem, de télre már nem maradhattak.A disznóólban (mert akkor még az is volt-valószínűleg megfagytak volna Arra viszont igen, hogy a kedvencét, aki Gyöngyi névre hallgatott, már nem hagyta levágni. Le kellett vinnünk Balatonfüredre Péter nagynénjéhez, ahol "szobatyúk" lett belőle.
Mikor Irénke néni beteg lett, a szomszédhoz került. További sorsáról nem tudok. Valószínűleg fazékban végezte.
Zoli a két megmaradt kacsával.
A veteményes kert is duplájára nőtt az idén. A gyümölcsösben meg krumpli is fog teremni-nem győzzük majd szedni róla a krumplibogarakat. Erzsike 2 kiló -Erdélyből hozott-többféle vetőburgonyát ültetett oda a napokban.
És remélem, idén lesz feldolgozni való paradicsom rendesen.(paprika tavaly is bőségesen termett.)
Epret is ültetünk.
No meg remélem gyümölcs is lesz.
Mert tavaly egyetlen szem sem termett, mégsem unatkoztam.
a bíróság valagát Stohl András, mert csak 2 év 4 hónap letöltendő büntetést kapott.
És még van pofája felfüggesztett börtönbüntetésért fellebbezni!
Nagyon vastag bőr van a képén, vagy talán egyáltalán nincs?
Visszaeső, ami a részegen vezetést illeti. Hogy akkor volt-e benne drog is? - lövésem sincs, de feltételezem. Szinte az egész ország szurkolt akkor, hogy életben maradjon.
4 óra alatt bevallottan 1,5 liter bor, 1 deci whisky, kokain,- részben azok is felelősek, akik nem vették ki a kezéből a slusszkulcsot.
De amit a baleset után csinált: hogy a barátnőjét szerette volna megkérni, hogy vállalja át tőle a felelősséget, ( és vállalja helyette a börtönt?) hogy a nő kocsijával ebben a "beállított állapotban" elhajtott a helyszínről- még jó, hogy nem okozott másik balesetet is.
Erkölcsi nulla...
Az én igazságérzetem azt súgja, hogy a maximális büntetést kellett volna rá kiszabni.
És bocsánat a csúnya beszédért, de...
*******************************************************************
PAYER ÖCSi
Nagyon sokat adtál nekünk.
Szerettem a dalaidat!
Csak a tested szűnt meg létezni, a szíved dobogni, de a dalaidban, és a szívünkben tovább élsz.
Tudom találhattam volna valami ide illőbbet is...
Csütörtökön reggel vérvétel, utána szemészet.
Már egy ideje gond volt a jobb szememmel. Hol teljesen elment a látásom, hol meg a homályból csak egy szűk lukon láttam ki, ami néhány perc alatt normálisra tágult.
Enyhén szólva megijedtem. Elmondtam Angélának, aki beutalt a szemészetre szemfenék vizsgálatra.
Amíg eljutottam végre odáig, gondoltam egyet, és önhatalmúlag megdupláztam az értágítót, és a véralvadásgátlót. Pár nap elteltével meg is szüntek a látászávarok. De persze azért a vizsgálatot megcsináltattam. Főleg azért mentem, mert szemüveget is akartam feliratni. 3 év alatt nagyot romlott a szemem.
Kiderült, hogy már csak 6 dioptrián felül lehet támogatással szemüveget feiratni. Én szerencsére még nem tartok ott.
Pénteken, fél 12-kor jelzett a telefonom, de fogalmam sem volt, miért állítottam be: a laboreredményért kellett volna mennem.
Egyébként is nyakig benne voltam a tésztakészítésben: 2 tepsi (50 db) falatnyi káposztás hasé, és 2 tepsi kecsketúrós, sajtos kocka.
Ráadásul már nem volt a mélyhűtőben káposzta, ezért reszelni, lepirítani, na szóval...
De Zoli nagyon meg volt elégedve a végeredménnyel. Születésnapot ünnepelnek majd az irodában. Arra sütöttem. Ma vitte be az irodába, mondván szerdára úgyis lesz torta.
Mondta, hogy az utolsó darab hasékért "vérre menő harcot vívtak" a kollégák.
Ráadásnak még kisütöttem 4 kiló hízott kacsabőrt. Készülve Baboshegyre , és mivel ott még nem láttam, és most a piacon 399 Ft/kiló kaptam, (tavaly decemberben vettem utoljára 2 kilót 700 forintos kilónkénti áron). 2 lábasban voltam kénytelen kisütni, mert az én legnagyobbamba is csak 2,5 kiló fér egyszerre. Egész halom , kb 70-75 deka töpörtyű is lett belőle-így a zsír csak a ráadás.
*******************************************************************
Szombaton ünnepi ebédként strucc májat, és velőrózsákat rántottam ki. Rizst, tartármártást készítettem hozzá. A cékla, és a kovászos uborka a vecsésiektől származott.
Desszertnek csokoládékrémet készítettem Venchi kakaóból, porított mandarinhéjjal, grappával megbolondítva. Díszítesnek rumosmeggy került a tetejére.
Torta most csak az irodába készül majd.
Utána színház- A kaméliás hölgy-nagyon élveztük mindketten.
Majd éjfélig próbáltuk kibogozni a KH számláimat. Végülis meglett a keresett, elég nagy összeg.
No, de a játékom nem egészen 1 hónap alatt 2,3% plusszban áll.
Vasárnap aztán mozdulni sem tudtam.
A napot szkenneléssel, e-mailek olvasásával, írásával töltöttem.
Azt is meg kell csinálni valamikor.
A konyhában az éppen csak leöblített szennyes edények halomban állnak. Az bizony ma reám vár.
Mert holnap el kell készítenem Zoli születésnapi tortáját is az irodába.
******************************************************************
Ma megérkezett az irodába a baboshegyi térképszelvény, mely szerint a telkem mellett az alsó, és fölső dűlőt elméletileg földútnak kellene összekötnie. És az út mellett, a telkem hosszában 3 helyrajzi számon 2 db kertnek, és 1 szántónak kellene lennie.
De sem középső kert, sem út, pedig az út nem lenne rossz, mert a fölső dűlő jól karban van tartva. Azon nem járnak lovaskocsik, és traktor is csak az ellenkező irányból, a mellettem levő szántóig. A dűlő másik oldalán meg erdő.
Olyan hihetetlen, hogy már 29 éve született.
Kétfajta torta alapot készítettem:
Úgy gondoltam, hogy egy 3 lapos, csokis piskótával a közepén az irodába, és egy 2 laposat magunknak...
De a kakaós annyira jól sikerült ... Kívül keményebbre sült, de belül krémes maradt-ezt persze csak nyomkodással állapítottam meg-mikor kicsit jobban megnyomtam, behorpadt a közepe- úgyhogy nem akartam szétvágni. (persze nem így terveztem, de ilyenre sikeredett)
Így aztán csak a síma piskótát készítettem el puncskémmel, és vontam be tortabevonóval. Ami, persze kevés lett rá, de sebaj.
Így aztán kettő torta ment az irodába.
Délelőtt 10-kor kezdtem, este 7-re fejeztem be .
Mert hát kinek van 2 egyforma piskóta-formája?
Ráadásul az egyik piskótát 170-190 fokon tűpróbáig, a másikat 20-25 percen át 140-150, további 20-25 percen át 200 fokon kell sütni.
No, meg még hintacipőben sem tudok 40-50 percnél tovább egyhelyben állni. Fél óra alatt azért kipiheni magát a lábam.
*******************************************************************
Már 2 napja strucc-vér palacsinta az ebédem.
Ettem magában, kovászos uborkával,
ettem majonézzel töltve..
Még 2 palacsintára való mára is van.
Nagyon tömős.
Kettőnél többet egyszerre nem tudok megenni.
Már így is pont a felső határon mozog a koleszterinszintem.
Bár állítólag a strucc nagyon kevés koleszterint tartalmaz, de...
Azt hiszem, télen kissé elengedtem magam. Kétszer is sütöttem oldalast, rántott borjúlábat, velőrózsát, marha velőscsontot pirítóssal, eszem a Lacitól kapott füstölt disznóságokat...
Azt hiszem, ki fogok kapni Angélától...
De nyáron alig eszem majd husit.
Persze, ha a születendők gidák, nem pedig gödölyék lesznek, meg ha Laci továbbra is hozza a kóstolókat...
???
*******************************************************************
Az előbb volt itt egy srác. Határon túli magyoknak gyűjt könyvtárba könyveket.
Fent csak 3 db volt, amit kiolvastam, és nem klasszikus, azokat odaadtam. Már nagyjából tele volt a hátizsákja. Mondtam neki, jöjjon vissza holnap délután, lemegyünk a pincébe, és ott válogathat kedvére. De a hátizsákja mellett hozzon legalább 1 húzós bevásárló kocsit, vagy még 1-2 hátizsákos barátját magával. :)))
Délelőtt nekiálltam az 5 kilónyi fejeskáposzta legkisebb lukú reszelőjén lereszelni.
Mindig húzom-halasztom, amíg tudom. De a káposztás cvekkedlihez csak öreg káposzta való.
Olajban, vagy néhány deka kacsazsírban szoktam a káposzta kilós súlyának dekában kb a 1,5-szeresét lekaramelizálni. Esetemben 7-8 deka, per sacc.
Most a nagy wokot, és egy ugyanakkora lapos, nyeles edényt használtam.
Amíg a cukor karamellizálódott, lereszeltema 4-ből egyet . Beleforgattam a wokban készített karamellbe,de előtte beleszórtam köménymagot, és sót is, és kissé megpörköltem. Majd lassú tűzön, fedő nélkül hagytam párolódni, míg a következő káposztát le nem reszeltem.- Persze időnként kirohantam kavarni egyet rajta.-Beleforgattam, és elosztottam a 2 edényben. Így ment ez, míg nem végeztem mind az 5 kilóval.
Aztán levettem a hintacipőt, mert már nagyon égette a talpaimat.
Időnként kimentem, és fölkapirgáltam a lepörkölődött részeket.- megkavartam, míg el nem érte az óhajtott sötétbarna színt, és össze nem sült 3 kiló körülire -kb 1-1,5 óra a reszelés befejezte után. Utána persze megborsozom, kóstolom, ha kell, utánaizesítek, és mikor kihűl bezsacskózom egészen vékonyra lappogatva. Így sokkal kisebb helyen elfér.
Azt hiszem, lehetne gyorsabban is, nagyobb lángon, de én így szoktam meg.
5-6 csomagban fagyasztom le. Egy ilyen csomag 25 deka kocka-tésztához elég. Zoli azt szereti, ha bőben van rajta káposzta. Addig melegítem, kavarom, míg a tészta is átveszi a káposzta sötétbarna színét.
De most, hogy a társaságnak annyira ízlett a káposztás hasé, kénytelen leszek még 5-6 kilót készíteni. Jaj, akkor még 10 kiló káposzta, még egy napi munka...
Ez a tészta kemencében is pillanatok alatt megsül, csak amíg eljutok odáig, hogy betehetem...
Ezt Erzsike fia, lánya is imádni fogja... Persze leánynak nem elárulva a kacsazsírt...
*****************************************************************
Vera, a fölső szomszéd a segítségünket-igazából Zoliét- kérte.
Most jött meg az itteni, új vízórája szerinti díj: 38 ezer forint. -haha
Maroson meg kapott 150ezres villanyszámlát.- Tavaly ősszel cserélték az órát.
Mindkét helyen rossz innduló óraállás alapján számoltak.
Ideadta mindkét jegyzőkönyvet.
Kb negyed óra volt, míg szkenneltem, fogalmaztam, nyomtattam.
Remélem, tudtam rajta segíteni...
Nem vagyok bosszúálló, de ez az ilyedtség talán Isten figyelmeztetése volt, hogy béküljünk...
********************************************************************************
Közben kimostam, teregettem 2 mosógépnyi szennyest, beszélgettem Erikával, aki anyósom házában két 1 szobás lakás tulajdonosa-és olasz férje van..
Kérdezte, ki tudnák-e venni nyárra a lakást, azután meg is vásárolnák.
Megadtam a férjem telefonszámát...
Nem tudom, észrevette-e már valaki?
Nálunk van, hogy egy hétig sem kerül semmi a reklámújságoknak kitett csőbe.
Tavaly még azon hadakoztunk, hogy ne 3-4-5 egyforma reklámanyag kerüljön a csövünkbe. Volt, hogy naponta 2-3-szor is üríteni kellett, kulönben a később szóróanyagozó a sajátjával egyszerűen kitolta az előbb odakerülteket, amik persze a járdán landoltak. Ha fújt a szél, vidáman röpködtek, esőben , hóban beletapodtattak a járdába. Úgy kellett fölkapirgálni őket.
No, de ennek most már vége.
Ha dugnak is be, szőrös szívűek- 1 háznak 1 darab jut.
Már kutyagumi fölszedésre sem elegendő. Bár aki nem rohangált velük naponta a szelektív gyűjtőbe, vagy laza mozdulattal nem hajította a kukába, hanem gyűjtögette szépen felstócolva pincében-padláson, annak vannak tartalékai.:)))
Nem tudhatjuk meg, éppen hol, milyen akció van. Family frost sem dobálja már be, osztogatja a sokoldalast- inkább elkéri az e-mail címet, úgy tájékoztat.
Először csak vékonyodtak, aztán meg is szüntek az ingyen zacskók.
Persze ezt nem panaszképpen írom.
Csak éppen eltűnődtem azon, hogy ami a természetnek jó, az mennyi munkahelyet szüntet meg?
Szerencsére eltűntek az oszlopokról az egymásra ragasztott hirdetések is...
Én meg mániákus kiflis-zacskó gyűjtögető lettem. Jobb a papírnál, mert egyszerűen csak begyűr néhány darabot az ember a zsebébe. Legtöbb helyen már az is környezet-barát, lebomló, ami ebhulladéknál nem rossz dolog.
Bár ezzel adódnak problémáim.
Először azt hittem, egerek ütötték föl a tanyájukat. Húznám ki a polcos szekrény legaljába,leghátra besuvasztott gondosan, zacskókba, szétszedett állapotban bezsomagolt húsdarálót. Persze nem sikerül.
Ezentúl sok-sok , "már semmiresemjó" rongyból kell ilyen célra kis zsákocskákat készítenem...
És persze szelektive kell gyűjtenem a lebomló, és nem lebomló zacskókat, mert ha nem, bizony kellemetlen meglepetések is érhetnek...
Szombaton meglátogattuk anyuékat, aztán a Fiumei útra is kimentünk Emi néniékhez.
Ültettünk a sírra árvácskákat.
Végre sikerült rávennem Zolit, hogy menjünk ki oda. ahová gyerekkoromtól felnőtt koromig szinte heti rendszerességgel kijártam kincseket keresni: az Ecseririre.
Bár már elköltözött az Ecseri útról, még mindig olyan, amilyennek az emlékezetemben él. Na jó,-az akkoriban csak ott kapható farmerok-azok eltűntek. De kincseket még most is lehet találni.
Pont, mikor indultunk volna, hívott Anna, hogy menjünk ki a ligeti bolhára.
Mondtuk: mi most indulunk egy másik bolhára: az Ecserire, így őt is magunkkal vittük:
Egyikőjük sem volt kint még soha, így rá is csodálkoztak mindenre.
Zoli erősen érdeklődött a bútorok iránt, ami érthető is, mert most kell majd berendeznie a lakást.
Érdekes módon - a mostani fiataloktól eltérően- ő az antik bútorok iránt lelkesedik.
Ki is nézett az előszobába 1 gyönyörű tonett ülőgarnitúrát. Reméljük, szeptemberig nem talál vevőre.
Mindenesetre én begyűjtöttem magamnak 1 mákdarálót.
Nagyanyám után maradt ugyan, de abban az időben még minden önkiszolgáló üzletben volt elektromos, és sosem értettem nagyit, miért kinlódik ezzel. Azóta viszont már rájöttem, mennyivel másabb az íze a frissen, tulajdonképpen csak összepréselt magnak, amiből csöpög a mák olaja. Azok a régi elektromosak is inkább préselték, mint darálták.
A másik fajtát még ma is gyártják- azzal nincs tapasztalatom- de ez a fajta ritkaságnak számít.
Egy egyszerű megjegyzésemre "a Szabadság szobor védelmében" valaki e-mailben agymosott idióta kommunistának nevezett. Mert szerinte azt a szobrot be kéne zúzni, hogy híre-hamva se maradjon!
Hogy miért?
"Mert benne testesül meg 50 évnyi agymosás"
Aki meg akarja tartani, az hazaáruló!
-olyan könnyedén hozzávágják ezt a szót ma az emberhez - pedig súlyos szó ez, de most mintha már egyszerű szitok szóvá degradálóbott volna, mint a "b..... meg" Lehet, hogy egyszer ezt is kipontozva írjuk majd le?
Csak csöndben kérdezem: hol volt ez az "Úr" a történelem órák alatt?
És vajon mi baja lehet a Szabadsággal?
Enyhén szólva megdöbbentem. és szíven ütött.
És elszomorodtam, és... és... és...
be kell vallanom, hogy egy-két könnycsepp is legördült.
Annyi gyűlölet szorult bele...
Édes Istenem!
Hát juthat még ennél mélyebbre is a magyarok gondolkodása?
" A Földön nem lesz béke soha
Ember embernek farkasa"
/iguanas/ /Akela/
Annyira vágyom már le...
Erzsikéhez, a kecskékhez...,
Ha már be lesz kerítve kis faház, Erdélyből jönnek tyúkok, csirkék, kacsák is.
De egymás után halnak meg a hegyen a kedves ismerőseim: most Sanyit, az asztalost, aki tavaly az ablakokat, az ajtókat hozta helyre, találta holtan néhány napja a szomszédja.
2 év alatt 7 halott... már akiket én is ismertem.
Lehet, hogy el van átkozva ez a dűlő?
És mindenki infarktusban halt meg, viszonylag fiatalon ,-47-68 évesen.
Attila, -vele nem tudom mi történt. Tegnap reggel voltam ott, ahol lakott. És négyen voltak otthon a 12 lakásos társasházban, de senki nem tudta, miben, hogyan, pontosan mikor...
Azt hiszem, nem szerették, mert szegény volt, hátraléka volt a közös költségben, valószínűleg néha ivott is - talán nem is vették ember számba.
A 4 otthon ért lakó közül kettő azt sem tudta, hogy meghalt.
Valószínűleg kórházban érte el a vég, mert különben mindenki tudott volna róla, mert a pletyka...-az még talán működik, ha látják a ház előtt a halottas kocsit...
Az egyikük tudta a közös képviselő nevét, de se telefonszám, se semmi. Tényleg nem értem, hogyan élhetnek emberek ilyen közömbösen egymás mellett.
De sikerült kideríteni a telefonszámát a közös képviselő irodának. Azt mondták, náluk nincs megadva hozzátartozó, de már legalább 1 éve elhunyt. Pontos dátumot ők sem tudtak.
Ehhez képest, én még találkoztam vele tavaly augusztus végén is.
Mondták, érdeklődjünk a földhivatalnál, mert ha van örököse, ott már van valami bejegyzés róla.
Hát nincs.
Talán 1 hete jött meg a tulajdoni lapja?
Azért olyan túlzottan nem akarom fölhívni rá a figyelmet, de egyébként sem tudom, hogy ilyen esetben hova kéne fordulni?
Valószínűleg végrendeletet sem hagyott szegény. De ki gondol rá, hogy ilyen korán elszólítja a halál. Bár az is lehet, hogy olyan ismerőse sem volt, akire ráhagyhatta volna. Azt hiszem, nyugdíjas kor előtt még járadékot sem lehet kérni az ingatlanért cserébe. Úgy tudom, évek óta munkanélküli volt- rémlik, hogy valami ilyesmit mesélt.
Szép csendben használni fogjuk Erzsikével a fáskamrát. A ház is csak 1 rozsdás lakattal van lezárva. Tavaly tőlem kért gépolajat, hogy be tudjunk jutni, hogy fényképezhessek, hiszen már tizen-huszon-éve nem nyitotta ki. Míg a földhivatal nem kereste meg, hogy tegye rendbe, eszébe sem jutott, hogy van ott 1 ingatlana.
Hát, így állunk most. Fényképezünk, videózunk, dokumentáljuk hogy mi van ott, hátha egyszer valaki számon kéri.
Tegnap délután 3-ra értünk le a tanyára.
Mivel az egész délelőttöt csomagolással töltöttem,no meg Zoli 11 helyett 1-re érkezett, kávén kívül semmi se került a gyomromba. Az ebéd meg már régen be volt készítve, hogy odalent melegítem majd meg, és Erzsikéékel négyesben ebédelünk.
Persze még be is kellett pakolni. Vittük az itthon feruár elején magról ültetett, és azóta dédelgetett palántáimat is.
De hát nők terveznek..., a fiúk végeznek.
Mindkét Zoli 11-re ígérte ugye... Erzsike krumplival, meg túróval töltött lángost szeretett volna készíteni az én vegyes zöldséges daragaluska levesem utánra.
Annyi lisztje még épp volt otthon, hogy előző nap elkészítse a kovászt, a lisztet a fia vitte volna, így ebédre épp kisültek volna a lángosok.
Igaz, én vittem neki 5 kilót, de akkor már más dolgunk volt.
Egyikünk sem evett még semmit aznap.
Ráadásul Zoli otthon felejtette a bicskei kulcsokat, az én kapukulcsom meg persze Lacinál.
Csillagokat láttam már az éhségtől, és már harmadjára melegítettem a levest, de ők még mindig járták a birtokot, tervezték, hogy mik lennének a feladatok.
Végre, fél 4-kor nekikezdtünk az ebédnek. Szerencsére, csak hárman. Így azért nagyjából jól laktunk.
Most így néztünk ki:
A virágok azért szebbek, mint mi:)))
Aztán gazoltunk este 7-ig. A kulcsaim Erzsikénél, mi meg átmentünk Lacihoz, részint a kapukulcs, részint a kecsketej, de főleg a szaporulat miatt.
A mieink közül még csak a fekete fialt, érdekes módon fehéret, és sajnos gidát.
A fehérben (Lacitól új nevet kapott: Hópihe) reménykedünk még, hogy ő gödölyével ajándékoz majd meg minket.
Itt épp a vályúban, vagy hogy nevezik, trónol:
Ugye, milyen gyönyörű lett az a tavaly még girhes állat?
Idáig minden kecskének fia született. Mondtam is Lacinak, hogy talán le kéne cserelni a bakot. Úgy látszik, túl "férfias".
