Hogy ettől válnánk még inkább európai nagyvárossá?
Kíváncsi lennék az emberek véleményére! Szerintem erről lenne értelme igazándiból népszavazni!
Inkább a közutaink állapotának drasztikus javulása tehetne minket inkább európaivá! No meg műemlékeink védelme, az üresen álló belvárosi üzlethelyiségek hasznosítása. Pl lehetne jelképes összegért odaadni kortárs művészek csoportjainak kiállítások rendezésére...népművészeknek, iparművészeknek, nem árúsítás céljából.Csak vigyázniuk ,rendben tartaniuk kellene. El tudnám pl. képzelni, hogy tájegységenként..., vagy letünő szakmák bemutátására... A betérő turisták talán még kedvet is kapnának odautazni, pár órát eltölteni...
********************************************************
Rettentően kellemetlen nyakba akasztott mobillal, és pánikgombbal járkálni a lakásban. Már alaposan kidörzsölték a nyakamat! A derékmerevítőt már letettem. Műanyag, és ebben a melegben beleizzadok, hiába teszem pamut póló fölé.
Bár Samu antifront cseppjeivel meglepően jól viselem a melegfrontot. Mármint vent, a lakásban. Kimerészkedni , azt azért nem. Inkább a mélyhűtőt töltöm fel készételekkel. Pillanatnyilag már 10-féle ételből válogathatok majd. Ez kb. 13-14 liternyi kaja. Éhen már biztosan nem fogok halni a következő hónapokban. Mára nyers zöldbab fagyasztása, káposzta reszelés-dinsztelés,pálmacukor reszelés szerepel a terveim között.
10:30
Konyhai tüsténkedésem közben észrevettem az asztal alatt 1 sárga termetes nyylonzacskót. Botom segítségével felküzdöttem a konyhaasztalra.
Zoli múlt vasárnap hozott vagy 5 kiló éretlen szilvat, hogy csináljak belőle savanyúságot. Letette az asztal alá, én meg azonnal elfeledkeztem róla. Hát azóta alaposan beérett. A baj csak az, hogy ebből a fajtából nem lehet jóízű szilvalekvárt csinálni. Én lekvárfőzésre csakis a beszterceit használom! Egyszer már ebből is próbáltam készíteni,de mivel szinte semmi pektint nem tartalmaz, nem is lett jó! 20 üveggel főztem be akkor, és egy az egyben a kukában landolt mind. Éretlenül kovászolva, vagy ecetes szilvának viszont kitűnő. Zoli abban a reményben hozta, hogy megcsinálom!
Aztán rájöttem arra is, hogy még megvan a maradék 3 cukkíni is. Rántani biztos nem fogom már, mert semmi kedvem tartárt készíteni egymagamnak. Az efféle rántott zöldségeket azzal nyakonöntve, fehér sóban-vízben főtt rizzsel szeretem. Viszont a bolti majonézt ki nem állom.
A hajlongás eredménye viszont azonnal megmutatkozott derékfájásban, és a megsérült in is újra erősebben fáj! Komolyan mondom, hogy én nem vagyok egészen normális!
17:35
BOSSZANKODOM!!!
Már megint Füredi számlák, megint Kocsiné R. A közösképviselőnek!
Annak ellenére, hogy június közepén Tértivevényes levélben lett a hölgy felszólítva, hogy írassa át a saját nevére! Akkor azt mondta, hogy 2007 évi költségtervezet postázás alatt! Ennek már idestova 1 hónapja. Azóta is csak jön, de még nem érkezett meg. Pedig legkésőbb március elején kéne szétküldeni! Az idei biztosításunkat én már decembernen befizettem, de mi lesz a jövő évivel? Azt 1000% hogy nem íratta át! Ahhoz Győrbe kéne utazni, ha nincs elektronikus aláírása! Már pedig az neki nincs!
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Káposzta lereszelve, elkészítve,lefagyasztva! Dugig van a 120 literes fagyasztó! Alig tudtam a káposztát beszuszakolni!
Viszont kiégett a számítógép fölötti izzó! Azt csak Zoli tudja majd kicserélni! Hoztam ide 1 asztali lámpát, de ezzel csak kínlódni lehet!
Kint 37, bent 28 fok !
De ma le tudtam vinni a szemetet a kukához! És sajnos kivettem a levélszekrényből a postámat! Így bosszantott föl a DRV és az E-ON csekkje.
Ember így még nem örült annak, hogy kidobhat 1 befőttesüveget!
Egyáltalán! Örült már ember annak, hogy kidobhat 1 befőttesüveget?
3/4 4-kor kint "mindössze" csak 35 fok, de bent a lakásban a hőmérő higanyszála már nyalogatja a 30-at.
Egyébként jól vagyok!
Reggel nekiálltam rakott cukkíni gyártásnak! 1/2 2-ig elszórakoztam vele. Közben meg elfeledkeztem az Rtl-en a XXI. sz. adásáról. Pedig azt feltétlenül meg akartam nézni. Aztán elandalodtam a pálmacukorban karamelizálódó sárgarépa semmivel össze nem téveszthető illatától! A végeredmény fennséges édes-savanyú egyveleg! 3-4 napra is elég lesz! Ezt nem lehet lefagyasztani! Miért nem tudok én csak 2 tányérnyi ételt főzni?
Anikónak egyébként nagyon ízlett a rogfort kreációm! Azt persze utólag sem árultam el neki, hogy tengeri algát és tarisznyarák sűritményt is tettem bele! Állítólag minden tengeri herkentyűt utál! De ha nem tudja, mi van benne, ízlik ám neki is!
Lehet, hogy a cukkini iránti ellenszenve is csak ilyen előítéleten alapul? Hiszen a tököt meg szereti!
Lefényképezném, de Zoliék elvitték a kamerám memóriáját. Most csak 8 db felvételnek van rajta hely, azt meg már elkattintgattam. Igaz, letölthetném a számítógépre, csak valahogy most az sem működik!
18:30
Azért késő délutánra csak felkúszott 38 fölé az a higanyszál. A kaja a Roemertopfban nem volt hajlandó kihűlni, úgyhogy 1 órája amúgy melegen tettem be a hűtőbe!
Veráék pénteken elutaztak, és még ma estére sem jöttek haza! Na, nem mintha olyan nagyon hiányoznának. Vajon a vízóraszerelés újra talonba került? Azért szólhattak volna, hogy meddig nem jönnek haza. Tegnap egész nap kapcsolgattam le-föl a jelzőlámpát. Ma reggel viszont senki nem hozta be a kukát. Akkor lett gyanús a dolog!
A hangoskönyvnek lassanként már eljutok a felééig. Több, mint 12 óra a hanganyag rajta. Sajnos csak akkor tudom hallgatni, ha a gépnél ülök. A nagy hangfalak és a számítógép összeköttetése valahogy nem működik, így a régi gép hangszórójára szorulok. Abból is csak az egyik működik!A fülhallgatót ebben a melegben nem bírom elviselni. Úgy egyébként sem szeretem a fejemen. Pláne nem órákra!
Szerencsére reggel 1/2 8-kor hívtam anyósomat, hogy megkérdezzem, hogy viseli ezt a pokoli hőséget! -Nehezen-mondja! És a felső szomszéd egész éjjel dübörög a plafonján. Készülődik is be az önkormányzathoz, hogy bejelentse, hogy neki ebből elege van. Csináljanak már valamit! 9-töl van félfogadás, addigra oda akar érni! Végül is sikerült lebeszélnem erről az őrültségről. Szegényt már kiröhögik. Tavaly már meg is büntették rágalmazás miatt. Akkor még más tulajdonosa volt annak a lakásnak. A fia is lehülyézi - én csak gondolatban mondom, hogy szenilis már szegény, és őszinte részvétem a vele egy házban lakóknak!
Viszont büszkén mesélte, hogy őt is felhívta Zoli valamelyik nap. Azon azonban kétségbe esett, hogy bérelt kocsival járják be a szigetet, és Zoli vezeti! Mi lesz, ha eltéved ott az idegenben? -kérdezi tőlem. Mondom neki, hogy van szájuk, kérdezősködhetnek. És egyébként is, ezek a kocsik föl vannak szerelve navigációs rendszerrel. -Zoli is ezt mondta, és majd itthon elmeséli bővebben, hogy az mi a csuda! Csak annyit mondott, képzeljek el 1 térképet, ahová beírja az ember az uticélt! De én bizony nem tudom elképzelni!
Reggel kipakoltam az ágyamra az egyik fehérneműs fiók tartalmát! Ma azzal fogok szórakozni, hogy végignézem a harisnyákat, meg fürdőruhát, sálak is oda voltak bevágva! A 3/4 rész -gondolom, mehet a szemétbe!
10:50
1/2 10-re beesett Anikó a piacról! Meséli, hogy mintha a 80 év felüliek találkozója lett volna a Bosin. Húzták maguk után az üres bevásárlókocsikat, de járták a piacot! -Unatkoznak- mondta Anikó. Azért grasszálnak ott ebben a hőségben. Néztük a kinti hőmérőt: bizony márakkor elérte a 30 fokot árnyékban.
1/2 11-re én is végeztem az alsó fiókkal. Többek között előkerült 9 db alsószoknya, 10 db hernyóselyem harisnyanadrág, még originál csomagolásban. Ila néni hozta nekünk Angliából, de sose volt szívem felbontani őket, és ezek szerint anyunak sem. A szivárvány minden színében pompáznak. Megfogadtam hogy használni fogom őket. No, meg Apu szintén hernyóselyemből készült 2 db sálját is megtaláltam. Már az érintésük is csupa gyönyörűség. Ezeken kívül 10 db fürdőruha. Az egyik még 16 éves koromból. És most is rámjön, csak a mellem buggyan ki belőle folytonosan. De eltettem, mert szép emlékeket idéz föl (pedig az akkori 45 kilómmal szemben most 70 vagyok. Nem is értem, hogy jőhet még rám! Igaz hogy többnyire csak zsinórokból áll) Rengeteg zokni, bugyi, melltartók is előbújtak. Többségét kidobáltam, mert Triumph ugyan, jó alakot ad a mellnek, de műanyagos, és halcsont is van benne, de én ma már nem bírom csak a pamutot, vagy cérnát. Néha néha azért ki lehet bírni benne. 90%-uk anyué volt. Időközben én is belenőttem a kosarába.
Még az intertouristos korszakomból - már a végkiárusításból - származó 15-20 pár teniszzokni szintén még bontatlanul.
Nagy lelkesedésemben kipakoltam a másik fiókomat is.
Abban valószínűleg már nincsenek kincsek, mert abból öltözködöm rendszeresen.
Aztán reg-ebeleltem- rakott cukkínit 1 nagy tányérral. Ha lehet, még sokkal finomabb ma. Már összeértek az ízek benne. Mostanra több , mint a harmada elfogyott.
15:00
Végre a 2. fiókkal is végeztem!
A 30 literes szemetes zsáknak alig tudtam bekötbi a száját, annyi kidobni lim-lom volt. Pedig így is tele vannak a fiókok, de már nem kell "megtaposni", hogy be tudjam csukni!
Ahogy a téli zoknikat, harisnyákat zacskóztam, ás címkéztem, eltűnődtem azon, hogy vajon mittől MACSKANADRÁG a macskanadrág? Tudja valaki a választ?
És ma is elfelejtettem megnézni a XXI. századot. Meg az" álljunk meg 1 szóra" is kimaradt ma az életemből. Hiába no... lyukas az agyam!
A kinti levegő csak 26-ra hűlt le hajnali 5-re. Bent viszont makacsul tartotta magát a 27 fok! A házra felfutó vadszőlő kezdi megadni magát. Száradnak le a levelei. Ma előszőr engedtem le teljesen a redőnyt. Idáig a teraszajtónál annyi rést hagytam,hogy a kutya kiférjen alatta! De most minden zárva. Ventillátor a hátam mögött egyfolytában duruzsol. Kint 3/4 9-re elérte a 30 fokot. Kétségbeejtő! A szemét kint van a lépcsőnél. Nem mertem megkísérelni kivinni a kukáig. Veráék hazajöttek. Hajnalban kint volt Szindy. Ilyenkor Doni megőrül, nem tudok mellette kisíklani. ilyenkor nem használnak a parancsszavak!
14:00
Végre befejeztem! Kiírtam magamból! Mások lettek a szavak, de a történet lényege azért megmaradt! Igaz történet, most már örökre megmarad neki is!
Egyszer már naplózva lett, mikor megtörtént, de biztos, hogy ciril betűkkel magyarul olvasni nem fog megtanulni!
Egyszer majd Zoli is elolvassa! Hiszen végső soron őróla is szól!
16:45
Kioperáltam Doni szemoldökéből egy kullancsot. Alaposan teleszívta már magát, mert szinte a kezembe esett. Akkora volt már, mint 1 kukoricaszem. Későn vettem észre. De én azt hittem, ez a kert kullancsmentes terület. Alaposan bekentem Betadinnel. Még mindíg nem szereti. Remélem, hatott már a múltkori kullancs elleni oltás!
Nagyot sikítottam, ledobtam a földre! Aztán győzött a kíváncsiság! Orvosi kesztyűt húzva elő a nagyító, alaposan megszemléltem a betolakodót! Csak egy pöttynyi feketeség rajta a szivószerv! Aztán leküldtem a klozetba fürdeni! Az csak utólag jutott eszembe, hogy le kellett volna fényképezni, és eltenni 1 gyufaskatulyába! De akkorra már a csatornában fuldoklott valahol!
mikor a kuyát 1/2 7-kor kiengedtem, rápillantottam a hőmérőre is! Kemény 30 fok! És ugyanannyi bent is. Éjszaka, bár minden keresztül-kasul tárva nyitva volt, még 1 fokot melegedett is, menhogy kihűlt volna. Szörnyű! És napról napra későbbi időpontra teszik az enyhülést!
Szerdán vettem be az utolsó tablettát. Csütörtökön este már megint reccsent. Most állva írok! Félek, ha leülnék, nem tudok újra feltápászkodni! De Zoliék szerencsére vasárnap este már jönnek haza! Tegnap már Anikó sem tudott felkelni az ágyból. Lacika cserélgette rajta a vizes törölközőket! Nem várhatom el, hogy még velem is kínlódjon.
Mindent bevetek már a túlélésért:vizes póló, pörgő-forgó a hátam mögött, forró tea- bár ez nálam nem igazán jön be-mindíg leizzadok tőle! Tehát inkább a hideg ásványvíz!
Erősen gondolkodom, milyen meglepetés legyen a szeptemberi bloggernapokon! Addigra, remélem, márhelyreáll az időjárás is! 1 ötlet már körvonalazódni is látszik!
Sokat gondolok Tyriára is! Azon az árnyéktalan szabadtéren vajon hogy élte át? És ma ebben az átkozott hőségben, vajon hogy érkeznek haza? És a holnapi esküvőt is túl kell élnie valahogy!
Őszinte részvétem azoknak, akiknek most is menniük kell dolgozni!
Másokkal ellentétben akik ebben a hőségben csak ásványvizet,gyümölgyöt, joghurtot kívánnak, én unalmamban zabálok. Máskor 1/2 kiló kenyér 1 hétre elég. Mostanában Anikó 3 naponként hoz 1/2 kiló félbarnát, a megszokott rozsos helyett! Sajnos már az összes gyümölcsöm elfogyott, úgyhogy a vitaminszükségletemet a kovászos uborka biztosítja. No meg a bazsalikomlevelet zabálom, csak úgy, önmagában. Már szinte teljesen lekopaszítottam azt a kb. húsz tövet, amit tavasszal ültettem a balkonládákba. Már virágzanak, lesz magutánpótlás.
Jó lenne már 1 kis enyhülés, hogy feltölthessem a gyümölcs, és tejkészleteimet. Főlrg a tej hiányzik rettenetesen, de azt még Anikóval sem tudok hozatni, mert messziről kell hozni. Csak a nem homogenizált tehén, és a kecsketej az, amit hajlandó vagyok meginni!
***********************************************************
FORRÓ SZÉL
Kicsit feltámadt a szél! Nem üdítő, friss,- fojtó, és forró, szinte perzselő szél. Behordja az előszobába a vadszőlő halott leveleit.
Most még megbarnulni sem volt ideje. Száraz, halott.
Ősszel is lehullatja ugyan, de előtte pompás vörös színt ölt magára. Akkor is lehullanak a levelek, de az más. Az csak téli álom, de ez most haldoklás.
Mint ahogy haldoklik az őszi liliom bokra is. Idén már biztos, hogy nem hoz virágot.
Iskolás koromban ő jelezte nekem: Készülj, mert nemsoká kezdődik az iskola!
Igaz, már nem járok iskolába...
Az őszi liliom egyébként nem a szárazságtól szenved. Ő este-reggel megkapja a bőséges vízadagját. A nap sugarai égetik ki a leveleit. úgy látszik, ő sem bírja az UV sugárzást!
Megjött Zoli Szardíniáról!
Ezeket kaptam:
áll mögöttem, és még nincs vége. Ma reggel voltam a cipőmért is, persze azt sem tudtam elhozni. Tágítani kell. Így a hétfői kontroll is ugrik.
Holnap kimegyünk a temetőbe is rendbehozni apuék sírját. Azt a történetet sem fejeztem még be!
Péntek éjjel: haj, -tapéta, -parkettafestészet.
Ebből persze csak a hajfestés volt betervezve.
Ilyen híg festéket még sosem láttam. Most az amúgy sárgára festett tapétán csínos vörösesbarna foltok díszelegnek!