Kettőt hozott ki Laci az akolból a mienk csak pár napos. de a másik, én Rózsinak neveztem el, a színe miatt, bár ő is bakocska:
Alig nagyobb a macskánál:))
Olyan tündériek voltak, ahogy a lábunk között ugrándoztak, csetlettek, botlottak.
Rózsika a kocsinkkal is ismeretséget kötött, mikor látta, hogy hol tűnt el a finom tejecske:
Ahogy meglátták Zoli kezében a tejes üveget, no meg hogy már etetési idő lett volna, őrá kapaszkodtak, és nem hagyták békén, míg be nem került az üveg a kocsiba.
Rózsi már a szénát(?) szalmát(?) is ízlelgetné:
Ő a kedvencem, és nagyon boldog vagyok, hogy nem a miénk. Mert ő a bográcsban végzi, ha kicsit nagyobb lesz.
Bár egy ilyen különleges színű kecskebőr...
*******************************************************************
Zoli nagy kedvencei a disznók.
Az ólakban most csak közönséges,(nem mangalica) de hatalmas felnőttek, az óvodában meg 8 kicsike kergetőzött. De ahogy megláttak, egy kis nyalánkságra számítva siettek hozzánk:
Néhány perc múlva visszamentem hozzájuk két zsebnyi kukoricával: öten még mindig nem fértek a bőrükbe, de az egyik hátul elfeküdt. Ketten meg bökdösték az orrukkal, mintegy felkelésre ösztökélve. Sanyi kísért, merthogy bizony nagyon egyenetlen. és csúszós terepen kell hozzájuk jutni.
Mondom neki: milyen fura az a kismalac...
Mondja nekem: Biztosan elfáradt a nagy kergetőzésben. Aztán odanéz ő is, és rögtön hívja Lacit, aki futva érkezik, gyorsan fölkapja, és iramodik vele kifele. Én meg persze utána. Érdekes, hogy stresszhelyzetben mintha semmi baja sem lenne kezemnek, lábamnak.
Azt hittem először, hogy szívmasszázs - csak néhány pillanat múlva láttam meg hogy véres a nyaka. Fél percen belül már pörzsölődött is.
Ma délben hívtam Erzsikét, valami más ügyben. Mondta, hogy ma reggelre már csak négyen voltak.
A két kis pöttyös, akik föl akarták kelteni, is meghaltak. Erzsike azt a gyönyörűséget nézte ki nekünk, aki ott áll mellette.
Már nevet is adott neki: Pötyikének neveztük volna. Fekete pöttyök kék karéjban-tényleg különleges volt.
Lacinál egyébként minden állatnak van neve. És mindet megsiratja, mikor le kell vágnia. Sanyi szerint babonából, hogy "jó legyen a vére".
Én másra gondolok...
Most látom csak, hogy így becsöppentem közéjük, hogy milyen nehéz életük is van a parasztoknak. Nem csoda, hogy a fiataloknak nem fűlik hozzá a foguk.
Mindig azt gondoltam, milyen jó nekik, mert minden megterem náluk. nem kell költeniük drága élelmiszerre, eladják a fölösleget, és élnek, mint marci hevesen.
Valahogy úgy képzeltem, hogy külön nevelnek állatot saját felhasználásra, és külön táposat eladásra.
Most jövök csak rá, hogy mennyire buta is voltam.
És hogy az a 4 kismalac pusztulása mekkora lukat is ejt a pénztárcáján, főleg a tavalyi év után, amikor minden terményt elvitt az áprilisi fagy, meg az őrült nagy esőzések...
No, és mégegy, személyes veszteség, és bánat:
Szegény, hatalmas tujám földredöntve.
Olyan üres az előkert nélküle!
Hazafelé, a földúton szembejött velünk Zoli.
Keddtől megint kórház, újra infúziók...
Ezúttal megint más orvos...
Hallottam a főnővér, és az infúziót beadó nővérke beszélgetését rólam:
- Olyan váratlan volt, ahogy megjelent hóna alatt a Nootropilos dobozzal, és megkérte B dokit, hogy a 2 Trental mellé 2 Nootropilt is kér. Mintha a presszóban a sör mellé magával hozná a pálinkát, és azt kérné, hogy együtt szolgálják föl neki. Olyan jót nevettem! Van mersze kezébe venni a saját gyógyszerelését. Ilyesmire még sose merte senki utasítani a főorvos urat!
Megjegyzem, nem utasítottam, csak kértem.:)))
Na ja, ez a koktél olyan, mint a lórugás. Hazaérve egyből beestem az ágyba minden nap, és aludtam 2-3 órát. Ma az első nap, hogy ébren maradtam.
Bosszúból?- fél literes sós löttyben kapom a koktélt. Persze nem bánom, mivel legalább jól átmossa az ereimet.
Igaz, több idő, míg lefolyik, de megkértem a nővért, hogy gyorsítsa fel a cseppszámot. Kétkedve bár, de megtette, és első nap kíváncsian várta, mikor csöngetek a vesetálért.
És már 1 szúrással sikerül eltalálni a vénámat, és nem is durran...
Holnap másik nővér fog szúrni...
Zoliék meg ma délelőtt elutaztak.
Erre a Húsvétra nem is vettem sonkát, vagy füstölt csülköt, inkább hagyományosan füstölt kacsacombot, és mellet.
Tegnap este Zoli a 60 dekás mell majdnem felét befalta. Képtelen volt abbahagyni, míg csak el nem fogyott az utolsó szelet kenyér is. Igaz, már mikor belépett, köszönés helyett azzal kezdte: Van valami kaja itthon? Egész nap nem ettem semmit.
Így nekem ma reggel meg kellett elégednem a maradék kecsketejjel.
Újra megállapítottuk, hogy a kacsa íze messze felülmúlja a libáét, pedig a hízott kacsa némileg olcsóbb. Nem is tudom, az emberek miért vannak annyira oda a libáért?
Telefonált a barátnőm: a fiának 30,-án lesz az esküvője, de az anyja kedden megy a kórházba végbél rák gyanúval. A férje totális depresszióba süllyedt. 1 percre sem lehet magára hagyni. Most a sógornője vitte haza magához. Neki viszont azt tanácsolta az orvos, hogy kis időre próbáljon kikapcsolódni. Ne gondoljon az anyagi gondjaikra sem- könnyű azt mondani!-ráadásul a látása is rohamosan romlik, ettől persze ő is depressziós. Végső kétségbeesésében hívott.
Mivel én egyedül leszek Húsvétkor, felajánlottam neki, hogy vasárnap jöjjön át, és aludjon is itt nálam. Majd csak főzünk együtt valamit, meg kimehetünk a ligetbe is....
Előzőleg a másik barátnőmmel beszéltem, aki bejelentkezett hétfő délutánra. A baj csak az, hogy ezek ketten ki nem állhatják egymást.
Most mi a fenét csináljak?
Közben meg pakolnom is kéne Babos- hegyre, meg csomó dolgom lesz jövő héten, de szegénnyel is kéne törődnöm, mert szeretne néhány napig itt lenni nálam. Ráadásul az infúzió-kúra is nagyon legyengített.
Mindenki rám zúdítja most az összes búját-baját, mert még jó néhány telefonhívásom volt, és nekem sírták el minden gondjukat-bajukat. Nagyon sok a nyomorúság mostanában, és hát az ünnepek mindenkiből kihozzák az elkeseredést.
És ha arra gondolok, hogy azt a silány fogalmazványt, amit állítólag Alkotmánynak neveznek majd, Húsvét hétfőn írja alá az a "bábú" a Köztársasági Ellnökünk,(akin már mindenki csak röhögni tud) még inkább elkeseredek. Igaz, a nevét legalább hibátlanul tudja leírni.
Ha nem-et mondanana, akkor talán újra tudnám kicsit becsülni, a régi, sport-sikereiért...
És azon is kesergek, hogy a feltámadás szent ünnepét is elvették tőlem, ahogy a kokárdát is, és azt amit idáig jelképezett nekem.
Kérdem az Istent, miért hagyja, hogy mindenből, ami idáig szent volt nekem, gúnyt űzzenek?
De nem válaszol.
"s mi borzadva kérdjük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk új, ordas eszmék,
fő-e új méreg, mely közénk hatol..."
Nem tudom, tényleg nem tudom, hogy azon kívül, hogy meghallgatom őket, hogyan tudnék segíteni? Mert tanácsot, azt nem tudok adni -nem vagyok sem pszihológus, sem Krőzus.
És holnap infúzióra kell mennem.
Ideje lefeküdnöm, mert holnap is 6-kor kell kelnem.
Szombaton alaposan megkínoztak a kórházban: 3 nővérek jó ég tudja, hányszor szúrtak, már nem is számoltam... Hiába szóltam, hogy amit kitapintott, az nem véna, hanem in - nem értek hozzá, ő jobban tudja, érzi, ahogy lüktet.(Hát hogyne érezné, a saját szívdobbanását, mert annyira lenyomja.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A hosszú-hoszú (8) hónapok alatt, míg kórházban voltam, én is megtanultam kitapintani, - igaz, nem olyan mélyen ülő vénát, mint az enyém. Az öregeké rendszerint kidudorodik a lesoványodott karon, a vékony bőrön.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
De rendszeresen besegítettem a nővéreknek, még a régi, ócska higanyos vérnyómásmérőt használni, pulzust számlálni,magatehetetlen beteget etetni-nem olyan könnyű dolog, mint elsőre hittem- vigyázni kell, nehogy félre nyeljen, a légcsövében landoljon az étel,- szondán etetni, pelenkázni,
( a 96 éves Anna nénit csak én pelenkázhattam,- másnak nem engedte. Fiatal korában magyar tanár volt. Az utolsó napig mesélt róluk nagy szeretettel, meg rengeteget szavalt.
Egymással szemben volt az ágyunk. Egy éjjel felült, és hívott. Érdekes, hogy akkorra már, ha nekem szólt,a leghalkabb pisszenésére is felébredtem. Odamentem hozzá. Kért, hogy üljek le az ágya szélére, fogjam a kezét. és meséljem a kis gyufaárus lány történetét. Először, álmomból felriadva, fogalmam sem volt, hogy mire gondol. Csak amikor a jéghideg kezét a kezembe fogtam, akkor ugrott be, hogy : Andersen.
Szó szerint nem emlékeztem a mesére, csak nagyjából.
December volt /valószínűleg az eleje, vagy a közepe, mert a Karácsonyt otthon töltöttem. Csak január elején kellett visszamennem. /
Elkezdtem mesélni, de valahogy áttévedtem a megfagyott gyermek versére.
És akkor Anna néni azt mondta: Nem tudtam, hogy ismered. Csak az utolsó versszakot mondd, többre már nincs időnk: és segített az első szóval, és együtt mondtuk el:
"Szíve mégegyszer feldobog,
mosolygnak ajkai ,
Csendes, nyugodtan alszik ott,"
És innentől már egyedül fejeztem be az utolsó sort, mert tényleg az utolsó dobbanás volt. ("meghaltak kínja"i)
Nem tudom, - ilyenkor megszűnik az idő- hogy még meddig ültem az ágya szélén, csak azt tudom, hogy ha nem a béna bal kezemet szorítja, akkor amíg reggel a nővér be nem jön, ott kellett volna ülnöm mert annyira görcsösen merevedtek a kezemre az ujjai. Addig azt hittem, mert a filmekben is így láttam, hogy elernyed az ember, és a melére vagy maga mellé ejti a kezét. úgy látszik, ő ebben is különleges volt.
Senkije sem volt már, közpénzen temették el, mint később megtudtam mert én még 2 hónapig a Jahn Ferenc kórház vendége voltam..)
figyelni, hogy mikor jár le az infúzió, és még időben átcserélni a palackot, branülbe bekötni az infúziót, kihúzni, leragasztani -ez már gyerekjáték. Ha a bal karomba folyik, magamnak is megcsinálom.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2,5 decis flakonba, a folyadék mellé még beleerőltettek majdnem 1 deci tömény gyógyszert. Nem csoda, hogy majd szét durrant. Igyekezett is kiszabadulni onnan a vénámba, kb kétszer olyan gyors tempóban, mint amit az elmúlt napokban A.nővér túl gyorsnak vélt. Aztán már csak egy icipici volt benne, és akkor hirtelen leállt...
Csöngettem, és újra csöngettem, meg a másik ágyon fekvő is hosszan nyomta a csöngőt,-merthogy az övé is alig csöppent néha, de senki nem jött.
Végre, kb 20 perc múlva fiúnővér figyelmes lett a piros lámpára, és hajlandónak mutatkozott bejönni. Az enyémet max-ra tekerte, de mivel úgy sem indult, rájött, hogy le van zárva a fenti lélegeztető. A mellettem levőét is kinyitotta. Mondtam, most meg nem csöpög, hanem zúdul. Közölte, az a picuri, ami még hátra van, nem baj, ha gyorsan leszalad.
Meg is tette fél percen belül.
Ismét csöngő, majd ismét, 10 perc múlva már folyamatosan nyomtam, ami elvileg a nővérszobában folyamatosan vísít. Így telt el több, mint fél óra.
Akkor betévedt a kórterembe 1 nagyot halló nénike. Mikor már kórusban üvöltöttük, hogy hívja valamelyik nővért, végre megértette, és elindult megkeresni őket. Az osztályon kívül végre rájuk is talált: nem 3-ra hanem 6-ra. Még ő is hallotta őket, akkora hangon mesélték egymásnak a 2 osztályon történt sztorikat, nagy röhögések közepette. Persze Húsvétra csaknem teljesen kiürült a kórház, de miránk azért nem ártott volna odafigyelni, legalább egyiküknek...
1/4 9-re mentem, 9 óra 10-re végre sikerült is bekötni, fél 12-kor jöttem el.
Mikor hazaértem, már annyira rosszul éreztem magam, hogy legszívesebben azonnal beestem volna az ágyba, de főzni kellett. Ráadásul a barátosném közölte, hogy szerinte nem lesz elég a leves, és utána a csokikrém, és egyébként is, a tejszínhabot az ő gyomra nem bírja. Mondtam, ok: akkor neki puding, nekem, és K-nak krém, és lesütök 1 oldalast , hozzá krumplit, csak az a baj, hogy elfelejtettem venni, csak kevés van itthon. Ha neki van, hozzon 2-3 darabot.
Hozott is: 1 zacskós burgonyaport: -nem tudom, ki hogy van vele, de az valami szörnyű katyvasz - igaz, pillanatok alatt elkészítette. Csak addig tartott, míg a tej felforrt, de a végeredmény... Inkább megmaradtam az oldalas mellett sült krumplinál.
Aztán leültünk ebédelni: először sótlannak, aztán íztelennek találta a levest, és "érezte rajta" a kutyának szánt (egyébként 398Ft-os húsos karajcsonttal készült) ízt. Ő a zöldséget nem felkarikázva, hanem egészben tenné bele -a saját, bio zöldségemet használtam, egyben nem lehet fagyasztani - borsót, gombát, karalábét ő nem tenne bele- és hiányzik belőle a zeller - ez persze igaz is:egyetlen zellerem sem termett tavaly-elismerem, tényleg hiányzott belőle, de a piacon 200Ft-ért adtak 1 kis fólia alatt nőtt csökevényt. Túl sok a petrezsem zöld benne. Ezenkívül hiányolta belőle a leveskockát, és a vegetát. Más hibát nem talált benne.
Második fogás: oldalas krumplival, vecsési uborkával, vagy céklával. (Az uborka-az undorító, mert fehér valami /kovász/ tapadt rá. Vízzel lemosható, de ő undorodik tőle-ezt is megértem). A cékla-az ehető.
Ezzel is baj volt: Az oldalason nem volt egy szemernyi zsíros rész sem - nekem hiányzott is róla - de : egy kanálnyi kacsazsír került az 1 kilónyi hús alá, az egyébként zsír nélkül is sütő serpenyőmbe(de hát valamiben a fokhagyma izének is oldódnia kell)- óh jaj- de ő vagy "extraszűz oliva olajjal", vagy disznózsírral sütné-így ez egy nagy szar.- ez volt a véleménye. Mondtam: én már évek óta nem veszek disznózsírt, néha a mangalica fesztiválon fél kilót, de idén nem voltam kint. (No, ekkor már mintha kicsit kezdtem volna elveszíteni a türelmemet, de türtőztettem magam. A férje tényleg begolyózott, ezt a sógornőjével való beszélgetéséből szűrtem le, és bizony egy ilyen hisztérika, mint ő, akinek mindig középpontban kell lennie, különben boldogtalan, nem tud megbirkózni ezzel a helyzettel)
Egyedül a porból készült "izé" ízévelvel volt elégedett.
Megállapította, hogy én csak a blogomban kérkedek azzal, hogy jól főzök, a valóságban pedig pocsék szakács vagyok!
Na ja, akinek a zacskós Maggi bögrés leves az ízek netovábbja,-hát az már csak tudja!
Egyébként meg szerintem sosem dícsértem magam agyba-főbe, csak képeket tettem fel a főztjeimről.
No, de nem is lehet elmarasztalni, mert akinek az anyja vasárnapra konzerv akármiket, és műleveseket tálalt föl "ízű" szörppel-attól nem lehet túl sokat várni.
Érdekes módos a blogos ebéden igazán finom, és jóízű volt minden. El sem hiszem, hogy ő készítette.
Pudingot nem kért, mert azt ő nem szereti, pedig édességet kifejezetten csak az ő kedvéért készítettem. "Venchi" kakaóból főztem - Olasz országban, ahol készítik, - " extra premium Qulity"-azaz osztályon felüli minőség.
Ez már a tejszínhabbal kevert szecessziós krém: a sötét csík oldalt az a hab nélküli alap. Alul szicíliai mokka-kávéban (2 cl) 1 szem konyakmegy,letakarva a tányéron látható keksz kerek variációjával, rajta a tejszinhabos csokoládékrém, középen szintén konyakmeggy a díszítés, a szélén pedig 1 csík csokikrém(puding). Rum-aromával készítettem, mivel ő nem iszik alkoholt. (Tavalyelőtt még a vadmeggyből készült teától is "berúgott", mert azt hitte, hogy alkoholt tartalmaz)
Igazából a Venchi csokoládé nugget-et illett volna mellé helyezni, de a 70%-os csokoládé neki a pfújj de rossz-kategóriába tartozik!-tudom, mert egyszer már megkínáltam vele, és kiköpte.
Aztán elővett a táskájából 1 csomag Twix-et.
Kértem, ne adjon belőle a kutyának, mert a karamell a fogába ragad, meg a csokoládétól egyébként is rosszul lesz.
Hát be is következett: kihányta.
Azután elméletileg a Mezőgazdasági Múzeumba terveztem kiruccanást. Szerettem volna megnézni, no meg csinálni is a tojásfestést, és jó játék is volt szervezve- igaz, gyerekeknek, de mi is részt vehettünk volna benne.
Ehhez viszont nem volt kedve, no meg csöpörgős is volt az idő, meg én is fáradt voltam.
Krisztusi türelem kell őt elviselni.
Úgy általában, az egész lakást büdösnek találta, így minden ablakot, teraszajtót kinyitott.
Aztán elkérte az ágyneműt.
Igaz, mióta Tyria aludt benne, épp csak le lett cserélve a huzat (ennek már 4 éve múlt március 17-én), azóta az ágynemű tartóban levendula csokor között várt a sorsára.
Azt iszonyatosan büdösnek találta. Kitettük a teraszra szellőzni. Felajánlottam: használja Zoli gyapjú takaróját. Adok rá huzatot.
Nem kell, inkább a frissen mosott pokrócok. Persze azoknak is " (kutya) szaga van".
A 3 napja mosott, 2 napja vasalt, még el sem rakott lepedőket végre jó illatúnak találta, bár megjegyezte, ő sosem vasal semmit, csak kirázza, kiteríti. Igaz, -azt beismerte, hogy nála minden műszálas.
Ma este átjött K. barátnőm, és megszagoltattam vele az erkényre kitett ágyneműt: amit én kiszagoltam belőle, azt ő is alátámosztotta: finom levendula illata van.
És ő, aki állítólag több, mint 1 éve nem dohányzik, a szemem láttára elszívott legalább 8-10 szál cigarettát, mert nem akar szanaxot bevenni. A cigaretta füstöt persze nem találja büdösnek.-Na attól meg nekem fordul föl a gyomrom.
Elsírta a bánatát, hogy az én fiam jóval többet tesz meg érte, mint a sajátja.
Ezt is megértem. Zoli jelenlétében mindig normálisan viselkedik és normális szeretetet is kap cserébe.
No, aztán a vacsorával, reggelivel is volt nagy cirkusz.
Elétettem a füstölt kacsamellet, kolbászt- ő nem eszi meg nyersen, a kolbászt meg nem szereti. Mondom, van itthon vegetárius pástétom konzervem, az nagyon finom.
Hozott magával 1 szelet kenyeret, vajat kért hozzá. Az csak a mélyhűtőben van, előbb kellett volna kivennem, de margarint azt adhatok. Kétféle van itthon, Liga, és Ráma. Flóra nincs? Mert az a szívbarát. Hát, azzal nem szolgálhatok. No, akkor bármelyik jó lesz. Persze az 1 szelet kenyér nem lett elég, így mégis ráfanyalodott az enyémre.
Reggelire, mondtam, kakaót készítek. De forralt tejből csináljam. Jó, akkor neked forralt, nekem nyers, de készítsd el magadnak, mert nem tudom, mennyi cukorral, kakaóval szereted. Hozzá kalácsot gondoltam, lekvárral.
Milyen lekvár van itthon? Sorolom: josta, szilva, hecsedli, füge, rózsa, narancs.
Sárgabarack nincs? -De van, de már csak nagy üveggel, ha felbontom, el kell napokon belül használni, mert az nyers lekvár, és most nincs szándékomban sütni.
Akkor vajjal eszem, de a saját puffancsomat, mert ki nem állom a mákkal megszórt kalácsot.
Ebédre levest nem kért. Mondtam, veszek elő halat, és kisütöm a maradék krumplipapijához. Nem kell, ne fáradj miattam. Akkor eszed az oldalast, vagy tojásrántottát, az hamar megvan. Maradt az oldalasnál. De krém, az változatlanul nem kellett.
Ha ezt nap, mint nap végig kéne csinálnom, bele is őrülnék. Nem csodálom, hogy István bedilizett mellette.
Már előre félek a baboshegyi látogatásától, de mivel Zolival jön, talán visszafogja magát. Mondtam neki, majd cseresznye érés idéjén- nem szereti a cseresznyét. Jó, akkor ha a sárgabarack érik. Igen, azt nagyon szereti. Megegyeztünk.
Tulajdonképpen csak azért hívom, mert már mindenki elfordult tőle.
De normális dolog az, hogy 5 nappal a fia esküvője előtt csak panaszkodik neki, és ideugrasztja, hogy vigye haza egy ócska, kidobott babakocsival a lent lakó cigánycsaládnak? És megkérdezi, hogy nekik nem kellene-e, majd ha gyerekük lesz? Nem bírtam ki, hogy közbe ne szóljak: Azért a leendő unokád jobbat érdemel majd ennél a rozzant babakocsinál! Marci nagyon hálásan nézett rám.
És azon agyal, hogy nem is megy el az esküvőre, mert minek? Ki tudják mondani azt az igent nélküle is. Meg esküvőre való ruhája sincs... Mert nem szereti a fia menyasszonyát, mert ahogy ő fogalmaz: az egy rongyrázós, beképzelt uri család... És ő azokra nem kíváncsi
Szegény, szegény gyerek!
Mondtam neki, feltétlenül menjen el az esküvőre, mert ha nem, később nagyon meg fogja bánni, mert ezzel tényleg elidegenítheti a fiát.
De este K-val remekül elbeszélgettünk 2-2 krémet elfogyasztva fejenként. De a 2 puding még megvan, no, meg egy nagy kondér leves is.
Szerencsére Marci addigra már hazaszállította.
P. doki este fél 9 után esett be.
Doni meglepően jól tűrte a vetkőztetést. Csak mikor a farkincázára került sor, akkor akart leugrani az asztalról. A 40 literes szemetes bő feléig megtelt szőrrel.
Kétszer is szünetet kellett tartanunk, mert fölmelegedett a gép. Az első szünetben átment K.-hoz beoltani az ő 3 kutyáját, 4 macskáját. Amásodik szünetben képeket nézegetett a birtokkól, meg előkerestem neki Donit a törött lábával.
11-re végeztünk. Akkor már nem vehettem elő a porszívót, mert a szomszédok alighanem elátkoztak volna. Így aztán maradt a söprű. Aztán persze a fürdőkád. mert a végső fazon-igazítás apró szőrei bizony kifejezetten szúrósak. Alig hittem, hogy egy ilyen kici kutyáról 2,5!!!kiló szőr jött jött le. Éjjel 2-kor végeztem a takarítással, tusolással, de hajnali 6-kor már megint fent voltam, kávét főztem, megint tusoltam, aztán porszívósás után újra. Valószínűleg még sok-sok porszívózás, míg végleg szőrmentes lesz a lakás.
Most van egy viszonylag karcsú félakkora kutyám, mint még tegnap volt.
De még most is szúrnak fenemód a szőrök. A porszívó igencsak fölkavarta megint.
Mint minden nyírás után, Doni furcsán viselkedik. Óhatatlan, hogy a gép ne sértse föl itt-ott a bőrét. A füle tövénél meg egyenesen szakadt a bőre. Ott állandóan befilcesedik, és nem szokta hagyni kifésülni.
Azt hiszem, most megyek, és visszafekszem aludni.
Doni csütörtök este óta szinte egyfolytában sír.
Csak a gazdi karjában, simogatásában talál megnyugvásra.
Először azt hittem, hogy a kipállott bőr sebeinek keményedése, meg a füle mögötti felszakadt bőr okozza a fájdalmait. Rákentem az elmúlt napok folyamán majdnem 1 teljes tubus Bepanten krémet.
Egész testében remegett. Csak hosszas simogatásra hagyta abba.
De hát szopornyica nem lehet, az csak a fiatal kutyákat támadja, ezenkívül előző nap kapott kombinált oltást szopornyica, parvo-vírus, meg még valami ellen.
Valószínűleg ez is közrejátszott, de több, mint valószínű, hogy a kificamodott hátsó lába okozta a fájdalmait.
Szokása az ablak alatti radiátoron ülve bámulni ki az ablakon. Ha nagy termetű kutyát, vagy postást lát, megőrül. Leugrik, üvöltve rohan a teraszajtóhoz, majd vissza az ablakba. Sokszor a második ugrást elvéti nagy izgalmában, és visszaesik. Feltételezem, hogy az egyik le- vagy felugrásnál ficamodhatott ki a lába.
Szombat délután már ölben kellett fölhoznom a kertből.
A stressz-helyzet néhány percre csodákat tud tenni a lábammal. Mert egyébként csak a korlátba kapaszkodva tudom legyőzni a lépcsőt. De most mindkét kezem foglalt volt.
A combját simogatva jöttem rá a ficamra- mármint hogy nagyon furcsán áll a lába. Reméltem, hogy nem törés.
Nem tudtam kit hívni segítségül. P. doki hét végén mindig kikapcsolja a telefonját, K. pedig nem volt otthon. Zoli külföldön, mopeddel meg képtelenség bevinni a kórházba.
Először óvatosan simogatva megpróbáltam helyre tenni. Kaptam is néhány "harapást", morgást, nyüszítést cserébe.
Végre, nem tudom milyen mozdulattal, vagy nyomással, de sikerült .
Késő este meg beállított a fiam, egyenesen Párizsból. Előzőleg felhívott Ági, no, de ezt már nem lehet leírni egy nyílt blogban.
Már hónapok óta érzem, hogy egyszer csak ki fog borulni -az utóbbi időben annyit panaszkodott, hogy iszonyatosan fáradt. Ha idejött, azonnal lefeküdt, és aludt néhány órát. Szerencse, hogy csak idegi kiborulás, és nem infarktus, vagy agyvérzés.
Mert én attól féltem, az utóbbi időkben meg már rettegtem is, de nem mertem rászólni, féltem, hogy megharagszik rám, és nekem csak Ő van.
Gyáva vagyok, tudom.
Mert a két végén égetett gyertya előbb-utóbb kioltja önmagát.
Úgyhogy immár negyedik éjszaka, hogy semmit nem aludtam.
Hét végén meg költöznöm kéne, de még szinte semmi nincs összepakolva.
vasárnap este már egészen jól volt.
Kaját követelt, és rettenetesen örült Zolinak is.
Éjszaka már megint sírt, és szörnyen elzsibbadt a karom, de meg sem mertem mozdítani. Folyamatosan sírt, és remegett. Én meg folyamatosan simogattam.
Reggelre kicsit jobban lett. Gondolom, elbóbiskolhattam, mert a szoba közepén nagy tócsa díszlett, közepén kaki.
10 körül megpróbáltam kicsalogatni a kertbe. Nem sikerült.
És egyfolytában remeg.
Kihívtam P dokit, de ő este 10 előtt biztosan nem ér ide.
Budán, a Rózsadombon rendel 4-ig, aztán ott látogatja a kis betegeit . Gondolom, ott megkéri az árát. Szerintem jövedelem szerint szabja az árait. Imád beszélgetni, és azt hiszem, így térképezi föl az első látogatásoknál az anyagi helyzetet. Mi, itt, a szegények orvosának nevezzük. Kiszállási díjat nem kér. Sokkal kevesebbet fizetek, mint mikor én vittem a kutyáimat a rendelőbe.
Engem is Klári protezsált be hozzá mozgássérültként, mert csak a gazdik kihalása szabadít föl egy-egy helyet.
Hülyén hangzik, ugye?
Zoli, Ági, és Doki egyszerre estek be alig valamivel 8 óra után.
Amitől rettegtem, a szopornyica nem igazolódott be.
Azt mondta, rettenetes fájdalmai lehettek, azért remegett minden ízében.
A lábát állítólag ügyesen helyre tettem, de a dereka is kificamodott: szép kis lumbágó, mondta.
Kapott izomlazító, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő injekciókat, és mindez csak 3000Ft.
Zoli, és Doni együtt kísérte ki. Ági megjegyezte: nemsoká újra lesz cicája, akkor mindenképp adjam meg a számát.
Ágitól megkaptam az elmaradt névnapi ajándékomat is:
Kicsit túlzás névnapi ajándéknak, de ő már csak ilyen...
Arany láncon A betű pici brill flitterrel, gondolom, valami méregdrága olasz szalonból.
Takarítós ruhában voltam, büdösen, koszosan, így nem akartam, hogy a nyakamba akassza.
Zoli munka után rohant, hogy ide érjen, amíg itt vannak a vendégeim.
10 perccel lekésete őket.
Ha mondta volna...
De megvigasztaltam a maradék 2 kehely csoki krémmel.:))
No, nem azt mondom, ért néhány meglepetés.
Szombat-vasárnap cuccoltunk le.
Meglepetésemre a kinti, asztalnak használt , korhadozó boroshordónak 2 lakója volt: 6 hetes kiskacsák. Szegénykék a saját ürülékükben, koszosan éltek már 3-4 hete. Hétfő hajnalra aztán a dongák között sikerült kibújniuk a szabadba.
Eleinte alig 1 méterre mertek eltávolodni a hordótól. Kitettem nekik 1 kis tálka vizet: Fröcskölték egymást, tisztálkodtak.
Annyira, de annyira tündériek... Szinkronban mentek mindenhova.
Doni először alaposan megkergette őket, az egyiket maga alá is gyűrte, de néhány tasli után megtanulta, hogy a kacsaüldözés az nem jó játék: verés jár érte.
Délutánra már egyre jobban felbátorodtak, egyre messzebb merészkedtek.
Aztán egyszer csak nem hallottam a beszélgetésüket.
Egyértelmű volt, hogy ha meg akarom találni őket, Doni szimatára kell támaszkodnom. Ki is ugrasztotta őket az egyik tuja alól. Aztán hatalmas kört írt le, úgy jött lábhoz.- Megkerestem őket, de nem ijesztettem ám meg - ragyogta a szeme.
Naná, hogy simit, dicséretet, kekszet kapott jutalmul, és kineveztem kacsapásztornak.
Zsuzsi gödölyével azonnal egymásra hangolódtak. Puszilkodnak, kergetőznek, jól érzik magukat.
No de a kacsákat este befogni, hát, az nem volt egyszerű.
Erzsike ruta-ruta- kiáltásokkal vetette magát utánuk-gondolom, a hivogatás még jobban megijesztette őket, mint reggel a kutya.
Nem kis szerencsével végre sikerült elkapnia az egyiket. Betettem egy dobozba. Persze attól kezdve egyetlen "sáp" sem hagyta el a csőrét.
Hiába küldtük be a másik után Donit a bokorba, nem tudta kiugrasztani.
Azt mondja nekem Erzsike: engedd ki a dobozból, ő majd kicsalogatja.
Dehogy engedtem! Hogy megint kettőt kelljen elkapni?
Valószínűleg ő is azonnal bekúszott volna a másikhoz.
Már sötét volt, elemlámpával világítottam be a terebélyes bokor alá, a szemébe.
Amíg őt elvarázsolta a fény, Erzsinek sikerült becsúsznia, és elkapnia az egyik lábát :)))
Jaj, arról meg el is feledkeztem, hogy délelőtt bement Antival permetszerért.
Már csak húszezresem volt.
Mondtam neki, 1-2 ezresekben kérjen vissza.
Erre mit csinált?
Vett 5 db 8 hetes libát, darabját 1300Ft-ért, 10 db 7 hetes csirkét 440Ft/db, 4800Ft-ért tápot, hogy amíg átszoktatjuk őket kukoricára, meg takarmány búzára, addig se fogyjanak le. Csontra elköltötte a pénzemet.
Utálom a libákat: 3 éves koromban Kőröshegyen megkergetett egy feldühödött gácsér, és össze-vissza csipkedett, amíg a sikoltozásomra ki nem rohant valaki, és le nem szedte rólam. No, szóval azóta gyűlölöm őket. Szerintem nem lesznek hosszú életűek.
Most meg elment 2 anyanyúlért, akik a napokban fognak fialni. De ő holnapután elutazik Erdélybe.
Én meg itt állok majd egy állatsereglettel, egyedül, 4 napon át. Remélem, a nyulak maguktól is megszülnek, és reménykedem, hogy a fészerben. Esetleg hoz majd ketrecet is hozzájuk. De fogalmam sincs, mit kéne velük csinálni, mert mindezen állatok 1 kb 200m2-es karámban lesznek. És elképzelésem sincs, hogy hogyan fogom esténként beterelni őket az éjszakai szállásukra.
Erdélyből meg jön még 3-4 gyöngytyúk , 2-3 kopasznyakú, meg 4-5 barna tyúk csibéikkel (25-30 pihés), 1-1 kakassal. És remélem, hogy nem lesz kakasviadal.
Szerencsére az 50 kilós mangalicáról egyelőre lemondott. Kap helyette 1 fejős kecskét.
Hópihe állítólag halva szülte meg a gidáját, és nincs teje. Így ő kerül majd részint bográcsba, részint fagyasztóba, vagy egészben a nyársra.
Van egy hentes-mészáros emberünk, aki vágja, nyúzza, a fia pedig kikészíti a bőrt.
Tegnap a szőlő, ma a gyümölcsös lett permetezve.
Sipi pénteken, vagy szombaton jön gaz-irtani. Hoz magával egy gyerek quadot is. Arra talán én is fel tudok ülni.
Mondtam a szomszédnak, hogy ha lejön majd az unokája, egész állatsimogató fogadja!
Erre ő: nem szeretném, ha állatokkal játszana!
-Ez is egy hozzáállás.
Szegény Zolika, fél minden állattól. Doni elől sikítva menekül. Ő csak egy pici kutya, harapni nem is tud. De mi van, ha az utcán szembejön vele valami nagy testű kóbor eb, és ő elkezd futni előle?
Az állat megérzi a félelem szagát, és préda állatnak fogja tekinteni.
Készítettem pár fényképet, csak még a kábel nem került elő.
Reggel Erzsike beállított 1 hűtődobozban 1 anyanyúllal. Szegény még csak megfordulni sem tudott benne. Az éjszakát is ebben a kényelmetlen helyzetben töltötte.
Aztán térült-fordult, és már itt sem volt.
Én meg emésztettem magam, annyira sajnáltam szegényt. Ráadásul, mivel "mindenórás", a fülénél fogva nem is mertem kiemelni . Kibéleltem neki 1 nagy ládát, de a dobozból átemelni már nem tudtam.
11 körül visszaért 1 vödör csontos kecskehússal. Készítsek belőle pörköltöt. Elnézve a csontokat, úgy gondoltam, hatalmas, öreg bakkecske lehetett. És ki akarta mosni belőle a vért - mondtam, csak nem olyan seízű izét akarsz enni, mint amit Vili csinált? Ő másfél napig áztatta a feldarabolt, lefaggyúzott birkát, és 20 kiló húshoz tett egy 7 decis konzerv lecsót.
Pörköltnek nem, de gulyásnak kiváló volt.
1 kiló hagyma, 2 kiló lefagyasztott lecsó, fűszerek, 1 liter vörösbor, két 8 literes fazékba elosztva.
Erzsi vendégeket is hozott. Éva levágta, befestette a haját. 10-15 évet fiatalodott. Nehéz volt meggyőzni, hogy ne nyalja hátra a frufruját. Közös "erőnkre " volt szükség, hogy meggyőzzük a frufruról, meg hogy hátul fölnyírhassuk a haját.
Végül engedett, de olyanra kérte a frufrut, mint amilyen az enyém. Nehéz ügy, mert hosszú évekig fésülte szorosan hátra, egy öklömnyi "konttyal" a feje búbján.
No, aztán én is "meg lettem fodrászolva". Éva nem győzte mondogatni, hogy milyen sűrű, dús, vastag szálú a hajam. Jó rövidre vágattam vele.
Közben, estére megfőtt a gulyás is, és az egyik 8 literes lábos tartalma el is fogyott.
Rajtam kívül még senki nem evett kecskehúst - imádták.
Úgy mellékesen elfogyott majdnem 1 egész üveg konyak, 2-3 deci házi körtepálinka, 2-3 liter bor -abból kettőt "Zoli" hozott (elképesztő, hogy itt minden második férfinek ez a neve) , 10-12 doboz sör, az ásványvizet már nem is számoltam.:)))
Nagyon jót mulattunk, végezetül Zoli még el is mosogatta az összes edényt, és megígérte, hogy rendbe teszi, azaz rozsdátlanítja, és lefesti a mélyhűtő ládámat. :)))
Majd, ha érik a cseresznye, és bográcsolunk. - Ez kb olyan 3-4 hét múlva lesz.
Arra közösen veszünk 1 kecskét, hoznak bort, és visznek cseresznyét.
---Panni, akkor nektek is feltétlenül itt a helyetek. Ha nem ízlene a kecske, lesz kemencében sült pizza is. Bár szerintem nektek is ízleni fog. De jó lenne, ha közös barátosnénk is itt lehetne...
Fényképezni viszont egyikünknek sem jutott eszébe.
Mivel a kerítés még nincs teljesen készen, az állatok csak egy kis területét használhatják. Az oda vezető út sincs még "akadálymentesítve." Mindenféle drótok, ágak, indák ejthetik csapdába az oda igyekvőt, így nekem még nem engedik az etetés, ki-be engedés procedúráját csinálni.
Így Anti jön reggel-este etetni, és a kiskecskét sem lehet beengedni a többiek közé.
A 2 fejős is még Lacinál van. Anti nem tud kecskét fejni, és én sem, a béna bal kezem miatt, no meg a kis sámlira sem tudok leülni, felállni meg pláne nem.:-(
Erzsike szombat este utazott el Erdélybe. Az én fiam vitte Pestre, mivel az övé nem ért ide.
Nem tapsikoltam az örömtől, hogy már este 7-kor indulniuk kellett.
Ma reggel telefonált Sipi, hogy talált egy befogandó méhcsaládot, kéne a kaptár.
Mondom neki, Erzsike Erdélyben van, csak kedden jön haza.
Telefon másik Zolinak: Hol vannak a kaptárak? -Az udvaron, de nincsenek benne a keretek, hogy ne legyen érdemes ellopni őket.
Fél 2 körül még látom, hogy a Zsuzsi (a kis gödölye) tekintget be a tornácra a ház sarkánál.
Hát ez meg hogy került ide?
Látom, nincs rajta a nyakörve. Talán kibújt belőle, mert elég lazára tettük.
Keksszel becsalogattam a lakásba. Igen ám, de akkor Doninak is kell adni, különben féltékeny lesz.
Amikor a kajás táljába szagolt bele, már morgott.
Doni, nem szabad! szóltam rá. Mivel már jó pár taslit kapott, mert megtámadta Zsuzsit, persze kajáért, bemenekült az ágy alá. Képes még a nyers csicsókát is megenni, ha azzal kínálom Zsuzsit. A kacsák elől meg elette a tápot:)))
Próbálom mobilon elérni Antit...-persze miért is jól írtam volna föl tegnap a számát? Laci meg nem veszi fel-gondolom traktorozik, és nem hallja.
Marika, és a férje nem hallja a kiáltást, mert zúg a fülükbe a fűnyíró.
Mielőtt másnak telefonoznék, eszembe jut, hogy mennyi nyakörvet hoztam le. No, és itt van Doni számtalan póráza is...
Közben Zsuzsi begaloppozik a hálóba. Kicsit körbe szaglászik mindent, aztán föl az ágyra, és -pisil.
Le onnan,-üvöltöm- szégyelld magad, és nagyot ütök a tomporára.
Doni apró gombóccá dermed ijedtében az ágy alatt.
Kezemben a nyakörvvel körbe-körbe kergetőzünk az asztal körül. Persze ő a gyorsabb, közben nagyokat ugrik örömében, hogy de jó játszótársra akadt. Szerencsére az asztal tetejére nem tud a székek miatt fölugrani, mert akkor bizony röpülnek a szódás szifonok, meg a poharam.
Nagy nehezen sikerült elkapnom a kisasszonyt, és a nyakörv is sikeresen rákerült, de a póráz, az fel volt akasztva az ajtó mögé. És hát ugye, kezdődött megint elölről a kergetőzés, mert már keksszel odacsalogatni egy viháncoló kecskét...
Ez már rövidebb ideig tartott, mert a nyakörvnél azért könnyebb elkapni.
A póráz is rákerült, de kín keserv volt Fölvinni a házikójához. Szinte lépésenként körbetekeredett rajtam. Annyi eszem szerencsére volt, hogy vittem magammal a botomat. Félúton jutott eszembe, hogy a mobil az a lakásban maradt.
Szerencsésen fölértünk a helyére, és rákapcsoltam a kötélre. Persze ez csak ideiglenes állapot. Kb 1 méter kerítés hiányzik a befejezéshez, és akkor már kitombolhatja magát a kerítés mögött.
******************************************************************
Még szombaton nagybevásároltunk. A Spár előtt meg tűzoltó ünnepség volt.
Jaj, annyira szerettem volna én is a magasba emelkedni a létra kosarában, és onnan nézni szerte-szét...
De hát a kosár nem ereszkedik le teljesen a földig. És én szégyelltem volna megkérni a tűzoltókat, hogy tegyenek bele. Ráadásul a tériszonyom is elő szokott néha jönni...
Biztos vagyok abban, hogy engem aligha tudnának visszaterelni a munka világába, de hogy a rokkant nyugdíjamat el akarják venni, és helyette havi kb 30ezer forintnyi mittudoménmicsodát adni 62 éves koromig... És akkor vajon hogyan állapítják majd meg a nyugdíjamat?
Úgy látszik, növelni akarják a hajléktalanok létszámát... és mindezt rokkantokkal-utcai Taigetosz...-mert az biztos, hogy hogy a telet, még ha van is lakásuk, nem élik túl...
Jó. én túl fogom élni, hála a fiamnak, meg a tartalék pénzemnek. De akinek csak az amúgy is nevetségesen kicsi rokkant nyugdíjból kell kijönnie?
Sipivel beszélgettünk ma erről: őt rendőrként nyugdíjazták néhány éve: most nyugdíj mellett vállalkozó. Tényleg nagyon olcsón dolgozik a kispénzűeknek, persze a gazdagokon behozza mindezt. ( ugyanolyan, mint P doki) Nem is lehetne máshogy. De ha 54 évesen megint a rendőrség kötelékébe kéne állnia...- mondta, inkább nem kell a nyugdíj, bár fogalma sincs, ha betölti a nyugdíjkorhatárt, visszakapja-e, és mennyit?
Bár remélem, akkor már nem ez az őrült "kis nagyvezér" vezeti az országot, aki a szegényektől akarja lenyúlni a rossz döntései veszteségét!
Nem véletlenül akar a külhoni magyaroknak szavazati jogot adni- ők neki köszönhetik a magyar állampolgárságot-ha rá szavaznak, nem nekik kell viselniük a következményeket...- másik országban élnek...