Szerencsére a perzsaszőnyegeket már régesrég fölszedtem a padlóról. Így csak azon lettek csodaszép barna pöttyök, figyelmeztetve, hogy itt lenne az ideje egy alapos parkettcsiszolásnak, lakkozásnak is. Ez alkalommal viszont a hajfestés tökéletesre sikeredett! És a színével is nagyon meg vagyok elégedve! Csak Zoli hajformáló művészete hagy némi kívánnivalót maga után. De sebaj, majd megnő, és akkor lehet majd alakítgatni rajta! Fő, hogy megszabadultam kb 1/2 kiló fejmelegítőtől!
Szombat hajnalban temető, aztán piacozás. Vitaminkészlet feltöltve, kecsketej, házitejföl, sajtkészlet szintén. A másik háznál szilvaszüret, így is még legalább 50 kiló maradt a fán. Most szilvaaszalási kísérlet. Ha sikerrel járok, jövő szombaton hozok még belőle! Addig is aszalódhat a fán.
Hoztam néhány tő petúniát is. Kiültettem őket a balkonládákba. Földcserénél virágföld helyett véletlenül 100%-os szervestrágyát tettem a ládákba. Csodálkoztam is, a gyönyörű, csillogó szénfekete színén. Csak mikor a zsák kiürült, és ki akartam dobni, jöttem rá a tévedésre. Mindegy, a petúniák élnek, és virítanak! Már fáradt voltam tegnap, hogy elölről kezdjem a földcserét! A 10 kilós zsák tartalma 100 nm. humusz feljavítására lett volna elegendő. Szerencsére rá van írva, hogy túladagolás esetén sem égeti ki a növényeket!
Kísérlet sikerült, virágok túlélték, vidáman élnek, és pompáznak!
Ma pedig nekiláttam sok-sok alsógatya gumizásának, - közben jó nagyokat káromkodtam, - és tökfőzelékgyártásnak! Vajon miért nem tudok én emberléptékű mennyiséget főzni. A legnagyobb, 5 literes lábasom színültig tele. Szerencsére Doni is imád minden főzelékfélét! Csak győzzük megenni a főzeléket! Tökgyalulás közben az ujjaimat is sikerült némi bőrtől megszabadítani! Tanulság: normális ember gyalulva veszi a tökök, csak én nem tartozom közéjük!
Reggel ráóvakodtam a mérlegre is! Csodák csodájára még mindíg "csak" 70-et mutat! Pedig sokkal többre számítottam!
Ha egy hét rosszul indul, vajon milyen lesz a folytatás?
Reggel 8-kor taxival indultam a cipőmért! Zoli 2 napig vidéken dolgozik, szakadó esőben meg, ugye mocin nem indulok el! Pénteken a srác hétfőre igérte, hogy készen lesz a tágítás, és akkor el tudok menni a kontrollra is! Csakhogy... a felesége elkezdett vajúdni, megszületett a kissrác, ő meg persze elfelejtette rátenni a gépre. Én pedig csak azért is elmentem a kontrollra. Liftes bácsi nincs a helyén, bár a lift ajtaja kinyílik, be is tudom csukni magam mögött, de hiába nyomom a gombot, csak nem akar indulni, aztán még az ajtó is kinyílik mögöttem. Vissza a portára- tanácskozunk, megpróbál intézkedni. Közben liftes bácsi befut. Mindketten fellélegzünk. A bácsi segítőkész, megveszi a vizitjegyemet is. Aztán lent a nagy pofáraesés! Ambulánslap ide - vagy oda, négyszeresen is letellt a 30 nap. De hát rá van írva, hogy kontroll panasz esetén, vagy a cipő elkészülte után. Kérnék az 1000 Ft-ot, vagy hozzak beutalót.
Begőzölök: irány terven felül a háziorvos! Ekkor már 1/2 11 van. A rendelőben rengetegen. Sorszámot húzok, aztán irány a tejes. A kecskerejem mára megsavanyodott, de azért megittam.
Szegény doktornő! 2 körzet betegeit kell ellátnia, és a betegek csak jönnek, nyár , vizitdíj ide vagy oda! 1 órakor végre rám kerül a sor! (A rendelési ideje 12-kor lejárt)
Gyógyszert válogatunk erre a francos lábgondomra. Meg a lábgombámra is! Javaslom neki, írja ugyanazt, mint Zolinak, mert tőle kaptam valszeg. Tőle örököltem a fekete zoknijait. Sajnos a gyógyszereimmel az nem fér össze! Nézelődünka lehetőségek között! Havi adag: 6800; 7500; egyre jobb. Minimum 6 hónap a kezelés. Az egy kisebb vagyon. Keresgélünk tovább! Végre ráakadunk 1 elfogadható, 3600-ra. Mondom neki, hogy Zolinál már évek óta újra, és újra kiújul. Formalinnal kell kezelni a cipőket, zoknikat!-mondja ő, és ad is 1 dobozzal.
2-re végzünk, eső megint szakad, itthon aztán nekiesünk mindketten a tökfőzeléknek. Ma még semmit sem ettem. Doni gondosan lenyalja a Darlingjáról a főzeléket. A hús az ott marad! Nézem a beutalókat. Persze a Carotis vizsgálaté megint lemaradt. Aztán elindulok a patikába! Ott a patikuscsaj közli: Miért nem közgyógyra írattam? Lehetett volna, csak föl kell venni a listára. Nem is kell új keretet kérni. Alig 3/4-ét használom csak föl a keretemnek! 1 havi adagot azért kiváltok! Szeptemberben úgyis mennem kell majd hozzá! Jövő héttől megy szabira. Addig már nem megyek vissza!
Megverték.
Azt kérdezte:miért?
Újra ütötték,
S nem értette, miért.
Megölték
Azt sem tudta miét!
Sirátják,
S már nem kérdi, miért.
+++++++++++++++
Sötét volt.
A szobában egy szál gyertya
égett a képed előtt.
Néztelek téged.
Oly közel voltál hozzám
abban a percben!
Éreztem meleg lehelleted,
a véred lüktetését,
a szíved dobbanását,
mely rég nem dobog.
Éreztem óvó kezed,
ölelő két karod.
Közel voltál hozzám,
pedig távol tőlem. És mégis, ... közelebb,
Mint templomban az Isten.
1972
Ott feküdt a koporsóban.
Mellette gyertyák égtek.
Sok-sok koszorúra emlékszem.
Csak álltam, nem értettem.
Mért nem ül fel? Nem nevet már?
És akkor, utoljára
Nem néztem meg az arcát.
Össze van körve a koponyája.
-Rossz élmény lenne a gyereknek.-
mondták a rokonok.
Egyesek sajnáltak: szegény kicsi!
Mások szidtak: te miért nem sírsz
az apád temetésén?
Most egy nagy űr van a szívemben,
s összetörték az apám fejét!
Szeretett engem.
S én már nem emlékszem rá!
Arcát sem tudom felidézni,
csak hogyha látom a képen,
s nem sírtam a temetésen!
1973
Zoli "kesztyűskézzel" bánik Mocival.
Szürkemama és a borja csendesen pihen
Délelőtti szieszta a sárban
"Fehéret, feketét, és barnát,
Meg ne húzd a malac farkát!"
Kedvenc gyöngytyúkjaim a baromfiak között.
Avagy,"nem félünk a vadászó kismacskától! "
Szélmalom árnyékában Mocival
Ez kérem, nem szélmalomharc!
Ebben a felföldi mezővároskában volt a borkóstoló.
...........................................................................................................................
Tegnap reggel úgy döntöttünk, hogy jó lenne kirándulni valahová!
Mivel még mindíg csak fájdalomcsillapítóval tudok járni, Zoli szétkapta Mocorgót 5 darabba, be a kocsiba, és irány a szentendrei skanzen. A bejáratnál megtudtuk, hogy egyikünknek sem kell jegyet váltani. A mozgássérülttel 1 kísérő is ingyen mehet be! Érik még az embert ilyen apró kis örömök. A belépők árát a pékségben költöttük el. Az utak szélén találtunk sokféle gyümölcsöt, és éppen értek is: vadszilva, vadringló, nyári almák, szeder.
A felföldi mezővárosban meg betértünk 1 borozóba is. 3 féle bort kóstoltunk meg. Igazán finomak voltak.Nem mondom, hogy nem ijedtem meg a lefelé vezető lépcsőktől, de simán vettem az akadályt.
86 db fotót készítettünk közben. ezekből tettem fel 6-ot.
5 óra után indultunk Rómaira, emlékeket keresve. Az Evezős, ahová apám olyan gyakran ült be ultizni, valami grill micsodává alakult át. A Halászkert eltűnt, ahogy a Dunakioszkot sem találtuk. Végül is a Bivalyos étterembe tértünk be. Az az egyetlen, ami úgy-ahogy megőrizte a régi hangulatát.
Én a rostonsült süllő, és harcsapaprikás túróscsuszával között vacilláltam, végül a rántott borjúlábnál kötöttem ki . Mindhárom apu kedvencei közé tartozott, mint ahogy Zoli rántott sertésvelője is. Hatalmas adagokat kaptunk, és tökéletesen volt elkészítve is. A 60-as évek ízvilága volt.
Elégedetten, és pukkadásig jóllakottan értünk haza. Aztán kihasználva, hogy moci darabokban került elő a csomagtartóból, minden egyes alkatrészét csillogó-villogóra suvickoltuk az összeszerelés előtt.
Moci jól vizsgázott a hepehupás talajon is, így aztán majd bátran megyek vele kirándulgatni Balatonfüreden és környékén is.
Ma aztán Zoli meghozta a Culinarisban jó régen megrendelt 1/2kg algás vajat. Kénytelen voltam lefagyasztani, mert per pill. a gyümölcsöket kéne elfogyasztani! Minden egyszerre érik,a szőlőt is meg kell menteni a darazsak támadásától. Érdekes,hogy a szilvát nem szeretik. Sárgadinnyét viszont fagyasztottam le. Nem annyit, mint szerettem volna, de a mélyhűtőm befogadó képessége véges. Így is ki kellett dobálnom belőle a tartalék kenyeret. Lassanként a készételeket is kéne eszegetnem belőle. De mikor annyi friss zöldségféle van a piacon!
Már nem csak engem, és Donit, de mindenkit, aki becsönget hozzám, vagy beszélgetni próbál velem... Agyrém... Bedilizett!
Csak ne szökne fel minden alkalommal a vérnyomásom!
Mocorgó meg sem mozdul! Válszeg kórházi ápolásra szorul. Olyan vagyok nélküle, mint 1 szárnyaszegett madár.
Zoli Bécsben ügyintéz.
Nálam lumbágó esete forog fenn.
Nem vagyok túlzottan feldobva!
Még a múlt héten fényképeztem le mini paprikafámat. Azóta már leszüreteltem 25 db érett paprikát. És maradt még rajta 28 db, és 1 virág is.
Zoli és Doni láthatóan jól érzik magukat az ágyon.
És végül 2 hagymafogó. A baloldali az új az OTTO áruházból. Használhatatlan. 1 nagyobb hagymát nem ér át, vastag a tűje,és nem elég sűrű.
A jobboldali több, mint 30 éves, rozsdásodik is, és reszketek, hogy előbb utóbb elfárad a műanyag.
Ha tudná valaki, hogy hol lehetne a régihez hasonlót kapni, nagyon hálás lennék, ha tudatná velem.
Tegnap este Zoli háromszor is megpróbált föltenni képeket a blogra. Nem hagyta magát. Ma reggel megjelent a listán mindhárom próbálkozás, de képek még mindíg sehol.
Reggel elvittük Mocikát a szervízbe, de megvizsgálni csak holnap tudják.
Elhoztuk végre a cipőmet is. Még mindíg nem tetszik, de már nem nyom.
Szerencsére a Bayer rugót kifelejtették belőle (nagyon utálom). Bár ennek annyira rövid a szára, hogy tul. képp. nem is tudná a feladatát teljesíteni. 4 kemény hónapig készült. Nagyon furán néz ki! Egy biztos, hóban nem lehet hordani. Nyáron viszont meleg. Állítólag lóbőrből készült. Szegény paci! Vajon milyen érzés lehet végzett jogászként olyan állásinterjúra menni ahol egy 25 éves srác dönt a sorsom fölött? És vajon milyen érzés lehet 25 évesen mások sorsa fölött dönteni?
Moci iránt érzett aggodalmamban el is felejtettem naplózni 1 érdekes látogatást.
Vasárnap, úgy dél körül, Zoli még javában aludt, becsöngetett 1 fekete hajú lány. olyan cigányosan nézett ki, így el akartam hessegetni.
Kiderült, hogy a a pár evvel ezelőtti szomszédunk egyik nevelt lánya. Akkor még természetes szőke haja volt.
Intézetből vette ki a 2 testvért, a nevére vette őket, aztán mégsem bírt a 2 kamaszodó, sérült lánnyal, és visszavitte őket az intézetbe, aztán el is adta a házat. A lányoknák még 3 féltestvérük volt. Az anyjukat elvitte az agydaganat, az apjuk meg lemondott róluk, így váltak örökbeadhatóvá.
Barbikát az intézetben depresszióval kezelték, és diszlexiás volt. 14 évesen végezte a 6 osztályt, Z jóvoltából 1 magániskolában, csupa problémás gyerek között. A nővére normál általánosba járt, és utána felvették valamelyik szakközépiskolába. Brigi elkezdett csavarogni. Tul képp ez volt az egyik fő ok, hogy visszakerültek az intézetbe. Soha nem nézett egyenesen a szemébe az embernek. És megfenyegette a nevelőapját, hogy ha nem hagyja fiúkkal csavarogni, gyermekmolesztálásért jelenti majd fel! Ezek után soha nem mert velük egyedül maradni. Kezdettől fogva volt 1 nevelőnőjük, aki itt lakott velük.
Barbi egészen más volt. Nagydumás, eleven, nyílt gyerek, nagy képzelőerővel. Szerettem!
Nem tudom, mi történt azon a nyáron, lent voltak a Balatonföldvári villában. Onnan vitték vissza őket az intézetbe.
És most hirtelen megkeresett. Fazekasnak tanul, 2 év múlva érettségizik. Csinosan volt öltözve. Brigivel megszakított minden kapcsolatot. Csak annyit mondott, hogy a nővére elkurvult.
Van 1 barátja, hozzájuk fog költözni augusztus végén, mivel elmúlt 18, és az intézetből el kell jönnie.
No, szóval ez az év a váratlan találkozások jegyében telik.
Mociról még nincs hírem, lehet, hogy Pápáról kell majd alkatrészt hozni hozzá, és akkor min. 2 hét a javítási idő.
Szerencse, hogy nem fixáltuk még le a füredi találkozó időpontját! De úgy alakultak a dolgaim, hogy még nem tudtam meghirdetni. Mert lehet hogy szeptember végén -október elején lent kell lennem Füreden. 1 hónapot meg aligha bírok ki odalent. 2 hét oké, de többet nem. No, meg a láb- és derékfájásom miatt is várakozópályára álltam.
Zoli ma semmi jó hírrel nem tudott szolgálni Moci ügyben: valszeg a differenciálzár törött el, de az a szerelő, aki ért is ezekhez a mopedekhez, szabadságát tölti. Zoli is lemegy ma délután Balatonfüredre, és ő is csak kedden jön haza. Onnan ugrik majd be Pápára, és elhozza P-től ezt az alkatrészt. Ha más baja is lenne, akkor elég sokáig hiányzik majd az életemből. Olyan kiszolgáltatottnak érzem magam Mocika nélkül!
*****************************
Megkértem, hogy 1 fél napot szánjon arra, hogy elszámoltatja R-nét. Lassan már a vízzárásnál tartunk, és még 2007-es költségtervezet sincs meg. Októberben fizetni kellene a számlák nagyobbik részét, ami 100ezrekre rúg. De miből, ha "elfelejtett" közösköltséget bevételezni?
**********************************
Alig adták át a köröshegyi hidat, máris rájöttek, hogy milyen balesetveszélyes. Erre még akkor kellett volna gondolni, mielőtt kidobtunk rá 4 milliárdot. A havat csak teherautóval lehet levinni róla, nincs leállósáv, már most mondják, hogy telente M. o. leghosszabb korcsolyapályája lesz belőle. Ha a biztonságra hiányzott a pénz, akkor , könyörgöm, miért ezt a drága megoldást választották az illetékesek?
Az elmúlt 2 hét pokoli szenvedések között telt el a fájdalomcsillapítók, meg a Tens készülék szinte egész napos használata ellenére. Főleg az éjszakák voltak elviselhetetlenek. Csütörtökön már az öngyilkosság gondolátával foglalkoztam. Aznap éjjel is féltem lefeküdni, de éjfélkor már kénytelen voltam ágyba menni.
Elaludtam, és reggel úgy ébredtem, hogy semmim sem fájt. Ez már a 3. fájdalommentes napom. Végre rendesen ki tudtam porszívózni, és alaposan fel tudtam mosni az egész lakást. Kipakoltam az előszobaszekrény polcait, és megállapítottam, hogy annyi törölköző, és konyharuha van oda bezsúfolva, hogy ha 10 életem lenne, sem tudnám elhasználni őket. Átnézegettem, amelyikek az állásban elkoszolódtak, azokat bedobtam a mosógépbe. Aztán a kozmetikumokat is átválogattam, szortíroztam, merthogy múlt héten rendeltem krémeket, testápolókat bőven, mert azok nálam fogynak rendesen.
Tegnap meg Klári is átjött, hogy megigazítsa végre a frizurámat. Lejött még 1/2 kiló haj rólam. Most már elfogadható a kinézetem.
A vasalni valóm is felszaporodott megint. Azt is elintéztem ma! És megcsináltam Doni szülinapi tortáját. Holnap lesz 3 éves.