******************************************************************
Egyébként Sipi befejezte a kerítést, nagyjából ki is pucolta a területet, úgyhogy már ki lehet holnap engedni az egész bekerített részbe az állatokat.
És végre Zsuzsi sem fog-remélem-látogatni. Mert tegnap meg a karabínert törte el. Nekilátott lelegelni a rózsáimat, az aloe-verát is megkóstolta, és a karácsonyi kaktuszaimat is megdézsmálta. Anti 10 percen belül itt volt ugyan, de több, mint fél órájába került, hogy egy másik karabínert szereljen a kötélre. Még jó, hogy volt a fiókomban. Már nem is tudom, hogy miért vettük.
Erzsike péntekig Romániában marad.Kénytelen voltam megcsináltatni az udvart, mert ha tényleg annyi jószágot hoz, mint tervezte, képtelenség 20 m2-en tartani őket.
Nem igazán sorrendben:
Ez még aznap készült, mikor kibújtak a hordóból. Ők mindig párban járnak.
Zsuzsi a háza tetején. Zoli azt mondja, inkább Zsuzskának nevezzük.
A talicska Zsuzska egyik kedvenc tartózkodási helye.
"Na jó, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor kiszállok!"
" A szénakazal tetejéről messzebbre látok"
Doni valahol csontpipát kapott. Büszkén mutatta meg nekünk.
Zoli múlt héten ezt a kimondhatatlan nevű süteményt készítette.
Nekem is hozott tegnap belőle. Finom volt.
Elkészült, igaz, bent még nagy a rumli, de végre kijöhetnek:
Az első, óvatos kitekintgetések a szabadba.
Az állatsereglet egy része még a fészerben.
Ketten most még épp beférnek a kajás lábasba.
"De jó, végre kint vagyunk!"
A fürdőkád fölfedezése.
(Úgy nézem-a fejformájuk alapján- hogy a kacsák egyike fiú, a másik leány.
A libákkal továbbra sem vagyok kibékülve-szerintem nagyon rondák, ráadásul majdnem háromszor annyiba kerültek darabonként, mint a kacsák. Ki érti ezt? Pedig szerintem a kacsa húsa-mája-zsírja sokkal ízletesebb)
Nincs is jobb egy kis fürdőzésnél- pláne ilyen hőségben.
Amíg az állatok az udvart birtokba vették, Zoli 2 talicska trágyát szedett föl a fészer linóleum padlójáról. Mióta odakerültek, senki nem takarított. Még szalma sem lett alájuk szórva. Most jó szénaillat van a fészerben. A kacsák, libák alapos vizes fürdőt vettek. Élvezet volt nézni, ahogy kivárták a sorukat. Egyszerre csak ketten csobbantak. A csirkék porfürdőt vettek, a nyuszi körbe-körbe rohanta az udvart, mert ő a bezártság idején nem volt hajlandó kiszállni a dobozából a ganajba.
Zoli közben az udvarról is kidobálta a rengeteg lomot, szemetet.
Én tegnap oldalast, ma malackarajt sütöttem. Lavórszám mostam a rengeteg salátát hozzá. Hogy a fiam mekkora mennyiséget képes elfogyasztani salátából! Enni kell, mert megöregszik napokon belül. Zoli 2-3 rekesszel fog hazavinni.
Tulajdonképpen hétvégére vajban párolt halat terveztem tartármártással, mert csütörtökről megmaradt legalább 1 liternyi. Ki gondolta volna, hogy Janiék "nem akarják elnyomni" a rántott borjúláb ízét vele.
És még 1 kép a kecskegulyásról is, hogy csorogjon a nyálatok.
*******************************************************************
Erzsikének múlt hétfőn kellett volna hazajönnie. Mivel nem jött el kellett kezdenünk spórolni a takarmánnyal. Csicsókát reszeltem nekik, azzal kevertem össze, de ma reggelre így is elfogyott. Takarmányboltban meg csak nem veszek, méregdrágán.
Így aztán nem volt más választásom, mint Lacitól kérni. Csak búzája volt itt lent, úgyhogy azt darált le fél zsáknyit. 2-3 napra biztosan elég lesz. Nagyon jó étvágyuk van ezeknek a dögöknek.
**********************************************************
Befejezésül még egy naplemente. Fentről, a gyümölcsös kertből lett fényképezve. Érdekes, hogy ott már napokon belül szedni lehet a cseresznyét, míg itt a ház mögött még teljesen apró, és zöld.
Szerintem gyönyörű!
***************************************************************
Este fél 9-kor Zoli végre el tudott indulni haza.
A csirkék fél 7-körül maguktól bevonultak a helyükre. A libák közül néhányat el kellett kapnia, pedig már megtanulhatták volna, hogy szemes takarmányt csak odabent kapnak.
Egyedül csak a nyulat nem sikerült levadászni. Befészkelte magát a fészer alá a hülye.
Ha nem tanulja meg hamarosan, hogy éjszaka bent a helye, hamarosan róka vacsora lesz belőle.
Nem igazán sorrendben:
Ez még aznap készült, mikor kibújtak a hordóból. Ők mindig párban járnak.
Zsuzsi a háza tetején. Zoli azt mondja, inkább Zsuzskának nevezzük.
A talicska Zsuzska egyik kedvenc tartózkodási helye.
"Na jó, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor kiszállok!"
" A szénakazal tetejéről messzebbre látok"
Doni valahol csontpipát kapott. Büszkén mutatta meg nekünk.
Zoli múlt héten ezt a kimondhatatlan nevű süteményt készítette.
Nekem is hozott tegnap belőle. Finom volt.
Elkészült, igaz, bent még nagy a rumli, de végre kijöhetnek:
Az első, óvatos kitekintgetések a szabadba.
Az állatsereglet egy része még a fészerben.
Ketten most még épp beférnek a kajás lábasba.
"De jó, végre kint vagyunk!"
A fürdőkád fölfedezése.
(Úgy nézem-a fej-és csőrformájuk alapján- hogy a kacsák egyike fiú, a másik leány.
A libákkal továbbra sem vagyok kibékülve-szerintem nagyon rondák, ráadásul majdnem háromszor annyiba kerültek darabonként, mint a kacsák. Ki érti ezt? Pedig szerintem a kacsa húsa-mája-zsírja sokkal ízletesebb)
Nincs is jobb egy kis fürdőzésnél- pláne ilyen hőségben.
Amíg az állatok az udvart birtokba vették, Zoli 2 talicska trágyát szedett föl a fészer linóleum padlójáról. Mióta odakerültek, senki nem takarított. Még szalma sem lett alájuk szórva. Most jó szénaillat van a fészerben. A kacsák, libák alapos vizes fürdőt vettek. Élvezet volt nézni, ahogy kivárták a sorukat. Egyszerre csak ketten csobbantak. A csirkék porfürdőt vettek, a nyuszi körbe-körbe rohanta az udvart, mert ő a bezártság idején nem volt hajlandó kiszállni a dobozából a ganajba.
Zoli közben az udvarról is kidobálta a rengeteg lomot, szemetet.
Én tegnap oldalast, ma malackarajt sütöttem. Lavórszám mostam a rengeteg salátát hozzá. Hogy a fiam mekkora mennyiséget képes elfogyasztani salátából! Enni kell, mert megöregszik napokon belül. Zoli 2-3 rekesszel fog hazavinni.
Tulajdonképpen hétvégére vajban párolt halat terveztem tartármártással, mert csütörtökről megmaradt legalább 1 liternyi. Ki gondolta volna, hogy Janiék "nem akarják elnyomni" a rántott borjúláb ízét vele.
És még 1 kép a kecskegulyásról is, hogy csorogjon a nyálatok.
*******************************************************************
Erzsikének múlt hétfőn kellett volna hazajönnie. Mivel nem jött el kellett kezdenünk spórolni a takarmánnyal. Csicsókát reszeltem nekik, azzal kevertem össze, de ma reggelre így is elfogyott. Takarmányboltban meg csak nem veszek, méregdrágán.
Így aztán nem volt más választásom, mint Lacitól kérni. Csak búzája volt itt lent, úgyhogy azt darált le fél zsáknyit. 2-3 napra biztosan elég lesz. Nagyon jó étvágyuk van ezeknek a dögöknek.
**********************************************************
Befejezésül még egy naplemente. Fentről, a gyümölcsös kertből lett fényképezve. Érdekes, hogy ott már napokon belül szedni lehet a cseresznyét, míg itt a ház mögött még teljesen apró, és zöld.
Szerintem gyönyörű!
***************************************************************
Este fél 9-kor Zoli végre el tudott indulni haza.
A csirkék fél 7-körül maguktól bevonultak a helyükre. A libák közül néhányat el kellett kapnia, pedig már megtanulhatták volna, hogy szemes takarmányt csak odabent kapnak.
Egyedül csak a nyulat nem sikerült levadászni. Befészkelte magát a fészer alá a hülye.
Ha nem tanulja meg hamarosan, hogy éjszaka bent a helye, hamarosan róka vacsora lesz belőle.
Tavaly még 3G volt a mobilnet-em sebessége. Idén ez 2G-re csökkent.
Így aztán e-mailezni is csak "alap HTML"-ben tudok.
Facebook, és IWIW elérhetetlen most innen.
Elnézést kérek azoktól, akik az elmúlt 3 hétben ott kerestek, és nem válaszoltam.
A hét végén alaposan begyulladt a tyúkszemem.
Reggel tettem rá tapaszt, de mikor kimentem az állatok etetésére,tapaszostul is csillagokat láttam, pedig állítólag fájdalomcsillapító hatása is van.
Persze azért velük maradtam fél-1 órácskát.
A nyúl, jelentem, jól van. Egyelőre nem lett belőle róka vacsora. Bár nem is tudom, hogy a róka elbír-e 1 ménkű gyors kifejlett nyúllal.
Játszottam a kecskével, kapott fél kenyeret. Doni persze nem Doni lenne, ha nem csent volna belőle többször is 1-1 falatot.
A csirkék repülési gyakorlatot tartottak. Fölmentek a pallón-a téglákra palló van fektetve nekik-és nagy szárnycsapkodással a "mélybe" vetették magukat.Kezdetben egyik-másik kicsit félénknek mutatkozott. A bátrabbak belecsíptek a hátsójukba, így ösztökélték az ugrásra. Érdekes volt figyelni őket: mint tegnapelőtt a kacsák, és a libák, ők is libasorba álltak: míg az egyik ugrott, a másik már sietett föl a pallón.
*****************************************************************
Tegnap megtaláltunk az udvar környékén 3 otthagyott poharamat is.De hogy mi célból került oda a partvisom? Nem is értem ezeket a munkásokat. Mindent otthagynak, ahol épp "kiesik" a kezükből. Ásókat, kapákat, lapátot, gereblyéket, a kedvenc ültetőkanalamat még meg kéne találnunk, bár lehet, hogy széthordtak mindent. Tele volt a mi fészerünk ilyen szerszámokkal. Az egyik,- a kinti, rosszabbik - söprűmet is keresem. 1 locsoló kanna, 3 vadonatúj benzines kanna is eltűnt, és nem is tudom, hogy mennyi vödör. Jött helyette egy 25 literes műanyag ballon, 2 hordó.
Mikor kértek 1 kalapácsot, mondtam nekik, hogy majd kérem vissza a kezembe.Azt minden nap használom, és csak ez az 1 van.
Persze hogy nem hozták vissza. Mondtam nekik, addig innen el nem mennek, míg meg nem keresik.
A fiókból eltűnt legalább 10 db kés, és 1 gulyásos tál a szekrényből.
Utóbbiakat valószínűleg Erzsike vitte haza, de tőle visszakerül majd. Mikor a 3 literes lábasom fedőjét kerestem, mondta, az nála van, majd visszahozza.
****************************************************************
Mára szabadságoltam magam a fájós lábujjam miatt. Főznöm 2-3 napig nem kell. Maradt bőven a malackarajból. Csak saláta levet kell készítenem.
Ráadásul másik Zoli hozott tegnap 1 nagy lábas bográcsban főtt vega-gulyást.
Füstölt búzakolbásszal készítette. Kíváncsi leszek. Pont befejeztük tegnap az ebédet, mikor beállított vele. Zoli evett belőle 1 tányérral, azt mondta, nagyon finom. Énbelém már egyetlen falat sem fért.
A mosogatni való pedig úgyis megvár, senki nem csinálja meg helyettem. Le van minden öblítve, úgyhogy gyorsan megy majd, csak szeretném, ha nem gyulladna be még jobban a tyúkszemem.
******************************************************************
Megpróbálom majd behozni a blog olvasási restanciámat is, bár nehéz lesz, mert negyed - fél óráig tart, míg 1-1 bejön. további negyed óra, hogy 1-1 bejegyzés kommentjei is megjelenjenek.Addig semmi mást nem tudok nézni a Net-en. Átkozom a T-mobilt, hogy ilyen "szolgáltatást" nyújt havi 3900Ft-ért.
******************************************************************
Ilyen pechem csak nekem lehet, bár tulajdonképpen szerencsésnek is mondhatnám magam: épp, hogy mentettem a bejegyzést, 10 másodpercen belül eltűnt a Net.
18óra után jött csak vissza. Így persze nem is tudtam blogokat olvasni.
Erzsike közben 4 óra körül megérkezett, 1 szelíd pulykával(Doni érdeklődését azért nem fogadta túl jól. Egy ideig tűrte a szimatolást, de aztán elkezdett össze-vissza röpködni. A mikro tetején sikerült végre elkapni. Irtó ronda hangja van.
Szegénykém kezdi megszokni, hogy különféle állatokkal kell megbarátkoznia, és persze egyikkel sem lehet fogócskázni.
Hozott 2 tyúkot is. Az egyik kotlik, és most követeli maga alá a tojásokat. Csirkéket Erzsike tojás alakban hozott. Állítólag 19-et tesz majd alá, de most eltűnt, állítólag széthordani az ajándékokat.
Annyira fel volt ajzva, hogy Doni kimenekült a kertbe a hangos beszéd elől.
Remélem, nem adja oda Karcsikáéknak a házra az előleget tanúk, és írás nélkül.
Ha valaki látott volna minket, megfulladt volna a röhögéstől.
De jó lett volna videóra venni...
Másfél óra röhögve szenvedés eredménye: 2 kecskéből alig több, mint 1,5 liter tej.
Bözse (alias Bleki) volt a nehezebb eset. Először csak a szarvánál fogtam, de megrugta Erzsikét. Aztán megpróbálta az első lábát a hátsóhoz kötözni. Seggre esés volt az eredmény. Szerencsére nem én ültem a fenekemre.
Aztán háttal a sarokba szorítottuk, én a 2 szarvát fogtam, és a lábammal nekiszorítottam a kerítésnek. Kis közelharc árán sikerült fél litert kifejni.
A másikkal már könnyebb dolgunk volt.Csak a nyakát kellett simogatnom, miközben Erzsike fejte. Csak a kis kecske zavart be időnként, mikor a hátamra ugrált, követelve a kekszet. A nagy viszont meg szokta kergetni. Olyankor a két lábam közé menekül. A nagy, Erzsi elfelejtette a nevét, általában az utolsó pillanatban torpan meg, és megnyalja a kezem, mintegy bocsánatot kérve. Őt teljesen ki tudta fejni. Több mint 1 litert adott.
Képeket készítettem a pulykáról is, meg a kecskékről is, de most nincs erőm feltölteni.
A nagy hadakozásban megint megfájdult a már nagyjából rendbe jött tyúkszemem, meg a bekarmolós nagylábujjam. A derekam is megfájdult rendesen.
No, azért még annyit: reggel találtunk 1 tojást a sarokban a szalmán, és délután is. Az elsőt elteszem emlékbe. Ha ilyen szorgalmas lesz a tyúkocskánk...
A kotlós viszont otthagyta a tojásokat a padláson, és bekéredzkedett az udvarba.
Délelőtt a nyúl Erzsi lába mellett kiszökött a kertbe. Délután viszont már bent találtuk az udvarban, ami rókaügyben nem túl biztató.
De minden szárnyas simán bement sötétedés előtt a helyére. A nyúl viszont a fészer alatt lakozik napok óta. Remélem, a 3 kecske, meg az éjszakára az udvar mellé kötött kutya miatt, reméljük, hogy nem fognak próbálkozni.
Erzsike a szőlőmben ma kettőt is látott.
Először is, a "legfontosabb dolog", hogy hogyan is alszunk mi ketten:
Hát, valahogy így...:)))
Erzsike múlt hétfőn érkezett meg 1 pulykával, és két tyúkkal:
És az első saját tojásunk:
Kecske etetés:
A két rakoncátlan kecske:
Azóta már meguntuk a napi kétszeri kergetőzést velük. Mindkettő az udvaron kívülre kötélre került. Így legalább a szénát sem kell kaszálni nekik. Lelegelik maguknak.
Hétfőn reggel papucsban igyekeztem ki a kertbe 1 teli vödörrel. Fel is buktam vele a hepe-hupán. A kézfejemre estem. Kicsit fájt ugyan, de nem törődtem vele. Elég sokat dolgoztam, nem kíméltem. Csak este, mikor a gyógyszereket készítettem ki a dobozba, vettem észre, mennyire be van dagadva. Ma reggelre eltűnt a duzzanat, de az egész tenyerem belilult. Mostanra már megint kicsit megduzzadt. Fél 6-tól dolgoztam. Megemeltem egy kb 6 kiló szennyes ruhával teli lavórt, arrébb vittem 1 nehéz széket, kitekertem a szódás szifon jól rászorított fejét, egyszóval nem pihentettem. Remélem, nincs eltörve, mert most kezdődik a meggylé gyártás, cseresznyemagozás pálinkának, ha már nem sikerült összehozni a cseresznyeszedő bulit.
Kedden Erzsikét föl kellett hívnom este, hogy jöjjön már át megfejni a kecskéket.
Egyébként kedd reggel megint szabadon engedte őket az udvarban.
Szerencsére estére megérkezett a fia, így az esti hajkurászás nem rám maradt.
Viszont már sotét volt, mikor elindult az elemlámpámmal bezárni az állatokat. Éjjel 11-kor felcsöngettem a fiát, hogy Erzsike több, mint fél órája nem jött le. Szegény Zoli átjött, megnézte, hogy állatok bezárva, de ő sehol. Mindketten hívtuk, de a telefonja ki volt kapcsolva.Zoli már aludt, mikor hazaérkezett.
Másnap valami zavaros történetet adott elő nekem, hogy valami Józsi hívta, hogy "éjszaka menjen át kapálni".
Tegnap reggel elvitte a mózeskosaramat, amiben az elmosogatott edényeket szárítom.
Már harmadik hete kérem, hogy hozza vissza a fedőket, meg az edényeket, poharakat, amiket, míg nem költöztem le, no meg azóta - elvitt. Ezért vitte el a kosarat, hogy majd abban hozza vissza őket. Tavaly 3 polc volt dugig edényekkel. Áprilisban anyósom minden edényét lehoztuk. Most egyetlen polcra férnek el a lábasok, fazekak...
Az amúgy teli hordóban most alig félig van bor. Direkt nem bontottuk meg, hogy ne menjen tönkre. Az összes itt hagyott körte,- narancs, és diópálinka eltűnt (direkt nem csináltam meg likőrnek, mert Zoli így szereti), az üvegekbe töltött vörösbor nagy része is. No meg az összes, kb 5 kilónyi szárazbab. Mióta lent vagyok, a 4 karton sör mindegyikéből kivett 3-3 dobozt. Tegnap fedeztem föl, azóta nap közben is zárom a hátsó szobát) Hogy a tetején lévő kartonból mennyit, arról fogalmam sincs, mert otthonról is hoztunk 3 kartonnal, mert itt a betérő vendégek, munkások számolatlanul isszák.
Tegnap este meg látszott rajta, hogy nagyon leitatták valahol. Az őrző kutya táljába fejt le kb 1 deci tejet,(egyedül fejte) és hozta be enyhén szólva tántorogva, bamba képpel. Az állatokat nem zárta be. Szerencsére a tegnapi éjszakát megúsztuk. Egyet sem vitt el a róka közülük, bár sem enni, sem inni nem kaptak. No, meg a kutya sem.
Ma reggel megkínlódtunk a fejéssel. Annyira fájt a tőgyük, hogy alig tudtam tartani őket. Főleg Sári, az új kecske bivalyerős, igaz, hatalmas jószág.
11 körül már megint részegen jött vissza, egy emberrel. Szerencsére ő csak kávét kért.
Fogalmam sincs, hogy honnan szerzi az italt, de valószínűleg töményet is,az itteni 15-16 fokos ménkű erős bor mellé (ráadásul gyógyszert szed a mániás depressziójára- már ha beveszi). /Nekem az itteni borból már 1-2 deci is a fejembe száll, úgyhogy max. 1 decit iszom belőle, ha kínálnak, azt is,-mindenki megrökönyödésére szódával hígítva. Tisztán fél deci a kapacitásom/
De azóta nem láttam, és most már majdnem 2 óra van. Mózeskosár, meg edények persze sehol...
Szerencsére holnapra kértem Sipitől egy 17 éves nyári munkás fiút, aki leszedi nekem a fenti kertben a 3 cseresznyefa, és 6 meggyfa termésének egy részét,annyit, amennyit 3-4 nap alatt fel tudok dolgozni. Gazolnia is lesz mit. Kertészeti suliba jár, így remélem, meg tudja különböztetni a paradicsom,-paprika, meg egyéb palántákat a gaztól.
Sipi még örült is, hogy nem kell kitalálnia munkát az unokaöccsének, mert a nehéz fűkaszát nem bírja el. Igaz, a cseresznye szedésnek, gazolásnak a kertépítéshez semmi köze, de legalább meglesz az 1 hónapos kötelező gyakorlati micsodája, és még keres is pár forintot. Nagyrészt gyümölccsel, meg némi kp-vel fizetem ki. Pesti gyerek, legalább a mamájának lesz befőzni valóia. Talán a paradicsomkarózásban is segíteni fog, és vihet majd paradicsomot is a mamának.
Fogok majd tudni adni neki a szőlőben is munkát. Már ideje lenne kacsolni. Permetezést persze nem bíznám rá. 2 hét múlva az is aktuális. De nézheti, segédkezhet. Abból is tanul tán valamit.
A volt kolléganőm fiának (most érettségiz/ik/ett- még nem tudott állást szerezni.
Én tudnék neki nyári munkát, és szállást is adni, de itt munka után enyhén szólva is unatkozna.
Ma délután beszélgettem az egyik szomszéddal. Ő a fölső úton lakik, pont az elhalálozott szomszédommal szemben.
Szó szót követ, és mondom neki, hogy az elhanyagolt ingatlan tulajdonosa még november körül meghalt. Pedig még október végén kint volt, mert feljelentettem a rendetlenség miatt.
De valószínűleg már megvannak az örökösök, mert hétfőn égett nála a villany. Csak azon csodálkoztam, hogy nem jöttek át bemutatkozni, és megkérdezni, hogyhogy ott van a baromfi udvarunk. Bár lehet hogy azt hitték, hogy csak odáig tart a telek?
A szomszéd föntről nézi, nézi az ablakot, aztán segít felkapaszkodni a "dombra".
Igen, be van törve az ablak. No, akkor betörtek a lakatlan házba.
Azonnal hívom a rendőrséget: Majd ha végeztek a másik helyszíneléssel, kijönnek. Ez fél 4 tájt történt.
Fél 8-kor elfogyott a türelmem. Újra hívtam őket, és a következő, megdöbbentő választ kaptam: Asszonyom, tudja ki a tulajdonos?
Bemondom a nevét, címét, de hozzáteszem, hogy november végén elhalálozott. Akkor az örököse? Mondom, április végén kértük ki a telekkönyvet, mert meg szerettem volna venni. Akkor még nem volt örökös. Valószínűleg az állam fogja örökölni.
Van-e kulcsom a házhoz?
Az nincs.
Meghatalmazott?
Tudtommal az sincs.
Akkor nem tudunk kimenni. Nem törhetjük föl az ajtót.
De valami ujjlenyomatot nem lehetne venni?
Nem.
És ha tanúk előtt törik föl? Vannak képeim az egész lakásról.
Nem lehetséges.
És ha valakihez, aki mondjuk külföldön tartózkodik, betörnek? Akkor sem, ha nincs meghatalmazottja, akinél kulcs van.
Akkor megvárják, míg hazaér?
Igen.
Hát ez elképesztő.
Napra, órára pontosan meg tudom mondani, mikortól meddig láttam, hogy ég a villany.
Akkor sem, sajnálom, hölgyem.
De hát mellettem nem lakik itt a másik szomszédom. Félek.
Nem tehetünk semmit. Viszont hallásra.
***************************************************************
2011 június 2.
Közbiztonság.
Közbiztonság?
******************************************************************
Az a bizonyos ablak belülről:
Azt mondta, hogy vigyázzak rá. Ne adjak ki belőle neki, nehogy elköltse.
Erre beállít egy emberrei, aki motoron, egy hátizsákban hoz egy bárányt.
12000 Ft.
Mondtam, nekem nincs egy 4500, max 5000Ft-ot érő bárányra 12000Ft-om. (Karcsi juhász tavaly élősúlyban 250Ft/kiló adta.)
Próbáltam meggyőzni, de nem hallgatott rám. Állítólag a lánya születésnapjára akarja levágatni, és velem elkészíttetni pörköltnek. Meg szeretné hívni a lánya munkatársait is.
A kislány egyébként vegetáriánus, egy vega étteremben dolgozik, ahol a tulajtól kezdve, senki sem eszik húst. Mikor erre felhívtam a figyelmét, fogatlanul vigyorogva mondta, hogy nem baj, akkor legfeljebb éhen maradnak.
Az úrral egyébként állítólag már napokkal előbb megállapodott. Persze nekem nem tett említést róla, mert akkor tuti, nem engedem meg neki.
Ő kaszálta le a lucernáját, kétszer megforgatta és majd ha kiszáradt, bebálázza, traktorral lehozza.
Nekünk azt mondta, kétezret kért érte, de ő mondta, hogy neki nincs pénze, és megállapodtak, hogy majd ledolgozza.
Mint tegnap kiderült, 8000Ft-ot kért érte.
A bárány akkor már az udvarban volt, és idegbajt kapok a véget nem érő bégetéstől.
Kénytelen voltam az ő pénzéből kifizetni.
Mégis, hogy vigyázzak így a pénzére?
Amint négyszemközt kapom a fiát, meg is mondom neki.
Azt, hogy Zolinak odaadjam, megtiltotta, mert ezt Erzsikének gyűjti Vili házára. 5milliót kérnek érte. Ő 218ezret hozott haza. Azóta én felszaporítottam 242ezerre, plussz már kétszer töltöttem a mobiljára 3000 Ft-ot, hozom a lisztet, itatom a vendégeit...Arról, hogy betegyük a bankba, ahol a lekötés miatt nem nyúlhat hozzá, hallani sem akar.
Tegnap éjszaka fél 12-ig dolgoztunk. Hiába mondtam neki, hogy a pizza csak frissen jó, nem hallgatott rám.
Ma reggel mondta, adjak belőle Hatala "bácsinak" is. Ő reggel szétosztogatott pár adagot.
De szégyelltem volna kiszáradt, másnapos pizzával kínálni őket.
Azóta eltűnt, pedig mára végre összegyűlt 10 liter tej, be kéne oltani, elkészíteni a sajtot. Azt mondta, neki ne álljak nélküle. Mióta feji a kecskéket, most először sikerült összegyűjteni. Mindig megittuk, elhasználtuk, no meg vitt ő fűnek fának. Ha nem figyeltem volna, hogy fejési sorrendben használjuk fel...
Mert számtalanszor volt, hogy lehozta a kifejt tejet, és mondta, hogy ezt most elviszi.
Persze nálam időrendbeli sorrendben van a hűtőben. Képtelen megjegyezni, hogy mindig a legelőször fejt tejet kell elhasználni, különben a régit önthetjük oda a kutyának.
Egyszóval olyan, mint egy értelmi fogyatékos gyerek, aki azért a maga módján furfangos. Állandó odafigyelést igényel. Már nagyon unom, hogy egy felnőtt anyjaként kell működnöm.
*******************************************************************
Azért én ma egyetlen percig sem unatkoztam.
Elmosogattam a tengernyi szennyes edényt. 3-szor telt meg az edényszárító, kétszer a hatalmas mózeskosár, és még maradt hátra pár edény.
Közben főztem a kávét vödörszám, azt sem tudom kiknek, mert elhurcolja. Már nem adok neki edényt hozzá, mert sosem látom viszont.
Utána elraktam a tegnap-tegnapelőtt kimagozott, és lepasszírozott rostos meggylevet. A visszamaradt rész még eltevésre vár, mert a kisebb befőttesüvegek a pincében vannak, és mivel bal oldalra pakolva van, le ugyan le tudnék menni, de föl már nem.
Mindegy, a hűtőben holnapig még biztosan eláll.
Leszedtem egy nagy halom felmagzott kaporról a levelet, megmostam, most szárad, aztán majd adagokban bevándorol a mélyhűtőbe.
Bodzaszörpnek valót tettem le két 5 literes üvegbe, aztán lerogytam ide, a számítógép elé.
Már unom, hogy Erzsit mindig csak mobilon tudom elérni, mert sosincs otthon, úgyhogy kiabálásra nem jelentkezik.
Mindig figyelmeztetni kell, hogy ideje lenne fejni, enni adni az állatoknak, bezárni őket éjszakára, stb...
Tegnap éjjel magával vitte az elemlámpámat. Ki tudja, hol hagyta el, és hogy viszontlátom-e valaha?
A nyúl, hála az égnek, kiszökött, és eltűnt. Valószínűleg róka vacsora lett belőle.
No, elfogyott a türelmem. 5 óra van, és zuhog az eső. Nem akarok már megint éjszaka dolgozni.
Kénytelen vagyok már
megint a mobilra hagyatkozni.
***************************************************************
Már megint szomszédolt, mikor hívtam. Nem látod, hogy zuhog az eső? Nem tudok hazamenni-mondta. Aztán elküldött a b. k. a*ba, és lecsapta.
Háromnegyed 6-kor beállít a szomszédom, hogy az a nagy borjú kutya elhúzta nehéz oszlopot, amihez kötötte. A kútnál meg beletekeredett a szivattyúba. Már másfél órája ott van, és ázik. Nem mernek a közelébe se menni, pedig indulnának haza, csak hát a szivattyút nem hagyhatják kint. Csináljak már valamit. (Ma már egyszer elszabadult. Akkor Ica jött, hogy fogjam meg, mert összetapossa a veteményt. De hát hogy vigyek el én egy nyolcvan kilós kutyát. Szerencsére akkor Erzsike halló távolságon belül volt.)
A mobilját persze nem vette fel. A negyedik híváskor két csöngetés után kinyomta.
Hívtam a fiát, hogy hátha neki fölveszi, de üzenetrögzítőre volt kapcsolva, az meg már betelt.
Délelőtt már az állandó bégetésre (még éjszaka is) ki voltak akadva.
Mondtam, hogy én is, de tejes bárány, most választották el az anyjától. és a megkérdezésem nélkül hozta ide. 1-2 napon belül megszokja majd a helyet, és 1 hónap múlva úgyis le lesz vágva.
A kutyát majd hazavitetem vele, de a bárányt is, ha napokon belül nem csendesedik el.
Nem hiányzik nekem, hogy megorroljanak rám a szomszédaim.
******************************************************************
Most jött le Erzsike a baromfiudvarból, hogy a kutya, akit rókák ellen hozott ide, megölt egy csirkét is.Valószínűleg 2 óra körül, mikor elszabadult.
Most akkor még csirkepucolás is lesz. Éppen rántani való állapotban vannak. Csak a torkát harapta el, és kifolyt a vére.
Úgy néz ki, ma sem fekszünk le hajnal előtt.
****************************************************************
Az ablakom alá, a szalonnasütőbe hordott szemete miatt ma már nem b.-om le, pedig akartam. Vagy égesse el a saját telkükön, vagy vitesse el a fiával, ahogy én is teszem.
Legalább az odakészített zsákba tette volna. Netán megkérdezhette volna, hogy lehozhatja- e.
Mikor 3 héttel a leköltözésem előtt megkapta a ház kulcsait, az egyik legelső dolga volt, hogy kicipelték, persze nem a helyére a kemencét, és mindenféle szemetet (félig elégett műanyag flakonokat, alufóliát, gumidarabokat,söröskupakot, sőt, még üvegcserepeket is kotort ki belőle a fiam. Pedig még csak újságpapírral sem lehetne alágyújtani benne. De hogy hogy jutott eszébe ilyesmit pont kemencében eltüzelni?...
Ott van a szalonnasütő, ahová most hordta le a szemetét.
Mivel Erzsike késő este zárta be a baromfiakat, és mikor nagy elkeseredéssel látta a döglött csirkét, nem nézett szét az udvarban. Az az átkozott dög először az egyik tyúkot ölte meg, és falta föl. A csirkét már pusztán az ölés kedvéért végezte ki.
Csak reggel, mikor kiengedte őket, látta meg hogy 1 tyúkkal kevesebb van, és fedezte föl a tollakat.
A többieknek, gondolom, volt annyi eszük, hogy bemenekültek a fészer alá. Oda nem tud utánuk menni, mert nem fér be.
Még szerencse, hogy nem a bárányt nézte ki magának.
Amelyik kutya rájön az ölés "ízére", azt állatok mellett már nem lehet többé tartani.
Beállít nekem traktorral, azzal az emberrel, aki múltkor a bárányt hozta motoron, hátizsákban. Most 10 db vágósúlyban lévő (3 hónapos-állítólag 2-3 kilós ) csirkével. Állítólag nem táposok, de aligha híztak föl kukoricán ennyi idő alatt ekkorára. No, meg mit is kezdene velük? Nincs mélyhűtője, és most kéne levágni az összeset. Darabja 1500.- plussz fuvar.
Mondtam neki, szó sem lehet róla, hogy kifizessem, még az ő pénzéből sem. Azért adta ide, hogy ne költse el felelőtlenül. Különben is, Erzsikének gyűjti, aki vegetáriánus.
A bárányt, a fogamat szíva ugyan, de még kifizettem, természetesen az ő pénzéből. De ezt már nem. Mondtam, vigyék vissza, ahonnan hozták.
Nem vitték, én pedig nem fogom kifizetni.
Erre dühösen elrohant.
Szörnyű, hogy egy gyenge elméjű, együgyű embert mindenki megpróbál kihasználni, kicsalni a kevéske pénzét. Mindenét, de még az enyémből is, elosztogat boldog-boldogtalannak.
Vásárlási kényszere van. És most az állatok a mániája.
Nem lehet pénzt adni a kezébe, mert az utolsó fillérig elkölti hülyeségekre. Lásd a múltkori 20000Ft-om, az 1300 Ft-os 3 hetes libákkal.
Nem akarja elfogadni ( vagy fölfogni?) hogy mindkét gyereke vegetáriánus.
Annyira felhúztam magam, hogy egyszerűen nincs erőm dolgozni, pedig lenne mit. Pl lepasszírozni a tegnap kimagozott több, mint 6 kiló meggyet, cseresznyét, a visszamaradt savót felfőzni, és kinyerni belőle az ordát. Tegnap este túl sok oltót tett a tejbe. Gumiszerű sajt lett az eredmény. Mondtam, tegyük bele a szitába, és préseljük, hogy rendes, reszelni való kemény sajtot kapjunk, amit a kemencében még fel is tudnánk füstölni, mert úgy tovább eláll. Persze nem hallgatott rám, ment a saját buta feje után.
Mániákusan arra törekszik, hogy minél több, és többféle állata legyen, akiket aztán nem tud ellátni.
Azt hiszem, fel fogom számolni az állatkertet.
Átviszem Lacihoz a 2 kecskét, amíg lent vagyok, napi 1-1,5 liter tej fejében, és ősszel 1 vágókecskéért, levágva, bőrrel együtt. Hogy a baromfival mihez kezdek, azt nem tudom. Talán ők meg Antinál landolnak majd, felesben.
Múltkor elvitt 5000Ft-omat, hogy vegyen 8 kiskacsát, darabját 500 Ft-ért. Kiderült, hogy még csak meg sem rendelte őket. Hogy a pénzemet hová tüntette el, az rejtély.
Mondtam a fiának, hogy ma este feltétlenül jöjjön haza, mert ezt, én, így nem vállalom, nem vállalhatom.
Üljünk össze, beszéljük meg, mi legyen vele.
Szerintem vissza kéne vinni Erdélybe az Elmegyógyintézetbe. 100%, hogy nem szedi a gyógyszerét. Már előre látom, hogy a vásárlási láz, és túlpörgés, csavargás után jön a kataton állapot, most a vártnál jóval korábban.
A kecskéket ma nem fejte meg. Valószínűleg a többi állat sem kapott enni-inni. Én nem is megyek föl hozzájuk. Nem akarom látni... Kértem a múltkor, hogy mutassa meg, hol tartja a kajájukat, de nem mutatta meg. Vizet, ennyi állatnak én nem tudok felcipelni.
Mióta lent vagyok, eltelefonálgattam miatta nem egészen 1 hónap alatt több, mint 10ezer forintot. Itt mindenkinek 20-as, 30-as a telefonja. Még szerencse, hogy alaposan feltöltve hoztam le, de ha így megy tovább, 2-3 héten belül újra töltenem kell.
********************************************************************
14:40- Kb. 1 órán keresztül beszélgettem a nővérével.
Kitárgyaltuk az elmúlt napokat, mert pár napig nem tudtunk beszélni. Hol Szatmárban volt vihar, hol meg nálunk, és akkor nem működik a beszéd, csak az írás.Az meg ugye, nagyon nehézkes.
Hétfő előtt nem tud indulni Magyarországra. De legalább eljön. Abban reménykedem, hogy a látogatás felrázza kissé Erzsikét.
A 84 éves édesanyjuk, mikor Erzsi otthon volt, teljesen kétségbe volt esve, hogy hogyan viselkedik, és milyen szétszórt. De múlt héten, a skypon ő is hallotta az összevissza beszédét. Jobb, ha nem idegeskedik szegény. Elég, ha mi aggódunk. Csak akkor hív, ha a mama nincs nála.
Most mondta el, hogy tavalyelőtt a kórházból is megszökött.
Meg kéne főznöm a csibe aprólékát egy kis levesnek, meg kirántani a combokat, mellet, de valahogy semmi kedvem.Meg a pizza sem fogyott még el. Majdnem 4 kiló lisztből gyártotta a tésztáját.
A fűnyírót meg valamiért kihozta még tegnap a nyitott teraszra. Esőre áll az idő. Jobb híján a moci takarójával borítottam le.De a 2,5 liter benzin, amiért tegnap 1000Ft-ot fizettetett velem, szőrén-szálán eltűnt. A fűnyíró tankjába csak 1 liter fér. Tavaly 10 liter benzin egész évre elég volt, sőt, még maradt is belőle. Idén, 1 hónap alatt értük el ezt a mennyiséget. Tényleg csekélység, de nagyon bosszantó. Vajon miért nem találták még föl a munka-akkumulátoros fűnyírót?
Este 11-kor, még magoztam a meggyet, amikor beállított (a nevére nem emlékszem,- Vilinél sokszor találkoztunk-ő javította rendszeresen az erősítőt, a TV- paraboláját, merthogy Vili lopta a sok-sok csatornát, a szolgáltató meg hetente váltogatta a frekvenciát.)-szóval beállított az illető: 2 banánt, és 1 doboz sört hozott ajándékba. Ilyet is először élek meg itt Babos-hegyen, -mármint hogy egy vendég pénzen vett ajándékkal érkezik.
Alig telt el fél óra- Erzsike viselt dolgait beszéltük ki. Szerencsére pont témát váltottunk akkorra, mire ő is betoppant a lefejt tejjel, meg 1 levágott libával. Állítólag "belefulladt a fürdőkádjukba".
Hazavitte. Ugyan az én pénzemből vette, de nem kérdezte meg, kérek-e belőle.
Ezen már nem is dühöngök, a kivégzett jérce után.
Hajnalban kiengedte az összes állatot, és hazament.
Közben a kutya, amit hazavitettem vele, elszakította a láncát, lejött, megbontotta a kerítést, és az összes, tegnap hozott csirkét megölte. A kacsák, libák, jércék megint bemenekültek a fészer alá. Ezek az állatok még nem fedezték föl a menedéket. Egyet megevett, a többi, mire Erzsi jött fejni, döglötten hevert szanaszét.
Anti hozott le neki 1 mélyhűtő ládát, hogy mégse menjen pocsékba.
Az elsőt lehozta megmérni: megpucolva, kibelezve 1 kiló 75 deka. A hátát roppantotta össze mindegyiknek. A csontja puhaságát, és a bőrszínét nézve, ezek bizony tápot kaptak.
Majd még folytatom, még nincs vége a napnak, csak most szünetet kell tartanom, mert én nem tudom összeszerelni a passzírozót, meg egyébként is kétemberes munka. egyikünk leszorítja, másikunk tekeri, meg kapirgálja le a kitüremkedő húst, mert ugye ez nem paradicsom, amihez készült. Azt hiszem, ma sem fekszem majd le hajnal előtt.
Itt lenne az ideje lenne egy vadásszal lelövetni azt a kutyát.
Most még pucolja, darabolja őket. Állítólag még tegnap bevitte őt az "Úr" a Tescohoz, ahol van pénzváltó, és beváltotta a román lejt, úgy fizette ki a marhája.
******************************************************************
Azt a csirkét, amiről azt hittük, hogy megette, Doni megtalálta az egyik bokor alatt. Még él, csak csúnyán összeharapdálta. Nagy szerencséje van, mert éjszaka biztosan elkapta volna a róka. Viszont a kicsik közül kettőt is megevett, mert már csak 7 van. Egyet ugye holtan találtunk valamelyik nap. Valószínűleg akkor ette meg a másik kettőt, csak hát nem számolgattuk. Tyúkból már egy sincs. Libából is már csak 3 van. 1 ugye vízbe fulladt, egyet meg megevett. A pulyka szerencsére fölröpült a fára. A 9 nagy csirkét már csak az ölés kedvéért fogta meg. Csak az az 1 menekült meg közülük, akit Doni megtalált. Reméljük, megmarad. Szerencsére a 2 kacsa megúszta a vérengzést.
Nagyon félünk, hogy megint elszabadul. Igazság szerint ki kéne irtani, de Zoli még ellenkezik.
******************************************************************
Erzsi 6-ra végzett. 7 körül láttunk neki.
Fél 9-re végeztünk a 8 kiló kimagozott meggy és cseresznye passzírozásával.
Halálosan kimerültem. A lé üvegekbe töltése, és a visszamaradt gyümölcshús befőzése holnapra marad. Addig eláll minden a pincében.
Nagyon szépen megkérem azokat, akik még nem olvasták, vagy elfelejtették:
IWIW-en ne keressetek novemberig. Mert dühít hogy nem tudom megnyitni, elolvasni.
Ezen kívül még azt is szeretném kérni, hogy továbbított levelekre sem vagyok kíváncsi.
Ma reggel, mivel 26 db érkezett az éjszaka, mindet spamként jelentettem be.
Így aztán ha normális levelet akartok küldeni nekem, azokat bizony a továbbiakban nem fogom megkapni. Sem politikai, sem pénzt kunyeráló, sem "ha nem küldöd tovább", horoszkóp... ilyen típusú levelek nem érdekelnek. A kukából meg csak egyesével tudom törölni, ami havonta több órát vesz igénybe.
Ne toljatok ki velem, akik állítólag szerettek.
meghalni sem volt időm, nemhogy képeket töltögetni .
Ma délben Zoli jött, bementünk Bicskére bevásárolni, Kicsit pihent, csak amíg Erzsi szedett kevéske meggyet, és már ment is. Nagyon fáradt szegény. Cseresznyét szerencsére reggel már szedett bőven. Igaz, nem a mi kertünk fekete cseresznyéjéből, hanem az övéből germensdorfit, mert ha már ott szedi neki az epret, akkor a cseresznyéért nem mászta meg még a mi kaptatónkat is. Épp elég volt neki a meggyért fölmenni oda.
Egyébként Zolinak első dolga volt, hogy megette a cserepes eprünk egyetlen érett szemét. Még jó, hogy tegnap megörökítettem:
Majd' elájultam, mikor megláttam a CBA-ban a cseresznye árát: 980Ft.
Kérdeztem az eladót: és meggy miért nincs, hiszen minden kertben van meggyfa? A válasz: mert azt annyira szaporátlan szedni, hogy azt már végképp nem vennék meg. A Cseresznyét sem fog többet venni. Örül, ha ezt el tudja adni. Inkább megveszik az emberek a 3-400Ft-os banánt, meg a 300-as szintén külföldi, kényszerérett sárgadinnyét.