Az elmúlt 6 évből egyetlen nap sem tele el úgy, hogy valamim ne fájt volna. Leginkább a lábamtól szenvedtem. Hihetetlenül jó érzés hogy most semmim sem fáj, és le is tudok hajolni. Csak így is maradjon egy darabig.
Ma, meg holnap Borfalu van a Felvonulási téren. (nekem valahogy nem áll rá a szám az új elnevezésére) Szívesen kimennék, de Moci nélkül nem merészkedem el odáig, meg aztán egyedül?
Megbolondult a freeblog. Nem hagy képet föltenni, és írni is nehéz bele. Zoli megígérte, hogy majd az irodából teszi föl a képeket. Megint kaptam felszólítást PROBIO-tól, "amennyiben 8 napon belül nem fizetem be". Fölhívtuk R-nét. Nem tudja befizetni, mert nincs pénz a bankszámlán! Mégis, mit gondol ez a nő? Hét végén megint utazunk Pápára, visszük Mocit az ottani szerelőhöz, és közben eltöltünk ott 2 kellemes napot. Remélem 2-3 hét múlva mégis le tudok menni Füredre, és meg tudom csinálni majd a blogtalálkozót is valamikor szeptember végén. Most bizony még minden bizonytalan.
Ez a 2 nap pápai kikapcsolódás fantasztikus volt.
Tegnap este 1 10 körül értünk haza.
Azóta csak bosszankodom egyfolytában.
A freeblogba most már nem csak a képeket nem lehet berakni, de már bele írni sem tudok.
Így marad az e-mailen keresztüli küldés. Remélem, ez még működik.
Szombaton reggel korán indultunk. Pápa határából hívtuk P urat, hogy 1 órán belül érkezünk.
A háznál anyukája, és a Hollandiába szakadt nagybácsi fogadott. Így már világos, hogy miért épp Hollandiából importálja a mocikat.
Hideg ásványvíz, almás pite a diófa árnyékában, jó kis beszélgetés, aztán beesik Sanyi is. Délután 5-re Pesten kell lenniük, esküvőn.
Ráül Mocira, elfordítja a kulcsot, és -lássunk csodát,- ha kissé nyöszörgősen is, kissé akadozva, de életre kel, és elindul. Valószínűleg egy görgőscsapágy a ludas a dologban, és valószínűleg a cötykölődés hozta ideiglenesen rendbe- mondja Sanyi.
Már csak az a kérdésem, hogy erre a budapesti „szakszervízben” miért nem jöttek rá?
Miért mondták, hogy valószínűleg a motorja romlott el, és miért mondták, hogy javíthatatlan? És miért akartak elkérni 5000Ft munkadíjat a semmiért?
„Mesteremberek” –és a szakmájukhoz semmit nem konyítanak. Csak a markukat tudják tartani.
Meséli a nagybácsi, hogy Hollandiában ezeket a mocikat ingyen adják az öregeknek. Aki már nem tud bicajjal közlekedni, az kap egy ilyet.
Nálunk ahhoz van kötve, hogy receptre felírják, - és akkor is fizetni kell érte,- hogy a „járás képesség” ne érje el az 50 métert. De akkor hogyan tud kimenni hozzá, felülni rá, bemenni a boltba? Mert nálunk az üzletek 99%-ába nem tudsz kerekesszékkel bemenni.
Még maradtunk egy bő órácskát beszélgetve a mamával a világ dolgairól, aztán 11 körül elindultunk, hogy bejelentkezzünk a szállodába. Az Arany Griffben foglaltunk szobát magunknak. A szoba berendezése átlagos volt, de a falak, hát azok nem hétköznapiakak. De erről majd valamikor a héten, ha Zolinak lesz ideje képeket föltenni az irodából.
Mára ennyi…
No virus found in this outgoing message.
Checked by AVG Free Edition.
Version: 7.5.484 / Virus Database: 269.12.9/975 - Release Date: 2007.08.26. 21:34
Próbálkozom, próbálkozom, de a szerkesztő mindíg újabb és újabb kellemetlen meglepetésekkel szolgál.
Így hát a 2 nap pápai élményei most kimaradnak, remélem, csak a jövő hétig.
Folytatom a hazaúttal. Délután ültünk be enni a termálfürdő éttermébe. Hatalmas jegescsoki, és ételválaszték, fantasztikus ízek, aztán indulás haza. Szerettem volna visszamenni ahhoz a benzinkúthoz, ahol olyan isteni finom termelői "fenyőmézet" vettünk az előző utunkon. Most nem volt, így házhoz mentünk érte Felpécre.
Komolyam azt gondolom, hogy a vidéki emberek sokkal barátságosabbak a nagyvárosiaknál. Csak segítőkész, barátságos emberekkel találkoztunk. Az Eszterházi kastély képtárában, ahol A Tóth Sándor műveit néztük meg, nem csak tárlatvezetést kaptunk, hanem kész kis idegenvezetést is Pápa történetéről!
No, szóval bementünk Felpécre, vettünk 3 kiló mézet, kaptunk ajándékba egy 3 decis speckó akácmézet, vagy 1/2 kiló mézikrát,(most azzal édesítem a kávémat) meghívtak 2 deci borra, elbeszélgettünk, aztán jöttünk haza. Aztán már Pesten betértünk a Tesco-ba, mivel kenyér, meg tej kellett. Én bizony én is beleestem a királyrák csapdájába. Csak másnap olvastam el pontosabban a címkét, és a google-ban rákerestem a Surimi szóra. Az eredmény bizony elég meglepő volt. Homárnál már 2006-ban foglalkoztak vele. Érdemes elolvasni.
Doni itthon nagyon élvezte, hogy Klárira volt bízva. Magukkal vitték a ligetbe is. Már az idejét sem tudom, mikor voltunk kint utoljára együtt, talán tavaly október-november tájt?
Mindenesetre holnap ki kell mennen a patikába, meg Áginak is kéne valami ajándékot vennem. Holnap este megyünk Balcsira a szülinapját ünnepelni. Így Doni kozmetikusát megintcsak le kellett mondanunk.
A folyosók körbe-körbe pápai vonatkozású fesstményekkel voltak tele
Az Eszterházy kastélyban megnéztük A Tóth Sándor életművét, és közben a tárlatvezető elmesélte Pápa történetét is. Szegény kastélyra nagyonráférne már a felújítás, de Pápának nincs rá pénze. Pedig nagyon megérdemelné.
Pont belecsöppentünk a pápai cigányfesztiválra is, ahol az emberek 90%-a nem is volt cigány. Megkínáltak a sült ökörről leszelt husival. Rögtön el is neveztem cigánygryrosnak. Bár ez sokkal-sokkal finomabb, mivel igazi parázson készül.
Ezt a felvételt a szálloda kávézójában készítettem az egyik freskóról.
Szomorú, de igaz. Takarékossági okokból a múzeum zárva. A könyvtár meg ugye, csak hétköznap üzemel.
A kékfestő múzeumban is jártunk. Parázva ugyan az egyenetlen padlózaton, de végignéztem az egészet. Érdemes volt. Nagyon élveztem.
A múzeum farmerkiállításán egy másik látogatóval együtt nosztalgiáztunk. Fiam, lánya, meg a személyzet (ő is fiatal lányka volt), ámulva hallgattak minket. Jó volt nagyon.
A várkertben található Magyarország legnagyobb platánfája. A törzskerüle 1024 cm.
Ez a szegény fürdő lebontásra vár. Szórakoztatóközpont épül majd a helyén. Az utolsók között voltunk, akik láthattuk, és lefényképezhettük. A kerítés falán már ott diszelegnek a tervek! Kár érte!
Tegnap reggel végre összejött: Zoli elvitte Donit a kozmetikushoz. Ráfért már. Csak sajnos megint úgy jártunk, mint tavaly. Kánikula nagy bundában, aztán hidegben rövid szőrrel fázva.
Vasárnap porszívóztam, ágyat húztam, persze Doni sáros lábbal összemászkálta azonnal, pedig letakartam ám védőhuzattal, de akkor is kicselezte.
Tegnap míg Zoli a kutyáért ment, hirtelen leesett a vérnyomásom 80/50-re. Az ájulás határán keresgéltem a színterápiát, persze nem találtam. Alig vártam hogy hazaérjenek, és Zoli megkeresse nekem. Délutánra nagy nehezen sikerült is feltornázni 110/ 70-re. De egész nap semmit nem tudtam csinálni.
Ma már óvatos voltam, nem vettem be a szokásos reggeli vérnyomáscsökkentőmet. De ez a folytonos eső, meg a hirtelen jött hideg nem dobja fel a hangulatomat, na meg a vérnyomásomat sem. Csak lézengek, tengek-lengek.
Reggel nekiálltam vasalni, de az az átkozott szédelgés újra jött. És azt hiszem, kissé meg is vagyok fázva. Mindenesetre isztopirin-kúra, forró tea kannaszámra, és óránként 6 perc arclámpázás. Közben újra és újra csuklóra színterápia, vérnyomásesést megelőzendő. Egyelőre sikerül 90-110 között tartani.
Csak szombatra álljon helyre,hogy tudjak utazni.
Klárival már megbeszéltem, hogy vállalja el megint Donit.
Vasárnap már szétszereltük a ventillátort. Idén már biztos, hogy nem lesz szükség rá! Gondolkodom, hogy a jégcsinálót is kiszerelem lassan a mélyhűtőből. Azzal is nyerek 1 kis helyet. Mert a szombati húsos csontokat persze mindet én főztem meg, nehogy megbüdösödjön. A nyesedék, az is volt olyan 3 kilónyi, az nyersen került lefagyasztásra. A húst, kb 2-3 kilónyi lett, leszedtem róluk, és 2 napra elég adagokban lefagyasztottam. Ezzel persze megint dugig lett. Doninak 1-2 hónapra elég az ingyenkaja. Ez persze jót tesz a pénztárcámnak, viszont magamnak már semmit nem tudok betenni. Ezért gondolkozom a jégkockagyártó kiszerelésen. A csont 90%-a a kukában landolt. Fájt ugyan érte a szívem, de főtt állapotban is megbüdösödik, Doninak meg napi 2 db-nál többet nem merek adni, mert székrekedést csinál.
Mocorgó nem csak csapágy, de kontakt hibás is! Hogy az mi fán terem? De a lényeg az, hogy a héten még nem jön haza! Még legalább 2 hétig nélkülöznöm kell!
Ebéd után sárgadinnyét ettem, és most 10 percenként WC látogatásra megyek!
Jó hír viszont, hogy holnap este jön 1 számítástechnikus rosszalkodó gépemet megvizsgálni!
Doni a hátam mogött magasra hajítgat 1 darabka csontot, lehasal, aztán: TÁMADÁÁS!
Hörögve, morogva, ugatva rohamozza meg. Visszahozza, és minden kezdődik elölről. Mióta megszabadult attól a nagy loncsos bozonttól, újra játékos lett!
A hűtőm meg úgy döntött, hogy elég a panaszkodásból, hogy nem férek el a mélyhűtőben, és ripsz-ropsz, átment fagyasztóba. Igaz, elfelejtettem lejjebb venni.Pénteken délben már nyilvánvaló volt számunkra, hogy nem érdemes ebben a rusnya időben kimenni Bécsbe. Ilike sem érezte jól magát, és én is fázós hangulatban voltam. Már csütörtökön reggel átálítottam a cirkót téli üzemmodra, és befűtöttem.
A vérnyomásomat ugyan sikerült stabilizálni, a náthámat is elmulasztottam, de azért örültem kissé, hogy nem utazunk. Így Ági Bécsből is repülővel jön haza.
Az időjárás azért megviccelt minket. Szombaton verőfényes reggelre ébredtem.
Zoli péntek este ideszólt hogy otthon alszik, és 11 körülre jön. Aztán felmegyünk a várba a borfesztiválra.
Aztán leültünk a számítógéphez, mert pár dolog még nem lett visszatelepítve a gépre.
Csütörtökön itt volt a számítástechnikus. Jó pár órát szenvedett vele, de megcsinálta.
Most egyes dolgok másként működnek. Ezt majd még szoknom kell.
Aztán nézegettük a magyarországi programokat is. Így döntöttünk a nagybörzsönyi kirándulás mellett.
Velem most először használta a navigátort. Igazán vicces volt.
A legrövidebb utat táplálta bele, így nem kerültük ki a városokat, falukat.
Gödön betértünk házirétesre. Ott is ettünk, haza is hoztunk belőle.
Sajnos a fényképezőgéphez elfelejtettem tartalék elemet vinni. Már a 2. képnél jelezte, hogy kimerülőben van. Így csak módjával fényképeztünk. Pedig lett volna mit!
És még bort is sikerült vennem a szülinapomra, meg karácsonyra. Most kivételesen nem szőlő bor lesz, hanem feketeribizli, és málna Ganádpusztáról.
Aztán végigjártuk a falut is. Tüneményes házikók, igazi múlt századi falusi kocsma hegedülő cigánnyal, mulató emberekkel, helyes kis horgásztó...
Hazafelé már másik útvonalon jöttünk. Igaz, majdnem visszafordultunk, mert az út elején egy, az úttesten átfolyó patakkal találkoztunk. És Zoli szerint a Volvó elakadós fajta. Kár lett volna visszafordulni. Gyönyörű természetvédelmi területen autóztunk keresztül, és végül eljutottunk a nógrádi várhoz. Sajnos nem lehetett , csak távolról megnézni, mert éppen felújítják. Ekkor már sötétedett erősen, így a fénykép sem sikerült.
Ezelőtt még sosem hallottam a nógrádi várról, pedig a megye róla kapta a nevét. Igazán szégyellem magam.
Ebbe a kis templomba végre sikerült bejutnunk. Senki nem őrízte, bár éppen szentképkiállítás is volt benne. Becsületes nép ez a nagybörzsönyi.
A falu utcáit járva, távol a vadásznap forgatagától meg minden szembejövő köszönt nekünk. Ez is meglepő újdonság volt számomra.
És egy kis ízelítő a múlt hétről:
Doni rövid bundára vetkőzött.
Meg kellett állapítanom, hogy alaposan meghízott a nyáron.
Megférfiasodott, zömök kis vasgyúró lett belőle.
Múlt héten kirántottam a rákollókat is. Akkor még azt hittem, igazi rákot eszem. Csak később tűnt fel, hogy a királyrákon , meg ezen is szerepel a surimi felirat. Azon pedig az összetétel is szerepelt.
Mindegy, tulajdonképpen nagyon fínom volt. A krumplipürét a ráklé felhasználásával csináltam.
Különleges íze lett tőle.
Csütörtökre elkészítettem a cápát is. Szerintem felejthető, de Zoli azt mondta, hogy ilyen jó halat még soha nem evett.
Már blogot írni sincs kedvem.
Mindennap rohangáltam orvoshoz, patikába. Hátizsákban, és kézben hoztam haza mindent, és ezt megint megsínylette a derekam, és a lábam. Hiába tudom, hogy 1 kilónál több terhet nem vihetek, ez kivitelezhetetlen. Így a házimunkák megint csak elmaradnak, és ez rettenetesen idegesít.
Pedig teher nélkül már bot nélkül is tudtam járni. Sőt, Donival kétszer is voltam kint a ligetben.
Moci még mindig nincs, és ha készen is lesz a jövő héten, valahogy fel kell kerülnie Budapestre.
Idén már blogtalálkozót sem fogok tudni csinálni, bár most kedvező lenne az idő. De ebben a szeszélyes őszben nem lehet előre tervezni.
Jövő héten meg el kell kezdenem foglalkozni az üdülővel is. Senki, a füle botját sem mozgatja ezügyben. Úgyhogy állhatok neki telefonálgatni, közgyűlést összehívni, és a vízzárás is október végére, nov. elejére fog tolódni. R-nének péntekig adtunk határidőt, hogy cselekedjen. Az pedig holnap lejár!
A számítógépre sincs még minden visszatelepítve, így ez is gondot jelent.
A gép pont a vadászati rendezvényen készült képeket nem töltötte fel!
Hiába, ezzel az új rendszerrel még össze kell csiszolódnunk.
Kuttyok, mire elkattant a gép, mindíg hátat fordítottak. És mivel le voltak merülve az elemek, nem tudtunk többet kattintgatni.
Tegnap orvostól jövet a Hungária krt.-on jöttem haza. Egy csiga is gyorsabban halad, mint a kamionok, autók tömkelege. A parkolókból viszont, aki egyszer bement, már nem tudott kijönni!
Az Erzsébet kir-né útról a troli, és az autók nem tudtak átmenni a Hungárián, mert a kereszteződést is elállták.
A Hungárián van a közlekedési rendőrség. Igazán kiküldhettek volna 2 rendőrt forgalomirányítani!
A gyengébb idegzetűek ráfeküdtek a dudára. Nem mintha attól gyorsabban lehetett volna haladni.
És este a szokásos arctisztításnál fekete lett a vattapamacs. És mindössze 500 métert jöttem hazáig a Hungárián.
Ma Zoli meglepett 1 pár számítógép hangszóróval. Végre tudok zenét hallgatni. Merthogy a Hifi CD lejátszója rossz. És a fülhallgatót én valahogy nem bírom a fejemen.
Múlt héten be volt dobva a postaládámba 1 ajándék Mozart CD. Végre meg tudom hallgatni azt is.
Érdekes, hogy a héten telefonált 1 üzletkötő, hogy tetszett -é a CD. És hogy megrendelném-é a sorozatot.
Ebből csak azt nem értem, hogy honnan tudták meg a telefonszámomat? Merthogy a telefonkönyvben nem szerepel a számom, mivel titkosítva van.
Eleddig megúsztam a választásokkor szokásos Gyurcsányi, és Orbáni hívásokat.
Nemúgy anyósom! Szegénykém azzal dicsekedett, hogy őt mindketten hívták! És milyen büszke volt!
Ez a fehér virágzuhatag elszaporodott majdnem minden balkonládámban. Senki nem ültette, de szép, és illatos. A mellette lévő lila petúniát még a temetőben vásároltam 3 másikkal egyetemben. Azóta mind nagy bokorrá fejlődött, és ontják a virágokat, én meg vadászom az érett magvaikat. Sajnos csak nagyon keveset termékenyítettek meg a rovarok, de azért jövőre lesz utánpótlás. Vasárnap rengeteg zenét hallgattam! Kiélveztem az új hangfalakat!
Hétfőre orvoslátogatás volt betervezve. De semmi kedvem nem volt, hogy ilyen szép időben órákat várjak egy alagsori folyosón. Majd inkább a jövő héten. Szerdára úgyis elő vagyok jegyezve az SZTK-ba ultrahangra. Nem hiányzik, hogy ez a doki is tovább küldjön beutalóval újabb vizsgálatokra, amig nincs Moci.
Úgyhogy délelőtt nekiálltam porszívózni, és felmosni. Délre borzasztóan elfáradtam, és csak a szobával végeztem, úgy nagyjából. Iszonyú mennyiségű hosszú kutyaszőr kerül elő még mindíg, pedig a kozmetikus óta már legalább háromszor porszívóztam.
No, megyek lefeküdni, mert holnap az SZTK előtt még be kell vinni az önkormányzathoz a gyógyszerlistát is!
Aztán, ha össze tudom szedni a bátorságomat, röntgen után belátogatok a fogorvoshoz is. A hátsó fogamat, ha egyáltalán annak lehet nevezni azt a gyökérdarabkát, ami még meg van belőle, ki kellene húzatni!
Azért tényleg nem értem, miért kell az orvos által lezárt borítékban vinni a K.GY-hoz a gyógyszerlistát? Miért nem tudhatom, hogy ő milyen gyógyszereket javasolt ingyenesnek? Aztán meg az orvos közli, hogy ezért bizony fizetni kell, mert nem szerepel az engedélyezettek listáján. De hát honnan tudja az ember előre, hogy 1/2 év múlva milyen betegségei lesznek? Az engedélyezés átfutási ideje meg 3 hónap. Addigra meg már kikezelhetik az embert, vagy netaláltán szenvedjen addig, ha nincs rá pénze, de addigra már még súlyosabbá válhat a betegsége.
Nem jó ez így! Ez így sehogysem jó!
És azt sem értem, hogy a patikában miért nem mondhatják meg, mennyi pénz áll még rendelkezésemre a gyógyszerkeretemből? Röhej! Igaz, a kislány, ha kérem, ráírja nekem titokban a borítékra, amiben a recepteket odaadom neki! De miért nincs jogom tudni? Akkor talán tudnék fontossági sorrendet felállítani Ezt feltétlenül szednem kell, azt 1-2 hónapig kihagyhatom, ha nem fér bele.
Az más kérdés, hogy tavaly annyi gyógyszert felhalmoztam, félve az új szabályozástól, hogy most megmaradt a keret 30%-a. De persze szigorúan csak a januárban felírtakat kaphatom ingyen. Így a gyógyszerváltás is lehetetlen.
Most már igazán megyek lefeküdni!
Jó éjszakát mindenkinek!
Rosszindulatú.
Megállíthatatlan, nem is lassítható folyamat.
Kemoterápia, sugárkezelés nem lehetséges, mert az egész érhálózatot támadta meg!
Ahogy az erek az agyban beszűkülnek,... az agyérelmeszesedéshez hasonló állapot!
Csak egész lassan romlik a memória!
Hogy már most is katasztrofális?
Ne ijedjen meg, ez nem Alzheimer kór!
Elélhet vele még legalább 10-15 évig is!
(lassanként magatehetetlenül, emlékek nélkül, beszűkült tudattal vegetálva? Remek kilátások!)
A tegnapi nap nagyon kemény, kiborító, negatív volt.
Reggel- önkormányzat- ideges tisztviselő- aztán kedvessé válva: ne adjam még be a gyógyszerlistámat, csak október végén, november közepén- győzködik minket.- Az orvosok épp a hétvégén voltak fejtágításon-mondja ő- bármilyen azonos hatóanyagot felírhatnak!
Én: De hát ezek teljesen új gyógyszerek. Már a gatyámat is ráköltöttem. Havi + 5000Ft, az eddigi 5-6ezerhez. Ezt már anyagilag nem bírom.
Ő: De ha most adja be, elvész az idei pénze. És lehet, hogy kevesebbet fognak megállapítani!
-?????? Több gyógyszerre kisebb keret?
Aztán rendelő, ultrahang-doktornő nem akar hinni a szemének. A lelettel átküld a másik orvoshoz diagnózis felállítandó. Aki ezúttal nyíltan kimondja, amit 14 éven keresztül sok-sok orvos, köztük egyetemi tanárok, orvostodományok kandidátusai, kutatóorvosok szelídebb formában már közöltek. Azzal vígasztaltak, hogy az orvostudomány rohamléptekkel fejlődik. És nekem bőven van időm, míg kritikussá válik az állapotom. 15-20-25 év... Csak semmilyen műtétet ne, csak életveszély esetén, mikor már úgyis minden mindegy! Csak azt a bizonyos szót nem mondták ki. Mindíg csak sejtburjánzás, törékeny, rugalmatlan erek.
2 érfestés, legalább 30 ultrahang, érbiopszia, különleges vizsgálatok, amiket még az érszakorvos többsége még hírből sem ismer, stb, stb. ' 94 júliusától '95 karácsonyáig 10 hónap különböző kórházakban.
Tegnapelőtt eltörött a WC ülés egyik tartócsavara. Aztán tegnap délután a másik is, és én, ha nem olyan kicsi az a helyiség, símán leestem volna róla. Így csak a derekam rándult meg, de szörnyen. Pedig már egyáltalán nem fájt.
Aztán 5 órakor a 2 emeleti szembeszomszéd nyomja a csengőt. Bemutatkozik. Most költözött be a felújított lakásába. Rálát a tetőnkre. Van egy hatalmas lyuk, azon a részen, ahol az új palákat rakták fel néhány éve.
Ennyi minden már egy napra már tényleg sok a "jóbol"!
Este 10-kor aztán megjelent Zoli, hozott csavarokat,és megreparálta a WC ülőlémet.
Visszatérve az előző napi vizsgálatra: Már hónapok óta érzem, hogy rohamosan romlik a rövidtávú emlékezetem: pl: Kiengedem a kutyát, és megyek, hogy felkapcsoljam a jelzőlámpát, aminek a kapcsolója a konyha másik végében van, kb 3-4 méterre a bejárattól. Mire a konyha közepére érek, már elfelejtem, miért indultam. Ha sikerült felkapcsolni, mikor beengedem Donit, akkor felejtem el lekapcsolni. Vagy épp akkor kapcsolom fel! A kávéfőzésnél, amíg kifő, ott kell állnom a tűzhelynél, mert ha arrébb megyek, akkor már hiába hallom, hogy kotyog, nem jövök rá, hogy mi az. Főzésnél a mobilomat mindíg beállítom, hogy jelezzen, hogy rá kell néznem az ételre. Sokszor nem tudom, miért is állítottam be. Így most már be is írom: Levesre ránézni. De mire kimegyek a konyhába...
2 hete fedeztem fel az interneten böngészve a páfrányfenyőt. Ennek a kivonatával lassítják többek között az Altzheimeresek betegségét. Már 2 hete szedem. Mindennap 1-szer játszom a memóriajátékkal, hogy lemérjem a hatást. Bár azt írja a tájékoztató, hogy csak 1 hónap után érezteti a hatását. Mindenesetre a legjobb e havi eredmény 10851; az enyém most épp 1260;
Ez nem is lenne olyan rossz, de a napi rutinban még semmi javulást nem érzek!
A hétvége az ágyam átalakításéhoz szükséges anyagok beszerzésének, és a tervezett zuhanyzókabin kiválasztásának jegyében telt.
Persze az OBI-ban kizárólag fenyőlécet voltak. Nekünk tölgy kellett volna. Utána meg már késő lett volna máshová menni, mert szombaton 2-kor már minden bezár. Ennyit a KDNP hétvégi nyitva nem tartási javaslatáról. Inkább minden efféle boltot szombat-vasárnap is nyitva kéne tartani.
Aztán elmentünk még egy a hozzánk közeli kertészetbe. Áprilistól már ott is megszűnt a hét végi nyitvatartás. Röhej!
mindenesetre, legalább a zuhanyozót kiválasztottuk. 99%, hogy a Wellis Nuovo E 018/G-je lesz a fürdőszobámban. Úgyhogy október végén, nov. elején nagy rumli lesz nálam.
Hét végén megettünk 1 egész gyöngytyúkok levesformátumban, és hatalmas mennyiségű, 1/2 kiló kockatésztából készített káposztás tésztát. Megittunk hozzá 2 nap alatt egy 7decis üveg bort is. Vasárnapreggeli után a városligetbe mentünk sétálni Donival. Felavattuk az új hámját.
Ugye, milyen csinos benne?
Aztán még a Széchenyi kútról hoztunk 3 liter vizet. Egyedül, mocikám nélkül olyan messziről nem tudom elhozni.
Reménykedem, hogy jövő hétvégére azért csak hazakerül. Már egyre nehezebben viselem a hiányát!
Felfedeztük, hogy a Föld napja alkalmából többek között 1 páfrényfenyőt is ültettek a ligetben. Sokkal nagyobbnak képzeltem a leveleit. De legalább láttam a maga valójában is.
Ma délelőtt,- már nem húzhatom tovább, mert megint le fog járni a beutalóm- el kell mennem a traumatológiára.
Igérem, hogy több különleges betegségről a közeljövőbe már nem lesz szó, azon egyszerű oknál fogva, mert csak ez a 2 nem mindennapi betegségem van.
De ha már lúd, legyen kövér, rákerestem erre is.
Ma délután volt időm rendesen szerkesztgetni.
Ime:
Először a Michael Jakson "fanclubba" jutottam be. Hogy ott mennyi marhaságot írnak erről a betegségről, az elképesztő. (Vitilígó)
Bár nem vagyok kifejezett M. J. rajongó,szegény erről pont nem tehet. Nem véletlenül jár az utcán maszkban, esernyő alatt. Gondolom, ez a sötét bőrűeket még keményebben sújtja.
Aztán betévedtem egy másik fórumra, ahol az érintettek írják le a betegségük kialakulásának, és lefolyásának történetét. És a lelki traumát, amit ez a "szépséghiba" okoz.
És azt is megtudtam, hogy most már vannak olyan módszerek, amivel a kezdeti stádiumban leállítható, illetve visszafordítható, vagy kifehéríthető. De amikor minket talált meg ez a kór, ilyen módszer még nem létezett.
Megtudtam még azt is, hogy ez egyféle autoimmun betegség. Ami tul. képp. azért borzaszt el, mert a barátnőm 2 éve ilyen betegségben húnyt el. Igaz, egy másik fajtájában. Igazából miatta kezdtem el a blog írását is pár nappal a halála után.
Nálam úgy 21- 22 éves korom táján kezdődhetett a bal kezem 2-3 ujján. Először azt hittem, hogy az előző évi "sebesülésem" következménye, amikoris ráfröccsent a forró zsír, mikor a sütőből szedtem ki a libasültet Bugacon.
Aztán a bal vállamon is megjelent 1 kicsinyke folt. Napozáskor körben, a folt legszéle égett pipacsvörösre.
Először gombás betegségnek nézték. Canesten krémmel, és tablettával próbált segíteni a bőrgyógyász.
Aztán a Honvédkórházban kísérleteztek rajtam mindenféle kikericssárga kencékkel, amiket elvileg napokig nem lett volna szabad az egyre szaporodó foltjaimról lemosni, és fürdeni sem.
Ez persze kivitelezhetetlen volt.
Esténként bekentem, mikor dolgozni kellett menni, lemostam.
Néhány hónap próbálkozás után búcsút mondtam a doktornőnek.
15-20 évembe került, míg az egész testemen elterjedt. Most már "csak a pincében napozok". És szerencsére csak néhány aprócska pigmentfolt árulkodik a betegségről. Meg a tejfehér bőr, ami 5 perc alatt még árnyékban is pecsenyére sül a 100 faktoros fényvédő ellenére.
Várandós koromban a szülésorvos minden pisilés után ismételt fertőtlenítést javasolt, nehogy a gyerek is elkapja. Csináltam is szorgalmasan, bár 1 idő után már szörnyen fájt.
Ez az első kép a mostani állapotot tükrözi. Már teljesen kivilágosodott a kezemen a bőr. Azaz minden pigment eltűnt róla.
A második kép 1982-ben készült. Zoli akkor volt 2 hónapos. Talán az arcomon is látjátok a foltokat. Ahonnan már eltűnt a pigment, a napfény borzalmasan leégette. Szörnyen vörös.A kézfejeken jobban látszanak a foltok, azon kevésbé érzékeny a bőr.
A harmadik képről anyám levágta a fejemet, mert közelről még borzalmasabban nézett ki.
Ebben az időszakban nem is készült rólam több felvétel.
Borzasztó érzés volt. Az emberek iszonyodva bámultak rám, vagy azonnal elkapták rólam a tekintetüket.
A strandon a fürdőmester kiparancsolt a vízből. Szerintem azt hitte, hogy fertőző.
Szerencsére, mire Zoli 3 éves lett, és vissza kellett mennem dolgozni, az arcom már kevésbé volt foltos.
De a Gellértben, az akkori főnöknőm az első adandó alkalommal megszabadult tőlem.
Arra az elhatározásra jutottam, hogy egyelőre kiiktatom a tudatomból a betegséget, és a következményeit, különben teljesen kikészülnek az idegeim is.
Talán véletlen, vagy a Sors keze? - de ma felhívott valaki (rég nem találkoztunk már), akinek elmondtam.
Ő azt tanácsolta, keressek rá az interneten Prof. Dr. Dávid Tamás nevére.
Rákerestem!
És nem is tudom, most mit tegyek?
Adjon valaki tanácsot!
Megpróbáljam?
Vagy ez is csak egy újabb "csodaszer, amivel kihúzzák az elkeseredett betegek zsebéből a pénzt?
Egyébként kikerestem: 1970-ben diagnosztizálták nálam először az érszűkületet: 15 éves koromban! Akkor azt írták, hogy "kinövöm"majd.
Felhívtam tegnap este anyósomat, hogy kölcsön tudná-e adni ma délelőttre a gurulós bevásárlótáskáját. Ma korán reggel lehozta. Mondta, eljönne velem, mert én nem fogom bírni hazahúzni!
Tényleg ennyire magatehetetlennek látszom?
No mindegy, jöjjön csak, út közben alaposan kibeszélgetheti magát! Amit boldogan meg is tett 2 órás shoppingolásunk során!
Alaposan bevásároltam: fehér és lila káposzta, zöldség, paradicsom, paprika, tej, kenyér ( kíváncsi leszek, milyen. Az van ráírva, hogy adalékszer mentes) zsömle, kefír, joghurt, sajtos rúd, és 2 db gyöngytyúk. Egyedül az felejtődött el, amiért elindultam: a krumpli.
Megmutatta, azt a furunkulust, ami már kb 3 éve kínozza. Most már teniszlabdányi vérző, nedvedző nyers hús a combján. Ezúttal hallgatott rám, és elfogadta a színterápiát, sőt, már használta is: ami nála nagy szó. A bőrgyógyász drágábbnál drágább krémeket írt fel neki, de semmi nem segített. Csak időközben az 1 centis átmérőből lett 10. Remélem, ezzel most begyógyul majd, hiszen erre lett kitalálva.
Kemény másfél órámba tellt, míg a madarak felpucolva, feltancsírozva mélyhűtésre kész állapotba kerültek. Életlen bontókéssel bizony kínkeserves a munka.
A tegnapi tepsi, amiben a fasírtot sütöttem, beáztatva bizony még mindíg mosogatásra vár. De pillanatnyilag túl fáradt vagyok hozzá.
Valakit ma kitöröltem a kedvencek közül.
Az emlékeimbem azért megmarad.
Remélem, az életembe majd idővel visszatér!
Részemről nincs harag, csak csodálkozás, és a szemem sarkában két icurka-picurka könnycsepp!
Megint eltelt 1 hét.
Rohan az idő!
Most megint várhatom a jövő hét végét!
Most Zolit alig láttam. Épp, csak kiválogattuk azokat a zárójelentéseket, amiket el kell faxolni, hogy az orvos tudjon valami érdemlegeset mondani.
Holnap jön valaki ellenőrízni, kitisztítani a cirkót-10000-ért. Már 4 éve hogy utoljára kihívtam őket, pedig évente kellene.
Moci még mindíg nem került haza - hiányzik!
Mindíg hitegetnek: Majd a jövő héten...
Egész hét végén telefonálgattam, mert kiderült, hogy okt. 27 amikorra a közgyűlést összehívtam, munkanap. Így sem tudtam 4 emberkét elérni. Nekik levelet írtam!
Hiába vártam ma egész nap a cirkósokat, nem jöttek! 4-kor már elfogyott a türelmem, és nekiálltam főzni. A terv zöldséges gombabecsinált leves volt. Már belefőztem a szaggatott tésztát is, és akkor megkóstoltam. Háát..., nem volt szívem behabarni. Annyira, de annyira jó friss zöldség ize lett... Bevágtam belőle vacsira 2 nagy tányérral.
Ma már 23 fok van a szobában is. Csak maradjon még novemberig ez a jó idő!