*****************************************************************
Tegnap megérkezett a 3 hete megrendelt 8 darab kiskacsából 6. Letojt tyúk, ami darabonként 300Ft, már végképp nem jutott nekünk.
Jött viszont 8 kopasz-nyakú csibe:
Áldom a sorsot, hogy csak most érkeztek meg.
De azért még most sem múlt el a fejünk fölül teljesen a veszély. Azt a baromfi gyilkost még mindig nem vitték el. Igaz, már vastag fémláncra van kötve, fojtó nyakörvvel.
A kopasznyakúak között alighanem kettő kiskakas is van.
****************************************************************
Visszafelé megyek, úgy nagyjából az időben:
Ő az a ménkű drága születésnapi ajándék a vegetáriánus leányzónak.
Hala az égnek, már nem béget éjt nappallá téve.
Zsuzskával barátságot kötöttek.
Szegény Zsuzska! Ha tényleg levágatja Erzsike...
Nem is adtunk neki nevet.
Meglátjuk...
Lehet, hogy Erzsi megvétózza Erzsike fura döntését, és életben marad. Már csak azt nem tudom, mihez kezd majd 1 birkával?
*****************************************************************
Múlt hét péntekjén Erzsike ragaszkodott ahhoz, hogy gyártsunk embertelen sok pizzát, és néhány újhagymás krumplival töltött lángost.
Egész éjjel dolgoztunk. 2 vega pizzát készítettünk búzakolbásszal (brrr... undorító állapota volt, ahogy kiolvadt.) Szeletelni nem lehet, mint 1 normális kolbászt, csak kenni, vagy morzsolni. Mivel nyers tésztára kellett tennem, morzsolnom kellett:
Ráadásul Erzsi szombaton nem is jött el, mert zuhogott az eső. Zoli meg kérte, hogy az övére ne reszeljek sajtot. Mondta, hogy elég lett volna kettőjüknek 1 db fele ekkora, mert egyikük sincs túlzottan oda a pizzáért.
Nos, ezek a normál pizzák, meg a fánkok.
Szombaton Erzsike fölszeletelt, és vitt ajándékba 1 nagyot, és 1 kisebbet. De a másik kettő a nyakamon maradt. Egész héten ezt reggeliztem, mert a rájuk halmozott kolbászt, sajtot, miegymást nem volt szívem kidobni. Az egész cucc kishíján 4 kiló lisztemet, 35 deka 2600Ft-os kolbászt, 1 nagy üveg Heiz ketchupömet nyelt el. Nem is beszélve az egyéb hozzávalókról, amit Erzsike hozott.
******************************************************************
Előző szombatra is hajnalig készülődtünk. Akkorra az én Zolimat is vártuk. Ő magával hozta az egyik kollégáját is.
Az általam kigondolt csokoládépudingos-sok-sok étcsoki darabkával, plussz holland kakaóval feljavított 2 kemencényi táskának akkora sikere volt, hogy mire észbe kaptam, hogy le kéne fényképezni, több, mint a fele elfogyott.
Merthogy ugye, gyorsan terjedt a hír a hegyen, hogy finomság készült nálunk. Mert Erzsike nem állta meg, hogy "csak az egyik szomszédnak" vigyen már kora reggel kóstolót. Így sokan beállítottak hívatlanul is. Kénytelen voltam a srácoknak ezt az adagot már eldugni, mikor egy pici szünet állt be a látogatások között.
10 órára már csak az Erzsike-féle túrós bukta maradt. Azt már csak ímmel-ámmal ették. De azért az is elfogyott mind.
Mire a fiamék megérkeztek, én már alig álltam a lábamon, mert persze mire éjjel kettőkor ágyba kerültem, már a fáradtságtól, az altató ellenére sem tudtam elaludni.
Fél 6-ig hol lekapcsoltam, hol fölgyújtottam a lámpát, és olvastam. Doni sértődötten ki is vonult a hálóból a fotelba aludni. Aztán én is úgy döntöttem, hogy ha már aludni úgysem tudok, hát legalább elmosogatok. No, persze a ki nem aludt altatóra dupla adag kávé...
Aztán fél 8-tól a "sáska-járás".
*******************************************************************
Közben már nem is számolom, mióta meggy-és cseresznye magozás nappalokon,és fél éjszakákon át. Csak úgy mellesleg készítettem 10 liter bodzaszörpöt is.
Sajnos idén nem kaptam házi pálinkát, így sem diólikőr, sem rumos-meggy, pedig tettem el tavalyról idén tavaszra, de annak sajnos "lába kelt".
******************************************************************
Valamikor az egyik kivégzett picinyke csibém aprólékjából is készítettem ici-pici leveskét:
A combjait, mellét, máját meg kirántottam, és újhagymás, petrezselymes újkrumplival fenséges eledel volt.
Alig 4 hete álltunk át a tápról a vegyes darára, csicsókára, salátára, meg egyéb zöldekre.
És az összes tojás összes héját is ők kapják. Pedig abból nálunk most rengeteg fogy.
Kíváncsi leszek ősszel, hogy mennyire vitte föl a koleszterin szintemet.
De elértük, hogy nem volt vizes a húsa, és olyan kemény a csontja, hogy az "eszéhez (pici koromban hívtam így) csak a késre kalapáccsal ráütve jutottam hozzá.
Gyerekkorom igazi csirkéinek igazi ízei.
Hamarosan le kéne vágni az egyik kacsát is. De gyanítom, hogy ez a kettő (nem erőszakos) haláláig megmarad, az asszonyka tojásokból sok apró kiskacsát nevel majd a büszke kacsapapával. A tegnap érkezettek egytől egyig leányzók, azt hiszem. Szerencsénk lesz velük, ha Isten is úgy akarja, mert nekik, ha tömik, nagyobb, és jobb ízű a májuk. Ez nagyanyám "bölcsessége". Gyerekkoromban 25; max 30 dekásra híztak a kacsamájak ( most nem ritkaság a fél kilós). De annak olyan, de olyan íze volt... Hajszálvékony szelet a kacsazsíros kenyéren...
Elképzelem, milyen finom lesz, és máris összefut a számban a nyál- pedig még csak sárga pihések.
Remélem, ezekhez már Zoli sem fog annyira kötődni, hogy ne egyen belőlük. A gyerekkori kacsái nagyon a szívéhez nőttek, így egyikük sem volt hajlandó enni belőlük.
De ezek sokan vannak, nevük sincs, és hetente csak egyszer látja őket.
*****************************************************************
Tegnap nagyon rosszul voltam. Mindenem, amim csak fájhat, fájt is. Szédültem is, és mindennel bajom volt.
Ma reggel fedeztem fel, hogy a bal karomban megpattant egy artéria, csúnyán, feketén kidudorodva:
Sajnos ez az átkozott érbetegség már végigkíséri az életemet.
Addig jó, amíg csak a karjaim lesznek foltosak.
Az, hogy az agyamban már kétszer is megpattant, az okozza az emlékezetkiesést, az egyensúlyzavart, meg a bal oldalam gyengeségét. Nem szeretném, ha ez harmadszorra is megtörténne.
De ha egyszer majd a szívemben, vagy a tüdőmben pattan meg egy ér...
No, még mielőtt elsiratnám, és rekviemet mondanék magam fölött, megyek aludni, bár Erzsike délután is lehozott 1 vödörnyi meggyet, amit ki kéne magozni, de már este 11 óra van...
******************************************************************
Épp csak bejelentkezem.
Hétfőn Erzsike testvére megjött Erdélyből.
Nálam lakik. Jókat dumcsizunk. Rengeteget segít nekem.
Már délután kigazolta a veteményest.
Valószínűleg 10-14 napig marad.
De jó is nekem. :)))
bejelentkezem, hogy még élünk. Dolgozunk ezerrel.
Cseresznye, megy, eperszedés-magozás, befőzés olykor hajnalig.
Többnyire vidámak vagyunk.
Csak olyankor szomorodunk el, ha Erzsike viselt dolgairól van szó.
Már 7 napja csempésszük a gyógyszert Erzsike reggeli kávéjába.
Reménykedünk-kétségbe esünk-reménykedünk.....-mintha hullámvasúton ülnénk.
Sokat beszélgetünk, esténként szkájpolunk az otthon maradottakkal, no meg az itteni barátnővel.
Történtek szomorú, megrázó dolgok is, de azokról most nincs kedvem írni.
Majd ha leülepednek bennem a történések. Majd ha újra beszámítható lesz- majd ha már nem kell azzal számolnom, hogy újabb őrültségeket követ el.
Ildikó 1 hétig még biztosan itt lesz. Majd meglátjuk, mit tud magával vinni, mi marad nálam. Mert 1 egész teherautó is kevés lenne ahhoz, hogy mindet magával vigyen.
A többi lassacskán fog hozzá szivárogni, ahogy az itteni rokonok hazalátogatnak. Szinte a fél falujuk itt lakik a hegyen :)))
120 ezer forintért a kocsimat. Már épp csak annyi hiányzik, hogy kifizessem Vili házát. Az Andrea melletti házat megvettem, ott is alszom már.
Ez a marha, meg elhitte.
Nekem kellett felhomályosítani, hogy se vizsga, se rendszám. Amit rajta lát, azokat találta valahol.
És nem vette észre, hogy elől -hátul más-más rendszámtábla van?
No, meg mellesleg nem is az övé.
Egészen lelombozódott. Azt hitte, csinál egy jó üzletet.
Abba a házba meg egyszerűen betört.
Egyébként őt küldte át, hogy "vegyen" tőlem 200Ft-ért 2 jó sört. Mintha kocsmáros lennék. Adtam, és mellé tettem még 200Ft-ot. Lopott ő már tőlem úgyis eleget, ezen a 2 sörön már nem múlik semmi.
Karcsikát is felhívta, hogy összegyűlt a pénz, már csak annyi hiányzik, amit a kocsiért fog kapni.
Érdekes, hogy hisznek neki. Senkiben nem merül föl, hogy elmebeteg.
Ha koppannak, azt mondják, biztosan be volt rúgva.
Ez csak a mai epizód.
Ildikó, és Zolika Pesten van.
A többit még emésztem, de megemészteni egyelőre nem tudom.
Ez a nap is eljött.
Olyan gyorsan elillant ez a 15 nap, mint egy pillanat.
Fényképezni egész idő alatt elfelejtettünk.
Csak, mikor már pakoltuk Ildikó holmiját a kocsiba, akkor jutott eszembe:
És még egyszer mindnyájan együtt:
No, egyszóval egyedül maradtunk.
Állatból is már csak kettő van: Böske, és a bárány.
Már nem is szeretek hátramenni, látni az elnéptelenedett baromfiudvart, és az ugri-bugri Zsuzska hiányát. Mert bizony ő sincs már. Felakasztotta magát a cseresznyefára.
Erzsi oda kötötte. Ő meg imádta a cseresznyét. Ez lett a veszte. Az egyik ágba felakadt a nyakörve.
Az utolsó kép róla:
Közben hozott még 1 néma-kacsa családot:
És a tyúk mellé 1 pulykakakast:
A tyúk másnapra eltűnt. A kakast meg levágattam vele.
A kacsákat is elvitettem. Most az ő fészerükben vannak bezárva szegények. Hiába mondtam neki, vigye oda vissza, ahonnan hozta őket.
Szombat reggel Ildikó fölment Pestre meglátogatni a fiát. Erzsike küldött föl vele a lányának (valami buliba ment) kókuszgolyót.
Míg ők a kertben dolgoztak, én összeállítottam piskótatészta morzsából. Nekem speciel háztartási kekszből jobban ízlik.
76 darab lett belőle. Fellélegeztem, mire készen lettem.
bár ezúttal hívatlan.
Tegnap este fedeztem föl. A jégszekrény alól bújt elő, csak néhány pillanatra.
Rögtön ki is tettem az egérfogót.
Első blikkre ugyan nem nézett ki egérnek. Fekete volt, olyan orral, amilyen a patkányoknak van.
Éjszaka furcsa zajra ébredtem: Kaparászás, utána lefetyelés.
Felnyúltam a fejem fölé: Doni a helyén. Hát akkor ez meg ki lehet?
Villanygyújtás, kikászálódás az ágyból: a hang nem a nappaliból, hanem a szoba sarkából jön.
Nagy ámulatomra Ő volt a vödörben:
a néger egér.
Jól láttam én este. Bizony hosszabb az orra az egérnél.
Tömött, fekete bundája van. A hasa alján viszont fehér a szőre színe. -innen a néger jelző.
A képen 1 kólás kupakban vizet adtam be neki. De jól jelzi a nagyságát is.
Ki ismeri föl ezt a rágcsálót? Jó lenne tudni, ki is a vendégem.
Egyelőre a kivégzés elmarad, míg nem tudom pontosan, ki lehet ő.
Két további kép róla:
Nem rágcsáló. Húsevő ragadozó: itt éppen egy pulykacombdarabkát eszik jó étvággyal. azzal sem törődve, hogy benyúl 1 kéz fényképezőgéppel, és kattintgat.
Nem is csoda, hogy azonnal rávetette magát, hiszen fél napon keresztül zöldségfélékkel kínáltam.
Később Zoli kissé elbódult legyeket, pókokat dobált be neki. Jó étvággyal befalta mindet.
A sün, és a vakond rokona.-nem is tudtam, hogy ők ketten rokonságban vannak egymással, hiszen olyan különbözőek.
Ezért nem ment be a csapdába, ahová dióval csalogattam volna be.
a cseresznye, és meggy szezon, már elkezdődött a tök, és cukkini szüret. Még szerencse, hogy nálunk később lett vetve, így nálunk még csak rántani való:
és kapros-diós bundában:
De a szomszédoknál már 2-3 kilósak:
Egy részét feldolgozzuk, a többi a kecskék eledele lesz.
A spárgatöknek még nőnie kell, hogy igazán jó, vastag húsú, főzeléknek valót tudjunk lefagyasztani, de a csíkosból készül majd holnap főzelék. Erzsike még sosem evett tökfőzeléket. Ez most kecsketej savójával fog készülni. A feltétnek szánt pulyka pörköltöt már odatettem főni.
A másik 4 felszeletelve, sózva megy a kecskéknek.
Merthogy már megint ketten vannak:
Kedden pedig még 1 fejős kecskével is gazdagodunk.
De erről majd bővebben holnap írok.
******************************************************************
Felfogadtam 1 embert,-minimálbéren, napi 4 órára-hogy segítsen Erzsikének. Mert másfél hektár földdel egyedül nem tud megbirkózni, főleg, hogy eljár másokhoz is kapálni. Zsuzskát, és ezt is-még nincs neve- is 1-1 napi kapálásért kapta.
******************************************************************
Tegnap kaptam Zolitól 1 sarokreszelőt.
A sarkaimnak ugyan semmi bajuk, de az operált lábam kisujján a csontkinövésen, és a nagylábujjam alján is vastag, kemény bőr van. A tyúkszemtapasz nem használ.
No, ma reggel neki is álltam a reszelésnek. A nagylábujjamon, a bőrkeményedés alatt 1 befelé növő vízhólyag? tályog? szakadt fel. Így már nem csodálkozom, hogy minden lépés iszonyú kínnal járt. Szerencse, hogy még időben -köszönhetően a reszelős ötletnek- sikerült kifakasztani-( most kb. 2 mm átmérőjű luk van a helyén), mert ha eléri a csonthártyát a genny...-bele sem merek gondolni, milyen következménye lett volna.
Fülpiszkálóval "tunkoltam ki" a váladékot, betadin krémet nyomtam a helyébe, aztán sebtapasz.
Nem mondom, hogy megszűnt volna a fájdalom, de már látom a végét.
Esténként, a gépnél ülve csalángyökér főzetében áztatom a lábamat már 2 hete. Ildikó ötlete volt, és nagyon bevált. Most 1-2 napig szüneteltetem ugyan, míg nyílt a seb.
******************************************************************
2 pici, 28 napos cicának elpusztult az anyja. Erzsike magához vette őket. Tündériek.
Doni már egészen megszokta, hogy mindenféle állattal kell megbarátkoznia. Így aztán meg sem próbálta üldözni őket. Ők pedig, mintha az anyjuk lenne, követik mindenhová.
Erzsike,-hála az Égnek- újra kezd hasonlítani régi önmagához. Sőt, már majdnem a régi.
Csak ne kellene tudtán kívül beadni a gyógyszerét...
kecske pénteken már sötétben került ide, így aztán csak a lábait oldozták el. A nyakában lógó madzagot elfelejtették leoldani.
A nyájjal terelték őket egyik legelőről a másikra. Karámot még nem látott. Ridegen tartják őket. Soha ember még nem fogta meg. Szilaj, vad jószág. Zoli és Erzsi megpróbálta elkapni, hogy levágják róla a kötelet. Rövid kergetőzés után kitört a kapun, és világgá szaladt. Valamelyik szomszéd befoghatta. Hallottuk a mekegését, ahogy Böskével kommunikáltak. Másnap ott szteppelt az udvar előtt. Be akart menni. Valószínűleg vagy elengedték, vagy kiszökött. Itt a környéken csak hárman tartunk kecskét. Az illető igazán megkérdezhette volna, kinek hiányzik. Erzsike egész éjszaka siratta. Mondhatom, nagyon boldog volt, hogy visszakerült.
A foltjai alapján Bocinak is nevezhetnénk, de persze most még nem illik rá ez a név.
Még mindig van meggy, és cseresznye, igaz, hogy már csak a fák legtetején.
Tök, cukkini minden mennyiségben, és zsenge a zöldbab, azt is el kéne tenni.
Nálam, a fölső kertben 5; lent 1; Erzsinél 2 sárgabarackfa roskadozik a terméstől.
Ildikónak megint át kell jönnie Erdélyből, hogy megbirkózzunk a feladattal.
Én meg közben hetente 2-3 alkalommal gyártom a kecskesajtot, túrót.
Erzsi az újabb fejős kecskét - csak, ha már visszajött Erdélyből- hozza el. Ő megy, Ildikó jön, Zoli feji reggel-este a kecskét. Ezúttal csak 2 napra hagy magunkra.
Szerencsénkre a barackfák nem mind egyszerre érnek.
Még csak mutatóba szedtünk 2 fáról, de már rengeteg van a földön is, és ebben a dög melegben nagyon gyorsan érik:
Isteni szerencse, hogy felfogadtam Kisembert. Gyenge fizikumú, nem is bírna napi 4 óránál többet. Éjjeli őrként dolgozik valahol, és napi 2 doboz cigit elszív. 50 éves, de én 80-nak néztem.
Az önkormányzat nem tud kiajánlani közmunkást, így azzal kell beérnünk, amink van.
Munka, mint a tenger.
A második fejős kecske csak púp lesz a hátamon.
Ráadásul a cseresznye cefre is kezdi kiforrni magát-nem tettünk le sokat, talán, ha 6-7 liter lesz belőle. Zoli lehozta a pálinkafőzőt. Talán 30 éve is van már annak, hogy utoljára használtuk, ha jól emlékszem, a 80-as évek elején. 25 literes. Még apósom fusizta a Ganz gyárban. Csak hát föl-le emeléshez a tűzhelyre szükségünk lesz segítségre.
Ez lesz most a főpróba. Szerencse, hogy Péter nem dobta ki lomtalanításkor.
Jesszusom, most néztem rá az órára: 11 elmúlt. Éjfél is lesz tán, mire ágyba kerülök.
Tavalyelőtt azt hittem, hogy csak az alsó fa létezik.
Egy kezemen is megszámolhatom, hányszor voltam a fölső kertben, és persze, hogy nem barack érés idején.
A gondnok persze sunyin hallgatott róla, igaz, én sem kérdeztem, és gondolom, leszüretelte. Nem kellett vele lejönnie, hiszen a másik dűlőről is van bejárat.
Ott fönt, többek között ekkora barackok teremnek:
Ha piacon látom, tutira nem veszem meg, gondolván, hogy ki tudja, milyen vegyszerrel, hormonnal, vagy mivel van kezelve.
Azt nem gondolnám, hogy valami "jótét lélek" tudtomon kívül növekedés-serkentőt adagolt volna neki. :o)))
Reggelire bekebeleztem fél tál fosókát, és persze előtte megittam 2 pohár kecsketej-savót. Meg is lett az eredménye. Rohangáltam a barackmagozás, és a fürdőszoba között.
Kimagoztam, és eltettem 1 fél vödörnyi meggyet. Mégiscsak lesz idén, - ha nem is rumos, vagy konyakos - de narancspálinkás meggyünk.
Pár napon belül 2 halottat sirattam el.
Az első Dollár kutya volt, még a múlt héten. Ő volt a második kutya, akivel Doni összehaverkodott.
Epilepsziás roham hőgutával kombinálva. Már nem lehetett megmenteni. Elaltatták.
*****************************************************************
Most bocsánatot kéne kérnem Ilikétől, hogy nem őt említettem elsőként, de ő tegnapelőtt hajnalban hunyt el.
Sajnos ezen a gépen róla nincs kép.
Ági édesanya, váratlanul, hirtelen halt meg.
Én csak tegnap késő délután tudtam meg.
******************************************************************
És még valakitől kell bocsánatot kérnem.
Ő szerencsére él, és virul.
Szerdáról csütörtökre virradó éjjel a fölső kert 4 gyümölcstől roskadozó fájáról minden barack eltűnt. legalább 1,5-2 mázsa.
Azóta megtudtam, hogy nem én vagyok az egyedüli kárvallott.
A hegy szinte összes barackfája így járt az elmúlt 2 hétben. Több tonna barack.
Biztos, hogy a földeken dolgozni nem akaró .....-ok voltak. Bezzeg a más munkájának gyümölcsét learatják.
Pedig nálam a gyümölcsös még be is van kerítve.
Állítólag az előző tulajdonos is panaszkodott, hogy lopják a termést.
Részint ezért, részint a vadkár miatt kerítette be horribilis áron a kb 2000m2 területet drótkerítéssel... A vaddisznókat, őzeket távol tartja ugyan, de a gátlástalan embereket nem.Valószínűleg szervezetten járják a hegyet. Az egyszer biztos, hogy nem száraz kenyérre kell nekik.
Igaza volt annak a bácsinak, aki áramot vezetett a kerítésébe. Ha nem kéne olyan messzire vezetni, most én is megtenném.
Erzsike, mint a megszállott, szedi fel a fák alól a cefrébe valót, ahol megengedik neki. És mindenütt engedik. Már van 1 teli, és 1 félig telt hordónk.Ő szedi, én válogatom, és magozom, "mancsolom" Már "csak" cukrot kellene beletenni.
Kb. úgy nézek ki, mint egy disznó, aki meghengergőzött a trutyiban.De sebaj. A ruhát ki lehet mosni, és zuhanyozni is lehet ám.