Reggel nagy nehezen elértem a szervizt. Csekély 20 percen keresztül kapcsolgattak ide-oda. Bemutatkozás, problémám részletezése, pillanat, kapcsolom az illetékest. Már papagájmód ismétlem a szövegemet. Végülis sikerült beszélnem 1 "illetékessel", aki közölte: a kolléga kint volt, az ajtómra rátette a cédulát, hogy zárt ajtót talált. Ez van a jelentésében. Mondjuk, nálunk a kapun kell csöngetni, és cédula sem volt.. Aztán mondja: a megrendelő egyébként is Kocsis Zoltán, és az ő telefonszáma van megadva, azt pedig nem vette föl! Képtelenség, mindíg fölveszi, vagy visszahívja az illetőt. Egyébként is beszéltem vele, senki nem kereste. Ő viszont telefonált kétszer is a szervízbe a nap folyamán az én sürgetésemre. Egyébként hozzájuk meg pénteken kellett volna kimenniük. Nem voltak. Pedig 1 ügyvédi irodában mindíg van valaki. Ők tudnak más vállalkozót keresni. Csak Zoli gondolta, hogy akkor már csinálják meg az övéket is. Azt is tegnap reklamálta meg.
Megkérdeztem "illetékesurat": Miért? Telefonon keresztül lehet cirkót tisztítani? Erre persze nem tudott mit mondani! Jövő hét keddre adott új időpontot. De hogy délelőtt, délután? Fogalma sincs. Én pedig úgy tudom, hogy rendelet szabályozza, hogy 4 órás idővallumot kell megadni.
Csak sajnos a Duval készülékeknek Budapesten ez az egyetlen márkaszervíze.
Az már csak hab a tortán, hogy a 20 percnyi telefonálgatás is pénzbe kerül. És még csak bocsánatot sem kértek!
Este kint voltam a Vajdahunyad várnál, fényfestés megcsodálandó. Klassz volt!
Képek talán majd hét végén!
Reggel hívom anyósomat, hogy mi újság a sebbel?
Hát, tegnap délután óta már nem használja a fényterápiát, mert "a fíjjam (aki egyébként az én férjem) azt mondta ne, mert a lámpa csak "felhígítja" a sebemet."
Pedig hétfőn azt újságolta, hogy már nem vérzik a seb! Nem a saját szemének hisz!
Háát, a hülyeség ellen nincs orvosság!
Éjszaka nagyon nyugtalanul aludtam.
Reggel Doni nem engedelmeskedett. Gyuriék épp utaztak volna el Szindivel, mikor én is akartam kiengedni. A piros kendő kint volt ugyan, de már órák óta. Gondoltam, Vera kint felejtette. Kutya sehol, gondoltam, visszateszem a lépcsőházukba. Persze épp akkol jöttek le a lépcsőn. Doni pedig meg van őrülve Szyndiért. Ketten alig bírtuk Donkát felzavarni a lakásba.
Én meg bizony kezdek kiborulni lassan 2 hónapja tartó mocihiányom miatt. Kerül, amibe kerül, de már elegem van. Ki akarok menni Hollandiába, venni 1 vadiújat, gyárból, vagy üzletből, garanciával. A magyar El-Go-t nem szeretném, különösen, mert borulékonyabbnak primitívebbnek látszik, a végsebessége pedig 75%-a a hollandnak.
Ott sem kerülhet lényegesen többe, talán még olcsóbb is. UNIO-n belül pedig már nincs vám.
Interneten keresztüli rendelésben még nem igazán bízom, tehát személyesen. Csak ehhez Zoli közreműködésére is szükségem van. Szabit kéne kivennie, repülő kiesik, mert kocsival kell hazahozni. Így min 1 hét, mert ha már kimegyek, látni is szeretnék valamit.
Szeretnék -amíg még megtehetem- önállóan mozogni. Nem mások segítségére utalva élni. Mert már 2-3 kilót sem tudok kézben hozni. A könyvtárba sem jutok el már hónapok óta. Messze van, és én nem tudok tömegközlekedni.
Csak még valami olcsó szállás kellene, esetleg csereüdüléssel?
10-körül írtam üzenetet Zolinak Skypon. Még nem reagált. Talán nem veszi komolyan a kétségbeesésemet!
Rettenetesen aggódom!
Gyakorlatilag 3 napja nem tudom elérni Zolit!
Csütörtökön nem válaszolt a kérdésemre, hogy mi van Mocival? Gondoltam, már unja, hogy állandóan ezt kérdezgetem. Tegnap is írtam neki üzenetet, (gyakorlatilag öngyilkossággal fenyegetőztem, bevettem 2 altatót, aztán meggondoltam magam, és felhívtam az irodát). Az asszisztens kislány megnézte az üzenetet. Mondta, csak véletlenül maradt bekapcsolva a gépe. Ne csináljak őrültséget, inkább megad egy telefonszámot. Szegény össze volt zavararodva. (amit így utólag meg is tudok érteni) Aztán mégsem adta meg.
Este aztán megpróbáltam mobilon, de az enyém bemondta az unalmast. Nosza, vezetékesről. Ki volt kapcsolva. Ágién üzenetrögzítő. Hagyok üzenetet, hívjanak vissza. Nem hívott egyik sem. Ma reggel Zolinak ide kellett volna jönnie. Nem jött! Mobil még mindíg kikapcsolva. Ágién az üzenetrögzítő. Felhívtam Laurát Sóstón. Nincsenek ott, és ő sem tud semmit.
Ez egyáltalán nem jellemző Zolira! Ideges vagyok, rosszat sejtek, félek!
14órakor:
Ági anyukája hívott Pestről! Ő is kétségbe van esve, ő is össze van zavarodva, és ő sem tud semmi érdemlegest mondani!
Hívjak 1 mobilt. Rosszul van, és semmit sem ért!
15 óra:
Hívom a megadott számot!
Nagyon nagy a baj, bizony nagyon nagy!
Zoli nem halt meg ugyan, de hét végén aligha tudja felrakni a képeket, és a következő hetekben sem!
Ne kérdezzetek semmit!
Várnom kell, és nagyon erősnek lenni!
De megkérhetnélek benneteket 1 valamire? Imádkozzatok értünk!
Most különösen nagy szükségünk van az ima erejére!
És sajnos kapcsolatba kell lépnem a férjemmel is!
Ő még nem tud semmiről sem! Pedig szerdán délután történt!
Azért értesíthettek volna!
22.45
Még mindíg nem veszi fel, pedig mindenképp beszélnem kell vele. Ha holnapreggel sem veszi fel, más megoldás nem marad, el kell kérnem Emi nénitől a mobi számát! (1 évvel ezelőtt a munkahelye kötelezte rá) Csak még azt nem tudom, mit mondjak, miért kell? Az igazat sajnos nem lehet...
A 312-es bejegyzésről nem győzőm kitörölni a spamokat!
Talán töröljem azt a bejegyzést?
incs benne semmi különös!
sak a robotnak tetszik ez a szám?
Egész éjjel nem tudtam aludni. Csak forgott, forgott az agyam, de nem jutottam semmire.
Közben szinte percenként tárcsáztam az otthoni számunkat- persze hiába.
Doni kezelhetetlenné szinte vált. Alig bírok vele! Ő is érzi, hogy baj van.
Aztán korán reggel hívtam Emi nénit. Furcsállta ugyan, de megadta Péter mobil számát. Aztán becsöngetett, hogy miért kellett nekem olyan sürgősen? Az igazságot persze neki sem mondhattam meg!
Kitaláltam 1 mesét: Zoli külföldön van, hirtelen kellett elutaznia, "otthon hagyta" az apja mobilszámát, engem kért meg hogy hívjam fel, mert el kell intézni valamit. A kint tartózkodás elhúzódhat 1-2 hónapig is. Így együtt megyünk majd nagybevásárolgatni. Ettől megvígasztalódott.
Persze Péter is kiborult, azonnal indul haza Füredről.
Ha az a fiatalember, akinek mindezt köszönhetjük, kicsit gondolkodik, valószínűleg nem teszi tönkre ennyi ember életét!
Délben anyósom hozott át libalevest, sok zöldséggel. Zolinak készítette még tegnap.
Aztán azt is elárulta, hogy nem Péter mondta neki azt a marhaságot a lámpáról, hanem a Piroska barátnője! Holnap megy az orvoshoz, és megmutatja neki. Kikéri a tanácsát! Nagyon helyes!
Tegnap kaptam Jutkától mailben 1 angyalkát. Nem hagyja magát továbbküldeni sehogysem!
Klári is hívott délben, hogy küld nekem 3-at. Pedig nem is tudták, mi történt.
Annyira lelassult a gép, hogy kész katasztrófa.
Itt ülök előtte gyakorlatilag tegnap reggel óta.
Próbáltam kicsit aludni, de nem ment.
Nézegetem Zolinak küldött utolsó üzeneteimt!
És küzdök a robot bejegyzéseivel. Ma 4-et töröltem.
Talán szeptember 11 az oka? Mert mind arra a bejegyzésre érkezik. Kitörölni viszont nem hagyja magát, pedig az éjjelt azzal töltöttem, hogy kitöröljem. Most mindet 1 dotarull nevű küldözgeti.
Idén nem volt ezen a napon beírásom.
17:00
A reggeli 1 szelet kenyéren kívül ma még semmit sem ettem, pedig kellene. Étel az van bőven, csak az illatuktól fordul fel a gyomrom.
Csak a gyümölcsteát vedelem. Ma már talán ez a 4-5 liter? Pedig a gyógyszerek mellé enni is kéne valamit.
Várom Pétert, de valószínűleg csak sötétedés után jön, mert Emi néni állandóan az ablakon leselkedik. És merőben szokatlan, hogy hozzám jön be.
2,5 éve nem láttam, mikor is április elsején elmenekültem otthonról.
Remélem, tudott beszélni azzal a fickóval!
Tegnapi statisztika 122 látogás. Ebből 75% USA; 25% ismeretlen, Magyarországról 1 db sem!
10-re jelentkezett be az ügyvéd! Azóta jön...jön... jön... Egyszer majd csak ideér!
Jól sejtettem, Péter sötétedés után érkezett!
Rettenetesen sírt! -rossz volt így látni! Már nem az az ember akitől el kellett menekülni! Teljesen összetört!
Mindent beszerzett, amit kértem tőle.
Azt hajtogatta, amit napok óta én is: Hogy történhetett meg?
Éjlel hála az altatónak, néhány óra álomtalan álmot engedélyezett az agyam!
Ma megpróbáltam kevéske libalevest leerőltetni. Mind a hánytálban kötött ki, a 2 nappal ezelőttivel + 2 napi gyógyszeraddaggal együtt, emésztetlenül. Ezer bocs, ha felfordulna tőle a gyomrotok!
A paprikafámról le akartam szüretelni az utolsó 5 db paprikát.
Lehajolok, és nem hiszek a szememnek:aprócska bimbók! Talán 100 db is!
Ki tudja?
A paprikafa évelő, vagy csak a természet viccelt meg?
És vajon behozzam a teraszról, vagy hagyjam még kint egy darabig?
És mit is mondtál, Anna, tegnap? Hogy ez az őszi nap már nem éget?
Arcom, nyakam színe vetekedik a ma leszedett paprikácskáim színével! És biztosíthatlak, úgy csíp, mintha rögtön el is mázoltam volna őket a bőrömöm! Nehogy megsértődj!
Szerencsére eddig nem jött be a mára jósolt lehűlés! Napfény, és árnyékban 19 fok! Délelőtt kint voltam vásárolni néhány dolgot, és komolyan mondom, hogy lekívánkozott rólam a pulóver! És kettesem is volt a lottón!
A petúniáim tömegével hozzák a virágokat, a lehullottak meg mind meg vannak termékenyítve, és nevelgetik nekem a magvakat!
Reménykedem a csodában!
Ma reggelre összeomlott a blogszerkesztőm! Nevet, jelszavat kér, és én nem
tudom! Eddig automatikusan bejutottam magamhoz!
Segítség!!!
Ma reggel, mikor mentem le a garázsba ásványvízért, meg kutyakajáért, látom
ám hogy Emi néni ócska fürdőköpenyben, a fejére kendővel Pista bácsi ócska
kalapját kötözve, protézis nélkül, de talpig arany ékszerekben söpri -az
úttestet!
Persze észrevett, és közölte velem, hogy a vastag (egyébként tényleg
gyönyörű, antik) karkötőt azért vette fel, mert rossz a zárja, meg kéne
csináltatni. A nyakában lógó súlyos aranyláncból akar lecsípetni egy darabot
erre a célra! Az ujjain legalább 8-10 hatalmas, kirívó köves gyűrű
egymás hegyén - hátán!
Megdöbbentő volt!
Mi jöhet még ezek után?
Feladó: Társasüdülő
....
u.7
Benne: Árajánlat 1 az utcában levő másik ház tetőablakának javítására,
"12900000 Ft-ért 2007 április 18.-i dátummal! Ajánlatunkat 30 napig tartjuk
érvényben".
Ebből nekem kéne befizetnem potom 49240.- Ft-ot, plussz közösköltségre
30902.-Ft
Ahhoz képest, hogy szeptember 18-án fel lett szólítva hölgyeményünk, hogy
0kt 28-án a közgyűlésen számoljon el a ház pénzével, most még bekérne
lakásonként 80 ezret. A csekk a mi társasházunk számlájára szól!
Még szerencse, hogy időben figyelmeztettem mindenkit, hogy a számlánkra
nehogy fizessen be pénzt! Ha nem hallgatnak rám, ám nyúlják le a pénzüket!
Nincs nekem már így is épp elég bajom?
A közgyűlésen majd bejelentem, hogy nincs az a pénz, amiért elvállalnám a
rendbetételt!
A közgyűlést még Zoli hívta össze, ezért mindenképp ott leszek!
Ráadásul nem is a tetőablakot kell javíttatni, azt már 4 éve
megcsináltattuk, de mivel mozog a ház újra megrepedt! Az egész tető vár
felújításra, mert a pala ment szét mindenütt!
aZ A 3 EMBERKE, AKI KÖZGYŰLT 28 TULAJ NEVÉBEN, HÁT MOST AZ TAKARÍTSA EL EZT
A HATALMAS SZART!
éN MOSOM KEZEIMET!
Moci hazaérkezett!
Most már "csak" a FIAM HIÁNYZIK!
És ahogy múlnak a napok egyre jobban fáj a hiánya!
Vissza akarom kapni!
Moci most fájón emlékeztet a pápai szép napokra, a Skanzenre, mikor először
ültem fel rá, és együtt mentünk ki a ligetbe?
Tegnap volt 2 hete? hogy elkezdtem keresni!
Hány évet öregedtem azóta?
Telefonhívás este 6 körül: G-né vagyok, L úrral szeretnék beszélni!
Én: Miben tudok segíteni? K-né vagyok!
(Az egyik problémás lakó)
Lecsapta a telefont!
És én ezeken akartam segíteni!
Azt hiszem, ha megtenném, a diliházba kéne csukatni engem!
Írtam L úrnak 1 e-mailt, jöjjön ide a csekkekért!
Mert én nem tartok közgyűlést!
Sőt, le sem megyek!
Még nem reagált!
Ez volt a legutolsó csepp a pohárban!
A kókuszetető bevált, talán túlzottan is!
Tegnap még csak 2 cinke pár, és 1 magányos vörösbegy? (legalábbis én annak nézem) látogatta!
De mára már elterjedt a cinketársadalomban, hogy van itt egy madárvendéglő!
Csapatostul jöttek ma már!
Röpke 1 óra alatt kiürült mindkét kókusz!
Pedig alaposan föl lettek töltve!
1 kiló szotyit, ugyanannyi földimogyorót hámoztam meg ma!
Azt hittem, ennyi 1-2 hétre elég lesz nekik!
Szerencsére a rigóknak szűk a luk, a verebek meg valahogy nem tudnak bele repülni! Csak a tetejére próbáltak rászállni, de a cinkehad elzavarta őket!
Ilyet én még sose láttam!
A magányos „vörösbegy”-et nem bántják, de a verebeket kíméletlenül elzavarják!
Mármost az a kérdés, hogy hogyan fogom én ezt a kajáldát anyagiakkal bírni, és működtetni?
Merthogy állítólag, ha egyszer ideszoktak, akkor inkább éhen halnak, de nem keresnek másik etetőt!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy blogtalálkozó!
Kacinka, Bikfic, Metahari, Milaborka, Vackor, Tyria és Andi.
Volt 2 hercegnő, meg 1 királyfi!
És volt 2 kókuszdió is!
A kókuszdiókkal a királyfi ajándékozta meg a hercegnőket.
Úgy hívták őket: Tyria és Andi.
Aztán a találkozó véget ért, a hölgyek elbúcsúztak, de a diók megmaradtak 2
kellemes napra emlékeztetve.
Telt, múlt az idő, napra új nap jött, hétre hét, hónapra hónap, a kókuszokat
meg belepte a por.
Tavaszból nyár lett, a nyárból meg ősz.
Andi nézegette a kókuszokat, és támadt 1 ötlete: mi lenne, ha.
ha vendégül látnánk bennük az ég madarait.
És az ötletet tett követte.
Bár a királyfi nem hitte, hogy a madarak szeretni fogják.
De azért teljesítette a kívánságot.
Fúrt-faragott, míg el nem készült a nagy mű: a két madárhívogató vendéglő.
Andi madzagon jázminbokorra akasztotta: macska le ne vadászhassa apró
vendégeit.
És október elején megérkeztek sorban a kis vendégek.
A hercegnő búsan nézegetett ki az ablakon, mert a királyfinak nyoma veszett!
És akkor meglátta az elsőt!
A kis cinege vígan csipegette a kókuszbelet.
És a szívében föltámadt a remény, hogy visszajön az imádott gyermek!
Aztán már 2 cinkepár jött, és 1 magányos vörösmellényű kismadár.
Aztán terjedt a csárda híre.
És jönnek. és egyre többen.
És a bús hercegnő szívébe beköltözött a remény.
hogy egyszer majd a vörösmellényű párja is eljön .
és egyszer majd a királyfi is hazaérkezik.
Túl vagyok hajfestésen, fürdésen. És csak 3 pánikrohammal járt együtt!
Be volt kapcsolva a riasztó, kinyitva a lakásajtó.
Aztán Doni kikéredzkedett a teraszra.
És én kiengedtem.
Tudni kell, hogy ilyen esetben nem vár 30 másodpercet.-azonnal riaszt! -
szirénázva, és automatikusan tárcsázza a kerületőrséget! 23.-án épp ez nem
hiányzik nekik!
Szánom-bánom.
Klári hívott, hogy gyűjtsek üdítős, ásványvizes kupakot! Darabjáért 50
fillért adnak! Cél: 3 millió Ft összegyűjtése = 6millió kupak Nálam napi 2
kupak azért összejön! Az napi 1 Ft
A hajam majdnem fekete lett. Garnier 5.52 és ecsettel kellett volna
felvinni. Na neee!!! Még jó, hogy tettem el néhány régi flakont.
Mert ecsettel? Csak a fodrász.
SZÖRNYŰ, hogy a magyarok manapság minden ünnepet képesek elrontani!
Mire jó, ez a károkozás? Ezzel nem megy előre az ország szekere!
Lejáratjuk magunkat az egész világ előtt!
Postán voltam, feladtam 2 sürgősségi levet!
Aztán, ha már úgyis olyan közel jártam a piachoz, kilátogattam oda is!
Mocit nem igazán jól csinálták meg, a lehető legrosszabb pillanatokban indul
meg. Piros a lámpa, nincs sebességben, és ő megindul. A kézi féke sosem volt
jó, így kénytelen lennék az automatára hagyatkozni. Szerencsére rükvercbe
téve mindig sikerült megmentenem a helyzetet. De egyáltalán nem vagyok
nyugodt!
Vettem kacsabőrt - 30%-kal felment az ára. És vettem szotyit a cinkéknek,
Doninak meg 3 db kislabdát.
Aztán már jönni akartam kifelé, mikor megláttam Moci kisöccsét! Másfél éves
a drága, és nem is kerül sokba.
Holnap megyek, és ha még megvan, leelőlegezem. És többé nem leszek ennyire
kiszolgáltatott!
Ma egész délelőtt szinte forrt a jázminbokor! Nem tudtam elmenni itthonról, mert zuhogott az eső!
Háromszor töltöttem utána a kókuszokat!
Szerintem több százan voltak itt, és már a verebeket sem kergetik el!
Hagyják őket a földön a hulladékból lakmározni.
Új vendégek is vannak, akiket nem tudok beazonosítani!
Gerleszürke hát, 3 fekete csíkkal, a szárnyakon további csíkok, aztán sötétzöld, szintén verébnagyságú, kúpos csőrrel. Utóbbi szintén nem tud megkapaszkodni a kókuszon. Honnan jöhetnek vajon? Talán az Állatkertből?
És 1 kék hullámos papagáj!
Mindig úgy hallottam, hogy a madarak halálra csípkedik! Ő nyugodtan várt a sorára, senki nem üldözte.
A kötözőmadzag miatt viszont aggódom! Hárman-négyen is kapaszkodnak bele egyszerre, és csipkedik!
Még tartja magát! Ki tudja meddig?
3 3-kor úgy tűnt, elcsendesednek! De alig 1 óra múlva újra indult a roham!
Mostanra már csak 1-1 megkésett kis vendég van! Úgy döntöttem, leeresztem a redőnyöket!
Pár száz őrült ember hány száz millió Ft kárt tud okozni?
Mégis, milyen világban élünk?
És mit gondolhat rólunk a világ?
Tegnap este egyeztettem a kereskedővel az árat, a foglalót. Reggel 10-re ott
is voltam, de a bácsi bizony meggondolta magát közben, nyitásra már ott
volt, és hazavitte Moci 2-t. Keserves csalódás volt!
A fék egyre kevésbé fog. Fel kéne hívnom a szerelőt, jöjjön, és, csinálja
meg garanciában. Elvégre 1 kisebb vagyont kért a javításért!
Vettem még 1 kiló szotyit a madaraknak, és magamnak 3 liter savanyú káposzta
levet. Sajnos a lével is alaposan bevásároltam. Forr!
Péter ma este itt volt.
Tegnap összetörte a kocsiját!
Hiába, idegesek vagyunk!
Tegnap végre eljutottam a könyvtárba is!
Most csak könnyű olvasmányokat vettem ki: többnyire állat történeteket (3 könyv), 1 lenyűgöző mesét a művészet erejéről,(Susan Vreeland: A jácintkék ruhás lány) 2 krimit, 2 romantikust.
Szinte el sem hiszem, hogy nem egészen 2 hét alatt már másodszor töltöttem Moci akkuját. Persze nem merítem le csontra, de így is elfurikáztam vele 60-70 km-t. Más sem hiányozna, mint hogy menet közben fogyjon ki belőle a szufla.
Rájöttem, hogy egyszerre 2 karton ásványvizet el tudok hozni vele: 1 a kosárban, 1 meg a padlón,(nagyjából 1 hétre elég) és mellette még tudok néhány apróságot is hozni. Ezt épp ma próbáltam ki! Kenyérért mentem, mert azt hittem, most 4 napig zárva lesznek a boltok! Vettem is 1 kiló rozskenyeret, de ha tudtam volna, hogy pénteken is kinyitnak, nem indultam volna el!Mert még van itthon 1db kukoricás kenyér. Elég lett volna 2 napra. Azért a kenyérárak kiborítóak ám! 5-600 Ft.- elképsztő!
Doninak is vettem 1 konzervet, nem márkás, de az is közel 300Ft volt. Elég neki 4-5 napra, persze száraz kajával kiegészítve. Pedig ő csak 1 kicsi kutya!
Tegnap bemondták, hogy novemberben újra kell kérni a gázár támogatást! A közgyógyot is évente kell megújítani, a közmű kompenzációt is! Ha év vége, év eleje, akkor űrlap töltögetés! Miért nem mehet mindez automatikusan, és csak akkor módosítani, ha változnak a körülmények?
Meglepő, de van egy magányos csuszkám is!
Azt hittem vörösbegyem párja jött el, de nem!
Szép, rózsaszínű hasára lettem figyelmes, és arra, hogy ő hosszasan vájta a
maradék kókuszbelet!
Lehet, hogy megkukacosodott?
Merthogy ő elvileg nem magevő, hanem rovarokkal táplálkozik!
Papagájom, úgy látszik, hazatalált!
Hét végén megint kell vennem napraforgómagot!
A káposzta levem is elfogyott! Mire kiforrta magát, igen finom lett!
3 termetes gyertya ég hajnal óta nálam Mindenszentek tiszteletére!
Holnap, Halottak napján is égni fognak!
Este persze elfújom őket!
Izrael felvásárolná Magyarországot?
No ez olaj a magyar antiszemitizmus tüzére!
És ezúttal - félve mondom ki - de megérteném őket!
Éjjel álmodtam egy reményteli álmot: szerdán visszakapom a fiamat!
Fölhívtam reggel a férjemet!
- "Csak egy álom volt"- mondta ő - " ne reménykedj!"
- "Vagy tudod mit? Mégis reménykedj, és várjuk a szerdát!"
Már majdnem 1 hónapja.
De nem adhatom föl, semmiképp sem!
Hétfőn reggel, ahogy bekapcsoltam a gépet, bejött a skype azon kérése angolul, hogy adjak felhasználónevet, és jelszót!
Természetesen nem tudom. Így már a skype sem működik!
Ekkor kezdtem el sejteni, hogy az álom csak álom maradt!
Kedden már bizonyossá vált, hogy hiába reménykedem!
Így szerdán felültem Mocira, és mentem az önkormányzathoz!
Megint kezdte, hogy leáll, lehetőleg az úttesten. Kikapcsolni, várni néhány másodpercet, - a lámpa közben persze pirosra vált –aztán újraindítani!
Az önkormányzatnál, a meredek följárón már meg sem próbáltam fölhajtani. Az épület mellett leparkoltam, mondván gyalog megyek fel, hiszen a szűk folyosóra úgysem tudok bemenni vele. És akkor Moci, lassan, de biztosan elindult, pedig csak enyhén lejtett a járda. Szerencsére találtam 1 vízszintes parkolási lehetőséget!
Nagy megkönnyebbülés volt, hogy mindkét irodában gyorsan, probléma mentesen be tudtam adni a papírokat!
Visszafele persze már a „kertek alatt jöttem, úttesten, mert Moci mindig akkor áll le, mikor a járdáról az úttestre „zökkenek” a túl magas járdaszegélyről. Borzasztó, hogy a visszapillantó tükröt Zoli megígérte ugyan, de nem szerelte föl. Így meg kell állnom, hátranézni, utána befordulni!
Úgy gondoltam, visszafelé be is vásárolok.
De történt valami…
Az Ajtósi Dürer sornál jöttem át az aluljárón. Kis sebességfokozatban jöttem volna fel. Talán a 1-ig sem jutottam, amikor Moci megállt, aztán elkezdett visszagurulni. Közben mellém érkezett 1 babakocsit toló kismama!
Max. fokozatra kapcsoltam, így már elértem majdnem a végét. Egyre gyorsulva kezdett el visszafelé gurulni. Sikítottam, és megpróbáltam lehetőleg egyenesben tartani.
Szerencsére az anyuka középen tolta a babakocsit, és vak sem jött mögöttem. Mert Mocival ketten meghaladjuk a 2 mázsát, és gurultam a végén már vagy 10-12 km-es sebességgel.
A kismama babakocsistul visszajött hozzám. Próbált vígasztalni, kihozni a sokkból.
A babát lent hagyva az aluljáró alján segített fölkapaszkodni. Tolt hátulról, én meg nyomtam a gázt. Aztán gyorsan visszaszaladt a babáért. Én fent vártam, hogy megköszönjem a segítséget. – Felejtsem el – mondta – hiszen végül is nem történt semmi! Minden jól alakult!
Ezt már én mondom: Még belegondolni is szörnyű, mi történhetett volna, ha…
Nekem viszont ma is vissza kell szállnom Mocira….
Miután hazaértem, rátettem a töltőre. Alaposan becsomagoltam műanyag zsákba a töltőt, mert délután és éjjel esett . A takaróján meg itt-ott apró lukak vannak.
Ma reggel el kellett mennem a Nyugati tér környékére iratokat elvinni!
Péter itt volt tegnap este, és próbált győzködni, hogy menjek Mocival!
Azt már nem!
Ismeretlen járdaszegélyek, ott is aluljáró!
Reggel 3 10-re megrendeltem a taxit!
Még jó, mert ömlött az eső!
Aztán csöngetek, csöngetek a kapunál, senki nem válaszol!
Nem liftes ház, úgyhogy a taxis vitte föl az iratokat!
Én bizony ott állhattam volna tehetetlenül!
Ki akartam menni a piacra is, de zuhogó esőben nem lehet!
Este felhívott a férjem, hogy arra az időre, míg nem lesz kész a kocsija, elvinné Zoli autóját.
Előtte föl kell tölteni az aksit. Idejött, hogy kiszerelje, rátegye…
De arany Mazdánk nem hagyta magát! Nem engedte felnyitni a motorházat! Persze Péter nem ismeri a működését!
Addig - addig piszkálta, míg a kocsi azt mondta: elég volt!
És bezárta az összes ajtót, börtönbe zárva tisztelt férjemet!
Péter dühében kitörte a bal oldali szélterelőt!
Persze akkor sem fér ki a Mazda ablakán!
Ez 1 elvarázsolt autó!
Csak a gazdira hallgat, ő meg ugye most nem elérhető!
Végül a hátsó ajtók valami csoda folytán kinyíltak!
Kis reményt nyújtva a menekülésre!
Én meg lehajtottam az anyósülést, és ő nagy nehezen átpréselte magát a hátsó ülésre, és kiszállt.
Dühében bevágta maga után az ajtót.
A másikat persze nem engedtem neki!
Szabályosan a testemmel védtem!
Neki akart menni szegénynek, és összetörni - zúzni!
Belerúgott, ököllel ütötte!
Szegény távirányítót levágta a földre! Még jó, hogy nem tört darabokra!
Aztán mielőtt nekem jött volna, szerencsére visszafogta magát! A garázskapun engedtem ki!
Azután visszacsúszkáltam bezárni, és a sötétben valahogy fölevickélni a meredeken!
Holnap majd megnézem, nem horpasztotta-e be a tetejét!
El is felejtettem, hogy 2005 november 6-án volt a 2. születésnapja ennek a
blognak!
Szörnyű, hogy szalad az idő!
Ma van édesanyám halálának 10. évfordulója!
Ilyen magányos azt hiszem, még sosem voltam!
Jesszusom! Az előbb csapódott az ablakomnak egy nagy ragadozómadár, bőrszíj
volt a lábán, a feje akkora, mint egy galambé, és talán 20 mp alatt falta be
az egyik cinkémet. A csattanásra rohantam az ablakhoz. A kerítés tetején
ülve tépte szét. Csak néhány tollpihe maradt utána! Vajon honnan került ide?
A liget felé repült el, mikor végzett a zsákmányával!
Remélem, ma láttam először, és utoljára!
9-kor elindultam.
A postán igencsak meglepődtem, merthogy felújítás, az emeletre kell menni csekkbefizetni.
Már az út elején is káromkodtam, mert az aluljáró, és az Erzsébet kir-né pont az a járdarésze volt feldúlva, ahol közlekedni szoktam!
Mit tehet ilyenkor egy ilyen magamféle szelídmotoros?
Persze, hogy az úttest, ha káromkodva, szitkozódva is!
A parkoló autók, és a villamos között épp csak 1 szűk autónyi a hely, és én max 12 km-es lassúsággal közlekedem. Ráadásul visszapillantó nélkül!
Jaj, Zoli, iszonyúan hiányzik az a visszapillantó tükör! Legalább azt az egyet, ami a garázsban van, fölszerelhetted volna!
Madarak kaptak újabb 5 kiló szotyit, meg vettem nekik a taxis tanácsára 60 deka zsírszalonnát. Bár ők továbbra is a szotyit részesítik előnyben! 1 csíkot már kiakasztottam nekik, ám csak ímmel - ámmal röppen föl rá 1-1 No, majd ha 4 körül elfogy a második feltöltés… Kíváncsi leszek!
Nem tudtam ellenállni a borjúmájnak, borjúlábnak, és a marhanyelvnek!
A lábat már odatettem főni! Legalább 5-6 óra kell neki. Valamivel több, mint 1 kilót vettem, pontosabban 1 kiló 24 dekát. Ha megfőtt, a 3-ét lefagyasztom!
Holnap-holnaputánra lesz rántott borjúláb, és borjúmáj. Erről jut eszembe, hogy holnap még tejfölért ki kell mennem a tartármártáshoz!
A májat még fel kéne szeletelni, lefagyasztani 4 szelet kivételével! 1,5 kilós, gyönyörű, világos darab. A nyelvet már megmostam, most szárad. Aztán 2 darabban fagyasztom le. Az is 1,5 kilós. Nagyon finom leves lesz belőle, utána ki lehet rántani. Régen nem vettem már, pedig nagyon szeretjük.
No, meg a káposztalé-készletemet is feltöltöttem!
Hazafelé valósággal orkánszerű szél volt, és jégdara esett!
Borzasztóan átfáztam, a csontom velejéig hatolt!
Mire hazaértem, az eső kezdett szemerkélni, úgyhogy rohamléptekben kellett kipakolni Mociból, és föladni rá az esőkabátját!
Aztán ittam 1 kupica gint, amitől viszont a gyomrom kezdett el égni, de piszkosul! Persze, mert reggelire csak 1 szelet kenyeret ettem, meg 1 kávét ittam.
Még most, 3-4óra múltán, és 1,5 liter forró tea után is remegek, pedig a fűtést is feljebb vettem!
Mennem kéne lehártyázni, és fölszeletelni a májat! Meg persze azt a 4 szeletet fokhagymás tejbe beáztatni!
Doni imádni fogja a neki leeső resztlit! Ez a darab pont a nagyobbik lebeny középső része! Biztosan nagyon finom lesz!
Jaj, most jutott eszembe, hogy Marika jön, és nem tudom, hogy mikor! Úgyhogy nem állhatok neki, majd ha már elment!
Marika meghozta a pici TV-t!
10 db tartós ceruzaelem kell hozzá!
Ez azért nem semmi!
Igaz, megy hálózatról, sőt az autó szivargyújtójába is be lehet dugni!
De ha sem autó, sem áram nincs elérhető közelségben?
Más:
A borjúláb megfőtt!
Kitettem az ajtó elé hűlni!
Doni fedőn, vastag faajtón, nehéz bársonyfüggönyön keresztül megérezte az
illatát!
Azt hittem pisilni akar kimenni!
De nem!
Nem akar elmozdulni mellőle!
Őrzi!
Biztos szívesen megkóstolná!
Nem baj, holnap kap a borjúmájból!
Szerintem a hentes becsapta magát!
299 Ft-ért adta kilóját!
Másutt mindenütt 499-ért adták!
Borjúlábat nem fog kapni,az tuti!
A keddi kirándulás igencsak betett nekem!