Erzsi, mikor meglátott, röhögő görcsöt kapott, mert állítólag még a hátam is barackos.
Persze, mert viszketett, és én megvakartam :)))
Mindenesetre a kezem a "barackpakolást" nagyon szereti. Bezzeg a cseresznye, és a meggy levét nagyon utálta. Nem győztem krémezni.
Abba a vödörbe, ami oldalt látható, gyűjtögetem, ami esetleg még lekvár készítésre is jó lehet.
Holnap be kell mennem a fiával Bicskére cukorért.
Még apósom készítette a GANZ-MÁVAG-ban, kisinas korában.
Sok főnöknek készített ilyet munkaidő után.
Megengedték neki, hogy a családjának is készítsen egyet.
Túlélt világháborút, no meg a többi szörnyűséget, ami utána jött. Többször eltemették, kiásták, meggyógyították, rejtegették...csoda, hogy megmaradt.
Utoljára 1978-tól 81-ig állt szolgálatban. Utána nyugdíjaztuk. A férjem lomtalanítási mániáját is túlélte, és most nekünk tesz jó szolgálatot- no meg neki, mert az csak természetes, hogy neki is jár belőle.
Most már legális...
Jövőre nekem sem lesz gond, hogy miből készítsek diólikőrt (idén, 4 éve először nem volt miből) Pedig nagy sikere volt minden évben. Elsőre csak kb 3 liter, tavaly már több, 8 készült belőle. Minden évben elteszek 1-1 fél literes palackkal. Szerencsére a tavalyiból megmaradt 3 liter, úgyhogy marad karácsonyi ajándéknak:)))
2 napja állította fel nekünk Gyuri.
Este 8-kor tettük föl, fél 12-ig vacogtunk mellette. Eredmény: 2-2,5 liter 55 fokos vegyes cseresznye-meggy pálinka. Persze még egyszer át lesz főzve. Tegnap, a második adagot a nagy szél miatt nem tudtuk lefőzni. Ma hajnali 6-kor is nekiálltunk, de a szél nem hagyta.
10 körül segítséget kértünk Sanyitól. Ugyan, vigyük már be a fészerbe. Két 20 méteres slagot is össze kellett barkácsolni, hogy elérjen odáig. Ha csak fél méterrel rövidebb, akkor nem sikerül.
Valami elállítódhatott az ócska tűzhelyen,míg áttalicskázták a fészerbe, mert a láng olyan volt, mintha takarékon égne, ráadásul minduntalan elaludt.
Mit volt mit tenni, dél körül áthozták Erzsike "vadonatúj" tűzhelyét. Azon pedig egyetlen lángelosztó sincs.
Mondjuk, a fészer a szél elől bizony nem védett. Állandóan elaludt az is. 2 doboz gyufát, és fél szál gyertyát elhasználva, (no meg az ajtóban állva, a testemmel próbálva védeni) végül kis híján 5 liter jött le este 1/4 6-ig, ugyanannyi matériából. Ráadásul a végeredmény majdnem 70 fokos. Éreztem én, mikor lekapcsoltam alatta, hogy még mindig kb 25-30 fokos jön le, de már az összeesésig fáradt voltam. Úgy látszik, a két napos szünet jót tett neki. Azt hiszem, mostanra "érett be" teljesen. Pedig a "hozzáértők" azt mondták, ha nem tudjuk légmentesen lezárni, sürgősen főzzük le, különben önthetjük ki az egészet.
A maradékot majd összekeverjük a többivel, és így tesszük újra bele. Ezzel még 2 főzetre valónk van. A barack még olyan édes, mint a lekvár, ami jó is, mert jövő hét végén haza kell mennem a temetésre, és csak aug. 6-án tudok visszajönni. Addig még egyszer át tudjuk főzni a cseresznyét, és a halotti torra lesz házi pálinka.
Én tulajdonképpen az erős házi pálinkából csak akkor iszom 1 pici kupicával, ha gyomorrontásom van. De már előre látom, hogy készítek ősszel csipkebogyó ágyon mézes pálinkát. Az nagyon finom ünnepi alkalmakra, no, meg torokfájásra.
Azt hiszem, idén 10 évre elegendő nedű készül majd.
Itt, a környéken azt mondják, hogy attól, hogy most legálisan, adózás nélkül lehet saját részre főzni, még nem sokkal többen teszik majd meg, mert a készülékek nagyon drágák. Aki eddig is lefőzette, az most is elviszi, csak jövedéki adót nem kell fizetnie utána. A többiek ott fogják hagyni elrohadni a fa alatt. Ezt mi is tapasztaltuk. Mindenki örül neki, ha fölszedjük.
Igaz, itt Babos-hegyen, ha van, akkor mindenkit kínálni kell. Különösen szüretkor.
Ma még sajtot is készítettem. Ezúttal borsos-petrezselymes. Azt még be is kellene tenni a tüllbe kicsöpögni. A savó nagyja már a hűtőben, de egyelőre a sajtalapanyag még a lábasban, hogy összeérjenek az ízek, mielőtt a maradék savó is kicsöpögne.
Ajaj, rengeteg mosogatni való maradt itt, és a mosógép sem lett beindítva ma.
*******************************************************************
Azt hiszem, hogy a szőlő nagy részét "lábon " adjuk el. A fele amúgy is Erzsikét illeti.
Mi csak néhány 10 liter mustot készítünk majd lefagyasztani, hogy mégiscsak legyen valami kis szüreti élmény.
Nagyon úgy néz ki egyelőre, hogy akad is rá vevő.
Múlt hétfőn írtam az utolsó bejegyzést.
Azóta bajlódunk a hűtőtartállyal.
Egyik helyen megforrasztottuk, a másik helyen kilyukadt. Így ment ez napokon át.
Voltak javaslatok: kovásszal, szilvalekvárral kenjük be, ha menet közben mondja föl a szolgálatot.
Amíg csak a tetején engedett, nem is volt nagyobb baj. Csak akkor dühödtem be, mikor már nem csak szivárgott, hanem a forró víz vastag sugárban spriccelt rám.
Az idő is rossz volt,engem meg magával sodort a depresszió.
De mikor az alul is kezdet folyni, nem volt mit tenni, le kellett kapcsolni.
Ráadásul, mikor rá kellett engedni a vizet, Erzsike nem volt sehol. "Rohangásztam" vízcsap, és fészer között. Valószínűleg akkor gyengülhetett meg alul is. A harmadik rohanáskor, épp, mikor a függönyt hajtottam félre, hogy belépjek, jött egy hatalmas szélroham, és belobbant a már csöpögő csövön a pálesz. Kikaptam az üvegből, de akkor már az üveg szája is lángolt.
Pillanatok alatt elzártam a gázt, és nem tudom, hogyan, de sikerült eloltani a csövön csöpögő lángot. Ez volt a legfontosabb. Az üveg alján még alig volt valami. Így az magától is kialudt volna, ha nem sikerül eloltani. Csodák csodájára, az üveg nem robbant szét, mert akkor nagy bajban lettem volna. Ez az egész nem tartott tovább 10-15 másodpercnél, viszont a remegés legalább negyed órán át.
Alig telt el 1 óra, és beállított Anti bácsi a 6 liter étolajjal. Erzsiét is hozzám hozta, mert nem találta otthon.
Mondtam neki, jó hogy jött, mert még forró a cefre. Visszakapcsolom, ő meg kezelje a csapot. Sikerült is beállítani.
Anti bácsi elment, és alig 10 perc múlva elengedte magát az alsó, még eredeti hegesztés is. Próbáltam én elállítani, minden eredmény nélkül. Mikor már forró lé csöpögött az üvegbe, kénytelen voltam megint leállítani.
Másnapra kaptunk 1 bicskei számot, de mindig foglaltat jelzett.
Délben jött Anti bácsi, hogy beviszi Csabdira a barátjához, akiről ő sem tudta, hogy bádogos volt valamikor réges-régen. Csak mikor rákérdezett, hogy ismer-e valakit, aki meg tudná javítani, mondta neki az illető: hogy "hát én". Szó, mi szó, végül új tartályt kellett készíteni, mert mondta, ha itt meghegeszti, ott megy majd széjjel.
Hiába, 81 év az mégiscsak 81 év. A réz örök életű, de a bádog az bizony nem.
Az új csili-vili tartállyal
Az új tartály örömére ilyen almás sütik készültek:
míg én a fészerben "felvigyáztam.
Ilyen élményem utoljára 19 éves koromban volt.
Akkoriban még jóga-légzéssel tudtam lassítani (9-10 dobbanás/percre a szívemet)
Csodás élmény volt, röpültem, és átláttam azon a falon, ami fontos volt nekem.
Aznap 5-ig jutottam.
És akkor jött egy barátom.
Anyu beengedte.
Kopogtak, de nem válaszoltam.
Biztosan elaluldt, ne ébreszd fel.-mondta anyu.
De EP azonnal berontott, és rögtön tudta, miről van szó.
Rátette a hüvelykujját a csuklómra, és a saját szívdobbanásaival hozott vissza.
Annak idején sokat beszélgettem vele erről, és óvott, hogy ne vigyem túlzásba. Max 10 dobbanás/perc az ideális.
Akkor még tudod magad kontrollálni, és vissza tudsz jönni segítség nélkül is.
Nem, nem szedtem be semmi drogot, ha valaki ezt gondolná.
Mérges voltam rá, utóbb meg nagyon hálás, mert bele is halhattam volna.
****************************************************************
No, most, légzés-szabályozás nélkül is megtörtént, igaz, nem repültem.
Illetve mégis...
A kutya békésen aludt a hátam mögötti fotelban, amikor megtörtént... én is elbóbiskoltam a gép előtt ülve...
Zuhogott az eső...
Egy esernyős, görnyedt alak surrant nagy óvatosan a szomszéd telket elválasztó szőlőkordon mögött.
Valószínűleg a fészerhez igyekezett.
Erzsike volt...
Azonnal felpattantam, feltéptem az ajtót...
Ráolvastam a mai bűnét.
Valami egészen bugyuta hazugsággal felelt- nem írom le, nem akarom újra felidegesíteni magam.
Úgy eltűnt, mint a kámfor...
Azóta sem járt itt, bár lehet, hogy kerülő úton a fészerben igen...
Mindenesetre ott minden pontosan le van mérve.
Bár lehet, hogy csak álom volt... Futó látomás...
Vasárnap Anti bácsi átment Erzsike kertjébe, hogy onnan is szedjen paradicsomot, és paprikát nekem. Erzsike kezébe nyomta a kosaramat, mondván, hogy: Ebbe szedd, mert ez az Andié. Azt hittem, Anti bácsi a saját kosarába szedte, mert előző nap a fia nem találta meg náluk.
Nem fogom visszavinni, csak ha kell, akkor hozza majd le Zoli.
Itthon, első éjjel hatalmas piros körökben fájó, viszkető kiütések jöttek ki rajtam. Ma elmentem a bőrgyógyászatra, ahol azt mondták, ezek rovarcsípések. Csak tudnám, hogy kerültek a hasamra, csípőmre, a bugyim alá, a combom belsejére, a térdhajlatomra, mikor már hetek óta hosszúnadrágban, hosszú ujjú pólóban, rajta vastag pulóverben járok nappal, éjjel meg pizsamában alszom.
Holnap még kimegyek a piacra, aztán pénteken indulás vissza.
******************************************************************
Itthon káosz fogadott. Zoli sok mindent lehordott a nagyanyjától, nagy zsákokban.
A szekrényem teteje tele van vázákkal.
A dohányzóasztalon most fedeztem föl az intarziát. Mindig terítővel volt letakarva.
Péter eladta az anyja lakását. Szeptemberig kell kipakolni. A bútorokból Zoli a Pál utcai lakásban fog berendezni 1 szobát.
És persze, eltüntette valahová a fekete táskámat, amivel a temetésre akartam menni.
Kénytelen voltam 1 fekete színházi táskával megelégedni.
******************************************************************
Zoli újratelepíttette a számítógépemet is, de nem tettek vissza semmit az alap dolgokon kívül. Remélem, mire végleg hazajövök, újra rajta lesz minden.
Hoztott az irodából 1 leselejtezett számítógépet, úgyhogy most mindenből kettő van az asztalomon. Az "újnak" a monitora 1 számmal nagyobb az enyémnél. Valószínűleg ezt is a lakásába szánja. Csak már végeznének a felújítással.
******************************************************************
Sajnos a fényképezőgépet nem hoztam haza, így nem tudtam lekapni a szobában, és az asztalomon uralkodó káoszt. Igaz, fényképezhetnék mobillal is, de ahhoz meg nincs feltöltő kábelem.
******************************************************************
A temetés visszafogott volt, egyáltalán nem hivalkodó.
Zoli írta a búcsú szövegét, amit a pap olvasott fel.
A szertartás kezdetéig 1 hölgy hárfázott, előtte Pavararotti összeállítás szólt CD-ről, no meg a végén, míg hordták ki a koszorúkat. A temetés után a ravatalozó melletti rendezvényteremben gyűltünk össze mindannyian. Először Zoli mondott egy rövid búcsúbeszédet, majd kiosztotta az emléklapokat. Aztán Ilike egyik unokatestvére szavalta el az erre az alkalomra írt saját versét.
liszttel sem voltam képes kb 1,5 liternyi kapor"szósz"t besűríteni. Alapból 5 evőkanállal világos rántás, bele a belevalók.
Híg...
Tejfölbe szintén 5 kanálnyi, -belekavarintván...
Még mindig nem érte el a krémleves szintjét sem...
Pedig már a krumpedli lemosáshoz beáztatva.
Újabb tejföl, ezúttal 10 kanálnyi, saját levével hígítva...
Mikor láttam, hogy alighanem még ezzel sem, ...+5 kanál...
Na, ekkor adtam föl,...
mert át kellett volna mennem a spájzba újabb kiló lisztért...
no meg azért ez mégsincs így rendjén...
És közben meg, ki tudja hol, de eltűnt a mobilom...
Szkájp..
Néhány embernek, akiről tudtam, hogy be szokott lenni délutánonként kapcsolva:SOS
Ilyenkor persze hallótávolságon belül senki...
Telnek-múlnak az órák...
Egyszer csak beállít valaki néhány cső tejes kukoricával, és hogy vigyen tőlem salátának való uborkát. (cserekereskedelem:))) )
Kis híján a nyakába estem örömömben.
Hát, nem volt egyszerű megtalálni...
Hallottuk ugyan tompán a hangját, de...
Végül az egyik fiókban leltünk rá.
******************************************************************
Továbbra sem olvasom egyetlen kedvencemet sem. Képtelenség kivárni...
Bocsika...
a blogszerkesztő.
Viszont a mobiltöltőmet valahová elkavartam, így ki kellett kapcsolnom, hogy vészhelyzetben tudjak telefonálni.
Már napok óta, minden este 6 körül megjelenik valamelyik bokor alján 1 fácánkakas.
Először azt hittem, talán a pulyka tyúkunk túlélte a vadak támadását, és most visszajött.
Mivel Doni egyszer már bevált hajtó kutyaként, keresésre küldtem. Most nehezebb dolga volt, mint a kacsáknál, mert ez az állat röpülve érkezett. De most is kitűnőre vizsgázott.
Legnagyobb meglepetésemre 1 fácánkakast vert föl. Amilyen gyönyörű, olyan rusnya hangja van. Mivel a puskaropogás ezúttal elmaradt, azóta is visszajár. Én sem uszítom már rá a kutyát, sőt, visszaparancsolom, ha látom, hogy ki akarja ugrasztani. Csak ne lenne olyan förtelmes hangja.
Erzsike szerdán jött haza.
Másnap reggel odatette a cefrét főni.
Akkor még nem vettem észre semmit. Lehet, hogy utána cserélte ki?
Pénteken először még , ha nehezen is, de be tudtam menni. Kijönni már alig sikerült. Vissza már egyáltalán. "Valaki" kicserélte a 2 slagot egyetlen hosszúra, de az feszült, én pedig már diák koromban is rossz magasugró voltam. A 2 hét alatt "összement"- nevetségesen hangzott volna. Így aztán rá kellett jönnöm a tényre.
Szombaton aztán az egész ledőlt. A víztartály az eséstől kilyukadt. Anti bácsi a tartályt elvitte újra rendbe hozatni, és megtoldotta a slagot is. A benne lévőt még le tudtam főzni, de valószínűleg a főző is eldeformálódhatott, mert nem tudjuk kinyitni.
A fiam is megpróbálta, de nem megy.
Nem tudom, mit gondolhatott: hogy nem veszem észre? És miért csinálta? Hiszen nála nincs is vezetékes víz. Egy bomlott elme kitalációja. Talán el akarta, vagy már el is ajándékozta az egyiket? Mert a slagok végei-amivel locsolunk, is eltűntek. Nem nehéz kötény zsebben kicsempészni. A fiának feltűnne a slag hiánya, bár arra is meg lenne a válasz: ellopták.
Kisember a fölső kertben, a gazban megtalálta a kis kapámat. Nagyon megörültem, mert nagyon hiányzott nekem.
kaporszósznak készült levesbe végül húsgombócot készítettem.
Ma, a kb 2 liternyi cukkini főzeléket sem voltam képes liszttel besűríteni, így kénytelen krumplihoz folyamodni. Vannak, akik a főzelékhez krumplit főznek, de én nem tartozom közéjük (kivétel a sóskaszósz, mert ahhoz hagymás krumplit készítek).
De jó, hogy 1 egész kartonnyi (10 kiló)-t vettem belőle 1680 forintért. Egy áruházlánc terméke, de még ha visszaadnák is a pénzemet, a benzinköltség, no meg a ráfordított idő- szóval nem éri meg...
Erzsike szerzett valahonnan egy kiskutyát.
Első nap megijedt Donitól, és elszökött. Hiába kereste, nem találta.
Ma aztán meglett. Donival is összebarátkozott.
Mivel tegnap reggel tűnt el, és ma délben került elő, adtam neki enni-inni.
Nem tettem túl jól, mert állandóan visszaszökik hozzám. Pedig egyszer sem értem hozzá, nem simogattam meg.
Csak egyszer kellett beengednem a házba, és már ki sem akar menni. Megette Doni összes kajáját, és kért volna még. Kikaparta a levendula bokromat...
Ráadásul valószínűleg egész bolha kolónia lakozhat benne. Akitől elhozta, ott még 7 kölyök van. Nem valószínű, hogy beoltatták, féregtelenítették őket.
Szuka kiskutya. Igazán választhatott volna legalább kan kutyát. De szerinte a szukák kedvesebbek, és nem is csavarognak el. Erzsi nem is tudja, mekkora gondot vesz a nyakába egy ilyen kiskutyával.
Egyáltalán nem örülök, de beszélhet neki az ember.
A kiscicák közül már egyik sem él. Talán ennek is jobb lenne, ha elpusztulna.
2 napja, hogy alig élek. Folyton fekszem, mégis álmos vagyok.
Janiék sem jöttek a szőlő közötti , a már csaknem derékig érő gazt levágni-gondolom, a hőség miatt. Fürdőnadrágban nem lehet fűkaszával dolgozni.
Kisembernek tegnap már semmi munkát nem tudtam adni. Csak locsolt kannával, aztán kifizettem a ledolgozott óráit, és hazaküldtem. Ilyen hőségben úgysem érne semmit a munkája. Jó, hogy már épp végzett a gyomlálással. Ilyenkor a fű sem nő, nem kell nyírni.
Jó, hogy csütörtökön befőztem az összes, már érett paradicsomot, mert tegnap már nem lett volna rá erőm.
Ebben a hőségben rohamosan érik a többi is.
A szomszéd paradicsomát megint megtámadta a paradicsomvész. Szerencséjére már pirosodnak. Az enyémeknek szerencsére még nincs bajuk. A tavalyi termést azt nagyon sajnálom. Idén Erzsike harmadannyit ültetett, és azt is rapszodikusan össze-vissza.
De hogy marharépát, és rengeteg káposztát mi a fenének ültetett, azt szerintem ő sem tudja.
A kecskét, ha nem vágatom le, kivisszük egy kecske tenyésztőhöz. Valamelyik nap itt volt, és mondta, hogy elvállalja, a gidáját is ideadja. Most is azért jött, hogy mikor hozzuk már el a 2 fejős kecskét, amit ingyen ajánlott föl nekünk.
Ennek az egynek sem győzöm feldolgozni a tejét. Tele a mélyhűtő kecske sajttal-túróval.
Azt viszont képtelen vagyok felfogni, hogy itt viszonylag fiatal, és gazdag gazdák miért nem törődnek a fogaikkal, -pedig pénzük lenne rá? Ennek is 100 holdon felüli területe -és még bérel is hozzá legelőt-, több száz birkája, kecskéje van, és halastava is, ahol többek között harcsákat is tenyészt. Azt hittem, már hetvenkedik, erre kiderült, hogy még nem töltötte be az ötvenet.
Anti bácsi azt mondja, ráérünk szeptember végén-október elején, vagy közepén szüretelni. Rengeteg, és hatalmas fürt szőlő van a töveken. Jani 10 napja permetezett utoljára. El kéne legalább a 2/3-át adni, mert a hordó kapacitásunk kb. 450-500 liter. de egyébként is: kinek kell ennyi bor? A cefre kapacitásunk is csak 300 liter. De kinek kell ennyi pálinka? Ezt már képtelen lennék jövőre kifőzni. Főző helyre kéne vinni, de az sokba kerül. Ráadásul mihez kezdenék vele?
Idáig kb 18-19 liter pálinka van készen, + kb 1,5- 2 litert ittak meg a "kóstolók".
Igaz, még nincs beállítva. Kb . 60-65 fokosak, egyszóval így még ihatatlan-mármint nekem Ezeknek itt a hegyen ízlik így. Bár egyetlen egy embert sem láttam "előírásosan" kóstolni. Egyszerűen ledöntik a torkukon. Minél erősebb, annál jobb? Így nem is érzik az ízét. Ihatnának akár metilalkoholt is.
Kísérleteztem is Kisemberen:
Elsőként "kozmás" 68 fokos cseresznyét kapott.
-át kell majd főzni még egyszer, mert nem vettük észre, hogy 30 évvel ezelőtt Péter lekozmálta benne a cefrét. Minden főzés után kimostuk ugyan, de az az égett akármi nem tűnt el. Mikor már kétszer át volt főzve, jöttünk rá, mitől van olyan "fura" íze. Rengeteget véstük, dörzsöltük, míg végre tiszta lett az öblítő víz.De akkor már a barackot kellett főzni.