Már éjszaka elkezdtem köhögni, fájt a hátam, szúrt a mellkasom!
Péntekre vagyok bejelentkezve influenza oltásra. Talán meg sem kapom?
Este kínomban a 10 perces reklám alatt nekiálltam feldarabolni a májat, meg
jó éles fodrászollóval kinyesni belőle azokat a micsodákat, amik úgy össze
tudják rántani, és rágóssá tenni. Alig volt benne, néhány 1-2 centi
átmérőjű. Doninak kevés is volt vacsorára. Vitte a kés, mint a vajat. 14
nagyon szép szelet lett belőle, és egy teáscsészényi reszteltmájnak való.
Alig kellett hozzá másfél reklámnyi idő, és végeztem is vele.
Annak rendje - módja szerint beáztattam 4-et fokhagymás tejbe. A többi
másnap bezacskózva, lefagyasztva.
Aztán éjjel még felkockáztam a 3 csík zsírszalonnából kettőt, és kisütöttem.
Az is 20 perc alatt készen lett, és nagyon finom tepertő is lett belőle -
kb. 5 deka, (mondjuk, meg sem közelíti a kacsatöpörtyű íz-világát) és vagy
35 deka zsír. Gondoltam, ezúttal disznózsírral készítem a resztelt májat!
Régen volt már disznózsír a háznál!
Aztán hajnalban, mivel a köhögés, szúrás-fájás már végképp nem hagyott
aludni, elkészítettem a resztelt májat is. Azt reggeliztem, ebédeltem
káposztalevélben sült kenyérrel, kovászos uborkával. Bár ez az utoljára
készített kovászos nem sikerült túl jóra. Nem az a harsogóan kemény, de ez
biztos a kenyér hibája. Fene tudja, hogyan készítik a mai kenyereket.
Viszont ez a káposztalevélben sült 75 dekás finom. Múlt héten, azt hiszem,
bevezető áron 99 Ft volt. Ma is vettem, most 145. Az sem olyan eget rengető,
az 500Ft-os rozskenyérhez képest.
No, de alaposan elkalandoztam a témától.
Tegnap ki kellett volna mennem tejfölért, persze lázasan nem lehet
elindulni, és újra ráfázni.
Így aztán itthon próbáltam mosni, porszívózni, pakolgatni. Persze a szobát
is csak 2 részletben sikerült, aztán feladtam.
A speizban kezdtem kutakodni prézlinek való zsömle után, és eközben találtam
1 csomag - talán négy éve ott dekkoló mézes müzlit.
Ma reggel aztán tettem belőle a szotyi tetejére 1-1 csipetnyit. Az első
"fecske" meglepődött rajta, de rájöttek, hogy szeretik.
Nem tudom, jó-e nekik, így minden töltésnél csak pár szemet kapnak.
Érdekes, hogy a szomszédos csili-vili önetetőt nem látogatják. Pedig ott a
verebek, és rigók, gerlék is tudnának enni. Az nem inog-forog, fixen áll, és
nem 1 szűk lyukon kell bebújni a kajáért! Remélem, előbb-utóbb felfedezik
azt is!
Mert nálam, egyszerre 22 verebet számoltam meg tegnap a földön, és voltak
még a fán is!
A gerlepár megmaradt tagját viszont már nem látom. Pedig ők is szinte egész
nap itt serte-pertéltek a bokor alatt!
Ma reggel már 8-kor elindultam bevásárolni.
A cetlire viszont mit felejtettem el felírni?
Hát persze, hogy a tejfölt.
Hoztam kenyeret, olajat, ásványvizet,(mára már az sem akciós 39 helyett már
45, a 29-es meg már teljesen eltűnt) még 2 kutyakonzervet. Az még
megtartotta a 199 Ft-os árát.
Ezzel tele is lett Moci, az eső is elkezdett cseperészni, 9-re már haza is
értem.
Itthon aztán nekiálltam panírozni.
Délre ki is lett rántva 5 szeletke borjúláb, és a 4 májacska.
Jobb híján gyártottam hozzá a maradék tojásból, hozzáütve még egyet, a
májról maradt fokhagymás tejjel, 1 rész tönköly - 2 rész finomliszttel
lángost az ebédhez -rizs helyett. Elfogyasztottam kettőt a borjúlábból,
egyet a májból. Mintha hízott kacsamájat ettem volna, annyira jó, szájban
olvadós lett a végeredmény! Kovászos uborka helyett ezúttal káposztalevet
kortyoltam hozzá!
Holnap, orvostól jövet, azért már csak nem felejtem el a tejfölt!
Ha kiürülnek a kókuszok, cinkéim elpárolognak a jázminbokorról! De ahogy
kimegyek a kis kancsóval töltögetni, azonnal megjelennek újra!
Ezúttal régebben kiürülhetett már, mert az egyik apróság nem bírta kivárni,
míg mindkettő megtelik, és egyenest rárepült a már megtöltöttre. A maggal a
csőrében azután kis híján a vállamnak ütközött.
Mire feltöltöttem mindkettőt, már nagyon sokan várakoztak a bokron. Mire
beértem, addigra a verebek is megérkeztek.
Van 1 kedvencem is köztük! Ő csak minden második-harmadik próbálkozásra tud
csak megkapaszkodni. Gyakran nekirepül a kókusznak a másik oldalon! Lehet,
hogy szemüveg kellene neki?
Fénykép készült, és ha lesz jelszó, meg blog-szerkesztő, föl is teszem majd.
De ez még időbe telik, mert Zoli február előtt már nagy valószínűséggel nem
kerül haza.
Ma is voltam ásványvíz-beszerző körúton. (már gondoskodva van annyiról, ami
év végéig elég lesz. Félve 1 újabb hosszan-tartó bélfertőzéstől, főzéshez is
ásványvizet használok)
Vettem 1 hosszú nyelű műanyag lapátot söprűvel. Olyan, mint ami az
utcaseprőknek is van, csak kisebb, és könnyű. Régóta kerestem már ilyet.
Mert a garázslejáró ilyenkor tele van lehullott levéllel, tűlevéllel (az
nedves időben veszettül csúszik) tobozzal, az egész utcából a szél által
idehordott szeméttel. Így nem kell hajolgatnom azon a meredeken.
A pánikrohamokon már egyre sikeresebben győzedelmeskedem, csak még sötétben
jön elő.
Tegnap orvosnál is voltam (3 havi gyógyszeradag = 25recept) + megkaptam az
influenza oltást is, és újabb beutalót Carotis vizsgálatra. El kéne kezdenem
fogorvoshoz is járni, kihúzatni az összes fogamat. Nagyon félek tőle!
A konyhában szedegettem ki az edényeket a mosogatógépből, amikor
meghallottam hogy valaki a szomszédban segítségért kiabál.
Kirohantam, de a tök sötétben csak körvonalakat láttam!
1 ember feküdt a kertben, és láthatóan nem tudott felállni.
A házban égett a villany, de valószínűleg nem hallottak a kiabálást!
Misi, te vagy az? -kérdeztem! - Mi történt? Talán eltört a lábad?
Semmi válasz, csak továbbra is: Segítség! Segítség!
Berohantam a telefonomért, aztán átüvöltöttem: Mondd a telefonszámotokat,
azonnal hívom a feleségedet!
Akkor jött ki a fiú!
És az embernek sikerült feltápászkodnia! És ketten voltak egymáson.
Mindketten felkeltek!
-Hívja a rendőrséget! - mondta a felső - Ez a szemét el akarta lopni a
táskámat! -kérdés, hogy hogyan kerülhetett ő fölülre! -táska pedig, ha jól
láttam, nem volt. Csak az alsó, véznán 1 lapos hátizsák! És főleg, mit
kerestek a kertben?
Akkor láttam csak, hogy a kapu tárva-nyitva.
Misi egész délután szerelte a Skodáját, és valószínűleg elment kipróbálni!
A srác tessékelte kifelé a részegeket - erre jöjjenek! Erre van kifelé! -én
meg bejöttem.
Délelőtt Péter telefonál, épp mikor felkentem az iszappakolást: Anyám hívott, hogy elvágta a lábát, és ömlik belőle a vér, és nem tudja elállítani! Én hulla fáradt vagyok, nem vagyok jól, fekszem, kocsim sincs!
Nem tudok átmenni! Van otthon fertőtlenítőszered, kötszered, ragtapaszod? Kezeld le légy szíves!
Telefon Emi néninek: Ráérnék 3 óra múlva átmenni?
-Majd én lemegyek!
Kiderült, péntek reggel nyiszálta el körömollóval a lábujját!
Hányszor mondtam már neki: lábáztatás, bőrreszelő… - persze nem hallgat a szóra!
Meséli, érezte, hogy húsba is vágott, de csak azért is tovább vágta! Ha nyomogatja, újra elkezd vérezni… És a furunkulus is újra vérzik…
Újabb, és újabb hazugságok… Figyelemfelkeltés…
Ma elszólta magát: a Bioptron lámpát nem mutatta meg a bőrgyógyásznak! Felírtam neki 1 cetlire, betettem a személyijébe, nem mutatta meg. Azzal adta vissza, hogy a bőrgyógyász nem javasolja… Meg aztán „nincs is ideje vacakolni vele „!
Őszintén szólva csodálkoztam is.
Aztán a hiszti: Péter 1 héten csak egyszer látogatja …
Mondom neki: én itt vagyok a szomszédban, van telefon, van pánikgomb, bármikor becsöngethet, átjöhet, és nem várhatja el, hogy minden nap jöjjön a fia! Oda nem akar költözni… Ezzel a kör bezárul.
3 - 4 éve láttam utoljára.
A telefonszámomat már régen kitörölte a mobiljából!
Vagy talán soha nem is tudta?
Zoliékkal volt jó barátságban.
Utoljára nyáron futottak össze Bécsben.
Hetekig külföldön volt.
Csak ma tudta meg.
És rögtön iderohant.
Nem pletykára volt éhes.
Nem sajnálkozott.
Nem szörnyűlködött.
Egyvalamit kérdezett csak:
- Hogyan, és miben tudnék segíteni?
- Szükséged van valamire?
Most dolgom van, rohannom kell, de hét végén jövök, és elmegyünk
nagybevásárolni!
"lepukkant vonatokat akarnak versenyeztetni modern autóbuszokkal! Ez nem
fer!" - nem szó szerinti idézet.
Mivel 20.-áig meg kellett volna érkeznie az űrlapnak, ma meg tény, hogy már
22.-e van, délelőtt letöltöttem, kinyomtattam, kitöltöttem a sajátomat, és
anyósomét is. Kikerestem a régió szerinti címet. Megírtam a borítékokat,
ajánlott, és tértivevényeket.
Aztán kikísértem anyósomat. Benéztem a postaládába, és ott volt az a
bizonyos boríték. Persze még véletlenül sem egyezik a Címzés az internetről
letöltöttel. Még jó, hogy eleve holnapra terveztem be a postai látogatást.
Most kezdhetem elölről a címzéseket, és a postán cseréltethetem ki a
borítékokat.
És az is szuper, hogy a múltkor vettem 20 db felbélyegzett borítékot, és
újfajta szelvényekből is hoztam haza bőven.
Csak hát ezek a hosszú borítékok szörnyűek. De most már csak ezt árulják.
Borzalmas belehajtogatni az A4-es papírt.
Mondjuk az jó benne, hogy árváltozáskor nem kell újabb, és újabb bélyeggel
kiegészíteni.
Csak hát olyan bosszantó, hogy ha így küldtem volna el, megint
levelezgethetnék az Államkincstárral. És az, ugye, manapság már nem olcsó
mulatság. Meg bosszúság, meg . meg. meg.
Azért, ha minden évben ilyen radikálisan csökkentik a támogatott
gázmennyiséget, (3000m3-ről 2000)-akkor 2009-ben már 1 részét teljes áron
kell fizetnem, vagy megfagyok. A tavalyi, enyhe telet 1200 m3-rel vészeltem
át, éjszakánként 17, nappal 20 fokos lakásban, de ahogy szűkülnek az erek,
romlik a vérkeringés, éjjelre már 20, napközben 21 fokra kapcsolok.
Meg kell kérnem valakit, hogy cseréljen patront a nyomtatómban, mert én
bizony nem értek hozzá! És már kiírja, hogy cseréljek!
Szerencsére van itthon kettő is. Talán, M. Z. ért hozzá, és kicseréli, ha
nem felejtem el mondani neki.
A saját felelősségbiztosításommal nagyon meg vagyok elégedve. Évi nem
egészen 28ezer, 1500cm3, 18 éves kocsira. De azért kíváncsiságból ki akartam
tölteni a T-com ajánlatát. Nem hagyta magát, merthogy nincs jogsim.
Üzembentartója a fiam, de ő nem mozgássérült, én az vagyok. Vagy
"vegyesfelvágottként" kellett volna kitöltenem? De akkor "nem"-re mit írjak?
És születési dátumnak? Csak 1-szer, a jogsi megszerzése évében volt 1 kis
koccanása (1990) Bár elismerte a hibát, és ki is akarta fizetni a kárt, az
úriember ragaszkodott a hivatalos úthoz. Idén B10 voltunk (talán így
számították be a mozgássérültségemet?), bár 7 éve volt az a kis koccanás. 3
éve váltottunk a Hungáriáról a MÁV-ra, ahol akkor 112ezer volt az éves díj.
Azért kíváncsi lettem volna, hogy itt mennyi lenne.
Eddigi életem legszomorúbb születésnapja lesz holnap.
De túl kell élni!
Délelőtt előkészítem a nyelvet, és a zöldségeket rántani. A levest tegnap
már megcsináltam. Lehet, hogy ma legyártom a krumplipürét, és talán csinálok
1 kis tartárt is, vagy eszem a fagyasztott kovászos uborkával.
Tegnapelőtt M Z-vel nagybevásároltunk. Moci kapott 2 csinos esőkabátot.
A terepjáróba viszont alig tudtam bemászni. Kifelé már könnyebben ment.
Aztán tegnap este Péter nagy megkönnyebbülésemre fölszerelte Mocira a
visszapillantót!
Anyósom pogácsát süt, meg szilvalekváros kiflit., és hoz le 1 üveg bort is!
Sajnos ő az édes borokat szereti. Az meg nekem hamar a fejembe száll.
No, mindegy, egyébként is azt tervezem, hogy leiszom magam a sárga földig!
M. Z mutatta, hogy hogyan tudnék e-mailen keresztül képet küldeni a blogba,
de nekem ma nem jött össze.
Majd ha több ideje lesz, újra elmondja! Szerinte nem egy nagy ördöngősség.
Tegnap este küldtünk is próbaképp 1-et saját magamnak! Az elküldöttben
szerepel is, de még mindig nem érkezett meg! Legközelebb csütörtökön, vagy
pénteken jön.
Pénteken kaptam 1 APEH felszólítást, hogy pótoljam a negyedéves akármit 8
napon belül. Nem tudtam jobbat kitalálni, odaadtam Péternek, hogy csináljon
vele valamit. Ő az APEH dolgozó. Nálam össz-vissz 3 számla van. Azt el kéne
valahogy juttatni a könyvelőhöz. De ki a fene a könyvelőnk?
A holnapi estére még valamikor nagyon régen a Báránykertet tervezte be Zoli.
De régen is volt! - talán igaz se volt.
Ma, orvoshoz mocizás közben találkoztam Klárival a kapujuk előtt. Azt
mondta, meghalni sincs ideje, és már ment is a kutyákkal a ligetbe! Távolról
Anikót is láttam. Szembejött velem a túloldalon. Nem kiabáltam át hozzá.
Moci nem hétköznapi látvány. Talán nem akart beszélgetni. Besurrant a
trafikba.
Addig is, míg vissza nem jön, mindennap írom a naplót piszkozatba, mert ugye
jelszó híján a titkos most nem elérhető.
Viszonylag könnyen túléltem a születésnapot.
Anyósom volt itt, beszélgettünk, borozgattunk.
Pogiról, és szilvalekváros kiflikről készült kép, de elküldeni most sem
sikerült!
Most a cinkéimet próbálom lefényképezni, de ahogy kinyitom az ablakot,
rögtön elmenekülnek. Ebben a hidegben meg órákig szellőztetni, ugyebár
energiapazarlás!
Moci dupla kabát alatt pihen. Alul az új, fölötte a régi. Egészen apró
pelyhekben most kezdett esni a hó.
Élénk e-mailezést folytatok mindenféle hivatalos ügyekben.
De az előbb nagyon megijesztetett a Net. Azt írta ki, hogy rossz a
jelszavam.
10 percen át vért izzadtam, de aztán csak helyreállt az összeköttetés.
Mert ha ezt a jelszót is elfelejti, akkor nekem bizony lőttek!
Ma fölcsillant a fény az alagút végén!
Tyria nekem dobott labdáját elkapva, kissé megcsavarom? Kifordítom?
Én most arról írnék, amiről soha nem számolok be, viszont soha nem is
csinálom:
1, Soha nem imádkozom reggel.
2, Soha nem mosok reggeli előtt fogat.
3, Soha nem használok normális szappant, csak gyógynövényből készültet.
4, Soha nem teszek cukrot a reggeli kávémba.
5, Soha, semmi ízesítőt (citrom, cukor, rum, stb.) nem teszek a teámba.
6, Soha nem kapcsolom fel hajnalban, (mikor először engedem ki Donit), a "
kint a kutya jelző" lámpát!
7, Soha nem veszek fel itthon éjszakára pizsamát, hálóinget. Nyáron
bugyi-póló; télen pamut szabadidőruha.
No, ezzel meg is volna a 7
És hát tovább is kéne gurítani persze: kiknek is?
Kacinka (pillanatnyi bloghiány miatt nálam a kommentbe, vagy esetleg ez
alkalomból újra indítva a blogolást);
Mila; Zsifu; Klarissza; Edicara; Füles; és csak félve írom ide Bikficet
No, ez a hetes is megvóna!
Jóccakát!
Fantasztikusan jó előadás volt ma a Magyar Színházban. Péter sajnálhatná,
hogy nem jött be velem, de egyáltalán nem sajnálja.
Viszont a druszám, akinek sikerült a színházban eladni a jegyet, nagyon
örült neki. 2300 helyett 1300-ért kapta. Pedig épp csak műsorért ugrott be,
de a csábításnak nem tudott ellenállni. Persze segített nekem le föl mászni
a lépcsőkön, leadta-kivette a kabátomat, szóval nagyon aranyos 28 éves lány
volt.
Az első sorba vett idénre bérletet Zoli. Ennél kívánni sem lehet jobb
helyet, És ebben a darabban játszott a kedvence, Gregor Bernadett, no meg az
én kedvenceim, Mihályi Győző, és Őze Áron is. Remélem, a következőt már
együtt nézzük meg!
És most felcsillant a remény, hogy már a karácsonyt is együtt tölthetjük!
Ez a hét mindenképpen pozitív eredményeket hozott. Mindenfelől csupa jó
híreket kaptam.
Hétfőn este lesz 1 nagyon kemény pengeváltásom valakivel, de ezen is túl
leszek majd! Remélem, én nyerem meg a meccset.
Vasárnap még eljön M. Z. is. Talán most sikerülni fog képeket küldeni!
A tegnapi csata elmaradt!
Az ellenfél nem jelent meg a páston!
Most tovább idegeskedhetek!
Pedig olyan jó lett volna zúl lenni már rajta!
Hogy a könyvtárakban a versesköteteket keresik legkevésbé?
Hát, nem tudom, ki hogy van vele, de én inkább megveszem ezeket a
köteteteket!
Verseket nem lehet úgy "kiolvasni", mint 1 regényt.
Hangulat kell hozzá!
Mikor melyik költőt veszem elő, ez a lelkiállapotomtól függ!
Persze legtöbbször József Attilát (Őt forgatom legtöbbet. Lassan már kéne
venni újat. Selyem kötésben, bibliapapírra van nyomtatva. Sokat kibír ugyan,
de most már félteni kell. Lassan betölti a fél évszázadot ő is), Radnóti
Miklóst, Ady Endrét, Kosztolányi Dezsőt, Szabó Lőrincet, Somlyó Györgyöt,
Zelk Zoltánt, Csoóri Sándort, Weöres Sándort, Tompa Mihályt, Faludi György:
Villon átköltéseit, Várnai Zsenit, Nemes Nagy Ágnest veszem elő. Be kell
vallanom, hogy Petőfit már ritkábban! (Érdekes, csak most tűnik föl, hogy
csak 2 hölgyet olvasok rendszeresen) Arany János kötetem pedig nincs, pedig
nagyon szeretem a balladáit. A Toldi trilógia ugyan megvan. Ez a hiányosság
nekem is csak eme felsorolás alatt tűnt föl. De hamarosan pótolom.
És nekem az is nagyon fontos, hogy ne olcsó-könyvtáros legyen a kötet!
Tudom, ez egyeseknek furcsának tűnhet.
Miért?
Hiszen a vers ugyanúgy vers marad, ha csomagoló papírra is van írva!
De a nagy költőket tisztelni kell!
Nekem összehasonlíthatatlanul más élmény - mondhatni templomi áhítat - egy
díszkötésű könyvből olvasni őket!
Mint ahogy lexikonsorozatot sem veszek ki 1 hónapra. Van sajátom. Ha abban
nem találom amit keresek, megyek a könyvtárba. Nem, nem veszem ki, csak
jegyzetelek belőle. De mióta van internet, azóta inkább itt nézem meg, ami
érdekel.
És lassan jubilálok én is. Mivel a blogszerkesztőm most nem működik, így nem
tudom pontosan, de lassan ez az 1000. bejegyzés. Vagy talán már túl is
vagyok rajta?
Végre bejutottam a blogszerkesztőmbe!
De egyes dolgokat nem enged csinálni!
Például nem szerepel benne az a komment, amit ki akartam törölni. A blogon továbbra is rajta van.
Képet sem tudok föltenni, mint ahogy e-mail-ben sem tudom küldeni. Elmegy ugyan, de nem érkezik meg!
Mindenesetre fura!
Mint ahogy az is fura, hogy pont az "együtt a család" képet nem lehet megnyitni a blogon.
Valószínűleg élete legrosszabb döntését hozta meg tegnap a fiam!
Ha 1-2 napon belül nem tudok valamit lépni, és helyrehozni, valószínűleg ugrott a karácsonyi együttlét!
És még nagyon sokáig marad ott, ahol van!
Elképesztő, milyen naív, és még mindíg milyen szerelmes!
És még feltételezni sem tudja, hogy a másik nem szeret olyan feltétel nélkül!
És mennyire bízik az igazság mindent elsöprő erejében!
Pedig már évek óta dolgozik ügyvédek mellett! És még mindíg nem tanulta meg!
Tegnap valahogy bekeveredett 1 kis veréb Moci esőkabátja alá!
Rejtély, hogy hogyan sikerülhetett neki, mert szorosan le van kötözve.
Azt hittük, hogy macska van a ponyva alatt! Aggódtam is rendesen, hogy a vadiúj esőkabátot kiszaggatja a karmával! No, meg a műbőr ülés miatt is aggódtam rendesen! Mert ha kiszakad, akkor annyi!
Veráéknak tűnt föl, hogy Szindi nem tágít mellőle, és valami mozgatja az ülés fölött a ponyvát. Ők is cicára gyanakodtak! De veréb?
Hogyan tudott a szoros gumin keresztül feljutni az ülésre?
Mert ahhoz kúszni, kapaszkodni kell!
Hajnalok hajnalán kimentem a piacra!
Halat szerettem volna venni magamnak, 1 személyre, mert legalább a halászlé, az kell.
összeírtam: 4 szelet ponty, 4 db fej, 20 deka belsőség, 1 kisebb keszeg.
A piac elején állítottak fel 1 halsátrat.
Mivel a fejek, és a szeletek egészen kicsik voltak, 5-5 db. került a kosárba. Keszeg, belsőség viszont nincs. Mégiscsak be kell látogatni a bolthoz. Ott aztán volt minden: vettem is 1 busafilét, 1 kiló nyesedéket (ponty, és lazac á..450Ft) 1 keszeget (igencsak méretes, majdnem kilós) 1/2kiló törpeharcsát (6 db) -mivel vidáman? fickándoztak a mérlegen, kértem a halast, ugyan csapja már fejbe őket!Csak kettő murdelt meg közülük. 4 vídáman úszkál a fürdőkádban. 1/4 kiló belsőség is került Moci kosarába. Több, mint 6 kg hal! elég 1 kisebb hadseregnek.
Most már mindegy.
Hazajövet mindjárt neki is álltam az alaplének. A keszeg, meg a nyesedék szálkás része került bele. Főztem is, vagy 2-3 óra hosszat, hogy a szálkák is megfőjenek. A nagyobbakat kézzel kiszedtem, aztán újításként neki a botmixerrel a halhúsnak. Aztán még vissza 1/2 órára főni. Több, mint a feléthalalapként lefagyasztottam. Így legközelebb már nem kell apróhalat venni.
A lében megfőztem a busafilét, a 2 törpikét, és 2 halfejet.
Aztán az utóbbi 2 tétel el is lett fogyasztva.
Úgy döntöttem, ma belefőzöm a többi halat is, és szeletenként fagyasztom le őket. A levet meg besűrítve,dobozokban.
Még tavalyról megmaradt 2* fél kiló szilva leturmixolva. Annak már nem lesz helye. De úgyis már elmúlt 1 1/2 éves. A kukába vándorol.
Törpikék meg úszkálnak szentestéig a kádban. Csak az a kérdés, lesz-e szívem fejbecsapni őket? Vagy egyenest beteszem a forró vízbe pár másodpercre? Azt úgyis meg kell tenni nyúzás céljából! Szegénykék! Már előre sajnálom őket! Kaptak 1-1 mokkáskanálnyi ikrát, hogy ne éhezzenek. Az éjszaka folyamán el is fogyott.
Olvastam is róluk a Neten, onnan tudom,mivel táplálkoznak.
Este 11-re jött M.Z.
Csináltunk néhány karácsonyos levélpapírt, meg letöltöttük a Marketingnavigátor 4 utolsó számát.
Most már csak ki kell nyomtatnom. több mint 70 oldal. Majd meg kell beszélnünk, hogyan küldjem el! Értéklevél? Vagy nagy alakú boríték?
Este megnéztem a Frei dossziét! Félek, hogy nálunk is az történik majd, mint Argentínában!
Békét kéne végre kötniük politikusainknak!
Árulja már el nekem valaki, hogy mi értelme van a kormány "Újmagyarország" propaganda ízű reklámjának?
Szerintem se füle, se farka, pézkidobás!
Mert nekem nem mond semmit!
És rettenetesen idegesít!
Már napok óta figyelem őket: amikor nincs nagy cinkeforgalom, és nem lengenek ki nagyon a kókuszok, 1;-2;-3 veréb bebújik a kókuszokba csemegézni! Ők a kölest, búzát, és a zöld-piros vitamint is eszik. Belebújnak, és míg 1 cinke ki nem zavarja őket, csipegetnek! Múlt héten vegyes madáreleséget is vettem, de a "vegyes" mind ott maradt a kókuszok alján!
Kiönteni, alulra a szotyi, felülre visszaszórva a magok, hátha rákapnak végre! De az a néhány cserfes verbecs megoldotta a problémát! Mert a talajra nem akartam leszórni!
Mert a cinkéim, csuszkáim csak a szotyit tisztelik meg a figyelmükkel! Meg a faggyúba gyúrt mogyoró?- tökmag?-pépet! Előzőleg nagy keletje volt a zsírszalonnának is, de mióta ezt a hálóba zárt micsodát kiakasztottam... Szóval imádják!
4 törpeharcsám bizony néma, csak néha hallani, hogy csobbannak egyet-egyet!
Lehet, hogy a tél okozza? Hogy most tulajdonképpen telelő időszak van? hogy felnőtt, termetes (kb. 7-9 dekás) nagy bajszú harcsák?
Bezzeg '68 nyarán, mikor nagyapám hozott 40-50 darabot, fele, negyedekkorákat, úgy csiviteltek a fürdőkádban, mintha énekes madarak lettek volna!
Nagyapám paprikásnak hozta őket haza!
De én úgy döntöttem, beszélő, csivitelő halat nem eszünk!
Kértem tőlük, keltsék életre aput, (persze nem teljesült a kívánságom; akkor, 12 évesen, én még mindíg hittem a mesékben) aztán Mamival (nagyanyám vénlány testvére) locsolókannába tettük az összeset, és már nem emlékszem, hogyan, de kivittük őket a Dunára, és szabadon eresztettük őket!
Boldog voltam, hogy nem lettek megölve; nagyapám dühöngött; nagyanyám a markába mosolygott; anyám meg az egészből semmit sem értett.
-)999-ördögi szám, de ezen is túl leszünk! A következő már az ezredik! Alig több, mint 2 év termése!
Zoli nem telefonált, hiába vártam a hívását!
Viszont telefonált Zoli szaud-arábiai ismerőse!
Meglepődtem, de nagyon örültem neki!
Az utóbbi hetekben váltottunk néhány e-mailt!
Törpikék vígan telelnek a kádban. A bőrük feketéből barnára váltott.
Valamelyik nap át kellett telepítenem őket a lavórba, mert nekem is szükségem volt a kádra!
Meg kellett küzdenem velük alaposan, míg kiszákoltam mind a négyet! Rettentően gyorsak tudnak lenni!
Tegnap este extrán kellett postára rohannom. Mociból visszaúton, szerencsére csak 100 méterre a lakástól kifogyott a szufla. Ráadásul pont emelkedőn. Sikerült nem elvinni az oszlopot lefele rohantomban! Viszont 1 segítőkész fiatalember tolt hazáig.
Azután a töltő is felmondta a szolgálatot!
Megijedtem!
Rettenetesen!
Mi lesz velem nélküle?
Aztán rájöttem, hogy csak a cirkuláló mínuszokat nem kultiválja.
De most nem tudom feltölteni!
5-10 percig tölt, utána kikapcsol!
1 teljes töltés 24 óra!
Szűnjön meg a fagy, csak 1 napra, hogy feltöltődjön!
Addig röghöz vagyok kötve!
Szóval kicseleztem a mínuszokat!
Eszembe jutott, az elektromos ágymelegítő!
És lássatok csodát!
Moci feltöltve, immár indulásra kész!
Unokatesómnak végre feltűnt, hogy több mint fél éve nem beszéltünk!
Karácsonyi képeslapon aggódását fejezte ki, és kért, hogy hívjam fel!
Azért kíváncsi lennék, hogy ő miért nem hív?
Talán nem tudja a telefonszámomat?
Nyáron próbáltam néhányszor, de nem voltak otthon.
Aztán már csak kíváncsiságból sem hívtam!
A másik kettőt is mindíg én szoktam hívni, 1/2 évente, évente egyszer! Névnap, karácsony...
De most már letettem róla. Az egyiknek csak mobilszáma van, a másiknál meg vidéket kell hívni.
Utoljára tavaly nyáron hívtam őket! Nekik még csak fel sem tűnik! Tőlük még csak képeslap sem jön! Szomorú!
Alig múlt reggel 8, és én már túl vagyok harcsapucoláson, -főzésen, kádsúroláson, kávén, reggelin!
Már csak saját magam fürdetése lenne hátra!
Ez a legveszélyesebb művelet!
Erőgyűjtés, bátorság kell hozzá!
De előbb még a cinkéimnek is kiteszem a karácsonyi anyándékot: Mogyoró hálóban!
No, meg a pincéből fel kell hozni Doni ajándékát.
Idén csak ők kapnak ajándékot!
Nagy megkönnyebbülésemre végre véget ért az ünnep.
Anyósom nagyon örült az ajándékainak, én is a töltött csirkéjének!
Sajnos a finom húslevest a kapu elé, az aszfaltra tálalta. Így csak Doni örülhetett neki!
Péter 2 nagy vödör töltöttkáposztát hozott át!
Én is elővettem 1 nagy doboz halászlé alaplevet, meg néhány szelet halat hozzá.
Finom, de mindent meg kéne enni. És én máris visszahíztam 69 kilóra!
No, meg most kivételesen süteményeket is eszem! A Daubner-bejglik idén valahogy túl édesre sikeredtek. Bár lehet, hogy csak én lettem túl érzékeny az édes ízekre?
24.-ét végigzokogtam, 25.-ét végig tévéztem, 26.-án kaptam vendéget: Anna volt itt nálam!
Beszélgettünk, megpróbált számítógépügyben segíteni. Nem rajta múlott, hogy nem sikerült!
Más gép, más programok, szóval semmire nem jutottunk!
Viszont jót beszélgettünk! És én elfelejtettem halászlével megetetni!
Kaptam tőle 1 Gárdonyi könyvet, és mézes sütit!
Tegnap reggel: Anyósom lehozta a húsdarálót - tatárbifszteket akarok csinálni. Az enyémnek valahol nyoma veszett a pincében- vagy a garázsban? Ha megtudná, hogy marhahúst daráltam vele, soha többé nem használná! Persze erről szigorúan hallgatok.
A tatárnak valót már régen megvettem, 2 nagyjából 40-50 dekás darabban pácoltam le, aztán a mélyhűtőben várt a sorsára.
Most a kisebbiket használtam föl.
Míg olvadozott, nekiálltam a karácsony alatt öblögetés nélkül a mosogatóba bevágott edények garmadáját letisztogatni a rászáradt zsíros - szagosodó "mosléktól".
A lefolyó azonban, mint megtapasztaltam, eldugult!
Nosza kicsavarazndó, persze felül, a gumi gyűrű végülis fel szokta fogni a mocsadék 99%-át.
Gyomorforgató tartalmának kikotrása után beleöntöttem vagy 1-2 deci hideg zsíroldót. Aztán 10 perc múlva rá a forró víz. Aztán Domestos,... aztán megint forró víz. Közben 1 sokkoló telefonbeszélgetés...
Aztán kinyitottam a mosogató alatti szekrényt. Kellett a reszelő.
És akkor jött a döbbenet!
Minden edény vegyszeres, bűzös vízben úszik! Mert persze gázon forralt forró vízzel öntöttem le!
Mert amíg a pincéből feljön a vezetéken a meleg víz... No, szóval mindíg gázon melegítem a vizet!
És ugye a tömítések nem bírták a megpróbáltatást!
De a tatár kivételesen jóra sikeredett!
A fele elfogyott mostanra!
M. Z. aki tegnap estére ígérte, hogy átjön, - viszont nem jelentkezett.
Kivételesen nem is bántam!
De az már elkeserítő, hogy ma sem vette fel a mobilját.
A várva várt express feladott levél sem jött meg, pedig már 21-én postázták.
És Pétert is hiába hívtam tegnap este, és ma délelőtt!
Tegnap Anna próbált telefonon át eligazítani képet kicsinyítésében!
Végre elértem Pétert is!
Este meg befutott M. Z. Szerencsére ő is a diós bejglit részesíti előnyben.
Tatárból már alig van 4-5 kenyérre való!
Éjjel folytatódtak a rémálmok.
Remélem, az új év hoz 1 kis megnyugvást, bár egyre reménytelenebbnek látom!
De azért jó ezt a szörnyű évet végre magam mögött tudni!