Másodjára 40 fokos barackkal kínáltam. A kozmás ízlett neki jobban.
Kíváncsi lettem, másokkal is így van-e: 1,5 liter 40 fokosat készítettem. Ugyanaz a barack.
Akik kóstolták, mindnek a méregerős ízlett jobban, aminél persze nem jön ki a zamata.
Persze, ha egyszerűen csak fölhajtják...
Én csak 2-2 centet szoktam néha inni, de azt kiélvezem. Olykor negyed órán keresztül is szopogatom.
Most más, mert ha kijött kb az a mennyiség, ami érzésem szerint 45 fokig lemegy, kóstolni kell 1-2 cseppet. Aztán a maradék másik üvegbe folyik. Érdekes, hogy még a 15-30 fokos is úgy a fejembe tud szállni...pedig az össz. kóstolás alig több, mint 1 mokkáskanálnyi.
bár egyre nehezebben viselem a kánikulát.
Hajnalonként kifőztem az utolsó adag cefrét is.
Reggel leszedtem 2 vödör paradicsomot. Azt holnap be kellene főzni.
Jaj, szegény fejemnek.
A héten az erőmből csak néhány kiló uborka hámozására, szeletelésére és lefagyasztására futotta. Múlt hét elején kovászos uborkát is készítettem, csak iszonyatosan elsóztam. Imádom a jól lehűtött levét, de ez most sajnos ihatatlan.Az egyetlen előnye, hogy ropogós marad, mert igencsak sokat készítettem belőle.
Napközben többnyire levegő után kapkodva feküdtem az ágyban, és megpróbáltam olvasni, de többnyire semmit nem fogtam föl.
Doni hajnalonként, és késő este rendkívül jókat hancúrozik a kis bolhafészekkel.
Jó neki, mert őrá nem mennek a bolhák. Bezzeg nekem nincs bolhanyakörvem, és bár tartózkodom minden érintkezéstől, mégis tele van a bokám, a lábszáram bolhacsípéssel.
2 hete volt itt egy pince építő szakember, mert:
azt hittem, a szellőzőn ömlött le ez a tömérdek föld, és el is van dugulva.
De nem. A szellőző tiszta, viszont a vakondok túrnak. Egy pici, háromszög-alakú sziklát sikerült kitúrniuk, és azon keresztül ömlik le a föld. Nincs mit tenni, ki kell lapátolni, és betonnal betömni a rést.
Mivel fekete sziklák között van a fekete luk, képtelenség lefényképezni.
Ma már napközben is ki tudtam merészkedni a szabadba, és ezt az óriás vakondtúrást láttam:
Mellé tettem 1 felbontatlan kilós cukrot.Jóval magasabb, és az átmérője is legalább 50 centi. Már nem friss, mert a tetején lévő lyuk már nem látható, és kőkemény.
Hátrébb 1 átlagos túrás látszik.
Az én vakondjaim néhánya talán extra nagyra nőtt mutáns?
A pincébe legalább 50 kiló föld omlott be egy kb 5-6 cm átmérőjű lukon..
***************************************************************
Hatalmas, orkánszerű szélvihar van, de legalább lehűlt a levegő.
Csöndes, áztató eső kéne, nem zivatar és jégeső,mert rettenetesen ki van száradva a föld.
Hajnalonként nem győztünk locsolni. Persze szigorúan kannával, a hűtővizet.
A kutat most nem tudtuk használni. de holnap már vissza visszük a hordókat kút közelbe. csak most épp a vízpumpánk tűnt el. A szomszédom meg nagyon ritkán jön le mostanában. A rengeteg paradicsom, a paprika sincs leszedve náluk. Potyognak le . Fel kéne hívnom őket, hogy leszedhetnénk, és befőzhetnénk-e felesbe.
*****************************************************************
Olvasztom a hűtőt. Minden kipakolva belőle. A pincébe csak a zárt üvegben lévő dolgok mehetnek, de ebben a szélviharban talán nem romlik meg semmi.
Még folyik, úgyhogy nem tudok visszapakolni, viszont már ragadnak le a szemeim.
Szörnyen el volt már jegesedve. Ötös fokozaton sem hűtött már jól. A tej 2-3 nap alatt megsavanyodott, így saqjt helyett csak túrót tudtam készíteni.
Augusztus 27-től az összes bejegyzés törlődött.
Tegnap freeblog karbantartás volt.
Teszünk hozzá "olyan sonkát, aminek magas a hústartalma!"
2 hete beszéltem meg Janival, hogy a héten, szerdán kijönnek.
Hát, ez 1 nappal előbb sikerült nekik.
Mindenesetre szerencséjük volt, hogy itthon találtak, mert pont ma 2-re volt megbeszélve egy találkozóm. Szerencsére reggel csütörtökre tettük át. No, de ez sem fog menni, mert aznap megint visszajönnek.
Pénteken meg már sütni-főzni kell, mert vendéget várok.
Most nagyon kopasznak néz ki az ablakom alatti picinyke kert. De jövőre annál szebb lesz. igaz, nem fogom látni, mert akkor már Baboshegyen leszek-remélem.
Mostanában nagyon nem vagyok jól.
Talán a depresszió is szerepet játszik a testi bajokban.
De Janiék egy kis baboshegyi vidámságot hoztak magukkal. Doni is rettenetesen örült nekik.: még a retekből is kérincsélt, és meg is ette. Ha én adok neki, kiköpi, és olyan pofát vág hozzá...
Mindenféle praktikákkal végre sikerült molymentessé tennünk a lakást. (csak el ne kiabáljam)
De úgy látszik, most a garázsba költöztek le.
Tavasszal levittem Baboshegyre a tavalyi dió nagyrészét. Az mind ép volt, és ugyanolyan finom, mint amikor lehullott a fáról.
2 kis ládával viszont lent hagytam a garázsban.
Hét végén felhozattam Zolival egy nagy szatyornyit, mert a szülinapomra többek között diós kiflit is sütök.
Azt hittem, elájulok, mikor egymás után törtem föl őket, és 99%-ukban csak a molyok utáni trutyi volt.
Gyorsan kimenekíttettem az ideit a terasz alá, a régi pedig a kukában landolt.
Egyébként hála "Bolhafészeknek", akinek sikerült elbolhásítania az egész házat, Zoli az állatpatikában vásárolt egy sprét, ami hetekig hatásos.
Bár az én naplómat nem olvassák túl sokan, azért megérdemli ezt a mini reklámot:" Insecticide 2000" a neve. Csótány, poloska, hangya, moly, bolha, stb. ellen egyaránt hatásos.
Nem hiszek abban, hogy van külön ruha, és élelmiszermoly. Ha mégis, akkor ez mindkét fajtát irtja. A kamra ajtaját befújtam vele.
Az eredmény: mindenütt döglött molylepkék garmadája.
A garázsban, pincében azért több bajunk lesz. Még a szekrények elé is mosogép, gáztüzhely, stb. van pakolva. A könyvszekrényt már meg sem merem nézni. Évek óta nem lett megmozgatva a sokszáz könyv, a föltekert perzsa szőnyegek.
A tavaly vásárolt elektromos molyriasztó kütyük szerintem egyenesen vonzották őket.
Tavasszal levittem az egyiket éjjeli fénynek. Annak viszont nagyszerűen bevált.
na de ennyiért?
Ezt a számlát a fiam kapta valamelyik nap:
Röhejes 1m3-vagy inkább szomorú?
Miért van az hogy a gyíártók csak 1 kicsi, 2 közepes, és 1 nagy égőt tesznek minden gáztűzhelyre?
Ma a közepesre tettem föl egy 8 literes lábosban a húslevest. Mikor már gyöngyözött, hab leszedve, beízesítve átkerült a legkisebbre, takaréklángon. Persze, mondanom sem kell, hogy fedővel főzöm a levest.
Mint aki jól végezte dolgát, kijöttem a konyhából, végezni a többi dolgomat.
Fél óra múlva ránéztem: "Természetesen" az egész tüzhely úszott a kifutott levesben.
Még jó, hogy nem hagytam a nagyobbon, takarékon. Akkor még a konyha is úszott volna.
Tehát, hiú ábránd, hogy egyszerre készüljön leves, főzelék, feltétnek esetleg pörkölt.
És ha most csak 1 személyre akartam volna főzni?
Régóta bosszant engem ez a dolog. Most eljött az idő, hogy írjak is róla.
Általában "félfenékkel" főzök. Mármint az edény van félrehúzva. Így is időnként elzárom alatta a gázt, majd visszakapcsolom. Ez most, hogy piezzós a tűzhelyem, sokkal egyszerűbb. Nem kell a lábast leemelni, az alátét lemezt fogóval áttenni, meggyújtani, majd alátét vissza, rá a lábas... Ezt ismételve míg meg nem fő a kaja.
A legnagyobb, nálam Wok-égőre persze szükség van, hogy minél hamarabb melegedjen fel pl a víz, ha mondjuk tésztát főzök, vagy mosogatáshoz melegítem a vizet.
Mert én így szoktam meg. Így takarékosabb, mert mire a pincéből fölér a meleg víz, addig jó pár liter veszne kárba. Van ugyan mosogatógépem is, de aki használja, az tudja, hogy a lábasokat, de különösen azokat az edényeket, amiben sütünk, mindenképp elő kell mosogatni, különben koszos marad.
Egyáltalán nem erről szerettem volna ma írni, de hát a bosszúság fölül írta a gondolatot.
Miután túléltem a születésnapi előkészületemet (piacocás, aprósütemények gyártása minden mennyiségben-először készítettem levelestésztából diós és lekváros kiflit-, húsleves készítése, kacsasütés), és magát a születésnapot is, most időben fogtam neki a karácsonyi készülődésnek.
Mivel Áginak gyakorlatilag mindene megvan, nem vásárolok neki semmi kész ajándékot.
De a bonbonokat nagyon szereti. Ezért most kísérletezésbe fogtam.
És ha már neki gyártok, és a forma 15 részes, 10-12-en kapnak ezt karácsonyra.
Minden bonbon mással lesz megtöltve, és különböző csokikat használok hozzá.
Igaz, ma a fehér csokival igencsak meggyűlt a bajom. 1 egész tábla szénné égett a mikróban, egy másik becsomósodott. Végre a harmadik szép krémes lett. Igaz, addigra a tetejének gondolt 90%-os feketecsoki megszilárdult. Lehet, hogy a mai adagot mindet én, meg Zoli fogjuk megenni, és holnap kezdhetem elölről? Most már tudom, hogyan kell .
Csak még a dobozt kell kitalálni hozzá. Pár éve hozott a fiam néhány , különböző méretű és formájú faháncsból készültet. Persze azok már elfogytak.
Talán emlékszik még, honnan szerezte.
Képeket föltenni már megint nem tudok. Fogalmam sincs mikor ér majd rá Zoli, hogy kibogozza, miért nem működik a kicsinyítő program. Talán 2 hét múlva.
Pedig annyira bemutattam volna az első kísérletet, no meg a kacsasültet, aprósütiket :-(((
Idén a tortámon 11 gyertya volt. Zoli úgy okoskodott, hogy az 56 az lehet 5+6 is.
Ja, és volt rajta egy olyan izé, ami csillagokat szórt.
********************************************************************
Kipattogtattam a bonbont a formákból.
És igen, igen!!!
Sikerült! Nem jött kettőbe. Egyben van!
Igaz kissé csálék lettek, mert a fehéret nem mertem tovább olvasztani. Így az alja nem simult el rendesen.
A keserűből csak fél táblát használtam, a fehérből viszont egyet, hogy kompenzálja a túl édes (mert nekem a fehér pokoli édesnek tűnik) a 90%-os keserűségét.
És ez volt a szerencsém, mert kissé befolyt a fehér a tetejébe is, és összefogta.
Az első adagban rumosmeggy van, ebben vörös áfonya.
Lesz még gesztenyés (Ági kedvence-úgyhogy ezt 2-3 félében készítem majd el),aszalt -szilvás, barackos, meggyes, anyósom féle kőkemény barack, és szilvalekvárral töltött, a többit meg ki kell még találnom.
Zoli nagy nehezen megjavította a kicsinyítő programot. Most viszont a gépről nem lehet feltölteni!
Nagyszerű!
Pedig volt egy olyan érzésem, hogy azt is ellenőrízni kéne.
Így most csak 2 kép:
Meg voltam elégedve a művemmel. Gyönyörű pirosra sült.
A pocakjában 2 alma gerezdekre vágva, és sok-sok fokhagyma párolódott.
Az alufólia levétele után mézes borral kenegettem.
És 1 kép életem első leveles kiflijeiről.
A recept szerint 15-20 percig kell sütni.
Szerencsére, mielőtt bejöttem a szobába, még benéztem a sütőbe, és rögtön ki is kaptam a tepsiket.
Nem egészen 5 perc alatt szépem megsültek.
Ha a beállított idő végéig hagytam volna, szénné égett volna.
Tanulság: első próbálkozásnál sose hagyatkozzumk az eredetileg leiírt sütési időhöz.
A szakállas úr este 10 után csöngetett be. Persze akkor már redőnyök lehúzva.
Ilyentájt már le is lassul a gondolkodásom rendesen.
Türelmetlen, többszöri csöngetés...Doni őrült ugatása... idegesített föl.
Este sötétben a lábam is mindig beparázik. Hiába gyújtom föl a villanyt, a kertben azért sötét van.
Kibotorkáltam a kapuig.
-Klári itt lakik még?-kérdezte
-Én 1966 óta lakom ebben a lakásban, de én nem Klári vagyok.
-De lakott itt egy nagy mellű néni is, a nevét már elfelejtettem. (Persze, anyámról mindig azt mondták: Ha befordul a sarkon két óriási mell, akkor biztos, hogy megjelenik Ibike is:o)) -tehát ismerhette anyámat, de ő már több, mint 14 éve eltávozott az élők sorából)
Mindenesetre nagyon dühös voltam a késői zavarás miatt. Nem tudtam viágosan gondolkodni. Márkészülődtem a lefekvéshez, bevettem az esti Rivotrilt, ami letompítja az agyat.
Pedig megkérhettem volna, hogy ugyan, mutatkozzon már be, akkor többet tudok mondani.
Azóta is motoszkál a fejemben, hogy hülye voltam, hogy elkergettem.
Bár nem is kergettem el. Dühösen legyintett, és szinte futva távozott.
Talán az én egyik barátom lehetett, aki 30-40 év távlatából már nem emlékezett a keresztnevemre? Hiszen akkoriban Reccsi, Rejzi, Lucsi, Muki voltak a beceneveim.
Utólag belegondolva, a stílusa (az hogy nem is köszönt, be sem mutatkozott, bocsánatot sem kért a kései zavarásért), Matlára emlékeztetett, akivel az úttörőházba fotoszakkörre. Vele kb. 19-20 éves koromban találkoztam utoljára
Úgy tudom, ő mezőgazdasági repülő lett egy vidéki TSZ-ben.
Talán egy réges-régóta IWIW-en keresett , de meg nem talált ismerős jelentkezett ennyi idő után, és én elszalasztottam az alkalmat?
Most már késő bánat...
******************************************************************
Ma 30db gesztenyés bonbont készítettem. Elhasználtam hozzá majdnem 1 egész 20 dekás gesztenyemasszát. Szerintem ezek lettek a legfinomabbak. Nem is tudtam nekik ellenállni. Megettem 7 vagy 8 darabot belőle.
Idáig legyártottam 105 darab pralinét. Igaz, ennek kb. csak alig a 2/3-a lehet meg.
A többi sajnos elfogyott.
Nekem viszont be kell szereznem néhány ruhát, mert már szinte semmibe sem férek bele.
2 hete álltam mérlegre utoljára. Akkor 75 kiló voltam. Azóta feljött rám legalább 2 kiló.
Mostanában az édességen kívül húst eszem hússal.(kecske, pulyka) Kéne helyet csinálnom néhány kiló halnak a mélyhűtőben, bár lehet, hogy csak az utazás előtti napon veszem meg. Elkészíteni a halászlevet úgyis csak Siófokon fogom.
*******************************************************************
Kedden vettem a madárkáimnak új etetőt, és rengeteg finomságot.
Tegnap tettem ki a jázminbokorra.
Délután még csak hárman-négyen voltak, de ma már egész sereg jött. Verebek még nincsenek.
Az én cinegéim bizony nagyon válogatósak. A búzát, kölest mindet kidobálják az önetetőből. Csak a szotyi, és a diódara kell nekik. A cinkegolyót is csak ímmel-ámmal látogatják. A mogyis-mandulás dobozok még nincsenek kitéve. Azokat majd Karácsonyra kapják meg. Mivel 10-12 napig nem leszek itthon, és az etetőbe 1 kiló mag fér,bőven kell kiaggatnom ezekből.
De hogy Doni hol tölti majd az ünnepekiet, azt még nem tudom.
Talán valamelyik panzióban fog üdülni.
Ma nyertem tombolán kevés híján 1 millió Ft értékű ajándékot.
Örülök neki, mint kutya a farkának, csak azt nem tudom, hová tegyek ekkora, terjedelmes mennyiségű ajándékot. Mondjuk, így karácsony előtt nem jönne rosszul, ha... ha nem tetszene mindegyik, és nem venném én is nagyon jó hasznukat. No, meg, ha lennének olyanok, akiknek ilyen ménkű drága ajándékot szeretnék adni. No, meg már mindenkinek megvan hogy mit kap karácsonyra. Gyerekeknek, ha el tudunk menni az én rokonaimhoz, házi lekvár, házi szörp.
Igaz, a lekvár készítésnél nem pusztán az enyém, hanem nagyrészt Natié az érdem.
Férfiaknak saját gyümölcsből, saját készítésű barackpálinka.
Egyedül a kis Emma kap pénzen vett ajándékot. Alvó baba babakocsival.
Szegényke nagyon peches, mert pont Karácsonykor van a szülinapja.
No, meg Zoli, 1 tefal edényt.
A nők saját készítésű bonbonokat kapnak.
Csak hát csomagolási gondjaim vannak, már ami a bonbonokat illeti. Gyorsan ki kéne rá találnom valami olcsó megoldást. Mármint hogy a csomagolás ne kerüljön többe, mint maga a bonbon. Mert idáig csak 6-8száz forintos dobozokat ajánlottak, ráadásul nem különösebben szépeket.
Eddig ennyi bonbon készült. Legalább is ennyi maradt meg belőle:o)))
Elég pepecselős dolog- kész türelemjáték. De ezt is Natitól lestem el, -vettem át- és nagyon-nagyon élvezem. Ha ő tavaly nem ment volna tanfolyamra, most bizony nagy fejtörést okozna a Karácsony.
Sajnos dobozok gyártásában nem vagyok profi. Mivel a bal kezem ügyessége kb. olyan, mint egy másfél éves kisgyereké.
Jaj, ha tudna nekem ezügyben valaki, valami egyszerűen kivitelezhető, jó tanácsot adni...?
*******************************************************************
És a bosszúság?
November elején, már a karácsonyi halászlére is gondolva, megvettem a létező legdrágább kalocsai paprikát. 20 dkg, 2 kis zsákocskába csomagolva, nemzeti színű csíkkal, 1379 Ft:
No szóval ilyen színe lett a mostani kecskegulyásnak! Pedig bőven tettem bele: 2 púpozott evőkanállal.
Mielőtt valaki azt mondaná, hogy talán olajat tettem bele, disznózsírral főztem, de a kecskének is van faggyúja, igaz, nagyon kevés, mert 7 hónaposat vágtunk.
Ha ilyet visz haza a turista: jobb esetben fogalma sincs, milyen kéne, hogy legyen, rosszabbik esetben meg lesz a véleménye rólunk.
Tavasszal a Bosnyák piacon, termelőtől? vásároltam fél kilót, 1000Ft-ért.
Azonnal kétfelé raktam, mindkettőt fém dobozba. Az egyiket levittem Babos-hegyre, a másik adag itt fent maradt, a szekrénybe zárva. Utóbbit zacskóstól tettem be a dobozba, így hazajőve leolvashattam a dátumot: minőségét megőrzi:2012 február.
Valamikor nyár elején készítettem kecskegulyást, és vendégeket is hívtam.
Szerencsére előtte, már nem emlékszem mihez, kellett pirospaprika.
Meglepődve láttam, hogy az élénkpiros paprikám alig 1 hónap alatt fűrészpor színűre változott. Így aztán a bicskei CBA-ban -mert én óvatos duhaj vagyok- vettem 10 dekát. Persze rögtön kibontottam. Gyönyörű színe volt. Ez került az ottani gulyásba.
Majd ezen felbátorodva vettem ugyanabból a fajtából 25 dekát. Persze a csomagolását naná, hogy kidobtam.
Rengeteg pirospaprikát használok. Sok lecsót készítettem a nyáron. És persze jó pár kilót le is fagyasztottam. Abba pedig kell a pirospaprika.
Hét végén, a TESCO-ban, a nemzeti színűnél jóval olcsóbban vettem 20 dekát. Még nincs kibontba.Nem is bontom föl, majd csak Siófokon. Remélem, szép színe lesz tőle a halászlének.
Tegnap, mielőtt elmentünk, Zoli még megnézte a kritikákat.
Eléggé lehúzták a darabot.
De nem is volt olyan rossz.
Sőt...
A bajom csak a színházi székkel volt.
A második felvonásnál már minden bajom volt: begörcsölt előbb az egyik, majd a másik lábam lábam is. A hátsóm rettenetesen fájt. A karom elzsibbadt.
A szünetben nem volt lent büfé. Föl kellett menni az emeletre. Igaz, ott nem is volt sor.
A karzat szinte teljesen üres volt, és lent is volt néhány üres szék. Idáig ahhoz voltam szokva, hogy a bérletes előadásokon teljes teltház van.
A darabok, és a színészek sem lettek rosszabbak, mint tavaly.
És mégis...
Ebből is látszik, hogy az emberek sokkal roszabbul élnek, mint 2 éve.
Mert a rezsit fizetni kell, meg enni is.
Kultúra helyett meg ott a TV a maga számtalan valóságschowjával, ami csöppet sem valóság, a szappanoperáival, amik csöppet sem tükrözik a valóságot.
Normális műsort már alig találni köztük, pedig sok-sok csatorna között válogathat az ember.
Na mindegy, nem dühöngök, és juszt sem fogok elkeseredni.
Inkább belevetem magam a sós sütemények vég nélküli készítésébe.
kívánok mindenkinek!
És ha addig nem kerülnék gépközelbe:
Boldog új évet is!
Bár félek, hogy sokaknak nem lesz igazán boldog a 2012-es év.